Népszava, 1960. december (88. évfolyam, 285–310. szám)
1960-12-01 / 285. szám
Ösztönözzenek az anyagi ösztönzők az egész ország javát szolgáló tevékenységre Lapunk október 11-i számában »Üzemérdek és közérdek« címmel cikket közöltünk. Megírtuk, hogy az üzemek és a népgazdaság érdekei között a gyárak vezetői bizonyos kérdésekben ellentéteket látnak, amelyek kedvezőtlen hatást gyakorolnak a költségszint csökkentésére, a nyereségrészesedés alakulására. Ezzel kapcsolatban néhány országos szerv vezető beosztású dolgozóját is felkerestük: fejtsék ki ők is álláspontjukat. Ohm Károly, a vasasszakszervezet bér- és munkaügyi osztályának vezetője. A nyereség elosztásánál is érvényesüljön: aki többet ad, az többet is kapjon . Nem is annyira érdekellentétekről van szó, mint inkább arról, hogy néhány területen az anyagi ösztönző erők nem hatnak eléggé arra, hogy az üzemi vezetők a népgazdaság érdekeit helyezzék előtérbe. A nyereségrészesedési rendszer és a műszaki fejlesztés öszefüggéseinek vizsgálati tapasztalatai például azt mutatják, hogy a távlati műszaki fejlesztést, a nyereségrészesedés jelenlegi rendszere nem segíti megfelelően. Ez ugyanis az adott évben általában költségtöbblettel jár. Emellett fennáll annak a »veszélye« is, hogy a korrekciókkal a következő években a műszaki fejlesztés következtében jelentkező többletnyereséget teljesíthetik. Azaz nincs meg a vállalatok megfelelő biztonsága és perspektívája a többletnyereség megteremtésében. Ezért helyes a több éves nyereségrészesedési rendszer kidolgozására vonatkozó elképzelés. Ebben az esetben az egyik évben befektetett erőfeszítések eredményei — amelyek legtöbb esetben egy-két év múlva jelentkeznek — az üzemben maradnak. Viszont azt is meg kell mondani, hogy a vállalatok többségénél a nyereségrészesedési rendszer felosztásának a fő elve, aki a közösségnek többet ad, az többet is kapjon — nem érvényesül eléggé. Alig néhány helyen adtak jutalmat a nyereségrészesedés tartalékából azoknak, akik a műszaki fejlesztésben élen jártak. Ugyanezek a megállapítások érvényesek az igazgatói alap felhasználásánál is. Mártonfi Rudolf, a Kohó- és Gépipari Minisztérium tervtermelési főosztályának helyettes vezetője: Prémiumot csak meghatározott műszaki fejlesztés esetén fizessenek . A tényt, hogy bizonyos:: »érdekellentétek« az ösztönző-! | erők nem megfelelő alkalma- !! zása miatt léteznek, több pélídával lehetne illusztrálni. Az | is igaz, hogy ezek bizonyos mértékig gátlóan hatnak a mű-| szaki fejlesztésre. De úgy gondolom, hogy a nyereségrészesedésnek — már volumene miatt is — a műsza ♦ ki fejlesztéssel kapcsolatban jóval kisebb a jelentősége, mint ♦ azt sokan feltételezik. Hiszen ez a részesedés átlagosan mindössze 4—5 százalékát teszi ki a műszaki dolgozók évi keresetének. A műszaki-gazdasági vezetőket — akiken igen nagymértékben múlik a műszaki fejlesztés — jobban ösztönzi, illetve ösztönözheti a prémium, hiszen ez a nyereségrészesedés többszörösét, a fizetés 20—30 százalékát, rendkívüli esetekben 40 százalékát is elérheti. Ezzel kell jobban ösztönöznünk a műszaki fejlesztésre. Ezért is határoztuk meg üzemeknek: a műszakiak prémiumának egy részét e célok megvalósítására tűzzék ki. Erőfeszítéseink azonban még nem mindenütt jártak sikerrel. Fontosnak