Népszava, 1971. szeptember (99. évfolyam, 205–230. sz.)

1971-09-15 / 217. szám

1OTL szeptember 15NÉPSZAVA A második Szörényi-díjas Kilenc év a Karolina úton Van egy díj Magyaror­szágon, amelyet csak 35 évesnél fiatalabb­­ kutató nyerhet el. Szörényi Im­rének, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Bioké­miai Intézete egykori igazgatójának emlékére alapították, az idén ítél­ték oda másodízben. Olyan fiatal kutató kaphatja, aki a biokémiai kutatások területén kimagasló ered­ményt ér el. A tudományos sikerek­nek részesei azok a tudo­mánypolitikai elvek, ame­lyek a gyakorlati és elmé­leti kutatómunkát mind szorosabb összhangba kí­vánják hozni, valamint részese az a nagy össze­gű támogatás, amelyet a biokémia, mint kiemelt tudomány, az utóbb évek­ben kapott. Továbbá a si­kerek részese az olyan f­iatal kutatók munkája is, mint Závodszky Péter Szörényi-díjas Alapku­tatás és siker Harminckét éves. Deb­recenben még atomfizikát h­allgatott. Miért lett még­is biokémikus? — Bár való­ban bioké­mikusnak vallom magam — mondja —, tulajdon­képpen mégis fizikával foglalkozom. Már egyete­mista koromban foglal­koztattak az élet bonyo­lult folyamatainak a kér­dései Azt hiszem, ezek megértéséhez egy ponton túl a fizika elveinek és módszereinek alkalmazá­sával juthatunk közelebb. Ezért jöttem már kilenc éve a Karolina útra,­ a Biokémiai Intézetbe — és maradtam­ is itt. Az intézet kutatói en­­zimológiával foglalkoznak. Itt elsősorban az alapku­tatás folyik. Az intézet te­matikája egységes, a mun­kát az jellemzi, hogy bio­kémikusok, vegyészek, or­vosok­ matematikusok és fizikusok más-más oldal­ról, de együttműködve próbálnak a jelenségek mélyére hatolni. Nyilván­valóan ez a sikerek titka is. — Nem öncélú dolog-e kizárólag alapkutatással foglalkozni? — kérdezem Závodszky Pétert. A Newtonok kora lejárt — *A biokémia, és ezen belül az enzimológia gya­korlati jelentőségét ma már igen könnyű felis­merni. Hogy csak néhány példát említsek: az orvos­­tudományban a kóros fo­lyamatok okainak felderí­téséhez ismernünk kell a folyamatok biokémiai alapját, új gyógyszerek kidolgozásához a hatás­­mechanizmusokat. Az ipar­ban egyre népszerűbbek az enzimek segítségével végzett vegyi folyamatok. Az élelmiszeripar erjesz­tési eljárásai, a szesz- és sajtgyártás, a különböző fermentációs folyamatok szintén elképzelhetetlenek az enzimek nélkül. A me­zőgazdasági­ növény-és ál­latnemesítés, fehérjeter­melés, a vegyiparban a különböző mosóporok ve­gyi előállításánál számba jövő eljárások lényegileg mind a biokémiai kutatá­sok gyakorlati hasznosítá­sát jellemzik. Az a munka tehát, ame­lyet a fiatal kutató végez, alapja számos gyakorlati tudomány fejlődésének is, azon túl, hogy közelebb visz a mindenkit érdeklő kérdés, az élet folyamatai­nak megértéséhez is. Emellett közvetlen gya­korlati jellegű tevékeny­séget is folytat, részt vesz például a világszerte elis­mert MOM analitikai ult­racentrifuga fejlesztésé­ben. — Nem különleges sike­rért kaptam a díjat — jegyzi m­eg —, inkább képletesen szólva azokért a tégláikért, amelyeket ne­künk, kutatóknak el kell készítenünk, hogy valahol, valamikor , megszülessék egy nagy tudományos si­ker. ’■ Rokonszenves szerény­ség és korszerű kutatói felfogás jellemzi Závodsz­ky Pétert, akárcsak inté­zetben legtöbb fiatal tár­sát. Az a tudományos hit­vallásuk, hogy a Newto­nok kora lejárt, és min­denütt összegeződniük kell a részeredmények ez­reinek, mert ma már egy­etlen zseniális elme sem képes arra, hogy valamely tudományterületen forra­dalmat csináljunk. Ugyan­akkor viszont a kis meg­figyelések, részmunkák is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy holnap egy