Népszava, 1971. május (99. évfolyam, 102–126. sz.)

1971-05-29 / 125. szám

Világ proletárjait egyesüljetek! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 99. ÉVFOLYAM, 125. SZÁ^^^'|^RA 1 FORINT 1971. MÁJUS 29. SZOMBAT ­ Munkáskezek a tervben efejezéshez közeledik a vállalati ötéves ter- é vek összeállításával kapcsolatos munka. Első­­ ízben nem központi utasítások szabályozzák, " mit és mennyit kell termelniük, hanem maguk a vállalatok fogalmazzák meg feladataikat, céljai­kat. Kétségtelen: ez a munka, éppen újszerűsége miatt, rendkívül bonyolult, összetett, s valljuk be, vállalati szakembereinknek nincs és nem is lehet még elegendő tapasztalatuk. Többségük mégis jól ol­dotta meg feladatát, bizonyítva ezzel, hogy az ön­állóság növelése helyes volt. Az önállóság azonban könnyen a vágyak túl­hangsúlyozását jelentheti, háttérbe szorul a mérle­gelés, a számolás, az erőforrások gondos felmérése. Ebben az esetben az „eredmény” könnyen megjö­vendölhető: a légvárak összeomlanak, az ígérgeté­sek visszájukra fordulnak. K­özgazdasági szakemberek teljes egyértelműséggel­­ vállalják, hogy a negyedik ötéves terv idősza­­­­kában nem várható a szabad munkáskezek sza­­­­porodása. Ez, másképpen megfogalmazva, egy­szersmind azt is jelenti, hogy vállalataink, amikor növekvő termelést, értékesítést, nyereséget tervez­nek, létszámemelésre nem alapozhatnak. Elsősorban a műszaki fejlesztés, a korszerű üzem- és munka­­szervezés adta lehetőségekre kell építeniük. Ezzel szemben mi a helyzet? Gyakorta tapasz­talható, hogy a vállalatok — talán a múlt beideg­­zettségének engedve — termelésfelfutásra gondolva, menten „betervezik” a létszámemelkedést is. S ami mindezt betetőzi: mivel érthetetlen optimizmusuk­ban azt hiszik, hogyha más nem is, de ők kapnak munkásokat — nem gondoskodnak idejében a mun­kaerő helyettesítéséről, nem teremtik meg azoknak a beruházásoknak az alapjait, amelyekkel a hiányzó munkáskezek okozta veszteségeket ellensúlyozhat­nák. z ilyen rövidlátásnak, önámításnak további ha­tásai is jelentkeznek. Szinte természetes, hogy miután nem érzékelik a munkaerőhiány fenye­gető veszedelmét, nem óvják kellő körültekin­téssel a már meglevő dolgozóikat sem, nem becsü­lik kellően a törzsgárda tagjait, s így nem is köt­hetik tartósan gyárukhoz az embereket. Ahhoz, hogy mindennek elejét vegyék nemcsak arra lenne szükség, hogy határozottabban lássanak hozzá a műszaki fejlesztéshez, hanem a munkakö­rülmények állandó javítására is. Enélkül ugyanis nem lepődhetnek meg, ha munkásaik odábbállnak, még csak hűtlenséggel sem vádolhatják őket. S az álmukból a valóságra döbbent álmodozók mit tesznek ilyenkor? Ráígéréssel, irreális bérekkel igyekeznek munkaerőt szerezni, a meglevőket a ki­merülésig túlóráztatják. Ez pedig nem old meg sem­mit, csak bomlasztja a kollektívát, elkedvetleníti az embereket. Csak egyetlen megoldás van, még ha szólamnak is tűnik: körültekintő, a lehetőségeket gondosan mér­legelő tervezésre van szükség. Olyan tervezésre, amelyet a gondos számítás, a mérlegelés jellemez, és nincs semmi köze az álmodozáshoz. Nem földhöz­­ragadás ez, nem a kezdeményező lendület visszafo­gása, hanem tudatos vállalása helyzetünknek, körül­ményeinknek, lehetőségeinknek, s kissé önvédelem is: védekezés a kapkodás, a fe­lte­lelőtlen rögtönzés, az ígérgetések ellen. Semmire 111 nincs nagyobb szükségünk most, mint a józan­ug­ságra. Gazdaságpolitikánk sikerei csak így ma­radhatnak