Népszava, 1968. május (96. évfolyam, 101–126. szám)

1968-05-04 / 103. szám

! N­ ii ni a ii technika) ÉLZŐ ÉS JELZETT SZÓ. összhangban vannak vagy kibékíthetetlen ellentmondásban? Aki egyik hetilapunk színes riportját olvasni kezdi, úgy érezheti, az utóbbi az igaz. Azt írja a szer­ző: »Tudván tudom, hogy gépek nélkül nem lehet élni, ám szeretni nem tudom őket. Nélkülözhetet­lenek, de van két tulajdonságuk, amit ember­ben is gyűlölök, ridegség és egyformaság. Vagyis, hogy mindig azt csinálják és ugyanúgy.« Ez a felfogás az egyre több géppel zsúfolt élet, a járművek, automaták, táskarádiók, komputerek képének egyikfajta tükröződése az ember gondol­kodásmódjában, valami olyasmi, mint ami a »Hová lettél drága völgyünk?« alapeszméjét szolgáltatta — nevezetesen, hogy az ipar, a technika, a gépek tö­megesedése megszüntet valamit, ami idilli volt, szép, viruló és emberi. E­Z AZ EGYIKFAJTA tükröződése a valóságnak. Nézzük a másikat. A szerző, akit idézek, nem annyira »mai«, mint az előző idézet írója. Fi­gyeljék csak mondatait, már stílusukon is érző­dik, hogy az atombomba feltalálása előtt íródtak: »Ha vannak lakói a szomszéd csillagoknak, s én hiszem, hogy vannak, s ha bírnak azok eszközökkel Földnek nevezett csillagot közelről láthatni, ... csodálattal eltelve jegyezhetik fel annak válto­zatait. Mióta az utolsó átalakulás a zöld szigeteket a kék tengeralapból letörli, s tarka világrészeket meríte fel újra az óceánból, mennyi új teremtés, melynek alkotója — ember. Kéklő mocsárfoltok el­tűnnek a Föld színéről, s helyüket felváltja sárga kalászos mező. Azokat ember szárítá ki. Fénylő si­vatagok közepett zöld pontok támadnak egyenes vo­nalban. Azok artézi kutak, miket ember fúrt, s vi­rányt erőszakolt ki a sivó homokból körülöttük. Két tengert elválaszt egy földszoros. Egyszer a két ten­ger összeér. A találkozást emberkéz szerezte. ... Hosszú egyenes vonalak cikáznak egyik tenger­parttól a másikig, s azokon tömör alakú kígyók vo­nulnak: azok vasutak és gőzvonatok, miket ember­kéz létesített...« Kétségtelen, hogy a gőzgép is gép és körülbelül mindig azonosan működik, akárcsak utódai, a rob­banómotor, a Diesel-motor, a hőlégsugaras hajtómű, sőt az atomreaktor. És Jókai Mórnak, aki humanistának se volt utolsó, mégsem volt gyűlöletes ez a ridegség és egy­formaság, amellyel egy mozdony megtesz három­ezer kilométert, vagy egy gőzeire felszánt ötszáz hek­tár földet. Manapság, amikor a technika a XIX. szá­zadvéginél erőteljesebben járja át az élet szövetének mg minden sejtjét, nem lehet csodálni, ha az idegekben az idegenkedés reflexe is­ kialakul­t a gépek, a technika ellen, amely (e szerint a reflex szerint) va­lami inhumán, nem emberi tartalmat hordoz. De így van-e? ■TÉHÁNY NAPPAL EZELŐTT fiatal rádiósokkal |1| ismerkedtem meg. Ezek az amatőrök ugyancsak I ■ rendkívül gépiesen dolgozó, rezgéseket keltő és L» felfogó masinákkal töltik az idejüket. A pihenő­idejüket Azt, amit más mondjuk ultizással, italbolti pult előtti álldogálással vagy csendes unatkozással tölt. Mi tagadás, van ilyen bőven. Ezek a fiatalemberek — veszprémi rádióamatő­rökről van szó — a Honvédelmi