magyar gyár a mainál hatásosabb növényvédő szert termel­jen, a földeken még jobb gabonafajta honosodjék meg, s a hormonok máig is javarészt homályos vi­lágában feltűnhessék va­lamely új, különleges gyógyszer, készítmény. A fejlődés lehetőségei Ez mind a biokémia. S a magyar állam lehetővé teszi a kutatást és a tanu­lást, tapasztalatszerzést. Závodszky Péter például három útra is készül. Elő­ször a badeni biofizikus kongresszuson tart 20 per­ces előadást, azután a vár­nai biokémiai kongresz­­szusra utazik, ott is elő­ad. Majd féléves tanul­mányút következik Pasa­­denába. — A világban elképesz­tő gyorsasággal termelő­dik a tudományos infor­máció — fejtegeti. — Mi­re publikálják, már sok­szor túlhaladott. Ha a ma­gyar kutató benne akar élni a tudományos világ vérkeringésében, utaznia kell, kongresszusokon, szimpozionokon kell részt vennie, , ahol odamehet egy-egy kérdés szakértő­jéhez, kérdezhet, tájéko­zódhat és ellenőrizheti sa­ját elképzelései helyessé­gét. Az Akadémia ma már meg tudja adni ezeket a lehetőségeket, s a korszerű tudománypolitikai elvek segítségével fejlődhetnek, mind többet és jobbat produkálhatnak fiatal ku­tatóink. Várkonyi Margit Faipari KGST-tanácskozás Keszthelyen Keszthelyen, a Helikon­szállóban, kedden meg­nyitották a KGST köny­­nyűipari állandó bizottsá­ga fafeldolgozóipari mun­kacsoportjának nyolcadik plenáris ülését. Az ülésen valamennyi KGST-ország delegációja részt vett. Az ülés a delegáció­­vezetők értekezletével kezdődött meg, majd a tagországok szakértőinek részvételével megnyitot­ták az ötnapos plenáris ülést. Ezen beszámolnak a korábbi ülésszak óta el­telt időszak munkájáról, és megvitatják a legújabb feladatokat. A plenáris ülésen meg­vitatják az 1972-es mun­ka- és szabványosítási tervet is. (MTI) N­I­ a A Dunakeszi határában épült, az ország eddigi legnagyobb házgyárában évente 4200 lakáshoz készítenek elemeket. Képünkön: különleges techno­lógiai berendezés, amely automatikusan állítja össze és hegeszti a falelemek vasszereléset (MTI Fotó : Balassa Ferenc felvétele) ­ Oroszlányban gép végzi a szénfeltárás kétharmadát Nagy teljesítményű( len­gyel ,szángyalat helyeztek üzembe az Oroszlányi Szén­bányákban. (MTI) — Határkő volt ez a hét a bányák történeté­ben — fogad Nagy La­jos, Oroszlány bányamű­velési osztályának főmér­nöke. — A húszas bánya­üzemben hétfőn állították munkába az „SWS 4” tí­pusú lengyel széngyalut... De az igazi ünnep, szom­baton volt Hogy miért? — Mert tavaly a géppel fejtett szén 802 ezer tonna volt,­­most pedig már szeptember 11-re átlen­dültünk a bűvös egymil­liós számon. — Öt , éve a szénnek még csak ötödrészét ter­meltük géppel. Januárban viszont a termelés több mint egyharmadát géppel fejtettük, és májusra en­nek aránya 56,1 százalék­ra növekedett. Augusztusi átlagunkat viszont 68,4 százalékos gépi jövesztés­sel zártuk. Ez az arány fenntartható, sőt még fo­kozható is. Olyan geoló­giai körülmények közé jutottunk, hogy minden gépünket tökéletesen ki­használhatjuk. A 13 éves átgondolt műszaki fej­lesztés tehát meghozta eredményét. — Először hat lengyel fejtő-tövesztő gépet vet­tünk. Ezeket négy szovjet maróhengerrel egészítet­tük ki, majd az idén ta­vasztól a Westfália, ez az NSZK-tól vásárolt szén­­gyalu, most pedig az SWS 4. jelű géppel bőví­tettük parkunkat. — Termelés-korszerűsí­­tésünk Gulliver-léptűnek látszik a korábbi viszo­nyainkhoz. De így van ez jól. Hiszen ezzel a legna­gyobb fizikai erőkifejtést igénylő tövesztés-rakodást könnyítjük meg a munká­soknak, és a baleseti ve­szély is, jelentékenyen csökken­ , ki. 3 A közéleti morálról, moralizálás nélkül Brutyó János az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnökeT­ársadalmunk