Népszava, 1960. december (88. évfolyam, 285–310. szám)

1960-12-01 / 285. szám

Ösztönözzenek az anyagi ösztönzők az egész ország javát szolgáló tevékenységre Lapunk október 11-i számá­ban »Üzemérdek és közérdek« címmel cikket közöltünk. Meg­írtuk, hogy az üzemek és a népgazdaság érdekei között a gyárak vezetői bizonyos kér­désekben ellentéteket látnak, amelyek kedvezőtlen hatást gyakorolnak a költségszint csökkentésére, a nyereségré­szesedés alakulására. Ezzel kapcsolatban néhány országos szerv vezető beosztá­sú dolgozóját is felkerestük: fejtsék ki ők is álláspontjukat. Ohm Károly, a vasasszak­szervezet bér- és munkaügyi osztályának vezetője. A nyereség elosztásánál is érvényesüljön: aki többet ad, az többet is kapjon . Nem is annyira érdekel­lentétekről van szó, mint in­kább arról, hogy néhány terü­leten az anyagi ösztönző erők nem hatnak eléggé arra, hogy az üzemi vezetők a népgazda­ság érdekeit helyezzék előtér­be. A nyereségrészesedési rendszer és a műszaki fejlesz­tés öszefüggéseinek vizsgálati tapasztalatai például azt mu­tatják, hogy a távlati műszaki fejlesztést, a nyereségrészese­dés jelenlegi rendszere nem segíti megfelelően. Ez ugyanis az adott évben általában költ­ségtöbblettel jár. Emellett fennáll annak a »­veszélye« is, hogy a korrekciókkal a követ­kező években a műszaki fej­lesztés következtében jelentke­ző többletnyereséget teljesít­­hetik. Azaz nincs meg a vál­lalatok megfelelő biztonsága és perspektívája a többletnye­reség megteremtésében. Ezért helyes a több éves nyereségrészesedési rendszer kidolgozására vonatkozó el­képzelés. Ebben az esetben az egyik évben befektetett erőfe­szítések eredményei — ame­lyek legtöbb esetben egy-két év múlva jelentkeznek — az üzemben maradnak. Viszont azt is meg kell mon­dani, hogy a vállalatok több­ségénél a nyereségrészesedési rendszer felosztásának a fő elve, aki a közösségnek többet ad, az többet is kapjon — nem érvényesül eléggé. Alig né­hány helyen adtak jutalmat a nyereségrészesedés tartaléká­ból azoknak, akik a műszaki fejlesztésben élen jártak. Ugyanezek a megállapítások érvényesek az igazgatói alap felhasználásánál is. Mártonfi Rudolf, a Kohó- és Gépipari Minisztérium terv­termelési főosztályának helyet­tes vezetője: Prémiumot csak­ meghatározott műszaki fejlesztés esetén fizessenek . A tényt, hogy bizonyos:: »érdekellentétek« az ösztönző-! | erők nem megfelelő alkalma- !! zása miatt léteznek, több pél­­í­dával lehetne illusztrálni. Az | is igaz, hogy ezek bizonyos­ mértékig gátlóan hatnak a mű-| szaki fejlesztésre.­­ De úgy gondolom, hogy a­ nyereségrészesedésnek­ — már­­ volumene miatt is — a műsza­ ♦ ki fejlesztéssel kapcsolatban­ jóval kisebb a jelentősége, mint ♦ azt sokan feltételezik. Hiszen ez a részesedés átlagosan mind­­­­össze 4—5 százalékát teszi ki a műszaki dolgozók évi kere­setének. A műsza­ki-gazdasági vezetőket — akiken igen nagy­mértékben múlik a műszaki fejlesztés — jobban ösztönzi, illetve ösztönözheti a prémium, hiszen ez a nyereségrészesedés többszörösét, a fizetés 20—30 százalékát, rendkívüli esetek­ben 40 százalékát is elérheti. Ezzel kell jobban ösztönöz­nünk a műszaki fejlesztésre. Ezért is határoztuk meg üzemeknek: a műszakiak pré­miumának egy részét e célok megvalósítására tűzzék ki. Erőfeszítéseink azonban még nem mindenütt jártak sikerrel. Fontosnak tartjuk, hogy­­a