Népszava, 1969. augusztus (97. évfolyam, 177–202. szám)

1969-08-05 / 180. szám

A légiók elfelejtett városa -Triceiana A Balaton-parttól alig nyolc kilométerre van Ságvár. Sőt, Siófokig, a városig csupán két és fél kilométer. Nem nagy tá­volság a magyar tenger partján nyaraló autós tu­risták számára, néhány perc alatt megtehetik az utat Gyakran fel is ke­resik, elsősorban külföl­diek. A külföldi útiköny­vekben itt nagy látvá­nyosságot ígérnek: ezer­éves ősi települést a ró­maiak erődvárosát, Tric­cianát. Amikor először látogat­tam el a községbe, sze­rencsém volt, mert kí­sérőm, Sárvári László, a községi népfrontbizottság elnöke, mindent tudó ka­lauznak bizonyult. Az ő útmutatását követtem ké­sőbbi látogatásaimnál is, bukkant rá, amikor el­bontotta, mert szüksége volt építőanyagra. A ré­gi tulajdonos valószínűleg a tömlöchegyi temetőből hozta ide. Szántás közben azonban még ma is kifor­dul egy-egy nagyobb kő itt a kert alatt. Itt fordul el ugyanis derékszögben a várfal, hogy tovább ha­ladjon kelet irányában. Mesélik a faluban, hogy az egyik portán a kútba beépítve van egy kő, ame­lyen egy császár neve ol­vasható. Keresték már, de még eddig sohasem talál­tak rá. Vajon csak legen­da volna? És ha van is ilyen kő, vajon melyik római császár neve áll rajta? Egy régészeti ta­nulmányban azt olvastam, hogy időszámításunk után 379-ben Gratianus császár ellátogatott a vá­rosba. Lehet, hogy az ő nevét őrzi Horváthék kútja? És ha valaki nem saj­nálja a fáradságot, né­hány perces séta után el­juthat a falu szélén emel­kedő Tömlöchegyhez is. Csak keresztül kell men­nie a török nevű kis Ja­­ba patak hídján és máris megpillanthatja a szabá­lyos kúp alakú dombocs­kát. A domb egyik olda­lát, mintha kettészelték volna, meredek homokfal emelkedik. Fenn a ma­gasban, a párkány szélén, most egy ember ás. Kincs­kereső? Vagy egyszerűen csak a földet forgatja a vetemény alá? Az egyik szőlőskert gazdája itt a hegyen magánszorgalom­ból ásatásba kezdett. Le­ásott egy darabon, aztán kőhöz koccant az ásó. Amikor megkopogtatták, úgy mondják, tompán dongott a hegy belseje. A nép még ma is azt tartja, hogy a hegy gyomrában sziklabörtön van. És ha már valaki vál­lalkozott erre a rövid sé­tára, és szusszal is bírja, nem bánja meg, ha felka­paszkodik a domb csúcsá­ra is. Szép látványban lesz része. A helybeliek állítják, hogy­ a Balaton déli partján innen van a legszebb kilátás. A ki­ásott temetőből és óke­resztény kis kápolnából azonban most semmi sem látható. Vajon egyszer is a kíváncsi turista szeme elé tárulnak-e a föld alatt pihenő római emlé­kek? Erre a kérdésre keres­tem választ Inotai György vb-elnök szobájában, ahol egy kicsit kipihenhettem a felfedező út fáradalmait is. A tanácselnök a község terveiről beszélt. Szerény­ tervek ezek, de nagyon tiszteletre méltóak. Ha megindulnának itt újra az ásatások — és úgy tudja, hogy 1970-ben erre sor is kerül —, a községfejlesz­tési alapból ők is támo­gatnák a munkát. Huszon­­öt-harmincezer forintot ki tudnának fizetni munka­díjra. Hogy mit szeretné­­nek? Itt az út mentén, a partosított részen, egy kis kőtárat, talán egy presszót, hogy mutatni tudjanak valamit az utas­nak a régi városból, amit hajdan a rómaiak építet­tek, a tótól alig