Népszava, 1961. március (89. évfolyam, 51–77. szám)
1961-03-01 / 51. szám
Huszonnégy önzetlen ember ! A népgazdaság „főkönyvelői64 •Ki segítene, ki áldozna szabad idejéből néhány órát egyegy megtévedt gyerekember életútjának egyengetésére ?• Ezekkel a szavakkal kértünk társadalmi segítséget a KISZ érdekvédelmi bizottságának munkájához január 15-én megjelent riportunkban. A következő napokban mintegy Vajon kitartottak-e szép szándékuk mellett, nem volt-e szalmaláng a lelkesedésük? Hiszen nehéz, kényes feladatra vállalkoztak. Huligán-palántákat, galeri-tagokat, javító-nevelő intézetből vagy közbiztonsági őrizetből szabadult fiatalokat kell óvniuk a bűnre csábító, léha életmódtól, viszszavezetniük a becsület útjára. Hívatlan vendégként, kéretlen pártfogóként becsengetni idegenekhez, tanulmányozni a gondozásukra bízott ifjú körülményeit, munkáját, környezetét, vitatkozni, hadakozni velük, értük... nem, igazán nem könnyű. — A riport megjelenése Ottó, Ildikó, Pista... Ez a három »tévelygő gyerek« okozza a legnagyobb gondot Hábelnénak. Ottó húszéves, óbudai huligán, köz- és önveszélyes munkakerülő, az első látogatáskor csaknem kidobta pártfogóját. Most már hajlandó beszélgetni, de dolgozni nem. Ildikó is nehéz eset. Jómódú szülők gyermeke, mégis elemelt egy pénztárcát az üzemi öltözőben, aztán a Dunába ugrott, és összetörte magát a parti köveken. Meggyógyult, börtönbüntetését felfüggesztették. Most szorgalmasan tanul, dolgozik — és hallgat, nem lehet szóra bírni. Valami nincs rendjén vele. — Talán beviszem a gyermeklélektani intézetbe — töpreng Hábel Sándorné, majd derűsen folytatja: — Pista, a kis vagány nagy örömet szerzett nekem. A környezete és viselt dolgai alapján eleinte azt hittem, hogy fogyatékos az erkölcsi érzéke, nem lehet bízni benne. A múlt héten megígérte nekem, hogy bejön ide a KISZ-hez és munkát kér. Eljött kétszer is, lám, van benne becsület. Nemsokára dolgozni fog, ember lesz belőle. »H. L. húszéves esztergályos. A nyáron rossz társaságba került, költekező életmódjához úgy szerzett pénzt, hogy egy kölcsönbe vett írógépet elzálogosított. (Büntetése: felfüggesztett nyolc hónap.) Elmondta, hogy most állandó éjszakai műszakot vállalt, nappal alszik. Így távoltartja magát a galeritől. Egy tizennyolc éves kis diáklány jelentette ezt ,húszéves pártfogoltjáról. Mezei Évának hívják a kislányt, az idén érettségizik a Radnóti Miklós harminc budapesti olvasónk jelentkezett levélben, telefonon, személyesen. Idős nyugdíjas és ifjúmunkás, tanár és diák, építész, titkárnő, háziaszszony, gyógyszerész, vasutas — különböző korú, foglalkozású emberek, de a segítőszándékuk közös, után 24 önkéntes munkatárssal erősödtünk — mondja Novák László Orion-gyári műszerész, a bizottság egyik vezetője. — Eddig három-négy ügyet vállalt mindegyikük, és sok szívvel, lelkesedéssel dolgoznak. Igaz, itt nem is lehet másképpen. .. »Szívesen és szeretettel felajánlom a segítségemet« — így mondta Hábel Sándorné Kinizsi utcai olvasónk néhány héttel ezelőtt. Azóta minden kedd és csütörtök estéjét a Köztársaság téri KISZ-központban tölti, jelentést ad az érdekvédelmi bizottságnak ifjú pártfogoltjairól, Gimnáziumban. Pszichológus szeretne lenni , és valószínűleg jó pszichológus lesz. Sok erkölcsi bátorság, segítőkészség és