erkölcsi állapotát pár­tunk X. kongresszusa vizsgálta, ele­mezte és értékelte. Megállapította, hogy elsősorban a pártban, de a társadalom egészében is erősödtek a szocialista erkölcsi vonások. A párttagok többségére jellemző az elvhűség, a párt és a társadalom érde­kében végzett önzetlen munka, a közösség céljainak, ügyeinek odaadó szolgálata, a be­csületes helytállás a napi munkában, hi­vatásban, a bíráló szellem, a mind fejlet­tebb igazságszeretet, és számos más tulaj­donság, amely mind mutatja a szocialista erkölcsiség fejlődését. Az összképhez természetesen hozzátarto­zik az is,­hogy a társadalomban, és" sajnos, még párttagok körében is találkozunk amo­­rális jelenségekkel is. Pártunk X. kong­resszusa erőteljesen felhívta a figyelmet a szocialista fejlődésünket kísérő káros jelen­ségekre, amelyek gyökerei a múltba nyúl­nak vissza, de amelyek társadalmunk át­meneti talaján tovább élnek, sőt esetenként újratermelődnek, felélénkülnek. Párttagsá­gunk, és igen sok pártonkívüli is egyre erő­teljesebben teszi szóvá e visszásságokat, és keményebb fellépést sürgetnek velük szem­ben. Szeretném hangsúlyozni, hogy ennek el­lenére sincs erkölcsi lazulás sem a párton belül, sem az egész társadalomban, mint ahogy ezt egyesek vélik és hangoztatják. Másról van szó. Éspedig arról, hogy meg­növekedtek az erkölcsi követelmények, ma­gasabb az igények szint­je, ennélfogva szem­betűnőbbek a káros, a szocialista erkölcsöt sértő jelenségek. A párttagság és a párton­­kívüli közvélemény is a korábbinál maga­sabb mércével mér. Szigorúbban elítéli az olyan cselekedeteket, amiket korábban el­nézett vagy kevésbé vett figyelembe. A­zt tapasztaltuk, hogy a X. kongresszus óta a pártszervek szigorúbban lépnek fel azok ellen, akik cselekedeteikkel, magatartásukkal megsértik a párt erkölcsi normáit, s ezzel gyengítik a párt tekinté­lyét, tömegbefolyását. Ezt úgy ítéljük meg, mint a párt erkölcsi követelményrendsze­rének további szilárdulását. A párttagok többsége becsületesen, sőt példamutatóan él, akadnak azonban olyanok is, akik gyen­gének bizonyulnak. Az, hogy a párttagok körében is előfor­dulnak erkölcsileg kifogásolható cselekede­tek és magatartásmódok, abból is adódik, hogy a párttagok nem elszigeteltek a tár­sadalom többi tagjától, életük, munkájuk ugyanolyan hatások alatt állnak, mint a pártonkívülieké, tudatuk, magatartásuk bi­zonyos mértékig függ az állagtudattól, az átlagmagatartástól (bár ez fordítva is leg­alább annyira áll, hiszen a kommunisták példamutatása is formálja a közerkölcsöt). A párttagokra is hat továbbá az a körül­mény, hogy ma még vannak bizonyos el­lentmondások a közérdek és a partikuláris érdek között, hogy a társadalmi ösztönzés ma még nem eléggé hatékony és így to­vább. Következésképpen erkölcsi vonatko­zásokban a párttagok­at is érik negatív ha­tások. Szeretném hangsúlyozni azt is, hogy a párt tagjai elé magasabb követelménye­ket állít, mint az egyszerű állampolgári kö­telességeket. Aki a párt önkéntes fegyel­mét, a magasabb erkölcsi követelményeket nem tudja, vagy nem akarja vállalni, az ne legyen párttag. A párt erkölcse és fegyelme szempont­jából a legfontosabb követelménynek te­kintjük a párthoz való hűséget, a párt esz­méinek, céljainak odaadó szolgálatát, aktív védelmét és képviseletét. Aki ez ellen vét, az gyengíti a pártot, a párt egységét, s ezzel társadalmunk vezető erejét. A párt­egység ellen vétő párttagokkal szemben — bár az utóbbi években szám szerint keve­sen voltak ilyenek — szigorúan léptünk * A Társadalmi Szemle 8—3. számában A közéleti morál, moralizálás nélkül címmel megjelent nyilatkozat. fel. A párttagok, de a pártonkívüliek jó része erkölcsileg is elítéli az olyanokat, akik, bár tagjai pártunknak, politikai meg­győződésük nem szilárd, nem állnak ki a szirt céljai, eszméi mellett, politikailag in­gatagok, vagy egyéni, nemegyszer vélt sé­­­­relmeik nyomán a párt politikájával szem­behelyezkednek.