Népszava, 1971. december (99. évfolyam, 283–308. sz.)
1971-12-04 / 286. szám
2 Gáspár Sándor fogadta a japán Szaktanács küldöttségét Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára pénteken fogadta a Japán Szakszervezeti Főtanács (SOHYO) Iwai Akira, a SOHYO központi tanácsa tagja vezetésével hazánkban tartózkodó japán szakszervezeti küldöttséget. A baráti légkörben lefolyt találkozó során véleménycserét folytattak a magyar és a japán szakszervezeti mozgalom előtt álló időszerű feladatokról, valamint a nemzetközi szakszervezeti mozgalomban mutatkozó egység törekvésekkel öszszefüggő kérdésekről. . . . • » ... Ülést tartott a MEDOSZ központi vezetősége Pénteken ülést tartott a MEDOSZ központi vezetősége. Kovács István főtitkár előadásában tájékoztató jelentést hallgattak meg a KV két ülése között végzett munkáról. Ugyancsak tájékoztató jelentés hangzott el a közép- és alapszervek munkájáról. Előterjesztették és megvitatták a MEDOSZ KV és az elnökség 1972. évi programját. fa * Együttműködési egyezmények a szocialista országok közlekedésének fejlesztésére A KGST közlekedési állandó bizottságának 41. ülésszaka a munkát öszszegező jegyzőkönyv, valamint több fontos együttműködési megállapodás, egyezmény aláírásával pénteken véget ért. Az ülés utolsó napjára — a kereskedelmi tengerhajózási egyezmény aláírására — hazánkba érkezett T. B. Guzsenko, a Szovjetunió tengerhajózási minisztere. November 29—december 3 között Budapesten tartották a KGST közlekedési állandó bizottságának 41. ülésszakát. A tanácskozáson részt vettek a tagországok — Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország, Mongólia, Lengyelország, az NDK, Románia és a Szovjetunió —, valamint Jugoszlávia küldöttségei és a KGST titkárságának képviselői. A szocialista országok gazdasági integrációjának jegyében a bizottság megvizsgálta a KGST-országok egységes konténerfuvarozási rendszerének, a tagországok kereskedelmi tengerhajózási együttműködésének kérdéseit. Műszaki-tudományos együttműködést készített elő a konténerfuvarozási rendszer megteremtése és a KGST-országok közlekedésében a számítástechnika és a matematikai módszerek alkalmazása érdekében. Az ülésszakon megvitatták a KGST-országok javaslatait a dunai áruforgalom növelésére irányuló együttműködés, valamint a KGST-országok közötti menetrendszerű autóbuszjáratok és a nemzetközi tehergépjármű-fuvarozás további fejlesztése érdekében. A 41. ülésszak a barátság, az együttműködés és a kölcsönös megértés szellemében folyt le. A jegyzőkönyv aláírása után az ülésszakon előkészített és megtárgyalt több együttműködési megállapodást is aláírtak. A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének képviselői aláírták a kereskedelmi tengerhajózási együttműködésről szóló egyezményt. A megállapodás előírja az együttműködés fokozását a tengeri hajópark és a kikötők teljesebb, hatékonyabb kihasználása érdekében, s feladatul tűzi a tengerhajózási intézmények, szervezetek és vállalatok közötti gazdasági és tudományos-műszaki kapcsolatok bővítését. Az okmány megerősíti és kiterjeszti a nemzetközi tengerhajózásban az együttműködés korszerűbb, haladó formáit. A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Mongol Népköztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége kormányainak meghatalmazása alapján aláírták az egységes konténerfuvarozási egyezményt és a rendszer bevezetésének programját tartalmazó jegyzőkönyvet. Az egyezmény azt a célt szolgálja, hogy a KGST-országok népgazdaságaik korszerű követelményeinek, valamint a világban