tartjuk, hogya jövőben fokozzuk a gazdasági vezetők ilyen irányú érdekeltségét. Többek között úgy, hogy kikötjük: prémiumot csak abban az esetben fizetünk teljes összegben, ha meghatározott műszaki fejlesztést végrehajtanak. Dr. Gadó Ottó, az Országos Tervhivatal pénzügyi főosztályának vezetője: A dolgozóknak is érdekük az olcsóbb termelés, mert ők is vevőként jelentkeznek . Csak fokozatosan lehet elérni, hogy az úgynevezett »ellentétek« mind szűkebb területre zsugorodjanak. Elsősorban az lenne fontos, hogy a vállalatokat olyan helyzetbe hozzuk, hogy a mainál világosabban és — ha lehet — könynyebben állapíthassák meg, mi is a népgazdasági érdek. — Ott van például az új gyártmány leginkább vitatott problémája. E tekintetben a különböző »érdekek« összhangolása rendkívül nehéz. Az ipar azt szeretné, ha önköltségén felül még jelentősebb nyereséget is elérne. Ugyanakkorazonban például a Külkereskedelmi Minisztérium joggal kifogásolja, hogy főleg a gépipari új gyártmányok jelentős részének előállítási költségei és így belföldi ára is, gyakran jelentősen meghaladják a régi cikkek árát, még az úgynevezett műszaki értékek egybevetése után is. A vevőknek (és a népgazdaságnak) az az érdekük, hogy a gyárak minél olcsóbban állítsák elő termékeiket, mert így olcsóbban kapják. Az üzemi dolgozóknak is érdekük, hogy minél alacsonyabbak legyenek az előállítási költségek, mert a nyereségrészesedésben jelentkező érdekeltségükön J túlmenően — ők mint vevők is J jelentkeznek. Az úgynevezett« »érdekellentét« végső soron J csak látszólagos. — A műszaki fejlesztés nagy« jelentőségére való tekintettel; azonban erre jobban kellene ösztönözni. Felmerülhet annak a gondolata is, hogy az üze-mekben az új gyártmányok, nullszéria költségeit is a mű-északi fejlesztési alap terhére, számolhassák el. A jelenlegi rendszer szerint ugyanis ezek a kiadások közvetlenül az illető gyártmányt terhelik és ez befolyásolhatja a nyeresé-get. Sokszor erre hivatkozva, óvakodnak új gyártmányok be- vezetésétől és biztosabbnak látják régi, jól begyakorolt cikkek gyártásával biztosítani a nyereségrészesedést, illetve, prémiumot. Igaz, hogy az ilyen »aggá-lyoskodók« legtöbbször elfelejtik, hogy az alaprentabilitás bázisául szolgáló évben is voltak új gyártmányaik, ehhez képest sokszor nincs is többlet-teher. Ami a múlt évben »vitt«,, az ebben az évben már »hoz« az üzem »konyhájára«. Nem lehet csak anyagiakkal Egyetértünk a vélemények azon részével, hogy feltétlenül módosítani kell az anyagi ösztönzőket, azokon a helyeken, amelyeken gátló körülményként jelentkeznek és mindinkább úgy kell formálni, hogy azok az egész ország javát szolgáló tevékenységre ösztönözzenek. Annyit azonban hozzáfűzünk, hogy csupán anyagiakkal megoldani a népgazdasági érdekek előtérbe helyezését, aligha lehet. A pártszervezeteknek, a szakszervezeteknek az eddiginél sokkal következetesebben kell felvenniük a harcot az olyan szemlélet ellen, amely a munkaköri kötelezettségekkel járó feladatokat is csak külön anyagi juttatás ellenében hajlandó elvégezni. Az öntudatos munkásokra támaszkodva, minden üzemben olyan légkört kell kialakítani, amelyben az összes illetékes vezetők érzik: nemcsak az üzem és az iparág vezetői, hanem az egész munkásosztály előtt felelősséggel tartoznak