nyolc ki­lométerre. Rideg Gábor Alagút a falu alatt A református templom előtt a földből alig ki­látszó kövek régi város­falat sejtetnek. A fal át­szeli­ a poros földutat és eltűnik a házak között . Gyermekkoromban ezt a részt egyszer kiás­ták. Emlékszem, sokat játszottunk itt. A­ temp­lomnál még egy alagút bejáratára is rátaláltak. A legények azzal virtus­­kodtak, melyikük mer be­mászni rajta. A régészek azt mondták, hogy az in­nen induló alagút körbe­fut a falu alatt, egészen a Tömlöchegyig — mesélte Sárvári László. 1937—38 között valóban megkezdték itt az ásatá­sokat a Nemzeti Múzeum munkatársai. De volta­képpen mi is keltette fel az érdeklődésüket? Mit is találtak? A tanácsházán Inotai György vb-elnök legutolsó ságvári látogatá­somkor egy nyomdából frissen kikerült könyvet mutat. A Balaton-parti ré­gészeti és történeti emlé­kek felsorolásában Ság­vár nagyon előkelő he­lyet kapott. A Tömlöche­­gyen ugyanis római kori temetőt találtak, majd 400 gazdag mellékletű sírt ki is bontottak, de még leg­alább ugyanannyi maradt érintetlenül Triccianát, ezt a római erődvárost feltehetően időszámításunk után a III. században alapították, Nagy Konstantin császár uralkodásának idején. Igazi virágzásnak azon­ban csak II. Konstantin idején indult a település. Magja egy 260x300 méte­res, fallal körülvett terü­let volt (ennek a falnak a maradványai láthatók a templomnál is). A falak, a sarkukon levő körbás­tyák arról tanúskodnak, hogy valaha főpapi szék­hely lehetett, sőt, császár is megtisztelte látogatásá­val. Az első ásatásokat , a háború miatt nem tudták folytatni. 1942-ben vissza­térítették a kiásott síro­kat, régi templommarad­ványokat. A föld jobban megőrzi majd az utókor­nak — vélték. A gazdag sírleletek azonban híressé tették ezt a kisközséget a régészek körében. Sajnos, annál kevésbé ismert ne­ve a látványra éhes tu­risták előtt. A leleteket a Nemzeti Múzeumban és a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumban féltett kincs­ként őrzik, de Triccianá­­ról, a légiók városáról úgy tűnik, mintha kissé megfeledkeztek volna. Pedig mennyi látnivaló, mennyi érdekes felfede­zés várna még itt a láto­gatókra, szakemberekre egyaránt: a református templom, amely felfede­ző útjaim egyik kiinduló állomása volt, magaslatra épült. A domb oldaláról nagy esőzések idején a lezúduló víz néha még mindig kimos a földből valami érdekeset. A gye­rekek sokszor találnak régi pénzdarabokat, de akad a faluban ennél sok­kal „súlyosabb” lelet is. Császár a kútban Nem messze onnan, ahol a régi várfal eltűnik a házak között, az egyik udvar végében, egy le­bontott, régi gazdasági épület helyén, élére állí­tott római szarkofág ár­válkodik. Valamikor az istálló egyik tartópillére volt. A házigazda akkor 2 1969­_augusztus 1. Petőfi-ünnepség Kiskőrösön és Szalkszentmártonban Vasárnap délelőtt­­ Petőfi Sándor halálának 120. évfordulója alkalmá­ból a költőre emlékezett szülőhelye, Kiskörös. Megnyitották a „Petőfi életútja” című állandó emlékkiállítást, amelynek gondolata a község újra­­településének 250. évfor­dulójára való készülődés során fogant meg. A ki­állítás a szülőház mellett kialakított múzeumi épü­let három helyiségében kapott méltó helyet A fővárosi Petőfi Iro­dalmi