Népszava, 1971. június (99. évfolyam, 127–152. sz.)
1971-06-11 / 136. szám
1971. június 11 A brigád vétója Száztagú brigádok. Jóformán műhelynyi ember. Itt a Kőbányai Gyógyszergyárban csupán egyetlen termék gazdái. Az egyik B 12-t, a másik steroidokat gyárt. A nagy létszám oka: a sok apró, egymástól függő munkafolyamat. Az üzemrészekben meleg van, és enyhén szólva, kellemetlen „illat”. Berki Ferenc, a steroidbrigád vezetője így mutatja be tagjait: Idős, ősz hajú munkáshoz, Kondor Lajoshoz érünk. Büszke rá a brigád, mert amikor a vállalat negyedik ötéves tervének megtárgyalásakor a bölcsőde építéséről vitatkoztak, azt mondta: nem munkaidő után kell odamenni kapirgálni, hanem ajánljunk fel a jutalomszabadságból — a brigádversenyben elért eredményért kapták — egy-két napot, s akkor szívvellélekkel dolgozzunk. — Aligha van kisgyermeke, miért ajánlott fel két napot a szabadságából? — kérdezem. — Mi tizenegyen voltunk testvérek. Akkor más volt a helyzet. Szeretném, ha a fiatalok megértenék, ma jobb életük van. Talán így meg tudom mutatni : ma sem szabad önzőnek lenni. — Megbeszélték a vállalat ötéves tervét? — Persze, nemcsak a steroid-brigáddal beszélték meg az üzem ötéves tervét. — Mi volt az elképzelése a B 12 brigádnak a tervekről? — kérdezem Újvári Pál brigádvezetőt. — Az, hogy az eredeti elképzelés nem jó. Dorogon kívánják a B 12 gyártását fejleszteni. Ez természetesen helyes, de az ő a NIM kiváló dolgozója. Itt kezdte, mint segédmunkás, most technikus. Nagyszerű gyerek. — Ez huligán volt. Ránézek a vékony, csontos fiúra. — Mondd, fiam, az voltál? — Igen — nyögi halkan. — Ezt most zártuk ki — mutat Berki Ferenc egy alacsony, zömök, barna harmincasra. — Ivott és igazolatlanul hiányzott, kérdem a brigádvezetőt. — Akkor, amikor még papíron sem volt — mondja. — Jön hozzám a múlt év vége felé Boha Laci, a beruházásról. „Tudjátok, hogy 160 milliót akarnak ide benyomni” — kérdezi. A beruházás mindig gond, baj, keresni is akarunk, s a fejlesztést is szeretnénk megcsinálni, helyesebben előkészíteni, összehívtam a brigádtanácsot. Nélkülünk ugyanis a beruházás nem végezhető zökkenőmentesen. Javaslatot tettünk, hogy másként készítsék el a munka ütemezését. Mi pedig vállaltuk: a félévig 65 százalékban teljesítjük 1971. évi tervünket, mert a zavartalan szerelés és termelés csak így biztosítható. Az eredmény: a Bio III. üzem tervtanácskozásán elfogadták javaslatunkat, vidéki üzemrész pillanatnyilag még nem bírja a világversenyt. A gyár vezetői viszont 1972-től nálunk nem akarták növelni a termelést, mert a berendezés elavult. Felülvizsgáltuk hat készülékeinket, s üzemegységvezetőnkkel együtt, aki nagyszerű ember, ellentervet készítettünk. S nekünk lett igazunk. Amikor a Bio III-ba lejöttek az üzem vezetői — mind a három igazgató, ilyen még nem volt —, bebizonyítottuk, hogy a berendezések rendbehozása után öt év alatt mi is csaknem 80 százalékkal tudjuk a termelést növelni. Ez meglepte a vezetőket, de a tények könyörtelenek, s a tervet módosítani kellett. Hallgattak ránk, igazat adtak nekünk. — Megkérdezték, hogy mi a véleménye a vállalati elképzelésekről? — szólítom meg Zeller Istvánt, az Újvári-brigád tagját. — Én nem vagyok brigádtanácstag, de beleszólhattam, mert a brigád csaknem egységesen nem értett egyet a tervvel. Legyen Dorog, de legyen verseny is. Gyártsunk mindketten B 12-t, s majd ha az önköltség, a fejlesztés, a piac azt bizonyítja, hogy bírják egyedül. Akkor igent mondunk. — Foglalkoznak a termék értékesítési árának A szocialista brigádok véleményei alapján megkerestem Füzesi József üzemgazdasági főosztályvezetőt aki a Kőbányai Gyógyszergyár ötéves tervének egyik előkészítője volt. — Mindenütt megvitatták elképzeléseiket? — Nem, csak