Népszava, 1971. december (99. évfolyam, 283–308. sz.)

1971-12-04 / 286. szám

2 Gáspár Sándor fogadta a japán Szaktanács küldöttségét Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára pénteken fogad­ta a Japán Szakszervezeti Főtanács (SOHYO) Iwai Akira, a SOHYO központi tanácsa tagja vezetésével hazánkban tartózkodó ja­pán szakszervezeti kül­döttséget. A baráti légkör­ben lefolyt találkozó so­rán véleménycserét foly­tattak a magyar és a ja­pán szakszervezeti moz­galom előtt álló időszerű feladatokról, valamint a nemzetközi szakszervezeti mozgalomban mutatkozó egy­ség törekvésekkel ösz­­szefüggő kérdésekről. . . . • » ... Ülést tartott a MEDOSZ központi vezetősége Pénteken ülést tartott a MEDOSZ központi veze­tősége. Kovács István fő­titkár előadásában tájé­koztató jelentést hallgat­tak meg a KV két ülése között végzett munkáról. Ugyancsak tájékoztató je­­lentés hangzott el a kö­zép- és alapszervek mun­kájáról. Előterjesztették és megvitatták a MEDOSZ KV és az elnökség 1972. évi programját. fa * Együttműködési egyezmények a szocialista országok közlekedésének fejlesztésére A KGST közlekedési állandó bizottságának 41. ülésszaka a munkát ösz­­szegező jegyzőkönyv, va­lamint több fontos együtt­működési megállapodás, egyezmény aláírásával pénteken véget ért. Az ülés utolsó napjára — a kereskedelmi tenger­­hajózási egyezmény alá­írására — hazánkba ér­kezett T. B. Guzsenko, a Szovjetunió tengerhajózá­si minisztere. November 29—decem­ber 3 között Budapesten tartották a KGST közle­kedési állandó bizottságá­nak 41. ülésszakát. A ta­nácskozáson részt vettek a tagországok — Bulgá­ria, Csehszlovákia, Ma­gyarország, Mongólia, Lengyelország, az NDK, Románia és a Szovjet­unió —, valamint Jugo­szlávia küldöttségei és a KGST titkárságának kép­viselői. A szocialista országok gazdasági integrációjának jegyében a bizottság meg­vizsgálta a KGST-orszá­­gok egységes konténerfu­varozási rendszerének, a tagországok kereskedelmi tengerhajózási együttmű­ködésének kérdéseit. Mű­szaki-tudományos együtt­működést készített elő a konténerfuvarozási rend­szer megteremtése és a KGST-országok közleke­­désében a számítástechni­ka és a matematikai módszerek alkalmazása érdekében. Az ülésszakon megvitatták a KGST-or­­szágok javaslatait a dunai áruforgalom növelésére irányuló együttműködés, valamint a KGST-orszá­gok közötti­ menetrend­­szerű autóbuszjáratok és­ a nemzetközi tehergépjár­mű-fuvarozás további fej­lesztése érdekében. A 41. ülésszak a barátság, az együttműködés és a köl­csönös megértés szellemé­ben folyt le. A jegyző­könyv aláírása után az ülésszakon előkészített és megtárgyalt több együtt­működési megállapodást is aláírtak. A Bolgár Népköztársa­ság, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársa­ság, a Német Demokrati­kus Köztársaság, a Ro­mán Szocialista Köztársa­ság és a Szovjet Szocia­lista Köztársaságok Szö­vetségének képviselői alá­írták a kereskedelmi ten­gerhajózási együttműkö­désről szóló egyezményt. A megállapodás előírja az együttműködés fokozá­sát a tengeri hajópark és a kikötők teljesebb, haté­konyabb kihasználása ér­dekében, s feladatul tűzi a tengerhajózási intézmé­nyek, szervezetek és vál­lalatok közötti gazdasági és tudományos-műszaki kapcsolatok bővítését. Az okmány megerősíti és ki­terjeszti a nemzetközi ten­gerhajózásban az együtt­­működés korszerűbb, ha­ladó formáit. A Bolgár Népköztársa­ság, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Mongol Népköztársaság, a Lengyel Népköztársa­ság, a Német Demokrati­kus Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége kormányainak meghatal­mazása alapján aláírták az egységes konténerfu­­varozási egyezményt és a rendszer