Népszava, 1971. május (99. évfolyam, 102–126. sz.)
1971-05-04 / 103. szám
Világ proletárjuk egyesüljetek ! NÉPSZAVA • A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA • 99. ÉVFOLYAM, 103. SZÁM ARA 80 FILLÉR 1971. MÁJUS 4. KEDD Ma megkezdi munkáját amagyar szakszervezetek XXII. kongreszszusa A vezető szervek számot adnak munkájukról és a következő négy esztendőre szóló tennivalókat a küldöttek elé terjesztik vitára. Az előző kongresszusokhoz hasonlóan, most is egy félesztendőnyi ,,bevezető” előzte meg a mai megnyitót: valamenynyi szakszervezeti testület demokratikus újjáválasztásával, három és fél millió szervezett dolgozó véleményének, gondjának összegezésével kerül sor a Szaktanács előterjesztésére. Támaszkodunk arra a társadalompolitikai és gazdaságpolitikai elemzésre, amelyet a párt X. kongresszusa végzett el a múlt év őszén. Számunkra külön jelentőséggel bír a szakszervezeti munkára vonatkozó kongresszusi megállapítás és az a biztatás, hogy a XXI. kongresszuson meghirdetett úton menjünk bátrabban, határozottabban. Négy esztendeje a szakszervezeti mozgalom összpolitikai képét a társadalom irányításában eszközölt munkamegosztásból adódó tennivalók kijelölése és a gyakorlati megoldások formálása jellemezte. S ebben elsőrendű jelentőségű, hogy a munkáshatalom viszonyai között működő szakszervezeti mozgalom politikai, társadalmi és érdekvédelmi funkciója még inkább a lenini útmutatás alapján fejlődjék, erősödjék. A nagy szavak használata nem a legszerencsésebb, de mégiscsak történelmi érdeme a Magyar Szocialista Munkáspártnak és a magyar szakszervezeti mozgalom vezető szerveinek, hogy a szocialista viszonyok alapján dolgozó szakszervezetekről szóló lelini gondolatokat, a magyar viszonyokra alkalmazta és a gyakorlati megvalósítás útjára terelte. A mozgalom kettős funkciójának életképes, alkotó gyakorlása nem egyszerű. Hiszen egyidejűleg kell védeni az össztársadalom és az egyén érdekét, gondoskodni a hatékonyabb gazdálkodás, a termelékenyebb munka segítéséről és ezzel egyidőben a dolgozó milliók életkörülményeinek alakulását lehetőségeinkkel szinkronban , szakadatlanul vizsgálni, s a legkirívóbb helyeken a korrigálásra vonatkozó javaslatokat elkészíteni. Ilyen bonyolult módon lehet — és kell — dolgoznia a szakszervezeteknek a szocializmust építő társadalomban. Ez a szerep növelte — és a következő négy évben még tovább növeli — a szakszervezeti mozgalom felelősségét a munkáshatalom erősítéséért, amelyben osztály-, csoport- és egyéni érdekek ütköznek. Nem a tulajdonforma különbözőségéből eredően, mert hiszen nálunk a tulajdonviszony egyértelműen szocialista. De ezen a platformon is van és keletkeznek konfliktusok, amelyek fölismerése és időben történő föloldása a munkáshatalom stabilitását és gyarapodását szolgálja. Négyesztendei tapasztalattal ültünk a kongresszus asztalához. Politikai lépéseinket jól fogadták és támogatták a szervezett dolgozók, mert helyeslik azt az utat, amelyen megyünk. Tudják és napi tapasztalatok alapján érzékelik, hogy az élet mindig új és új jelenségeket, helyzeteket teremt, amelyek válaszra szoruló kérdésekben jelentkeznek 1967—1971 közötti időben is sok olyan tényező lépett be politikai, társadalmi és gazdasági életünkbe, amelyekre választ kellett adniuk a szakszervezeteknek is. Gondoljunk csak a gazdaság irányításában eszközölt korszerűsítésre, amely lényegesen módosította az üzemek, vállalatok dolgozóinak helyzetét, felelősségét és szerepét a gazdálkodásban. Az üzemi, vállalati ügyvitelben és termelésben jelentkező önállóság olyannyira új helyzetet teremtett, hogy jótékony, kedvező hatását — amely hosszabb távon bontakozik ki igazán — me meg szinte alig tudjuk fölmérni. De ez magával hozta a különböző érdekek nyíltabb jelentkezését és ütközését is Ennélfogva