Népszava, 1964. szeptember (92. évfolyam, 204–229. szám)
1964-09-27 / 227. szám
Az építőipar téli felkészülésének sokoldalú feladatai Beszélgetés Reszegi Ferenccel, az építők szakszervezete elnökével Lényegében már csak három hónap van hátra az esztendőből és erre az őszi és téli időjárás viszonyaitól terhes időszakra sűrűsödik építőiparunk idei feladatának sok részlete: a vállalatok közül sok még hátralékban van a terv teljesítésének esetéAz építők szakszervezete — mint mindig az elmúlt évek folyamán — most is fórumot adott, ahol az ipar vezetőivel közösen számba vették a szükségleteket és a munkát megosztva, megállapították a tennivalókat Ezekről beszélgettünk Reszegi Ferenccel, a szakszervezet elnökével, aki elöljáróban arra hívta fel a figyelmet, hogy a vállalatoknál, a munkahelyeken lényegesen nagyobbak a lehetőségek a téli munka végzésére, mint amennyit látnak és várnak az irányító szervek. — Erről azért kell beszélni — hangsúlyozta a szakszervezet elnöke —, mert néhol úgy fogják fel a téli munkát, mint valami jótéteményt, amely csak a munkások foglalkoztatását szolgálja. Persze — jegyezte meg —, ez is lényeges szempont, mindig is gondoskodtunk róla, hogy télen is legyen kereset, el legyenek látva a családok, de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az építőipar terve is 12 hónapra ad munkát. Vagyis a télen munka ugyanúgy feladatok teljesítésének, mint az év bármely szaka. Nem vannak olyan vélemények, hogy a téli építés sokba kerül, illetve nem gazdaságot». Ahol csak annyit tesznek, hogy a dolgozókat megtartsák, de nem gondoskodnak a munka feltételeiről és nem hozzák olyan állapotba a készülő épületeket, hogy tényleges termelő tevékenység folyjon télen is, ott valóban sokba kerül. De az effajta szemlélet, magatartás alapjában tétlenséget és kényelmességet takar, aminek az árát aztán később is meg kell fizetni. Arról nem is szólva, hogy a többi között a téli időszak alatt kell és lehet megszervezni, és elvégezni egy sor olyan szakipari és műszaki munkát, amely megkes részletével és egyebek között el kell kezdeni a következő esztendőben átadandó sok ezer lakás építését is. Mindennek feltétele, hogy a rossz idő, a hideg beállta előtt — tehát időben — az építésre alkalmas körülményeket teremtsenek mindenhol, alapozza, előkészíti az úgynevezett fő idény feladatainak az ellátását, az éves terv teljesítését. Az 1965-ös év első negyedében például több mint 2,5 milliárd értékű építésszerelési munkát kell elve- A szálláson is — Ezek után miként ítéli meg a téliesítéssel kapcsolatos előkészületeket? — Elnökségi ülésen tárgyaltunk róla és az a vélemény alakult ki, hogy sok irányú és megnyugtató szervező munka folyik az ÉM, a KPM területén, valamint a tanácsi építőiparban egyaránt. Azt látjuk, hogy az előző évek tapasztalatain okulva, sok helyen jó előre gondoskodtak a téli munkahelyek kijelöléséről és megtörtént, illetve folyamatban van az építés feltételeinek a kialakítása... Jó az is, hogy több vállalat már a tervezésnél, a munka szervezésénél számolt a téli időszak feladataival és most nem kell külön téli programokat készíteni... — A megtett intézkedésekkel szakszervezetünk elnöksége egyetért és a magunk eszközeivel segít- A jövő évet kell . Az efféle gondoskodást, az emberek féltését nem pótolja megannyi pénz sem, más berendezés, gép sem, amit sok helyen felülről várnak. Minde mellett gondoskodunk arról is, hogy a feladatokat, konkrét tennivalókat megismerjék a munkások, mert ők a saját bőrükön és zsebükön érzik a téliesítés jó vagy rossz voltát. Az elmúlt télen is számtalan olyan javaslattal, ötlettel szolgáltak, amelyek a helyi adottságok, lehetőségek számbavételét eredményezték és minden különösebb költség nélkül lényegesen javultak a munka feltételei, a