azért, mit, honan tesznek, egész tevékenységükben hogyan képviselik a munkásállam érdekeit. Zsidai Pál MERT MINDEN SORSJEGY NYER! EGY SORSJEGY ÁRA 10 FORINT HOZAS DECEMBER 11-ÉN 2 • Kolarovgrád, 1960 november. Eleven, lüktető életű város [ Kolarovgrád. Sokszínű forga[ tagában könnyen eltéved az [ ember és előbb-utóbb kényte[ [ len helybeli lakos segítségét [[kérni: »Hol találjuk a Kossuth • Múzeumot« — kérdeztük mi is • [egy férfitól. Mi sem könnyebb •— adta meg a választ. — Menjenek a Fő utcával párhuzamos úton jobbra, a kultúrház után ♦még ott látják a poliklinikát, és ha azt is maguk mögötthagyják, jobb kéz felől megta-lálják a Kossuth Múzeumot. Felvilágosítónk katonaviselt ember lehetett, mert ugyancsak pontosan útbaigazított. Néhány utca és a vidéki nagyvárosban máris ott állunk egy ♦kertben megbúvó ház előtt, a Bulgáriai körutazás kerítésein két tábla. A szöveg azonos, csak egyiken magyarul, a másikon bolgárul áll: »E házban szállott meg és lakott három hónapig Kossuth Lajos, a magyar nép nagy fia, a magyar szabadságmozgalom egyik vezéralakja. E ház vendégszerető lakói nyújtottak biztonságos hajlékot az emigráns Kossuthnak.« Kerítésen át Sajnos, baj van. Rosszkor jöttünk, a múzeumban ma nincs hivatalos óra. A kapu zárva. Tanakodni kezdtünk. Bolgár kolléganőm azt javallja, menjünk el a tanácshoz és kérjünk segítséget onnan, elvégre magyar vendég nem utazhat haza anélkül, hogy a Kossuth Múzeumot meg ne nézné. — Ne menjenek sehová — szólal meg egy asszony a hátunk mögött, aki gyerekkel a karján hallgatja a beszédet. — Itt a szomszédok kerítésén majd bemászunk, benéznek az ablakon. Az ötlet megvalósult, s az asszony is jött velünk, maga előtt terelve a gyereket. A múzeum udvarában ragyogó napsütésben két gyerek játszott. Kétszer is kellett szólnunk, amíg végre észrevettek bennünket. — Hát komám, ide se figyelsz, magyar vendég van itt — szólt a nagyobbaknak a kísérőm. A fiú felugrott. »Be akarnak menni? Az nehéz lesz, mert nincs itt a vezető. De várjanak M I St csak, majd én elintézem« — mondta némi fölénnyel és máris mászott be az egyik ablakon. Kinyitotta az elreteszelt ajtót és betessékelt az első szobába. Ott valami olyan ünnepélyes képet vágott, amit itt a múzeumban már láthatott másoktól és a hivatalos idegenvezető, tárlatmagyarázó hangján kezdte sorolni: Ki volt Petőfi? — Ez a kép, tessék csak jól megfigyelni, az 1848-as magyar szabadságmozgalom történetét foglalja magában — s kicsiny kezével szántotta a képet, szavai nyomán megelevenedett a történelem. Időközben a másik gyerektől megtudtam, hogy Misunak, — pardon, legyünk mi is hivatalosak, Mihail Pencsevnek — hívják a gyereket és tizenkét esztendős. Ő közben korát meghazudtoló felkészültséggel magyarázta a 48-as marsrutát, aztán egy másik képhez lépett és mutatta, hogy ez nemcsak Kossuthot, hanem Petőfit is ábrázolja. Aztán lehúzta cipőjét és az ereklyék szobájába lépett. — Itt van Kossuth Lajos édesanyjának fényképe és az egész családot ábrázoló nagy fotográfia. Ezek itt Kossuth Lajos személyes holmijai, egy pipa, egy kalamáris és egy dísztárgy, amelyet annyira szeretett. Misu egyre jobban belelendült a magyaráztatásba. Nem maradt ki ott semmi és látszott, hogy most nagyon fontos személynek tartja magát, mert egyetlen mosoly