Népszava, 1963. június (91. évfolyam, 126-151. sz.)
1963-06-01 / 126. szám
Május 19-én leutaztam a Heves megyei Apc községbe, hogy megnézzek egy műsort a tanácsi kultúrházban. A várt előtt (korán érkeztem) meglepetésre egy másik, engedély nélkül tartott műsort találtam, amelyet — mint Varga András, a kultúrház igazgatója mondta — Szolnoki Gyula konferanszié »szervezett«. A sokféle szabálytalanságból, amely a műsor magánszervezésével, megtartásával és elszámolásával kapcsolatban szembeötlő, csak egyet emlí-Egyelőre csak annyit: a szobából, ahol Varga Andrással beszélgettünk, egy vasajtó vezet a színpadra. Rajta primitív krétaírással a következő szöveg volt olvasható: »Hajrá Morlan/« Mi ez — és ki ez? Erről szól az alábbi írás. Morlan: egy bűvész. Csodálatos mutatványai vannak — én itt a legérdekesebbet mesélem el. Az ország — mondhatni — valamennyi megyéjének kultúrházaiból érkezik az utóbbi esztendőben igény a Műsorigazgatóságra egy bizonyos »brigád« fellépése érdekében, amelyet az esetek jelentős hányadában Németh Lehel »fémjelez«. Morlan, a bűvész néha tagja a brigádnak, néha nem (Apcon például »papírforma« szerint nem volt tagja — érdekes módon mégis őt biztatta a felirat a vasajtón). Az igénylés gépelése A dolgot Kálnai Györgynén kell kezdeni. Ennek a »szervező munkának« alapvető eszköze a telefon, s Kálnainé postai díjkedvezményt élvezett, mert ez év elejéig a Helyközi Távbeszélő Igazgatóságon dolgozott. 259—322 számú kedvezményezett állomásoknak csak interurbán-számlája tavaly augusztusban például 3092,90, októberben 3890,40 forintot tett ki. Ez a fővárosi méretben példátlan szintű interurbán magántelefonszámla még nem bűn — legfeljebb több mint gyanús. Az azonban amorális visszaélés egy bizalmi munkakörrel, hogy az asszony, mindezen túlmenően, interközpontbeli munkahelyéről vidéki állomást kapcsolt férjétek: »mikrofonhasználat« (?!) címén kifizettek 100 forintot. A későbbiekből kiviláglik majd, miért éppen ezt emelem ki. S ez átvezet az esti műsorhoz, amelyért tulajdonképpen lementem — s amely végül is elmaradt (két és egynegyed órát vártak rá az egybegyűlt emberek), azonban, amely a Műsorigazgatóságra befut, tökéletesen azonos — akár tagja Morlan a brigádnak, akár nem, akár a Heves megyei Szikszóról, akár Fejér megyéből, Soponyáról érkezik. A papírok ugyanis eredetileg azonos helyről, Morlan budapesti írógépéből indultak útnak. Rendelkezéseink tiltják a műsoros rendezvényekkel történő házalást, »szervezést«, üzletelést magánosoknak. — No de ingyen csak szabad csinálni — vetheti ellen valaki. Nos, Kálnai György úr (művészi nevén: Morlan bűvész) nem ingyen csinálja. Segítőtársakkal összejátszva, szocialista rendszerünkben el nem tűrhető úton-módon »dolgozik«. Itt csak főbb vonásokban ismertetem ezt a gengsztermunkát — majd a bíróságon bővebbennek lakásukra, s a beszélgetés költségét másik állomásra játszotta át. (Egy Karcag 62- vel történt beszélgetésen rajtacsípték, amikor saját 259— 322-es számuk helyett a 118— 375-re kísérelt meg számláztatni.) A posta a visszaélést leleplezte, a díjkedvezményt Kálnainétól megvonták. Újabban tehát a bűvész úr »R«-beszélgetéseket provokál (ahol a hívó helyett a hívott fél fizet). A »szervezők« ilyenkor gyakran az Országos Rendezőiroda nevében jelentkeznek, »csaléteknek« bedobják Németh Lehel pillanatnyilag népszerű nevét — így ugratják be a naiv kultúrház-igazgatókat az »R«-beszélgetés vállalásába, mindjárt az elején jócskán megkárosítva őket. (Akad, sajnos, olyan kultúrház-igazgató is, aki nem naiv, hanem feltehetően érdekelt.) Ennyi visszaélés, a rendeltetéssel ellenkező, üzleti jellegű használat vajon nem lett volna már túlontúl