bevezetésének programját tartalmazó jegyzőkönyvet. Az egyez­mény azt a célt szolgál­ja, hogy a KGST-orszá­gok népgazdaságaik kor­szerű követelményeinek, valamint a világban ta­pasztalható tudományos­műszaki haladás alapvető irányainak megfelelő, ha­tékony árufuvarozási rendszert hozzanak létre. Ezzel kapcsolatban az előbbi országok közleke­désügyi minisztériumának képviselői a KGST-orszá­gok belföldi és nemzetkö­zi áruszállításait elősegí­tő konténerfuvarozási rendszer műszaki, gazda­sági és technológiai alap­jainak megteremtésére műszaki-tudományos együttműködésről szóló egyezményt is aláírtak. A Bolgár Népköztársa­ság, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjet­unió közlekedésügyi mi­nisztériumainak képvise­lői a közlekedés irányítá­sának tökéletesítése érde­kében a számítástechnika és a matematikai módsze­rek alkalmazására ugyan­csak műszaki-tudományos együttműködésről szóló megállapodást írtak alá. A jegyzőkönyvek és egyezmények aláírásánál jelen volt Marjai József külügyminiszter-helyettes, ott voltak a KGST-orszá­gok és Jugoszlávia Buda­pestre akkreditált nagy­követei. A 41. ülésszakon részt vett KGST-országok és Jugoszlávia küldöttsé­gei, valamint a KGST- titkárság munkatársai. Az ülésszak befejezése alkalmából dr. Csanádi György közlekedés, és postaügyi miniszter pén­tek este fogadást adott a deliért-szállóban. (MTI) NEPSZ­AVA . Napirenden a munkás-paraszt diákok felsőfokú továbbtanulása Ülésezett a Pedagógusok Szakszervezetének felsőoktatási tanácsa A tehetséges munkás­paraszt fiatalok iskoláz­tatásával kapcsolatos fel­adatokról tárgyalt pénte­ken a Pedagógusok Szak­­szervezetének felsőokta­tási tanácsa. A referátu­mot tartó Szalóki Lam­bert, a felsőoktatási ta­nács titkára többek között hangsúlyozta: nem nyu­godhatunk bele, hogy a vezető állásúak és értel­miségiek gyermekei közül 34 százalék tanul tovább, ugyanakkor a szakmun­kások gyermekeinek hét százaléka, a segédmunká­sokénak két százaléka, a mezőgazdasági munkások­nak pedig három százalé­ka folytatja tanulmányait. A hátrányos helyzetet ki­egyenlítő feltételek csak­is társadalmi összefogás­sal teremthetők meg. A feladatokról szólva a tanácskozáson hangsú­lyozták: a továbblépés egyetlen lehetősége a tár­sadalmi összefogás ösz­tönzése, amelyben jelen­tős részt vállalhatnak a Pedagógusok Szakszerve­zetének különböző helyi szervei. Ma már elvárha­tó, hogy ne csak a Szak­­szervezetek Országos Ta­nácsa vállaljon jelentős anyagi áldozatot, hanem más szervek is. Az idén a SZOT például 1 millió 700 ezer forintot biztosított a hátrányos helyzetű diá­kok tanfolyamaira, és to­vábbi kétmilliót költött szakköri felszerelésekre, laboratóriumokra. To­vább kell fejleszteni a fel­sőoktatási intézmények­ben is a munkás-paraszt diák­okkal való foglalko­zás módszereit. A pedagógusoknak — valamennyi iskolafokon — el kell sajátítaniuk a munkás-paraszt diákokkal való egyéni és csoportos foglalkozás legcélraveze­tőbb módszereit. (MTI) KÖZÉLET Az MSZMP budapesti párt végrehajtó bizottsá­ga pénteki ülésén a fővá­ros lakásépítési és kar­bantartási programjának végrehajtásával és a jövő esztendő feladataival fog­lalkozott. Sleiman Frangié, a Li­banoni Köztársaság elnö­ke táviratban fejezte ki köszönetét Losonczi Pál­nak, az Elnöki Tanács el­nökének a libanoni nem­zeti ünnep alkalmából küldött jókívánságaiért. A kubai forradalom vé­delmére alakult bizottság háromtagú delegációja a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának meghívá­sára Budapestre érkezett. A delegáció vezetője Ro­lando Gallardo Fernan­dez, a bizottság országos titkára. Tagjai: Rolando Bolivár, a bizottság or­szágos vezetőségének tag­ja, Rigoberto