Népszava, 1971. május (99. évfolyam, 102–126. sz.)
1971-05-08 / 107. szám
A szakszervezetek XXII. kongresszusának tanácskozása Mészáros István: A vezetők jobban osszák meg gondjaikat velünk Mészáros István, az Oroszlányi Szénbányák szocialista brigádvezetője felszólalásában elmondotta, hogy a szocialista brigádmozgalom fejlődésének köszönhető az, hogy az oroszlányi bányák mindenkor helytálltak termelési feladataik teljesítésében. Az utóbbi években az erőteljes gépesítés, a korszerű eszközök használata egyre magasabb képzettséget kíván a munkásoktól. A szocialista brigádoknak tehát a termelési feladatok ellátása mellett az egyik legfontosabb feladatuk a tanulás, a továbbképzés, műveltségük fejlesztése. Megemlítette azt is, hogy a szakmai továbbképzés egyben a man-Gerd Muhr, a Német Szakszervezeti Szövetség (DGB) alelnöke felszólalásában hangsúlyozta, hogy túljutottunk a fnvédelem, a munkabiztonság alapja is, az erősen gépesített bányákban. A szénbányászok gondjairól elmondotta, hogy az elmúlt években szinte minden szombaton, sőt a legtöbb vasárnap is bányába szálltak. A bányászok nagy része nem tartja elfogadhatónak a magyarázatokat. Hiszen most már rendszeresen nem 44 órát, hanem ennél sokkal többet dolgoznak hetenként, és sajnos, ez várható jövőre is. A népgazdaság mindenkor számíthat a bányászokra — mondotta —, de kérjük, hogy a jövőben a vezetők jobban osszák meg gondjaikat velünk a kapcsolatfelvétel fázisán. Szövetségeink kapcsolatainál senki sem fogja tagadni a különböző és néha ellentétes álláspontokat, sem társadalompolitikai, sem szakszervezeti kérdésekben. Ezeket nem is kell elkenni. Azonban az ellentétek kiemelése helyett, a politikába és szervezeteink belső ügyeibe való beavatkozásról lemondva, mindkettőnk hasznára szolgáló közös feladataink felé kívánunk fordulni. Létezik egy sor olyan közös kérdés, amelyben hasznosnak mutatkozik a tapasztalatcsere. Ilyen például a nők különleges védelme, a munkafeltételek, a szakmai képzés, vagy akár a szociális biztonság, a lakásprobléma, amely mindkét szakszervezeti szövetséget egyaránt foglalkoztatja. Vannak olyan problémák, amelyek egyre ijesztőbb mértékben közelednek felénk, és amelyeket csak nemzetközileg lehet megoldani. Ilyen a tömegek elnyomorodása a fejlődő országokban, a levegő szennyeződése vagy a környezetvédelem. Ezeknél különösen felmerül az a kérdés, hogy egyáltalán megengedhető-e, hogy lemondjunk a nemzetközi kapcsolatokról. Befejezésül kiemelte, hogy a SZOT főtitkárának és a DGB elnökének tervezett találkozója remélhetően jobban szélesíti a szakmai kapcsolatokat, tapasztalatcseréket, munkamegbeszéléseket.kat, a gondok között említve például a fogyóeszközök áremelkedését, majd azt a körülményt, hogy a negyedik ötéves terv mintegy 40 százalékos forgalom emelkedésének nagy részét a meglevő hálózatban kell produkálni. A munkaerő-helyzetről szólva elmondta, hogy azelőtt a „miből”, most a „kivel” a legnagyobb kérdés. A munkaerőhiány a vendéglátóiparban tényleges, nyomasztó gond. Hasonlóképpen a munkafeltételek is: a szellőzés javítása, a munka gépesítése, különös tekintettel a mosogatásra, mert hovatovább valóban nem lesz, aki csinálja ezt. Örömmel nyugtázta a szakma társadalmi megítélésében bekövetkezett javulást, majd a nők és a fiatalok problémáiról beszélt. Hezeket, több éves távlati kutató munkára nincs pénz és így a folyamatos fejlesztésre nincs mód. Szóvá tette, hogy az OMFB és a NIM egyre kisebb értékű munkákkal bízza meg az intézeteket, s elsősorban csak a termékfejlesztést szorgalmazza. Mindennek