Népszava, 1971. május (99. évfolyam, 102–126. sz.)

1971-05-04 / 103. szám

Világ proletárjuk egyesüljetek ! NÉPSZAVA • A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA • 99. ÉVFOLYAM, 103. SZÁM ARA 80 FILLÉR 1971. MÁJUS 4. KEDD M­a megkezdi munkáját a­­magyar szakszervezetek XXII. kongresz­­szusa A vezető szervek számot adnak munkájukról és a következő négy esztendőre szóló tennivalókat a küldöt­tek elé terjesztik vitára. Az előző kongresszusokhoz hasonlóan, most is egy félesztendőnyi ,,bevezető” előzte meg a mai megnyitót: valameny­­nyi szakszervezeti testület demokratikus újjáválasztásával, három és fél millió szervezett dolgozó véleményének, gond­jának összegezésével kerül sor a Szak­tanács előterjesztésére. Támaszkodunk arra a társadalompoli­tikai és gazdaságpolitikai elemzésre, amelyet a párt X. kongresszusa végzett el a múlt év őszén. Számunkra külön jelentőséggel bír a szakszervezeti mun­kára vonatkozó kongresszusi megállapí­tás és az a biztatás, hogy a XXI. kong­resszuson meghirdetett úton menjünk bátrabban, határozottabban. Négy esztendeje a szakszervezeti moz­galom összpolitikai képét a társadalom irányításában eszközölt munkamegosz­tásból adódó tennivalók kijelölése és a gyakorlati megoldások formálása jelle­mezte. S ebben elsőrendű jelentőségű, hogy a munkáshatalom viszonyai között működő szakszervezeti mozgalom politi­kai, társadalmi és érdekvédelmi funk­ciója még inkább a lenini útmutatás alapján fejlődjék, erősödjék. A nagy szavak használata nem a leg­szerencsésebb, de mégiscsak történelmi érdeme a Magyar Szocialista Munkás­pártnak és a magyar szakszervezeti mozgalom vezető szerveinek, hogy­ a szo­cialista viszonyok alapján dolgozó szak­szervezetekről szóló lelini gondolatokat, a magyar viszonyokra alkalmazta és a gyakorlati megvalósítás útjára terelte. A mozgalom kettős funkciójának élet­képes, alkotó gyakorlása nem egyszerű. Hiszen egyidejűleg kell védeni az össz­­társadalom és az egyén érdekét, gon­doskodni a hatékonyabb gazdálkodás, a termelékenyebb munka segítéséről és ezzel egyidőben a dolgozó milliók élet­­körülményeinek alakulását lehetősé­geinkkel szinkronban , szakadatlanul vizsgálni, s a legkirívóbb helyeken a korrigálásra vonatkozó javaslatokat el­készíteni­. Ilyen bonyolult módon lehet — és kell — dolgoznia a szakszerveze­teknek a szocializmust építő társada­lomban. Ez a szerep növelte — és a következő négy évben még tovább növeli — a szakszervezeti mozgalom felelősségét a munkáshatalom erősítéséért, amelyben osztály-, csoport- és egyéni érdekek üt­köznek. Nem a tulajdonforma különbö­zőségéből eredően, mert hiszen nálunk a tulajdonviszony egyértelműen szocia­lista. De ezen a platformon is van és keletkeznek konfliktusok, amelyek föl­ismerése és időben történő föloldása a munkáshatalom stabilitását és gyarapo­dását szolgálja. N­égyesztendei tapasztalattal ültünk a kongresszus asztalához. Politikai lépéseinket jól fogadták és támo­gatták a szervezett dolgozók, mert he­lyeslik azt az utat, amelyen megyünk. Tudják és napi tapasztalatok alap­ján érzékelik, hogy az élet­ mindig új és új jelenségeket, helyzeteket teremt, ame­lyek válaszra szoruló kérdésekben je­lentkeznek 1967—1971 közötti időben is sok olyan tényező lépett be politikai, társadalmi és gazdasági életünkbe, ame­lyekre választ kellett adniuk a szakszer­vezeteknek is. Gondoljunk csak a gazdaság irányítá­sában eszközölt korszerűsítésre, amely lényegesen módosította az üzemek, vál­lalatok dolgozóinak helyzetét, felelőssé­gét és szerepét a gazdálkodásban. Az üzemi, vállalati ügyvitelben és terme­lésben jelentkező önállóság olyannyira új helyzetet teremtett, hogy jótékony, kedvező hatását — amely hosszabb tá­von bontakozik ki igazán — me meg szinte alig tudjuk fölmérni. De ez ma­gával hozta a különböző érdekek nyíl­tabb jelentkezését és ütközését is Ennélfogva összetettebbé