Népszava, 1965. március (93. évfolyam, 51–76. szám)
1965-03-16 / 63. szám
Energia..., energia..., energia..» Kevés van , jobban kell felhasználni Nem bővelkedünk energiaforrásokban. Ellenkezőleg, még világviszonylatban is az utolsók között jegyeznek bennünket. A lakosság és az ipar igényeit csak nagy áldozatok árán tudjuk kielégíteni. Az energiahordozók tekintélyes hányadát külföldről szerezzük be, illetve a fejlettebb országokénál jóval magasabb önköltséggel itthon állítjuk elő. A rendelkezésre álló ener- giahordozók gazdaságos és meglehetősen vegyes tapasztalatokat szereztek. Megállapították, hogy több üzemben a korábbinál célszerűbben, a takarékossági elv fokozottabb betartása mellett használják fel a szenet, kokszot, olajat, illetve az ezekből átalakított (és vásárolt) gőz- és hőenergiát. Általános tapasztalat továbbá az is, hogy az energiaátalakító és fogyasztó berendezések veszteségei a régebbihez képest, jó néhány helyen csökkentek. Mindez nem kis részben annak tudható be, hogy a Könynyűipari Minisztérium a kormányhatározat után sokoldalú intézkedési tervet dolgozott ki, amely hozzájárult ahhoz, hogy a vállalatok jó részében változtattak az energiagazdálkodást illető pas- SZív nézeteken. A vitathatatlan fejlődés ellenére, azonban még nem történt alapvető fordulat. A kormányhatározat és a hozzákapcsolódó miniszteri utasítás végrehajtása nem hiánytalan. A vállalatok vezetői — a takarékos felhasználása, valamint az üzemeltetett berendezések jó hatásfokának biztosítása — alapvető népgazdasági érdek. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság nemrégiben utóvizsgálatot tartott nyolc könnyűipari üzemben. Azt kutatták, hogy az 1963. évben lefolytatott KNEB-vizsgálat alapján megjelent 3074/1964. számú kormányhatározatot hogyan hajtották végre, még mindig érvényesülő »forintszemlélet« következtében — változatlanul keveset foglalkoznak az energiagazdálkodás problémáival. Az energiaköltségek csökkentését a könnyűipar termelési költségeiben elfoglalt, viszonylag kis súlya (körülbelül 5 százalék) miatt nem tekintik az önköltségcsökkentés egyik fontos forrásának. Ez a közömbösség a többi között azt eredményezte, hogy — a kormány határozatával ellentétben — az ipar átszervezése során nem vizsgálták felül és ennek alapján ■nem alakítottak ki megfelelő vállalati energetikusi szervezetet. Rendezetlen az energiaüzemi dolgozók anyagi ösztönzése is. Az általános érvényű tárcarendelkezés hiányában, a »vállalati önállóságra hivatkozva« ez ideig — kevés kivételtől eltekintve — nem teremtették meg a kormányhatározatban előírt ösztönző prémiumrendszert. Ezek a nehezebben megoldható problémák. Az energiatakarékosságot szorgalmazó kormányhatározat számos előírása azonban nem igényel pénzt. A KNEB utóvizsgálata szerint igen sok üzemben szakszerűtlenül tárolják a tüzelőanyagokat. A Kőbányai Textilműveknél például már 1963-ban előfordultak mulasztások. Azóta nem történt javulás, sőt a korábbi hibák súlyosabbá váltak. A helytelen tárolás következtében a szénkészlet többször begyulladt az elmúlt év folyamán. Ily módon a jó minőségű szén kalóriaértéke nagyban csökken, mire a kazánokba kerül. Hogy mennyire emberi mulasztásokról van szó, jól példázza: a Magyar Gyapjúfonó- és Szövőgyárban tavaly nem fordult elő önbegyulladás. Ezt azzal érték el, hogy a kazánüzemi szakmányvezető készenléti díjazást kap, s személyesen irányítja az éjjel érkező szenek