se hagyta el ajkát. Sőt egyszer, amikor a kisgyermekes asszony, aki ugyancsak velünk tartott végig, közbeszólt, és valamit jobban vélt tudni, Misu rászólt: — Most én vezetem a külföldieket. — Honnan tudod te mindezt, Misu — kérdeztem közben a gyerektől. — Sokszor járok ide, s a múzeumvezető is ezeket szokta mondani. — Hát azt tudod-e, hogy ka volt Petőfi, mert hogy az előbb említetted — teszem hozzá kissé magyarázkodva, amiért ilyen kérdést teszek fel. A gyerek szavai A gyerek éjfekete szemei felcsillannak. Most nem a »hivatalos személyiség« szólal meg, hanem az iskolás kisfiú, akitől valami kedvére valót kérdeztek: — Hát hogyne tudnám, tanultuk mi az iskolában. Petőfi nagy költő és forradalmár volt. Tetszik tudni, olyan nagy költő, mint nálunk Hriszto Botev. — Szép felelet volt, Misu, gratulálok. Megkínálhatlak egy kis csokoládéval? A kérdés kissé ügyefogyott. Elvégre hol van az a gyerek Bulgáriában, Magyarországon, vagy széles e világon, aki a csokoládét visszautasítja? Misu is szívesen fogadta, én pedig tovább kérdezgettem: — Hallottál-e már valami szép Petőfi-verset? — Persze, hogy hallottam, de most mit csináljak, egyem meg a csokoládét, vagy verseljek? — Tudod mit, először egyél, azután hallgatom a verset. És így történt. A gyerek vidáman majszolt, aztán feszes vigyázzba vágta magát és szépen csengő hangon, pergő nyelven szavalta Petőfit. Igaz, a szöveget nem értettem, de a ritmus, a vers dinamikája és Misu ragyogó tekintete megértette velem: ez Petőfi. Lendvai Vera DIVATÉKSZEREK nagy választéka AZ ÓRA-, ÉKSZER- ÉS AJÁNDÉKBOLTOKBAN A ruházati kereskedelemés a műszaki fejlesztési alap vizsgálatának kérdései a KNEB ülésén Szerdán ülést tartott a Köz-ponti Népi Ellenőrzési Bizott- ság. Megvitatta a ruházati ke- reskedelem készleteinek helyzetét, és az ezzel kapcsolatos közgazdasági problémákról készített előterjesztést. A jelentés foglalkozott az áruforgalom tervszerű növelésével, a lakosság igényei mind színvonalasabb kielégítésével, a kereskedelem és az ipar kapcsolatával, a külkereskedelem szükségleteivel, valamint a ruházati készletek összetételének javításával. A jelentést és az ennek alapján elfogadott határozati javaslatot a KNEB a Gazdasági Bizottság elé terjeszti. Megtárgyalta a KNEB a műszaki fejlesztési alap felhasználásának vizsgálatáról adott jelentést is. Az előterjesztés foglalkozott azzal, hogy a vizsgált vállalatok és kutatóintézetek, az érintett minisztériumi irányító szervek kellően éltek-e az alap adta lehetőségekkel, s a törvényes rendelkezések keretei között a legcélszerűebben használták-e fel az anyagi eszközöket. A vizsgálat kiterjedt a minisztériumok irányító és ellenőrzőmunkájára is. Az erről készített jelentést is a GazdaságiBizottság elé terjesztik. Az elnökség előterjesztésttett a KNEB 1961. évi munkatervére, melyet a KNEB elfogadott és jóváhagyásra a Minisztertanács elé terjeszt. Megvitatták az elnöki beszámolót a végzett vizsgálatokéról. (MTI) S~htír~zni*n*L a LEVONÁSOK A MUNKABÉRBŐL A vállalat a munkabérből csak a fizetési előleget, a tévesen kifizetett összeget és a megállapított kártérítést vonhatja le. Egyéb címen levonásnak csak akkor van helye, ha külön jogszabály megengedi, vagy jogerős hatósági határozat (letiltás) elrendeli. (Munka Törvénykönyve 