­­A pártfegyelem követelményei közé tar­tozik az is, hogy a párttag — ha úgy adó­dik — képes legyen akaratát alárendelni a közösség akaratának, a párt határozatait akkor is hajtsa végre, ha azzal esetleg nem ért egyet. Egyesek nem képesek erre. A párt cselekvési egységének gyengítését nem nézhetjük el, és ezért ilyen esetekben a szervezeti szabályzat értelmében fellépünk a fegyelem ellen vétő párttaggal szemben, általában azt tapasztaljuk, hogy a párt­­­­tagok és a pártonkívüli közvélemény is az erkölcsi követelményeket leszű­kíti és erkölcstelen magatartáson főleg anyagi, gazdasági visszaéléseket, a magán­életben mutatkozó kisiklásokat, botrányos cselekményeket értenek. A munkafegyelem megsértését, a „lógást” kevésbé tekintik er­kölcstelenségnek. Pedig társadalmunk alap­­­­ja, minden értékének forrása a munka, és ezért arra törekszünk, hogy az embereket is munkájuk alapján értékeljük. A munka­erkölcsöt mi a szocialista erkölcs egyik leg­fontosabb tényezőjének tartjuk. Aki ez el­len vét, az a szocialista erkölcs ellen vét, és ezért elítélendő. Erkölcsi kérdés a közösség és az egyén, a kisebb és a nagyobb közösség érdekeinek egyeztetése is. Akadnak, akik a kisebb kol­lektívák érdekeit a társadalom érdekei fölé helyezik. Még vezető tisztségviselők is — úgymond — a „kollektíva érdekében” ki­játsszák a törvényeket, a rendeleteket, tisz­­­­tességtelen úton növelik a jövedelmet. Kü­lönösen tapasztalható ez egyes szövetkeze­tekben, de állami vállalatoknál is. Előfor­dult ilyen esetekben, hogy az adott közös­ség erkölcsileg felmentette az illető veze­tőt, mondván, „értünk csak­”, vagy „értünk játszotta ki a törvényt”. Figyelmen kívül hagyják, hogy nekik ugyan hasznot hozott az ügylet, a népgazdaságot, a fogyasztót azonban megkárosította. Például, ha indo­kolatlan árdrágítást követnek el, ez pilla­natnyilag előnyös lehet az adott csoport­nak, mert több lesz a nyereségük vagy az osztalékuk, de a társadalom többi tagjával szemben ez erkölcstelen, jogtalan haszon. Ugyanakkor ugyanez a kollektíva mint fo­gyasztó, másoktól elvárja, hogy például ne emeljék indokolatlanul az árakat. Párttagságunk súlyosan elítéli a hará­­csolást,­­a munka nélkül szerzett magas jö­vedelmet, ae felelőtlen gazdálkodást, az in­dokolatlan reprezentálást, a nagy lábon élést. S­zeretném azonban, ha különbséget ten­nénk a tisztességes munkával, taka­rékos életmóddal szerzett javak és a munka nélkül kiügyeskedett „vagyonkák” között. Míg az előzőt támogatjuk és arra ösztönzünk, hogy mindenki élvezhesse jó munkája gyümölcsét, addig, ha valaki mindezt munka nélkül, mások kárára, tör­vényeinket sértve vagy kijátszva akarja el­érni i — azt elítéljük. Ezzel összefüggésben szólnék arról is, hogy egyesek az állampolgári jogokat ösz­­szekeverik a lehetőségek erkölcstelen ki­használásával. Mindenkinek állampolgári joga például, hogy telket vásároljon, hét­végi házat építsen, ha erre pénze van. De ha valaki kihasználja azokat a lehetősége­ket, előnyöket, kedvezményeket, amelyek esetleg funkciója révén nyílnak számára (előnyös parcellázás, fuvar, bontási anya­gok szerzése stb.), ak­kor ez már nem az ál­lampolgári jog körébe, hanem az erkölcs­telen előnyszerzés, a funkcióval való visz­­szaélés körébe tartozik. Ha már a jog kérdésénél vagyunk, meg­­­­említeném, hogy igen gyakran találkozunk a jogok túlzott hangoztatásával. Ugyanak­kor kevesebb szó esik — és az is inkább csak általánosságban — a kötelességekről. Márpedig jogokat követelni a kötelességek teljesítése nélkül — ez erkölcstelen dolog. N­em vagyunk sem aszkéták, sem morál­­prédikátorok. A párt nem állít fel tag­jai számára teljesíthetetlen, emberte­len követelményeket. Nem kívánunk kicsi­nyesen, szőrszálhasogatóan beleavatkozni az emberek magánéletébe. De a párt erköl­csi normáinak betartását mindenkitől meg­követeljük mind a közélet, mind a magán­élet szférájában. Ehhez persze nem elég az erkölcsi normák felállítása és mindannak a tiltása, ami ezzel ellentétes. Materialisták vagyunk, és ezért tudjuk, hogy egyrészt szükség van gazdasági-társadalmi viszo­nyaink szüntelen fejlesztésére, másrészt a szívós nevelőmunkára, magában a pártban is. Annál is inkább, mert a párttagságnak kell a szocialista erkölcs további térhódí­tásában is a hajtóerőnek lennie. A nevelő­munka számos változatára és módszerére gondolok. A nevelésnek — a követelmé­nyek állítása és számonkérése mellett — a párton belül — egyik, bár nem elsődleges eszköze a pártbüntetés. Ezt a nevelés ré­szének tekintjük, nem megtorlásnak vagy megszégyenítésnek szánjuk. Aki párt­bün­tetést kap, azt segíteni akarjuk abban, hogy hibáját kijavítsa, vagyis ne legyen kiközö­sített ember, hanem olyan, akivel többet kell törődnünk. Sok példa van arra, hogy még a kizártak közül is sokan visszatalál­nak a párt útjára, ha „vargabetűk” árán is. )r­re természetesen sokkal jobb, ha nem a­­ büntetés eszközével kell nevelnünk. A hanem időben megakadályozzuk azt, hogy a vétségek vagy bűnök útjára térje­nek az emberek. Szerintem ebben jobban kell építenünk a kommunista közösség ne­velő, emberformáló erejére. Az emberek nevelésében nagy szerepe van a pártszerű légkörnek, a bíráló szellemnek, a nyílt elv­társi szókimondásnak, a segítő szándéknak. Tagadjuk a be nem avatkozás, a kispolgári semlegesség álláspontját. Kötelességünknek tartjuk, hogy időben segítsünk az emberek­nek, még mielőtt hibát vétenének. Ugyanakkor azt is tapasztaljuk, hogy aki szót emel — jó szándékúan bírál —, azt nemegyszer, igen „kifinomult” módon, meg­­torlás éri. A X. kongresszus határozata ép­pen ezért bővítette ki a szervezeti szabály­zatot azzal a követelménnyel, hogy a párt­szervek kötelesek fegyelmi felelősségre vo­nást alkalmazni a bírálat elfojtóival szem­ben, és megvédeni azt, aki bírál. Meg kell mondani, hogy ennek a teljesítése nem egy­szerű dolog. Előfordul, hogy a bírálóra rá­sütik azt a bélyeget, hogy összeférhetetlen, békétlen, sőt, hogy rágalmazó. Ugyanakkor tényleg nehéz eldönteni, meddig tart a jogos bírálat és hol kezdődik a mindenáron való hibakeresés, ami rombolóan, bénítóan hathat a közösségekre. Előfordul az is, hogy valaki a bírálat örve alatt megrágalmaz embereket, s ezáltal jóvátehetetlen helyze­teket teremt, emberek életét teszi tönkre. Az az elvünk, hogy védelmezzük meg a bírálókat, járjunk el a bírálat elfojtóival szemben, de azokkal szemben is, akik rá­galmazással, intrikával, névtelen levelek­kel, suttogással mérgezik környezetüket. V­égül szeretném hangsúlyozni, hogy ta­pasztalatom szerint a fegyelmi vétsé­gek döntő többségét meg lehetne előz­ni, ha erősebb lenne a kommunista kollek­tívák összeforrottsága, erkölcsi ereje, ha időben törődnének az emberekkel. Szeren­csére ma már mind több helyen tapasztal­juk, hogy pártszervezeteink olyan légkör kialakítására törekednek, amely nem tűri meg a fegyelmezetlenséget, a jogtalan, er­kölcstelen haszonszerzést, a harácsolást, a közérdek semmibe vételét. Ez az egyik leg­fontosabb biztosítéka annak, hogy meg­gyorsíthatjuk a szocialista erkölcs társa­dalmi méretű kibontakozását.

Next