Múzeum adta az anyag nagyobb részét. Több mint nyolcvan ere­deti Petőfi-dokumentum­­mal gazdagodott a szülő­falu. Ide került át a köl­tő szülőházában őrzött irodalmi hagyaték is. A múzeumavatáson a köz­ségi és a járási vezetők­kel egy­ütt részt vettek a Bács-Kiskun megyei párt és tanács vb-képvi­­selői is. Az emlékkiállí­tást Váci Mihály Kos­­suth-díjas költő nyitotta meg és adta át meleg sza­vakkal a szülőfalu lakos­ságának. Ugyancsak ezen a na­pon Szalkszentmárton­­ba­n „A jó öreg k­ocsmá­­ros” egykori háza mellett felavatták Petőfi Sándor két és fél méter magas bronzszobrát, Marton László Munkácsy-díjas szobrászművész alkotá­sát. Az avatáson a falu és a járás vezetőivel együtt — mint fővédnök — részt vett Nyers Re­zső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titká­ra is. Madarász László, a megyei tanács vb-elnök - helyettese mondott avató beszédet A beszéd után Nyers Rezső leleplezte a költő bronzszobrát Mi tette elfogadhatóvá, izgalmassá a két volt vö­röskatona történetét, amely a Tanácsköztársa­ság végső óráiban kezdő­dik, s a menekülés zűrza­varában ér véget?! Úgy vélem, elsősorban a ka­land történelemmel hite­lesített sorozata, a rende­ző biztos, jó tempója, to­vábbá a két színész — bár olykor kész patronnal dol­goztak — mozgalmas sze­repformálása. Az Augusztusi kaland Illés Béla híres regényé­ből, az Ég a Tiszából ké­szült. A hatalmas, eleven, színes történelmi tabló ki­tűnően alkalmas — sze­rintem — a képernyőre. Már csak azért is, mert szerkezete, stílusa — a mindig lüktető, eleven mesevezetés, a fel- és eltű­nő alakok sokasága, a vil­lanásnyi korhangulatok — a filmre hasonlít legin­kább. Persze a teljes re­gényt lehetetlen filmre átültetni. Éppen ezért Ratkó István igen helye­sen járt el — amikor a változatos kalandok és dokumentumok sokaságá­ból csak néhány epizódot ragadott ki. Mégpedig a naiv, de törhetetlen hittel és odaadással küzdő Ko­vács és társa megmene­külésének kalandos kál­váriáját. . A tévéjáték alapjaiban jól idézte Illés írásművé­szetének jellegzetességeit: a pergő cselekmény lírá­val átfűtött romantikáját, a robbanó, lendületes epi­kát. A jelenetek formálá­sában is érezni az író dia­lógusainak anekdotázó for­dulatait. A figurák azon­ban olykor alig többek „jelképnél”. Kalandfigu­rák, akiket jobbára csak humoros helyzetekben lá­tunk, s akik csak ritkán példázzák a százharminc­három nap eszméinek erejét. Kazán István rendező jó tempóban, s jó össz­hangban mozgatta a sze­replőket. Szabó Gyula markánsan, s jó humor­ral idézte az egyszerű ka­tona figuráját Kálmán György — a szó igazi ér­telmében — igazi színész volt. Mindig mindenre kész a század eleji, igazi ripacs. Kevésbé tetszett az el­múlt heti TV galériája. Elsősorban azért, mert Pap Gábor szerkesztő túl­ságosan is iskolásan ve­zette a kérdés-feleletek menetét. (Akinek tetszik, álljon ide, akinek nem, pe­dig oda, stb. fordulatokra gondolok.) Mintha meg­ijedt volna attól, hogy vi­tára­­ bocsátotta Honty Márta és Bors István meglehetősen merész és szokatlan munkáit... Sikeresnek bizonyult vi­szont a másik képzőmű­vészeti adás, Az öltözkö­dés művészete. Az ele­gáns, könnyed szakszöveg, a remek illusztrációk ez­úttal a barokk művészet korának tarka-furcsa