Népszava, 1971. szeptember (99. évfolyam, 205–230. sz.)
1971-09-15 / 217. szám
1OTL szeptember 15NÉPSZAVA A második Szörényi-díjas Kilenc év a Karolina úton Van egy díj Magyarországon, amelyet csak 35 évesnél fiatalabb kutató nyerhet el. Szörényi Imrének, a Magyar Tudományos Akadémia Biokémiai Intézete egykori igazgatójának emlékére alapították, az idén ítélték oda másodízben. Olyan fiatal kutató kaphatja, aki a biokémiai kutatások területén kimagasló eredményt ér el. A tudományos sikereknek részesei azok a tudománypolitikai elvek, amelyek a gyakorlati és elméleti kutatómunkát mind szorosabb összhangba kívánják hozni, valamint részese az a nagy összegű támogatás, amelyet a biokémia, mint kiemelt tudomány, az utóbb években kapott. Továbbá a sikerek részese az olyan fiatal kutatók munkája is, mint Závodszky Péter Szörényi-díjas Alapkutatás és siker Harminckét éves. Debrecenben még atomfizikát hallgatott. Miért lett mégis biokémikus? — Bár valóban biokémikusnak vallom magam — mondja —, tulajdonképpen mégis fizikával foglalkozom. Már egyetemista koromban foglalkoztattak az élet bonyolult folyamatainak a kérdései Azt hiszem, ezek megértéséhez egy ponton túl a fizika elveinek és módszereinek alkalmazásával juthatunk közelebb. Ezért jöttem már kilenc éve a Karolina útra, a Biokémiai Intézetbe — és maradtam is itt. Az intézet kutatói enzimológiával foglalkoznak. Itt elsősorban az alapkutatás folyik. Az intézet tematikája egységes, a munkát az jellemzi, hogy biokémikusok, vegyészek, orvosok matematikusok és fizikusok más-más oldalról, de együttműködve próbálnak a jelenségek mélyére hatolni. Nyilvánvalóan ez a sikerek titka is. — Nem öncélú dolog-e kizárólag alapkutatással foglalkozni? — kérdezem Závodszky Pétert. A Newtonok kora lejárt — *A biokémia, és ezen belül az enzimológia gyakorlati jelentőségét ma már igen könnyű felismerni. Hogy csak néhány példát említsek: az orvostudományban a kóros folyamatok okainak felderítéséhez ismernünk kell a folyamatok biokémiai alapját, új gyógyszerek kidolgozásához a hatásmechanizmusokat. Az iparban egyre népszerűbbek az enzimek segítségével végzett vegyi folyamatok. Az élelmiszeripar erjesztési eljárásai, a szesz- és sajtgyártás, a különböző fermentációs folyamatok szintén elképzelhetetlenek az enzimek nélkül. A mezőgazdasági növény-és állatnemesítés, fehérjetermelés, a vegyiparban a különböző mosóporok vegyi előállításánál számba jövő eljárások lényegileg mind a biokémiai kutatások gyakorlati hasznosítását jellemzik. Az a munka tehát, amelyet a fiatal kutató végez, alapja számos gyakorlati tudomány fejlődésének is, azon túl, hogy közelebb visz a mindenkit érdeklő kérdés, az élet folyamatainak megértéséhez is. Emellett közvetlen gyakorlati jellegű tevékenységet is folytat, részt vesz például a világszerte elismert MOM analitikai ultracentrifuga fejlesztésében. — Nem különleges sikerért kaptam a díjat — jegyzi meg —, inkább képletesen szólva azokért a tégláikért, amelyeket nekünk, kutatóknak el kell készítenünk, hogy valahol, valamikor , megszülessék egy nagy tudományos siker. ’■ Rokonszenves szerénység és korszerű kutatói felfogás jellemzi Závodszky Pétert, akárcsak intézetben legtöbb fiatal társát. Az a tudományos hitvallásuk, hogy a Newtonok kora lejárt, és mindenütt összegeződniük kell a részeredmények ezreinek, mert ma már egyetlen zseniális elme sem képes arra, hogy valamely tudományterületen forradalmat csináljunk. Ugyanakkor viszont a kis megfigyelések, részmunkák is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy holnap egy magyar gyár a mainál hatásosabb