73. § (1) és (2) bekezdés.) CSALÁDI PÓTLÉK KATONAI SZOLGÁLATRA A családi pótlék a katonai szolgálat idejére is jár, na a dolgozó a bevonulás hónapjában vagy az ezt megelőző hónapban családi pótlékra igényt adó munkaviszonyban állott. (38/1959. (VII. 15.) Korm. számú rendelet 10. § (1) bekezdés.) A családi pótlékra jogosultság szempontjából katonai szolgálaton a sorkatonai szolgálatot, a tartalékos tiszti, tiszthelyettesi és legénységi kiképzést (továbbképzést) kell érteni. (10/1959. (IX.) Mü. M. számú rendelet 22. § (1) bekezdés.) FERTŐZŐ BETEG LAKBÉRPÓTLÉKA A lakásban állandóan lakó, tartósan fertőző beteg személyt a lakbérpótlék fizetési kötelezettség megállapítása szempontjából csak akkor lehet két személyként számításba venni,ha a beteg elkülönítése céljából a lakásügyi hatóság a bérlő részére külön szobát biztosított vagy a külön szobára való jogosultságot elismerte; ezt a lakásügyi hatóság jogerős határozatával kell igazolni Ezeket a rendelkezéseket alkalmazni kell a cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezett elmebeteg személy tekintetében is. (3/1960. (VIII. 28.) ÉM—PM számú együttes rendelet 5. § (2) bekezdés.) TSZ PÁRTOLÓ-TAG FÖLDJÁRADÉKA' A termelőszövetkezet a pártoló-tag részére az általa termelőszövetkezeti közös használatba adott saját föld után az összes tagokra megállapított mérték szerint és módon köteles földjáradékot fizetni. Termelőszövetkezeti csoport a pártoló tag részére az általa közös használatba adott saját föld után a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjaira megállapított mérték szerint és módon köteles földjáradékot fizetni. (13/1960. (V. 3.) F. M. számú rendelet 6. § (1) bekezdés.) írásbeli végrendelet ÉRVÉNYTELENSÉGE Az írásbeli magánvégrendelet érvénytelen, ha a tanú a végrendelkező személyazonos-ságának tanúsítására nem képes, kiskorú vagy cselekvőképességet érintő gondnokság alatt áll, írástudatlan. (Polgári Törvénykönyv 631. §.) A NAGYMOSÁSRÓL Nagymosás — a házfelügyelőnél történő előjegyzés szerint — csak a mosókonyhában végezhető. Ha a lakóházakban a lakóbizottság és a bérbeadó megállapítása szerint megfelelő mosókonyha nincs, a nagymosás hidegpadlós helyiségben (konyhában, fürdőszobában) is elvégezhető. Mosógéppel való vagy egyéb mosás kizárólag a bérlemény hidegpadlós helyiségeiben végezhető. A mosókonyha és szárítóhelyiség munkanapon 6 és 20 óra között használható, vasárnap és munkaszüneti napon 6 és 12 óra között csak azok a bérlők használhatják, akik a munkanapon munkahelyükön dolgoznak. A lakóbizottság és a bérbeadó ettől eltérő használati időt is megállapíthat. (Budapest Főváros Tanácsának 4/1960. számú rendelete 6. 5 (1), (2), (3) bekezdése.) NEM LEHET IDEGEKKEL BÍRNI CT férff VA rettenetesen izgu lok. — Délután lesz a kötbértárgyalás — — Miért? Hiszen az egész a kisujjadban van. , — Nagyobb dolog miatt, hogy megkapom-e a vállalati kocsit! ... (Schwott rajza NÉPSZAVA AMIKOR NEM JÁR NYUGDÍJ Nem jogosult rokkantsági teljes vagy résznyugdíjra, illetőleg baleseti járadékra az, aki rokkantságát vagy sérülését szándékosan maga okozta. Nem jogosult nyugellátásra az a hozzátartozó, aki a dolgozó vagy a nyugdíjas halálát szándékosan okozta. (1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet 39. §.) 1960. december 1