Hernandez, a bizottság havannai tar­tományi szervezetének tit­kára. Phan Thi An, a Vietna­mi Nőszövetség külügyi osztályának hazánkban tartózkodó vezetője pén­teken a Magyar Nők Or­szágos Tanácsának szék­házában találkozott a ,,Takarót Vietnamnak” akcióban részt vevő tö­megszervezetek, mozgal­mak nőbizottságainak ve­zetőivel és küldötteivel. I* Szükségből erény A varrónők kívánságára: csak egy műszakban Szükségből erény, sok gonddal, kérdőjellel — így foglalhatnánk össze tömören a Budapesti Fi­nomkötöttárugyár mun­kaerőhelyzetét, illetve az abból fakadó elképzelé­seket. S ez így igaz: a mintegy 3500 embert foglalkoztató vállalat ké­nyes helyzetbe került, évente átlagosan két szá­­zalékk­al csökken a mun­kásainak száma, s mind­ez úgy, hogy debreceni gyárában — ugyancsak évente — 60—70 mun­kással gyarapodik a lét­szám. Megbecsülni a maradókat Debrecenben tehát egyelőre nem küszköd­nek munkáshiánnyal, de Rákospalotán három év alatt háromszázzal csök­kent a létszám, s ha ki­sebb mértékben is, ha­sonló nehézségek vannak Zuglóban, s újabban Ba­lassagyarmaton is. Ennek hatására döntöttek úgy a Budapesti Finomkötött­árugyár vezetői, hogy vállalva a munkáskezek hiányának következmé­nyeit, átmenetileg és szükségből, új utakra térnek. A két budapesti gyár­ban — tehát Zuglóban és Rákospalotán — össze­sen 1700 munkás dolgo­zik. Mintegy tizenöt szá­zalékuk kötödékben, ahol a munka háromműsza­kos. Ez a 15 százalék lát­ja el alapanyaggal a var­rodákat, amelyekben az 1700 munkásból kilenc­­százan dolgoznak. Az itt dolgozók óriási többsége nő, alig néhány műsze­rész, beállító szakmun­kás kivételével minden­ki. A varrodák uralkodó munkarendje a két mű­szak. A kis létszámú mo­­dellvarroda és a gyer­mekgondozási segélyről visszatért édesanyák ré­szére szervezett „kisma­mablokkok’’ egy műszak­ban dolgoznak, de a töb­biek jelenleg még váltott munkaidőben. A gyorsuló létszám­­csökkenés mind nagyobb erővel figyelmeztette a vezetőket: az eddiginél is jobban vigyázzanak a megmaradókra. A két műszak fenntartása il­luzórikussá vált, mert nem volt varrónő, akit a gépek mellé ültethettek volna. A szakszervezet veze­tői és a gazdasági veze­tők ezért sorozatosan megbeszélték a mun­kásnőkkel : hogyan to­vább? Zuglóban százan úgy vélekedtek, jobb len­ne egy műszakban dol­gozni. (A többi feltehe­tően a férj munkaidejé­hez igazodik, nem akar változtatni a család ki­alakult életritmusán.) A beszélgetések során meg­állapodtak : áttérnek — mármint ennél a száz varrónőnél — az egymű­­szakos munkarendre. Tet­meléskiesés Egy percig sem csinál­nak titkot belőle: a gyár vezetői sokat várnak et­től a lépéstől. Remélik, hogy maradásra bírják a távozni akarókat, s ma­gukhoz vonzzák mind­azokat, akik eddig csak azért nem mentek hoz­zájuk, mert idegenked­tek a két műszaktól. S talán a korábban eltá­vozottak közül is vissza­térnek néhányan. * Mivel varrógép bőségesen van, ésszerű határok között még arra is van lehető­ség, hogy a munkásnők többségének legjobban megfelelő munkakezdést honosítsanak meg. Az intézkedés vitatha­tatlanul humánus. Érté­kelni kell benne az adott helyzet pontos fel­mérését és a lehetősé­gekhez való rugalmas alkalmazkodást is. Ám mindez nem feledteti, hogy az önmagában egy­értelműen helyeselhető rendelkezés nem kis fej­törést okoz majd a vál­lalat vezetőinek. Miről van szó tulajdonképpen? A Budapesti Finomkö­töttárugyár ötéves tervé­ben a­ termelési érték öt­venszázalékos emelkedé­sével számoltak. Ennek megfelelően határozták meg a nyereséget, a fej­lesztési és a bérpolitikát — mindent, amit 1975-ig elérni szándékoztak. Csakhogy az ötéves terv készítésekor azzal szá­moltak, hogy a varrodák továbbra is