Népszava, 1971. április (99. évfolyam, 77–101. sz.)
1971-04-08 / 83. szám
1971. április 8 NÉPSZAVA Befejeződött a KPVDSZ XXII. kongresszusa A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének XXXI. kongresszusa szerdán folytatta tanácskozását, amelyen részt vett Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Szaktanács főtitkára is. A beszámolók és a határozat-tervezet vitájában 31-an szólaltak fel. A küldöttek főképpen a kereskedelem munkájának fejlődéséről, gondjairól beszéltek. Többen kifogásolták, hogy a választékhiány, valamint az áruk minőségi hibái miatt is az eladókat érik a vásárlók szemrehányásai. Az ipar, a termelés fennakadásai tehát tulajdonképpen a pult mögött állókon csattannak. Kapcsolódva a beszámoló megállapításaihoz, aláhúzták az áruellátás politikai jelentőségét, különös tekintettel az olcsóbb cikkek kínálatának bővítésére. A kereskedelmi vállalatok feladatképpen emelték ki, hogy tagadják meg a silány áruk átvételét, illetve a szerződésnek nem megfelelő termékeket csak áron alul vegyék át és értékesítsék. A kereskedelmi vállalatok szocialista munkaversenyéről is többen megemlékeztek e vitában, jogosan észrevételezve a jelenlegi tanácsi értékelés helyenként irreális voltát: helytelen egybevetni a különböző profilú vállalatok eredményeit, olyan ez, mintha az atlétikai versenyen a gerelyvetők és a magasugrók teljesítményét hasonlítanák öszsze egymással. A vita egyik középponti kérdése az élet- és a munkakörülmények helyzete volt. Sok szó esett a szakszervezethez tartozó negyedmillió nő gondjairól Kifogásolták a sokhelyütt nehéz fizikai munkát, ami egészségi állapotukra hátrányos. Egyes megyei felmérések szerint például a kiskereskedelemben dolgozó nőknél egyre gyakoribb a spontán vetélés, a veszélyeztetett terhesség és a koraszülés. Bizonyos bolti munkákat tehát nem szabad könnyű munkának minősíteni. A kereskedelmi alkalmazottakat képviselő felszólalók szinte kivétel nélkül sürgették a munkaidő csökkentés kiterjesztését, illetve az ehhez szükséges feltételek kidolgozását. Sürgették továbbá a különösen vidéki áruházakat sújtó osztott munkaidő megszüntetését, ami gyakorlatilag napi 10—12 órás munkaidőt, illetve készenléti időt jelent a többségében nő dolgozóknak. Fontos szociális szempont, de a zavartalan munkának is feltétele a gyermekintézmények fejlesztése. Sok nehézséggel jár, hogy a bölcsődék, az óvodák és az üzletek nyitvatartási ideje eltér egymástól. A felszólalók hangsúlyozták az üzemi demokrácia fontosságát, a szakszervezeti tisztségviselők szerepét az egészséges munkahelyi légkör kialakításában, aláhúzták azonban a gazdasági vezetők felelősségét, példamutatását, amely úgyszólván döntő tényezője egyegy vállalati közösség hangulatának, az őszinte véleménynyilvánításra való ösztönzésnek. A szakszervezeti tisztségviselőket minden szinten arra kell biztatni, — húzta alá a vitában felszólaló Nemeslaki Tivadar, a SZOT titkára —, hogy jobban figyeljenek az emberek problémáira és bátran képviseljék őket. A vállalati szakszervezeti bizottságok feladata érdekvédelmi tevékenységükben az egyénere és a vállalat érdekeit öszszeegyeztetni. Nem járható út azonban a bizalmitól követelni, hogy 20—30 tagú csoportja érdekeit a közérdekkel, az össztársadalmi érdekekkel egyeztetve képviselje. A bizalmi dolga saját választóinak érdekképviselete. A bizalmiak munkájáról egyébként is sok szó esett a kongresszuson, szerepük jelentőségét különösen az adja, hogy a kereskedelmi szétszórt egységekben többnyire a bizalmi testesíti meg a szakszervezetet. Társai érdekképviselete mellett a szakszervezet nevelő munkájából is ki kell vennie részét. Ez a nevelő munka a lakosság tömegeivel való állandó kapcsolat miatt válik különösen jelentőssé. A kongresszus tiltakozó táviratot intézett