Népszava, 1963. július (91. évfolyam, 152–177. szám)
1963-07-10 / 159. szám
Hogy gyorsabban és könnyebben dolgozhassanak a gyárban A vezetők feladata a normális munkafeltételek biztosítása Harminc aláírással »hitelesített«, panaszos levél teszi szóvá,hogy a Ganz- MÁVAG 203-as műhelye előszerelő részlegének dolgozói »szeretnének gyorsabban, könnyebben dolgozni, s folyamatosabbá tenni termelésüket». Gép helyett A csarnok végében találjuk meg az előszerelő részleget. Több elektromos mozdony váza sorakozik itt, az egyikből éppen a hegesztőpisztoly ívfénye vet vibráló éles fényt a mennyezetre. Néhány méterrel odább két dolgozó mintegy méteres átmérőjű ventillátor öszszeerősítő csavarjainak lyukait fúrja kézi villanyfúró géppel. Szemmel láthatólag kínlódnak, hiszen a 18 milliméteres fúró egyenes vezetése — meg hogy baj ne legyen ,— fokozott erőkifejtést kíván meg. Nem messze tőlük áll egy nagyméretű oszlopos fúrógép. Miért nem ezzel fúrnak? — Abba a fúrógépbe... — fakad ki Komját István szerelőlakatos — csak a helyet foglalja. Mikor idehozták, akkor sem működött jól. És amióta megjavították, azóta egyáltalán nem lehet használni. A hatalmas műhelycsarnokban eszterga-, maró-, és fúrógépek hosszú sora alakítja, formálja az éktelen visongással »jajgató« vas- és acélalkatrészeket. S az elkészültek kisebb-nagyobb kupacokban várják a gépek mellett, hogy elszállítsák rendeltetési helyükre. — kézzel — Pedig nagyon elkérne egy fúrógép, mert ez a szerelési munka meggyorsításának egyik fontos feltétele — veszi át a szót Orbán László szerelő. — De hát már unjuk, hogy erről annyit beszélünk. A válasz mindig csak az: nincs beruházási keret. Hát ki hiszi el, hogy egy ekkora gyárban ne jutna pénz egy fúrógép bevásárlására? — Vezetőink azt mondják, hogy a szomszédos részlegben van fúrógép — mondja Kinczel András szakszervezeti bizalmi. — De a normában arra nincs idő, hogy az anyagot, szerszámot odavissza hurcoljuk. Arra meg pláne nincs idő, hogy az ottaniakkal vitázzunk, akik érthetőleg jogosan igényt tartanak arra, hogy a fúrógépet elsőnek ők használják. — De pótidőt kapnak, ha a gép helyett kézi villanyfúróval dolgoznak? gondoskodunk róla, hogy hasonló ne fordulhasson elő. Még meg kívánjuk jegyezni, hogy rövidesen nagyarányú átszervezést hajtunk végre, s akkor gyökeresen javulnak majd nemcsak a munkafeltételek, hanem a munkakörülmények is. A fentiekben tehát elhangzottak a munkások észrevételei és a vezetők ígéretei is, hogy a panaszokat miképpen kívánják orvosolni. Csak anynyit szeretnénk hozzátenni, hogy ez az orvoslás égetően sürgős. Mert ezzel nemcsak az első negyedévi tervlemaradások pótlását gyorsíthatják meg, hanem azt is, hogy az egész gyár eleget tehessen sokmilllió forintos exportkötelezettségének. Talán helyes lenne, ha nem várnának a »nagy átszervezésre», hanem már most biztosítanák a legszükségesebb munkaeszközöket, hogy az emberek kívánságuknak megfelelően »gyorsabban, könynyebben, folyamatosabban dolgozhassanak». Ez az egész gyár közös érdeke. Taray László Mikor jár — Csak ne tessék emlegetni a pótidőt, úgyis bosszankodunk emiatt eleget — vág közbe Zahorecz Béla. — Ha elérjük a százszázalékos teljesítményt, akkor azt kapjuk, mit akarunk, megvan a pénzünk.. De hogy ezt a kellő munkaeszközök hiánya miatt hogyan érjük el, azzal neki törődik senki. Egy egyengető asztalra is szükség lenne, de hát erről is kár beszélni. Sajnos, a technológia nem veszi figyelembe, hogy miképpen kell végezni munkánkat. — A pótidőkről van szó? — kérdi Lózsi Béla hegesztő és egy kis könyvet nyújt át, fedelén »Norma Panasz« felírással. — Engedje