és felelő­sebbé vált minden fokon a szakszerve­zet munkája. Az érdekek egyeztetésénél a szakszervezetek magasabbrendű — te­hát az össztársadalmi — érdekvédelmé­ből indulnak ki, mert ez egyezik meg a szocializmus, a munkáshatalom igényé­vel. De ez napi tevékenység és konkrét formát ölt: ezer és ezer kérdésben je­lentkezik, személyeknél, műhelyeknél, vállalatoknál és iparágaknál. Mindjárt ebből következik az­ igény is az elmé­lyültebbé, elemzőbbé váló munka iránt, mert ha valahol, akkor a szakszervezeti mozgalomban nem lehet általánosság­ban dolgozni. A szakszervezeti szerveknek döntő szavuk van mindenütt azokban a kér­désekben, amelyek a munkások jogai­val és kötelezettségeivel, bérügyeikkel és életviszonyukkal összefüggésben áll­nak. Ez akkor is így van, hogyha itt­­ott meg nem mindenütt tudják jól ér­vényesíteni okos elgondolásaikat a szak­­szervezeti választott testületek. A mögöttünk maradt négy évnek az a legnagyobb eredménye, hogy hazánk­ban a munkáshatalom viszonyai között a szakszervezetek nélkül sem országos, sem iparági méretekben, sem vállalati vonatkozásban semmilyen kérdés nem kerülhet eldöntésre, amely a munkások jogait, kötelességeit, életviszonyait érinti. S­zakszervezeti mozgalmunknak ez a lehetősége és munkájának ez az eredményessége érthetően figyel­met keltett nemzetközi­ osztálytestvé­­reink körében is. A baráti, szocialista országokban éppen úgy, mint a tőkés társadalmi rendben dolgozó munkások és szakszervezetek között. Mi azt tart­juk, hogy a nemzetközi munkásosztály érdekei a társadalmi berendezkedések­től függetlenül is azonosak. Ezen az ala­pon van egymással beszélni­ és közölni­valónk, oly természetes és őszinte mó­don és stílusban, ahogyan azt a munká­sok egymás közt megszokták. E felfogás alapján bővültek nemzet­közi kapcsolataink a Szakszervezeti Vi­lágszövetségen belül és kívül egyaránt. A jövőben is arra törekszünk, hogy mindenütt — ahol munkások dolgoznak és élnek — szót értsünk egymással, mert ez a nemzetközi proletariátus egyetemes érdeke. Örülünk annak, hogy mostani kong­resszusunk iránt osztálytestvéreink kö­rében jelentkező érdeklődés abban is kifejezésre jut, hogy részvételükkel meg­tiszteltek bennünket. Így alkalmunk lesz, hogy személyesen is megismerjék munkánkat, életünket. Mi azt tesszük, amit eddig tettünk. A szocializmus sorsáért és jövőjéért érzett felelősségtől vezettetve erősítjük, gyara­pítjuk a munkáshatalmat. Küzdünk minden tényezővel, amely hátráltatja, nehezíti boldogulásunkat. Kongresszusunkon, persze, nemcsak sikereinkről beszélünk, hangot kap mun­kánk gyengesége és gondjaink­ bajaink vizsgálatával, mérlegelésével sem mara­dunk adósak. Ezt is őszintén tesszük, a szervezeti dolgozók megszokták és tisz­telik az őszinte, egyenes beszédet. A­z­ az egészséges várakozás, amely a XXII. kongresszusunkat kíséri, nem szenzációk reményében történik. A dolgozó emberek egyre jobban értik és látják munkánk célját és eredményét is. Azt várják, hogy még szervezettebben, eredményesebben ■ dolgozzunk. Ehhez adjon a kongresszus útmutatást, bátorí­tást a szakszervezeti aktivistáknak, ve­zetőségeknek. Ezt a XXII. kongresszus minden bi­­zonnyal megteszi. SlULrtS JAW06 A szakszervezetek kongresszusa Körkérdés Fejérben a húsellátásról............. 3 Vizsgálat az elbocsátott fiatalok ügyében . 3 Lottó tárgynyeremény-sorsolás.................. 4 A lakbér-hozzájárulás folyósítása a nyugdíjasoknak................................... 