Népszava, 1962. január (90. évfolyam, 1–25. szám)
1962-01-13 / 10. szám
Szovjet emlékirat Nyugat-Németországhoz (Tudósítás az 1. oldalon) Ma: Szerkesztői üzenetek (A 4. oldalon) Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 90. ÉVFOLYAM, 10. SZÁMÁRA 60 FILLÉR 1962. JANUÁR 13. SZOMBAT a Szakszervezetek Országos Tanácsának teljes ülése Brutyó János beszámolója az V. szakszervezeti világkongresszusról és a magyar szakszervezetek nemzetközi tevékenységéről Varga György beszámolója a szakszervezetek feladatairól az 1962-es terv végrehajtását segítő szocialista munkaverseny szervezésében Pénteken az ÉDOSZ-székház tanácstermében teljes ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsa. Napirenden szerepelt: 1. Brutyó Jánosnak, a Szaktanács főtitkárának beszámolója az V. szakszervezeti világkongresszusról és a magyar szakszervezetek nemzetközi tevékenységéről. 2. Varga Györgynek, a Szaktanács titkárának beszámolója a szakszervezetek feladatairól az 1962. évi népgazdasági terv végrehajtását segítő szocialista munkaverseny szervezésében. Az ülésen megjelent Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára, Sándor József, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, Kisházi Ödön munkaügyi, Kovács Imre élelmezésügyi és Tausz János belkereskedelmi miniszter, Szakosíts Árpád, az Országos Béketanács elnöke, továbbá társadalmi, politikai és gazdasági életünk számos más képviselője. Somogyi Miklós megnyitója A teljes ülést Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Szaktanács elnöke nyitotta meg. Megemlékezett az elmúlt esztendő legfontosabb eseményeiről, kiemelve közülük a Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusát, amelyhez szervesen kapcsolódott az V. szakszervezeti világikongresszus. A szakszervezetek munkájának eredményeit méltatva hangsúlyozta, hogy sikereinket azért tudtuk elérni, mert azt a helyes politikát követtük, amelyet a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága jelölt meg. Kis nem utolsósorban azért — tette hozzá — A nemzetközi szakszervezeti mozgalom történetének eddigi ■ legnagyobb szabású és legszélesebb körű tanácskozása volt a moszkvai kongresszus — mondotta. — Jó és harcos tanácskozás volt ez, amelyről túlzás nélkül elmondható, hogy kimagasló esemény volt a szakszervezeti világmozgalom történetében. — 1957 októberében, mint a magyar szakszervezeti küldöttség tagja, jelen voltam a Lipcsében megtartott IV. szakszervezeti világkongresszuson. Ha a moszkvai ülést és annak külsőségeit, a beszámolóit és a vitát a lipcsei kongresszussal vetem össze, szembetűnő az a nagyarányú fejlődés, amely az elmúlt négy év során a világhelyzetben és a nemzetközi szakszervezeti mozgalomban is bekövetkezett. Lipcsében még egész sor afrikai ország szakszervezeti mozgalmának küldötte arról beszélt, hogy hazájában az imperialisták véres gyarmati terrorja" dühöng. Azóta 22 ország vívta ki függetlenségét Afrikában, és az afrikai kontinens szakszervezeti és munkásküldöttei népeik felszabadító mozgalmainak, szabadságharcainak sikereiről számoltak be. Lipcsében a kubai szakszervezetek küldötte 1957-ben még arról beszélt, hogyan harcolnak az illegalitásba szorított kubai forradalmi munkásszervezetek a dollárokkal és amerikai fegyverekkel kitartott fasiszta diktatúra és a jenki-imperializmus ellen — folytatta Brutyó János. — Ma pedig: Kuba — szabad föld Amerikában, az amerikai kontinens népeinek példaképe! Brutyó János ezután ismertette a kongresszus részvevőinek országok és kontinensek szerinti megoszlását, majd így folytatta: —, mert több százezer társadalmi munkás dolgozott becsületesen az elmúlt években is a mozgalom sikeréért, az előbb említett célokért. — Az új év első tanácsülé'sén mindannyiunk nevében köszönetet mondok minden szakszervezeti tisztségviselőnek és vezetőnek áldozatos munkájukért és kérem őket, hogy ebben az évben a megsokasodott feladatokat a