tartósak. Ez pedig a legszebben festett egeknél is értéke­sebb nekünk. Orbán Attila __________________________________________________­_ ­ " Erősítsük tovább egységünket, együttműködésünket Kádár János beszéde a magyar—csehszlovák barátsági nagygyűlésen Fiesch István, az MTI kiküldött tudósítója je­lenti : Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára, a CSKP XIV. kongresszusán részt vevő magyar pártküldöttség vezetője pénteken Usti Nad Labemba, az észak-csehországi megye székhe­lyére látogatott. Útjára elkísérte Jan Gregor, a szö­vetségi kormány elnökhelyettese, Leopold Kovalcik, a CSKP észak-csehországi bizottságának vezető tit­kára, Vince József, a Magyar Népköztársaság prá­gai nagykövete és Frantisek Dvorsky, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. Kádár János és kísérete útközben megállt Te­­rezinben, s megtekintette az egykori náci koncent­rációs tábort, ahol a második világháború éveiben 19 ország állampolgárai, közöttük magyarok ezrei szenvedtek fogságot vagy mártírhalált. Kádár János a magyar küldöttség nevében koszorút helyezett el a fasizmus áldozatainak emlékművénél és beírta nevét a vendégkönyvbe. A megye határában a magyar delegációt a nemzeti bizottság vezetői virággal köszöntötték. Usti Nad Labemba érve Kádár János felkereste a 150 éves vegyipari és kohászati kombinátot, Euró­pa egyik legrégibb vegyipari üzemét, s dr. Václav Grim igazgató kíséretében végigjárta az üzem ter­melőegységeit, műhelyeit. Ezt követően a gyár ma­gyar és csehszlovák zászlókkal feldíszített díszter­mében barátsági nagygyűlést tartottak. A magyar vendégeket először Leopold Kovalcik, a CSKP észak-csehországi bizottságának vezető titkára üd­vözölte, majd Kádár János mondott beszédet. Átadta Csehszlovákia munkásosztályának, test­véri népeinek a magyar munkásosztály, a magyar dolgozó nép szívből jövő, elvtársi üdvözletét és jó­kívánságait. — Pártjuk XIV. kong­resszusának fényét növe­li, hogy egybeesik Cseh­szlovákia Kommunista Pártja megalakulásának 50. évfordulójával — mon­dotta Kádár János, majd méltatta a csehszlovák kommunistáknak a nép szabadságáért, a szocialis­ta forradalom győzelméért vívott harcát. — A magyar nép — folytatta az MSZMP KB első titkára — mindig nagy figyelmet tanúsított Csehszlovákia népeinek harca, munkája iránt. Az őszinte érdeklődés orszá­gaink közvetlen szomszéd­ságából, népeink közös történelmi múltjából, év­századokra visszanyúló kapcsolatából, egy negyed­század óta pedig közös, szocialista elveinkből és céljainkból, az internacio­nalista érzésekből fakad. — Csehszlovákia Kom­munista Pártjának XIV. kongreszusa arról tanús­kodik, hogy­ a csehszlovák kommunisták, a munká­sok, a szocializmus hívei lépésről lépésre leküzdik a korábbi években felhal­mozódott problémákat. Csehszlovákia Kommu­nista Pártjának 1969 áp­rilisi plénuma, a Husák elvtárs körül tömörült új vezetés fordulatot hozott a szocialistaellenes erők­kel vívott harcban, és at­tól kezdve a helyzet az országban egyértelműen a marxista—leninista erők javára fejlődik.