is elegendő ok arra, hogy elvegyék ezt a telefont? Százezreket óvtunk volna meg a nép vagyonából — s talán ezt a felháborodott riportot sem kellett volna írnunk. Kálnai pénzszerzésének sok a nyomon követhetetlen útjamódja — de akad nyomon követhető is. Az például bizonyos, hogy ugyanaz a működési engedéllyel rendelkező személy nem jelenhet meg délután négykor a Fejér megyei Soponyán, hatkor Szabadbattyánban, nyolckor pedig innen kétszáz kilométernyire, Apcon, Heves megyében — akkor tehát, amikor Fejér megyében a műsor még véget sem ért. (Az engedélyt az adott esetben ugyanis így kérték.) Efféle »szervezés« méltán kelti a gyanút, hogy esetenként működési engedégül még egy. A papírhalmazban, amelyet Kálnai Márian a »megpuhított» kultúrház-igazgatónak leküld — hol egy, hol két egészen sajátos levél is fekszik. Az egyik a fentebb már említett Idrányi Iván úrnak szól holmi elektromos csembaló 200 forint ellenében történő kikölcsönzése ellenében. A másik Szécsi Dezső budapesti villanyszerelő-mesternek, VI., Rudas László utca 19. Egy telefonbeszélgetéssel kell kezdenem az ide vonatkozó részt. Pákozdi Pál, a sajószentpéteri Bányász Kultúrotthon igazgatója Pesten jártában, május 16-án délután felhívta a villanyszerelő-mestert és megkérdezte: ugyan miért kellett neki a kultúrházukban lezajlott műsor kapcsán 300 forintot kifizetnie — a budapesti cég nevével és pecsétjével ellátott nyugta fejében? A válasz meglepő: — Egy emberem végezte a huzalmunkákat, aki egyben eűdéllyel nem rendelkező urakat és hölgyeket is lehet szerepeltetni, kontrollálhatatlan gázsik ellenében. A gyanú annál alaposabb, mert Idrányi Iván, Cser László, Kerti Márta visszatérően engedély nélkül szerepelnek a »Morlanféle« műsorokon. (S e műsorokból annyi van, mint égen a csillag: csak január óta például Hevesben 8 volt, Szolnok megyében 10, Borsodban 15 stb., mondhatni naponta s országszerte.) Lehet pénzt keresni az útiköltségek csalárd elszámolásával is. Vegyük a soponyaszabadbattyáni »ikerműsort« (s hány ilyen van, amelyről az úristenen kívül csak a tisztelt bűvész urak tudnak?!). Ha Budapestről (nóta bene kocsival) elmentek Soponyára, onnan Szabadbattyánra, s ezt a költséget elszámolták Soponyán — miként adódott Szabadbattyánban retúrköltség Budapestről, illetve Budapestre? Sehogy! Ezt nevezik szakmai (szóval tolvaj) zsargonban — »tiszta haszonénak, részként is fellépett önöknél. — No de nálunk semmiféle huzalmunka nem volt! — mondta Pákozdi. — Akkor miért rendelte meg?! — szegeződött szembe a felkészült, hangsúlyában fenyegető válasz a szegény »vidékivel«. — Előzetesen azt gondoltam, tán a bűvészmutatvánnyal kapcsolatban csakugyan szükség lesz valamiféle villanyszerelési munkára, de nem volt. — Szécsi itt meghátrált. — Utána nézek kérem — mondta — s ha tényleg így van, az öszszeg nagyobbik felét visszaküldjük önnek. A hangerősítő kölcsönzési díját azonban felszámítom (?! szerk.). Úgy vélem, a metódus világos. Pákozdi egyébként nem létező személy: én telefonáltam — tekintve, hogy a társadalom lelkiismeretlen megkárosítóival szemben nem röstellem alkalmazni saját erkölcstelen módszereiket. A »csembalókölcsönzés« ugyanennek a beugratásnak egy másik változata. »Szervezés« címén ugyanis nyíltan pénzt felvenni nem lehet. »Munkálatokat« és »segédeszközöket« kell hozzá kifundálni. Kell továbbá egy valóságos segédeszköz, amelyet ezúttal egy Szécsitől kapott, alkalmanként magukkal vitt nyugtablokk testesít meg. Szükséges végül egyes közreműködők — Németh Lehel, újabban Koós János és mások — hozzájárulása és segítsége ehhez a piszkos játékhoz. Hogy mikrofonnal vagy anélkül énekelnek-e — ez az ő dolguk. Külön díjazást azonban