az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségéhez a délkelet-ázsiai agresszió ellen és Angela Davis szabadonbocsátásáért. A kétnapos vitát Ligeti László főtitkár foglalta össze. A kongresszus ezután megválasztotta a 89 tagú új központi vezetőséget, a számvizsgáló bizottságot és a szakszervezetek XXII. kongresszusának 75 küldöttét. A központi vezetőség megtartotta első alakuló ülését, megválasztotta az elnökséget. A szakszervezet főtitkára ismét Ligeti László, elnöke Szász Ferencné lett. Titkárai: Nagy László, dr. Krekics György, és Vészi Lászlóné. Alelnökei: Körösi Gyula és Lehr György. Az elnökség további tagjai: Aradi Vilmosné, Bán Gyula, Forró Andor, Földes Jánosné dr., Gelb Miklós, Horváth János, Kiss Tibor, Kopasz Józsefné, Nasch Miklós, Rédei Alfréd, Szente Gyula, dr. Szilvasán Pál, Vásári Endréné, Zenkó Béla. A számvizsgáló bizottság ismét Balassa Jánost választotta elnökévé. Lukács Mária A villa ablakai völgyekre néznek — távolabb pára burkolja a nagyvárost. A Költő utcában vagyunk a Szabadsághegyen, a folyosókon és a dolgozószobákban ragyogó tollú fehér madarak fényképei a falon, lilék és kanalas gémek csillogó víz fölött, erdőrészletek — a magyar táj és a magyar fauna mesteri fotói. Legtöbbjük a hivatal elnökétől, dr. Tildy Zoltántól származik; a férfitől, aki 1946-Mostanában az egész világ a légkör, a folyamok és tengerek szennyezettségéről beszél — a nagy folyóiratok, magazinok oldalai tele vannak elriasztó képekkel. A bioszféra program, amelyet az ENSZ az ember természeti környezetének megóvására alakít ki, társadalmi rendszerüktől függetlenül érdekli az országokat. Csak az okok keresése különböző. A nyugati szakemberek kerülik a gyerek néven nevezését, bizonyos iparágak kontrollálatlan és csak az üzleti igényeket néző túlfejlesztését és a bioszféra szennyezettségét egyszerűen megmagyarázzák az emberiség túlszaporodásával. A mi elvi alapunk más: az irányítható iparfejlesztés, az ember környezetének konszernek érdekeitől független védelme. Ezt az alapot képviselte és képviseli az Országos Természetvédelmi Hivatal elnöke, mostanában minden nemzetközi találkozón. Sok van ilyen, mert a bioszféra védelme előtérbe került. És nem is lehet nemzetközi összefüggéseiből kiragadni, hiszen a légkör és a vizek mindenkié. Nagyon sokat lehetne elérni országok közötti kétoldalú egyezményekkel is. De azért itt, a Szabadsághegyen, ahol valahában szinte egy szál maga lett a természetvédelem első gazdája és most egy megnövekedett hatáskörű, nagy intézmény élén új feladatokra készül. Jókai ültette a maga svábhegyi fáit, elsősorban a hazai tennivalókról kell beszélni. Ezek nem is jelentéktelen eredményekhez csatlakoznak, mert bár a hivatal vezetőjének és munkatársainak sem kenyerük a dicsekvés, nincs okunk röstellkedésAz első földművelésügyi miniszter, akivel a fiatal szakember, a természet és a természetfotózás szenvedélyes híve szót értett, Dobi István volt, attól kezdve különböző funkciókban, de lényegében ugyanezt a tevéknységet végezte, a Természetvédelmi Tanács főtitkári asztalánál is. Az eredmények közé számít a tihanyi tájvédelmi körzet kialakítása, a kisbalatoni vízhiány megszüntetése, s tegyük ide, nem is zárójelben, néhány Európa-, sőt világszerte ismert szép film. Nem hiszem, hogy van még egy országos hivatalunk, amelynek vezetője helikopter ajtajából színesfilmezne, vagy napokat szeretne tölteni a vizek, nádasok világában. Ma már csak szeretne, mert az országos hatásA nagy feladat most az ember természetes környezetének jobb védelmére természetvédelmi vonatkozásban , világviszonylatban sem. Ami a felszabadulás óta történt, valóban korszakos változás. Csak néhány példa: sikerült megszüntetni a Badacsony pusztulását, természetvédelmi rezervátumot létesíteni a Kis- Balatonnál, a Fehér-tónál, a