Népszava, 1964. december (92. évfolyam, 281–305. szám)

1964-12-22 / 299. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek ! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 92. ÉVFOLYAM, 299. SZÁM ÁRA 60 FILLÉR 1964. DECEMBER 22. KEDD (Tudósítás a 3. oldalon) Ma: Mit mond a ? (A 3. oldalon) Év végi hajrá a Vörös Csillag Traktorgyárban (Riport a 3. oldalon) Séta a pesti üzletnegyedben Ü­nnepségek Debrecenben az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulásának 20. évfordulóján K­oszorúzás a hősi emlékműveknél Ünnepi gyűlés a kollégium oratóriumában Hétfőn zászlóaíjá k­öl­tözött Debrecen. Az MSZMP Központi Bizott­sága, a forradalmi mun­kás-paraszt­­kormány, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa és az MSZMP Hajdú-Bihar megyei bi­zottsága, az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideig­lenes Nemzeti Kormány megalakulásának 20. év­fordulója alkalmából ün­nepségsorozatot rendezett, amelyre a városba érke­zett Dobi István, az Elnö­ki Tanács elnöke, Biszku Béla, Kállai Gyula, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai, dr. Szabó Zoltán egészség­­ügyi és Veres József mun­kaügyi miniszter, az or­szággyűlés küldöttsége Vass Istvánné elnök veze­tésével, Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára, dr. Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Bizott­ságának főtitkára, és so­­­kan az­ Ideiglenes Nem­zetgyűlés egykori tagjai közül. Részt vettek az ün­nepségeken G. A. Gyenyi­­szov, a Szovjetunió buda­pesti nagykövete, Mihail Rosianu, a Román Nép­­köztársaság nagy­követe,­­ Sz. D. Zotov vezérőrnagy, szovjet katonai attasé, Alexandru Macavei, ro­mán katonai és légügyi attasé, az ideiglenesen Magyarországon tartózko­dó szovjet csapatok pa­rancsnokságának képvise­letében Sz. A. Andrjus­­csenko altábornagy, és megérkezett Debrecenbe Novoszibirszkból I. A. Sváb ezredes, a város egy­kori szovjet katonai pa­rancsnoka A megye és a város vezetői közül részt vett az ünnepségen töb­bek között Gádor Ferenc, a megyei pártbizottság és Nagy Tiborné, a debre­ceni városi pártbizottság első titkára, Ambrus Ist­ván megyei és dr. Szilá­gyi Gábor városi tanács­elnök. Az ünnepségek az Al­földi-palota előtti szovjet hősi emlékmű megkoszo­rúzásával kezdődtek, majd a Benedek téri ro­mán hősi emlékmű megko­szorúzásával folytatódtak. Sok látogatója volt a már előző nap megnyitott ,­Két szabad évtized« cí­mű kiállításnak a Déri Múzeumban. A városi tanács nagy­termében Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke ki­tüntetéseket nyújtott át az Ideiglenes Nemzetgyű­lés számos volt tagjának. Az erre vonatkozó hatá­rozatot Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára is­mertette. A Munka Ér­demrend arany fokozatát kapta Csata István, a ceg­lédi Petőfi Tsz elnöke, dr. Juhász Géza nyugdíjas egyetemi tanár, Labancz András nyugdíjas kőmű­ves, Oláh Mihály, a hód­mezővásárhelyi tanács nyugalmazott vb-elnöke, Oszip István nyugdíjas, Szendrei Sándor nyugdí­jas, Vágó László nyugdí­jas. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát kilencen, bronzfokozatát 12-en kap­ták. Délután ünnepséget ren­deztek a kollégium orató­riumában, az Ideiglenes Nemzetgyűlés egykori üléstermében. Az elnök­a népi Magyarország történelmének egyik nagy eseményéről megemlékez­ni gyűltünk össze — mon­dotta Dobi István, majd így folytatta: 1944. decem­ber 21-én Debrecenben, ezen a helyen, amelyet a múlt század szabadság­­harcának emléke Kossuth Lajos nevével fűzött ösz­­sze, a felszabadult ország­részek képviselői Ideigle­nes Nemzetgyűlésre ültek össze és elhatározásuk alapján megkezdte műkö­dését az ideiglenes kor­mány. Az életakarat fontos je­le volt a nemzetgyűlés lé­te, munkájának elindítá­sa. Ugyanakkor kifejezte azt a törekvést, elhatáro­zást is, hogy az országban mielőbb jogrend legyen — nem akármilyen, ha­nem demokratikus jog­rend —, lerakják alapjait egy igazságos, tisztessé­ges, a dolgozó nép igé­nyeinek megfelelő új kor­mányzati, igazgatási rend­szernek, amelyben az osz­tályok, a rétegek, s az egyes emberek már nem ásatag előjogok, hanem munkájuk, cselekedeteik érdeme szerint foglalnak helyet és gyakorolják a hatalmat. Az Ideiglenes Nemzet­­gyűlésnek és a kormány­nak az adott történelmi helyzetből adódó sajátos­sága volt, hogy sok vonat­kozásban magán viselte a régi világ osztálytagozó­dásának, társadalmi és gazdasági felfogásának je­leit. Még földesúr tagjai is voltak. A munka mégis forradalmi szellemben in­dult, s ez a szellem kétfé­le gazdag forrásból táp­lálkozott. Az első az ország fegy­veres felszabadításának ténye volt, s hogy felsza­badítónk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom népe, a világ első szocia­lista nagyhatalma, a Szov­jetunió dicsőséges hadse­rege volt. A vörös hadse­reg oldalán 1944-ben ro­mán és bolgár csapatok is érkeztek hazánk földjére, harcoltak, véreztek a mi szabadságunkért is. Ez mintegy előjele annak, hogy később azonos irá­nyú legyen a fejlődésünk, együtt legyünk a szocia­lista népek testvériségé­ben, megértéssel és szocia­lista módon keressük meg a Kárpát-medencében, a Duna-völgyében az egyet­értés, a barátság, a jószán­dékú együttműködés for­máit és módszereit. Az Ideiglenes Nemzet­­gyűlés forradalmiságának másik forrása a Horthű­ségben foglaltak helyet a Budapestről érkezett párt­os állami vezetők mellett a megye és a város veze­tői, régi munkásmozgal­mi harcosok, a társadal­mi, politikai, kulturális élet képviselői, kiváló munkások, s többen az Ideiglenes Nemzetgyűlés időkben föld alá kénysze­­rített, kegyetlen módsze­rekkel üldözött kommu­nista párt megjelenése volt. A nemzetgyűlésen itt voltak a régi ellenzéki pártok is, s ebből követ­kezett, hogy a különböző csoportok nézetei eltértek a helyzet és a feladatok megítélésében. A viták és Népünk életének nagy történelmi fordulóját ün­nepeljük. Ma húsz eszten­deje annak, hogy ebben a teremben megalakult az Ideiglenes Nemzetgyűlés, s megválasztotta az Ideig­lenes Nemzeti Kormányt. Húsz esztendővel ezelőtt — a fasizmus szétverésé­nek és az új független, de­mokratikus, népi Magyar­­ország születésének viha­ros napjaiban . Debre­cen: a nemzeti független­ségért, a szabadságért, a nép jobb életéért vívott harcok hagyományaiban oly gazdag város egy idő­re ismét otthont adott a haza, a nép legjobbjai­nak. Ma az egész ország Debrecen felé tekint, s büszkén emlékezik de­cember 21-ére. Az emlékezetes napok­ban forradalmi lendülettel bontakoztak ki a szabad­dá lett nép alkotó erői. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés a demokratikus nemzeti egység parlamentje volt, amelyben a nép erői, a munkásosztály és a dol­gozó parasztság képviselői voltak többségben. 