következtében a kutató mérnökök az év első három hónapjában tulajdonképpen piacszerzők, hogy megrendelést kapjon az intézet és csak a második félévben dolgoznak. Ez nem jó kihasználása a szellemi erőnek. Gerd Muhr? Az ellentétek helyett közös feladataink felé fordulunk Magyar és külföldi szakszervezeti vezetők az elnökségben Fabók Zoltán: Nagyobb gondot az egyes ember érdekeinek védelmére Fabók Zoltán, a Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezetének főtitkára hozzászólása első részében arról beszélt, hogy napjainkban aligha van fontosabb megoldásra váró kérdés az emberiség előtt, mint a béke biztosítása. Ennek talán leghathatósabb fegyvere a munkások szilárd összefogása. Utalt arra, hogy az Egyesült Államok 75 milliárd dolláros katonai költségvetése arra kényszeríti a szocialista országokat is, hogy erősítsék fegyveres erejüket. Ezzel az amerikai imperialisták lényegében gazdasági fejlődésünket lassítják. Felszólalását azzal folytatta, hogy az embereknek meg kell tanulniuk a természettel is békében élni. A felelőtlen rablógazdálkodás, a pillanatnyi előnyök kergetése súlyos gazdasági, nem ritkán társadalmi, politikai károkat okozhat. Nálunk is van — mondta — olyan vezető, aki a gazdaságosságot csak forintokban tudja mérni. Ezek azok a vezetők, akik gondosan kiszámolják, mennyibe kerül egy olyan kémény építése, amelyik megszűri a füstöt, s ha drága, nem építik fel. Azzal már nem vetnek számot, hogy a tonnaszámra szálló korom milyen nagy társadalmi, s így közvetve gazdasági károkat is okoz. Elmondta, hogy szakszervezetük naponta találkozik ilyen és ehhez hasonló problémákkal, hiszen a vízellátás, a csatornázás, a lakáskarbantartás és a kertészet — hogy csak néhányat említsünk — tartoznak hozzájuk. Gondjaik megoldásában sokat segített az Építésügyi Minisztérium átalakítása Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériummá. A létszámgondokról szólva elmondta, hogy a vezetőknek meg kell változtatniuk szemléletüket. Alkalmazkodniuk kell a megváltozott körülményekhez, amikor is a termelés növeléséhez nem kérhetnek beruházást és bérkeretet, hanem maguknak kell a növekedés feltételeit megteremteniük. Realitás, hogy az évi egy-két ezrelékes népszaporulat képtelen fedezni a termelés felfutásának szükségletét, s így csak a termelékenység javítása jelenthet megoldást. Hozzászólása befejező részében arról beszélt, hogy a szakszervezeteknek nagyobb gondot kell fordítaniuk az egyes emberek érdekeinek védelmére, ezen belül is a tisztségviselők jogvédelmére. Javasolta, hogy tisztségük lejárta után ne csak egyéves, hanem hosszabb időszakra biztosítsák törvényes védelmüket, csak értékesítési, hanem termelés is. A vendéglátóiparban dolgozók igényének adott kifejezést, amikor a rövidített munkaidő kiterjesztését sürgette. Ismertette a vendéglátóipar fejlődését dokumentáló adato Arató Árpád: A főváros közlekedése az eddiginél is nagyobb erőfeszítést kíván Arató Árpád, a Budapesti Közlekedési Vállalat szb titkára elmondta: a negyedik ötéves tervben további és az eddiginél is nagyobb erőfeszítésekre van szükség, hogy megoldhassák a főváros közlekedési problémáit. Ehhez a nagyobb arányú fejlődéshez meg is lesz a lehetőségük, hiszen a terv során nagyobb beruházásokra is sor kerülhet. Kérte az építőket, iparkodjanak a vállalt határidőiket pontosan betartani, mert például a járműjavítókra máris nagy szükségük lenne a közlekedés zavartalansága érdekében. A közlekedés javítása nem csak vállalatuk dolgozóin múlik. Ehhez az is szükséges, hogy jobb járművekkel lássák el őket és folyamatosan gondoskodjanak az alkatrész-utánpótlásról is. Nagy gondot okoz a vállalatnak, hogy míg máshol az elmúlt években tetemesen nőtt a szabad idő, addig náluk csökkent. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy korán kezdenek, későn végeznek, nem csoda, hogy a vállalat már-már krónikus munkaerő-hiánnyal küzd. " Befejezésül elmondta, sokat várnak attól, hogy a Minisztertanács a közeljövőben foglalkozik majd Budapest közlekedésével. Szabó Csabáné: A vendéglátóipar naponta vizsgázik Szabó Csabáné, a Csepel és Környéke Vendéglátóipari Vállalat csoportvezetője a szakma 130 ezer főnyi dolgozójának gondjairól tájékoztatta a kongresszust. Hangsúlyozta, hogy a szakma naponta vizsgázik, feladata sokrétű, nem Kettler Pál: A munkások nem panaszkodást hanem tetteket várnak vezetőiktől Kettler Pál, az Épületasztalos- és Faipari Vállalat vezérigazgatója gazdaságirányítási rendszerünk hatásait elemezte. Hangsúlyozta: a társadalmilag fontos munka jelenleg nem mindig kap megfelelő anyagi elismerést. A gazdasági szabályzók a nagyüzemeket hátrányosabban bírálják el, mint a kisebbeket, s ez kihat a nyereség és a jövedelmek alakulására is. A továbbiakban szólt arról, hogy a lakásprogram teljesítése érdekében minden vállalatnak teljesíteni kell a kötelezettségét. Ez természetes. Az viszont már kevésbé — folytatta —, hogy legújabban a hazai fához sem tudunk hozzájutni, holott van elegendő, hizen exportra is jut belőle, emiatt a parkettagyártás akadozik, pedig hiány van belőle. Végezetül arról beszélt: helyeseljük, ha a felsőbb vezetés fellép az áremelkedések ellen, az viszont nem jó dolog, hogy különböző szerelvényeknél, tartozékoknál megengedik az áremelést, csupán a késztermékeknél kifogásolják. A kapart kurta szemlélet terjedése veszélyes jelenőség — mondotta befejezésül —, ideje lenne rendet teremteni. A munkások nem panaszkodást hanem tetteket várnak a vezetőktől. Léka Tivadar: A kohászok bére elmaradt az átlagtól Léka Tivadar, az Ózdi Kohászati Művek szb titkára elöljáróban arról tájékoztatta a kongresszust, hogy sikerrel teljesítették a harmadik ötéves tervet. Az elmúlt év eredményei alapján kiérdemelték a párt kongresszusi oklevelét és a Minisztertanács—SZOT vörös vándorzászlaját. Ezt követően néhány gondról beszélt. Többek között elmondotta, hogy a kohászok bérének emelkedése az elmúlt években elmaradt a népgazdaság átlagától. Ha nem történik gyors intézkedés, félő, hogy a munkaerőgondok fokozódnak. Rámutatott a kohászokat évek óta foglalkoztató elentmondásra: évről évre többet, s jobban dolgoznak, helyzetük mégis hátrányos a többi iparághoz képest. A jelenlegi szabályzó rendszer nem ösztönöz megfelelően a belföldi szükségletek kielégítésére — folytatta — az úgynevezett eszközarányos nyereség az exportnál többszörös. Végezetül megemlítette a vasasszakszervezet kongresszusán már elhangzott problémát: a művelődési házak, sportlétesítmények karbantartása, felújítása a nemrégiben megjelent rendelkezés szerint a részesedési alapot terheli, emiatt félő, hogy a szükséges korszerűsítések elmaradnak. Kisbényi Mária: Szellemi erőink jobb kihasználása Kisbényi Mária, a Műanyagipari Kutató Intézet tudományos munkatársa az új gazdaságirányítási rendszer tapasztalatait elemezve megemlítette, hogy az ipari kutató intézeteknél jelentősen megnövekedett a kutatási eredmények kiáramlása és realizálása, kialakult a gazdaságossági szemlélet, ma már szinte kötelességszerűen vizsgálják, hogy a ráfordítás és a kutatás eredménye milyen arányban van. A