emberszeretet szorulhatott egy olyan tizennyolc éves csinos lányba, aki érettségi előtt, tavasztáji, rossz útra tévedt kortársaival vesződik szabad idejében. A munkahely sokat segíthet V. Ödönné — arra kért, mellőzzük a nevét — az elsők között ajánlotta fel segítségét a KISZ érdekvédelmi bizottságának. Napi nyolc órán át meglehetősen fárasztó munkát végez egy tervezői mezeiben, aztán várja a háztartás, a férje, két kamasz fia. Hogyan jut ideje, energiája arra, hogy a mások gyermekeivel is törőd-jék? — Szívesen csinálom —, mondja egyszerűen és máris a kis Mihályról beszél, a »csupa ellentmondásból összegyúrt«! asztalostanulóról, aki klasszikus! sokat olvas, múzeumba jár, de! züllött társaságban csípték el! egy »maszek« találkahelyen.! V.-né hosszú beszélgetéseket! folytat Mihállyal, és állandó! kapcsolatot tart a fiú üzemve-! zetőjével is. ! — A munkahely nagyon so'kat segíthet a fiatalok nevelé- sében — bizonygatja. — Itt van például S. Ibolya esete.« Szinte gyerekfejjel meglopta a nevelőanyját, két esztendő alatt tizenkét munkahelyen dolgozott. Most végre talán magára talál. Mert a vállalat nál szeretik, megbíznak ben-]ne. A KISZ pedig segíteni akar, hogy szakmát tanulhasson. Szóltam a kislánynak, hogy jöjjön be ide a bizottság- hoz, most őt várom... . Néhány perc múlva meg is érkezik Ibolya új, kék szövet-! ruhában, amelyet a vállalat vásárolt — szabálytalanul, de okosan — visszafogott kerese-« téből. Új a cipője is, és új raj-« ta az a félszeg kis mosoly is, amely lassanként felváltja hetykeséggel leplezett bizal- matlanságát. V.-né barátságo- osan nyújtja felé a kezét: — Szervusz, kislány. Örü- lök, hogy eljöttél. — Nem üres formaság ez — igazán örül. Ez az öröm, a térvelygő emberkék nevelésében, elért kisebb-nagyobb siker új bére, jutalma az érdekvédelmi bizottság 24 új és félszáz régi, önkéntes munkatársának. Vajk Vera ! Szívesen és szeretettel 1961. március 1 AZ AJKAI SZÉNOSZTÁLYOZÓ teljes kapacitással dolgozik. 140 millió forintos költséggel, mintegy három év alatt építették fel a szénosztályozót. Első képünk: A porelszívó ciklonrendszer egy része. Második képünk: A szénportovábbító szalagrendszer egy része (MTI Fotó : Mező Sándor felvételei) Üvegfúvók Az embernek ebben a krónikás mesterségben lassan szenvedélye lesz kutatni a múlt és a jelen jellemző vonásait, összehasonlítani és mérlegelni a különbséget, feljegyezni és megörökíteni a változás kirívó jegyeit, a fejlődés ütemét, amely immár szédítő iramában is oly megszokottá kezd válni, hogy alig vesszük észre. Különösen a munkás hétköznapi élete, sorsának ívelése rejteget számtalan olyan határozott jelet, amely önmagában is kerek, drámai mag, csupán ki kell pattantani szürke héjait. A vidéki üveggyárban egy vezető emberrel beszélgetek s zavarban vagyok, mert nem tudom hova tenni. Külsőre jóvágású, középkorú férfi, egyszerű, de kifogástalan öltözékben. Higgadt, arányos mondatokban beszél, avval a hűvös szakértelemmel, amelyből nehéz kihámozni, honnan ered: régi, gyakorlati munkából, egyetemi tanulmányokból vagy a kettő közös eredőjéből? Sorsáról akkor lebben fel a fátyol, amikor a gyár múltjáról beszélgetünk s elejt egy mondatot: — Inaskoromban itt olyan viszonyok uralkodtak, hogy a hutában, munka közben letettük a zsíros kenyeret egy téglára, s