1919 után először, negyedszáza­dos szünet után megint az »új nép, másfajta raj« gyűlt egybe, mint az or­szág legfőbb törvényhozó testülete. Engedjék meg, kedves elvtársak, hogy forró sze­retettel, szívből köszönt­sem és üdvözöljem azokat a bátor férfiakat, az út­törőket, akik ma húsz esz­tendeje is e padsorokban ültek s azóta is a népha­­talom szilárd, törhetetlen harcosai. (Taps.) Amikor az Ideiglenes Nemzetgyűlés összeült, az ország jelentős területein még tombolt a fasiszta terror. A minden emberi érzésből kivetkőzött fa­siszta banditák gyilkol­­ták-irtották az igaz haza­fiakat. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalaku­lása azonban már jelezte, hogy a fasizmus tobzódása nem tarthat sokáig. A Horthy-rendszer meg­maradt Hitler utolsó csat­lósának. Ebben a magyar uralkodó osztályok végze­tes korlátoltságán, elva­egykori tagjai közül. Itt foglalt helyet G. A. Gye­­nyiszov szovjet és Mihail Rosianu román nagykö­vet, valamint I. A. Sváb ezredes is. A magyar és a szovjet himnusz hangzott el, majd Dobi István nyitotta meg az ünnepséget, a tanácskozások alap­hangját azonban már a munkásosztály és vele szövetségben jelentkező dolgozó parasztság legha­ladóbb, legradikálisabb szemléletű képviselői ad­ták meg. A mai ünnepség — mondotta végül az Elnöki Tanács elnöke — alka­kult népgyűlöletén kívül az a tény is szerepet ját­szott, hogy a hitleri fasiz­mus Magyarországot te­kintette az utolsó hídfő­nek, ahol meg akarta menteni a német birodal­mat. Ezért lehetőségeinek végső megfeszítésével, más frontokról ide össz­pontosítva csapatait, ha­zánk földjén nagy erőkkel védte magát é s ezzel együtt a magyar fasiszta rendszert A Horthy-rendszer bu­kásában a döntő tényező a Szovjetunió hadseregé­nek a fasizmus felett ara­tott világraszóló győzelme volt. .­lom arra, hogy megemlé­kezzünk az 1944 decembe­rében Debrecenben tör­tént eseményekről. Te­kintsük végig az utat, amelyet húsz év alatt be­jártunk, szóljunk szocia­lista építőmunkánk ered­ményeiről és a feladatok­ról, amelyek most foglal­koztatnak bennünket. Megoldásukhoz szükség van a párt Szilárd és bölcs vezetésére, az ország és a nép anyagi, erkölcsi, gaz­dasági és szellemi erőinek okos összefogására, szo­cialista nemzeti egységre, minden népi erő mozgósí­tásával — mondotta, majd Kállai Gyula, a forradal­mi munkás-paraszt kor­mány elnökhelyettese emelkedett szólásra. Ezért — amikor a ma­gyar szabadság születését ünnepeljük­­ — hálatelt szívvel gondolunk a ha­zánkat felszabadító szov­jet hadseregre, a szovjet katonákra, a szovjet em­berekre! Hálatelt szívvel és a testvéri román népet meg­illető tisztelettel gondo­lunk e napon arra is, hogy hazánk e térségének felszabadításában a szov­jet hadsereg oldalán a ro­mán néphadsereg egysé­gei, a Tudor Vladimirescu hadosztály önkéntesei is hősiesen kivették a részü­ket. Dobi István megnyitó beszéde Kállai Gyula beszéde Két évtized alatt a magyar nép új házát épített 1944—1945-ben nehéz és súlyos örökség maradt ránk. A háborúban hat­százezer magyar pusztult el. Az anyagi kár 22 mil­liárd aranypengő, öt esz­tendő teljes nemzeti jöve­delme volt. Leszerelt gyá­rak, felrobbantott hidak, rombadőlt házak, feldúlt otthonok várták az új élet építőit. A nép döntött: olyan új