­­ Bizonyos, hogy a most ülésező kongresszus megerősíti ezt a pozitív irányzatot. A tapasztalat azt bizonyítja, ha a párt bátran szembenéz a való­sággal és a kérdésekre, legyenek azok bármily ne­hezek, helyesen, nyíltan válaszol, akkor meg is oldja azokat. A nép nagy többsége a magasabb ren­dű, a minden korábbi tár­sadalomnál demokratiku­sabb szocialista rendszer híve. Sokszorosan bebizo­nyosodott: a szocializmus céljai vonzóak, s ha azok tisztán, torzulás nélkül mutatkoznak, mindenkor elnyerik a munkások, pa­rasztok, értelmiségiek, az egész nép alapvető töme­geinek támogatását. A szocializmus eszméi a párt és a tömegek összeforrott erejével párosulva, Cseh­szlovákiában éppen úgy, mint a világ bármely or­szágában — legyőzhetet­­lenek. Kádár János ezt köve­tően hazánk helyzetéről, népünk eredményeiről szólt, majd hangoztatta: — Munkánkban és körül­ményeink alakulásában is meghatározó szerepe van a mindenkori nemzetközi helyzetnek. A nemzetközi kommunista mozgalom­ban, külpolitikánkban a csehszlovák elvtársakkal közös, azonos elveken ala­puló irányvonalat köve­tünk. Az elvek tekinteté­ben mi elkötelezettek va­gyunk. A haladó erőkkel való egységre, a kapitalis­ta országokkal békés egy­más mellett élésre törek­szünk, antiimperialista, szocialista békepolitikát folytatunk. Az MSZMP KB első titkára rámuta­tott: a párt mély meggyő­ződése, hogy a magyar nép legvalódibb érdekeit, országunk szocialista fej­lődését szolgálja, nemzeti függetlenségünket bizto­sítja azáltal, hogy fejleszti az együttműködést, a szö­vetségi kapcsolatokat a felszabadító Szovjetunió­val, a baráti Csehszlovák Szocialista Köztársasággal, a szocialista világközösség más országaival. Az in­ternacionalizmus, a népek és az összes haladó erők egysége megtöri az impe­rializmus minden mester­kedését és képes megvé­delmezni a szocializmus, a­­béke általános érdekeit mindenhol és minden kö­rülmények között. Szólni kívánok a Varsói Szerződés öt országának, köztük a Magyar Népköz­­társaságnak a Csehszlová­kiával kapcsolatos 1968 augusztusi közös lépé­séről is — mondotta Ká­dár János. Úgy tartjuk, hogy ez a lépés szükségszerű volt egy olyan különleges hely­zetben, amikor a cseh­szlovák dolgozók minden vívmánya komoly veszély­be került, amikor belső ellenforradalom kirobban­tása és imperialista inter­venció egyaránt fenyege­tett. Vannak, akik vitat­ják, fennállott-e ilyen sú­lyos és közvetlen veszély? Számunkra, kommunis­ták számára a hatalom kérdése sohasem elvont, csupán elméleti jellegű kérdés, mert nem is le­het az. Önök tudják, hogy 1919 augusztusában az el­ső magyar munkásálla­mot, a Magyar Tanács­­köztársaságot az imperia­listákkal szövetkezett bel­ső ellenség külső fegyve­res beavatkozással verte le. 1956-ban ismét belső és a külső reakciós erők ösz­­szefogása, az általuk szí­tott és támogatott fegyve­res ellenforradalmi felke­lés veszélyeztette a Ma­gyar Népköztársaság lé­tét. Igen fontos tanulság, hogy az ellenség egyik al­kalommal sem lépett fel azonnal és nyíltan a mun­káshatalom megdöntésé­nek jelszavával. 1919-ben éppenúgy, mint 1956-ban, kezdetben a szocializmus, a „tiszta demokrácia”, a „szabadság” jelszavát han­goztatta. De amint úgy érezte, hogy a nyeregben ül, rögtön kimutatta a fo­ga fehérét, leleplezte iga­zi arculatát. 1919-ben ti­zenötezer kommunistát, demokratát, haladó gon­dolkodású embert gyil­kolt le a fehérterror. 1956 októberének utolsó nap­jaiban is egyre ritkábban lehetett hallani a szocia­lizmusról, annál többet a (Folytatás az 5. oldalon) Terület, terv, kapacitás................................ 3 Érdekvédelem — a gyáron kívül is................3 Szép Szó ........................................ 