átvételét, valamint azok megfelelő tárolását. Megszüntették továbbá a különböző származású szenek keveredését, ami a régebben előforduló szénbemelegedés és begyulladás fő okozója volt. Az energiagazdálkodás tervezési és szervezési kérdéseinek megoldása, amiről a kormányhatározat 4. pontja intézkedik, jórészben ugyancsak nem az anyagiakon múlik. A vizsgált vállalatoknál a fűtőanyagok beszerzése, illetve az energiafelhasználás tervezése jelenleg is becslés, tapasztalati adatok és nem műszakilag megalapozott energianormák figyelembe vételével történik. Az energetikusi szervezet megfelelő kialakításának elhanyagolása szintén a nemtörődöm szemléletből fakad. Alapvető fordulat még nem történt Meghalt Kniezsa István Kniezsa István Kossuth-díjas akadémikus, tanszékvezető egyetemi tanár hétfőn, életének 67. évében, váratlanul elhunyt. A Magyar Tudományos Akadémia és az Eötvös Loránd Tudományegyetem a szlavisztika és a magyar nyelvészet nemzetközi tekintélyű művelőjét, tudós nemzedékek hivatott nevelőjét saját halottjának tekinti. Temetése március 18-án délután fél négy órakor lesz a Farkasréti temetőben. Kniezsa István mint fiatal tudós, főleg hangtani, helyesírás-történeti, etimológiai, hely- és személynévadási problémákkal foglalkozott. E részlettanulmányok eredményeként láttak napvilágot azok a nagyobb munkái, amelyekkel itthon és külföldön egyaránt osztatlan elismerést szerzett. Hirtelen halála mind a hazai, mind a nemzetközi tudomány pótolhatatlan vesztesége. Nem az anyagiakon múlik... A KNEB utóvizsgálata — nagyrészt objektív okok miatt — általános lemaradást tapasztalt az 1964. évre kidolgozott hőhasznosítási intézkedések megvalósítása, továbbá a gazdaságosabb energiahordozó-ellátás tekintetében. A könnyűipar például az elmúlt esztendőben saját erőforrásból 44,6 millió forint kazántelepi beruházást, az energiaracionalizálási keretből pedig 31,8 millió forint fejlesztést tervezett. A terv végrehajtása rendkívül vontatottan halad. A célkitűzések jó része csak az idén, vagy a következő években valósul meg. Részben vagy egészben objektív okokra vezethető vissza a műszerezettség nem kielégítő alakulása is. Így a gőzfogyasztás mérése a Bőripari Vállalat központi gyáregységében. Az energiagazdálkodásra éveken keresztül kevés figyelmet fordítottak a könnyűipari üzemek. Az 1960. évi vizsgálat úgy jellemezte a helyzetet, hogy még a takarékos energiagazdálkodás alapfeltételei (műszerezettség, szervezeti keret, intézkedési hatáskör) is hiányoznak. Az 1964. évi gazdálkodást értékelő utóvizsgálat már kezdeti és szerény eredményekről is beszámol. Ennek egyik mutatója, hogy az 1000 forint termelési értékre eső energiaköltség a vizsgált nyolc vállalatnál 41,74 forintról 41,02 forintra csökkent. Ám a lehetőségek és a követelmények jóval nagyobbak ennél. Ha a könnyűipari üzemek vezetői és illetékes beosztású dolgozói nagyobb felelősséggel és lelkiismeretességgel munkálkodnak a kormány határozatának végrehajtásán, akkor a KNEB utóvizsgálatában feltárt hiányosságok rövid időn belül megszűntethetők. Mocsári Károly a Magyar Posztógyárban és másutt, változatlanul becselés alapján történik. A fogyasztásmérők és az egyéb műszerek felszerelése — pénzügyi keret hiányában — húzódik. Felelősségteljesen és lelkiismeretességgel A KÖZÉLET ESEMÉNYEI Kádár János, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke hétfőn fogadta Paolo Vica-Finzlt, az Olasz Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki a közeljövőben végleg távozik Magyarországról. