Népszava, 1963. július (91. évfolyam, 152–177. szám)

1963-07-10 / 159. szám

Hogy gyorsabban és könnyebben dolgozhassanak a gyárban A vezetők feladata a normális munkafeltételek biztosítása Harminc aláírással »hi­telesített«, panaszos levél t­eszi szóvá,­hogy a Ganz- MÁVAG 203-as műhelye előszerelő részlegének dolgozói »szeretnének gyorsabban, könnyebben dolgozni, s folyamato­sabbá tenni termelésü­ket­». Gép helyett A csarnok végében ta­láljuk meg az előszerelő részleget. Több elektro­mos mozdony váza sora­kozik itt, az egyikből ép­pen a hegesztőpisztoly ív­fénye vet vibráló éles fényt a mennyezetre. Né­hány méterrel odább két dolgozó mintegy méteres átmérőjű ventillátor ösz­­s­zeerősítő csavarjainak lyukait fúrja kézi villany­fúró géppel. Szemmel láthatólag kínlódnak, hi­szen a 18 milliméteres fúró egyenes vezetése — meg hogy baj ne legyen ,— fokozott erőkifejtést kíván meg. Nem messze tőlük áll egy nagyméretű oszlo­pos fúrógép. Miért nem ezzel fúrnak? — Abba a fúrógépbe... — fakad ki Komját Ist­ván szerelőlakatos — csak a helyet foglalja. Mikor idehozták, akkor sem működött jól. És amióta megjavították, az­óta egyáltalán nem lehet használni. A hatalmas műhely­csarnokban eszterga-, ma­ró-, és fúrógépek hosszú sora alakítja, formálja az éktelen visongással »jaj­gató« vas- és acélalkat­részeket. S az elkészültek kisebb-nagyobb kupacok­ban várják a gépek mel­lett, hogy elszállítsák ren­deltetési helyükre.­ ­ — kézzel — Pedig nagyon elkérne egy fúrógép, mert ez a szerelési munka meg­gyorsításának egyik fon­tos feltétele — veszi át a szót Orbán László szere­lő. — De hát már unjuk, hogy erről annyit beszé­lünk. A válasz mindig csak az: nincs beruházási keret. Hát ki hiszi el, hogy egy ekkora gyárban ne jutna pénz egy fúró­gép bevásárlására? — Vezetőink azt mond­ják, hogy a szomszédos részlegben van fúrógép — mondja Kinczel And­rás szakszervezeti bizal­mi. — De a normában arra nincs idő, hogy az anyagot, szerszámot oda­­vissza hurcoljuk. Arra meg pláne nincs idő, hogy az ottaniakkal vitázzunk, akik érthetőleg jogosan igényt tartanak arra, hogy a fúrógépet elsőnek ők használják. — De pótidőt kapnak, ha a gép helyett kézi villanyfúróval dolgoznak? gondoskodunk róla, hogy hasonló ne fordulhasson elő. Még meg kívánjuk jegyezni, hogy rövidesen nagyarányú átszervezést hajtunk végre, s akkor gyökeresen javulnak majd nemcsak a munka­­feltételek, hanem a mun­kakörülmények is. A fentiekben tehát el­hangzottak a munkások észrevételei és a vezetők ígéretei is, hogy a pana­szokat miképpen kíván­­ják orvosolni. Csak any­­nyit szeretnénk hozzáten­ni, hogy ez az orvoslás égetően sürgős. Mert ez­zel nemcsak az első ne­gyedévi tervlemaradások pótlását gyorsíthatják meg, hanem azt is, hogy az egész gyár eleget te­hessen sokmilllió forin­tos exportkötelezettségé­nek. Talán helyes lenne, ha nem várnának a »nagy átszervezésre», hanem már most biztosítanák a leg­szükségesebb munkaesz­közöket, hogy az emberek kívánságuknak megfele­lően »gyorsabban, köny­­nyebben, folyamatosab­ban dolgozhassanak». Ez az egész gyár közös érdeke. Taray László Mikor jár — Csak ne tessék em­legetni a pótidőt, úgyis bosszankodunk emiatt ele­get — vág közbe Zahorecz Béla. — Ha elérjük a százszázalékos teljesít­ményt, akkor azt kap­juk, mit akarunk, meg­van a pénzünk.. De hogy ezt a kellő munkaeszkö­zök hiánya miatt hogyan érjük el, azzal neki törő­dik senki. Egy egyengető asztalra is szükség lenne, de hát erről is kár be­szélni. Sajnos, a techno­lógia nem veszi figye­lembe, hogy miképpen kell végezni munkánkat. — A pótidőkről van szó? — kérdi Lózsi Béla hegesztő és egy kis köny­vet nyújt át, fedelén »Norma Panasz« felírás­sal. — Engedje meg, hogy én is elmondjam vélemé­nyemet. Nemrég az egyik munkaművelettel a leg­nagyobb igyekezetünk el­lenére is alposan leég­tünk- Beírtuk a panasz­könyvbe, újabb időfelvé­telt kértünk. S hogy mit értünk el! Érdemes meg­nézni a könyv bejegyzé­seit. A kifogásolt munkák számának megjelölése alatt a művezető aláírá­sával ellátott igazolás lát­ható: »A hegesztésre ki­adott normaidő kevés.