5-8 A száguldó hűtőszekrény és az autóbuszvonat.................12 Tovább fejlődik a Szovjetunió és az EAK barátsága és sokoldalú együttműködése Közös közlemény Podgornij kairói látogatásáról A Kubbeh köztársasági palotában péntek délelőtt Nyikolaj Podgornij meg­beszélést folytatott Anvar Szadattal. A megbeszélést baráti, elvtársi légkör jel­lemezte. Kairóban közös közle­ményt adtak ki Nyikolaj Podgornij látogatásáról, amely hangoztatja: Anvar Szadatnak, az Egyesült Arab Köztársa­ság elnökének, az Arab Szocialista Unió elnöké­nek meghívására Nyikolaj Podgornij, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa elnökségé­nek elnöke május 25—28 között nem hivatalos ba­ráti látogatást tett Kairó­ban. Podgornij több ízben ta­lálkozott és eszmecserét folytatott Szadattal, az EAK elnökével. A tárgya­lások során, amelyek a két ország kapcsolataira jellemző barátság és köl­csönös megértés légköré­ben zajlottak le, a felek véleményt cseréltek a Szovjetunió és az EAK kapcsolatainak további fejlődésével összefüggő számos kérdésről, vala­mint a jelenlegi nemzet­közi helyzet és közel-ke­leti helyzet időszerű prob­lémáiról. Podgornij tájékoztatta az egyiptomi felet az SZKP XXIV. kongresszu­sának eredményeiről és a szovjet népnek a kong­resszus határozatai meg­valósítására irányuló mun­kájáról. Anvar Szadat beszámolt az egyiptomi népnek az iz­raeli agresszió következ­ményei felszámolásáért és az ország gazdasági és tár­sadalmi haladásáért kifej­tett erőfeszítéseiről. A szovjet fél nagyra ér­tékelte az EAK vezetősé­gének Szadat elnök által kifejtett azon eltökéltsé­gét, hogy továbbra is azon a haladó imperialistaelle­nes úton jár, amelyet G. A. Nasszer követett, és amelyet 1962-ben a „nem­zeti akció chartája” és 1968-ban „a március 30-i program” határozott meg, következetesen folytatja a társadalmi haladás és a társadalom szocialista át­alakításának irányvona­lát. A tárgyalásokon a felek a fő figyelmet annak a ve­szedelmes helyzetnek szen­telték, amely az Egyesült Arab Köztársaság és más arab országok ellen irá­nyuló izraeli agresszió eredményeként továbbra is fennáll a Közel-Kele­ten. A felek megállapítot­ták, hogy Izrael az­ Ame­rikai Egyesült Államok támogatására támaszkod­va, agressziót követ el. Álláspontjának lényege nyíltan területrabló jelle­gű. Izrael az 1967-es há­borúban megszállt vala­mennyi arab terület beke­belezésére törekszik. A válság politikai rendezé­sét célzó minden javasla­tot elutasítva és konokul elzárkózva az elől, hogy kivonja csapatait az 1967- ben megszállt területek­ről, Izrael világosan ki­nyilvánítja terjeszkedő törekvéseit, és az egyre fokozódó nemzetközi el­szigeteltség helyzetébe ke­rül. Izrael semmibe veszi az ENSZ alapokmányá­nak és a nemzetközi jog­nak az alapelveit, politi­kája komoly veszélyt je­lent a nemzetközi békére és biztonságra. A felek egyetértenek ab­ban, hogy az Egyesült Arab Köztársaság konst­ruktív politikája a közel­­keleti válság politikai ren­dezésének kérdéseit ille­tően kedvező lehetősége­ket teremt az igazságos és tartós béke létrehozására a Közel-Keleten. Az EAK- nak ez a politikája támo­gatásra talált minden bé­keszerető országnál és a világközvéleménynél. A felek újból leszögez­ték, hogy a Közel-Keleten tartós, szilárd és igazságos béke csak úgy alakulhat ki, ha Izrael kivonul az 1967-ben megszállt vala­mennyi területről, és tel­jes egészében végrehajtja az ENSZ Biztonsági Taná­csának 1967. november 22-i határozatát. A szovjet fél kijelentet­te, hogy a Szovjetunió to­vábbra is sokoldalú segít­ségben és támogatásban részesíti az EAK-ot és más arab országokat