tavalyinál magasabb színvonalon és még eredményesebben segítsenek megoldani. Az új esztendő feladatairól szólva hangsúlyozta: — Segítenünk kell az 1962-es évi terv teljesítését, a termelékenység emelését és a népgazdaság teherbíróképességének arányában javítanunk kell a dolgozók élet- és munkakörülményeit. Neveljük a dolgozók százezreit. Az a megtisztelő feladat vár ránk, hogy az eddiginél is jobban szolgáljuk az embereket, minél többet tegyünk értük az ország fejlődésének érdekében. Ennek egyik feltétele a szakszervezeti mozgalomban is a vezetés színvonalának szakadatlan javítása. Következetesebben kell a helyes határozatokat végrehajtani, jobban kell megszerveznünk és segítenünk megvalósításukat, jobban kell alkalmaznunk a szakszervezeti munka fő eszközét, a meggyőzést, céljaink megismertetését és megértetését a dolgozókkal. Sokkal következetesebben kell megtartani a törvényeket, hogy mindenki megértse: azok a dolgozó nép és az egyes munkás érdekét egyenlően szolgálják. Az a feladatunk most, hogy a szakszervezeti választások során olyan vezetőszerveket válasszanak, amelyek képesek a megsokasodott feladatok megoldására. Somogyi Miklós elnöki megnyitója után Brutyó János, a Szaktanács főtitkára, tartotta meg beszámolóját a napirend első pontjáról. A moszkvai szakszervezeti világkongresszus valóban a szakszervezeti világmozgalom eddig példa nélkül álló, nagyszerű seregszemléje volt. Olyan találkozó, amely híven kifejezésre juttatta a nemzetközi proletariátus ellenállhatatlan egységakaratát és együttműködési készségét korunk legfontosabb, legsürgetőbb problémáinak megoldására. Öt világrész szakszervezeti és munkásküldöttei valóban impozáns egységben foglaltak állást a nemzetközi szakszervezeti mozgalom tennivalóinak kérdésében, a békéért, a gyarmati rendszer teljes és végleges megszüntetéséért, a társadalmi haladásért folytatott harcban. Nehéz lenne szavakkal érzékeltetni azt a lelkesedést, amellyel a kongresszus részvevői az SZKP Központi Bizottságának első titkárát, a Szovjetunió kormányfőjét fogadták. A világ első munkáshatalmának kormányfője, az egykori bányász, az egyszerű munkások hangján és érveivel szólt öt világrész munkásküldötteihez. Rendkívüli nyomatékkal húzta alá, hogy a nemzetközi munkásosztályra elsőrendű felelősség hárul a korunk létkérdéseinek megoldásáért vívott harcban. — Az V. szakszervezeti világkongresszus ebben a szellemben tanácskozott — mondotta a továbbiakban Brutyó János. — A közös célok valóra váltásához nagy ösztönzést nyújtott az a lehetőség, hogy a szovjet elvtársak segítségével az európai, afrikai, ázsiai és latin-amerikai küldöttek bepillantást nyerhettek a szovjet népek nagyszerű alkotó tevékenységébe, a szovjet dolgozók kommunista épi— külön szeretnék szólni arról a felemelő élményről — folytatta —, amit az a tény jelentett, hogy az V. szakszervezeti világkongresszus Moszkvában, a béke és a szocializmus fővárosában ülésezett, mégpedig abban a teremben, amelyben alig néhány héttel korábban a kommunizmus építőinek kongresszusa tanácskozott. Szorosan ide tartoznak az olyan személyes élmények is, mint a szovjet szakszervezetek baráti vendéglátása és sokoldalú szervező munkája következtében — találkozásaink a kommunizmust építő szovjet dolgozókkal, és találkozásaink a Szovjetunió vezetőivel, személy szerint Hruscsov elvtárssal. főmunkájába, a szovjet szakszervezetek mindennapos sikerekben gazdag harcába, amelyet a legigazságosabb, legjobb társadalmi rendszer, a béke, a munka, a szabadság, az egyenlőség és a boldogság társadalma, a kommunizmus felépítéséért folytatnak. Az a tény, hogy az V. szakszervezeti világkongreszszus Moszkvában zajlott le, szinte kézzelfogható közelségbe hozta a kongresszus küldöttei és rajtuk keresztül az egész szakszervezeti világmozgalom számára a kommunizmus nagyszerű távlatait, a kommunizmust építő Szovjetunió páratlan gazdasági, politikai, kulturális és