Népszava, 1967. augusztus (95. évfolyam, 179–205. szám)

1967-08-20 / 196. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 95. ÉVFOLYAM, 196. SZÁM ÁRA 1 FORINT 1967. AUGUSZTUS 20. VASÁRNAP Rendíthetetlenül a haladás, a béke és a szocializmus oldalán állunk Losonczi Pál beszéde a rádióban és a televízióban Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke szombaton, az alkotmány ünnepe al­kalmából beszédet mon­dott a rádióban és a tele­vízióban. Bevezetőben hangsú­lyozta: hagyomány és tör­vény szentelte nagy nem­zeti ünnepünkké augusz­tus huszadikát. A magyar­ság ezer év előtti állam­­alapításának emléke és mai szocialista társadal­mi rendünk alaptörvé­nyének, népköztársasá­gunk alkotmányának szü­letése jelképesen egy­aránt e naphoz fűződik. Mi sajátunknak érezzük és ápoljuk mindazt a ha­gyományt, ami Magyaror­szág történelme során dol­gozó népünk javát és az egyetemes emberi hala­dást célozta, örömmel tölt el bennünket, hogy régmúlt történelmünk nemzeti nagyságainak ne­mes célkitűzései sorra­­rendre megvalósulnak, vott harcunkat sikeresen Népünk kizsákmányolása, megvívtuk és új, szocia­­jogfosztottsága ellen új- lista társadalmat építünk. Nemzeti tisszefogás az ország felemelkedéséért Mezőgazdasági nagyüzemeink megerősödésének eredménye Alkotmányunk ünnepén gyémány és minden évr­g szép augusztusi nap ma­ munkánk gyümölcse. Az sik hagyományos jelképe új kényér dicséretével is előttünk áll: asztalun­ megtermelőinek, a földek­ben az új kenyér. Ez ha­ szorgalmas dolgozóinak Ma a magyar nép füg­getlen hazában, szabad élet­viszonyai között, so­ha nem tapasztalt siker­rel végzi az országépítés nagy munkáját. Az em­ber elnyerte méltóságá­hoz illő, alapvető jogait, megszabadult a kizsák­mányolás, elnyomás, a tu­datlanság és kivetettség rémétől. Országunkban szocialista törvényesség uralkodik. Saját hatalmára, a gaz­daság szilárd alapjaira, növekvő anyagi és szelle­mi gazdagságára támasz­kodva a nép erkölcsi és politikai egységben köve­ti pártja, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt mu­tatta utat, új tervei, nagy elhatározásai, a szocializ­mus teljes felépítése felé. A szocialista demokra­tizmus kimagasló meg­nyilvánulása volt ez év elején a nép által szer­vezett és ellenőrzött or­szággyűlési és tanácsrá­Az elhatározott ütem­ben halad a gazdaságirá­nyítás reformjának előké­szítése. E nagy jelentősé­gű intézkedést a nép egyetértésével, vele együtt tesszük meg. A reform céljaiban a szocialista de­mokrácia erősödése, a fo­kozott bizalom jut kifeje­zésre. Hazánk minden ál­lampolgára biztos lehet benne, hogy ez a fontos politikai feladat szorgal­mas munkával, okos és emberséges vezetéssel, pá­rosulva a munkások, szö­vetkezeti parasztok, az ér­telmiségiek kezdeménye­ző és alkotóképességével, megérleli szép gyümöl­cseit. Jövőbe vetett bizakodá­sunkat helyes célkitűzé­seinkre, népgazdaságunk erejére és állandó fejlő­désre építjük. A nép­gazdaság több fontos te­rületén a múlt évben ked­vező eredmények szület­tek. A nemzeti jövedelem rosztás. A Hazafias Nép­front programjára leadott hétmilliós szavazattal mintegy százezer, ügyekért szívesen tevé­kenykedő dolgozó került a központi és helyi állami vezetésbe. Ez is fényesen bizonyítja, hogy egész né­pünk céljai, tennivalói azonosak. A haza felvirá­goztatása, a szocializmus építése a magyar nép nemzeti egységének ki­apadhatatlan forrása lett A munkában és az élet­ben mi nem a különbsé­geket, hanem a közöst ál­lítjuk előtérbe. A nemzeti összefogás céljaiban egy­másra találtak munkások, parasztok, értelmiségiek, párttagok és pártonkívü­­liek, a legkülönbözőbb foglalkozású és világnéze­tű emberek, akik eszük­kel és szívükkel, tetteik­kel és munkájukkal or­szágunk felemelkedéséért és benne egyéni