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára táviratban üdvözölte Luigi Longót, az Olasz Kommunista Párt főtitkárát 65. születésnapja alkalmából. Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja hétfőn a Csepel Autógyárba látogatott, ahol megismerkedett a gyár életével, feladataival és eredményeivel. Ezután megtekintette a teherautógyártás egyes műveleteit. Hétfőn dr. Christine Willgratner követtel, az osztrák külügyminisztérium nemzetközi jogi osztályának vezetőjével az élén, osztrák küldöttség érkezett Budapestre magyar—osztrák hagyatéki jogsegély-egyezmény előkészítésére. A magyar küldöttséget dr. Ustor Endre nagykövet, külügyminisztériumi főosztályvezető vezeti. Az olasz parasztszövetség elnökségének meghívására dr. Dobi Ferenc, a MEDOSZ titkára hétfőn Olaszországba utazott, hogy részt vegyen a szövetség most tartandó második kongresszusán. Eltemették Ratkovszky Ferenc akadémikust Hétfőn a Farkasréti temetőben a Magyar Tudományos Akadémia halottjaként nagy részvéttel temették Ratkovszky Ferenc Kossuth-díjas akadémikust. Az Akadémia nevében Bognár Géza akadémikus búcsúzott Ratkovszky Ferenctől, a magyar erősáramú elektrotechnika kiemelkedő egyéniségétől. (MTI) CARMEN Immár nem szükséges a dalszínházainkban szaporodó felújítások alkalmával mindig újra hangsúlyozni, mennyire szükséges és helyes, sőt, nélkülözhetetlen az operaműfaj nagy alkotásainak felfrissítése, ha szükséges, új értelmezése. Egy dalszínház életében ez egyenértékű tevékenység a bemutatókkal. Elég hiba, hogy hosszú évekig nem tudott kellően érvényre jutni, főleg pedig gyakorlattá válni ez a felfogás — így most túl sok a pótolni való. Persze, a felújítás — akár csak más alkotómunka (mert ez is az!) —, lehet alapos, lelkiismeretes, mélyen átgondolt, s lehet mindennek ellenkezője: felszínes, formális, át nem gondolt. Ez utóbbi esetben tehát végeredményben felesleges, sőt, káros. Az Operaház mostani Carmen-felújítása zeneileg mindenképpen az első kategóriához sorolódik, színpadilag egy s másban a másodikhoz van közel — ha a legszigorúbb jelzőktől eltekintünk. Lamberto Gardelli, kiváló vendégkarmesterünk ismét a zene elsőrendű értőjeként, elragadtatott tisztelőjeként mutatkozott be. Ez, persze, nagyon fontos — de nem elég. . Gardellinek azonban meg van a nagy dirigenst jellemző harmadik alaptulajdonsága: a lénye csupa erő. Akarata, gondolata, érzése oly intenzíven sugárzik, hogy értő muzsikusok — s operaházi muzsikusaink ilyenek — nem vonhatják, s nem akarják kivonni magukat a hatása alól. Nincs olyan laikus, aki ilyen vezénylés után feltenné a közismert naiv kérdést: tényleg szükség , van-e karmesterre, vagy ez csak amolyan megszokás, hogy valaki mégis mutogassa az ütemet. (Ökör bizony , a nem laikus hallgatónak is keletkeznek ilyen két- ' ségei.) A Carmen első hangjai után a legtelje- '■ sebb figyelem összponto- 1 sül a muzsikára, amely J a drámai feszítőerőtől a zenekari árokból szinte 1 kicsap. A jól ismert zenedráma új és új színeit J fedezzük fel mindvégig, szinte naivul elcsodál- 1 kozva: micsoda hallatlan ! remekmű is ez, »hogy’ is nem vettük észre« ezt ennyire, korábbi előadó- sok sokaságán? Éppen ez egy zenei felújítás lénye- ' ge, ezt a hatást kell ki- váltani a hallgatóból. A zenekar ennek a felújítás- nak főszereplője és zenedrámáról lévén szó, ez a legörvendetesebb ] eset. Színpadilag, légióként színpadképileg a felújítás nem kifogástalan, részben hibás. Mikó András rendezése a szólisták és kórusénekesek színpadi magatartásában jó, erőteljes drámai koncepciót kamatoztat — legfőbb vonásiban tehát elismerést érdemel. Az operaszínpadról áradó drámai hatás azonban sok gyökerű, rendkívül összetett, így hát a lát- 1 ványi visszásságokért sem lehet kizárólag a díszleti tervezőt, jelen esetben Forray Gábort elmarasz- talni. A rendezésnek is hibája (művészek szeren- esés együttműködése nél-lkül nincs színház — ope- tra még kevésbé), hogy a teret kívánó képek nem kapnak elég teret, s hogy a színpadkép lelke és a mű lelke nem azonos. Az ilyen modernizálás ennek e a fogalomnak a félreér- . tése. Ráadásul még a hiadás koncepció is követ- s kezetlen: csaknem elvont elemek keverednek »West Side Story lépcsőkkel« és eleven állatok naturálisa fa színpadra hozásával. Mindez zavar. A tehetséges szcenikus eddigi legs nagyobb tévedése, esztétetikai képtelenség, a harmadik felvonás. A bizarr gyíkokat, nagy felületeket minden további nélkül lehetséges elfogadni egy sziklás vidék fantáziamegfelelőjének — ha az előadás egész stílusa ezt diktálja. De nem lehet ugyanitt egy konkrét lépcsőkkel ellátott erkélyfélét alkalmazni. Más a festészet és más a színpad. A konkrét tárgy a dekonkrét térben itt funkció nélkül nevetségessé és elfogadhatatlanná válik. Szeitz Gizella önmagukban szép, hagyományos felfogásra valló ruhái még csak fokozzák a zavart, amelyet a felújítás látványa kelt a nézőben. A két szereposztás bőven ad emlékezetes énekesi élményt. Kimagaslik közülük is Komlóssy Erzsi a címszerepben. Tökéletesen ilyennek képzeltem Carment, amióta csak képem van róla zenei és drámai értelemben. (Mellesleg külsőleg is ideális.) Alighanem a tragikus életű francia zseni, Bizet is így képzelte. Éneke szép, szíven üt. Magatartása a jelentéktelen cigánylányé, aki romlott lénye legmélyebb lényegében »valaki«, karakter, személyiség. A másik kimagasló alakítás Simándi József, Don Joséja. Éneke és játéka érett, a drámával zenei és lé- Bszet remekművéneki felújítása az Operaházban lektani arányokban lépést tart, megrázó. Melis György fölényes tudása, érdekes egyénisége eredeti Escamillót eredményezett. Nagyon tetszett Ilosfalvi Róbert is a tenor főszerepben, valamint László Margit Micaela hálátlan szerepében. Nem kifogás, csak helyhiány rejlik amögött, hogy a két szereposztás többi művészét még röviden sem méltathatom. Szabó Anitát, a másik Carment (ezúttal az időrendben első szereposztásban — s ezt a gyakorlatot önmagában is helyesnek tartom), őszinte szívből üdvözöljük szólama egyik legnagyobb feladatának szép, csiszolható, minden tekintetben tartalmas megoldása alkalmával. Magatartásban és énekben meggyőző Carment valósított meg —s ilyen jó indulást felesleges és káros maximummal méricskélni. Az énekkar jól állja meg a helyét a nagy kórusigényű operában (karigazgató: Pless László), a szerény táncok (Pethő László tervezése és betanítása) megfelelően töltik be szerény helyüket. Rajk András Vándorkő gazdag Évről évre többen tekintik meg a különböző múzeumok, kiállítási intézmények vándortárlatait, amelyek üzemről üzemre járnak. A múzeumok arra törekszenek, hogy gazdagítsák a kiállítások választékát, egyre több témában tudjanak az üzemek, művelődési házak rendelkezésére állni. Az Egressy Klub a napokban elkészítette a budapesti