országot kell teremteni, amely nem az urak, ha­nem a dolgozók hazája! És így cselekedett! Népünknek volt ehhez nagyszerű külső segítsége: a hatalmas Szovjetunió. Népünknek volt harcok­ban kipróbált, edzett ve­zetője, a Magyar Kommu­nista Párt. Pártunk szer­vezte és vezette a magyar nép antifasiszta harcát. Negyedszázados rendőri üldöztetés, terror, az ille­galitás nehéz évei után újra legális párt lett: sza­badon hirdethette eszméit és politikáját, s még na­gyobb lehetőségei nyíltak a nép érdekeinek szolgá­latára. Pártunk volt a Magyar Nemzeti Függet­lenségi Front szervezője és vezető ereje, a rablán­cok lehullása, az ország felszabadulása idején még fokozottabb erővel hirdet­te és szervezte a demokra­tikus erők együttműködé­sét, s kidolgozta az ország helyreálításának és forra­dalmi átalakításának programját. Ez a politika egybeesett a nemzet min­den haladó osztályának és rétegének érdekeivel. Ezért a tömegek hallgat­tak a pártra, s követték útmutatásait. Két évtized alatt a magyar nép nem­csak újjáépítette a romok­ba döntött országot, de új hazát is épített: a szocia­lista Magyarországot. Az előadó ezután átte­kintette az iparosítás és a feudális földbirtok szét­zúzásának történelmi eredményeit, s hangsú­lyozta: A magyar paraszt évezredes jussát, a földet a munkásosztály segítsé­gével kapta meg. Ez a tör­ténelmi tény tette lehető­vé, hogy a későbbi fejlő­dés során a parasztság a kisparcelláról továbblép­jen, s végrehajtsa a mező­­gazdaság szocialista átala­kítását. E lépésével nagy politikai érettségről tett tanúbizonyságot, s végle­gesen eljegyezte magát a szocializmussal. A húsz év előtti Ma­gyarország urai gyakran kérkedtek holmi magyar kultúrfölénnyel, a való­ságban azonban csaknem egymillió felnőtt analfa­béta volt Az elmúlt 20 esztendőben viszont való­ságos kulturális forrada­lom zajlott le hazánkban. (Folytatás a 2. oldalon) P­éter János felszólalása az ENSZ közgyűlésén Az ENSZ-közgyűlés hét­fő délutáni ülésén az álta­lános politikai vitában be­szédet mondott Péter Já­nos magyar külügyminisz­ter. Felszólalásának beve­zető részében hangoztatta, az tény, hogy az ENSZ- közgyűlés XIX. ülésszaká­nak megnyitását decem­ber elsejére halasztották, voltaképpen a hideghábo­rú egy újfajta manővere. Ha az ülésszak szeptember harmadik keddjén meg­kezdhette volna munkáját, meg lehetett volna akadá­lyozni az újabb vérontást Kongóban. Az ülésszak megnyitását azonban no­vember 10-re halasztották. Ha akkor megkezdhettük volna a munkát — mondta Péter Ján­os —, szinte le­hetetlen lett volna a kon­gói kérdésről indult tár­gyalásokat megszakítani, és újfajta beavatkozáshoz folyamodni. Az ülésszakot azonban ismét elhalasz­tották, ezúttal december elsejére, hogy időt nyerje­nek az úgynevezett men­tőakciók végrehajtására. Ezzel a manőverezéssel párhuzamosan jogtalan kö­veteléseket támasztottak azokkal a tagállamokkal szemben, amelyek az alap­okmányt védelmezik a vi­lágszervezet aláaknázására irányuló kísérletek ellen. Következésképpen decem­ber 1. óta is meg van bé­nítva a közgyűlés munká­ja és a kibontakozás még most sem látható — muta­tott rá a magyar külügy­miniszter. Péter János ezután fel­idézte az előző ülésszak általános vitájának politi­kai légkörét. Akkor — mondotta a többi között — mindenki tanúja volt a moszkvai részleges