szociálizni ahhoz, hogy az éves tervet teljesíteni tudja építőiparunk ... — Ha nem vesszük komolyan ezt az eléggé nagyvolumenű és felelősségteljes szervezést igénylő munkát, tehát a téli építést, úgy megint adósságot cipelhetünk, ami sok gondot és zavart okozhat majd a jövő esztendőben, megnyúlik a beruházások, a lakások építésének ideje, ami felbecsülhetetlen kárt okoz és megint csak zavarólag hat az egész népgazdaságra. Ezt kell látni az építőipar, a munkahelyek vezetőinek, ebben van felelősségük nagysága, amely messze túlnő az építőiparon,jük azok hatékonyságát, valóra váltását. Így a többi között a vasasszakszervezet közreműködésével kieszközöljük a hőenergia ellátásához nélkülözhetetlenül szükséges eszközök beszerzését, továbbá az ipar vezetőivel együttesen közös utasításban rögzítjük a téli foglalkoztatással összefüggő munkaügyi előírásokat, ellenőrizzük, hogy a munkások mindenhol meleg öltözetet kapjanak, és ne csak a munkahelyeken, de méginkább a szállásokon legyen meleg. Felhívtuk szakszervezeti bizottságaink figyelmét rá, hogy a munkások megkapjanak mindent, ami óvja egészségüket és ellenőrizni, segíteni fogjuk mi is, hogy meglegyen a védőétel, ital, a fürdőkben, étkező- és alvóhelyeken, mosdókban legyen meleg és meleg víz, és így tovább, megalapoznunk kis és egészségügyi körülmények. Ugyanakkor a tél jó alkalmat kínál arra is, hogy a munkásokkal megtanácskozva, kellő gondossággal, időben készítsük elő a korszerű építési módok feltételeit, az egy öszszegben utalványozható munkákat, hogy a jó idő beálltával ez ne zavarja az építést. De jó arra is, hogy a dolgozókat felkészítsük — akár tanfolyamok szervezésével is — a jövő évi feladatokra. A következő esztendőben, akárcsak az idén, sok gépet, berendezést kap építőiparunk s gondoskodni kell róla, hogy legyen elegendő hozzáértő ember, aki majd kezeli azokat. — Arra van szükség tehát — mondotta befejezésül Reszegi Ferenc —, hogy a minisztériumtól a munkavezetőkig, a szakszervezeti bizalmiaktól a brigádvezetőkig, mindenki tegye meg, amit megtehet. A múlt év tapasztalatain okulva, úgy kell megszervezni a munkát, hogy az építőipar teljes létszámmal dolgozhasson egész télen, és semmi ne akadályozza a munkát a jövő év első negyedében. Olyan eredményeket kell elérni az ősz, a tél folyamán, amelyekkel az egész jövő évi építési program teljesítését megalapozzuk. Fekete Béla Gondoskodni kell a munka feltételeiről 2 Pulyka Panni panaszai »VAN-E BÁNYÁJA és hol fekszik? — Bányám nincs és az ágyban fekszem.« A régi népszámlálási vicc hagyomány volt Pulyka Panniék családjában. Panninak már a dédapja is elmesélte, miközben a rádióban Cselényi Jóska énekelt a már sárguló kukoricaszárról. A vicc egyébként egy hoszszabb történelmi szakaszon át nem vonatkozott Pulyka Panniékra. A második világháború végén ugyanis hónapokig nem volt ágyuk. A lakás berendezését két, virágvázául szolgáló gránáthüvely, egy termosznak alkalmazott német gázálarcok, egy szovjet eredetű lópokróc, egy m. kir. csajka és Panni nagymamájának műemlékként szereplő kredence alkotta. Erre a szobára, a kredencre, a lópokrócra, a csajkára és társaira Panni ma már nem emlékszik. Nem is emlékezhet, hiszen akkor nagyon pici volt, alig 26 éves. Tovatűnt gyermekkor, hová lettek látomásaid, élményeid! Mit tudja ma már Panni, mi az a lópokróc! ISMERŐSEI, BARÁTAI nap mint nap találkoznak vele, amint lelibeg a lépcsőn, télen panofixben, nyáron kínai selyemben. — Hogy vagy Pannikám, mizujs? Mi van? — kérdezik pestiesen, de akárhogyan kérdezik, Panni válasza ugyanaz: — Nyomor a köbön. Ezt olyan biggyesztett szájjal tudja mondani, hogy egy jóbarátja szerint — aki mostanában nem készül illemkódex szerkesztésére — »az ember szájában megáll a kés«. Végtelen keserűség van a pillantásában, mint a hajótöröttében, aki talált egy félig üres májkonzerves dobozt, és falánk sirály kizabálja a kezéből. Üres tekintet, a csalódottság hideg csengése, borzadály, penész, kihűlő paprikáskrumpli maradék illata: ez játszik Panni szemében, amikor kimondja: *»Nyomor a köbön.