azokban az üzemekben, ahol a végrehajtás kulcskérdés. — Hány helyen, menynyien vettek részt a vitában? — Tíz üzemegységben, hozzávetőleg háromszázan. De ez már csupán a szélesebb körű ismertetés tolmácsolása volt, mert a brigádok már az üzemegységi tanácskozások előtt megvitatták a tennivalókat. Merem állítani, alakulásával, piaci helyzetével is? — Ez nálunk természetes. Bárkit megkérdezhet, megmondja a gyógyszer dollár- és rubelértékét, sőt, még azt is, mennyi a piac pillanatnyi felvevőkészsége. — Ön tudja? — Húsz-huszonkét tonnára becsüljük a nyers kristály keresletét, de ez növekedni fog, ahogy az állattenyésztésben a B 12 használata tért hódít A válasz meglepően pontos: a vállalati piackutatás is így összegezi tapasztalatait. — Hogyan érvényesül a demokratizmus ilyen nagy brigádon belül — kérdem Újvári Pált — Még a „kiváló dolgozó” kitüntetésre is titkos szavazás útján kérünk választ, s őszintén állíthatom, ez a legjobb módszer, mert valóban a legjobb kapja a legtöbb szavazatot. Nem vagyunk mi kiskorúak, ítélni is tudunk, mert komolyan vesznek bennünket, igyekszünk helytállni, nálunk mindenki ismeri az elképzeléseket a saját szakterületéről. A tapasztalat valóban Füzesi Józsefet igazolja. A Kőbányai Gyógyszergyárban a szocialista brigádok tagjai aktív résztvevői a tervkészítésnek. A vezetés igényelte is ezt, figyelembe vette szavukat. Érdemes volt meghallgatni a munkásokat, nemcsak azért, hogy aktívan részt vegyenek szociális körülményeik javításában, hanem azért is, mert bizonyították: értenek az üzemvezetéshez. Kialakult egy változtatott, jobb ötéves üzemi terv, amelyet vezetők, munkások egyformán magukénak éreznek. Pusztai Ferenc Munka utáni kapirgálás helyett Mind a három igazgató Értenek a vezetéshez is Befejeződött a béke és szolidaritás hónapjának eseménysorozata Befejeződött békemozgalmunk hagyományos tavaszi országos eseménysorozata, amely a korábbi esztendőkhöz hasonlóan, ezúttal is a győzelem napjától, május 9-től kezdődött, s az idén a béke és a szolidaritás hónapjává bővült. Mint az Országos Béketanácsnál elmondták, a június 10- zel zárult hazai békeeseménysorozat minden eddiginél nagyobb jelentőségre tett szert, azáltal, hogy időben mintegy keretül szolgált a nemzetközi békemozgalom Budapestre összehívott nagy találkozójához, a május 13—16. között megrendezett BVT-közgyűléshez. A békedemonstrációk egyhónapos sorozatához a Parlamentben megrendezett országos békekonferencia jelentette a nyitányt. Kiemelkedő eseménye volt a béke és szolidaritás hónapjának a Győrött megrendezett országos ifjúsági békekonferencia, amelynek összehívását a KISZ központi bizottsága kezdeményezte. Ugyancsak a társadalom fiatal korosztálya tett hitet békeakaratáról és a szabadságukért küzdő népekkel vállalt szolidaritásáról azon az ifjúsági nagygyűlésen, amelyre Budapesten került sor, a Hanoi parkban ,■ Ho Si Minh szobránál. Bensőséges koszorúzási ünnepség volt a közgyűlés idején Budapesten, a Joliot Curie téren és a Hősök terén levő emlékműnél, s emlékezetes marad a május 17-én, a Sportcsarnokban megrendezett nemzetközi szolidaritási nagygyűlés. Vidéken is mozgalmas volt a béke és szolidaritási hónap. Körülbelül 220 demonstratív nagygyűlés jelentette a program gerincét, ezernél több helyi gyűlésre, különböző békerendezvényekre került sor, s mintegy 900 rétegtalálkozón foglalkoztak a béke ügyének hazai és nemzetközi kérdéseivel. A békehónap során ezrével érkeztek a szolidaritási táviratok, amelyek kifejezésre juttatták a magyar nép osztatlan békeakaratát, szolidaritását a függetlenségükért, szabadságukért küzdő népekkel. (MTI) A posta kollektív szerződését vitatta meg a szakszervezet központi vezetősége A Postások Szakszervezetének