di­vatját mutatta be a né­zőknek. Gantner Ilona NÉPSZAVA Két kiállítás Deim Pál festőművész munkáiból Szentendrén, a Ferenczy Múzeumban ren­deztek önálló kiállítást, amelyet vasárnap nyitott meg dr. Németh Lajos művészettörténész. A fia­tal festőművész ezúttal ötven képét mutatja be, amelyek főként olaj, illet­ve vegyes technikával ké­szültek. Különösen érdekes a „Feljegyzések a kolos­torból” című, nyolc da­rabból álló sorozat, amely Jugoszláviában, a prilepi kolostorban készült. A te­lepülésektől elzárt kolos­torban dolgozó művész nem tudott megfelelő pa­pírhoz jutni és kénytelen volt újságpapírra festeni. Ez olyan sajátos tónust adott a kompozícióknak, hogy a továbbiakban egész sor ilyen alapanya­gú festmény készült. A kiállítást augusztus 31-ig tartják nyitva. A másik kiállítás a Du­­na-kanyar nyári prog­ramjának egyik érdekes eseményeként vasárnap nyílt a nagymarosi mű­velődési házban. Dr. Fe­hér Zsuzsa művészettör­ténész nyitotta meg a tár­latot, amelyen 15 művész — köztük Bér Rudolf, Mácsai István, Szász End­re, Szentgyörgyi Kornél és Vén Emil — mutatja be a nagymarosi alkotóházban készült mintegy félszáz munkáját. Az érdeklődő közönség ezúttal főként a környező tájat ábrázoló, a Duna­kanyar szépségeiről ihle­tett olajképeket láthat, ám szép számmal mutat­nak be akvarelleket, sőt újdonságként az idén elő­ször plakátterveket is. A kiállítást augusztus 17-ig — naponta 10-től 18 óráig — tartják nyitva. (MTI) SZEGEDI SZABADTÉRI JÁTÉKOK 1969. A szabadtéri játékok idei operabemutatója, a Carmen premierje a siker jegyében zajlott le Szege­den. Az előadás egyik fő vonzóereje Roberto Renzi, az egykori „kis karmes­ter", a filmekről jól is­mert csodagyerek, aki fel­nőtté érve az elmúlt évek­ben rendszeresen vendég­szerepelt Magyarországon. De a közönség eddig csak a hangversenydobogókon ismerhette meg Roberto Benzi­t, akinek operakar­mesteri bemutatkozása a szegedi szabadtéri színpa­don kitűnően sikerült. A Carmen amúgy is Benzi legvonzóbb repertoár da­rabjai közé tartozik, a pá­rizsi Nagy Opera ünnepi előadásain rendszeresen ő vezényli a franciák egyik legjelentősebb operaszín­padi alkotását. A Carmen a franciák számára nemzeti opera, olyan, mint nálunk a Bánk bán, vagy a Hunya­di László, s a világhírű vendégkarmester előadá­sában ezeknek a nemzeti vonásoknak a jelenléte fogta meg legjobban a hallgatót. Tökéletes műis­meret, kiváló színpadi ér­zék, s amit már eddigi koncertszerepléseiből is tudunk: fölényes virtuozi­tás jellemzi Renzi dirigá­lását. őszinte elismeréssel szólhatunk a kitűnő zene­karról, mely érzékenyen követte Renzi útmutatá­sait, elképzeléseit A francia nyelvű Car­­men-előadás főbb szere­peiben — a sok éves sze­gedi hagyományoknak megfelelően — idén is ne­ves külföldi vendégéneke­seket hallhatunk. Köztük a címszereplő Jane Rho­des nevét kell mindenek­előtt megemlítenünk, a párizsi operaház művész­nőjét, aki hangban, színé­szi teljesítményben egy­­aránt elragadó Carmen volt. Olyan, amilyennek Merimée írja le Carment novellájában, amelyből az opera szövegkönyve ké­szült: „érdekes, vad szép­ség, aki az első percben meghökkenti az embert, de sosem lehet többé el­feledni”. Jane Rhodes igen tuda­tosan formálta meg a szertelen, vad cigánylány