­» E bejegyzéssel továbbítot­ták a könyvet a norma­­technológiai osztályra. S az innen kapott válasz lényege az, hogy a he­gesztőcsoport kereste a panasz időszakában (sok más munkát is végeztek ez idő alatt) nem csök­kent a száz százalék alá, így a kérést elutasítják.­­ — Az ilyen esetekkel arra kényszerítenek ben­nünket, hogy kapkod­junk — folytatta Lózsi Béla — Ez pedig könnyen mehet a minőség rovásá­ra, még a leglelkiismere­tesebb munka esetén is. Jogos a panasz — orvosolni kell •­ ­ •— El kell ismerni, hogy jogos az emberek panasza, amikor a mun­kafeltételek javítását ké­rik — mondja Farsang ■Pdl üzemvezető. — Ter­melési tanácskozásokon is nem egyszer beszéltünk már erről. A műhelyben • pótidő? álló fúrógép rossz konst­rukció, s valóban csak a helyet­­ foglalja. Újabb gépre már benyújtottuk igényünket. S intézked­tünk, hogy az egyéb hi­ányzó munkaeszközöket is megkapják a dolgozók. — A normákkal és pót­időkkel kapcsolatban fel­vetett panaszokat nem le­het általánosnak monda­ni — tiltakozott Turgyán Mihály főtechnológus. — Sajnos, amikor mi a nor­matechnológiát elkészít­jük, nem vehetjük figye­lembe, hogy azt gép hiá­nyában az emberek kézi eszközökkel végzik el. A művezetők feladata, hogy szükség esetén pótidőt ír­janak ki. — Az említett norma­­felülvizsgálati kérelemre adott válasszal természe­tesen nem lehet egyetér­teni — folytatta. — Az esetet megvizsgáljuk és ---------------------------------------­ H­á­rom­­ Magángyűjtőn a Nemzeti Egy kiállítás váratlanul elmaradt. De itt az ide­genforgalom főidénye, még a múzeum állandó látogatói előtt sem ma­radhat hónapokig zárva az időszakos kiállítások­nak fenntartott teremsor. Így a Magyar Nemzeti Galéria munkatársai, va­lóra váltva a régóta ter­vezett elképzelésüket, bá­mulatosan rövid idő alatt egybegyűjtötték azokat az 1900 óta készült műalko­tásokat, amelyek magán­­gyűjteményekben lévén, csak ritkán kerülhetnek a nyilvánosság elé. A gyűjtőmunka eredménye talán még azokat is meg­lepte, akik részt vettek benne. A 12 teremnyi kép, szo­bor és rajz bővelkedik kiváló alkotásokban, idő­rendben felsorakoztatva pedig szinte hézagtalan keresztmetszetét nyújtja a több mint félévszáza­dos fejlődésnek. Akár versenyre kelhet a Galé­ria állandó kiállításával. Ha, különösen a korábbi évekből, nem is rendelke­zik annyi fő művel, mint­­ amaz, a legutóbbiakról sok tekintetben teljesebb képet ad. Számos közismert ké­pet, szobrot láthatunk vi­szont: Fényes Adolf »Ebéd« című festményét, Rippl-Rónai néhány arc­képét, Mednyánszky há­borús sorozatából több remeket, Czóbel Béla két fiatal művész a A leány­ánssky-teremben »Múzsá«-ját, Csontváry »Magányos cédrus«-át, Berényi Róbert »Csellózó­r­ő«-jét, Medgyessy Fe­renc, Ferenczy Béni plasz­tikáit. Mellettük kevésbé ismert, de nem kevésbé kiváló műveket Uitz Bé­lától, Kmetty Jánostól, Gulácsy Lajostól, Vajda Lajostól, Farkas István­tól, Gadányi Jenőtől és másoktól. Az alkotók neve mel­lett a kiállításon a gyűj­tőkét is megismerheti a közönség. Hosszú lenne mindet felsorolni, csupán egyeseket pedig igazság­talan. A Tanács körúti Med­nyánszky-teremben, mely arra hivatott, hogy az új festő-, szobrász- és ipar­művész-nemzedék fóru­ma legyen, két fiatal mű­vész, Csizmadia Zoltán festő és Kucs Béla szob­rász mutatkozik be leg­újabb