boldogu­lásukért dolgoznak, az előirányzottnál na­gyobb mértékben, mint­egy 8 százalékkal emel­kedett, nőtt a termelé­kenység, a korábbi éve­ket meghaladó mérték­ben csökkent a termelési költségek színvonala. Az idei év első felében szer­zett tapasztalatok arra mutatnak, hogy népgazda­ságunkban magasabb szín­vonalú és gyorsabb üte­mű fejlődés folytatódik. Már az új szellemnek megfelelően nagyobb fi­gyelmet fordítanak min­denütt a helyi tartalé­kokra és lehetőségekre, a technika és tudomány jobb kihasználására, a ta­karékosságra és a korsze­rűsítésre. Az előforduló kisebb-nagyobb gondok és bajok ismeretében min­den szinten érezhetően fo­kozódik az emberekben a felelősségérzet a rendel­kezésükre álló anyagi és szellemi erőkkel való okos gazdálkodásban, nélkülözhetetlen munká­ját tiszteli és becsüli a magyar nép. Az időjárással az idén sem dicsekedhetünk, ke­nyerünket ennek ellenére teljes mértékben megter­meltük — az idén még előbb, jobb minőségben és eredménnyel, mint ta­valy. Már nyugodtan mondhatjuk, hogy ez nem­csak az idei év jó mun­kájának velejárója, ha­nem a fiatal mezőgazda­­sági nagyüzemeink ereje­Nemzeti ünnepünkön az elért sikereink és remény­ségeink megnyugtató ér­zését a nemzetközi hely­zet nyugtalansága zavar­ja. Mi békében és szabad­ságban akarunk élni, épí­teni és dolgozni. Ezt kí­vánjuk más népeknek is. Mindezért mélységesen felháborít bennünket az Egyesült Államok szeny­­nyes háborúja Vietnam­ban. Az imperializmus minden bűne, lelkiisme­retlensége, kegyetlensége és embertelensége össz­pontosul ott, egy szabad­ságszerető nép ellen. Szí­nünk minden melegével együtt érzünk a hős viet­nami nép szabadsághar­cával, mélységesen elítél­jük az Egyesült Államok agresszióját. A szocialista tábor országaival együtt politikai, gazdasági és más lehetséges segítséget adunk vietnami testvé­reinknek igazságos har­cukhoz, szabadságharcuk győzelmes befejezéséhez. Jól tudjuk, hogy az im­perializmus elvesztett ál­Magyarország Európa középpontjában fekszik. A magyar nép az első és a második világháború­ban százezrek életével és nemzeti értékeink pusz­tulásával fizetett az im­perialista hatalmak csel­szövéseiért. Fontos érde­keink fűződnek az euró­pai kollektív biztonság megteremtéséhez. A Ma­gyar Népköztársaság kez­deményezőként is igyek­szik előmozdítani az euró­pai béke és biztonság ügyét, amelynek megte­remtéséhez még sok aka­dályt kell elhárítani. Belső fejlődésünk és külpolitikai törekvéseink sikerének legfőbb zálogai nek, fejlődésének beszé­des ténye, eredménye. A mezőgazdasági termelés évről évre való növekedé­se is szocialista mezőgaz­daságunk magasabb szín­vonalának bizonyítéka. Az iparban és a mező­­gazdaságban, a kultúra és az egészségügy, s az élet minden egyéb területén is szép eredményekről szá­molhatunk be. Elismerés és köszönet érte dolgos és tehetséges népünknek. Céljaink világosak és lelkesítőek. Érdemes ér­tük dolgozni, erőnk és tu­dásunk legjavát adni. Terveink szerint építjük gazdaságunkat. Fejleszt­jük társadalmunk politi­kai szervezetét, erősítjük a népi hatalmat, a mun­kásosztály és a paraszt­ság szövetségét, nemzeti egységünket, szélesítjük a szocialista demokráciát. Lehetőségeinkhez mérten növeljük a nép jólétét, szépítjük, gazdagítjuk éle­tünket. S mindez azért le­hetséges, mert szocialista társadalmi és gazdasági rendben élünk, ahol a legszélesebb, az alkot­mányban is törvényesített lehetőségek nyíltak, s nap mint nap nyílnak meg minden állampolgár szá­mára, aki társadalmi kö­telezettségeit teljesíti, és becsületesen végzett mun­kájával részt vesz közös ügyünk megvalósításában. Másait sehol és soha nem adja fel könnyűszerrel, erre ismételt példa Izrael agressziója az arab népek ellen. A rendelkezésre ál­ló eszközökkel