Népszava, 1965. január (93. évfolyam, 1–26. szám)
1965-01-27 / 22. szám
Az udvariasabb, figyelmesebb kiszolgálásért A kereskedelem és vendéglátóipari szocialista brigádvezetők országos tanácskozása Kedden a Belkereskedelmi Minisztérium és a KPVDSZ elnökségének rendezésében megtartották első országos tanácskozásukat az állami belkereskedelemben működő szocialista brigádok vezetői a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem épületében. A tanácskozáson részt vett a többi között Beckl Sándor, a Szaktanács titkára, valamint Szépvölgyi Zoltán, az MSZMP budapesti bizottságának titkára. Növekvő feladatok Nagy Lászlónak, a KPVDSZ titkárának megnyitója után Tausz János belkereskedelmi miniszter emelkedett szólásra. Elöljáróban méltatta a kereskedelem dolgozóinak munkáját a karácsonyi csúcsforgalom lebonyolításában, az elmúlt év eredményeiben. Hangsúlyozta, hogy a kereskedelem idei 3,5 százalékos forgalomemelkedése az eddiginél tervszerűbb, racionálisabb és rugalmasabb tevékenységet igényel. Jelentős feladatként emelte ki a Balaton, valamint más üdülő- és kirándulóhelyek zavartalan ellátását és a fogyasztók igényeinek megfelelő átfogó kereskedelmi intézkedéseket. (Hitelakció, kiárusítás, vásárok stb.) Aláhúzta a kereskedelem kapcsolatának jelentőségét az iparral, a szállítókkal. E kapcsolat javításában tág tere nyílik a szocialista szerződéseknek, a brigádok kezdeményezésének. Hosszan foglalkozott a miniszter a kiszolgálás színvonalával, amelyben rendkívül nagy szerep hárul a szocialista brigádokra Elmondta, hogy a hazánkban járó külföldiek általában elismeréssel emlékeznek meg a magyar kereskedelem színvonaláról, kirakatairól, árubőségéről. Gyakran és joggal hiányolják azonban — a hazai vásárlókkal együtt — az udvariasabb, figyelmesebb kiszolgálást. A szocialista brigádokra vár a feladat, hogy általánossá tegyék a megfelelő bánásmódot a fogyasztókkal. Azután felhívta a figyelmet arra, milyen fontos a vásárlók kívánságainak maximális kielégítése, arra, hogy ne válaszoljanak olyan könynyen nemmel, amikor csak az eladó türelmén múlik a keresett cikk pótlása megfelelő másikkal. Aláhúzta továbbá a brigádok szerepét a szocialista munkaerkölcs kialakításában, a fegyelem megszilárdításában, a társadalmi tulajdon védelmében. Ahol kell, ott segítenek A beszámoló után a tanácskozás részvevői három csoportban vitatták meg közös gondjaikat, eredményeiket. Az iparcikk-kereskedelem szocialista brigádvezetői közül többen hangsúlyozták, hogy a mozgalom egyik leglényegesebb eredménye: a szocialista brigádtagok nemcsak saját osztályukon segítenek, hanem ahol éppen a kereslet megkívánja, helytállnak a forgalom lebonyolításában. Másutt — például az egyik fővárosi háztartási boltban — azon mérik le működésük minőségét, hogy nincs panasz a boltra, az árufeltöltés jól szervezett, a fogyasztók minden igényét kielégítik, s 1961 óta nem volt leltárhiány. A szocialista brigádmozgalom fontos részeként emelte ki az egyik felszólaló az áruházakban folyó belső ellenőrzés jelentőségét, amely a társadalmi tulajdon védelmére, a fogyasztók pontos, udvarias kiszolgálására irányul. A vendéglátóipar képviselői szintén hozzáértésről tanúskodva számoltak be a szakma gondjairól és bizonyították, hogy a szocialista brigádok túllátnak saját munkahelyük falain. Többen szóvá tették, hogy az áruszállítás, a göngyöleg-elszállítás módja intézményes megváltoztatásra szorul. Alátámasztva a beszámolóban elhangzottakat, beszéltek az udvarias kiszolgálás fontosságáról, beszámoltak kezdeményezéseikről, amelyek eredményeként meghittebb, csinosabb lett az étterem vagy az eszpreszszó. A takarékosságról szólva felhívták a figyelmet például a félidőben használaton kívül levő hűtőgépek