műveivel. Kucs Béla, aki maga is bányász volt, már évek­kel ezelőtt feltűnt bá­nyász- és munkásszobrai­nak póztól mentes őszint­­­teségével, erejével. A kö­zelmúltban a Műcsarnok kiállításán is szerepelt »Küzdelem« című szob­rán — amely emlékmű­hangulatát hozzák a ki­állítóterembe. Legtöbb­jük nagyon egyszerű, őszintén átélt alkotás. Érthető, ha a művész, elődeit kutatva, Nagy Ist­ván és Tornyai János munkásságában lelt te­ Sebestén) a Fényes­nő­ nek készült — két egy­másnak feszülő, hatalmas férfialakkal a harc, az erő jelképes megfogalma­zására törekedett. Most látható legújabb alkotá­sai egészen más oldalról mutatják meg egyénisé­gét. Kis női szobrainak megformálásával — kö­zülük némelyik a helle­nisztikus tanagram figu­­rákra emlékeztet — az összhangot, a ritmust, a plasztikai és emberi szép­séget kívánja minél tel­jesebben kifejezni. Csizmadia Zoltán fest­ményei egy másik világ, a falu életének színeit. Egy festő, aki túl az öt­­vénén, most rendezte meg első önálló kiállítását, bi­zonyára sorsdöntőbbnek érzi ezt az eseményt, mintha pályafutása kez­detén állana. Hosszú évek, sőt évtizedek tevé­kenységének gonddal ér­lelt eredményei vizsgáz­nak a nyilvánosság előtt még akkor is, ha maguk a képek nem idősebbek két-három esztendőnél." Sebestény Ferenc mű­vészi fejlődéséhez az al­kotó munka mellett igen nagymértékben hozzájá­rult széleskörű kulturá­lis érdeklődése és mű­vészpedagógusi munkája. Ha könyvtárosi, majd ok­tatói tevékenysége el is vont sok energiát a tulaj­donképpeni művészi alko­tástól, szellemi értékben állandóan gazdagította. Így lehetséges, hogy ami­kor sok belső vívódás után, végül művekké for­málódnak festői elgen to­lekvéseinek előképére. Ha egyelőre még nem is tud­ja magát teljesen függet­leníteni hatásuktól, ön­álló hangja máris ki­csendül és a jövőben min­den bizonnyal még hatá­­rozottabbá válik. A Ferenc lolf-teremben lásai, mindjárt kiforrot­tak és harmonikusak, s egyaránt magukon vise­lik a kor és egy igen ér­zékeny művészegyéniség jegyeit. Témái elsősorban táj­képek, bensőséges vallo­mások Szentendréről, Ti­­hanyról, de vannak olya­nok is — elsőrendűen in­tellektuális művészeknél ez gyakori —, amelyek­nek alapélményét vala­milyen irodalmi mű adta meg. Sebestény Ferenc min­den bizonnyal ezután a szép és rokonszenvet éb­resztő kiállítás után sem lesz hűtlen önmagához. Tovább munkálkodik a maga kulturált, szerény és hatékony módján, ami végül is hasonlíthatatla­nul mélyebb, és maradan­dóbb hatást biztosít szá­mára, mintha a látványos szereplés útját választotta volna. Havas Lujza kiállítás lények kincsei Galéri­ában ­---------------------------------------------------­Kiküldött munkatársi Finn, iráni,­­ a feszt A moszkvai Rosszija Mozi pénztára előtt hét­főn is, kedden is már a kora reggeli óráktól kezdve hosszú sor kígyó­zott. Nem csoda, hiszen versenyen kívül ebben a filmszínházban vetítettek többek között olyan vi­lághírű filmeket, mint a West Side Story, a káp­rázatos költséggel készült Ben Hur, valamint a Can­­nes-ban nagydíjat nyert Párduc. Ami a hétfői verseny­filmeket illeti, az első bemutatkozások mérsé­kelt sikert arattak. Pe­dig a finnek gyermekek­ről szóló filmje, a Köly­kök, igen tragikus törté­nelmi időszakot idéz fel: a németek bevonulnak egy kis városba a máso­dik világháború idején. Az alkotók, Mikko Nis­­kanen rendezővel az élen, azt a hatást akarták áb­rázolni, amit ezek az ese­mények a fiatalokban, a világot még csak részben érzékelő serdülők lelké­ben támasztottak. Leszá­mítva azonban az utolsó jelenetet, a film eléggé erőtlen, hiányzik a meg­győző ereje. A maga nemében ro­konszenvesebb volt a még gyermekcipőben járó irá­ni filmgyártás alkotása, A