Népszava, 1968. január (96. évfolyam, 1–25. szám)
1968-01-03 / 1. szám
A bányánxnxaknvervexet 1968. évi munkaprogramjából II minőség javítása, a személyi jövedelmek alakulása, a biztonságosabb munkakörülmények Interjú Simon Antallal, a bányánxsxaksxervexet főtitkárával Megérteni és megértetni — Már az előkészületekből is alaposan kivettük a részünket — mondja Simon Antal főtitkár. — Most azonban a gyakorlati megvalósítás szakaszához érkeztünk és ez más irányú tevékenységet igényel. A súlypont a központi szervektől a vállalatokra, az üzemekre, az egyénekre helyeződött, akik tevőlegesen vesznek részt a mechanizmus megvalósításában. Nem könynyű feladat az a bányaiparban, hiszen már a felkészülés időszakában is komoly gondot okozott az energiamérleg szerkezeti változtatása. Ami pedig a társadalmi, a vállalati és az egyéni érdekek helyes értelmezésének kialakítását illeti, az valóban tevékenységünk gerincét kell képezze. E három érdekeltség képezi az új gazdasági mechanizmus alapját, és ez magában hordja a fejlődés ma még ki nem mutatható lehetőségeit. Természetesen akkor, ha mind a három érvét Az új gazdaságirányítás eredményes megvalósításának fontos követelménye a minőség javítása, a gazdaságosság, a jövedelmezőség fokozása. Ezt a gazdasági-műszaki vezetésen túl a szakszervezeti szerveknek is figyelembe kell venni. Úgy is, mint nagyon fontos népgazdasági érdeket és úgy is, mint a dolgozók közvetlen érdekét, hiszen a személyi jövedelem mértéke, a béren kívüli juttatások is a jövedelmezőségtől függnek. Döntő fontosságú tehát a gazdasági eredmények növelése. E cél érdekében kell kibontakoztatni és felhasználni a dolgozók alkotókészségét, amelyre a vállalati önállóság és a szakszervezeti jogok bővítése módot ad. A munkatervben több helyen felfedezhető a minőség javításának szándéka. A minőségi és gazdaságossági követelmények kielégítése, illetve fokozása különösen fontos, úgyszólván létkérdés. A szénbányászat csak akkor tudja termékeinek a felvevőpiacát bővíteni, ha olcsóbban jobb minőséget termel és rugalmasabban igazodik a vásárlók igényeihez. E területen a kezdeti lépések megtörténtek. Arra törekszünk, A Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének 1968. évi munkaprogramjában több helyen is szerepel — az Új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével kapcsolatban — a népgazdasági és a vállalati, illetve az egyéni érdekek összhangjának vizsgálata e nyesül. Ha bármelyik háttérbe szorul, közvetlenül vagy közvetve, károsan hat a kollektíva, az egyén és a népgazdaság érdekére egyaránt Ebből következik az egyik fontos tennivaló, hogy megértsük és széles körben megértessük az érdekeltség helyes értelmezését és ját. Mire gondol konkrétan főtitkár elvtárs? — A bányaipar gazdasági feladatai differenciáltan jelentkeznek. A legnagyobb volument képviselő szénbányászat, ha mérsékelten is, de visszafejlesztés alatt áll. A kőolajipar, beleértve a gáztermelést is, viszont erőteljesen fejlődik, elsősorban az Alföld térségében, míg a kapcsolódó iparágaknál kapacitáslekötési problémák jelentkeznek. Természetesen a szakszervezeti munkát is az iparágiak sajátosságának megfelelően kell alakítani, hogy a folytatás is ilyen, vagy még eredményesebb legyen. Lehetséges, hogy egy esetleges kemény tél, vagy hoszszan tartó hideg nem tervezett feladatok elé állítja a szénbányászatot? — Ez váratlan és nehezen megoldható tennivalókat róna ránk. Ennek ellenére az iparág igyekszik alkalmazkodni a szezonális igényekhez, hogy különösebb probléma hosszan tartó hideg esetén se legyen a tüzelőellátásban. A munkatervben több helyen szerepel a szakszervezet hagyományos feladata, a nevelőmunka. Miért kapott ilyen nagy súlyt ebben a tervszakaszban? — A nevelő-, felvilágosító, agitációs és propagandamunka valóban a szakszervezet hagyományos feladatai