semmiféle jogcímen nem követelhetnek. Márpedig sorozatosan tér vissza az a szégyenletes »játék«, hogy amikor a kultúrház igazgatója felismeri a méltánytalanságot és kifogásolja a jogtalan követelést, akkor a művészek (?!) hisztérikus jelenete következik, amely az előadás elmaradásával és botránnyal fenyeget. Ez presszionálja az igazgatót (kivált, hogy az említett levelet elöljáróban aláírta), hogy kifizesse a 300 forintot a »Szécsi cégnek«, amelyet sosem látott. Nem új jelenségek ezek! Az ellenforradalmat megelőző években lapunkban következetesen harcoltunk »Gonosz Fischer« és »Dagadt Lóránt«, a »kulturális« alvilág akkori fő figurái ellen. Tizenegy cikk volt szükséges, mire börtönbe kerültek. Némi javulás után a hiénák mostanában ismét elszemtelenedtek — felbátorodva az utóbbi évek emberséges intézkedésein. Félreértésüket igyekszünk tisztázni — a szellemi offenzíva szerves részének érezve ezt is. Kártevőkkel van dolgunk. Kálnai György teljesebb portréjához érdemes visszalapozni a napi ajtóban. Ő az, aki az 1957-es nemzetközi vásáron társaival együtt 200 000 forint előleget vett fel ama bizonyos »ultrahangos mosógép«-re, amelynek mindmáig csak a prototípusa létezett. Társadalmunkkal való további kapcsolatainak jellegéről beszél a XI., illetve a VIII. kerületi tanács pénzügyi osztályának 32 000, majd 13 600, illetve újabb 97 707 forintnyi adóhátralék fejében kibocsátott fizetésletiltási végzése. És Kálnai csak egy a rokon jellegű és kaliberű »műsorszervezők« közül. Hasonló visszaélések ügyére térünk rá hamarosan egy másik »brigád«-dal kapcsolatban, melynek mozgatója egy »szervezéséről« régóta ismert figura, »húzóneve« pedig sajnálatos módon Latabár Kálmán, akit pedig már ismételten megkértek arra, hogy hagyjon fel a rangjához méltatlan együttmunkálkodással. Egy nagy bűvészmutatvány teljes története „Hajrá, Morlan!“ 259—322 Szécsi Dezső villanyszerelő mester Néhány következtetés Mindehhez elengedhetetlen nak. Mert önkritikusan meg néhány következtetést kell mondanunk: e szervünk Népünket a felbátorodott nehézkessége, bizonyos fokú ügyeskedők súlyosan megká- kényelmessége is a helyzet károsítják, mind anyagi, mind használóinak kezére játszik, morális értelemben. Éppen Az ORI nem elégedhet meg ezért ismét szigorú intézkedő azzal, hogy jobbára csak versok váltak szükségessé velük ia a vidéki kultúrházaktól érszemben, mert ezen a terülekező igényeket, hanem köteten sem engedhetjük visszalessége elébe menni ezeknek, csempészni a néhány év előtti Alkalmassá kell válnia arra, zűrzavaros állapotokat, hogy kis befogadóképességű A Művelődésügyi Minisztér vidéki kultúrházak szerényebb fiám eddig nem adott elegen- lehetőségeinek olcsó, rövidebb de támogatást a terület gaz-műsorokkal is meg tudjon tedája, a Műsorigazgatóság hat- Nem lehet átengedni ezt hatos ellenőrző és megtorló a terepet szélhámosoknak, s munkájához. Ez a fontos és akkor _ utal , _ ^ ellen_ nehéz munka mindenképp több figyelmet, megértést, s főleg segítséget érdemel. Nem csekély tanulságot kell levonnia a súlyos jelenségek tanulságai, bőr az Országos Rendezőirodaőrzéstől és mellesleg a sajtótól várni a segítséget. Ezek a Morlan-ügy legfőbb Rajk András A mi folyónk abban az időben vad partok között szaladt meg, két oldalán dús vétség vezetett a messzeségbe, a partokat bozótos füzes szegte, embermagasra nőtt lósóskával és csalánnal vegyesen. A bozóton csavargó kis gyalogutak vezettek a vízhez, homokos talajuk egész nyáron nyirkos, hűvös volt, vigyázni kellett, nehogy nyálkás csigára, vagy kemény hátú fekete bogárra lépjen az ember. Ezeken a kis utakon mentek mindig a lányok, cipő egyiknek se volt a lábán, lábszárukat