Szövetség égisze alatt rendkívül kemény munkával szórakoznak. Az önképzésnek igen összetett formáját választották, hi­szen legjobbjaik folyékony angolsággal társalognak Ausztrália, Új-Zéland, Luxemburg, Kanada, Japán amatőreivel, kezdték a morzével és a »rókavadá­szattal«, ezzel a játékos kereséssel, most pedig el­jutnak a QSL-lapok cseréje, a gyűjtőkapcsolat ked­ves játéka révén a világ minden sarkába. Hírük legalábbis eljut. Segítségük is. Nemrégiben történt, hogy életet mentettek, rigai életeket: egy tömeges mérgezés ál­dozatainak úgy szereztek gyógyszert, mint a »Ha a világon mindenki ilyen volna« hősei, csak az ő ese­tükben francia volt a közvetítő, magyar a gyógy­szer. rigai szovjet emberek a megmentettek. Mozgó­sították az egész várost, a megye illetékes apparátu­sát, civilt és katonát , és a segítségben egy milli­métert nem mentek volna előre rádióhullámok, he­likopterek, sugárhajtású gépek és mentőautók nél­kül. Amelyek mind ridegen és mindig ugyanúgy cse­lekednek. D­E MIT TESZNEK? Amit az ember diktál nekik. Már József Attila írt arról, hogy a tőkés kezén a drága jószág elvadul. »Törékeny falvak recs­­csennek össze, mint tócsán gyönge jég — váro­sok vakolata omlik, ha szökken, s dong az ég. Ki inti le? Talán a földesúr? A juhász vad ebét? Gye­rekkora gyerekkorunk. Velünk nevelkedett a gép. Kezes állat. No, szóljatok rá — mi tudjuk a nevét!» A mi társadalmunkban ez a fajta humánum diktál a gépet mozgató embernek. Még az automa­tikák »betáplálóinak« is. Mi a technikát — a leg­jobb szándékú aggályok gazdáinak is érezniük kell ezt — sohasem engedjük elvadulni, az ember közös céljai ellen fordulni. Mondjuk ki: a haditechnikát sem. A szocializmus eszméit komolyan értő és nem handa­bandá­zásra használó társadalomban a legirtó­zatosabb fegyver, a legnagyobb hatósugarú, nukleá­ris töltettel felszerelt rakéta sem lehet az erőszak, a támadás fenyegető bunkója, kizárólag az emberi■ lég, a jövő védelmének elrettentő szerszáma. IKÖZBENI FIATALOK TÍZEZREI ismerkednek a társadalom építésének és védelmének techni­kájával, ugyanakkor szocialista földön született az a szobor is, amelynek az a címe:­­Kovácsol­junk eket a kardokból.« Ezért nem válik nálunk szét a »humán tech­nika« kifejezés jelzője és a jelzett szó. Nem állítható szembe, ami összetartozik. Bakim Ferenc ! Világ proletárjai, egyesüljetek! (A 4. oldalon) NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 96. ÉVFOLYAM, 103. SZÁM­ÁRA 80 FILLÉR 1968. MÁJUS 4. SZOMBAT Olcsón - de maradandón (Riport a 3. oldalon)­­ • • •• M­it mond a paragrafus Megállapodás Hanoi és Washington között a kapcsolatok felvételére Párizsban május 10-én megkezdődnek a VDK és az Egyesült Államok előzetes megbeszélései A V­DK külügyminisztériumának nyilatkozata Johnson sajtóértekezlete Hanoiban közzétették a Vietnami­­ Demokratikus Köztársaság külügymi­nisztériumának május 3-i nyilatkozatát, amely a VDK és az Egyesült Ál­lamok hivatalos megbe­széléseinek színhelyével, idejével és képviseleti szintjével foglalkozik. A VDK kormánya úgy vélekedik — hangsúlyoz­za a nyilatkozat —, hogy haladéktalanul meg kell kezdeni Hanoi