közé tartozik, de bizonyos időszakban, különösen nagy szerepet kap. Megítélésünk szerint 1968 ilyen fontos időszak. A mechanizmus bevezetésének sikere főként azon áll vagy bukik, hogy a dolgozók mennyire értik meg és mennyire vallják magukénak az új gazdasági irányítási rendszer kétséget kizáróan helyes céljait, és milyen aktivitással munkálkodnak valóra váltásán. Szakszervezeti programról lévén szó, e feladat valószínűleg azért került a központi vezetőség és az elnökség tervébe, mert a két választott vezető testület a legfőbb teendői közé sorolja a mechanizmus sikerre vitelét. Több munkaidő alatt nem csökkent, hanem nőtt a teljesítmény és enyhén emelkedtek a bérek, ami a dolgozók hangulatára kedvezően hatott. Célunk, hogy a szénbányászatban általánosítsuk a rövidített munkaidőt és előkészítsük a többi bányászati iparágakat is a fokozatos bevezetésre. E munkálatokkal párhuzamosan gondoskodunk a megnövekedett szabadidő célszerű kitöltéséről. Csökkenteni a baleseteket A munka biztonságának javítása külön napirenti pontként szerepel az elnökség első félévi programjában. Van ennek valami különös oka? — A bányaiparban — sajátosságánál fogva — mindig fontos feladat volt a biztonságos és az egészségre kevésbé ártalmas munkafeltételek megteremtése. Ennek a jövőben is így kell lennie. Sajnos, az 1967-es esztendőben az elmúlt évhez viszonyítva romlás tapasztalható a balesetek, különösen a halálos balesetek alakulásánál. Ez is az erőfeszítés fokozását igényli. Itt két irányú feladatunk van: egyrészt fejleszteni a bányászat általános biztonságtechnikai színvonalát, másrészt fokozni a nevelőét felvilágosító munkát. Növelni kell a dolgozók és a vezetők felelősségérzetét, hogy olyan szellem honosodjon meg, amelyben az egymás egészségének és testi épségének védelme az uralkodó. Hogyan ítéli meg a főtitkár elvtárs a szénbányászat általános helyzetét? — Szerintem — s ez határozott véleményem — a szénbányászatnak van jövője. Az igaz, hogy a dolgozók létszáma kevesebb, mint korábban volt, de a jelenlegi szint — megítélésem szerint — marad a jövőben is. Törekvésünk: az iparági vezetéssel együtt, hogy korszerű bányászatot alakítsunk ki, jobb munkakörülmények között foglalkoztassuk a meglevő dolgozókat és azokat a fiatalokat is, akik hivatásuknak választják a bányamunkát — fejezte be a beszélgetést Simon Antal. Zsidai Pál A dolgozók közvetlen érdeke A bányászok kiemelt bérezése továbbra is indokolt Az elnökség a terv szerint megvizsgálja a dolgozók reálbérének és reáljövedelmének alakulását, összefügg ez a mechanizmussal? — A bányaiparban foglalkoztatott dolgozók anyagi és erkölcsi elismerésének biztosítása fontos feladatunk a jövőben is. Ebben XIX. kongresszusunk állást foglalt. Azért is, mert a szénbányászat racionalizálása kapcsán felmerült egyesek részéről, hogy szükséges-e a kiemelt bérezés a bányászatban? Azt hisszük, igen,, mert a kevesebb termelés nem változtatott a bányamuneka veszélyességén és egészségre ártalmas voltán. Ez vonatkozik az olajbányászatra és a mélyfúró iparra is, ahol véleményünk szerint nincs helyes arány a keresetek és a kifejtett nehéz fizikai munka között. E törekvés mellett szól az említett iparágak egyre fokozódó népgazdasági jelentősége is. Szeretnénk a megteremtett anyagi lehetőségekhez mérten mérsékelni a jelenlegi feszültséget. A dolgozók élet- és munkakörülményeivel függnek össze a munkaiő-csökkentéssel, a biztonság- és egészségvédelemmel kapcsolatos feladataink. A szénbányászatban 1967-ben fokozatosan tértünk ki a csökkentett munkaidő alumintázására. Jelenleg a munkáslétszám több mint 70 százaléka dolgozik 44, vagy ennél rövidebb heti munkaidővel. A tapasztalatok kedvezőek. A rövi Fogadás a kubai nemzeti ünnep alkalmából Miguel Figuerola, a Kubai Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője a felszabadulás