meg, hogy én is elmondjam véleményemet. Nemrég az egyik munkaművelettel a legnagyobb igyekezetünk ellenére is alposan leégtünk- Beírtuk a panaszkönyvbe, újabb időfelvételt kértünk. S hogy mit értünk el! Érdemes megnézni a könyv bejegyzéseit. A kifogásolt munkák számának megjelölése alatt a művezető aláírásával ellátott igazolás látható: »A hegesztésre kiadott normaidő kevés.» E bejegyzéssel továbbították a könyvet a normatechnológiai osztályra. S az innen kapott válasz lényege az, hogy a hegesztőcsoport kereste a panasz időszakában (sok más munkát is végeztek ez idő alatt) nem csökkent a száz százalék alá, így a kérést elutasítják. — Az ilyen esetekkel arra kényszerítenek bennünket, hogy kapkodjunk — folytatta Lózsi Béla — Ez pedig könnyen mehet a minőség rovására, még a leglelkiismeretesebb munka esetén is. Jogos a panasz — orvosolni kell • •— El kell ismerni, hogy jogos az emberek panasza, amikor a munkafeltételek javítását kérik — mondja Farsang ■Pdl üzemvezető. — Termelési tanácskozásokon is nem egyszer beszéltünk már erről. A műhelyben • pótidő? álló fúrógép rossz konstrukció, s valóban csak a helyet foglalja. Újabb gépre már benyújtottuk igényünket. S intézkedtünk, hogy az egyéb hiányzó munkaeszközöket is megkapják a dolgozók. — A normákkal és pótidőkkel kapcsolatban felvetett panaszokat nem lehet általánosnak mondani — tiltakozott Turgyán Mihály főtechnológus. — Sajnos, amikor mi a normatechnológiát elkészítjük, nem vehetjük figyelembe, hogy azt gép hiányában az emberek kézi eszközökkel végzik el. A művezetők feladata, hogy szükség esetén pótidőt írjanak ki. — Az említett normafelülvizsgálati kérelemre adott válasszal természetesen nem lehet egyetérteni — folytatta. — Az esetet megvizsgáljuk és --------------------------------------- Három Magángyűjtőn a Nemzeti Egy kiállítás váratlanul elmaradt. De itt az idegenforgalom főidénye, még a múzeum állandó látogatói előtt sem maradhat hónapokig zárva az időszakos kiállításoknak fenntartott teremsor. Így a Magyar Nemzeti Galéria munkatársai, valóra váltva a régóta tervezett elképzelésüket, bámulatosan rövid idő alatt egybegyűjtötték azokat az 1900 óta készült műalkotásokat, amelyek magángyűjteményekben lévén, csak ritkán kerülhetnek a nyilvánosság elé. A gyűjtőmunka eredménye talán még azokat is meglepte, akik részt vettek benne. A 12 teremnyi kép, szobor és rajz bővelkedik kiváló alkotásokban, időrendben felsorakoztatva pedig szinte hézagtalan keresztmetszetét nyújtja a több mint félévszázados fejlődésnek. Akár versenyre kelhet a Galéria állandó kiállításával. Ha, különösen a korábbi évekből, nem is rendelkezik annyi fő művel, mint amaz, a legutóbbiakról sok tekintetben teljesebb képet ad. Számos közismert képet, szobrot láthatunk viszont: Fényes Adolf »Ebéd« című festményét, Rippl-Rónai néhány arcképét, Mednyánszky háborús sorozatából több remeket, Czóbel Béla két fiatal művész a A leányánssky-teremben »Múzsá«-ját, Csontváry »Magányos cédrus«-át, Berényi Róbert »Csellózórő«-jét, Medgyessy Ferenc, Ferenczy Béni plasztikáit. Mellettük kevésbé ismert, de nem kevésbé kiváló műveket Uitz Bélától, Kmetty Jánostól, Gulácsy Lajostól, Vajda Lajostól, Farkas Istvántól, Gadányi Jenőtől és másoktól. Az alkotók neve mellett a kiállításon a gyűjtőkét is megismerheti a közönség. Hosszú lenne mindet felsorolni, csupán egyeseket pedig igazságtalan. A Tanács körúti Mednyánszky-teremben, mely arra hivatott, hogy az új festő-, szobrász- és iparművész-nemzedék fóruma legyen, két fiatal művész, Csizmadia Zoltán festő és Kucs Béla szobrász mutatkozik be legújabb műveivel. Kucs