és Wa­shington hivatalos meg­beszéléseit. A Vietnami Demokratikus Köztársa­ság kormánya úgy dön­tött: Xuan Thuy minisz­tert nevezi ki képviselő­jéül az Egyesült Államok kormányképviselőjével folytatandó hivatalos megbeszélésekre azzal, hogy az amerikai féllel megvitassa a Vietnami Demokratikus Köztársa­ság elleni amerikai bom­bázások és egyéb harci cselekmények feltétel nél­küli beszüntetését és ezt követően megvitassa a két felet érdeklő egyéb kérdéseket. A Vietnami Demokra­tikus Köztársaság kor­mánya üdvözli a francia kormánynak azt a kész­ségét, hogy Párizst a VDK és az Egyesült Államok megbeszélései számára színhelyül rendelkezésre bocsátja. A VDK kormá­nya úgy vélekedik, hogy Párizs — csakúgy mint Phnom Penh és Varsó — a két fél hivatalos meg­beszélései számára alkal­mas hely. Ezek a hivata­los megbeszélések 1968. május 10-én vagy né­hány nappal később kez­dődhetnek — fejeződik be a nyilatkozat. Kis Csaba, az MTI tu­dósítója jelenti: Johnson elnök pénteken sajtókonferencián jelen­tette be, hogy má­jus 10-én Párizsban meg­kezdődnek a megbe­szélések a Vietnami De­mokratikus Köztársaság és az Egyesült Államok képviselői között. Mint is­meretes, a VDK kész előzetes megbeszéléseket folytatni az ország ellen irányuló amerikai hadmű­veletek minden formájá­nak megszüntetéséről, hogy ezután megkezdőd­hessenek az érdemi tár­gyalások. Johnson azt mondotta, hogy a kapcsolatok felvé­telére vonatkozó megálló­(Folytatás az 5. oldalon) Az Országos Béketanács ünnepi ülésével kezdődik a tavaszi békedemonstráció A fasiszta Németor­szág fölött aratott győze­lem évfordulóján, május 8-án, megnyílik béke­mozgalmunk hagyomá­nyos tavaszi demonstrá­ciója. Az egyhónapos ese­ménysorozat május 7-én a Parlamentben, az Orszá­gos Béketanács ünnepi ülésével kezdődik. A ta­nácskozásra meghívták valamennyi társadalmi és tömegszervezet képvise­lőit, hogy ezzel is kifeje­zésre juttassák a közös célt szolgáló összefogást, a tavaszi békedemonstrá­­ciók és az egyéb akciók sikerének forrását. Május 8-án Budapesten és a vidéki városokban nagygyűlések köszöntik a győzelem napját, s n­yit­­ják meg a szolidaritási hónapot, amelynek min­den napjára jut esemény. Tájékoztatók hangzanak el a nemzetközi élet új fejleményeiről, a szabad­ságukért és függetlensé­gükért harcoló hazafiak küzdelmének mai szaka­száról és azokról a tenni­valókról, amelyekkel az egyszerű emberek milliói is hatásosan vehetik ki részüket az agresszorok, a háborús gyújtogatók megfékezéséből. Az Országos Béketa­­nács külföldi vendégei, városok, községek, üze­mek, termelőszövetkeze­tek egész sorát látogatják meg a szolidaritási hó­nap időszakában. Részt vesznek a különböző de­monstrációkon, és házi­gazdáikkal együtt emelik fel szavukat a népek kö­veteléseinek teljesítéséért. (MTI) Az idén 4500-4600 fiatal utazik szakmai gyakorlatra az NDK-ba Sajtótájékoztató a Munkaügyi Minisztériumban A Magyar Népköztársa­ság és a Német Demokra­tikus Köztársaság között kialakult széles körű együttműködés keretében már mintegy 3300 magyar fiatal utazott szakmai gya­korlatra az NDK-ba. A munkaerő-kooperáció el­ső tapasztalatairól és a