jö­vőben fokozzuk a gazdasági vezetők ilyen irányú érdekelt­ségét. Többek között úgy, hogy kikötjük: prémiumot csak ab­ban az esetben fizetünk teljes összegben, ha meghatározott műszaki fejlesztést végrehajta­nak. Dr. Gadó Ottó, az Országos Tervhivatal pénzügyi főosztá­lyának vezetője: A dolgozóknak is érdekük az olcsóbb termelés, mert ők is vevőként jelentkeznek . Csak fokozatosan lehet el­érni, hogy az úgynevezett »el­lentétek« mind szűkebb terü­letre zsugorodjanak. Elsősor­ban az lenne fontos, hogy a vállalatokat olyan helyzetbe hozzuk, hogy a mainál világo­sabban és — ha lehet — köny­­nyebben állapíthassák meg, mi is a népgazdasági érdek. — Ott van például az új gyártmány leginkább vitatott problémája. E tekintetben a különböző »érdekek« összhan­golása rendkívül nehéz. Az ipar azt szeretné, ha önköltsé­gén felül még jelentősebb nye­reséget is elérne. Ugyanakkor­­azonban például a Külkeres­kedelmi Minisztérium joggal kifogásolja, hogy főleg a gép­ipari új gyártmányok jelentős részének előállítási költségei és így belföldi ára is, gyakran jelentősen meghaladják a régi cikkek árát, még az úgyneve­zett műszaki értékek egybeve­tése után is. A vevőknek (és a népgazdaságnak) az az érdekük, hogy a gyárak minél olcsóbban állítsák elő termékeiket, mert így olcsóbban kapják. Az üze­mi dolgozóknak is érdekük, hogy minél alacsonyabbak le­gyenek az előállítási költségek, mert­­ a nyereségrészesedés­ben jelentkező érdekeltségükön J túlmenően — ők mint vevők is J jelentkeznek. Az úgynevezett« »érdekellentét« végső soron J csak látszólagos.­­ — A műszaki fejlesztés nagy« jelentőségére való tekintettel; azonban erre jobban kellene­ ösztönözni. Felmerülhet annak­ a gondolata is, hogy az üze-­­mekben az új gyártmányok, nullszéria költségeit is a mű-­é­szaki fejlesztési alap terhére­, számolhassák el. A jelenlegi­ rendszer szerint ugyanis ezek­ a kiadások közvetlenül az il­l­­ető gyártmányt terhelik és­ ez befolyásolhatja a nyeresé-­­get. Sokszor erre hivatkozva,­ óvakodnak új gyártmányok be-­ vezetésétől és biztosabbnak­ látják régi, jól begyakorolt­ cikkek gyártásával biztosítani­ a nyereségrészesedést, illetve­, prémiumot.­­ Igaz, hogy az ilyen »aggá-­­lyoskodók« legtöbbször elfelej­tik, hogy az alaprentabilitás­ bázisául szolgáló évben is­ voltak új gyártmányaik, ehhez­ képest sokszor nincs is több­­­let-teher. Ami a múlt évben »vitt«,, az ebben az évben már­ »hoz« az üzem »konyhájára«.­­ Nem lehet csak anyagiakkal Egyetértünk a vélemények azon részével, hogy feltétlenül módosítani kell az anyagi ösz­tönzőket, azokon a helyeken, amelyeken gátló körülmény­ként jelentkeznek és mindin­kább úgy kell formálni, hogy azok az egész ország javát szol­gáló tevékenységre ösztönöz­zenek. Annyit azonban hozzá­fűzünk, hogy csupán anyagiak­kal megoldani a népgazdasági érdekek előtérbe helyezését, aligha lehet. A pártszervezetek­nek, a szakszervezeteknek az eddiginél sokkal következete­sebben kell felvenniük a har­cot az olyan szemlélet ellen, amely a munkaköri kötelezett­ségekkel járó feladatokat is csak külön anyagi juttatás el­lenében hajlandó elvégezni. Az öntudatos munkásokra támasz­kodva, minden üzemben olyan légkört kell kialakítani, amely­ben az összes illetékes vezetők érzik: nemcsak az üzem és az iparág vezetői, hanem az egész munkásosztály előtt felelősség­gel