központi vezetősége csütörtökön ülést tartott. Dr. Buják Konstantin, a posta vezérigazgató-helyettese és Biró Budis József, a postásszakszervezet titkárának előterjesztése alapján megvitatták a posta 1971— 1975. évekre érvényes kollektív szerződésének tervezetét. A tanácskozáson megjelent és a vitában részt vett Horn Dezső miniszterhelyettes, a posta vezérigazgatója is. A központi vezetőség tagjai Besenyei Miklós főtitkár referátumát meghallgatva, több módosító, kiegészítő javaslatot tettek. Az így módosított végleges kollektív szerződést szombaton ünnepélyes keretek között írják alá. A továbbiakban a központi vezetőség szervezeti kérdésekről tanácskozott. .NÉPSZAVA Közgazdászok jubileumi vándorgyűlése Egerben csütörtökön délelőtt megkezdődött a tizedik közgazdász vándorgyűlés. A megnyitó plenáris ülés díszelnökségében helyet foglalt dr. Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese. Az ülést dr. Garamvölgyi Károly, a pénzügyminiszter első helyettese, a Magyar Közgazdasági Társaság főtitkára nyitotta meg, majd dr. Tímár Mátyás a kormány nevében köszöntötte az országos jelentőségű esemény részvevőit. A plenáris ülésen dr. Csikós Nagy Béla államtitkár, az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke, a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke tartott bevezető előadást „Népgazdasági hatékonyság és vállalati jövedelmezőség” címmel. Kormányrendelet a szakértői munkáról A kormány rendeletet adott ki, amelyben újból szabályozza a szakértők működésével kapcsolatos egyes kérdéseket. Az új kormányrendelet előírja, hogy csak az végezhet szakértői tevékenységet, aki erre engedélyt kap, illetve akit az engedély alapján a szakértők nyilvántartásba bejegyeztek. Az engedélyezést a szakterületnek megfelelő egyetemi, főiskolai végzettséghez, széles körű szakmai gyakorlathoz, kiemelkedő ismerethez kötik. Az új szakértői engedélyek öt évig érvényesek. A rövid határidő azért vált szükségessé, mert az ismeretek viszonylag gyorsan elavulnak, s az újbóli engedélyt akkor adják ki, ha az illető lépést tart a követelményekkel. A korábbi rendelkezés alapján kiadott szakértői jogosultság 1972. június 30-án megszűnik. A rendelet nem érinti az igazságügyi és az államigazgatási eljárásban kirendelt szakértők működését, a külön jogszabályokban szabályozott szakértői testületeket, a felvonó szakértőket, valamint az orvosok szakértői tevékenységét. (MTI) Friss István gyászbeszéde A ravatalnál a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Magyar Tudományos Akadémia nevében Friss István, az MSZMP KB tagja, akadémikus búcsúzott Lukács Györgytől, akinek távozásával — mint mondotta — a magyar és a nemzetközi munkásmozgalmat, a magyar és a nemzetközi tudományos életet és a tudományon és a munkásmozgalmon túl, a magyar társadalmat érte nagy veszteség. Méltatta Lukács György rendkívül gazdag életét, amelyet sok nagy szellem formált. Közülük különösen kettőnek volt rá — nemcsak szellemi életét, de egész sorsát alakító — hatása: Adynak és Marxnak. A munkásmozgalommal az első világháború végén került kapcsolatba. 1918 decemberében belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába. 1919 februárjában a Vörös Újság egyik szerkesztője lett. A Tanácsköztársaság idején közoktatásügyi népbiztos, majd a Vörös Hadsereg 5. hadosztályának politikai biztosa. A Tanácsköztársaság bukása után Korvin Ottóval együtt Magyarországon maradt. Korvin letartóztatása után Bécsbe ment. Horthyék kérték kiadatását, de nemzetközi szolidaritási akció ezt megakadályozta. Bécsben egész élete összeforrott az illegális kommunista párttal. Mint az illegális KMP egyik vezetője, Lukács György vállalta az illegális harc minden kockázatát. 