Béla, aki maga is bányász volt, már évekkel ezelőtt feltűnt bányász- és munkásszobrainak póztól mentes őszintteségével, erejével. A közelmúltban a Műcsarnok kiállításán is szerepelt »Küzdelem« című szobrán — amely emlékműhangulatát hozzák a kiállítóterembe. Legtöbbjük nagyon egyszerű, őszintén átélt alkotás. Érthető, ha a művész, elődeit kutatva, Nagy István és Tornyai János munkásságában lelt te Sebestén) a Fényesnő nek készült — két egymásnak feszülő, hatalmas férfialakkal a harc, az erő jelképes megfogalmazására törekedett. Most látható legújabb alkotásai egészen más oldalról mutatják meg egyéniségét. Kis női szobrainak megformálásával — közülük némelyik a hellenisztikus tanagram figurákra emlékeztet — az összhangot, a ritmust, a plasztikai és emberi szépséget kívánja minél teljesebben kifejezni. Csizmadia Zoltán festményei egy másik világ, a falu életének színeit. Egy festő, aki túl az ötvénén, most rendezte meg első önálló kiállítását, bizonyára sorsdöntőbbnek érzi ezt az eseményt, mintha pályafutása kezdetén állana. Hosszú évek, sőt évtizedek tevékenységének gonddal érlelt eredményei vizsgáznak a nyilvánosság előtt még akkor is, ha maguk a képek nem idősebbek két-három esztendőnél." Sebestény Ferenc művészi fejlődéséhez az alkotó munka mellett igen nagymértékben hozzájárult széleskörű kulturális érdeklődése és művészpedagógusi munkája. Ha könyvtárosi, majd oktatói tevékenysége el is vont sok energiát a tulajdonképpeni művészi alkotástól, szellemi értékben állandóan gazdagította. Így lehetséges, hogy amikor sok belső vívódás után, végül művekké formálódnak festői elgen tolekvéseinek előképére. Ha egyelőre még nem is tudja magát teljesen függetleníteni hatásuktól, önálló hangja máris kicsendül és a jövőben minden bizonnyal még határozottabbá válik. A Ferenc lolf-teremben lásai, mindjárt kiforrottak és harmonikusak, s egyaránt magukon viselik a kor és egy igen érzékeny művészegyéniség jegyeit. Témái elsősorban tájképek, bensőséges vallomások Szentendréről, Tihanyról, de vannak olyanok is — elsőrendűen intellektuális művészeknél ez gyakori —, amelyeknek alapélményét valamilyen irodalmi mű adta meg. Sebestény Ferenc minden bizonnyal ezután a szép és rokonszenvet ébresztő kiállítás után sem lesz hűtlen önmagához. Tovább munkálkodik a maga kulturált, szerény és hatékony módján, ami végül is hasonlíthatatlanul mélyebb, és maradandóbb hatást biztosít számára, mintha a látványos szereplés útját választotta volna. Havas Lujza kiállítás lények kincsei Galériában ---------------------------------------------------Kiküldött munkatársi Finn, iráni, a feszt A moszkvai Rosszija Mozi pénztára előtt hétfőn is, kedden is már a kora reggeli óráktól kezdve hosszú sor kígyózott. Nem csoda, hiszen versenyen kívül ebben a filmszínházban vetítettek többek között olyan világhírű filmeket, mint a West Side Story, a káprázatos költséggel készült Ben Hur, valamint a Cannes-ban nagydíjat nyert Párduc. Ami a hétfői versenyfilmeket illeti, az első bemutatkozások mérsékelt sikert arattak. Pedig a finnek gyermekekről szóló filmje, a Kölykök, igen tragikus történelmi időszakot idéz fel: a németek bevonulnak egy kis városba a második világháború idején. Az alkotók, Mikko Niskanen rendezővel az élen, azt a hatást akarták ábrázolni, amit ezek az események a fiatalokban, a világot még csak részben érzékelő serdülők lelkében támasztottak. Leszámítva azonban az utolsó jelenetet, a film eléggé erőtlen, hiányzik a meggyőző ereje. A maga nemében rokonszenvesebb volt a még gyermekcipőben járó iráni filmgyártás alkotása, A reménység partja. Még egy