megszurkálta a csalán és a fiúk is eljátszogattak velük. És milyen volt a levegő ezen a folyóparton! Párolgott a bozót közé szorult víz, párolgott a kesernyés illatú füzes, az ilyen-olyan növényzet, párolgott minden, egyszerre kihúzta az emberből az izzadságot. Alig vártuk, hogy kiérjünk a partra, ledobjuk nadrágunkat és bele a vízbe! Egyik nyáron, valami ünnep előtt való napon, tizentizenketten fürödtünk a vízben, gyönyörködtünk a csillogó, zuhanó gyöngyökben, s ha elértük, megmártogattuk egymást, kiabálva. Négy óra lehetett, de velünk megállt az idő, a nap se mozdult a mennybolton és moccanatlanul pihegtek a megégett tüzek. Akkor a kis gyalogútról, mintha a fák sűrűjéből szállt volna alá, előlépett Borka néni. Magas, nagyon vékony asszony volt, kis fejű, barna arcú, merev, kék szemű, ijesztően hosszú ujjait szétterpesztette a mellén, nézett bennünket és előre jött a meredek partig. Valamennyien ismertük, télen-nyáron az utcákat, tereket járta, féltünk tőle, messzire kerültük, anyánk is féltett bennünket a közelségétől, mert bolondnak tartották. Amikor a partra ért, abbahagytuk a viháncolást, és szembefordultunk vele, ijedten néztük. Eddig eszünkbe se jutott, hogy hideg a víz, most egyszerre dideregni kezdtünk és suttogva tanakodtunk, hogy jaj, összeszedi a holminkat. De Borka néni csak nézett bennünket, vizsgálódva, előre hajolva, mintha rosszul fogna a szeme. Aztán rámutatott Endrére. — Gyere ki, Misinkó — mondta rekedten, halkan, könyörögve. — Ne menj a hideg vízbe. Elvisz a hideg víz, Misinkó, kisfiam. Borzongva néztünk össze. Tudtuk, hogy Misinkó fia és a férje elveszett a háborúban. Azokat emlegette mindig az utcákon is. Leguggolt a taposott fűben, térdén előreterítette a fakó, fekete szoknyáját és tovább beszélt. — Misinkó, fogadj szót anyának. Gyere ki szépen, Misinkó. Kár volt neked belemenni a vízbe, Misinkó. Jön a tarajos ember, elvisz, Misinkó. Észrevétlenül hátrább léptünk a sodró vízben, mukkanni se mertünk, ő pedig kinyújtotta hosszú karjait éneklő, szenvedő volt a hangja, az arcán sose láttunk ilyen különös, meleg rezgést Széthúzódott kicsit a vékony, száraz szája, mosolygott, csillogtak az egészséges fogai. — Gyere, Misinkó — lágyult meg egyre jobban a hangja. — No, gyere szépen, engedelmes fiú vagy. Hová tetted a csúnya katonaruhát? Majd adok én neked! — nevette el magát. — Kapsz más ruhát. Őrzöm. Gyere ki, fölöltöztetlek, Misinkó. — Ne féljünk tőle — mondta erre halkan Feri, aki legnagyobb volt közöttünk. — Tom bánt — és elindult a part felé, maga elé fogva az ázott kezeit. — Gyere, gyere — integetett neki vágyódva Borka néni és örömtől remegett a hangja. Akkor Feri hátraszólt nekünk: — Gyertek i ti is. Hideg a víz. Elfuthatunk tőle. Borka fölállt, idegesen rendezgette a szoknyáját és nem mondott mást, csak azt, hogy: Misinkó, Misinkó, de színesen, énekelve, boldogan. Két lépésnyire a parttól, Feri bátorsága is elapadt. Visszafordult felénk, mert meg-megálltunk, nem értettük, mért akar most kimen Ormos Gerő: Misinkért ni a vízből. Ezen el is vitáztunk vizes karját, ami alig volt kis ideig, Borka pedig motyo-vastagabb egy jobb fajta korogva várt bennünket. — Fussunk el — mondtam Ferinek. — Nem bánt — igyekezett nyugtatni, de láttam, hogy ő is fél Borkától. — Sohase bántott senkit — tette hozzá, mintha bátorítani akarta volna magát. A többiek, akik hátul maradtak, elindultak a vízben, méregették, hol kapaszkodhatnának fel a parton, mert feljáró csak egy volt, ahol Borka néni várt bennünket. Nem tudom, mennyi ideig toporogtunk a vízben, de rázott már a hideg, láttam, hogy Feri szája is kék a fázástól. — Gyerünk! — mondtam most én nekibátorodva, de Ferit lökdöstem