növényvédő szert termeljen, a földeken még jobb gabonafajta honosodjék meg, s a hormonok máig is javarészt homályos világában feltűnhessék valamely új, különleges gyógyszer, készítmény. A fejlődés lehetőségei Ez mind a biokémia. S a magyar állam lehetővé teszi a kutatást és a tanulást, tapasztalatszerzést. Závodszky Péter például három útra is készül. Először a badeni biofizikus kongresszuson tart 20 perces előadást, azután a várnai biokémiai kongreszszusra utazik, ott is előad. Majd féléves tanulmányút következik Pasadenába. — A világban elképesztő gyorsasággal termelődik a tudományos információ — fejtegeti. — Mire publikálják, már sokszor túlhaladott. Ha a magyar kutató benne akar élni a tudományos világ vérkeringésében, utaznia kell, kongresszusokon, szimpozionokon kell részt vennie, , ahol odamehet egy-egy kérdés szakértőjéhez, kérdezhet, tájékozódhat és ellenőrizheti saját elképzelései helyességét. Az Akadémia ma már meg tudja adni ezeket a lehetőségeket, s a korszerű tudománypolitikai elvek segítségével fejlődhetnek, mind többet és jobbat produkálhatnak fiatal kutatóink. Várkonyi Margit Faipari KGST-tanácskozás Keszthelyen Keszthelyen, a Helikonszállóban, kedden megnyitották a KGST könynyűipari állandó bizottsága fafeldolgozóipari munkacsoportjának nyolcadik plenáris ülését. Az ülésen valamennyi KGST-ország delegációja részt vett. Az ülés a delegációvezetők értekezletével kezdődött meg, majd a tagországok szakértőinek részvételével megnyitották az ötnapos plenáris ülést. Ezen beszámolnak a korábbi ülésszak óta eltelt időszak munkájáról, és megvitatják a legújabb feladatokat. A plenáris ülésen megvitatják az 1972-es munka- és szabványosítási tervet is. (MTI) NI a A Dunakeszi határában épült, az ország eddigi legnagyobb házgyárában évente 4200 lakáshoz készítenek elemeket. Képünkön: különleges technológiai berendezés, amely automatikusan állítja össze és hegeszti a falelemek vasszereléset (MTI Fotó : Balassa Ferenc felvétele) Oroszlányban gép végzi a szénfeltárás kétharmadát Nagy teljesítményű( lengyel ,szángyalat helyeztek üzembe az Oroszlányi Szénbányákban. (MTI) — Határkő volt ez a hét a bányák történetében — fogad Nagy Lajos, Oroszlány bányaművelési osztályának főmérnöke. — A húszas bányaüzemben hétfőn állították munkába az „SWS 4” típusú lengyel széngyalut... De az igazi ünnep, szombaton volt Hogy miért? — Mert tavaly a géppel fejtett szén 802 ezer tonna volt,most pedig már szeptember 11-re átlendültünk a bűvös egymilliós számon. — Öt , éve a szénnek még csak ötödrészét termeltük géppel. Januárban viszont a termelés több mint egyharmadát géppel fejtettük, és májusra ennek aránya 56,1 százalékra növekedett. Augusztusi átlagunkat viszont 68,4 százalékos gépi jövesztéssel zártuk. Ez az arány fenntartható, sőt még fokozható is. Olyan geológiai körülmények közé jutottunk, hogy minden gépünket tökéletesen kihasználhatjuk. A 13 éves átgondolt műszaki fejlesztés tehát meghozta eredményét. — Először hat lengyel fejtő-tövesztő gépet vettünk. Ezeket négy szovjet maróhengerrel egészítettük ki, majd az idén tavasztól a Westfália, ez az NSZK-tól vásárolt széngyalu, most pedig az SWS 4. jelű géppel bővítettük parkunkat. — Termelés-korszerűsítésünk Gulliver-léptűnek látszik a korábbi viszonyainkhoz. De így van ez jól. Hiszen ezzel a legnagyobb fizikai erőkifejtést igénylő tövesztés-rakodást könnyítjük meg a munkásoknak, és a baleseti veszély is, jelentékenyen csökken , ki. 3 A közéleti morálról, moralizálás nélkül Brutyó János az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnökeTársadalmunk erkölcsi