« Néha, ha beszédesebb kedvében van, azt is hozzáteszi, hogy azt, ami itt van, nem lehet kibírni. Egy ideges rokona, aki gyűjti Panni jó mondásait, nemrég megkísérelte összeírni, mik Panni szerint társadalmunk legfőbb hiányosságai, amelyek valamennyire is igényes embernek lehetetlenné teszik a jólétét a Duna—Tisza táján. Kicsik a kiflik. Nem mindig kapni fügét. Az egész Váci utcában nincs egy tisztességes cipő. New Yorkban bezzeg vannak kozmetikai szalonok a kutyáknak — ott van állatvédelem. Nincs színes tv — máshol bezzeg utánadobálják az embernek, és szinte ingyen. Mert máshol minden ingyen van, itt meg csak bulizás van, strapa, robot. Nyomor a köbön, HOGY IDÉN FIRENZÉBEN voltak? Na, bumm, és akkor mi van? Jó vicc, hova menjen az ember? Kinek telik a Balatonra? Tihanyban 9,80 volt a körte kilója. Azzal a vacak utazással se jártak valami jól, rémes, mibe kerül a vám. Az ember nem hozhat át egy rongyot, a férje, Jenő is mondta, érthetetlen ez az akadékoskodás, mit árt a népi demokráciának az a húsz karóra? Mindentől kétségbe vannak esve. Az egész megélhetés úgy ahogy van, lehetetlen. Hát lehet itt keresni? Ugyan! Ha nem volna az a kis síkkötőgép, azt is roncsból eszkábálták össze, nem tudná összehozni azt a kettest. Ja, igaz, a férje is elég jól keres, persze, keres — de mi elég ma? Rém sok a kiadás. A kocsi zabálja a pénzt. Szerviz, mosás, ilyen benzin, olyan benzin, alligátor, vagy karburátor, vagy mi, sose tudja megjegyezni ezeket a latin neveket. Az ember körülnéz, és havonta egy ezres már sehol. Ez is élet? A LAKÁS IS eszi a pénzt. Egy nyomorult izé beszerelésére se gondolhat az ember, ha nem tesz le azonnal egy ötöst. Hogy érti? Százast? Beteg maga, drágám, agyára ment a jólét. Ilyesmi ezresnél kezdődik. Meg a kenés, ugye ...Na nem a csapágyaké, hol él maga? Nehéz élet. Itt van például a húga. Róla kifogyhatatlan áradatban tud panaszkodni Pulyka Panni. De van is rá oka. Hozzáment valami nyeszlett kis mérnökhöz, más nő orvost fog, vagy nagymenő focistát. Olyan lábbal, meg olyan alakkal, mint amilyen Jutkának van, NB I-es férjet kell fogni. Erre beleesik abba a szimpla paliba, még a neve is Pali, van neki vagy kétezernyolc, prémium sehol, dolgozik, mint a ló. Garszonjuk van, kocsi persze almás, nagynehezen kiizzadtak egy fridzsidert, és úgy tesznek, mint aki megfogta az isten lábát. A legszörnyűbb az egészben, hogy Jutka még csak nem is panaszkodik. A hülye. Ő AZTÁN MAS.O, Pulyka Panni, világéletében megmondta, amit gondolt, a szíve a száján, a szája a szívén, vagy hogy is mondják ezt? A lényeg, hogy nem fél. Mindig azt mondják, bátran kell bírálni. Ha ez kell a társadalomnak, ő nem lesz szívbajos. Vegyék tudomásul, ki mondja, na jó, azt persze el kell ismerni, hogy sok mindent csináltak, a fénycsövek, meg tévék, meg ilyesmi. De azért az egész olyan szürke. Nem így képzelte el életét még akkor, amikor ... Ezt már lelke mélyén kellene elmondania. De ritkán teszi. Olyankor felrémlik benne a szobakonyhás gyerekkor, a rakott tűzhely fölött mászkáló svábbogarak, meg a fater, amint a zsebéből kotorássza össze a dohánymaradékot. De hát ki emlékszik erre? És ki figyel oda? Éppen cseng a telefon. A férje. — Micsoda? Nem kész? Nem tudnak kijönni? Disznóság. Jellemző. Persze, a férjére is, más már elintézte volna. Lecsapja a kagylót, sötéten néz maga elé. Megint meghiúsult egy szép terve, már úgy elképzelte, hogy mire Beáék legközelebb eljönnek bridzsezni, fotocellát szereltet a vécéajtóra. Bea meg fog