1929-ben a titkárság tagjaként hónapokon át Budapesten irányította a pártmunkát, ami nem volt veszélytelen feladat. A Horthy-rendőrség mindent megtett, hogy az ilegális szervezkedés nyomára jusson. Gyakoriak voltak a lebukások. De más kockázatot jelentett ez Lukács György, és mást a többi kommunista számára. Nem volt kétséges, hogy ha letartóztatják Lukácsot, a Tanácsköztársaság egyik volt vezetőjét, az akasztófa fenyegeti. De — s ezt saját tapasztalatomból tudom — pesti tartózkodása alatt Lukács György viselkedésén a félelemnek nyomát sem lehetett észrevenni. Mint a párt illegális lapjának, a Kommunistának szerkesztője voltam vele kapcsolatban. Ma is meghatottan gondolok arra, hogy mint fiatal kommunista publicistát, olyan elvtársak bátorítottak, mint Landler Jenő és Lukács György. Lukácsot még csak idegesnek sem láttam soha, pedig egész illegális, működésének egyik nehéz időszaka volt ez. A Moszkvában töltött évei alatt Lukács újból behatóan foglalkozott Marx-szal. „Míg a II. Internacionálé — írta erről később — legtöbb vezetője Marxban kizárólagosan vagy legalábbis elsősorban a közgazdaságtan forradalmasítóját látta, mi most kezdtük megérteni, hogy vele új korszak kezdődik az egész emberi gondolkodás történetében, amelyet Lenin működése tett aktuálissá, hatékonynyá. A marxi esztétika önállóságának, elvi eredetiségének elismerése első lépésem volt az új világnézeti fordulat megértése és megvalósítása irányában.” — E fordulat következménye értékes irodalomtörténeti és esztétikai tanulmányok sora volt 1931 nyarán Lukács Berlinbe költözött, ahonnan csak Hitler uralomra jutása után. 1933-ban tért vissza megint a Szovjetunióba. Berlinben élénk kapcsolatban volt a haladó német irodalom legjobb képviselőivel. Moszkvába való visszatérése után a Lityeraturnij Kritik belső munkatársaként működött Ezután a német nyelvű Internationale Literaturban és a Gábor Andor szerkesztette Új Hangban jelentek meg cikkei. Az utóbbiak — élesen és szenvedélyesen — a Magyarország hadbalépését megelőző utolsó évek magyar irodalmának — s egyben az ország életének döntő kérdéseivel foglalkoztak, az oly rég esedékes demokratikus átalakulással. — Hazatérése után irodalomtörténeti és esztétikai munkásságát néhány évig háttérbe szorította a demokratikus és szocialista átalakulás megalapozásának és a béke fenntartásának szentelt közéleti tevékenysége. Egy késői művében írta: „Csupán az ötvenes évek elején gondolhattam arra, hogy teljesen más világnézettel és módszerrel nekiláthassak ifjúkori álmom megvalósításának, hogy tökéletesen más tartalommal, radikálisan ellentétes módszerekkel valóra váltsam azt.” Utolsó nagy műve, Az esztétikum sajátossága, ezt a célt szolgálta. Lukács György sokoldalú tevékenységét jellemezve elmondta, hogy az esztétikával korántsem merült ki érdeklődési köre. Mióta elsajátította a marxizmus tudományos módszerét, szenvedélyesen érdekelte, hogy a legszélesebb körben mi a valóság és ez a valóság hogyan tükröződik az ember fejében. Halála előtt már csaknem teljesen elkészült nagy munkája, a társadalmi lét elméletéről, s mennyi más terve volt még, és milyen szent Az emberi nagyság sokféle alakban jelenik meg földünkön, Lukács György azonban egy egész kivételes változatát személyesítette meg: a nagy gondolkodóét, aki agyának alkotásait — mint a paraszt a maga termesztette magát — saját kezűleg el is vetette köznapjaink valóságába. Köznapjainknak, azaz a történelemnek a termőföldjén. Ez volt az élete, s hadd tegyem hozzá, így és ezért volt kommunista: gondolkodott, s amit kigondolt, azt meg is akarta valósítani. — Nem az a dolgunk most — elvégezhetetlen is volna —, hogy számbavegyük Lukács György munkásságát és életét, eredményeit s elkerülhetetlen