két műszak­ban dolgoznak, s ez most már csak részben lesz igaz. . A munkaszervezés lehetőségei Az így keletkező vesz­teséget csökkenti, hogy az átállást rendkívül lassan, két év alatt hajt­ják végre. Erősen számí­tanak arra is, hogy az egy műszak vonzerejének engedve új munkásnők is jelentkeznek majd mun­kára. A műszakkiesést a ter­melékenység javításával kellene ellensúlyozni. A varrónők munkájának intenzitása azonban már csak nagyon korlátozott mértékben növelhető. Vannak persze — nem is kis — tartalékaik a mun­kaszervezésben. Ha meg­oldják a folyamatos anyagellátást, felszámol­ják a kellékhiányt — né­ha filléres cikkek hiánya akadályozza a munkát — megszervezik, hogy a le­hetőségekhez képest mi­nél kisebbre szorítsák az átállások számát, akkor számottevő eredménynö­vekedést könyvelhetnek el. Emellett sokat segíthet a vállalatnak, ha meg­honosítják a kelmeérté­kesítést. Számításaik sze­rint, ha ez az akciójuk sikerül, a félkész áru eladása nem lesz rosz­­szabb üzlet, mint a kész­áru-értékesítés. Orbán Attila Magyar-NDK idegenforgalmi megállapodás Pénteken délután Volk­mar Winkler, közlekedés­­ügyi miniszterhelyettes, a Német Demokratikus Köztársaság és Tamás György, az OIT titkára a Magyar Népköztársaság kormánya képviseletében aláírta a két ország kö­zötti idegenforgalmi egyezményt. Az ünnepé­lyes aktuson jelen volt Szurdi István belkereske­delmi miniszter, Barity Miklós, a Külügyminisz­térium csoportfőnöke, va­lamint dr. Herbert Plaschke, az NDK rend­kívüli és meghatalmazott nagykövete. 1971. december 4 Villáminterjú a Rádiózenekarral — amelyik most érkezett Amerikából Csak a Rádiózenekar tagjai szálltak ki a Swiss Air légitársaság repülőgé­péből, amely Bostonból — leszállás nélkül — hét és fél órát repült Budapest­re. Az egyesült államokbeli hangversenysorozat — a számok nyelvén, kint töl­tött idő 30 nap, a megtett út 32 ezer kilométer, fel­lépés 27 koncerten. Az eredmény: közönségsiker és sok-sok elismerő kriti­ka. Állomások, amelyek a legnagyobb sikert hozták: New York, Carnegie Hall. A legnagyobb elismerést Bartók zenéjével aratták (az I. zongoraversenyt Kocsis Zoltán, a fiatal pia­nista tolmácsolta) és Ko­dály „Galántai táncok” című világhírű alkotásá­val. Ravel Daphnis és Cloéja és Mendelssohn Olasz szimfóniája is nagy sikert aratott Az először tengeren túl járó magyar együttesről így vélekedik Schönberg, az Egyesült Államok egyik nagy tekintélyű zenekri­tikusa a New York Times hasábjain: „A magyar együttes mindenekelőtt muzikalitásával hódítja meg a közönséget”. A washingtoni Kennedy Centert szeptemberben avatták. A Rádiózenekar volt az első itt fellépő kül­földi együttes. A Wa­­shington Post elsősorban Tar­jáni Ferenc kürtjáté­kát emeli ki kritikájában. (Mozart kürtversenyét ad­ta elő.) S ahogy sorra következ­tek a nagyvárosok: Cle­veland, Chicago és a többi sokasodtak az elismerő sajtókritikák. Amint a zenekar tagjai mondják, ébren töltött idejük 70 százalékát meg­osztották a hangverseny­termeik pódiumai és az autópályák között. Ottani zenei eseményt megláto­gatni, ismeretségeket köt­ni — sajnos nemigen volt idejük. A legnagyobb él­mény: az egyetemi váro­sok fiataljainak a muzsika iránti fogékonysága, lel­kesedése volt A legközelebbi program: a jövő héten utaznak Grazba, ahol két koncer­ten lépnek fel Csajkovsz­kij V. szimfóniájával és Richard Strauss kürtver­­senyével. Ha visszatérnék, foly­­tatják az itthoni munkát a téli, az ifjúsági, a tavaszi bérletsorozatok hangver­senyein. P. V. A KS novella Pályázatának eredménye A Központi Sajtószolgálat istt december 15-én lezárult, jeligés, tárca-novella pályá­zata sikeres volt. A bíráló bizottság — tekin­tetbe véve, hogy