játékfilmmel találkozhattunk a hétfői nap folyamán. Az Egy szép kis család című dán film nem éppen korszerű unk telefonjelentése A dán filmek bestivál második filmnyelven szól a századforduló idejéből egy képmutató polgári család felemás erkölcseiről. Ugyan nem versenyfilm, azonban szólni kell az olasz Nanni Loy filmjéről, a Nápoly négy napjáról. A kongresszusi palota vendégei előtt vetítették le ezt is, nagy sikerrel. Az egyes jeleneteknél többször felcsattant a taps, a film bátor antifasiszta mondanivalóját méltányolva, amelylyel a művészek a nápolyi felkelésnek állítottak megrázó erejű emléket. A filmet látva, érthető, hogy a francia hatóságok a nyugatnémet körök befolyására miért nem engedték ezt Cannes-ban bemutatni. Moszkvából, mutatkozása napján Bár még a fesztivál elején vagyunk, de máris számos világhíresség tartózkodik Moszkvában. Így többek között Dany Kay, akit a Kopogd le a fán című filmből ismer a magyar közönség, Tony Curtis, akinek Van, aki forrón szereti című film-jét fogják vetíteni, valamint E. Bernstein, az Oscar-díjat nyert West Side Story zeneszerzője. Külön érdekesség a naponta megjelenő Fesztivál Szputnyik, amely beszámol az ünnepi rendezvényekről, nyilatkozatokat, híreket tartalmaz. A második szám érdekessége, hogy a színes címlapon ott van Törőcsik Mari képe is , akit a jövő hétre várnak Moszkvába Szombathelyi Ervin -------------------------------— Átadta meg a Török Köztársaság új Kisházi Ödön, a Népköztáraság Elnöki Tanácsának helyettes elnöke kedden fogadta Nedim Erincer rendkívüli követet és meghatalmazott minisztert, a Török Köztársaság új magyarországi követét, aki átadta megbízólevelét. Nedim Erincer követ megbízólevele átadásakor beszédet mondott, amelyre Kisházi Ödön, az elnöki Tanács helyettes elnöke válaszolt. Abízólevelét magyarországi követe A megbízólevél átadása után a követ a kíséretében megjelent Ali Refikleri követségi tanácsost és Acar Gernten követségi másodtitkárt bemutatta Kisházi Ödönnek, aki ezután a követtel hosszan, szívélyesen elbeszélgetett. Nedim Brincer követ megbízólevele átadása után a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősi emlékművet. (MTI) Beszámoló a nők világkongresszusáról (Folytatás az 1. oldalról) béke megőrzéséről, az általános és teljes leszerelés megvalósításáról, a nemzeti függetlenség és a demokratikus szabadságjogok megőrzéséről és a gyermekek, az ifjúság jogainak biztosításáról tanácskozó bizottságok munkájáról. Különösen részletesen szólott a béke megőrzésének, az általános és teljes leszerelés megvalósításának követeléséről, amely az egész kongresszus alaphangját megadta. — A kongresszus résztvevői — mondotta az előadó — világosan felismerték azt, hogy jelenleg az atomkorban élünk, az atomerő békés felhasználásának, vagy a nukleáris háború veszélyének korában. Nem lehet kétséges, hogy egy háború az emberek százmillióinak pusztulását jelentené, megsemmisítené a nemzedékek által alkotott értékeket és kegyetlenül hamuvá változtatna bolygóinkon sokat abból, amit az emberi alkotómunka eddig teremtett. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy a kongresszus részvevőinek elsöprő többsége egyetértett a béke megőrzésének szükségességében, amely egyben a nők előrehaladásának alapvető feltételeit is megteremti. Beszédének befejező részében Valentyina Tyereskovát idézte, aki a kongresszuson azt mondotta: Szeretné, ha a Vosztok 6. egy láthatatlan és erős hidat alkotna, amely öszszekötné a világ asszonyainak szívét. Erdei Lászlóné beszéde után a hazánkban tartózkodó külföldi vendégek, akik Moszkvából hazatérőben néhány napot