az iz­raeli agresszió ellen, vala­mennyi Izrael által meg­szállt arab terület felsza­badítására, a közel-keleti konfliktus igazságos ren­dezésére irányuló igazsá­gos harcokban. Anvar Szadat, az EAK elnöke mélységes háláját fejezte ki a Szovjetunió­nak az EAK-nak az iz­raeli agresszió elleni har­r­cában nyújtott segítsé­géért és támogatásáért, és nagyra értékelte az SZKP XXIV. kongresszusának Igazságos és tartós békét a Közel-Keleten című nyi­latkozatát. A tárgyalások és eszme­cserék során a felek teljes megelégedéssel nyugtáz­ták a Szovjetunió és az EAK baráti kapcsolatai­nak és sokoldalúan gyü­mölcsöző együttműködésé­nek fejlődését, politikai, (Folytatás az 5. oldalon) Ülést tartott az Elnöki Tanács A Népköztársaság Elnö­ki Tanácsa pénteken ülést tartott. A kormány előterjesz­tése alapján megválasz­totta a Központi Népi El­lenőrzési Bizottság elnö­két, elnökhelyetteseit és tagjait. A Központi Népi Ellen­őrzési Bizottság elnökévé dr. Dobrónaki Gyulát, el­nökhelyetteseivé: Péteri Istvánt, dr. Molnár Imrét és Barinkai Oszkárt, tag­jaivá pedig: Barabás Mik­lóst, Csehik Ferencnét, dr. Csendes Bélát, Csuhas Sándort, dr. Dobi Feren­cet, Dobos Sándornét, Do­bos Istvánt, Dojcsák Já­nost, Horváth Lajost, dr. Mulató Jánost, dr. Nyírő Józsefet, Révész Gézát és Villányi Miklóst válasz­? tottá. Az Elnöki Tanács ez­után egyéb ügyeket tár­gyalt. *5­) A Központi Népi Ellen­őrzési Bizottság megvá­lasztott elnöke, elnökhe­lyettesei és tagjai pénte­ken délben az Országház Munkácsy-termében Lo­soncai Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke előtt esküt tettek. Az eskütételnél je­len volt Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhe­lyettese. (MTI) Hazaérkezett a Gáspár Sándor vezette küldöttség Angliából Skóciai és angliai láto­gatását befejezve, csütör­tökön a késő esti órákban hazaérkezett a szakszer­vezeti küldöttség amelyet Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára vezetett. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren a SZOT titkárságának tagjai fogadták. (MTI) A SZOT és a KISZ vezetőinek látogatása a BNV-n Kiss Károlynak, a SZOT alelnökének vezetésével pénteken a BNV-re láto­gatott a Szakszervezetek Országos Tanácsának el­nöksége. Főleg azokban a pavilonokban időztek hosszabb ideig ahol a la­kosság közvetlen ellátását szolgáló cikkeket mutat­ják be. Tájékozódtak ar­ról, hogy a kiállított ter­mék mikor és milyen áron kerül forgalomba, ezenkí­vül számos javaslatot is tettek a közszükségleti cikkek választékának bő­vítésére, mindenekelőtt olyan olcsó és korszerű áruk nagyobb tömegű gyártására, amelyeket a kisebb keresetűek is tud­nak vásárolni. A KISZ intézőbizottsá­ga, titkársága, a kb appa­rátusa, s a megyei bizott­ságok vezetői, képviselői Dr. Horváth Istvánnak, a KISZ kb első titkárának vezetésével tekintették meg a BMV-t Az Etna leghevesebb kitörése Elpusztult Fornazzo A lávafolyam csütörtö­kön este elérte Fornazzo legszélső épületeit, s az­óta sorra nyeli el a házi­kókat. Pénteken reggel óta is több ház összedőlt, a környékbeli falvak órái is meg vannak számlál­va. Fornazzo pusztulása súlyosbította a Sant’ Al­isét fenyegető veszélyt: a lávafolyam három ága közeledik a faluhoz, más­fél, illetve két kilométer­nyire közelítette meg. Az Etna keleti lejtőjén 1800 és 2000 méter ma­gasságban megnyílt krá­terek száma 4-re növeke­dett. A tűzhányó mostani kitörése a leghevesebbnek ígérkezik egész története folyamán.

Next