mire körülnéztünk, elvitte a patkány ... — Tehát inas volt? — Igen, utóbb üvegfúvó. Most már elmondja, hogy kilencéves korában került a gyárba, mert akkoriban a kienc-tízéves gyereknek be kellett keresni a családi pénztárba, nyilván nem az üvegfúvó szakma iránt érzett olthatatlan szenvedélyből, hanem a megélhetés miatt. (Azt már korábban följegyeztem, hogy manapság tizenhat éves korában legfeljebb négy órát dolgozhat a fiatal munkás, kisegítő munkakörben.) Hűvös, tárgyilagos hangja most már átfüt a személyes élmény keserű hevétől, amikor leírja — még mindig szabatosan, de bizonyos vádló hangsúllyal — az üveghuta akkori belső berendezését s a munkások életmódját. — Még a huta sem volt ki- : kövezve, sáros gödrökben ténfergett a munkás a pipával s az izzó üvegtömbbel, olyan sűrű gázfelhőben, amelyben három méterre se lehetett látni. Szeme, orra örökké nedvezett ebben a mérges légkör-ben, nyáron megaszalta a hő-ség, télen minden ajtónyitásra megcsapta a külső jeges lég felhevült testét. A hűtővíz nem áramlott zárt csatornák- ban, hanem fakádakban pos- ihadt hónapokig, abban a bűz- ■ ben dolgozott a munkás, amíg 1 bírta. ! De meddig bírta? ! Nem sokáig. Az átlagos életkor megdöbbentően ala- ^ csony volt, üvegfúvónak lenni 1 egyértelmű volt a korai elsor-vadással. — Apám és nagyapám is 1 üvegfúvó volt, azután én is az lettem. Tehát egy dinasztia harma- , dik nemzedékével beszélge ,tek, akit kilencéves korában , szinte kényszerített erre az életre a sors, akinek az életé ,ben azonban már bekövetkezzett a változás. Ez a három nemzedékre terjedő munkás- dinasztia, gondolom, kitöltötte a gyár történetének hat évtizedét. De nem. — Ugyan — mosolyog —, s apám huszonnyolc évet élt, s nagyapám harmincat. De volt olyan pajtásom, aki tizenkilenc éves korában már meghalt. Ha kimegy a temetőbe, talál sírokat, amelyekben húszéves üvegfúvók pihennek. Beszélgetésünket semn a hátában folytatjuk már, a kemencék mellett, ahol kígyóként sziszeg a nedves famintába fújt izzó üveg. A műhely némiképp rendetlen képet mutat, új vasszerkezetes tetőzet épül — menet közben —, amely még jobb szellőzést biztosít, bár a levegőben most sem érzik sem perzselő forróság, sem a kemencéket hevítő világítógáz édeskés szaga. Egyenletes zúgással dolgoznak a ventillátorok s egyenletes, gyors, bűvészkedő mozdulattal az üvegmunkások. Félmeztelenek vagy trikósak, de csupa izmos, erőteljes férfi és fiatalember. A szépen öltözött, friss mosolyú lányok — a segédszemélyzet — szinte a munka muzsikájára sétálva dolgoznak, mint egy könnyed balettképben. Nem látni beesett mellkasokat, fogatlan ajkakat, fakó arcokat, amelyek a régi hutákban kísértettek, s legfeljebb füttyszó hallik, nem a száraz, ugató köhögés. Kísérőmet, a hajdani üvegfúvót derűs, baráti kacsintások kísérik, a munkások tegezik s ő visszategezi őket. Ez a kapcsolat nem ismeretlen előttem, mindennap találkozom, munkással, akiből mérnök és igazgató lett, s akinek tekintélye nem csorbul, ha egy régi műhelycimbora hátba vágja. Csak az az érzésem, hogy ő a dinasztia utolsó sarja, nála véget ért ez a hajdan annyi embert fogyasztó mesterség ... ! S ebből holmi futó hiányérzetem támad, igen, a változási szembetűnő és szinte felmér-hetetlen, mindössze másfél évi tizede dolgoznak így, emberig