támogat­juk a haladó erők erőfe­szítéseit az izraeli agresz­­szió minden következmé­nyének maradéktalan fel­számolására. Ahogyan az Egyesült Államok imperialista ve­zető körei belemélyednek gonosz és bűnös cseleke­deteikbe, olyan mérték­ben vesztik el becsületü­ket a világ közvéleménye előtt és kerülnek szembe a népek lelkiismeretével. A vietnami háború, a kö­zel-keleti helyzet és a bennünket közelről érintő európai biztonság kérdé­seiben a mi népünk véle­ményét és elszántságát félreérthetetlenül juttatta kifejezésre a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, népköz­­társaságunk kormánya, és legutóbb a magyar or­szággyűlés, hogy a szocialista orszá­gok nagy családjába tar­tozunk, és hogy a szocia­lista Szovjetunióval test­véri barátságban élünk. Ápoljuk gyümölcsöző kapcsolatainkat a világ haladó népeivel. A békés egymás mellett élés elve alapján kölcsönös együtt­működésre törekszünk minden néppel a földön. De kapcsolatainkban min­dig kifejezésre jutott — s ez a jövőben is így lesz —, hogy a világméretű küzdelemben lelkiismere­tünk szerint rendíthetet­lenül a haladás, a béke és a szocializmus oldalán ál­lunk — mondotta beszé­de végén Losonczi Pál. Jövőnket népgazdaságunk erejére, fejlődésére építjük Békében és szabadságban akarunk élni, építeni, dolgozni Sikereink záloga a testvéri barátság a Szovjetunióval 6 Alapj­a: a munka T­izennyolc évvel ezelőtt jelent meg ennek az írásnak a közvetlen elődje, abszolút őse ezeken a hasábokon. És ennek az 1949. augusztus 20-i vezércikknek, amely a Magyar Népköztársaság al­kotmányának megszületését köszön­tötte, az volt a címe: »Érettségi bizo­nyítvány?«. Alakuló szocialista ren­dünk, népünk érettségéről szólt, al­kalmasságáról önsorsának irányítá­sára, magasabb rendű életének kiala­kítására. Mert Tisza István gróf még azt mondta — mindössze harminc­hét évvel az új alkotmány megszü­letése előtt —, hogy a magyar vá­lasztóközönség nagy része messze alatta áll annak az értelmi színvo­nalnak, amely nélkül nem képzel­hető el öntudatos, saját lábán álló demokrácia. Igaza volt? A maga módján, úgy, ahogyan ő maga és osztálya egyál­talában fogalmat alkotott magának a demokráciáról — igaza. Persze, azt már inkább »egy magyar jako­binus«, név szeri­­t Ady Endre ma­gyarázta meg a gyűlölt Tiszának és a szeretett magyar népnek egyaránt, ki felel azért, hogy »Árpád hazájá­ban jaj annak, — Aki nem úr és nem bitang«. Hogy mi minden történt azóta — itt elmondhatatlan. Az út az első valódi magyar alkotmányig rettentő szakadékok között vezetett, és halott hősök sokasága fekszik elhantolva az útnak mindkét oldalán. Magyar hő­sök, és a félszázados szocialista nagyhatalom, a Szovjetunió hősei. T­örténelmileg rövid, de küzdelmekben annál gazdagabb már a megszületett alkotmány­nak az útja maga is. Ha annak idején érettségi bizonyítványról be­széltünk, a hasonlat indokoltabb ma, amikor alkotmányunk éppen érett­ségi korban van, tizennyolc éves. Mi harcot harcolt végig vajon az elmúlt csaknem két évtizedben Hábel Gyu­la, Igaz Imre, Nagy Pál, a MÁVAG három ipari tanulója, aki ifjonti lel­­kesültséggel készülődött egy, az apá­kétól elütő, új és érdemes életre. Ho­gyan és kik ellen harcol vajon ma Blaise Blasquet, Marseille akkor leg­nagyobb hajógyárának esztergályo­sa, aki alkotmányunk születése nap­ján a világ ifjúságának budapesti ta­lálkozóján a vietnami nép igazságos harca mellett kardoskodott — ami­hez nem csekély bátorság kellett ab­ban az időben sem. ■ Z Ő HARCAIKAT és a mi küz­­­­delmeinket millió szállal köti­ks össze a történelem. Mi a szocia­­lizmus építésének nagy küzdel­mében voltunk és vagyunk. És a romvasak vajon, amelyeknek értékéről, őrzéséről, új beépítésük fontosságáról írtak a tizennyolc év előtti újságok — ugyan hová épül­tek be? A műegyetem falába, a diós­győri rekonstrukcióba, balatoni üdü­lőbe vagy légvédelmi ágyúba? Ide is, oda is — és még ezer hely­re. A saját szocialista hazájukat épí­tő és védő százezrek építették be az alkotmány 9. paragrafusa 1. pontjá­nak, igazságának szellemében: »A Magyar Népköztársaság társadalmi rendjének alapja a munka.