vándorkiállítások jegyzékét, s e jegyzéken túl a tanácsadást is vállalta az egyes kiállítások tervezéséhez, előkészítéséhez, megrendezéséhez. Az igényelhető kiállítások közül kiemelkedik a N Nemzeti Galéria Modern magyar festészet című, 35 eredeti olajképből és grafikából álló tárlata. A Magyar tájak ugyancsak 35, az Új magyar grafika pedig 32 műből áll. A jegyzéken találjuk Medgyessy Ferenc grafikai és kisplasztikai kiállítását, a Modern francia festészet, valamint a Korszerű iparművészet című tárlatokat is. A Szépművészeti Múzeum a régi képtár, a modern külföldi képtár és a grafikai gyűjtemény anyagából állítások álasztékban is válogatott az üzemek számára. Bizonyára sok örömet szereznek majd a látogatóknak a Múzeumi Ismeretterjesztő Központ anyagai, amelyek közül kiemeljük a Magyar munkásmozgalom története című összeállítást, a Rembrandt-rajzokat, a Radnóti Miklós-emlékkiállítást, valamint a száz különböző méretű reprodukcióból álló holland mesterek rajzait. Tanulságos órákat tölthetnek el az érdeklődők a Színháztörténeti Múzeum igényes, gondosan válogatott kiállításai előtt is. Ezek közül feltétlenül említést érdemel a Shakespeare magyar színpadon című dokumentációs anyag, valamint A magyar színészet hőskora (1790—1849) című tárlat. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár a Tanácsköztársaság plakátjaival, valamint az Ékírástól az új nemzeti könyvtárig című kiállításával áll az üzemek rendelkezésére. A fentiek mellett gazdag kiállítási anyagot bocsát az érdeklődők rendelkezésére a Lengyel és Bolgár Kultúra, a Csehszlovák Kultúrközpont és az NDK Budapesti Tájékoztató Irodája is. A Néphadsereg Művészegyüttesének új műsora Hétfőn tájékoztatót rendeztek a Magyar Néphadsereg Központi Klubjában a katonafiatalok kulturális életéről. Elmondották, hogy a katonák évente mintegy 100 filmet tekintenek meg, nem számítva az oktató jellegű, a kiképzést közvetlenül segítő vetítéseket. Átlag 100 főre jut a hadseregben egy-egy tv-készülék. A katonafiatalok évente négy színházi előadást is megnéznek. A Magyar Néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel Kitüntetett Művészegyüttesének parancsnoka a 16 esztendővel ezelőtt alakult együttes működéséről, s a hazánk felszabadulása 20. évfordulójának tiszteletére összeállított műsorról beszélt. A katonaművészek az elmúlt esztendőben 366 előadást tartottak, ebből több mint százat nem katonaközönségnek. A műsorokat az üzemek, gyárak, a mezőgazdaság dolgozói közül több mint százezren látták. Az együttes már járt csaknem valamennyi baráti országban, s ebben az esztendőben is újabb külföldi fellépésekre készül. Májusban a Német Demokratikus Köztársaságba, nyáron pedig Angliába és a Szovjetunióba látogat el. Viszonzásképpen hazánkban vendégszerepel a világhírű szovjet Alexandrov-együttes és az NDK nemzeti néphadseregének művészegyüttese. A felszabadulás 20. évfordulója tiszteletére ének-, zene- és táncszámokból állítottak össze nagyszabású műsort, amelyet a következő hetekben — a hadsereg alakulatain kívül — fővárosi és vidéki művelődési házakban, üzemekben is bemutatnak. A tájékoztató után az együttes nagy sikerrel mutatta be a Csaknem kétórás produkciót (MTI) Horizont 9 A leningrádi szakszervezeti kultúrpalota művészegyüttese a felszabadulás 20. évfordulójának ünnepségeire a napokban hazánkba érkezik. A 49 tagú szovjet amatőr együttes a vasasszakszervezet vendégeként részt vesz a felszabadulás évfordulója alkalmából rendezett ünnepi műsorokban: április 5-ig kilenc előadást tartanak a fővárosban és vidéken. 