mechanizmusnak, hátrányaként említette, hogy az ipari vállalatok csak rövid távú, közvetlen eredményre törő munkával bízzák meg az intéz NÉPSZAVA Kaszás István: Az üzemi demokrácia a vezetők és a munkások cselekvési egysége Kaszás István, a Tatabányai Szénbánya Vállalat szakszervezeti tanácsának titkára hangsúlyozta, hogy Tatabányán a munkások szervezettsége az átlagosnál sokkal nagyobb, a dolgozók 98,7 százaléka szervezett munkás. Ez a szervezettség rendkívül sokat jelent a bányaüzem termelési sikereinek elérésénél. Az utóbbi időben nagy hangsúlyt kapott az üzemi demokrácia. 900 bizalmijukkal, ezer dolgozójukkal megbeszélik azt, tulajdonképpen mit is kell tenni az üzemi demokrácia kiszélesítése érdekében. Feltették a kérdést, mi legyen az eddigiektől eltérő. A bizalmiak és a dolgozók egyértelműen arról beszéltek, hogy tulajdonképpen az üzemi demokrácia nem más, mint a vezetők és a munkások cselekvési egysége. Ez a cselekvési egység csak akkor jöhet létre, ha egyetértenek a célkitűzésekben, jól megszervezik a munkát, jó az anyagellátás, s ennek megfelelően a kereset is növekszik. Az üzemi demokráciát tehát nem lehet csupán az üzemvezetőkre bízni, vagy az szb tagjaira. Szükség van arra, hogy ebben aknászok, lőmesterek, vájárok s mindazok részt vegyenek, akik tevékenységükkel hatással vannak az egész kollektíva munkájára, eredményeire. Stephen McGonagle: Az ír szakszervezetek beépültek az ország politikai szerkezetébe Stephen McGonagle, az ír Szakszervezetek Kongresszusa küldöttségének vezetője elmondta, hogy Írországban sok társadalmi, gazdasági és politikai problémával küszködnek. Súlyos gondokat okoz a széthúzó befolyások csökkentése az ír dolgozók között. A szakszervezeti mozgalom elválaszthatatlanul beépült az ország politikai szerkezetébe, és így tud és akar befolyást gyakorolni a kormány elhatározásaira. Az ír szakszervezetnek eltökélt szándéka, hogy a proletár internacionalizmus alapján hozzájáruljon a munkásosztály nemzetközi együttműködéséhez. Ehhez a munkához kíván sok sikert a magyar szakszervezeteknek is. Hassan Meid: Kapcsolataink alapja a szocializmus építése Hassan Meid, az Iraki Szakszervezetek Általános Szövetségének küldötte elmondta, hogy nagy figyelemmel kísérik a magyar gazdasági mechanizmust, értékelik az elért sikereket. Lapjaik részletesen tájékoztatják az olvasókat azzal a nem is leplezett szándékkal, hogy mindazt, amit sikeresen alkalmaznak Magyarországon, megvalósítsák Irakban. Kapcsolataink alapjá — folytatta-e az a munka, amellyel a szocializmust építjük. Irakban olyan társadalmat igyekeznek felépíteni, amelyben a kizsákmányoló termelési viszonyokat teljesen megszüntetik. E küzdelemben kiemelkedő eredmény az új munkatörvény megalkotása, amely biztosítja a munkások alapvető jogait, előírja az üzemi étkeztetést és bölcsődék létesítését, továbbá kötelezi a munkaadókat a munkakörülmények javítására. Rendkívül jelentős az az állami rendelet is, amely előírja a dolgozók aktív részvételét, két képviselő útján a vállalatok igazgatási tanácsában. Ez nagy jogkörrel ruházza fel a szakszervezeteket a termelésirányításban is. Luis Hernan Sabogal: Erősödik a kolumbiai nép szervezettsége és harcossága Luis Hernan Sabogal, a Kolumbiai Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége küldötte bevezetőjében elmondotta, hogy szakszervezetünk küldöttei, akik Kolumbiában jártak, meggyőződhettek arról, milyen változatos és bonyolult formájú náluk az osztályharc. Elítélte az észak-amerikai imperializmust és a kolumbiai burzsoáziát, amely az elmúlt 1971. vájnig