« Nem a tizennyolc éves alkotmány szövegét ünnepeljük ezen a napon, hanem a dolgozó embert, a népet, amely ezer- meg ezeresztendős, amely az alkotmány megszületését, létét és érvényét lehetővé, tartalmát valósággá tette. Mindig és minden­ben a népet kell ünnepelni — más­féle igazi ünnep nincs, és nem is lesz soha a világon. N­­ÉPÜNK TÖRTÉNELMÉNEK leg­nagyobb szabású küzdelmét foly­tatja új berendezkedésének meg­teremtésére, megszilárdítására és továbbfejlesztésére. Hogy mit értünk már el, hol tartunk a szocializmus megvalósításában, nem is könnyű érzékelni a mindennapos, nehéz küz­delmek folyamatában. Mert igenis nagy küzdelem ez ma is, ellenségek­kel, ellenfelekkel, restséggel, nemtö­rődömséggel, önzéssel, tudatlanság­gal egyaránt. Az alkotmány lerögzíti csupán az alapvető eredményeket, amelyeknek pozícióiból népünket ki­mozdítani többé nem lehet. Csak egy képtelen rémálom tenné abszolút érzékelhetővé a tényt: hol tartunk saját tragikus múltunkhoz viszonyítva. Ha egy szerencsétlen napra az egyenes gerincű apák tíz­ezreinek hirtelen hétrét kellene gör­nyedniük a tulajdon és a szemtelen önkény hatalma előtt, művelt fiatal­jaink nagyszerű Százezreinek tudat­lan és­­sivár szegénységben, tartal­matlanul fejtőedniük és robotolniuk, ha üdülőhelyeinket nyílt arcú kis­emberek sokasága helyében Váratla­nul rosszképű, lovaglópálcás dzsent­rik, elházasodott bankárok és mun­ka­tlan ágyasaik (vagy feleségeik, adott esetben teljesen mindegy­ üresképű csoportja szállná meg — akkor derülne talán még élesebb fény az alkotmány paragrafusainak mély értelmére. A nyolcadikra mondjuk, amely a köz érdekeit védi a magántulajdon ellen, a munká­hoz, a pihenéshez, a művelődéshez való jogot biztosító paragrafusokra. Ilyen képtelen próbát nem lehet tenni, soha többé nem is kísérelheti meg senki. Népünk ma már élete legtermészetesebb tartozékának érzi alkotmány biztosította valamennyi jogát, olyannak, amelyet maga te­remtett meg a maga számára. A fia­talok meg éppen nem tudják még érzékelni sem, végigálmodni sem az iménti nyomasztó álmot. És ez így van jól. Nehézségeinkkel — a szá­muk végtelen — most már úgy kell megküzdenünk, hogy az alkotmány­ban foglalt jogok és kötelességek a kiindulópont. Természetes, hogy a kötelességek is! De hátrafelé nem­igen tekingethetünk. Előre annál inkább. A szocializ­mus felépítésének, az ember kitelje­sítésének munkája megkezdődött, történelmünkben példátlan eredmé­nyeket hozott — de a java még hátra­van. Hazánkban századokon át divat volt beszélni az alkotmányról. Az »alkotmányos Magyarországon­« azon­ban ennek az »örökre szóló« foga­lomnak sem tartalma, sem értelme, sem haszna nem volt — haszonélve­zői éppen a valódi alkotmány hiá­nyának Voltak ! MI ALKOTMÁNYUNK nem 11 örök. A mi alkotmányunk né- 11 pünk alkotómunkájának tükre és függvénye. Nincs messze az idő, amikor a dolgozó emberek mun­kájukkal legyőzik mai, nem csekély nehézségünket, megsokszorozzák a már elért eredményeket, a szocia­lizmus magasabb szintjére emelik társadalmunk életét , és a Magyar Népköztársaság alaptörvényét az új igazságok, az új jogok és kötelessé­gek színvonalához kell majd igazíta­nunk. Hogy erről a magasabb szintről küzdjünk tovább az ember minél tö­kéletesebb, minél teljesebb szellemi, erkölcsi és anyagi felszabadításáért. Hiszen a szocialista alkotmánynak ez a hivatása, ragyogó értelme és táv­lata. Rajk András

Next