reménység partja. Még egy játékfilmmel találkozhattunk a hétfői nap folyamán. Az Egy szép kis család című dán film nem éppen korszerű unk telefonjelentése A dán filmek bes­tivál második filmnyelven szól a szá­zadforduló idejéből egy képmutató polgári család felemás erkölcseiről. Ugyan nem verseny­­film, azonban szólni kell az olasz Nanni Loy film­jéről, a Nápoly négy napjáról. A kongresszusi palota vendégei előtt ve­títették le ezt is, nagy sikerrel. Az egyes jelene­teknél többször felcsat­tant a taps, a film bátor antifasiszta mondanivaló­ját méltányolva, amely­­lyel a művészek a nápo­lyi felkelésnek állítottak megrázó erejű emléket. A filmet látva, érthető, hogy a francia hatóságok a nyugatnémet körök be­folyására miért nem en­gedték ezt Cannes-ban bemutatni. Moszkvából, mutatkozása napján Bár még a fesztivál elején vagyunk, de már­is számos világhíresség tartózkodik Moszkvában. Így többek között Dany Kay, akit a Kopogd le a fán című filmből ismer a magyar közönség, Tony Curtis, akinek Van, aki forrón szereti című film-­­jét fogják vetíteni, vala­mint E. Bernstein, az Oscar-díjat nyert West Side Story zeneszerzője. Külön érdekesség a na­ponta megjelenő Fesztivál Szputnyik, amely beszá­mol az ünnepi rendezvé­nyekről, nyilatkozatokat, híreket tartalmaz. A má­sodik szám érdekessége, hogy a színes címlapon ott van Törőcsik Mari képe is , akit a jövő hétre várnak Moszkvába Szombathelyi Ervin -------------------------------— Átadta meg a Török Köztársaság új Kisházi Ödön, a Nép­köztáraság Elnöki Taná­csának helyettes elnöke kedden fogadta Nedim Erincer rendkívüli köve­tet és meghatalmazott minisztert, a Török Köz­társaság új magyarországi követét, aki átadta meg­bízólevelét. Nedim Erincer követ megbízólevele átadásakor beszédet mondott, amely­re Kisházi Ödön, az elnö­ki Tanács helyettes elnö­ke válaszolt. Abízólevelét magyarországi követe A megbízólevél átadása után a követ a kíséreté­ben megjelent Ali Refik­­leri követségi tanácsost és Acar Gernten követsé­­gi másodtitkárt bemutat­ta Kisházi Ödönnek, aki ezután a követtel hosszan, szívélyesen elbeszélgetett. Nedim Brincer követ megbízólevele átadása után a Hősök terén meg­koszorúzta a magyar hősi emlékművet. (MTI) ­ Beszámoló a nők világkongresszusáról (Folytatás az 1. oldalról) béke megőrzéséről, az ál­talános és teljes leszere­lés megvalósításáról, a nemzeti függetlenség és a demokratikus szabad­ságjogok megőrzéséről és a gyermekek, az ifjúság jogainak biztosításáról tanácskozó bizottságok munkájáról. Különösen részletesen szólott a béke megőrzésének, az általá­nos és teljes leszerelés megvalósításának követe­léséről, amely az egész kongresszus alaphangját megadta. — A kongresszus részt­vevői — mondotta az előadó — világosan fel­ismerték azt, hogy jelen­leg az atomkorban élünk, az atomerő békés fel­­használásának, vagy a nukleáris háború veszé­lyének korában. Nem le­het kétséges, hogy egy háború az emberek száz­millióinak pusztulását je­lentené, megsemmisítené a nemzedékek által alko­tott értékeket és kegyet­lenül hamuvá változtatna bolygóinkon sokat abból, amit az emberi alkotó­munka eddig teremtett. A továbbiakban hang­­súlyozta, hogy a kong­resszus részvevőinek el­söprő többsége egyetértett a béke megőrzésének szükségességében, amely egyben a nők előrehala­dásának alapvető feltéte­leit is megteremti. Be­szédének befejező részé­ben Valentyina Tyeresko­­vát idézte, aki a kong­resszuson azt mondotta: Szeretné, ha a Vosztok 6. egy láthatatlan és erős hidat alkotna, amely ösz­­szekötné­­ a világ asszo­nyainak szívét. Erdei Lászlóné beszéde után a hazánkban tartóz­kodó külföldi vendégek, akik Moszkvából hazaté­rőben néhány napot kö­rünkben