8 íBfő egység és nemzetköziség májusi seregszemléje Szürke égbolt, bujkáló napfény — az égbolt szokásos májusi derűje helyett az utcának kellett pótolnia a tavaszi színe­ket. Pótolta is a 27. sza­bad május 1-jén: a zá­sz­­lódísz, a felvonulás vi­dám, színes dekorációi, az ifjúság és a kerületek, az üzemek és a sportolók, a népi táncosok ötletei és ruhái „kisegítették’’ az időjárást. A hagyományos május 1-jei pompával vo­nult végig negyedmillió budapesti a Dózsa György úton, hogy köszöntse a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepét. A hagyománynak meg­felelően a díszemelvényen foglaltak helyet a párt és kormány vezetői: Kádá­r János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Fock Jenő, a Miniszterta­nács elnöke, Aczél György, Benke Valéria, Biszk­u Béla, Fehér Lajos, Gás­pár Sándor, Kállai Gyu­la, Nemes Dezső, Németh Károly, a Politikai Bizott­ság tagjai. Óvári Miklós, az MSZMP KB titkára. Brutyó János az MSZMP Központi Ellenőrző Bi­zottságának elnöke. Ben­­csik­ István, a Hazafias Népfront főtitkára, Föld­vári Aladár, a Szaktanács elnöke, más politikai és közéleti vezetők, továbbá a munkásmozgalom régi harcosai., , A menet nyitóképét a fiatalok adták, majd egyenruhás munkásőrök az „Éljen május 1.” jelszót emelték a magasba, virág­gal díszített földgömb, or­szágunk címere, negyedik ötéves tervünk célkitűzé­seinek makettjei, házgyá­ri lakáselemek „vonultak” ezután, hogy átadják a helyet 2500 úttörőnek, if­­júgárdistának, a KISZ és a szakmák fiataljainak. A szolidaritást, a békét és a barátságot hirdető fiata­lok csoportja után meg­indult a lakosság menete. Mindenütt párt- és álla­mi­ vezetők, miniszterek, a termelőmunka, a tudo­mányos élet és a művé­szetek kiemelkedő képvi­seli vonultak az első so­rokban. Felsorolhatatlan gazdag és színes áradat hullámzott a dísztribün előtt, ötletek és vidámság Kádár János a külföldi vendégek körében. Mellette Gáspár Sándor A Csepeli Acélmű dolgozol a menetben (Folytatás a 2. oldalon) Három nemzedék a nagy seregszemlén (Gonda György felvételei) 44 ország és 4 nemzetközi szövetség küldöttei érkeztek meg a szakszervezetek kongresszusára TvT~„,...~„rchov mrejáo­us Hétfő délután érkezett nácsának elnöke vezette mind McDonald elnök Negyvennégy ország és négy nemzetközi szövet-» ség küldöttei érkeztek meg eddig a magyar szakszervezetek 22. kong­resszusára. Vasárnap, il­letve hétfőn délelőtt érke­zett meg Budapestre Pa­vel Stefan, a Román Szakszervezetek Általános Szövetsége központi taná­csának titkára, Gad Gad Hadwan, az Egyesült Arab Köztársaság munkásszö­­vetségének képviselője és az ír Szakszervezetek Kongresszusának (ICTU) küldöttsége Stephen McGonagle vele-totg veze­­­tésével. Hétfő délután érkezett hazánkba a Szakszerveze­ti Világszövetség delegá­ciója Pierre Gensous fő­titkár vezetésével. Wla­­dysla­w Kruczek, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Lengyel Szak­szervezetek Központi Ta­nácsának elnöke, Kon­­sztadin Gjaurov, a Bolgár Kommunista Párt Politi­kai Bizottságának póttag­ja, a Bolgár Szakszerve­zetek Központi Tanácsá­nak elnöke, Karel Hoff­mann, a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének póttagja, a Csehszlovák Forradalmi Szakszer­veze­ti Mozgalom Központi Ta­nácsának elnöke vezette csehszlovák küldöttség. P. T. Pimenov a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának titkára, a Finn Szakszervezetek Köz­ponti Szervezetének (SAK) kül­döttsége. Arvo Haulala el­ső elnökhelyettes vezeté­sével, a Jugoszláv Szak­szervezetek Szövetségé­nek küldöttsége Ljubica Dukics vezetésével, a Né­met Szakszervezeti szö­vetség (DGB) delegációja Gerd Muhr alelnök veze­tésével, Gino­ Guerra, az Olasz Általános Munkás­szövetség (CGU­)) titkára, valamint a Skót Szak­­szervezeti Kongresszus (STV) küldöttsége Ray­mond McDonald elnök ve­zetésével. A vendégeket Gáspár Sándor, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára és a SZOT titkárságának tag­jai fogadták. Hétfőn a hazánkban tartózkodó szakszervezeti küldöttségek egy része a Százhalombattai Hőerő­műben, a Dunai Kőolaj­ipari Vállalatnál is az Ér­di Kísérleti Gazdaságban tett látogatást, míg mások a­ Május 1. Ruhagyárat, illetve az Ikarus gyárat, valamint a nyergesújfalui Viscosa gyárat tekintettek meg. (­MTI)

Next