kikapcsolására, az elektromos tűzhelyek gazdaságos használatára Az élelmiszer-kereskedelmi vállalatok szocialista brigádvezetői felszólalásainak középpontjában szintén a vásárló udvarias kiszolgálása állt De sok szó esett itt is a göngyölegszállításról, továbbá a nőknek a nehéz munkától való megkíméléséről. Többen elmondták, hogy a mozgalom kialakulása óta a munkafegyelem észrevehetően szilárdabbá vált, megszűnt a késés, éberen őrzik a társadalmi tulajdont Az általános műveltség emelése Ligeti László, a KPVDSZ főtitkára zárszavában összefoglalta a felszólalásokban elhangzottak tanulságait felhívta a figyelmet a brigádok szerepére a kereskedelem és az ipar kapcsolatának javításában, a vásárlók igényeinek kutatásában, a bolti piackutatás kezdeményezésében. Hangsúlyozta az általános műveltség, a politikai képzettség fejlesztésének különös fontosságát, mert az eladó, a felszolgáló naponta találkozik, foglalkozik a lakossággal. Végül méltatta a brigádmozgalom eredményeit fontos célként aláhúzva, hogy a szocialista brigádokban már meghonosodott magas erkölcsiséget terjesszék el az egész kereskedelemben. E cél elérése lesz a brigádmozgalom legfőbb eredménye. (lukács) Acapulcótól Montrealig (VIII.) Túl és innen a Szent Lőrinc-folyón »Kamaszának kereszteltem hát magamban — s immár a nyilvánosság előtt is — Montreált. Mert a kamasz gyakran hirtelen megugrik, növekszik, mint a gomba, megnyúlt kezeivel szinte nem tud mit kezdeni, nagyokat mond, hogy leplezze zavarát — de közben, persze, érik is, nagy folyamatok mennek benne végbe, amiről ő maga tudja a legkevesebbet, így értettem, szóval: „Expo 67“ Itt van például az »Expo 67«, a világkiállítás. Már napvilágot látott számos kiadványa egyikén azt mondja magáról: »Az Expo 67 mindennel fog rendelkezni, ismételjük, mindennel! Több, mint amiről álmodhatsz, több, mint amit elképzelhetsz, összehasonlíthatatan bármivel!** A szövegbe?? van valami gyermeteg, s a kikiáltók hangvételére is emlékeztet. Az imponáló tények azonban, s a bennük fekvő grandiózus emberi munka már nem mosolyra, hanem tiszteletre késztet. S ez már nemcsak »Expo«-kérdés: amire ma Montrealban igazán oda kell figyelni, az lényegében mind az utolsó tíz, de még inkább az utolsó öt év alkotása. Most januárban éppen egy éve jelent meg egy kollégám cikke itthon a »Királyi hegy« városáról, benne a repülőtér meglepően »sivár váróterméről«, amelyről az odavalósiak is elismerik : megtisztelőbb jelzőt, bizony, nem érdemelt. Mai repülőterük még a New York-i után is elragad technikai fejlettségével és esztétikai szépségével. A »The Canadian Spectator« nyolcvanhét esztendővel ezelőtt, 1878-ban írta elkeseredett cikkét: »Montreal nem lehet meg hangversenyterem nélkül!« Több mint nyolc évtizedig a jogos követelésre rá se hederített senki. Két év óta a Place des Arts-on működik a La Grande Salle — ültem háromezres nézőterén —, a legkülönb hangversenytermek egyike ma a világon. A kutató, az alkotó, a termelő ember Montreal ma úszik a boldogságban, hogy egy s másban »lelépte« a nagy »szomszédvárat“, New Yorkot. A város indián kor utáni, régi nevét hordozó Place Villé Marie-n fantasztikusnak tűnő rövid idő alatt felhúzták az angol világbirodalom legmagasabb épületét, amelyben több telefon van, mint egy tizenötezer lakosú amerikai városban. Ez a remekül kiképzett tér, amely alatt egész kereskedelmi negyed épült (a föld alatt), megnyerő formájú felhőkarcolóival, mindenestül három akkora, mint a Rockefeller Center New Yorkban (ha ugyan montreali barátaim, s a város csakugyan remek alkotásairól kiadott adatok lelkesedésükben el nem vetik a sulykot). Mindegy. Nem is ez a döntő. A döntő az, hogy nagyot alkot itt is az ember, nagyot és békéset. Mindabból, ami ma készül, él