állapotát pártunk X. kongresszusa vizsgálta, elemezte és értékelte. Megállapította, hogy elsősorban a pártban, de a társadalom egészében is erősödtek a szocialista erkölcsi vonások. A párttagok többségére jellemző az elvhűség, a párt és a társadalom érdekében végzett önzetlen munka, a közösség céljainak, ügyeinek odaadó szolgálata, a becsületes helytállás a napi munkában, hivatásban, a bíráló szellem, a mind fejlettebb igazságszeretet, és számos más tulajdonság, amely mind mutatja a szocialista erkölcsiség fejlődését. Az összképhez természetesen hozzátartozik az is,hogy a társadalomban, és" sajnos, még párttagok körében is találkozunk amorális jelenségekkel is. Pártunk X. kongresszusa erőteljesen felhívta a figyelmet a szocialista fejlődésünket kísérő káros jelenségekre, amelyek gyökerei a múltba nyúlnak vissza, de amelyek társadalmunk átmeneti talaján tovább élnek, sőt esetenként újratermelődnek, felélénkülnek. Párttagságunk, és igen sok pártonkívüli is egyre erőteljesebben teszi szóvá e visszásságokat, és keményebb fellépést sürgetnek velük szemben. Szeretném hangsúlyozni, hogy ennek ellenére sincs erkölcsi lazulás sem a párton belül, sem az egész társadalomban, mint ahogy ezt egyesek vélik és hangoztatják. Másról van szó. Éspedig arról, hogy megnövekedtek az erkölcsi követelmények, magasabb az igények szintje, ennélfogva szembetűnőbbek a káros, a szocialista erkölcsöt sértő jelenségek. A párttagság és a pártonkívüli közvélemény is a korábbinál magasabb mércével mér. Szigorúbban elítéli az olyan cselekedeteket, amiket korábban elnézett vagy kevésbé vett figyelembe. Azt tapasztaltuk, hogy a X. kongresszus óta a pártszervek szigorúbban lépnek fel azok ellen, akik cselekedeteikkel, magatartásukkal megsértik a párt erkölcsi normáit, s ezzel gyengítik a párt tekintélyét, tömegbefolyását. Ezt úgy ítéljük meg, mint a párt erkölcsi követelményrendszerének további szilárdulását. A párttagok többsége becsületesen, sőt példamutatóan él, akadnak azonban olyanok is, akik gyengének bizonyulnak. Az, hogy a párttagok körében is előfordulnak erkölcsileg kifogásolható cselekedetek és magatartásmódok, abból is adódik, hogy a párttagok nem elszigeteltek a társadalom többi tagjától, életük, munkájuk ugyanolyan hatások alatt állnak, mint a pártonkívülieké, tudatuk, magatartásuk bizonyos mértékig függ az állagtudattól, az átlagmagatartástól (bár ez fordítva is legalább annyira áll, hiszen a kommunisták példamutatása is formálja a közerkölcsöt). A párttagokra is hat továbbá az a körülmény, hogy ma még vannak bizonyos ellentmondások a közérdek és a partikuláris érdek között, hogy a társadalmi ösztönzés ma még nem eléggé hatékony és így tovább. Következésképpen erkölcsi vonatkozásokban a párttagokat is érik negatív hatások. Szeretném hangsúlyozni azt is, hogy a párt tagjai elé magasabb követelményeket állít, mint az egyszerű állampolgári kötelességeket. Aki a párt önkéntes fegyelmét, a magasabb erkölcsi követelményeket nem tudja, vagy nem akarja vállalni, az ne legyen párttag. A párt erkölcse és fegyelme szempontjából a legfontosabb követelménynek tekintjük a párthoz való hűséget, a párt eszméinek, céljainak odaadó szolgálatát, aktív védelmét és képviseletét. Aki ez ellen vét, az gyengíti a pártot, a párt egységét, s ezzel társadalmunk vezető erejét. A pártegység ellen vétő párttagokkal szemben — bár az utóbbi években szám szerint kevesen voltak ilyenek — szigorúan léptünk * A Társadalmi Szemle 8—3. számában A közéleti morál, moralizálás nélkül címmel megjelent nyilatkozat. fel. A párttagok, de a pártonkívüliek jó része erkölcsileg