töltenek, emel­kedtek szólásra. Elsőnek Gadiri Atika, Algéria küldötte szólott a jelen­levőkhöz és hangsúlyozta, hogy a béke és a békés egymás mellett élés kö­zös vágya kötötte össze a Nők Világkongresszusá­nak részvevőit. Megkö­szönte azt a segítséget, amelyet a sokéves sza­badságharc alatt a ma­gyar nép nyújtott Algé­ria népének. A kongresz­­szusról szólva hangoztat­ta, hogy ott kicserélhet­ték az asszonyok vélemé­nyüket, teljes szólássza­badság lévén, megismer­hették a világ asszonyai­nak életét és ott min­denki megfogadta, hogy hazájában arra törekszik: a kongresszuson egyhan­gúlag elfogadott javaslat­­tok érvényesüljenek a gyakorlatban. Az algériai küldött után egy fekete asszony, Ami­­nita Saar szenegáli taní­tónő állott a mikrofon elé. Köszöntőjében hang­súlyozta: reménységgel telve utazik haza, mert a kongresszuson tapasz­talta, hogy a nők a világ minden részében egyet­értenek abban, hogy har­colniuk kell a békéért. A beszámoló gyűlés be­fejezéseként a KISZ Köz­ponti Művészegyüttes kó­rusa adott műsort a je­lenlevők számára. (lendvai) Magyar államférfi monirol­all: Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke és Kádár János, a Minisztertanács elnöke táviratban köszön­tötte J. Cedenbalt, a Mon­gol Népköztársaság mi­­ nk üdvözlő távirata­in férfiak Zs mi­ nisztertanácsának elnökét és Zs. Szambut, a mon­gol nagy népi hurál el­nökségének elnökét meg­választásuk alkalmából. (MTI) Jól dolgoznak a fia A hansági ifjúsági tá­borban egy hete dolgoz­nak már a fiatalok. A hő­ségen kívül nehezíti a munkát a vizenyős és fa­rönköket rejtő talaj is, és csak nehezen haladnak tazok a Hanságban előre. Az első héten a csatornák tisztításánál na­ponta fejenként átlag 1,4 köbméter földet mozgat­tak meg. A kemény mun­ka mellett bőven jut ide­jük a sportolásra és a szórakozásra is. A KÖZÉLET A magyar párt- és kormányküldöttség, amely Szabó Zoltánnak, az MSZMP Központi Bizott­sága tagjának vezetésével részt vett az Algériai De­mokratikus és Népi Köz­társaság kikiáltásának ünnepén, kedden vissza­érkezett Budapestre. * A bányászszakszervezet meghívására hazánkban tartózkodó japán bányász­szakszervezeti küldöttség kedden látogatást tett a Szaktanácsban, ahol Beckl ESEMÉNYEI Sándor, a Szaktanács titkára fogadta­ a vendé­geket.* A kolumbiai parlamen­ti küldöttség, amely dr. Andizar Lopez Lopez­nek, a képviselőház elnö­kének vezetésével az or­szággyűlés elnökségének vendégeként néhány na­pot töltött hazánkban, kedden Bukarestbe uta­zott,* Szabó Imre akadémi­kus, a Magyar Tudomá­­­­nyos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetének igazgatója, Halász József, a jogtudományok kandi­dátusa és Péteri Zoltán, az Állam- és Jogtudomá­nyi Intézet tudományos munkatársa Triesztbe uta­zott, ahol a Nemzetközi összehasonlító Jogi Egye­tem meghívására több előadást tartanak. Magyar—osztrák növényvédelmi megállapodás Keserű János földmű­velésügyi miniszterhelyet­tes és dr. Simon Koller, az Osztrák Köztársaság budapesti rendkívüli kö­vete és meghatalmazott minisztere magyar—oszt­rák növényvédelmi egyez­ményt írt alá kedden Bu­dapesten, a Földművelés­­ügyi Minisztériumban. Az egyezmény alapján a két ország növényvédelmi szervei az eddiginél szo­rosabb kapcsolatot terem­tenek egymással, a növé­nyi betegségek és kárte­vők fellépése esetén kö­zös intézkedéseket tesz­nek a fertőzés továbbter­jedésének megakadályo­zására, közös védekezési eljárásokat dolgoznak ki és kölcsönösen kicserélik a növényvédelemben szer­zett tapasztalatokat. -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------2__________________________________________________________NÉPSZAVA______________________________ ­ 1963. július 10

Next