tapasztalható tudományosműszaki haladás alapvető irányainak megfelelő, hatékony árufuvarozási rendszert hozzanak létre. Ezzel kapcsolatban az előbbi országok közlekedésügyi minisztériumának képviselői a KGST-országok belföldi és nemzetközi áruszállításait elősegítő konténerfuvarozási rendszer műszaki, gazdasági és technológiai alapjainak megteremtésére műszaki-tudományos együttműködésről szóló egyezményt is aláírtak. A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió közlekedésügyi minisztériumainak képviselői a közlekedés irányításának tökéletesítése érdekében a számítástechnika és a matematikai módszerek alkalmazására ugyancsak műszaki-tudományos együttműködésről szóló megállapodást írtak alá. A jegyzőkönyvek és egyezmények aláírásánál jelen volt Marjai József külügyminiszter-helyettes, ott voltak a KGST-országok és Jugoszlávia Budapestre akkreditált nagykövetei. A 41. ülésszakon részt vett KGST-országok és Jugoszlávia küldöttségei, valamint a KGST- titkárság munkatársai. Az ülésszak befejezése alkalmából dr. Csanádi György közlekedés, és postaügyi miniszter péntek este fogadást adott a deliért-szállóban. (MTI) NEPSZAVA . Napirenden a munkás-paraszt diákok felsőfokú továbbtanulása Ülésezett a Pedagógusok Szakszervezetének felsőoktatási tanácsa A tehetséges munkásparaszt fiatalok iskoláztatásával kapcsolatos feladatokról tárgyalt pénteken a Pedagógusok Szakszervezetének felsőoktatási tanácsa. A referátumot tartó Szalóki Lambert, a felsőoktatási tanács titkára többek között hangsúlyozta: nem nyugodhatunk bele, hogy a vezető állásúak és értelmiségiek gyermekei közül 34 százalék tanul tovább, ugyanakkor a szakmunkások gyermekeinek hét százaléka, a segédmunkásokénak két százaléka, a mezőgazdasági munkásoknak pedig három százaléka folytatja tanulmányait. A hátrányos helyzetet kiegyenlítő feltételek csakis társadalmi összefogással teremthetők meg. A feladatokról szólva a tanácskozáson hangsúlyozták: a továbblépés egyetlen lehetősége a társadalmi összefogás ösztönzése, amelyben jelentős részt vállalhatnak a Pedagógusok Szakszervezetének különböző helyi szervei. Ma már elvárható, hogy ne csak a Szakszervezetek Országos Tanácsa vállaljon jelentős anyagi áldozatot, hanem más szervek is. Az idén a SZOT például 1 millió 700 ezer forintot biztosított a hátrányos helyzetű diákok tanfolyamaira, és további kétmilliót költött szakköri felszerelésekre, laboratóriumokra. Tovább kell fejleszteni a felsőoktatási intézményekben is a munkás-paraszt diákokkal való foglalkozás módszereit. A pedagógusoknak — valamennyi iskolafokon — el kell sajátítaniuk a munkás-paraszt diákokkal való egyéni és csoportos foglalkozás legcélravezetőbb módszereit. (MTI) KÖZÉLET Az MSZMP budapesti párt végrehajtó bizottsága pénteki ülésén a főváros lakásépítési és karbantartási programjának végrehajtásával és a jövő esztendő feladataival foglalkozott. Sleiman Frangié, a Libanoni Köztársaság elnöke táviratban fejezte ki köszönetét Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének a libanoni nemzeti ünnep alkalmából küldött jókívánságaiért. A kubai forradalom védelmére alakult bizottság háromtagú delegációja a Hazafias Népfront Országos Tanácsának meghívására Budapestre érkezett. A delegáció vezetője Rolando Gallardo Fernandez, a bizottság országos titkára. Tagjai: Rolando Bolivár, a bizottság országos vezetőségének tagja, Rigoberto Hernandez, a bizottság havannai tartományi szervezetének titkára. Phan Thi An, a Vietnami Nőszövetség külügyi osztályának hazánkban tartózkodó vezetője