napja, a Kubai Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából kedden este fogadást adott a városligeti Gundel Étteremben. A fogadáson részt vett Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari, dr. Lévárdi Ferenc nehézipari, dr. Szabó Zoltán egészségügyi, dr. Trautmann Rezső építésügyi és városfejlesztési miniszter, dr. Beresztóczy Miklós, az Országgyűlés alelnöke, Szarka Károly külügyminiszterhelyettes, valamint a politikai, a gazdasági és a kulturális élet sok más vezető személyisége. Jelen volt a fogadáson a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. (MTI) Kádár János beszélgetése a televízióban és a rádióban az új esztendő kilátásairól A béke megóvása Dolgozó nők, nyugdíjasok, fiatalok Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára beszélgetést folytatott Megyeri Károllyal és Szepesi Györgygyel, s válaszolt a rádió és a televízió hallgatóinak, illetve nézőinek kérdéseire. A beszélgetés, amelyet a rádió és televízió az új év első napján közvetített, kitért több politikai kérdésre is, hogy még valamivel nagyobb ütemben építhessük a lakásokat, az igénylésben is rendet kell csinálni, hogy ki-ki szükséglete és tehetsége és lehetősége szerint igényelhessen és kaphasson lakást Akkor ez a kérdés is nyugvópontra fog jutni. A béke kilátásairól szólva Kádár János arra utalt: teljesen érthető, hogy ez a kérdés ma aggodalmas módon vetődik fel az emberekben. A mi újkori társadalmunk a teljes békét úgyszólván nem ismeri; a ma élő nemzedék két világháború súlyos megpróbáltatásain ment keresztül. Az aggodalmaskodást, nyugtalanságot indokolja az is, hogy a közelmúlt években a nemzetközi helyzet — átmeneti, csekély enyhülés után — ismét bizonyos mértékben kiéleződött. Ez kifejezésre jut számtalan eseményben, különböző puccsok, úgynevezett helyi háborúk és különösképpen a vietnami háború révén. Az emberek látják és tudják, hogy az imperializmus nem nyugszik, annak vezető, fő ereje, az Amerikai Egyesült Államok egy, szinte mindenki által elítélt, barbár, hódító háborúba fogott Vietnamban és térdre akarja kényszeríteni a vietnami népet. A továbbiakban Kádár János rámutatott arra, hogy az Egyesült Államok kormánya sohasem fogja elérni célját, amiért ezt a háborút kirobbantotta. A vietnami népet, Indokína népét nem fogják tudni még egyszer visszakényszeríteni a gyarmati járomba. Az Egyesült Államok ebben a háborúban hallatlan kegyetlenségeket követett el, különlegesen emberteA gazdasági irányítás reformjával kapcsolatban Kádár János aláhúzta, hogy az szükségszerű és megérett változás. Ami az életszínvonalra való hatását illeti, arra hívta fel a figyelmet, hogy a helyes sorrend így hangzik: a gazdaságvezetési reformmal is a gazdálkodás hatékonyságát, a termelés és a termelékenység fejlesztését kell elérnünk, és ezen keresztül fogjuk elérni az életszínvonal emelkedését. A reformtól azt várjuk, hogy meggyorsítja mind a termelés fejlesztését, mind az életszínvonal emelkedését, a szocialista építés ütemét hazánkban. Ez a meggyőződésünk. Az új mechanizmus létrejöttéről érdeklődő kérdésre válaszolva, Kádár elvtárs elmondotta, hogy bizonyos időben — körülbelül három esztendővel ezelőtt — tudva, hogy a gazdaságunk fejlődik és előrehalad, mégis észlelten hadviselés képe rajzolódik ki mindenki előtt, de megtörni a vietnami népet nem tudta, és az egész világ tanúja ennek a harcnak, amikor a legnagyobb imperialista hatalom egy viszonylag kis lélekszámú néppel nem tud elbánni, és az meghiúsítja minden leigázó törekvését. Kádár János kifejezte azt a meggyőződését, hogy a vietnami nép győzni fog, a vietnami nép szabad lesz, és hogy a szocialista világrendszer országainak ereje, a világ minden haladó emberének törekvése, a népek ébersége meg tudja akadályozni egy új világháború kirobbanását is. Szólott arról is, hogy vannak