magam előtt Borka néni egy kicsivel hátrább lépett, mosolygott, kezeit megint a mellére tapasztotta. . A síkos, magunk vágta lépcsőn Feri lépett föl elsőnek. Amint a partra ért, megtorpant, s mintha futni akart volna, görnyedten. De Borka néni megfogta a télnél. — Misinkó! — mondta boldogan és magához húzta Ferit, megcsókolta az ázott haját. A fiú el akarta kapni a fejét, de Borka néni el is engedte már. — Öltözz föl, Misinkó — mondta és bennünket nézett tág szemével. Gyertek ti is, Misinkók. Mind gyertek. Sok Misinkó fulladt bele a háborúba és anya itt maradt. No, gyertek csak. "Pali kapaszkodott föl, egyikünk se beszélt már, egyszerre felszakadt bennünk a félelem. Borka néni Palit is megfogta és megcsókolta. Aztán sorba felmásztunk valamennyien. — Mennyi Misinkó fulladt meg, mennyi Misinkó! — mondta egészen lány hangon és megcsókolta a fejünket. Viháncoltunk, ugráltunk körülötte, hogy kiverjük magunkból a fázást, ő pedig állt a fűben, a napfényben nézett bennünket és mondogatta dallamosan: — Misinkó, Misinkó ... 1963. június 1 A zalai olajkutatók öt év óta eredményesen kutatnak a Somogy megyei Babócsa, Vízvár és Heresznye térségében. Már jelentős mennyiségű földgázt tártak fel, több kút fúrása közben pedig kitermelésre érdemes, egyelőre meg nem állapított mennyiségű, jó minőségű kőolajat találtak. A Déldunántúli Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat szakemberei a napokban megnyitották az első somogyi olajkutat. A következő hetekben több ezer méter hosszúságú olajszállító csővezetéket fektetnek le és olajgyűjtő tankállomást építenek. Amint a csővezeték és a tankállomás elkészül, újabb olajkutat nyitnak meg Somogyban. (MTI) Termel az első somogyi olajkút Négyezerkilencszáz népi ülnököt jelöltek a budapesti üzemekben A főváros kerületeiben megkezdődött a népi ülnökök választásának előkészítése. A választások egyik legfontosabb szakasza, a jelölés már lezajlott. A gyűléseken — amelyeken a fővárosi gyárak, üzemek, hivatalok, intézmények dolgozóinak tízezrei vettek részt — 4900 személyt jelöltek arra, hogy a budapesti bíróságok társadalmi aktivistáiként részt vegyenek az igazságszolgáltatás feladatainak ellátásában, az ítélkezési munkában. A főváros nagyüzemeiben tartott jelölőgyűléseken a munkáskollektívák annak a 400 népi ülnökjelöltnek a személyéről döntöttek, akiket a fővárosi bíróság tanácsaiba javasoltak. Az ülnökjelöltek között egyébként 230 munkás neve szerepel, a jelöltek közül 276 férfi, 124 nő. Ezekben a napokban kerül sor az ülnökválasztás másik aktusára, amikor a tanácsi testületek döntenek az ülnökök személyére tett javaslatokról. A kerületi tanácsülések a kerületi és a pesti központi kerületi bíróságokhoz, a fővárosi tanács legközelebbi ülése pedig a fővárosi bírósághoz kerülő ülnököket választja meg. NÉPSZAVA 3 Széncsere Csehszlovákiáival Kölcsönösen hasznos együttműködésre kerül sor a két ország bányászati és energiagazdálkodási szervei között a KGST együttműködési elveinek szellemében. A csehszlovák Tüzelőanyagügyi Minisztérium nemrég széncserét javasolt a magyar Nehézipari Minisztériumnak. Csehszlovákia keletszlovákiai részének ellátása eddig sok nehézséget okozott, ugyanis a Most vidékéről származó háztartási tüzelő szállítását nem győzi az Ostrava— Kassa közötti nagyforgalmú vasútvonal. A két minisztérium elvi megállapodást kötött, hogy Kelet- Szlovákiát a jövőben Magyarországról, a borsodi szénmedencéből látják el háztartási szénnel, Budapest lakossága részére pedig a mosti bányavidékről szállítanak darabos háztartási szenet. A pozsonyi vonalon, Komáromon és Szobon át a szén útja lényegesen rövidebb és gyorsabb, mint a borsodi bányákból.