buktatóit — mondotta ezután. Ez a vizsgálat a tisztelettel felfigyelő külvilág dolga, gondolkodásának és cselekedeteinek híveié és ellenfeleié. Hogy mi ragadott meg művében és személyében vedélyes figyelemmel kísérte a valóság alakulását élete végéig! Lukács György emberi tulajdonságairól szólva különösen kiemelte rendkívüli szerénységét. Teljesen tudatában volt alkotásai jelentőségének, értékének, de úgy érezte, hogy ezért a társadalom és embertársai részéről semmilyen különös bánásmód sem illeti meg. Nemcsak családtagjai, vagy barátai, de általában a körülötte levők iránt tisztelettel, tapintattal, munkájuk, elfoglaltságuk iránt a legnagyobb figyelemmel viseltetett. — Sokan és sokszor vitatkoztak vele — mondotta ezután. — Voltak tévedései. Maga sem tartotta magát csalhatatlannak, és nemegyszer élesen bírálta, megtagadta korábbi nézeteit. Amit sohasem lehetett kétségbe vonni, az emberi, társadalmi-politikai és tudományos őszintesége, becsületessége volt. Kora ifjúságától az általa megismert, őt körülvevő társadalom megváltoztatásának, megjavításának szentelte életét. A marxizmus—leninizmus megismerésétől Marx és Lenin voltak vezérlő csillagai, az emberi haladás, a társadalom anyagi és szellemi felemelkedése ügyét szolgálta. — Ma már nem vitatható, hogy Lukács György nagyot alkotott. Megtermékenyítően hatott az utolsó évtizedek filozófiai, esztétikai, társadalmi-politikai, tudományos gondolkozására. Új felismerésekkel gazdagította a marxizmus—leninizmust. Hatása messze túlterjedt hazája határain. A nemzetközi tudományos közvélemény mint a marxizmus vezető gondolkodóját, képviselőjét tartotta számon. Halála óta szerte a világon egymást élik az életét, a munkásságát méltató megnyilatkozások. Nemzete, a haladó tudomány és a nemzetközi forradalmi mozgalom gyászolja benne nagy halottját — mondotta ,befejezésül. Az elhunyt barátai nevében Déry Tibor író mondott búcsúszavakat, egyaránt. Egyetlen szóval lehet válaszolni: az emberszeretet, amely végső soron feltételezi az emberbe vetett bizalmat is, s amelyet szüntelen, kitartó gondolkodással igyekezett igazolni. A búcsút vevő feltette a kérdést: milyen volt Lukács György élete? Azt hiszem — mondotta —, hogy nagy barátunknak, végső soron boldog volt az élete. A maga választotta feladaton dolgozhatott, kezdettől az utolsó pillanatig, a maga vállalta fegyelem szabályozta az életét, munkáját a maga választotta társadalmi rendszerben végezhette, s abban a meggyőződésben zárhatta le életét, hogy becsülettel ellátta minden önként vállalt kötelességét. A gyászbeszédek elhangzása után a koporsót a Pantheon temetőjébe vitték, s az Internacionálé hangjai mellett bocsátották a sírba, amelyet elborítottak a gyász és a kegyelet virágai. (MTI) Déry Tibor búcsúszavai I . Csütörtökön a Mező Imre úti temetőben nagy részvéttel búcsúztatták el a 86 éves korában elhunyt Lukács Györgyöt, a magyar Tanácsköztársaság volt népbiztosát, kétszeres Kossuth-díjas akadémikust. A munkásmozgalmi Pantheon területén a gyászolók sokasága állta körül a magyar és a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő személyiségének, a kiváló marxista filozófusnak és esztétának vörös szemfedéllel borított, virágokkal és koszorúkkal övezett ravatalát. A gyászszertartáson a hozzátartozókon kívül részt vettek és a koporsó mellett díszőrséget álltak párt- és állami vezetők, tudományos és kulturális életünk ismert személyiségei, a különböző társadalmi szervezetek képviselői, eljött a végső tiszteletadásra a munkásmozgalom sok régi harcosa, lerótták kegyeletüket az elhunyt egykori munkatársai, tanítványai, barátai és ismerősei, köztük számos külföldről érkezett tisztelője. Nogy részvéttel búcsúztatták el Lukács Györgyöt