alakját. Partnere, Don Jo­sé szerepében Jean Bon­homme volt, a kanadai származású tenorista, aki jelenleg a londoni Covent Garden Operaház tagja. Egészséges, magvas, telt hang, nagy vivőerő, s a francia énekes iskolának a két másik nagy hagyo­mányaitól, az olasz és a német iskolától oly sok­ban eltérő, sajátos jegyei jellemzik szerepformálá­sát. Escamillo torreádort Dan Iordachescu, a buka­resti operaház művésze énekelte. A vendégek kö­zül a premieren ő tűnt a leghalványabbnak. Annál nagyobb elisme­réssel írhatunk a poétiku­­san, rendkívül muzikáli­san megformált Micaelá­­ról, a szegedi Karikó Te­réz kimagaslóan értékes alakításáról. Zuhinga had­nagy szerepében Várhelyi Endrét hallottuk, a ki­sebb szerepekben Tóth Sándor, Varga Róbert, Miller Lajos lépett fel. Két jó karakteralakítást köszönhetünk Berdál Va­lériának (Frasquita) és Kovács Eszternek (Mer­cedes). A jól hangzó, ki­tűnő kórus az előadás erőssége: magas művész­ színvonala a két karigaz­gató, Oberfrank Géza és Szalay Miklós jó munká­ját dicséri. Mikó András rendezése — a hely jellegének meg­felelően — a nagyszabá­sú látványosságra törek­szik: impozáns az első felvonás hatalmas tabló­ja, s az utolsó felvonás népünnepélye. A színpad a szó legjobb értelmében látványos és festői. A lát­vány szuggesztív hatásá­hoz nagymértékben hoz­zájárulnak Varga Mátyás díszletei és Márk Tivadar jelmezei. A táncbetétek koreográfiáját Barkóczy Sándor készítette, a szólót Emilia Kirova, a szófiai operaház művésznője tán­colja, nagy sikert aratva. Az előadás egészéről el­mondhatjuk: évek óta megszoktuk már, hogy az operabemutatók a szege­di fesztivál ünnepi ese­ménysorozatában is ki-­ magasló helyet foglalnak el. Az idei Carmen ebben a vonatkozásban is iga­zolta a hozzá fűzött vára­kozásokat. (­n) CARMEN Budai Parkszínpad: Palast­­reve ‘69 (a berlini Friedrich­stadt Palast vendégjátéka este 8). — Ligeti Sátorcir­kusz: Moszkvai Jégcirkusz (este 8). — Zenélő Udvar (a Budapesti Történeti Múzeum barokk udvarában): Barokk és mai magyar szerzők mű­vei (este fél 8). KOSSUTH RÁDIÓ 4.30: H. Időj. 4.33: Zenés műsor. 5: H. Időj. 5.30: Reg­geli krónika. 5.44: Falurádió 6: H. Időj. 6.15: Rádióreklám 6.30: H. Időj. 6.40: Rádiórek­lám. 6.45: Műsor. 7: Reggeli kr. n. Utána: Körzeti idő­járás. 7.30: Új könyvek 7.40: Rádióreklám. 8: II. Idős Műsorok. 8.20: Gyermekrádió. 8.56: Külpol.­figyelő. 9.11: A Magyar Néphadsereg Művész­együttese ének- és zene­karának híve. 10: H. Idős. 10.05: Bölcsek mosolya. Ré­vész Tibor vidám krónikája. 10.30: Zkri muzsika. 12: Déli krónika. 12.20: Ki nyer ma? 12.30: Melódiakoktél. 13.45: Törvénykönyv. 14: Henryk Szeryng hegedül. 14.15: Szaid kalandjai. Mesejáték. 15: H. Időj. 15.10: Áriák. 15.32: A fekete elefántcsont. Szuhay Havas Ervin írása. 15.47: Kó­rusok magyar költők versei­re. 16: Világgazd. hírek. 16.05: Nyár a Krím-f­élszigeten. 16.58: Műsor. 17: Hírek. Időj. 17.05: Világsajtó-szemle. 17.20: Nóták, cigánydalok. 17.43: A mai amerikai színház. 18.03: Könnyűzenei híradó. 18.33: Jan Kiepura énekel. 18.58: Műsor. 19: Esti krónika. 19.25: Szabó család. 19.55: Hallgas­suk együtt! 20.35: Népdalcso­kor. 21.02: Hírek. 21.05: Szim­fonikus zene. Magyar est. 22: H. Idős. Sporthírek. 22.20: Tánczene. 