pukkadni, hogy magától kinyílik előtte az ajtó. És most tessék, nem kapni egy nyomorult fotocellát. Nyomor a köbön. Átadta megbízólevelét a Burmai Unió első magyarországi nagykövete Dobi István, az Elnöki tanács elnöke szombaton fogadta U Ba San rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, a Burmai Unió első magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét A megbízólevél átadásánál jelen volt Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára, Mihályfi Ernő, az Elnöki Tanács tagja, Péter János külügyminiszter, Kovács Imre vezérőrnagy és Gergely Miklós, a Külügyminisztérium protokolosztályának vezetője. A Ba San nagykövet megbízólevele átadásakor beszédet mondott Többek között hangoztatta: — Amikor átnyújtom megbízólevelemet, átérzem a megtiszteltetést, hogy Burma első nagykövete lehetek Magyarországon, ebben az Európa szívében fekvő ősi kultúrájú országban. Országom első hivatalos képviselőjeként átadom excellenciádnak a Burmai Unió Forradalmi Tanácsa elnökének üdvözletét és tolmácsolom jókívánságait. Ugyanakkor magammal hoztam a burmát nép baráti üdvözletét a magyar népnek. Biztosíthatom excellenciádat, hogy szoros és szívélyes kapcsolatokat óhajtunk önökkel kiépíteni. Dobi István válaszában a többi között hangsúlyozta: " Nagy megelégedésünkre szolgál, hogy a Burmai Unió és a Magyar Népköztársaság közötti kapcsolatok jó irányban, egyre sokoldalúbban fejlődnek. Meggyőződésem: még számos további lehetőség van arra, hogy a népeink érdekeit kölcsönösen szolgáló magyar—burmai kapcsolatokat és együttműködést politikai, gazdasági és kulturális téren tovább mélyítsük és erősítsük. A megbízólevél átadása után a nagykövet bemutatta Dobi Istvánnak a kíséretében megjelent Unya Win nagykövetségi attasét Az Elnöki Tanács elnöke hosszan, szívélyesen elbeszélgetett a nagykövettel. A Ba San nagykövet megbízólevelének átadása után a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét. (MTI) NÉPSZAVA Egy ember haza akar menni. Fiatal, huszonhat évet számlál csupán, de az élet ötven esztendő hányattatását mérte ki számára alig hét év alatt. Az ország déli részén nevelkedett, a falu világa jelentette számára az életet. A jelent is, s a jövőt is. Szőlőt és gyümölcsöt tanult meg termeszteni. Kezében az okirat, a vizsgák, tanulással eltöltött hónapok eredménye. Akkor kapta, 57-ben, amikor még — alig serdülten, szinte gyerekfővel — elvágyott a falu világából. Szekrénybe tette, s mint a mesében, elindult szerencsét próbálni. A fővárosba jött, mint annyi száz más. Vasipar. Egy szakma, egy oklevél itt is: csarnokok nyári hőségében, téli dermesztésében tanult meg bánni a folyékony tűzzel, izmosodott a keze, acélosodon a gondolkozása. És gyengült a tüdeje. Jobbágy ősök, sokat szenvedett paraszti apák és anyák robotjának kései örökségeként jött a betegség, kezelték hónapokon át egy szanatóriumban. Már lábadozott, amikor kezelőorvosa mellé ült az ágy szélére. »Magának, fiam, nem szabad visszatérnie a vashoz. Nem alkalmas erre a munkára a testalkata. Keressen valami mást. Huszonhat éves, ilyenkor még mindent el lehet kezdeni újból.Azóta töpreng. Két hónapig tartott, arra a gondolat élhatrozást formált: vissa a falu világába, issza a földhöz, duzzoló szőlőfürtökhöz, mosló jonatánok, gyümölcstől roska a fák világába. ízigette, rákosgatta és új élete képkockáit s furcsa, hirteleljött nosztalgiával kereste az utat. Vazafelé. Vagy talán — a számára legszelbs leghelyesebb megoldás felé. Kórházi éjjeliszekrényén fogalmazta a leveleket. Megyéhez, járához s egyet a szülőfaluba. »Emlékeztek-e még rám? Odahagytam a falut, jó volt szép volt másutt is. De most hazatérne. Munkát, kenyeret tudtok-e adni a szájamra?Kalászérlelő nyár volt, amint elküldte a leveleket. Éretten sötéten sárguló levelek