módon, de mégis... " Aztán visszatérek a hátába mert ebben a munkában van* valami vonzó izgalom, ahogy az üveggolyóból orvosságos flaska lesz, vagy lámpaüveg is hosszan nézek egy fiatal mun-X kást. Szoborszerű teste van ss hozzá szép, görög fő, amelyen kötődő, fiatal derű honol.X Faggatom honnan, mikor ke-*rült a gyárba, miféle meg- J gondolás alapján s honnan X vette mozdulatainak csiszolt X lendületét, ezeket a hagyományos fogásokat? Harminckét X foggal nevet: | — Miért lennék mis? Üveg- fúvó volt a dédapám, a nagy apám és az édesapám... |» Az édesapja is? — Persze... Az előbb jár-»tak itt együtt... Apám a fő- mérnök. Baróti Géza • NÉPSZAVA I . A Nemzeti Bank a múltban nem volt a nemzet bankja — ► csupán a nevében. Részvény- E társaság volt, amely összefonódott az ipari és banktőkével , és mint ilyen, részt vett a dolgozók általános kapitalista ki- P zsákmányolásában. 750 kiló illat — és 170 millió ! Azóta hazánk minden ipari E és mezőgazdasági üzeme, kereskedelmi és egyéb vállalata, ► intézménye a bank folyószám► táján tartja pénzét. Minden ► pénzügyi tevékenységük, bevételük és kiadásuk e számlán E keresztül bonyolódik le, hitelt E is a bank útján kapnak. A folyószámlák kezelése és a hitel E révén tehát a Nemzeti Bank E áttekintheti és ellenőrizheti az E ország minden gazdálkodó ► szervének pénzügyeit. E Az üzemek pénzügyi ellenőr Ezése során a bank időnként ► megvizsgálja azt is, miként E gazdálkodnak anyagkészleteikig kel. Az elmúlt negyedévben , például az 1-es számú fiók 31 ► vállalatnál tartott ilyen vizsgá► latot. Ennek során megállapította, hogy az élelmiszeripar számos vállalata nem tartotta ► be az elfekvő készletek pontos ► feltárására vonatkozó minisztériumi utasítást. A Lágymányosi Dohánygyár például 518 000 forint értékű elneverő - készletet mutatott ki, a bank- i fiók szakértői viszont további 1 240 000 forint értékű anyagot találtak. Az Óbudai Szesz- I gyárban az 1 078 000 forinton kívül több mint 7 millió értékű elheverő segéd-, üzem- és csomagolóanyagot tártak fel. Az Elida-gyárban a Wu . 2-es hajmosó illatkompozícióból a múlt év szeptember 30-án — igazán a nemzet bankjává csak akkor válhatott e pénzintézet — mondja Markovics Lászlóné, a bank ipari és kereskedelmi hiteligazgatóságának vezetője —, amikor népünk az egész ország és gazdasági javainak birtokosa lett. itkompozíció nyereségtöbblet 450 kilót tároltak s emellé az utolsó negyedévre megrendeltek még 750 kilót. A felhasználás viszont erre az időszakra 100 kilóra csökkent. E káros jelenségek megszüntetésére a bank hiteligazgatósága megfelelő javaslatokat tett és szükség esetén pénzügyi szankciókat hoz a máshol esetleg hiányzó anyagok értékesítése, átadása érdekében. A bank és a vállalatok vezetői, szakemberei között egyéb* A Gellért téri 232-es fiókban kezelik a Pest megyei tsz-ek, állami gazdaságok, gépállomások és mezőgazdasági jellegű vállalatok folyószámláit. Éppen ott-tartózkodásunkkor állított a fiókba a soroksári Magyar—Bolgár Társaság tsz-elnöke, Sz. Kosztadinov. — 25 000 forint hitelt szeretnénk kapni a melegágyi termelés kibővítéséhez szükséges anyagvásárlásra... — De elnök elvtárs, miért akarnak hitelt? — kérdezte Péterfi Tibor fiókvezető. — Hiszen a maguké az egyik legjobb pesti tsz, egymillió forintjuk van nálunk. — Ez