9 A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány Kalmár László Kossuthdíjas filmrendezőt — nyugalomba vonulása alkalmából — a Magyar Népköztársaság érdemes művésze címmel tüntette ki. 9 Lengyelek az 1919-es Magyar Tanácsi Köztársaság védelmében címmel dr. Stanislaw A. Sochacki lengyel történész tart előadást szerda este a Lengyel Kultúrában. -Mintha tegnap történt volna- címmel megkezdték a rádió Április 4-i nagyszabású dokumentum műsorának eszszenilitását. A műsor tulajdonképpen a Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarországi valamint a Szabad egy századfordulóra? című korábban elhangzott nagysikerű összeágalás in. része lesz. A korábbi nagy sikerre való tekintettel atrilógia első darabját ma délelőtt, a másodikat pedig március 26-án megismétlik. Nyolc ország televíziója közvetíti március 20-án a Kamara Varieté műsorát, amelyben a többi között fellép Dobos Ottilia »kaucsukakrobata«, a 4 Ötvös zsonglőr, Balogh Edina és Rodolfo. Szívai Dezső fotóriporter NDK-ban készült felvételeiből kiállítást nyitottak hétfőn az NDK budapesti kulturális és tájékoztató irodájában. Az iroda ebből az alkalomból fotópályázatot is hirdet, amelyen bárki részt vehet az NDK-ban az idénkészült felvételével. Beküldési határidő október 10. 9 Gyarmati Vera hegedűművésznő hétfőn belgiumi vendégszereplésre utazott. Március 31-ig nyolc szólóestet ad Brüszszelben és több belga városban. Pemneczky Géza nagy sikerrel állította ki festményeit és grafikáit a hágai Oroz Galériában. A holland sajtó hoszszan, elismeréssel ír a fiatal magyar művészről. A Művészeti Szakszervezetek Szövetségének elnöksége hétfői ülésén megtárgyalta az 1964. évi munkaerő- és túlóra-gazdálkodás tapasztalatait, értékelte a szakszervezeti alapszervezetek vezetőségválasztó munkáját, majd tudomásul vette a szövetség múlt évi pénzgazdálkodásáról szóló jelentést. A Magyar Helikon közreadta Móricz Zsigmond regényei és elbeszélései sorozatának 12. kötetét, amely az írónak 1934—1942. között írt elbeszéléseit tartalmazza. A Helikon Kiskönyvtár sorozatban jelent meg Hemingway világhírű kis regénye, Az öreg halála és a tenger. Az Európa Kiadó jelentette meg Aurthur Rimbaud összesi költői műveit, jeles műfordítóink tolmácsolásában. Olga Fons történelmi regénye Kőbe öltözöttek cilmel jelent meg a cári Oroszországról. Alfred Amenda Eroica című regényében Beethoven életútját mutatja be olvasóinak. A Szépirodalmi Könyvkiadónál jelen meg Sós Endre tanulmányokat, emlékezéseket tartalmazó kötete, Felvillanó arcok címmel. Bűvös kör címmel jelent meg Thury Zsuzsa legújabb családregénye. A Magvető Kiadó jelentette meg Boldizsár Iván útinaplóját, Zsiráffal Angliában címmel. Nemeskürty Istvánnak, a kiváló filmesztétának legújabb kötete A meseautó utasai címmel jelent meg. Hatvani Dániel verseskötete üvegcserepek címmel került kiadásra. A Gondolat Kiadó második kiadásban adta közre Futó József Afrikáról szóló könyvét. Péterfi István, a nemrég elhunyt zenekritiikusi posztumusz könyve Emlékezéseim címmel jelent meg. Irving Stone regény© Jack London életéről Matróz lóháton címmel jelent meg. Herbert Wendt könyve Szerelmi élet az állatvilágban címmel jelent meg. A Móra Kiadó Delfott-k könyvek sorozatában adta közre Szentiványi Jenő izgalmáé rem fényét A görög gálya titkai címmel.