és mozog Montreálban, az ígérkezik, hogy az óriási költségvetéssel szerveződő világkiállítás két év múlva csakugyan hű lesz tervéhez, s megmutatja majd »a kutató, az alkotó s a termelő embert«. (Ilyen részlegekre tagolódik majd a kétmillió-nyolcszázharminchárom négyzetméter — csaknem három négyzetkilométer — területen épülő kiállítás.) Az első valódi világkiállítás lesz ez Észak-Amerikában (a New York-i ugyanis teljesen jogtalanul viseli magán ezt a címet, egyáltalában nem világkiállítás). »Manmade« — ember csinálta — itt valóban minden, részben még a grandiózus Szent Lőrinc-folyó két szigete is, amelyen a kiállítás végbemegy majd. Kanadában — hideg van Egy nagy kérdést még nem tettem fel mindehhez a széphez, jóhoz, biztatóhoz. (Magamban annál többször.) Nevezetesen, hogy boldog életet élnek-e a mai montreáliak? De így nem is jó a kérdés. Tán inkább így: tartalmas életet élnek-e? Remélem és kívánom nagyon, hogy a jövőben azt éljenek — egyelőre nem. Most nem időzök hoszszan színháznál, operánál, művészetnél, irodalomnál, amit a La Grande Salle nem old meg — mert sok egyéb kell ehhez. Nem is elsősorban anyagi, technikai, hanem más egyéb, ami egyelőre nincs jelen a montreali életében. Bensőség, gondolat, elmélyültség, barátság, társaság, a szónak nem formális, hanem szívélyes értelmében. Úgy érzem, ha csakugyan megépül — és megépül! — 1966-ig a 178 770 000 dolláros költségvetéssel készülő huszonnégy kilométeres földalatti, amelynek nagyszabású munkálatait láttam, sőt, csodáltam — az nagy dolog lesz. De még nagyobb, ha közelebb hozza a megvalósuláshoz építőinek kimondott, vagy kimondatlan emberi igényeit, vágyait. Kell-e művészet, kell-e bensőség okvetlen a tartalmas élethez? Nagyon kell. Az eszkimók közt — éppen Kanadában —hallatlanul magas az öngyilkosság aránya. S mióta zsírkőből kis szobrocskákat faragnak (gyönyörű darabjait láttam Montreálban) — kevesebb. A kis alkotásokba belefaragják, belegondolkozzák legrejtettebb érzéseiket és ideáikat is. Az orvostudomány, a pszichológia is, kivételesen érdekes felismerésekre jut tevékenységük alapján. (Például: kikutathatatlan gyilkosságok is előfordulnak az eszkimók körében. A kulcsot a titokhoz nemegyszer az adja meg, hogy a szobrocskákban faragóik elmondják, amit szóban soha. Még a tettest is reálisan megmintázzák — szinte akaratlan. Kanadában hideg van — az év jelentékeny hányadában Montreálban is. Több melegségre van szükségük. Emberi melegségre. „Amerika ! Amerika !“ Egy magyar nénit hadd idézzek. Csendes kifakadását akaratlan hallottam meg a repülőtéren. Három másik nénivel arról beszélgettek, hogy smint éltek fél esztendeig gyermekeiknél, akik vendégül hívták őket. (Mindnyájan gyermekeiknél voltak. Igen sok magyar él Kanadában, Montreálban is — a nénik Kanada távolabbi városából jöttek.) Valamennyien gyermekeik jó életkörülményeiről számoltak be egymásnak. Aztán, ahogy bensőségesebb lett a diskurzus — másról is. Arról például — hogy mindannyian hamarabb indultak vissza, mintsem tervezték. — Pedig jók a gyerekek, igazán jók — bizonykodott a néni, s kereste, kereste a szavakat, hogy hát akkor mégis mi baj? — Csak hát — így fogalmazott végül is — mindig csak a »moni, meg a moni**. (Money a pénz, angolul.) Egy montreali barátom ugyanezt másként mondta: — Itt minden napot meg kell nyerni, mert máskülönben veszítettél. A gépben — útban hazafelé — az acapulcói filmfesztivál egyik szép alkotása jutott eszembe. Elia Kazan féligmeddig önéletrajzi filmje, egy szegény török gyerekről, akiben nyomora, szenvedése eszelősen ülteti el a gondolatot: Amerikába kell jutnia. Végül odajut A film címe: »Amerika! Amerika!** Bennem valami azt kiáltotta a gyönyörű, érdekes út után: »Európa! Európa!