tudományos sikereit. — Hadd szóljak ezzel kapcsolatban ismét egy személyes élményről, mégpedig egy kettős jellegű élményről. Az élmény egyik fele 1957-re nyúlik vissza. Akik ott voltak Lipcsében a IV. világkongresszuson, velem együtt emlékezhetnek arra, milyen határtalan örömmel és lelkesedéssel fogadták a résztvevők Grisin elvtársnak, a szovjet szakszervezetek elnökének bejelentését az első szputnyik kilövéséről. Nagy utat tett meg azóta is a szovjet tudomány. Most, az V. világkongresszuson — első ízben a szakszervezeti világkongresszusok történetében — olyan ember vett részt, aki a Vosztok 2 űrhajón többször is bejárta a világűrt: German Sztyepanovics Tyitov. Tyitov őrnagyot a kongresszus a legnagyobb szeretettel és elismeréssel köszöntötte, s mély meghatottsággal hallgatta szavait, amelyekkel beszámolt űrutazásáról. »Láttam a Földet a világ Harca a gyarmati rendszr Brutyó János a beszámoló következő szakaszában a kongresszus elé terjesztett nemzetközi szakszervezeti akcióprogram-tervezetről és az arra felépülő két fő referátumról beszélt. Rámutatott arra, hogy a tervezet vitája sok olyan értékes és hasznos tapasztalatot eredményezett, amelyek figyelembevételével olyan egységes szakszervezeti program jött létre, amelyet nemcsak az SZDSZ tagszervezetei, hanem a rajtuk kívül álló dolgozók sokmilliós tömegei is magukénak vallhatnak. A kongreszszus küldöttei egyöntetűen helyeselték az SZDSZ kezdeményezését és egységesen jóváhagyták a módosító javaslatok figyelembevételével kiegészített akcióprogram végleges szövegét, amelyben saját harcaik igazolását találták meg. A Szaktanács főtitkára ezután részletesen ismertette a kongresszuson kialakult értékelést a jelenlegi nemzetközi helyzetről. Hangsúlyozta, hogy a szocialista tábor erősödése, a kapitalista országok munkásosztályának harcai és a nemzeti felszabadító mozgalmak nagyszerű győzelmei eredményeképpen tovább mélyült a kapitalizmus válsága. Ezzel kapcsolatban idézte Hruscsov elvtárs szavait: »A szocialista tábor, a munkásosztály, a szakszervezetek, a nemzeti felszabadító mozgalom, a béke ügye mellett elkötelezett nem szociálisul országok egyesített erői messze felülmúlják az imperialista tábor erejét. Ezek az erők elháríthatják a háborút, ha fáradhatatlanul küzdenek az imperializmus ellen, amely egy új háború kirobbantására törekszik. A kongresszus feltette a kérdést — mutatott rá Brutyó János —, hogy megfelelő-e a nemzetközi munkásosztály békeharca? Saillant elvtárs, az SZDSZ főtitkára a többi között abban jelölte meg a békeharc egyik legfőbb gyengeségét, hogy a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének vezető csoportja megtévesztő propagandájával már évek óta közömbösségre és tétlenségre kárhoztatja a dolgozók jelentős tömegeit körünk e legfontosabb kérdésében. Annak feltétele, hogy az SZDSZ és tagszervezeteinek munkája ezen a téren nagyobb eredményekkel járjon, elsősorban az, hogy helyesen érték űrből — mondotta —, csodálatos, felejthetetlen látvány volt. A szovjet nép sikerei az anyagi és szellemi élet minden területén ma már nyilvánvalóak az egész emberiség előtt. Mint ahogyan nem lehet eltakarni a napfényt, éppen úgy nem lehet elhomályosítani a kommunizmus fényét sem. Mint a napsugár, úgy hatol be ez a fény Földünk minden zugába.A békéért, az megszüntetéséért kelték a helyzetet és a nehézségeket, hogy felelősségük teljes tudatában megkettőzzék erőfeszítésüket a háborús veszély leleplezésére, a háborús uszítók megfékezésére. — A mi hazánkban — hangsúlyozta Brutyó János — ez azt jelenti, hogy meggyorsítjuk a szocializmus építését, növeljük a szocialista világrendszer erejét, amely eddig is a legnagyobb gátat ,jelentette az agresszorok útjában. — Emellett nemzetközi propaganda-tevékenységünkben fokozottabban kell törekednünk a békeharc lényegének, tartalmának, céljainak megvilágítására; mindent el kell követnünk a reakciós propagandagépezetek