között már a szőlő, vászt még nem kap sehonnan. Hallgatnak hivatalos szervek, hallgat a szülőfal Nem lenne tán munka a visszatérőnek Alig hihető. Diplomás, tanult, földet, gimölcsöst ismerő fiatalnak ne lenne? Vagy az a félmondat fogja le a választók kezét, hogy most lábadozik? Vissza a faluba. Ez ma már a cik értelme fiatal életének. Várja a paszt, s nem tudja, nem meri elképzelni, hoy ne kapjon biztató értesítést. Annak a levélnek, kikerülve a hanyag ügyintézés vagy feledékenység szövevényéből , el kell jutnia a hazatérn vágyóhoz. Várkonyi Margit Kitüntetés A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Láng Rudolfnak, a Vígszínház jelmeztervezőjének eredményes munkássága elismeréséül a Magyar Népköztársaság érdemes művésze kitüntető címet adományozta. (MTI) Magyar küldöttség utazott Pekingbe Szombat délelőtt Komócsin Zoltánnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága tagjának, a Népszabadság főszerkesztőjének vezetésével magyar küldöttség utazott Pekingbe, a Kínai Népköztársaság megalakulása 15. évfordulójának ünnepségeire. A delegáció tagjai: dr. Molnár Erik, a Magyar—Kínai Baráti Társaság elnöke és Halász József, hazánk pekingi nagykövete, aki a Kínai Népköztársaság fővárosában csatlakozik a küldöttséghez. A delegáció búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Brutyó János, az MSZMP KB póttagja, a Szaktanács főtitkára, Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára, Böjti János külügyminiszter-helyettes és Gyenes András, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője. Ott volt Han Kehua, a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövete és a nagykövetség több munkatársa is. (MTI) Elutazott a lengyel katonai küldöttség A lengyel néphadsereg küldöttsége, amely Marian Spychalski marsall, nemzetvédelmi miniszternek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottsága tagjának vezetésével baráti látogatáson volt hazánkban, szombat délelőtt elutazott Budapestről. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren ünnepélyesen búcsúztatták. A búcsúztatásnál jelen volt Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, Pap János, a Minisztertanács elnökhelyettese, dr. Korom Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának titkára is. Részt vett a búcsúztatáson Jan Kiljanczyk, a Lengyel Népköztársaság magyarországi nagykövete és a nagykövetség több beosztottja. Ott voltak többen a Budapesten akkreditált katonai és légügyi attasék közül, továbbá K. I. Provalov vezérezredessel az élükön az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatok parancsnokságának magasrangú képviselői. Marian Spychalski elutazásakor elmondotta az MTI munkatársának: — Meggyőződtünk a látogatás során — mondotta —, hogy a magyar néphadsereg korszerű, jól felszerelt, harckészsége magas fokú. Küldöttségünk látogatása jól szolgálta szocialista országaink kapcsolatainak elmélyítését, fejlesztését. (MTI) A közélet eseményei Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, aki a magyar delegáció tagjaként részt vett Otto Grotewohl temetésén, visszaérkezett Budapestre. Szombaton elutazott a Szovjetunió Kommunista Pártja pártmunkás-küldöttsége, amely P. F. Pigaljevnek, az SZKP KB pártszervek osztálya vezetője első helyettesének vezetésével többnapos látogatást tett hazánkban. Magyarországi tartózkodása során a delegációt fogadta Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Aczél György, a művelődésügyi miniszter első helyettese Hans Bentzien, a Német Demokratikus Köztársaság művelődésügyi minisztere meghívására szombaton Berlinbe utazott Az 1965. évi magyar-mongol árucsere-forgalmi jegyzőkönyv aláírására Budapestre érkezett D. Gombozsav, a Mongol Népköztársaság külkereskedelmi minisztere. 1964. szeptember 27