Velencei-tavon, a sok eredmény szubjektív kiindulópontja dr. Tildy Zoltán gyerekkori élménye, a Sárrét, annak különös, a századeleji vízszabályozás miatt tönkrement növény- és állatvilágas körti hivatal vezetése erősen a fővároshoz köti. De a lehetőségek ugyanakkor — nem utolsósorban az 1961. évi természetvédelmi törvényerejű rendelet végrehajtásáról most megjelent kormányrendelet révén — szélesedtek és nőttek. Benne van ebben a növekvő lehetőségben a tanácsok önállóságának növekedése is. A megyei tanácsok széles körű természetvédelmi jogkört kaptak, maguk határozhatnak meg védett területeket — a Költő utcai hivatal csak az országosan kiemelkedő értékekkel kell, hogy törődjön ezután. Ez utat enged az egészséges lokálpatriotizmusnak , meg a realitásnak is, mert a kis létszámú hivatal képtelen szakadatlanul cikázni az ország szép tájai között. Szerencsére sok van. Ebbe tartozik, hogy Budapest körül 30—50 kilométeres körzetben a Pilis, a Börzsöny, a gödöllői dombok igazi pihenőterületté váljanak, hogy egyik se legyen kizárólagos célpont, ahol a túlzsúfoltság, az autók serege már ellene mond a pihenésnek. Tíz-tizenöt éves távlatban az a feladat, hogy ne csak Budapest, hanem a többi iparvárosok körül is kialakuljon a jó levegő, tiszta víz, erdész szaktudással karbantartott (tehát nem ápolatlan) parkerdők övezete. Ezeknek a lelkes szakembereknek, tudósoknak olyan lehetőségei nyíltak most, amelyek korábban valóban utópiának tűntek volna, így például több tárca nagyon jó akarata Másutt az utak új nyomvonalának kialakítása követel jó együttműködést a leginkább érdekelt KPM-mel. Dr. Tildy Zoltán is szereti a szép fasorokat, általában a fákat. Ha nem szeretné, nem ülne az íróasztala mögött. De azért emlékeztet rá: a nagy nemzetközi útvonalak építése, a korszerű útvezetés egyszerűen biztonsági okból nem fér össze a sűrűn telepített fasorokkal, a különböző, tehát a gépkocsivezető figyelmét változatosságával felfrissítő útmenti elemek lesznek „divatosak”, a sövény, bokorcsoportok, ismét fák, ismét sövény. Ez nem mond ellent annak, hogy a magyar tájra annyira jellemző értékes fasorokét megóvják, és ahol csak lehet, megtartsák. A megyék már készítik értékes fasoraik listáját: sok tárgyalás, egyeztetés. Ugyszó támogatásával — szavuk lesz a településfejlesztésben, mert a hivatal véleményét a kormányrendelet szerint most már ki kell kérni a táj jellegét megváltoztató minden építkezési, telepítési terv készítésénél, s a jövőben az ipar levegőrontó új létesítményei sem a beletörődés, hanem az azonnali módosítás fogadtatásában részesülnek. Ez persze, mint annyi minden más, anyagi kérdés: levegőtisztító berendezések, derítők, a folyók ipari szennyezését kiküszöbölő apparátusok megrendelése és beépítése nem filléres tétel. Nagy egységekben gondolkodni, az egészet nézni és ugyanakkor vigyázni a helyi kincsekre: komplex munka. Hódmezővásárhely és Szeged között most jelölték ki és tették védetté az ország III. tájvédelmi körzetét, a Tisza hullámterében, azt lehetne mondani, Mártély központtal.retet segít majd, hogy a természet vesztesége lehetőleg minimális legyen, mert a táj esztétikuma is nemzeti kincs. De túlzásokkal óvni ezt se lehet. Az ember és környezete, az ember és a természet — ez a két összefüggés kerül elő újra és újra. Egyébként ilyen címmel („Ember és természet”) fotóművészeti világkiállítás is nyílik az idei vadászati világkiállításon, ahol minden eddiginél nagyobb szerepet kap a tervszerű természetvédelem. A falra nézek, dr. Tildy íróasztala fölött a karcsú, kiterjesztett szárnyú madarakra. Emberi életünk szép, természeti környezetére, melyet nemcsak filmszalagon és nemcsak albumokban kell továbbadnunk a következő nemzedéknek. Baktai Ferenc Hivatalok a természet Szabadsághegyi beszélgetés környezetünk védelméről