kell az év végi zárszámadásra és más kiadásokraként jó az együttműködés. A gyárak terveiket megbeszélik a bankfiókkal is, hogy megkapják a tervteljesítéshez szükséges hitelt. Ilyenkor közösen megvizsgálják, hogy miként lehetne csökkenteni az előirányzott vállalati önköltséget, gyorsítani a nyersanyag feldolgozását és a készáru értékesítését. Ezáltal ugyanis a termelés olcsóbb lesz és a banktól is kevesebb hitelt kell igénybe venniük. A Nemzeti Bank és a gyárak ilyen együttműködésének eredményeként a kohászat és a gépipar az 1960-as jóváhagyott tervek előirányzatánál például 0,2, illetve 0,4 százalékkal kisebb önköltséget tervezett. Ezzel és egyéb tartalékok feltárásával a két iparág 170 millió forint nyereségtöbbletet tervezhetett. Még nem végleges adatok szerint ezt a plusz nyereséget is túlteljesítették. idálkodnának hitellel, pénzükkel A bankfiók azonban jól ismeri a tsz-ek gazdasági helyzetét s így könnyen bebizonyítják az elnöknek, hogy a milliójukból telik a melegágyi beruházásokra is s akkor felesleges a hitel. Barátságos vita után ezt az elnök maga is belátja. Péterfi Tibor egyébként sok hasonló hitelkérelemre utalva elmondja: jól gazdálkodó és tekintélyes folyószámlával rendelkező tsz-ek is szívesebben veszik igénybe beruházásaikhoz a bankhitelt, mint a saját bankbetétjeiket. Ennek oka az, hogy a tsz-ek a bank előnyös kamatpolitikáját is ki akarják használni a gyarapodásra, a bank viszont igyekszik a népgazdasági érdeknek megfelelő mederbe terelni pénzgazdálko- dásukat. Akik szívesebben gaz mint saját Valutaügyek az ajándékautó és a kanadai magyaros vendéglő körül A bank devizaigazgatóságán másfajta munkába is bepillanthattunk. Nagy László engedélyezési főcsoportvezető például éppen aláírta az Agrimpex kiviteli engedélyét, amely jóváhagyja, hogy e vállalatunk útnak indítsa a több közel-keleti ország által rendelt nagy mennyiségű cukrot A másik akta, B. J. fogtechnikus kérelme, hogy nálunk "tartózkodó bécsi barátjától elfogadhassa a neki ajándékozott autót. Ezt elutasítja, mert a vizsgálat kiderítette, hogy nem tényleges ajándékozásról van szó, hanem tiltott valutaműves létről. B. J. 45 000 forintért megvette volna bécsi barátja kocsiját, a barát pedig a pénzért magyar műértékeket akart kivinni az országból. 1960-ban egyébként a bank több mint 120 000 engedélyt adott arra, hogy magyar családok ajándékcsomagot küldjenek külföldi hozzátartozóiknak. A csomagok száma ugyan nincs korlátozva, de S. T.-nél feltűnt túlbuzgó ,rokoni szeretetem. Hetenként nyolc-tíz ajándékcsomag kiküldésére kért ugyanis engedélyt. Ebben pedig kézzel festett népművészeti edények, étkészletek serege vándorolt ki a Kanadába disszidált rokonhoz, aki az óceánon túl magyaros vendéglőt rendezett be. Persze a kanadai vendéglős szabályos úton is megszerezhette volna az edényeket — de kanadai vagy más valutáért. A devizaigazgatóság még sok más pénzügylettel foglalkozik. Ezek egyik legfontosabbja az, hogy kezeli az ország devizáit, vagyis külföldi fizetési eszközeit. E vázlatos áttekintésből is kitűnik, hogy a Nemzeti Bank dolgozói naponta szinte 100 milliókkal foglalkoznak. A Nemzet bankjának tisztviselőit ellát joggal tekinthetjük úgy, mint az ország pénzügyeinek k ezelőtt, mint népgazdaságunkfőkönyvelőit«. Szenes Imre