is elítéli az olyanokat, akik, bár tagjai pártunknak, politikai meggyőződésük nem szilárd, nem állnak ki a szirt céljai, eszméi mellett, politikailag ingatagok, vagy egyéni, nemegyszer vélt sérelmeik nyomán a párt politikájával szembehelyezkednek.A pártfegyelem követelményei közé tartozik az is, hogy a párttag — ha úgy adódik — képes legyen akaratát alárendelni a közösség akaratának, a párt határozatait akkor is hajtsa végre, ha azzal esetleg nem ért egyet. Egyesek nem képesek erre. A párt cselekvési egységének gyengítését nem nézhetjük el, és ezért ilyen esetekben a szervezeti szabályzat értelmében fellépünk a fegyelem ellen vétő párttaggal szemben, általában azt tapasztaljuk, hogy a párttagok és a pártonkívüli közvélemény is az erkölcsi követelményeket leszűkíti és erkölcstelen magatartáson főleg anyagi, gazdasági visszaéléseket, a magánéletben mutatkozó kisiklásokat, botrányos cselekményeket értenek. A munkafegyelem megsértését, a „lógást” kevésbé tekintik erkölcstelenségnek. Pedig társadalmunk alapja, minden értékének forrása a munka, és ezért arra törekszünk, hogy az embereket is munkájuk alapján értékeljük. A munkaerkölcsöt mi a szocialista erkölcs egyik legfontosabb tényezőjének tartjuk. Aki ez ellen vét, az a szocialista erkölcs ellen vét, és ezért elítélendő. Erkölcsi kérdés a közösség és az egyén, a kisebb és a nagyobb közösség érdekeinek egyeztetése is. Akadnak, akik a kisebb kollektívák érdekeit a társadalom érdekei fölé helyezik. Még vezető tisztségviselők is — úgymond — a „kollektíva érdekében” kijátsszák a törvényeket, a rendeleteket, tisztességtelen úton növelik a jövedelmet. Különösen tapasztalható ez egyes szövetkezetekben, de állami vállalatoknál is. Előfordult ilyen esetekben, hogy az adott közösség erkölcsileg felmentette az illető vezetőt, mondván, „értünk csak”, vagy „értünk játszotta ki a törvényt”. Figyelmen kívül hagyják, hogy nekik ugyan hasznot hozott az ügylet, a népgazdaságot, a fogyasztót azonban megkárosította. Például, ha indokolatlan árdrágítást követnek el, ez pillanatnyilag előnyös lehet az adott csoportnak, mert több lesz a nyereségük vagy az osztalékuk, de a társadalom többi tagjával szemben ez erkölcstelen, jogtalan haszon. Ugyanakkor ugyanez a kollektíva mint fogyasztó, másoktól elvárja, hogy például ne emeljék indokolatlanul az árakat. Párttagságunk súlyosan elítéli a harácsolást,a munka nélkül szerzett magas jövedelmet, ae felelőtlen gazdálkodást, az indokolatlan reprezentálást, a nagy lábon élést. Szeretném azonban, ha különbséget tennénk a tisztességes munkával, takarékos életmóddal szerzett javak és a munka nélkül kiügyeskedett „vagyonkák” között. Míg az előzőt támogatjuk és arra ösztönzünk, hogy mindenki élvezhesse jó munkája gyümölcsét, addig, ha valaki mindezt munka nélkül, mások kárára, törvényeinket sértve vagy kijátszva akarja elérni i — azt elítéljük. Ezzel összefüggésben szólnék arról is, hogy egyesek az állampolgári jogokat öszszekeverik a lehetőségek erkölcstelen kihasználásával. Mindenkinek állampolgári joga például, hogy telket vásároljon, hétvégi házat építsen, ha erre pénze van. De ha valaki kihasználja azokat a lehetőségeket, előnyöket, kedvezményeket, amelyek esetleg funkciója révén nyílnak számára (előnyös parcellázás, fuvar, bontási anyagok szerzése stb.), akkor ez már nem az állampolgári jog körébe, hanem az erkölcstelen előnyszerzés, a funkcióval való viszszaélés körébe tartozik. Ha már a jog kérdésénél vagyunk, megemlíteném, hogy igen gyakran találkozunk a jogok túlzott hangoztatásával. Ugyanakkor kevesebb szó esik — és az is inkább