pénteken a Magyar Nők Országos Tanácsának székházában találkozott a ,,Takarót Vietnamnak” akcióban részt vevő tömegszervezetek, mozgalmak nőbizottságainak vezetőivel és küldötteivel. I* Szükségből erény A varrónők kívánságára: csak egy műszakban Szükségből erény, sok gonddal, kérdőjellel — így foglalhatnánk össze tömören a Budapesti Finomkötöttárugyár munkaerőhelyzetét, illetve az abból fakadó elképzeléseket. S ez így igaz: a mintegy 3500 embert foglalkoztató vállalat kényes helyzetbe került, évente átlagosan két százalékkal csökken a munkásainak száma, s mindez úgy, hogy debreceni gyárában — ugyancsak évente — 60—70 munkással gyarapodik a létszám. Megbecsülni a maradókat Debrecenben tehát egyelőre nem küszködnek munkáshiánnyal, de Rákospalotán három év alatt háromszázzal csökkent a létszám, s ha kisebb mértékben is, hasonló nehézségek vannak Zuglóban, s újabban Balassagyarmaton is. Ennek hatására döntöttek úgy a Budapesti Finomkötöttárugyár vezetői, hogy vállalva a munkáskezek hiányának következményeit, átmenetileg és szükségből, új utakra térnek. A két budapesti gyárban — tehát Zuglóban és Rákospalotán — összesen 1700 munkás dolgozik. Mintegy tizenöt százalékuk kötödékben, ahol a munka háromműszakos. Ez a 15 százalék látja el alapanyaggal a varrodákat, amelyekben az 1700 munkásból kilencszázan dolgoznak. Az itt dolgozók óriási többsége nő, alig néhány műszerész, beállító szakmunkás kivételével mindenki. A varrodák uralkodó munkarendje a két műszak. A kis létszámú modellvarroda és a gyermekgondozási segélyről visszatért édesanyák részére szervezett „kismamablokkok’’ egy műszakban dolgoznak, de a többiek jelenleg még váltott munkaidőben. A gyorsuló létszámcsökkenés mind nagyobb erővel figyelmeztette a vezetőket: az eddiginél is jobban vigyázzanak a megmaradókra. A két műszak fenntartása illuzórikussá vált, mert nem volt varrónő, akit a gépek mellé ültethettek volna. A szakszervezet vezetői és a gazdasági vezetők ezért sorozatosan megbeszélték a munkásnőkkel : hogyan tovább? Zuglóban százan úgy vélekedtek, jobb lenne egy műszakban dolgozni. (A többi feltehetően a férj munkaidejéhez igazodik, nem akar változtatni a család kialakult életritmusán.) A beszélgetések során megállapodtak : áttérnek — mármint ennél a száz varrónőnél — az egyműszakos munkarendre. Tetmeléskiesés Egy percig sem csinálnak titkot belőle: a gyár vezetői sokat várnak ettől a lépéstől. Remélik, hogy maradásra bírják a távozni akarókat, s magukhoz vonzzák mindazokat, akik eddig csak azért nem mentek hozzájuk, mert idegenkedtek a két műszaktól. S talán a korábban eltávozottak közül is visszatérnek néhányan. * Mivel varrógép bőségesen van, ésszerű határok között még arra is van lehetőség, hogy a munkásnők többségének legjobban megfelelő munkakezdést honosítsanak meg. Az intézkedés vitathatatlanul humánus. Értékelni kell benne az adott helyzet pontos felmérését és a lehetőségekhez való rugalmas alkalmazkodást is. Ám mindez nem feledteti, hogy az önmagában egyértelműen helyeselhető rendelkezés nem kis fejtörést okoz majd a vállalat vezetőinek. Miről van szó tulajdonképpen? A Budapesti Finomkötöttárugyár ötéves tervében a termelési érték ötvenszázalékos emelkedésével számoltak. Ennek megfelelően határozták meg a nyereséget, a fejlesztési és a bérpolitikát — mindent, amit 1975-ig elérni szándékoztak. Csakhogy az ötéves terv készítésekor azzal számoltak, hogy a varrodák továbbra is két műszakban dolgoznak, s ez most már csak részben lesz igaz. . A munkaszervezés lehetőségei Az így keletkező veszteséget