22.55: A sültga­lamb. Giles Cooper rádiójá­téka. 24: H. Időj. 0.10: Ope­­raáriák. PETŐFI RADIO 6.20: Torna. 6.30—8.05: Azo­nos a Kossuth-adóval. 8.05: Kemény Egonra emlékezünk. 10.08: A zene hullámhosszán. Közl. K­: Hírek. 11.45: A lap világa. Előadás. 12: Népi 7. 12.28: Bacher Mihály zongo­rázik. 13: Hírek. Időj. 13.05: Szimf. táncok. 13.45: Időjá­rás, vízállás. 14: Táncz. kok­tél. 14.45: H. Körzeti időjá­rás. 14.50: Találkozás a stú­dióban.... Közb. 15.30: Hírek. 16.30: Hírek. 16.33: Csúcsfor­galom. Közb. 17.30: Hírek. 18: H. Időj. 18.10: Fiatalok Műsorok hullámhosszán. Szentistván­­napi körmenet. Galambos La­jos novellájának dramatizált változata. 18.43: San Francis­­co. Útibeszámoló. 19.03: Részletek a Jeunesses Musi­­cales hangversenyeiből. 19.32: Pályaválasztás. 19.44: 100 este — 100 népdal. 19.54: Esti me­se. 20: Esti kr. II. 20.25: Új könyvek. 20.28: Emlékműsor a Tanácsköztársaság tisztele­tére. 21.25: Könnyűzene. 22.02: Szabolcsi Bence tanít. 23: H. Időj. 23.10: Verbunkosok, nó­ták. 24: H. Időj. URH 18: H. Időj. 18.10: Hangle­mezparádé. 19: Liszt-zongora­­művek. 19.26: Dzsessz. 19.38: Sosztakovics: Katyerina Iz­ma­jlova. 4 felv. opera. Közb 20.34: Hírek. Közb. 21.31: Lát­tuk, hallottuk. 23: H. Idős. TELEVÍZIÓ 17.58: Hírek. 18.05: Csak gyerekeknek! 1. A kakas. 2. Kaland a kredencben (len­gyel bábfilmek). 3. Kip-hop suszterinas (NDK kisfilm). 18.45: Figyeljetek, indul m adás! Látogatás a Magyar Te­levízióban. 19.15: Reklámmű­­­sor. 19.20: Esti mese. 19.35: Csontváry nyomában. Kisf­ilm. 20: Tv-híradó. 20.20: Fáklya. I. évf. 3. szám. 21.45: Henry Segers-show. A Belga­ Rádió és Tv műsora 22. Tv-híradó 2. POZSONYI TV 18.10: Gyermek és ifjúsági műsor. 19 és 22.40: Tv-híradó. 20.15: Nemzetközi dalfesztivál. 20.45: Sorozat a sorozatról. Emberevő. 21.45: Hobby. Befejeződö­tt a szakszervezeti együttesek IV. táncfesztiválja Vasárnap Szegeden vé­get ért a­­szakszervezeti együttesek IV. táncfesz­tiválja, amelyen hét ha­zai — valamint csehszlo­vák, román és bolgár — néptánccsoportok vettek részt. Az újszegedi sza­badtéri színpadon estéről estére nagy sikerrel sze­repelt együttesek szom­bat estétől hajnalig tartó bálon vettek részt, ahol átnyújtották a legjobb női táncosnak járó „Aranypa­pucs”, és a legjobb férfi­­táncost jutalmazó „Arany­fokos” díjat. Vasárnap a magyar együttesek haza­utaztak Budapestre, Szol­nokra, Debrecenbe, a külföldiek szentesi, ma­kói és szegvári vendég­­szereplésen vettek részt. (MTI) ITTÜTil II­­AI — Kaposvár város és Somogy szovjetunióbeli testvérvárosának, illetve megyéjének meghívására hétfőn kéthetes vendég­szereplésre Kalinyinba utazott a Somogy tánc­­együttes. Esztergomi siker Finnországban Sikeres finnországi ven­dégszereplés után haza­érkezett az esztergomi Monteverdi Kamarakórus A 26 tagú aranydiplomás együttes a kuopiói kórus meghívásának tett eleget. Szerepeltek többek között Finnország legrangosabb zenei eseményén, a sa­­vonlinnai fesztiválon is. A helsinki rádió egyórás műsort készített az együt­tesről. (MTI) ÚJRA ITT AZ ALKALOM! RUHÁZATI VÁSÁR a SZIVÁRVÁNY ÁRUHÁZAKBAN 30—40% engedménnyel vásárolhat Divatos női nyári ruhát, férfisortot, kemping- és fürdőruhát, csipkepulóvert Gazdag készletből, remekül vásárol!

Next