összetettebbé és felelősebbé vált minden fokon a szakszervezet munkája. Az érdekek egyeztetésénél a szakszervezetek magasabbrendű — tehát az össztársadalmi — érdekvédelméből indulnak ki, mert ez egyezik meg a szocializmus, a munkáshatalom igényével. De ez napi tevékenység és konkrét formát ölt: ezer és ezer kérdésben jelentkezik, személyeknél, műhelyeknél, vállalatoknál és iparágaknál. Mindjárt ebből következik az igény is az elmélyültebbé, elemzőbbé váló munka iránt, mert ha valahol, akkor a szakszervezeti mozgalomban nem lehet általánosságban dolgozni. A szakszervezeti szerveknek döntő szavuk van mindenütt azokban a kérdésekben, amelyek a munkások jogaival és kötelezettségeivel, bérügyeikkel és életviszonyukkal összefüggésben állnak. Ez akkor is így van, hogyha ittott meg nem mindenütt tudják jól érvényesíteni okos elgondolásaikat a szakszervezeti választott testületek. A mögöttünk maradt négy évnek az a legnagyobb eredménye, hogy hazánkban a munkáshatalom viszonyai között a szakszervezetek nélkül sem országos, sem iparági méretekben, sem vállalati vonatkozásban semmilyen kérdés nem kerülhet eldöntésre, amely a munkások jogait, kötelességeit, életviszonyait érinti. Szakszervezeti mozgalmunknak ez a lehetősége és munkájának ez az eredményessége érthetően figyelmet keltett nemzetközi osztálytestvéreink körében is. A baráti, szocialista országokban éppen úgy, mint a tőkés társadalmi rendben dolgozó munkások és szakszervezetek között. Mi azt tartjuk, hogy a nemzetközi munkásosztály érdekei a társadalmi berendezkedésektől függetlenül is azonosak. Ezen az alapon van egymással beszélni és közölnivalónk, oly természetes és őszinte módon és stílusban, ahogyan azt a munkások egymás közt megszokták. E felfogás alapján bővültek nemzetközi kapcsolataink a Szakszervezeti Világszövetségen belül és kívül egyaránt. A jövőben is arra törekszünk, hogy mindenütt — ahol munkások dolgoznak és élnek — szót értsünk egymással, mert ez a nemzetközi proletariátus egyetemes érdeke. Örülünk annak, hogy mostani kongresszusunk iránt osztálytestvéreink körében jelentkező érdeklődés abban is kifejezésre jut, hogy részvételükkel megtiszteltek bennünket. Így alkalmunk lesz, hogy személyesen is megismerjék munkánkat, életünket. Mi azt tesszük, amit eddig tettünk. A szocializmus sorsáért és jövőjéért érzett felelősségtől vezettetve erősítjük, gyarapítjuk a munkáshatalmat. Küzdünk minden tényezővel, amely hátráltatja, nehezíti boldogulásunkat. Kongresszusunkon, persze, nemcsak sikereinkről beszélünk, hangot kap munkánk gyengesége és gondjaink bajaink vizsgálatával, mérlegelésével sem maradunk adósak. Ezt is őszintén tesszük, a szervezeti dolgozók megszokták és tisztelik az őszinte, egyenes beszédet. Az az egészséges várakozás, amely a XXII. kongresszusunkat kíséri, nem szenzációk reményében történik. A dolgozó emberek egyre jobban értik és látják munkánk célját és eredményét is. Azt várják, hogy még szervezettebben, eredményesebben ■ dolgozzunk. Ehhez adjon a kongresszus útmutatást, bátorítást a szakszervezeti aktivistáknak, vezetőségeknek. Ezt a XXII. kongresszus minden bizonnyal megteszi. SlULrtS JAW06 A szakszervezetek kongresszusa Körkérdés Fejérben a húsellátásról............. 3 Vizsgálat az elbocsátott fiatalok ügyében . 3 Lottó tárgynyeremény-sorsolás.................. 4 A lakbér-hozzájárulás folyósítása a nyugdíjasoknak................................... 