által terjesztett rágalmak és hazugságok leleplezésére, a háborús és fegyverkezési politika igazolására gyártott »elméletek« megcáfolására. — Nélkülözhetetlenül szükséges, hogy előmozdítsuk a magunk részéről is a világ dolgozóinak egységes fellépését az imperialisták agresszív politikája ellen. A szocialista ország szakszervezeti A Szaktanács főtitkára ezután a szocialista országok szakszervezeti mozgalmának óriási "szerepéről beszélt a nemzetközi munkásosztály küzdelmeiben. Elmondotta, hogy a referátumok és felszólalások a szocialista országok szakszervezeteinek munkájában tapasztalható jelentős fejlődést világították meg. — A magyar delegáció — mondotta — az V. kongreszszus előtt beszámolt az előző kongresszus óta végzett tevékenységünkről és kifejtette szakszervezeti mozgalmunk politikájának elvi alapjait. A többi szocialista országokkal együtt tényekkel és adatokkal bizonyítottuk be, milyen jelentős szerepet töltenek be országaink szakszervezetei a gazdasági, politikai és az egész társadalmi életben, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javításában. Az V. kongresszus egységesen leszögezte, hogy sehol a világon nem rendelkeznek a szakszervezetek annyi felelősséggel, joggal és szabadsággal, mint a szocialista országokban. A szocialista országok és szakszervezeteik eredményei Brutyó János a továbbiakban a gyarmati rendszer megszüntetéséért vívott harc kérdéséről beszélt s rámutatott arra, hogy az MTSZ fennállása óta szüntelenül napirenden tartja ezt a kérdést, és egész tevékenységében elsőrangú fontosságot tulajdonít a nemzetközi proletár szolidaritás megszilárdításának a gyarmatosítás elleni küzdelemben. Az V. kongresszus munkáját szinte kézzelfoghatóan hatotta át a gyarmati népek, a nemrég felszabadult országok, a kapitalista és szocialista országok dolgozói közötti harcos összefogás és szolidaritás érzése. Brutyó János ezzel kapcsolatban egész sor tényt ismertetett, majd így folytatta: — Az SZDSZ-hez tartozó szakszervezetek nagy családján belül továbbra is kiállunk kubai testvéreink mellett és itt, ezen a plénumon kijelentjük: nem engedjük, hogy az amerikai imperialisták agreszsziójának faldozata legyen! A jövőben is egy emberként állunk a hős algériai nép mellett, és részt veszünk az Algériai Szolidaritási Bizottság tevékenységében. Javasoljuk a SZOT ülésének, hogy vegyünk részt mi is abban a hatalmas, világméretű kampányban, amelyet a moszkvai kongresszus indított el azért, hogy 1962-ben egy nemzetközi szolidaritási bélyeg kiadása révén az algériai nép még az eddiginél is jelentősebb anyagi segítségben részesüljön. — Teljes szolidaritásunkkal támogatjuk a hős angolai népet, a dél-afrikai dolgozókat, a laoszi, a dél-vietnami és a dél-koreai népek küzdelmét. Sok szakszervezetei világmozgalomban szükségszerűen a legnagyobb befolyást gyakorolják a világ dolgozóinak gondolkozására, szakszervezeteik magatartására, az egész nemzetközi szakszervezeti mozgalomra. Brutyó János ezután a kongresszuson kialakult gazdag elemzést ismertette a kapitalista országokban, a gyarmati és függő országokban élő dolgozók gazdasági és szociális helyzetéről, harcaikról. Részletesen foglalkozott a kapitalista országok munkásosztályának küzdelmeivel, majd rámutatott arra, hogy az V. kongresszus egyhangú helyesléssel fogadta az akcióprogram-tervezetnek azt a pontját, amely leszögezi: »A dolgozók egyre nagyobb számban értik meg, hogy csakis a szocializmus hozhat döntő és tartós javulást gazdasági és szociális helyzetünkben, szabadíthatja meg őket a gazdasági és politikai elnyomástól... tudják, hogy a szakszervezetek legelső és szent kötelessége, hogy megszervezzék a dolgozók egységes fellépését létérdekeik kivívásáért, a demokratikus és szakszervezeti szabadságjogok megvédéséért. Brutyó János beszámolója A nemzetközi munkásosztály történelmi felelőssége Brutyó János a beszámolóját mondja (Gonda György felvétele)