tartoznak azért, mit, ho­­n­an tesznek, egész tevékeny­ségükben hogyan képviselik a munkásállam érdekeit. Zsidai Pál MERT MINDEN SORSJEGY NYER! EGY SORSJEGY ÁRA 10 FORINT HOZAS DECEMBER 11-ÉN 2 ­• Kolarovgrád, 1960 november. Eleven, lüktető életű város [ Kolarovgrád. Sokszínű forga­­[ tagában könnyen eltéved az [ ember és előbb-utóbb kényte­­[ [ len helybeli lakos segítségét [[kérni: »Hol találjuk a Kossuth •­ Múzeumot« — kérdeztük mi is • [egy férfitól. Mi sem könnyebb •­— adta meg a választ. — Men­­­­­­jenek a Fő utcával párhuzamos­­ úton jobbra, a kultúrház után ♦még ott látják a poliklinikát, és ha azt is maguk mögött­­hagyják, jobb kéz felől megta-­lál­ják a Kossuth Múzeumot. Felvilágosítónk katonaviselt ember lehetett, mert ugyan­csak pontosan útbaigazított. Néhány utca és a vidéki nagy­­városban máris ott állunk egy ♦kertben megbúvó ház előtt, a Bulgáriai körutazás kerítésein két tábla. A szöveg azonos, csak egyiken magya­rul, a másikon bolgárul áll: »E házban szállott meg és la­kott három hónapig Kossuth Lajos, a magyar nép nagy fia, a magyar szabadságmozgalom egyik vezéralakja. E ház ven­dégszerető lakói nyújtottak biztonságos hajlékot az emig­ráns Kossuthnak.« Kerítésen át Sajnos, baj van. Rosszkor jöttünk, a múzeumban ma nincs hivatalos óra. A kapu zárva. Tanakodni kezdtünk. Bolgár kolléganőm azt javall­­ja, menjünk el a tanácshoz és kérjünk segítséget onnan, el­végre magyar vendég nem utazhat haza anélkül, hogy a Kossuth Múzeumot meg ne nézné. — Ne menjenek sehová — szólal meg egy asszony a há­tunk mögött, aki gyerekkel a karján hallgatja a beszédet. — Itt a szomszédok kerítésén majd bemászunk, benéznek az ablakon. Az ötlet megvalósult, s az asszony is jött velünk, maga előtt terelve a gyereket. A mú­zeum udvarában ragyogó nap­sütésben két gyerek játszott. Kétszer is kellett szólnunk, amíg végre észrevettek ben­nünket. — Hát komám, ide se fi­gyelsz, magyar vendég van itt — szólt a nagyobbaknak a kí­sérőm. A fiú felugrott. »Be akarnak menni? Az nehéz lesz, mert nincs itt a vezető. De várjanak M I S­t csak, majd én elintézem« — mondta némi fölénnyel és máris mászott be az egyik ab­lakon. Kinyitotta az elrete­szelt ajtót és betessékelt az el­ső szobába. Ott valami olyan ünnepélyes képet vágott, amit itt a múzeumban már látha­tott másoktól és a hivatalos idegenvezető, tárlatmagyarázó hangján kezdte sorolni: Ki volt Petőfi? — Ez a kép, tessék csak jól megfigyelni, az 1848-as magyar szabadságmozgalom történetét foglalja magában — s kicsiny kezével szántotta a képet, sza­vai nyomán megelevenedett a történelem. Időközben a másik gyerektől megtudtam, hogy Misunak, — pardon, legyünk mi is hivatalosak, Mihail Pen­­csevnek — hívják a gyereket és tizenkét esztendős. Ő köz­ben korát meghazudtoló fel­­készültséggel magyarázta a 48-as marsrutát, aztán egy má­sik képhez lépett és mutatta, hogy ez nemcsak Kossuthot, hanem Petőfit is ábrázolja. Aztán lehúzta cipőjét és az ereklyék szobájába lépett. — Itt van Kossuth Lajos édesanyjának fényképe és az egész családot ábrázoló nagy fotográfia. Ezek itt Kossuth Lajos személyes holmijai, egy pipa,­­ egy kalamáris és egy dísztárgy, amelyet annyira szeretett. Misu egyre jobban belelen­dült a magyaráztatásba. Nem maradt ki ott semmi és lát­szott, hogy most nagyon fontos személynek tartja magát, mert egyetlen mosoly se hagyta