8 íBfő egység és nemzetköziség májusi seregszemléje Szürke égbolt, bujkáló napfény — az égbolt szokásos májusi derűje helyett az utcának kellett pótolnia a tavaszi színeket. Pótolta is a 27. szabad május 1-jén: a zászlódísz, a felvonulás vidám, színes dekorációi, az ifjúság és a kerületek, az üzemek és a sportolók, a népi táncosok ötletei és ruhái „kisegítették’’ az időjárást. A hagyományos május 1-jei pompával vonult végig negyedmillió budapesti a Dózsa György úton, hogy köszöntse a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepét. A hagyománynak megfelelően a díszemelvényen foglaltak helyet a párt és kormány vezetői: Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Benke Valéria, Biszku Béla, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Nemes Dezső, Németh Károly, a Politikai Bizottság tagjai. Óvári Miklós, az MSZMP KB titkára. Brutyó János az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke. Bencsik István, a Hazafias Népfront főtitkára, Földvári Aladár, a Szaktanács elnöke, más politikai és közéleti vezetők, továbbá a munkásmozgalom régi harcosai., , A menet nyitóképét a fiatalok adták, majd egyenruhás munkásőrök az „Éljen május 1.” jelszót emelték a magasba, virággal díszített földgömb, országunk címere, negyedik ötéves tervünk célkitűzéseinek makettjei, házgyári lakáselemek „vonultak” ezután, hogy átadják a helyet 2500 úttörőnek, ifjúgárdistának, a KISZ és a szakmák fiataljainak. A szolidaritást, a békét és a barátságot hirdető fiatalok csoportja után megindult a lakosság menete. Mindenütt párt- és állami vezetők, miniszterek, a termelőmunka, a tudományos élet és a művészetek kiemelkedő képviseli vonultak az első sorokban. Felsorolhatatlan gazdag és színes áradat hullámzott a dísztribün előtt, ötletek és vidámság Kádár János a külföldi vendégek körében. Mellette Gáspár Sándor A Csepeli Acélmű dolgozol a menetben (Folytatás a 2. oldalon) Három nemzedék a nagy seregszemlén (Gonda György felvételei) 44 ország és 4 nemzetközi szövetség küldöttei érkeztek meg a szakszervezetek kongresszusára TvT~„,...~„rchov mrejáous Hétfő délután érkezett nácsának elnöke vezette mind McDonald elnök Negyvennégy ország és négy nemzetközi szövet-» ség küldöttei érkeztek meg eddig a magyar szakszervezetek 22. kongresszusára. Vasárnap, illetve hétfőn délelőtt érkezett meg Budapestre Pavel Stefan, a Román Szakszervezetek Általános Szövetsége központi tanácsának titkára, Gad Gad Hadwan, az Egyesült Arab Köztársaság munkásszövetségének képviselője és az ír Szakszervezetek Kongresszusának (ICTU) küldöttsége Stephen McGonagle vele-totg vezetésével. Hétfő délután érkezett hazánkba a Szakszervezeti Világszövetség delegációja Pierre Gensous főtitkár vezetésével. Wladyslaw Kruczek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Lengyel Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke, Konsztadin Gjaurov, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottságának póttagja, a Bolgár Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke, Karel Hoffmann, a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének póttagja, a Csehszlovák Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom Központi Tanácsának elnöke vezette csehszlovák küldöttség. P. T. Pimenov a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának titkára, a Finn Szakszervezetek Központi Szervezetének (SAK) küldöttsége. Arvo Haulala első elnökhelyettes vezetésével, a Jugoszláv Szakszervezetek Szövetségének küldöttsége Ljubica Dukics vezetésével, a Német Szakszervezeti szövetség (DGB) delegációja Gerd Muhr alelnök vezetésével, Gino Guerra, az Olasz Általános Munkásszövetség (CGU)) titkára, valamint a Skót Szakszervezeti Kongresszus (STV) küldöttsége Raymond McDonald elnök vezetésével. A vendégeket Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára és a SZOT titkárságának tagjai fogadták. Hétfőn a hazánkban tartózkodó szakszervezeti küldöttségek egy része a Százhalombattai Hőerőműben, a Dunai Kőolajipari Vállalatnál is az Érdi Kísérleti Gazdaságban tett látogatást, míg mások a Május 1. Ruhagyárat, illetve az Ikarus gyárat, valamint a nyergesújfalui Viscosa gyárat tekintettek meg. (MTI)