csökkenti, hogy az átállást rendkívül lassan, két év alatt hajtják végre. Erősen számítanak arra is, hogy az egy műszak vonzerejének engedve új munkásnők is jelentkeznek majd munkára. A műszakkiesést a termelékenység javításával kellene ellensúlyozni. A varrónők munkájának intenzitása azonban már csak nagyon korlátozott mértékben növelhető. Vannak persze — nem is kis — tartalékaik a munkaszervezésben. Ha megoldják a folyamatos anyagellátást, felszámolják a kellékhiányt — néha filléres cikkek hiánya akadályozza a munkát — megszervezik, hogy a lehetőségekhez képest minél kisebbre szorítsák az átállások számát, akkor számottevő eredménynövekedést könyvelhetnek el. Emellett sokat segíthet a vállalatnak, ha meghonosítják a kelmeértékesítést. Számításaik szerint, ha ez az akciójuk sikerül, a félkész áru eladása nem lesz roszszabb üzlet, mint a készáru-értékesítés. Orbán Attila Magyar-NDK idegenforgalmi megállapodás Pénteken délután Volkmar Winkler, közlekedésügyi miniszterhelyettes, a Német Demokratikus Köztársaság és Tamás György, az OIT titkára a Magyar Népköztársaság kormánya képviseletében aláírta a két ország közötti idegenforgalmi egyezményt. Az ünnepélyes aktuson jelen volt Szurdi István belkereskedelmi miniszter, Barity Miklós, a Külügyminisztérium csoportfőnöke, valamint dr. Herbert Plaschke, az NDK rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. 1971. december 4 Villáminterjú a Rádiózenekarral — amelyik most érkezett Amerikából Csak a Rádiózenekar tagjai szálltak ki a Swiss Air légitársaság repülőgépéből, amely Bostonból — leszállás nélkül — hét és fél órát repült Budapestre. Az egyesült államokbeli hangversenysorozat — a számok nyelvén, kint töltött idő 30 nap, a megtett út 32 ezer kilométer, fellépés 27 koncerten. Az eredmény: közönségsiker és sok-sok elismerő kritika. Állomások, amelyek a legnagyobb sikert hozták: New York, Carnegie Hall. A legnagyobb elismerést Bartók zenéjével aratták (az I. zongoraversenyt Kocsis Zoltán, a fiatal pianista tolmácsolta) és Kodály „Galántai táncok” című világhírű alkotásával. Ravel Daphnis és Cloéja és Mendelssohn Olasz szimfóniája is nagy sikert aratott Az először tengeren túl járó magyar együttesről így vélekedik Schönberg, az Egyesült Államok egyik nagy tekintélyű zenekritikusa a New York Times hasábjain: „A magyar együttes mindenekelőtt muzikalitásával hódítja meg a közönséget”. A washingtoni Kennedy Centert szeptemberben avatták. A Rádiózenekar volt az első itt fellépő külföldi együttes. A Washington Post elsősorban Tarjáni Ferenc kürtjátékát emeli ki kritikájában. (Mozart kürtversenyét adta elő.) S ahogy sorra következtek a nagyvárosok: Cleveland, Chicago és a többi sokasodtak az elismerő sajtókritikák. Amint a zenekar tagjai mondják, ébren töltött idejük 70 százalékát megosztották a hangversenytermeik pódiumai és az autópályák között. Ottani zenei eseményt meglátogatni, ismeretségeket kötni — sajnos nemigen volt idejük. A legnagyobb élmény: az egyetemi városok fiataljainak a muzsika iránti fogékonysága, lelkesedése volt A legközelebbi program: a jövő héten utaznak Grazba, ahol két koncerten lépnek fel Csajkovszkij V. szimfóniájával és Richard Strauss kürtversenyével. Ha visszatérnék, folytatják az itthoni munkát a téli, az ifjúsági, a tavaszi bérletsorozatok hangversenyein. P. V. A KS novella Pályázatának eredménye A Központi Sajtószolgálat istt december 15-én lezárult, jeligés, tárca-novella pályázata sikeres volt. A bíráló bizottság — tekintetbe véve, hogy a legértékesebbnek ítélt pályamunkák