el aj­kát. Sőt egyszer, amikor a kis­gyermekes asszony, aki ugyan­csak velünk tartott végig, közbeszólt, és valamit jobban vélt tudni, Misu rászólt: — Most én vezetem a külföldie­ket. — Honnan tudod te mind­ezt, Misu — kérdeztem közben a gyerektől. — Sokszor járok ide, s a múzeumvezető is ezeket szokta mondani. — Hát azt tudod-e, hogy ka volt Petőfi, mert hogy az előbb említetted — teszem hoz­zá kissé magyarázkodva, amiért ilyen kérdést teszek fel. A gyerek szavai A gyerek éjfekete szemei felcsillannak. Most nem a »hi­vatalos személyiség« szólal meg, hanem az iskolás kisfiú, akitől valami kedvére valót kérdeztek: — Hát hogyne tudnám, ta­nultuk mi az iskolában. Petőfi nagy költő és forradalmár volt. Tetszik tudni, olyan nagy költő, mint nálunk Hriszto Bo­tev. — Szép felelet volt, Misu, gratulálok. Megkínálhatlak egy kis csokoládéval? A kérdés kissé ügyefogyott. Elvégre hol van az a gyerek Bulgáriában, Magyarországon, vagy széles e világon, aki a csokoládét visszautasítja? Mi­su is szívesen fogadta, én pe­dig tovább kérdezgettem: — Hallottál-e már valami szép Petőfi-verset? — Persze, hogy hallottam, de most mit csináljak, egyem meg a csokoládét, vagy versel­jek? — Tudod mit, először egyél, azután hallgatom a verset. És így történt. A gyerek vi­dáman majszolt, aztán feszes vigyázzba vágta magát és szé­pen csengő hangon, pergő nyelven szavalta Petőfit. Igaz, a szöveget nem értettem, de a ritmus, a vers dinamikája és Misu ragyogó tekintete meg­értette velem: ez Petőfi. Lendvai Vera DIVATÉKSZEREK nagy választéka AZ ÓRA-, ÉKSZER- ÉS AJÁNDÉKBOLTOKBAN A ruházati kereskedelem­­és a műszaki fejlesztési alap­ vizsgálatának kérdései a KNEB ülésén Szerdán ülést tartott a Köz-­­­ponti Népi Ellenőrzési Bizott-­ ság. Megvitatta a ruházati ke-­ reskedelem készleteinek hely­zetét, és az ezzel kapcsolatos közgazdasági problémákról ké­szített előterjesztést. A jelen­tés foglalkozott az áruforga­lom tervszerű növelésével, a lakosság igényei mind színvo­nalasabb kielégítésével, a ke­reskedelem és az ipar kapcso­latával, a külkereskedelem szükségleteivel, valamint a ruházati készletek összetételé­nek javításával. A jelentést és az ennek alapján elfogadott határozati javaslatot a KNEB a Gazdasági Bizottság elé ter­jeszti. Megtárgyalta a KNEB a műszaki fejlesztési alap fel­­használásának vizsgálatáról adott jelentést is. Az előter­jesztés foglalkozott azzal, hogy a vizsgált vállalatok és kutató­­intézetek, az érintett minisz­tériumi irányító szervek kel­lően éltek-e az alap adta lehe­tőségekkel, s a törvényes ren­delkezések keretei között a legcélszerűebben használták-e fel az anyagi eszközöket. A vizsgálat kiterjedt a miniszté­riumok irányító és ellenőrző­­munkájára is. Az erről készí­­­­tett jelentést is a Gazdasági­­Bizottság elé terjesztik. Az elnökség­­ előterjesztést­­tett a KNEB 1961. évi munka­­­­tervére, melyet a KNEB el­­­­fogadott és jóváhagyásra a­­ Minisztertanács elé terjeszt.