** S azt is, amit Bánk bán mond: »Hazám! Hazám!** S aztán szerencsésen megérkeztem. Rajk András VÉGE 2 Cikkünk nyomán: Báróság elé állítják a tanítónő támadóját Január 16-i számunkban cikket közöltünk »Minden pedagógus védelmében« címmel. Ebben arról számoltunk be, hogy dr. Bejczi Zoltánné piliscsabai tanítónőt kötelességének teljesítéséért negyven gyermek szemeláttára arcul ütötte egyik tanítványának felnőtt bátyja. A példátlanul felháborító eset súlyos társadalmi veszélyessége miatt javasoltuk: a Legfőbb Ügyészség elvi állásfoglalása alapján tekintse az ügyészség hivatalból üldözendőnek a történteket, vegye át a bíróság előtt a vád képviseletét, és törekedjék szigorú ítélet meghozatalára. Cikkünk megjelenése után a piliscsabai iskola igazgatója és szakszervezeti bizottsága a következő táviratot intézte hozzánk: "A piliscsabai iskola megköszöni dr. Bejczi Zoltánné nevelő személyes védelmét, megelégedéssel és köszönettel fogadja a pedagógus munka társadalmi megbecsülése érdekében végzett tevékenységüket.* A továbbiakban a levelek valóságos özönével árasztottak el bennünket olvasóink, amelyekben a bíróság példás ítéletét követelték. Pedagógusok, üzemek dolgozói, különböző értelmiségi foglalkozásúak több száz aláírása bizonyítja máris a közvélemény ítéletét. Mindezek alapján felkerestük dr. Hadadi Tibort, a budai járás vezető ügyészét, aki a következőképpen tájékoztatott bennünket: — Tekintettel a cikkükben is idézett, az ilyen és ehhez hasonló esetekre vonatkozó legfőbb ügyészi állásfoglalásra, azonnal elrendeltük a nyomozást. A vizsgálat lezárult, a terhelt beismerő vallomást tett. A vád képviseletét vállaljuk, és a bíróságnak indítványozni fogjuk a soron kívüli tárgyalást. Nekünk is az az álláspontunk, hogy «minden pedagógus védelmében«, határozottsággal és szigorral kell eljárni azokkal szemben, akik megpróbálnak kezet emelni gyermekeink nevelőire... A rendkívül gyors és határozott intézkedés megnyugvással töltheti el mindazokat, akik a hozzánk érkező levelekben felemelték szavukat a feltűnően durva módon elkövetett becsületsértés ellen. (f. g.) NÉPSZAVA Megkoszorúzták a Vörös Brigád hősi halottainak síremlékét A Vörös Brigád hősi halottai halálának 20. évfordulója alkalmából kedden a budapesti szervezetek koszorúzási ünnepséget rendeztek a Kerepesi temetőben. Az ünnepségen megjelent Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. A Himnusz hangjai után gyászzene kíséretében helyezték el a kegyelet és megemlékezés virágait a síremlékre. A budapesti pártbizottság nevében Mező Imréné és Jánki Kálmán, a pártbizottság tagjai, a Kommunista Ifjúsági Szövetség képviseletében Pozsonyi Vilmos, a budapesti KISZ-bizottság titkára és Brenner Péter, a VI. kerületi KISZ-bizottság titkára, a Partizánszövetség részéről Gábor István főtitkár és Rónai Rudolf közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes helyezett el koszorút. A Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében Ligeti László, a KPVDSZ főtitkára és Pandurovics József, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának titkára, a Hazafias Népfront részéről dr. Árpási Gyula, a budapesti népfrontelnökség tagja és Csikós Miklós, az I. kerületi népfrontbizottság titkára koszorúzott. Az ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. A megemlékezés után a budapesti pártbizottság képviselői koszorút helyeztek el a munkásmozgalom nagy halottas emlékművének kolumbáriumában a Braun Éva és Rónai Ferenc hamvait őrző urnákra. (MTI) Ellenőrzőkönyv a bölcsődében A lágymányosi lakótelep legifjabb lakói megkapták bölcsődéjüket. A XI. kerületi tanács egészségügyi osztályán elmondták: nagy gondon enyhít az új bölcsőde, amely a legkorszerűbb követelmények alapján készült. Szép konyhával, állandó