atomcsend-szerződés jóté­kony hatásának, és biza­kodva várta a további ha­ladást. A jelenlegi körülmé­­n­yek között elmondhat­juk, hogy a nemzetközi helyzet kedvező tényezői nem romlottak, viszont a hidegháborús szünetet nem használták fel jóra az összes érdekeltek. Egyes hatalmak hidegháborús, sőt agresszív cselekedete­ket hajtottak végre. De a haladó erők határozottsá­gának éppen az az egyik jellemzője, hogy mindez képtelen volt visszafordí­tani a nemzetközi élet kedvező fejlődését. Világosan látszik — mondotta Péter János — hogy mit akartak elérni azok, akik megpróbálták az ENSZ-et tönkretenni. A nézeteltérések miatt az Egyesült Nemzetek Szer­vezete tehetetlenségében képtelen volt saját napi­rendjével foglalkozni, s ezért önmagát tűzte napi­rendjére. Az ENSZ ellen­ségei az alapokmány egyik cikkelyét felhasználták a másik ellen. A Szovjetunió és más érdekelt tagálla­mok határozott állásfogla­lása azonban meghiúsítot­ta ezt a manővert és az újonnan függetlenné vált nemzetek határozottsága megmentette az Egyesült Nemzetek Szervezetét, legalábbis eddig. Péter János ezután alá­húzta: Afrika és Ázsia fejlődésben levő országai mérhetetlen szolgálatokat tettek, először azzal, hogy megtisztították a szerve­zet légkörét az elavult hi­degháborús propagandá­tól, majd azzal, hogy most meghiúsítják az új stílusú hidegháborús akciókat és megvédik az ENSZ-et a szervezet aláaknázására irányuló próbálkozások el­len. Ezeknek az országok­nak a részvétele a világ­­szervezet munkájában lesz­(Folytatás az 5. oldalon) A jövő évi terv sikeres teljesítését vállalva készülnek a Magyar Hajó­­és Darugyár dolgozói felszabadulásunk 20. évfordulójának ünneplésére A Magyar Hajó- és Da­­rugyár hajószerelő műhe­lyében is megérett az el­határozás: hétfő délután háromnegyed 2-kor leáll­tak a műhely dolgozói, s a nagy szerelőcsarnok egyik végébe gyülekezve arról tanácskoztak, ho­gyan ünnepeljék felsza­badulásunk 20. évforduló­ját. Seregi Antal hajóko­vács, kétszeres szocialis­ta brigádvezető, majd Káldi Mihály hegesztő szólott röviden ez évi munkájukról, megemlít­ve, hogy egyetlen hajó­gyári dolgozónak sincs miért szégyenkeznie. Ele­get tettek exportkötele­zettségeiknek, mégpedig nem is akárhogyan. Javí­tottak munkájuk minősé­gén, mégis mintegy öt­millió forinttal keveseb­be kerültek a legyártott hajók, mint tavaly. A jövő esztendő a má­sodik ötéves terv utolsó éve, s egyben ekkor ün­nepli az ország felszaba­dulásunk huszadik évfor­dulóját Ebből az alka­lomból Káldi Mihály ja­vasolta, hogy a hajósze­relő műhely minden dol­gozója tudásához, képes­ségeihez képest az 1965. évi terv sikeres teljesíté­sével járuljon hozzá az ország vagyonának gya­rapításához, a lakosság életkörülményeinek javí­tásához. A felszólalók sorra megjelölték a jövő évi jobb munka elengedhe­tetlen feltételeit Szóltak a jobb technológiák ki­dolgozásáról, az anyag- és szerszámellátásról. Olyan intézkedéseket kértek, amelyek biztosítják, hogy a munkaidőt pontosan meg tudják kezdeni, és a munkaidő alatt folyama­tosan tudjanak­­dolgozni. Végezetül a röpgyűlés részvevői elfogadták Kál­di Mihály hegesztő javas­latát Vállalták, hogy az 1965. évi terv keretében jobb minőségű hajókat kevesebb költséggel ké­szítenek, hozzájárulva ez­zel a magyar hajóipar dolgozói hírnevének öreg­bítéséhez. (I­L)

Next