to­vábbi tervekről Nagy Im­re munkaügyi miniszter­­helyettes tájékoztatta pén­tek délután a sajtó mun­katársait. A többi között elmon­dotta, hogy a szocialista országok közötti sokoldalú gazdasági, műszaki-tudo­mányos és termelési együttműködésnek újabb területét jelenti ez a mun­kaerő-kooperáció, amely mindkét félnek egyaránt előnyös. Az eddig kiuta­zott fiatalok főleg a gép­gyártó és elektronikus iparban, a könnyűipar­ban, a kereskedelemben és részben a mezőgazda­ságban, az építőiparban és a nyomdaiparban dolgoz­nak. A miniszterhelyettes megállapította, hogy a ta­pasztalatok alapján az új­szerű kooperáció kedve­zően értékelhető, s az elő­fordult átmeneti, kezdeti nehézségek nem veszé­lyeztetik az együttműkö­dés fejlesztését, erősíté­sét. Kezdetben a fiatalok egy részénél gondot oko­zott az új környezetbe való beilleszkedés, a nyelvtudás hiánya, a ha­zaitól eltérő szokások. A szakmák is sokkal diffe­renciáltabbak, mert az NDK-ban több mint 500, nálunk viszont csak 280 szakmát oktatnak. A ta­pasztalatok alapján azon­ban már úgyszólván va­lamennyi problémára si­került elfogadható megol­dást találni. A munkaerő-kooperáció idei programja szerint 4500—4600 magyar fiatal utazhat az NDK-ba. A szervezés még májusban megkezdődik, és június végére fejezik be. A me­gyei, illetve a megyei jo­gú városi és a fővárosi ta­nács munkaügyi osztálya irányítja a szervezést a helyi gazdasági és tár­sadalmi szervezetekkel együttműködve. Az idén már nemcsak a vállalato­kat, hanem a szakmun­kásképző és szakközépis­kolákat, a technikumokat és egyéb tanintézeteket is bevonják a szervezésbe. Azok a fiatalok, akik még nem dolgoznak, de iskolai tanulmányaikat befejez­ték, egyénileg is jelent­kezhetnek az illetékes ta­nácsnál. 18—26 éves nőtlen, ha­jadon, egészséges fiata­lok jelentkezhetnek. A két baráti ország közötti részletes megállapodások, tervek alapján az idén főleg gépgyártó, lakatos, forgácsoló és kisebb rész­ben általános műszerész, villanyszerelő vagy ipari és bútoripari szakmunká­sokra van szüksége az NDK gazdaságának. Az NDK vállalatai szívesen betanítanak fiatalokat forgácsoló­, gépmunkás, elő- és utószerelési, kohá­szati, vegyipari, szövődéi, fonodai, továbbá papír-, üveg- és cipőipari munká­ra. A fiatalok jelentkezési lapját a munkahely vagy az iskola gazdasági és tár­sadalmi szervezeteinek ja­vaslatai alapján küldik el a megyei tanács munka­ügyi osztályához. A május—júniusi ön­kéntes jelentkezések alap­ján szeptemberben indul az első csoport az NDK- ba, s október végéig he­tenként követik majd az újabb csoportok. A követ­kező években küldött to­vábbi jelentkezőkkel egyes időszakokban 12—15 ezer magyar fiatal dolgozik vagy tanul majd a baráti szocialista országban. (MTI) ­Szombati események: Budapest Díszünnepség Marx születésének 150. évfordulóján (Ünnepi beszédet mond Friss István) Új számítógé­pet állítanak munkába a Budapesti Műszaki Egyetemen Tájékoztató a Belkereske­delmi Minisz­tériumban * 1 Testvérpártok küldötteinek elutazása A kommunista és munkáspártok nemzetkö­zi tanácskozását Előkészí­tő Bizottság ülésén részt vett küldöttek közül el­utazott Budapestről: Or­lando Millas, a Chilei Kommunista Párt Politi­kai Bizottságának tagja és Waldo Atlas, a Chilei Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának tag­ja; Andreas Fantis, a Cip­rusi Dolgozó Nép Haladó Pártja főtitkárhelyettese; Vaszilisz Venecanopulosz, a Görög Kommunista Párt Központi Bizottságá­nak tagja; José Manuel Fortuny, a Guatemalai Munkapárt küldötte; a Jordániai Kommunista Párt képviselője; Norman Freed, a Kanadai Kom­munista Párt Politikai Bi­zottságának tagja, a Köz­ponti Végrehajtó Bizott­ság titkára; Lesotho Kommunista Pártjának küldötte; Gerardo Anzue­­la Lorenzano és Alejo Mendez Garcia, a Mexi­kói Kommunista Párt el­nökségének tagjai; Daniel Nemé, a Szíriai Kommu­nista Párt Politikai Bi­zottságának tagja és Va­st­ Faisal, a Szíriai Kom­munista Párt Központi Bizottságának tagja, Mua­­wha Mustafa Ibrahim, Szudán Kommunista Pártja Központi Bizottsá­gának tagja és Eduardo Gallegos Mancera, a Ve­nezuelai Kommunista Párt Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bi­zottság titkára. A testvérpártok küldöt­teit elutazásukkor Né­meth Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára, Sándor József, a Közpon­ti Bizottság tagja, a KB osztályvezetője, Barinkai Oszkár, a Központi El­lenőrző Bizottság titkára és Borbándi János, a Központi Bizottság osz­tályvezetője búcsúztatta. (MTI) Magyarország, 1967 Hazánk egy évének hű számtükre a napokban megjelent statisztikai zsebkönyv, amely sokré­tűen számol be az 1967. évi eredményekről, éle­tünk legfontosabb mozza­natairól. A demográfiai adatok azt bizonyítják, hogy ha lassan is, de emelkedik a születések száma — mintegy 16 000- rel több, mint 1963-ban —, 1967 végén 10196 926 la­kost tartottak nyilván. A házasodási kedv változat­lan, tavaly is 96113 há­zasságot kötöttek. Viszont többen válnak — 20 631 alkalommal bontottak fel házasságot a bíróságok. Növekedtek az átlagjö­vedelmek. Az állami ipar­ban a munkások és az alkalmazottak átlagos ha­vi jövedelme 1896 forint. Magyarország 1967-ben 137 országba exportált és 80 államból importált. Legnagyobb kereskedelmi partnerünk a Szovjetunió, a második helyen pedig a Német Demokratikus Köztársaság szerepel. Az egészségügyi fejezet beszámol arról, hogy az orvosok száma 21 054 volt 1967-ben. A kórházakban 1 645 000 beteget kezeltek. A rendelkezésre álló ágyak száma 81 718, mint­egy 10 000-rel több volt, mint 1960-ban. A gyógy­szerforgalom tovább nö­vekedett: 3 milliárd 233 millió forint volt. A közlekedés és a pos­ta néhány adata: a vasút- és az autóbusz-közlekedés távolsági vonalain 831 millióan utaztak, a sze­mélygépkocsik száma el­érte a 144 600-at és csak­nem 600 millió telefonbe­szélgetést folytattunk. Tovább növekedett a nyugdíjasok aránya: 1964- ben 640 000-en voltak, s ez év elején 1 millió 269 ezer nyugdíjast tartottak nyilván. 1967-ben 9 mil­liárd 510 millió forint nyugdíjat fizettek ki. Néhány kulturális adat: 4714 különböző könyvet adtak ki, 47,8 millió pél­dányban. A televízió-elő­fizetők száma tavaly meg­haladta az 1 168 800-at. Huszonkét játékfilm ké­szült tavaly Magyarorszá­gon és 161 filmet hoztunk be. (m­ ti

Next