A Sárrétről indult el A megyék hatásköre Zöld gyűrűt a városok köré Utak, fák, realitások Igazságügyi vezetők országos értekezlete Dr. Korom Mihály igazságügyminiszter szerdán az EDDSZ székházában országos értekezletet tartott a bírósági elnökök, a minisztérium és a büntetésvégrehajtás vezető munkatársai részére. Az értekezlet részvevői megvitatták az MSZMP X. kongresszusa határozatainak végrehajtásából az igazságügyi szervekre háruló feladatokat. Az értekezleten megjelent Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Benkei András belügyminiszter, dr. Szakács Ödön, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, dr. Szénási Géza legfőbb ügyész és Borbándi János, az MSZMP KB osztályvezetője is. A tanácskozáson felszólalt Biszku Béla is. (MTI) 5 — Mit lehet rólam írni? — kérdezett vissza Tóth István, amikor telefonon jeleztem, hogy riport céljából szeretném felkeresni. De ahogy bemelegszünk a beszélgetésbe Tóth Istvánnal, aki 1967 óta a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, és most országgyűlési képviselőnek is jelölték — úgy érzem, nekem inkább az a gondom, miként írjak meg róla minden érdemeset. Ez a 48 éves férfi eredetileg villamosvezető volt, de a felszabadulás előtti és utáni munkásmozgalom másfajta vezetővé érlelte. 1949-től kezdve Pápán, majd Zala és Somogy megyében, utána pedig a főváros VIII., IX. és XVII. kerületében a legmagasabb területi pártbizottság irányító posztjain dolgozott. — Végül — fűzi hozzá —, mozgalmi tapasztalatokkal gazdagodva 140 ezer tagú szakszervezetünk főtitkári tisztségébe választottak meg. Talán azért is, mert ez a szervezet — amelynek mindvégig tagja maradtam — indított el mozgalmi pályámon ... — Hol, hogyan lett képviselőjelölt? — A Ferencvárosban, mert itt dolgoztam a legtovább, mint a kerületi pártbizottság első titkára, és nagyon jó kapcsolatom alakult ki a lakossággal. Konkrétan egyébként a József Attila lakótelepen jelöltek, amelynek felépítésénél még jómagam is bábáskodtam ... Jelölőgyűlésén ritka kellemes élményben volt része. A sok felszólaló közül egyik azzal ajánlotta képviselőnek, hogy jól ismeri őt Pápáról, a másik Zala megyéből, a harmadik Somogyból, többen a VIII., IX., és a XVII. kerületi párttisztségei idejéről, aztán közlekedésiek álltak ki jelölése mellett. Szóval csupa olyan ember, aki az ország és a főváros különböző részéről és munkaterületéről ismerte erényeit, vezetői képességeit és a dolgozók problémái, sorsa iránti érzékenységét. — Hogyan kerültek ezek az ön jelölőgyűlésére? — Erre én is kíváncsi voltam, mert ez számomra is meglepő és rejtélyes volt, meg aztán többségükre már nem is emlékeztem. Amikor a gyűlés után erről is beszélgettem velük , kiderült, hogy mindnyájan már régóta a lakótelepen élnek. Hiszen ennek minden lakója az ország és a főváros különböző részeiből az elmúlt évtizedek belső „népvándorlásával” került ide, így hát nagyon meghatottak ezek a spontán ajánlások, amelyekre a legkevésbé számítottam ... Persze olyan felszólaló is akadt, aki közölte, hogy korábban nem ismerte Tóth Istvánt, de amikor a népfrontnál már előbb értesült a jelöléséről , külön „maszek-nyomozást” folytatott utána. S még arról is tájékozódott, hogy a családi élete példás, két nagy lánya van. Mellesleg az egyik pedagógus, a másik könyvtáros. Az illető szavaiban egyébként az volt a legderűsebb, ahogy továbbadta informátorai ama véleményét: „Ezzel az emberrel jól jártok ...” — A szakszervezeti főtitkár és a leendő képviselő tisztségében milyen közös vonásokat lát? — Mindenekelőtt azt, hogy mindkettőt csak a közügyek, a közérdek odaadó szolgálatával lehet ellátni. Ezért, ha képviselőnek is megválasztanak, mindkét területen fő feladatomnak tekintem: bátran és őszintén képviselni a hozzám tartozó szervezett dolgozik és az engem