csak általánosságban — a kötelességekről. Márpedig jogokat követelni a kötelességek teljesítése nélkül — ez erkölcstelen dolog. Nem vagyunk sem aszkéták, sem morálprédikátorok. A párt nem állít fel tagjai számára teljesíthetetlen, embertelen követelményeket. Nem kívánunk kicsinyesen, szőrszálhasogatóan beleavatkozni az emberek magánéletébe. De a párt erkölcsi normáinak betartását mindenkitől megköveteljük mind a közélet, mind a magánélet szférájában. Ehhez persze nem elég az erkölcsi normák felállítása és mindannak a tiltása, ami ezzel ellentétes. Materialisták vagyunk, és ezért tudjuk, hogy egyrészt szükség van gazdasági-társadalmi viszonyaink szüntelen fejlesztésére, másrészt a szívós nevelőmunkára, magában a pártban is. Annál is inkább, mert a párttagságnak kell a szocialista erkölcs további térhódításában is a hajtóerőnek lennie. A nevelőmunka számos változatára és módszerére gondolok. A nevelésnek — a követelmények állítása és számonkérése mellett — a párton belül — egyik, bár nem elsődleges eszköze a pártbüntetés. Ezt a nevelés részének tekintjük, nem megtorlásnak vagy megszégyenítésnek szánjuk. Aki pártbüntetést kap, azt segíteni akarjuk abban, hogy hibáját kijavítsa, vagyis ne legyen kiközösített ember, hanem olyan, akivel többet kell törődnünk. Sok példa van arra, hogy még a kizártak közül is sokan visszatalálnak a párt útjára, ha „vargabetűk” árán is. )rre természetesen sokkal jobb, ha nem a büntetés eszközével kell nevelnünk. A hanem időben megakadályozzuk azt, hogy a vétségek vagy bűnök útjára térjenek az emberek. Szerintem ebben jobban kell építenünk a kommunista közösség nevelő, emberformáló erejére. Az emberek nevelésében nagy szerepe van a pártszerű légkörnek, a bíráló szellemnek, a nyílt elvtársi szókimondásnak, a segítő szándéknak. Tagadjuk a be nem avatkozás, a kispolgári semlegesség álláspontját. Kötelességünknek tartjuk, hogy időben segítsünk az embereknek, még mielőtt hibát vétenének. Ugyanakkor azt is tapasztaljuk, hogy aki szót emel — jó szándékúan bírál —, azt nemegyszer, igen „kifinomult” módon, megtorlás éri. A X. kongresszus határozata éppen ezért bővítette ki a szervezeti szabályzatot azzal a követelménnyel, hogy a pártszervek kötelesek fegyelmi felelősségre vonást alkalmazni a bírálat elfojtóival szemben, és megvédeni azt, aki bírál. Meg kell mondani, hogy ennek a teljesítése nem egyszerű dolog. Előfordul, hogy a bírálóra rásütik azt a bélyeget, hogy összeférhetetlen, békétlen, sőt, hogy rágalmazó. Ugyanakkor tényleg nehéz eldönteni, meddig tart a jogos bírálat és hol kezdődik a mindenáron való hibakeresés, ami rombolóan, bénítóan hathat a közösségekre. Előfordul az is, hogy valaki a bírálat örve alatt megrágalmaz embereket, s ezáltal jóvátehetetlen helyzeteket teremt, emberek életét teszi tönkre. Az az elvünk, hogy védelmezzük meg a bírálókat, járjunk el a bírálat elfojtóival szemben, de azokkal szemben is, akik rágalmazással, intrikával, névtelen levelekkel, suttogással mérgezik környezetüket. Végül szeretném hangsúlyozni, hogy tapasztalatom szerint a fegyelmi vétségek döntő többségét meg lehetne előzni, ha erősebb lenne a kommunista kollektívák összeforrottsága, erkölcsi ereje, ha időben törődnének az emberekkel. Szerencsére ma már mind több helyen tapasztaljuk, hogy pártszervezeteink olyan légkör kialakítására törekednek, amely nem tűri meg a fegyelmezetlenséget, a jogtalan, erkölcstelen haszonszerzést, a harácsolást, a közérdek semmibe vételét. Ez az egyik legfontosabb biztosítéka annak, hogy meggyorsíthatjuk a szocialista erkölcs társadalmi méretű kibontakozását.