Népszava, 1972. január (100. évfolyam, 1–25. sz.)

1972-01-16 / 13. szám

y»%proletárjait egyesüljetek? A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 100. ÉVFOLYAM, 13. SZÁM ÁRA 1,20 FORINT 1972. JANUÁR 16. VASÁRNAP il . Életszínvonal és beruházás­ I ÉLET FURCSA SZITUÁCIÓKAT produkál néha. Az­ idősebbek minden bizonnyal emlékeznek még az ötvenes évek szállóigévé vált mondására: „Ne fogyasszuk ma el azt a tyúkot, amelyik holnap aranytojást tojik.” Hétköznapi nyelvre fordítva, ez azt jelentette, hogy a nadrágszíjat tudatosan összébb húz­va, a nemzeti jövedelemből minél kisebb hányadot fordítsunk a fogyasztásra, s a lehető legnagyobbat a jövőt megalapozó beruházásokra. Akkoriban nemcsak az elvet hirdették meg, hanem központilag is vigyáz­tak gyakorlati érvényesülésére. Több mint másfél évtizede, hogy a párt és a kor­mány — mint tarthatatlant— elutasította az arany­tojás elméletét, és arra törekszik, hogy normális arány alakuljon ki a nemzeti jövedelem beruházási és fo­gyasztási hányada között. Az intelem most már évek óta fordított: a „központból” figyelmeztetnek arra, ne­hogy elszaladjunk a beruházásokkal, mert ennek az életszínvonal látná a kárát — eredményét tekintve, mégis, időről időre kísértetiesen ismétlődik a múlt. Ez történt a múlt esztendőben is: a nemzeti jövedelem 29 százalékát költöttük beruházásokra, a negyedik öt­éves tervben elfogadott 23—25 százalékos arány he­lyett Miért van ez így? Tavaly decemberben három nagy tekintélyű fórumon, az MSZMP Központi Bizott­ságának ülésén, a parlamentben és a SZOT plénumán is­­ elemezték a helyzetet, s olyan következtetésre jutottak, hogy az életszínvonal kívánatos emelését ve­szélyeztető gyakorlat két fő okra vezethető vissza. Az egyik: a központi gazdaságirányítás több fejlesztési célt fogadott el és támogatott, mint amennyinek egy­idejű és optimális ütemű megvalósításához az erőfor­rások lehetőséget biztosítanak. A másik: a gazdálkodó egységek fejlesztési céljai meghaladják saját forrásai­kat és a kivitelezési kapacitást.­LTALÁNOS TÜNET, hogy a beruházási igény évek óta nagyobb, mint a lehetőség. Emberileg érthető, hogy az egyes tárcák, iparágak és vállalatok, illet­ve az egyes megyék, városok és községek szorgal­mazzák saját területük fejlesztését, társadalmi mére­tekben azonban szinte felmérhetetlen kárt okoz a nép­gazdaság érdekeit és lehetőségét figyelmen kívül ha­­­gyó szemlélet. Ezért feltétlen támogatást érdemel az a kormányintézkedés, amely kimondja: a beruházási tevékenységet az idén a nemzeti jövedelem emelke­dési­­üteménél kisebb mértékben szabad csak növelni. A „hogyan” kimunkálása persze, meglehetősen bonyolult feladat. A beruházásokra fordítható pénz­összegek mintegy felével — gazdaságirányítási rend­szerünknek megfelelően — a vállalatok önállóan ren­delkeznek, így a felelősség is jórészt a helyi gazdasági vezetők vállán nyugszik. Nekik kell tehát elsősorban belátniuk, hogy nehézségeinket csak súlyosbíthatjuk, ha bármilyen, egyébként jogos, de a tervet meghaladó beruházási igényt támogatunk, mert azokat a jövőben csak a fogyasztás rovására tudnánk kielégíteni. A kormány határozott álláspontja: a meglevő fe­szültségek feloldását, a problémák rendezését a ne­gyedik ötéves tervben előirányzott életszínvonal nö­velésével párhuzamosan kell megoldani. A központi elhatározás azonban csakis a konkrét intézkedések konkrét támogatásával váltható valóra. A vitathatat­lanul létező „kiskapukat” központilag senki sem ké­pes bezárni, „elreteszelésük" a minisztériumi, válla­lati vezetők, iparági és üzemi mozgalmi tisztségviselők hozzáállásától függ. D­E VONATKOZIK EZ az életszínvonalat befolyá­soló egyéb intézkedésekre is. Többek között vi­gyázni kell rá, hogy az árak a terv keretein belül maradjanak, a reálbérek 2,5—3 százalékos emelé­sére pedig a hatékonyabb gazdálkodással teremtsék meg a fedezetet mindenütt. Persze, tisztességes mód­szerekkel. Az indokolatlan és törvénytelen áremelés a minőségrontás és a választékszűkítés ellen nem­csak központilag indokolt — az eddigieknél szigorúb­ban megtorolva — fellépni, hanem helyileg is, min­denütt, ahol különböző ügyeskedések fellelhetők. A szakszervezeti tanácsok akkor cselekszenek helyesen, ha nem védik az ilyen vállalatok és vezetőik „érde­keit”, inkább kendőzetlenül feltárják az esetleges ma­nipulációkat. A beruházásoknál, az árképzésben és az egyéb más területen is fellelhető, „kapart kurta” gyakorlat legjobb ellenszere a nyilvánosság. Általános tapaszta­lat, hogy a munkások, a műszakiak és az alkalmazot­tak döntő többsége nem elégszik m meg a végrehajtó mechanikus szerepkörével, hanem a munkáshatalom lényeges megnyilvánulásának tekinti, hogy saját mun­kahelyén legyen részese a vállalati tevékenységet meghatározó döntések, elhatározások és intézkedések