Parlamentbe küldő lakosság érdekeit. Sosem elhallgatva a valóságos problémákat és ellentmondásokat... — Az elmúlt évek alatt milyen eredményeket ért el szakszervezetük? — Minden közlekedési, karbantartó és javítóüzemben lényegesen javultak a dolgozók munka- és szociális körülményei. További fő célunk a közlekedési dolgozók bérét összhangba hozni az ipari dolgozók átlagbérével. És elérni a szakszervezetünkhöz tartozó körülbelül 30 ezer hivatásos gépkocsivezető szakmunkássá minősítését... — Választókerületében milyen megoldásra váró problémákat lát? — Most csak egyet említenék, azt, hogy a József Attila telepen meghagyták a hajdani Mária Valéria telep néhány házcsoportját, a múlt emlékeztetőjéül — „leendő múzeumnak”. Csakhogy lakóik továbbra is ottmaradtak a mélyedésbe épült, esőktől mindig beázó, egészségtelen épületekben. Nos, őket nem tekinthetjük a múlt afféle élő múzeumának. Helyzetükön változtatni kell, mert ez még a telepi modern házak lakóinak a lelkiismeretét is bántja És az enyémet sem hagyja nyugton. .. Szenes Imre Bátran és őszintén képviselni Mesterséges bioszféra több éves űrutazásokhoz Orbitális űr, állomásuk biológiai kísérletek számára Jazdovszkij professzor előadása V. J. Jazdovszkij professzor, a szovjet űrhajós- és tudósküldöttség vezetője a Technika Házában tartott előadásában a közeljövő egyik legfontosabb űrkutatási feladataként a hosszan tartó űrutazások feltételeinek kidolgozását jelölte meg. A huzamos űrrepüléseket az eddigiektől lényegesen eltérő feltételek között lehet lebonyolítani. Az eddig felbocsátott űrhajók utasai a szó szoros értelmében készletből éltek. Az oxigént, gázt vagy folyékony állapotban, illetőleg vegyületekben vitték magukkal, elegendő vízkészletet tároltak az űrhajóban és lényegében előre elkészített élelmet fogyasztottak. A hosszan tartó, több hónapos, esetleg több éves űrutazásokhoz szükséges alapvető életfeltételeket nem lehet ilyen úton biztosítani. Az oxigén, a víz és az alapvető elemek természetes körforgásához hasonló folyamatot kell létrehozni az űrhajóban. Röviden szólva, mesterséges bioszférát kell teremteni. Fontos szerepet játszik majd az űrhajón végbemenő növénytermesztés. A súlytalanság következményeinek vizsgálata még távolról sem tekinthető befejezettnek. A huzamosabb ideig tartó súlytalansági állapot megváltoztathatja a szervezet egyes biokémiai, biofizikai anyagcsere folyamatait. Mindezeknek a kérdéseknek tanulmányozásában igen nagy nehézséget jelent, hogy földi körülmények között tulajdonképpen nem lehet létrehozni a súlytalanság állapotát. Az állandóan működő orbitális űrállomások létrehozása azonban lehetővé teszi majd a biológia és az orvostudomány számára ezeknek a problémáknak a megoldását. Űrhajós-tudósok Debrecen díszpolgárai A hazánkban tartózkodó szovjet űrhajós- és tudós-küldöttség három tagja: V. I. Jazdovszkij professzor, űrbiológus, B. Jegorov, a Szovjetunió Hőse, a Voszhod 1. űrhajóval végrehajtott csoportos űrrepülés egyik részvevője, és J. Rilov, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája űrkutatási intézetének tudományos titkára — Hajdú-Bihar megyébe látogatott A vendégeket Kárához László, a megyei pártbizottság első titkára köszöntötte a megye és a város dolgozói nevében. Szerdán délelőtt a szovjet küldöttség részt vett a debreceni tanács végrehajtó bizottságának a Déri múzeumban megtartott ünnep ülésén, ahol Debrecen díszpolgáraivá avatták a három szovjet űrhajós-tudóst. A. Filipcsenko űrhajós ezredes, a Szovjetunió Hőse, a Szojuz 7. parancsnoka és B. Rogyionov professzor, a műszaki tudományok doktora, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája űrkutatási intézetének osztályvezetője — a hazánkban tartózkodó szovjet űrhajós- és tudósküldöttség tagjai — szerdán Vas megyébe látogattak. (MTI)