a legértéke­sebbnek ítélt pályamunkák között lényeges színvonal­­különbséget nem talált — mindhárom díjat megosztva adta ki. Megosztott első díjat ka­pott: Pákosy Gergely: „Lán­goljatok tüskök”. Illetve a név nélkül „Agábel” jeligé­vel érkezett. ..Mentés titok­ban** című elbeszélés. Meg­osztott második díjat kapott: Bz­akonyi Károly: „Tudatom, jól vagyok” és Dessewffy L­ászló: „Igazibb, mint a mo­ziban” című írása. Megosz­tott h­arm­ert­k díjat kapott: Lázár Ervin: „Csapda”, illet­ve a név nélkül „Dunántúl** Jeligével érkezett „A főépí­­tésvezető víkendje” című el­beszélés. December 4-én történt ! ■ ■■ ■ .1 -1 " -« Ki volt a hős Hiába kérdezem a nevét, nem tudja senki. De az évek mégsem tudták elmosni az emlékét. Szőke és karcsú volt. Talán huszonkét éves. Szovjet felderítő. 1944. december 4-én délelőtt történt. Pécs alatt állt a front, de a páncél­vonatok már csaknem a határig leszaladtak. A fa­siszták kétségbeesetten próbálták tartani magu­kat. Darányban, borgőzös SS-katonák fogdosták ösz­­sze a katonaszökevénye­ket és raboltak, fosztogat­tak. A német főparancs­nokság itt, ebben a falu­ban, egy hatalmas rét kö­zepén akarta kiépíteni a Dunántúl egyik legna­gyobb harci repülőterét. Csupán néhány hét kel­lett volna még, és elké­szülnek a munkával. A nyárfasor alatt már ott parkíroztak a bevetésre szánt stukák, és mellettük gúlákban álltak az óriási bombarakások. De vala­hogy egyre késett a mun­ka. A munkaszolgálatosok szinte megmakacsolták magukat. Mintha valaki megszervezte volna az el­lenállást. Csattogott a kor­­bács, zuhogott a puskatus. De így sem ment. A munkaszolgálatosokat erőltetett menetben haj­tották el nyugat felé. De­cember 2-án a német mér­nökök is elmenekültek, csak az SS-ek maradtak. Ők fogták el a karcsú, szőke lányt. Ott, az ijesztő stukák és bombarakások között. Végigvezették a falun. Az egyik tanú: — Hárman kísérték, elő­ször azt hittem, hogy fér­fi. Sötétszürke pufajkája össze volt hasogatva, a fe­jén semmi. Amikor köze­lebb értek, láttam, hogy lány. Fiúsan rövidre vá­gott, szőke haja csapzot­­tan simult a fejére. Ke­rek, gödrös arca volt. A másik tanú: Zsófi né­ni — istenfélő öreg­asszony. — Tóth suszter volt a tolmács. Tőle tudtam megg, hogy a lány valami szov­jet felderítő. Itt, előttünk vitték el a ffarancsnok­­ságra. Mutatja a kopott, meg­fakult házat. — Ebben a szobában kínozták. Először csak verték, de nem mondott semmit — Már sír az öregasszony. A többit a susztertől tudja a falu. — Csak egy kérdésre válaszolt. Már azt hitték, hogy siketnéma. Erre meg­szólalt, hogy tudják meg, nem néma. De ekkor még jobban nekiestek. A hátát és a mellét ba­­jonettel hasogatták... Hallgatott. Leégették a haját, a szemöldökét.­ Hallgatott. A harmadik tanú: Soós József. Akkor katonaszö­kevény volt. — A kivégzést egyetlen ember látta. Az apám. Délelőtt tíz óra lehetett, a lovaknak húzott szénát a hátsó udvarban. Észre­vette, hogy a szomszéd Nádi Pistáék udvarán hát­ravezetik a meztelen lányt. Ketten ásták a göd­röt, a többiek lövésre ké­szen tartott puskával vi­gyázták a környéket. Valóban élve temették el, és csak derékig. A tanúk közül már ke­vesen élnek. Soós bácsit két nappal később ugyan­azok az SS-ek lőtték agyon, mert amikor se szó, se beszéd, el akarták vinni a lovát, villát rán­tott az öreg, és a máso­dik felszólítás után — hogy hagyják a lovát — leszúrta az SS-katonát. De az emberek, az egész falu emlékezik. És ilyen­tájt mindig újra elmesé­lik az ismeretlen lány tör­ténetét. Mert harminchat órával utóbb felszabadult a falu. Hogy ki volt a hős? Egy szőke, karcsú lány. Fiúsra vágott haja csap­­zottan simult a fejére. Ta­lán 22 éves volt. Németh Sándor

Next