olyan törekvések, hogy a szocializmus országait, a haladás erőinek egységét megbontsák. Hallatnak olyan csábító szirénhangokat is, hogy Magyarország miért nem “önállóbb” külpolitikájában. Ezek persze ki nem mondva azt jelentik, hogy miért nem távolodunk el a Szovjetuniótól, általában a szocialista országok közösségétől. Azért nem távolodunk el — hangsúlyozta Kádár János —, mert az elvhű politika nagy távlatban az igazán kifizetődő politika, és bélés külpolitikai elveinkhez ragaszkodva tudjuk megőrizni, gyarapítani barátaink megbecsülését és bizonyos tekintetben ellenségeink tiszteletét is, tünk olyan jelenségeket, amelyek arra vallottak, hogy ha nem változtatunk bizonyos dolgokon, akkor nem tudjuk a fejlődés ütemét a korábbi színvonalon biztosítani. Ezért a legkülönbözőbb területeken az emberek ezrei vizsgálni kezdték gazdálkodásunk és gazdaságirányításunk módszereit, hogy megkeressék azokat az elemeket, amelyek segítik a fejlődést, és azokat az elemeket, amelyek ezeket fékezik. A vizsgálat során nagyon sok tapasztalat összegyűlt, ezt rendszerezték a párt Központi Bizottságában, a kormányban, a gazdasági ügyekkel operatíven foglalkozó emberek, tudósok, közgazdászok, az illetékes pártszervek ezt ismételten megvitatták és megtárgyalták, s ennek folyamatában alakult ki az a meggyőződés, hogy gazdaságirányítási rendszerünket meg kell reformálnunk. Kádár János szólt a dolgozó nők helyzetéről is. Kiemelte, hogy társadalmi szervezeteink és kormányzatunk mindenkor napirenden tartja és kellő figyelemmel kezeli a dolgozó nők szociális problémáit és speciális kérdéseit, és a kongreszszus határozatai nyomán most már a gyakorlatba ment át egész sor rendszabály, amelynek célja az, hogy a dolgozó nők, mindenekelőtt az anyák helyzetén könnyítsünk. Nyugdíjrendszerünk is szóba került a kérdések kapcsán. Kádár János rámutatott arra, hogy az világviszonylatban is kiállja az összehasonlítást bármely ország nyugdíjrendszerével. A pártkongreszszus állásfoglalása nyomán e tekintetben is egy sor olyan intézkedés történt, amely százezer és százezer nyugdíjas helyzetét rendezi. A reform eredményeinek arányában a nyugdíjas emberek helyzete is rendszeresen javulni fog a jövőben, mert a reform segítségével szilárdabb és szélesebb anyagi alapot tudunk teremteni a nyugdíjasokról való gondoskodásnak is. Nálunk jelenleg — kereken szólva — egymillió-kétszázezer ember a nyugdíjas és járadékos, hogy ez milyen részarány egy tízmilliós országban, annak bizonyítására Kádár János arra hivatkozott, hogy az iparban foglalkoztatott munkások és alkalmazottak száma jelenleg — ugyancsak kereken — egymillió-kétszázezer ember. Reméljük, hogy nem sok esztendő múlva anyagilag is nagyobb alapokkal rendelkezünk, mint ma, és akkor még olyan kérdést is megvizsgálhatunk, amit már sok éve emleget a nyugdíjasok egyik kategóriája, az úgynevezett régi jogon nyugdíjazottak problémáját. Nem maradtak ki kérdéseikkel a fiatalok sem, akik azt szerették volna tudni, mi a véleménye Kádár Jánosnak a mai fiatalságról. A fiatalság, az életkor — hangzott a válasz — állapot, s éppen úgy nem bűn és nem erény fiatalnak lenni, mint ahogy öregnek lenni sem az. A fiatalok általában dolgoznak és tanulnak, de ezen belül nagyon különbözőek. Csakúgy, mint a felnőttek. Kétségtelen, hogy a fiatalság sok speciális problémával jár, például azzal, hogy még nagyobb élettapasztalat nélkül kell döntésre jutniuk olyan sorsfordító ügyekben, mint a szakma, az élethivatás megválasztásában vagy a párválasztásban. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a felelősséggel végzett munka és állásfoglalás után ne szórakozhatnának az ifjak a maguk fiatalos módján. A továbbiakban néhány szubjektív jellegű kérdésre is válaszolt Kádár János, majd befejezésül a következőket mondotta:•Ha az előttünk álló esztendőre és a mi népünkre gondolok, akkor úgy látom, hogy munka az lesz, nem kevesebb, mint az 1967-es esztendőben volt; küszködnünk és harcolnunk is kell az előrehaladásért, idebent az országban a maradi nézetekkel, sokszor önmagunkkal is, nemzetközi síkon pedig azokkal az erőkkel, amelyekkel szemben állunk, amelyek törekvéseinket, a szocializmust és a békét veszélyeztethetik. Én azt gondolom, hogy népünk megalapozott bizakodással és reménységgel tekinthet az új esztendő elé, de ha tízmillió ember csinál magának gondot a tízmillió ember boldogabb jövendőjéből, s annak megfelelően dolgozik, gondolkozik és hat embertársaira, akkor úgy tekinthetnek a jövő elé, hogy a békét megvédjük, szocialista építőmunkánkat folytatjuk, és munka lesz, de eredmények is lesznek! Élve az alkalommal, a rádió hallgatóinak, a televízió nézőinek, egész népünknek szívemből boldog új esztendőt kívánok!« (MTI) Az új gazdasági mechanizmus A lakáskérdés a továbbiakban szólott a gazdaságirányítási reform várható hatásáról, a lakáskérdés és más, szociális problémák megoldásában. Ami a lakásépítést illeti, megemlítette, hogy most közvetlenül valami kis többletet remélünk attól, hogy a termelő közösségek, üzemek a nyereségük, jövedelmük és építő kapacitásuk egy bizonyos részét közvetlenül saját dolgozóik lakásszükségletének megoldására fordíthatják. Ez a kérdést azonban nem oldja meg. Amit a reformtól várunk, az elsősorban az, hogy a termelés hatékonyabbb, jövedelmezőbb, nyereségesebb lesz, innen várjuk azt a többleterőt, amivel a lakásépítés megoldását is biztosítani tudjuk, emberileg belátható időn belül. Jelenleg végrehajtás alatt van a 15 éves lakásépítési terv, amelynek keretében egymillió lakást kell építeni. Az időarányos részét, ha nem is száz százalékig, de nagyjából eddig megépítettük, de még sok van belőle hátra. A Központi Bizottság jelenleg is foglalkozik a lakáskérdés egészével és vizsgálja annak minden szféráját, a lakásépítési részét is, de foglalkozunk a lakásigénylés és -elosztás kérdésével is. Mert habár az épülő lakások legnagyobb részét a valódi szükséglet szerint és az igazságnak megfelelően osztjjuk el, mégis jobb áttekintést kell, kapnunk és valami értelmes rendet kell kialakítanunk, ami megfelel az igazságérzetnek is. Javítani tudunk az építésen is még. fl UGZESET HtmmVH Losonczi Pál táviratban fejezte ki jókívánságait dr. Willy Spühlernek, a Svájci Államszövetség elnökévé történt megválasztása alkalmából. Hadzsi Leshi, az Albán Népköztársaság nemzetgyűlése elnökségének elnöke táviratban mondott köszönetet Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének, Albánia nemzeti ünnepe alkalmából küldött üdvözletéért. Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, szabadságra utazott. Szabadságának egy részét a Német Demokratikus Köztársaságban tölti. Fogadtatására a berlini pályaudvaron megjelent Willi Stoph, az NDK Minisztertanácsának elnöke és Tömpe András, hazánk berlini nagykövete. Délben Witl Stoph miniszterelnök ebédet adott a magyar vendégek tiszteletére. A Minisztertanács Haracska Imre nehézipari miniszterhelyettest — érdemeinek elismerése mellett — tisztségéből felmentette és az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség elnökhelyettesévé kinevezte.* Benáresbe utazott Pécsi Márton akadémiai levelező tag, a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutató Intézetének igazgatója. Az Akadémia képviseletében részt vesz az Indian Times Science Congress Association 55. ülésén, és előadást tart a magyarországi tér-,mészetföldrajzi térképezésről.* Százesztendős a Szolnok megyei sajtó: 1867 január elején jelent meg a Jászkunság, a megye első lapja, kezdettől ■ fogva haladó tartalommal. Jelenleg a Szolnok Megyei Néplap több mint, 30 ezer előfizetőhöz jut el, s kívüle megjelenik még öt üzemi lap is. NÉPSZAVA 1968. január 3