hideg-meleg vízzel rendelkezik — távfűtéses. Újdonság, hogy a bölcsődében minden apróságnak — éppen úgy, mint később az iskolában — ellenőrzőkönyve van. Ebbe a kis füzetbe kerül bele a mama, a gondozónő, vagy pedig a bölcsődei doktornő bejegyzése arról, hogy érzi magát éppen a baba. Megtudtuk azt is, hat ilyen típusú bölcsőde épül majd az új kelenföldi lakótelepen is. (k. i.) A KÖZÉLET ESEMÉNYEI Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke II. Erzsébetnek, Nagy-Britannia királynőjének táviratban fejezte ki részvétét az Elnöki Tanács, a kormány és saját nevében Sir Winston Churchill halála alkalmából. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa megbízta Incze Jenő rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, hogy Sir Winston Churchill temetésén különleges megbízottként képviselje a Magyar Népköztársaságot Szilágyi Béla külügyminiszterhelyettes, Házi Vencel rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, a Külügyminisztérium V. területi osztályának vezetője, valamint Gergely Miklós rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, a Külügyminisztérium protokollosztályának vezetője látogatást tett Nagy- Britannia budapesti nagykövetségén, s részvétüket fejezték ki Sir Ivor Thomas Montague Pink-nek, Nagy-Britannia rendkívüli és meghatalmazott nagykövetének Sir Winston Churchill elhunyt a szalmából. A Kulturális Kapcsolatok Intézete nevében Rosta Endre ügyvezető elnök és Vályi Gábor osztályvezető fejezték ki részvétüket. Sarlós István, a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke kedden fogadta a római katolikus egyház több budapesti vezető személyiségét. A baráti légkörben lezajlott beszélgetésen jelen volt dr. Szabó Imre c. püspök, az esztergomi főegyházmegye vikáriusa, dr. Horváth Richárd, a katolikus papok békebizottságának elnöke, Mag Béla, az Opus Pacis intéző bizottságának ügyvezető igazgatója, dr. Timkó Imre, a Budapesti Hittudományi Akadémia dékánja, Miháczi József helynök és más egyházi személyiségek. Kedden Székesfehérvárott ülésezett az országgyűlési képviselők Fejér megyei csoportja. A mezőgazdasági üzemek múlt évi eredményeiről, s az idei tervfeladatokról tárgyaltak. Kedden, Szegeden ülést tartott a Csongrád megyei képviselőcsoport. A megbeszélésen Csongrád megye és Szeged város egészségügyi ellátásáról tájékoztatták a képviselőket. A vitában többek között felszólalt dr. Beresztóczy Miklós, az Országgyűlés alelnöke. Társadalmi bizottságok ismertetik a Munka Törvénykönyvében történt módosításokat Komárom megyében A Szakszervezetek Komárom megyei Tanácsa társadalmi bizottságokat alakított a Munka Törvénykönyvében történt módosítások magyarázására és pontos végrehajtására. A bizottságokban jogászok, szakszervezeti vezetők és aktivisták tevékenykednek. Az új rendelkezéseket üzemenként megbeszélik. Az SZMT társadalmi bizottságai szaktanácsokkal és tapasztalataik átadásával segítik a munkaerőátcsoportosításokat is. A felesleges munkaerőt — az egyéni és a közösségi érdek összehangolásával — azokba a gyárakba irányítják, ahol munkáshiány hátráltatja a folyamatos termelést. (MTI) ülést tartott a Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsa Pécsett kedden ülést tartott a Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsa. Bogár József, az SZMT titkára 120 000 baranyai dolgozó elmúlt évi munkájáról tájékoztatta a megjelenteket. Részletesen foglalkozott a munkaverseny eredményeiről, majd az idei év megnövekedett feladataival. Az előadó felhívta a figyelmet a balesetek megelőzésére, elhárítására. A termelékenység növelése, a jó módszerek elterjedése érdekében a jövőben gyakrabban rendezik meg a brigádok, műhelyek és üzemek tapasztalatcseréjét. (MTI) 1965. január 27