­­ Megvitatták az elnöki beszá­­­­molót a végzett vizsgálatok­éról. (MTI) S~htír~zni*n*L a LEVONÁSOK A MUNKABÉRBŐL A vállalat a munkabérből csak a fizetési előleget, a téve­sen kifizetett összeget és a megállapított kártérítést von­hatja le. Egyéb címen levonás­nak csak akkor van helye, ha külön jogszabály megengedi, vagy jogerős hatósági határo­zat (letiltás) elrendeli. (Munka Törvénykönyve 73. § (1) és (2) bekezdés.) CSALÁDI PÓTLÉK KATONAI SZOLGÁLATRA A családi pótlék a katonai szolgálat idejére is jár, na a dolgozó a bevonulás hónapjá­ban vagy az ezt megelőző hó­napban családi pótlékra igényt adó munkaviszonyban állott. (38/1959. (VII. 15.) Korm. szá­mú rendelet 10. § (1) bekezdés.) A családi pótlékra jogosult­ság szempontjából katonai szolgálaton a sorkatonai szol­gálatot, a tartalékos tiszti, tiszthelyettesi és legénységi ki­képzést (továbbképzést) kell érteni. (10/1959. (IX.­­) Mü. M. számú rendelet 22. § (1) bekez­dés.) FERTŐZŐ BETEG LAKBÉRPÓTLÉKA A lakásban állandóan lakó, tartósan fertőző beteg személyt a lakbérpótlék fizetési kötele­zettség megállapítása szem­pontjából csak akkor lehet két­­ személyként számításba venni,­­ha a beteg elkülönítése céljá­ból a lakásügyi hatóság a bér­lő részére külön szobát bizto­sított vagy a külön szobára való jogosultságot elismerte;­­ ezt a lakásügyi hatóság jogerős­­ határozatával kell igazoln­i Ezeket a rendelkezéseket al­­kalmazni kell a cselekvőké­pességet kizáró gondnokság alá helyezett elmebeteg sze­mély tekintetében is. (3/1960. (VIII. 28.) ÉM—PM számú együttes rendelet 5. § (2) be­kezdés.) TSZ PÁRTOLÓ-TAG FÖLDJÁRADÉKA' A termelőszövetkezet a pár­toló-tag részére az általa ter­melőszövetkezeti közös haszná­latba adott saját föld után az összes tagokra megállapított mérték szerint és módon köte­les földjáradékot fizetni. Ter­melőszövetkezeti csoport a pártoló­ tag részére az általa közös használatba adott saját föld után a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek tagjaira megállapított mérték szerint és módon köteles földjáradékot fizetni. (13/1960. (V. 3.) F. M. számú rendelet 6. § (1) bekez­dés.) írásbeli végrendelet ÉRVÉNYTELENSÉGE Az írásbeli magánvégrende­let érvénytelen, ha a tanú a végrendelkező személyazonos-­­­ságának tanúsítására nem ké­pes, kiskorú vagy cselekvőké­pességet érintő gondnokság alatt áll, írástudatlan. (Polgári Törvénykönyv 631. §.) A NAGYMOSÁSRÓL Nagymosás — a házfelügye­lőnél történő előjegyzés sze­rint — csak a mosókonyhában végezhető. Ha a lakóházakban a lakóbizottság és a bérbeadó megállapítása szerint megfele­lő mosókonyha nincs, a nagy­mosás hidegpadlós helyiség­ben (konyhában, fürdőszobá­ban) is elvégezhető. Mosógép­pel való vagy egyéb mosás ki­zárólag a bérlemény hidegpad­lós helyiségeiben végezhető. A mosókonyha és szárítóhelyiség munkanapon 6 és 20 óra között használható, vasárnap és mun­kaszüneti napon 6 és 12 óra között csak azok a bérlők használhatják, akik a munka­napon munkahelyükön dol­goznak. A lakóbizottság és a bérbeadó ettől eltérő haszná­lati időt is megállapíthat. (Bu­dapest Főváros Tanácsá­nak 4/1960. számú rendelete 6. 5 (1), (2), (3) bekezdése.) NEM LEHET IDEGEKKEL BÍRNI CT férff VA rettenetesen izgu­ lok. — Délután lesz a kötbértárgyalás — — Miért? Hiszen az egész a kisujjadban van. , — Nagyobb dolog miatt, hogy megkapom-e a vállalati ko­csit! ... (Schwott rajza NÉPSZAVA AMIKOR NEM JÁR NYUGDÍJ Nem jogosult rokkantsági teljes vagy résznyugdíjra, ille­tőleg baleseti járadékra az, aki rokkantságát vagy sérülését szándékosan maga okozta. Nem jogosult nyugellátásra az a hozzátartozó, aki a dolgozó vagy a nyugdíjas halálát szán­dékosan okozta. (1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet 39. §.) 1960. december 1

Next