között lényeges színvonalkülönbséget nem talált — mindhárom díjat megosztva adta ki. Megosztott első díjat kapott: Pákosy Gergely: „Lángoljatok tüskök”. Illetve a név nélkül „Agábel” jeligével érkezett. ..Mentés titokban** című elbeszélés. Megosztott második díjat kapott: Bzakonyi Károly: „Tudatom, jól vagyok” és Dessewffy László: „Igazibb, mint a moziban” című írása. Megosztott harmertk díjat kapott: Lázár Ervin: „Csapda”, illetve a név nélkül „Dunántúl** Jeligével érkezett „A főépítésvezető víkendje” című elbeszélés. December 4-én történt ! ■ ■■ ■ .1 -1 " -« Ki volt a hős Hiába kérdezem a nevét, nem tudja senki. De az évek mégsem tudták elmosni az emlékét. Szőke és karcsú volt. Talán huszonkét éves. Szovjet felderítő. 1944. december 4-én délelőtt történt. Pécs alatt állt a front, de a páncélvonatok már csaknem a határig leszaladtak. A fasiszták kétségbeesetten próbálták tartani magukat. Darányban, borgőzös SS-katonák fogdosták öszsze a katonaszökevényeket és raboltak, fosztogattak. A német főparancsnokság itt, ebben a faluban, egy hatalmas rét közepén akarta kiépíteni a Dunántúl egyik legnagyobb harci repülőterét. Csupán néhány hét kellett volna még, és elkészülnek a munkával. A nyárfasor alatt már ott parkíroztak a bevetésre szánt stukák, és mellettük gúlákban álltak az óriási bombarakások. De valahogy egyre késett a munka. A munkaszolgálatosok szinte megmakacsolták magukat. Mintha valaki megszervezte volna az ellenállást. Csattogott a korbács, zuhogott a puskatus. De így sem ment. A munkaszolgálatosokat erőltetett menetben hajtották el nyugat felé. December 2-án a német mérnökök is elmenekültek, csak az SS-ek maradtak. Ők fogták el a karcsú, szőke lányt. Ott, az ijesztő stukák és bombarakások között. Végigvezették a falun. Az egyik tanú: — Hárman kísérték, először azt hittem, hogy férfi. Sötétszürke pufajkája össze volt hasogatva, a fején semmi. Amikor közelebb értek, láttam, hogy lány. Fiúsan rövidre vágott, szőke haja csapzottan simult a fejére. Kerek, gödrös arca volt. A másik tanú: Zsófi néni — istenfélő öregasszony. — Tóth suszter volt a tolmács. Tőle tudtam megg, hogy a lány valami szovjet felderítő. Itt, előttünk vitték el a ffarancsnokságra. Mutatja a kopott, megfakult házat. — Ebben a szobában kínozták. Először csak verték, de nem mondott semmit — Már sír az öregasszony. A többit a susztertől tudja a falu. — Csak egy kérdésre válaszolt. Már azt hitték, hogy siketnéma. Erre megszólalt, hogy tudják meg, nem néma. De ekkor még jobban nekiestek. A hátát és a mellét bajonettel hasogatták... Hallgatott. Leégették a haját, a szemöldökét. Hallgatott. A harmadik tanú: Soós József. Akkor katonaszökevény volt. — A kivégzést egyetlen ember látta. Az apám. Délelőtt tíz óra lehetett, a lovaknak húzott szénát a hátsó udvarban. Észrevette, hogy a szomszéd Nádi Pistáék udvarán hátravezetik a meztelen lányt. Ketten ásták a gödröt, a többiek lövésre készen tartott puskával vigyázták a környéket. Valóban élve temették el, és csak derékig. A tanúk közül már kevesen élnek. Soós bácsit két nappal később ugyanazok az SS-ek lőtték agyon, mert amikor se szó, se beszéd, el akarták vinni a lovát, villát rántott az öreg, és a második felszólítás után — hogy hagyják a lovát — leszúrta az SS-katonát. De az emberek, az egész falu emlékezik. És ilyentájt mindig újra elmesélik az ismeretlen lány történetét. Mert harminchat órával utóbb felszabadult a falu. Hogy ki volt a hős? Egy szőke, karcsú lány. Fiúsra vágott haja csapzottan simult a fejére. Talán 22 éves volt. Németh Sándor