körünkben töltenek, emelkedtek szólásra. Elsőnek Gadiri Atika, Algéria küldötte szólott a jelenlevőkhöz és hangsúlyozta, hogy a béke és a békés egymás mellett élés közös vágya kötötte össze a Nők Világkongresszusának részvevőit. Megköszönte azt a segítséget, amelyet a sokéves szabadságharc alatt a magyar nép nyújtott Algéria népének. A kongreszszusról szólva hangoztatta, hogy ott kicserélhették az asszonyok véleményüket, teljes szólásszabadság lévén, megismerhették a világ asszonyainak életét és ott mindenki megfogadta, hogy hazájában arra törekszik: a kongresszuson egyhangúlag elfogadott javaslattok érvényesüljenek a gyakorlatban. Az algériai küldött után egy fekete asszony, Aminita Saar szenegáli tanítónő állott a mikrofon elé. Köszöntőjében hangsúlyozta: reménységgel telve utazik haza, mert a kongresszuson tapasztalta, hogy a nők a világ minden részében egyetértenek abban, hogy harcolniuk kell a békéért. A beszámoló gyűlés befejezéseként a KISZ Központi Művészegyüttes kórusa adott műsort a jelenlevők számára. (lendvai) Magyar államférfi monirolall: Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke és Kádár János, a Minisztertanács elnöke táviratban köszöntötte J. Cedenbalt, a Mongol Népköztársaság mi nk üdvözlő táviratain férfiak Zs mi nisztertanácsának elnökét és Zs. Szambut, a mongol nagy népi hurál elnökségének elnökét megválasztásuk alkalmából. (MTI) Jól dolgoznak a fia A hansági ifjúsági táborban egy hete dolgoznak már a fiatalok. A hőségen kívül nehezíti a munkát a vizenyős és farönköket rejtő talaj is, és csak nehezen haladnak tazok a Hanságban előre. Az első héten a csatornák tisztításánál naponta fejenként átlag 1,4 köbméter földet mozgattak meg. A kemény munka mellett bőven jut idejük a sportolásra és a szórakozásra is. A KÖZÉLET A magyar párt- és kormányküldöttség, amely Szabó Zoltánnak, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának vezetésével részt vett az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság kikiáltásának ünnepén, kedden visszaérkezett Budapestre. * A bányászszakszervezet meghívására hazánkban tartózkodó japán bányászszakszervezeti küldöttség kedden látogatást tett a Szaktanácsban, ahol Beckl ESEMÉNYEI Sándor, a Szaktanács titkára fogadta a vendégeket.* A kolumbiai parlamenti küldöttség, amely dr. Andizar Lopez Lopeznek, a képviselőház elnökének vezetésével az országgyűlés elnökségének vendégeként néhány napot töltött hazánkban, kedden Bukarestbe utazott,* Szabó Imre akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetének igazgatója, Halász József, a jogtudományok kandidátusa és Péteri Zoltán, az Állam- és Jogtudományi Intézet tudományos munkatársa Triesztbe utazott, ahol a Nemzetközi összehasonlító Jogi Egyetem meghívására több előadást tartanak. Magyar—osztrák növényvédelmi megállapodás Keserű János földművelésügyi miniszterhelyettes és dr. Simon Koller, az Osztrák Köztársaság budapesti rendkívüli követe és meghatalmazott minisztere magyar—osztrák növényvédelmi egyezményt írt alá kedden Budapesten, a Földművelésügyi Minisztériumban. Az egyezmény alapján a két ország növényvédelmi szervei az eddiginél szorosabb kapcsolatot teremtenek egymással, a növényi betegségek és kártevők fellépése esetén közös intézkedéseket tesznek a fertőzés továbbterjedésének megakadályozására, közös védekezési eljárásokat dolgoznak ki és kölcsönösen kicserélik a növényvédelemben szerzett tapasztalatokat. -----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------2__________________________________________________________NÉPSZAVA______________________________ 1963. július 10