kialakításának, ellenőrzésének. A­Z ARANYTOJÁST tojó tyúkot tehát senki sem­­ félti tőlünk. Ellenkezőleg. Képletesen szólva, arra is törekszünk valamennyien, hogy a tyúk is egészsé­gie­ges maradjon, és tojás is jusson mindennap az asztalra. S hogy ne kelljen a nadrágszíjat összébb húzni — inkább beruházási étvágyunkat vegyük sző­kébbre, a lehetőségeink mértékére. Ezért jól felfogott érdekünk, hogy a párt és a kormány életszínvonal­politikájából fakadó szárldák hiánytalan valóra váltá­sát tőle telhetően mindenki­— a népgazdaság általá­nos érdekeit és lehetőségeit messzemenőleg figyelem­be véve — támogassa Mocsári Károli sW­itt 'Cím-főbb feladatunk a párt szövetségi politikáj­ának a szolgálata A Hazafias Népfront Országos Tanácsának levele a kongresszus összehívása alkalmából A Hazafias Népfront Országos Tanácsa az V. kongresszusa összehívása alkalmából levelet bocsátott ki, amely a következő esztendők tennivalóival, a nép­front előtt álló feladatokkal foglalkozik. A kilenc fe­jezetb­ől álló levélnek az a summázata, hogy a követ­kező négy esztendőben az élet minden területén to­vább növekszik a népfront mozgalmi tevékenysége, közéleti szerepe, és bővül hatásköre. A társadalmi életünk­ben bekövetkezett fejlő­dés a népfront számára újabb lehetőségeket tár fel: újszerű tennivalókat igényel a szövetségi poli­tikában, a tanács és a nép­front kapcsolatában; új bővülő társadalmi kapcso­latok forrása a szövetke­zetek szerepének rende­zése; ugyancsak előrelé­pésre biztat a demokrácia növekvő kiterjedése; új erők bevonását teszik le­hetővé a nőkre és a fia­talokra vonatkozó pártha­tározatok; új igényeket vetnek fel a városiasodás tendenciái. Változatlanul érvényes az az alapelv, hogy a nép­front a legszélesebb tö­­megmozgalom­, amelynek keretében megvalósul a társadalom mindkét osz­tályának és valamennyi rétegének összefogása a szocializmus teljes felépí­tése érdekében. A nép­frontbizottságok és a ve­zető testületek újjáválasz­­tásánál mindenütt szem előtt kell tartani azt az el­vet, hogy a népfront olyan politikai tömörülés, mely­ben részt vesznek a Ma­gyar Szocialista Munkás­párt, a tömegszervezetek és -mozgalmak. A nép­frontmozgalom legfőbb feladata továbbra is a párt szövetségi politikájá­nak szolgálata, népünk szocialista nemzeti egysé­gének erősítése. A nemzeti egység alap­ja a munkás-paraszt szö­vetség. Az új népfront­bizottságok összetételének kialakításánál, a célok meghatározásánál gondol­ni kell arra, hogy a két nagy termelőosztály kap­csolatai a mozgalomban is erősödjenek, nyíljon mód egymás életének, gondjai­nak jobb megismerésére, a véleménycserére. A nép­frontbizottságoknak al­kalmasaknak kell lenniük arra, hogy feltárják azo­kat a helyi jelenségeket, amelyek befolyásolják a két osztály közötti gazda­sági és társadalmi kapcso­latok fejlődését. A vá­lasztások jó lehetőséget nyújtanak ahhoz,­­ hogy mind a népfront vezető szerveiben, mind akciói­ban követk­ezetesebben biztosítsuk a munkások jelenlétét, s a lakóterüle­teken is fokozzák tevé­kenységüket az ipari munkásság körében. " Az országos tanács meg­állapítja, hogy az értel­miség ma is jelentős sze­repet tölt be a mozga­lomban. A levél hangsú­­lyozza: fokozottabban von­juk be a mozgalomba, a közéletbe a kisiparosokat kiskereskedőket. Javítani kell a népfrontelnökségek­ nőbizottságokat irányító munkáját. A KISZ-szel szorosan együttműködve, szorgalmazni kell a fia­talok fokozottabb részvéte­lét a mozgalomban. A nép­frontmozgalomnak foly­tatnia kell tevékenységét a hazánkban élő nemzeti­ségek körében. A nép­front törekedjék arra, hogy a hívők körében nö­velje a politikánk iránti bizalmat és cselekvő hoz­zájárulást A bizottságok újjává­­lasztása során gondoskod­ni kell arról, hogy tár­sadalmunk osztályainak és különböző rétegeinek, párttagoknak és párton­­kívülieknek egysége to­vább erősödjék. Az elkövetkezendő esz­tendőkben is egyik alap­vető népfrontfeladat a szocialista demokrácia fejlesztése. A Hazafias Népfront közjogi szerepe tovább növekszik. A mó­dosított választási tör­vény, az új tanácstör­vény, az a megfogalma­zott igény, hogy a nép­front közéletünkben be­töltött szerepét az alkot­mány is rögzítse — arra kötelez, hogy választott testületeink körültekin­tően éljenek növekvő köz­jogi lehetőségeikkel a vá­lasztások előkészítésében és lebonyolításában, a vá­lasztók és a választottak kapcsolatának tervezésé­ben, a törvények és ren­delkezések előzetes meg­vitatásában. A tanácsok­kal együttműködve, meg kell teremtenünk a közös gondolkodás és cselekvés lehetőségeit. Ami a gazdasági kérdé­seket illeti, az országos tanács javasolja, hogy a népfrontbizottságok a gazdaságpolitikai tevé­kenységben törekedjenek a helyesebb arányok ki­alakítására. Legfontosabb feladatunk — hangsúlyoz­za a levél — elősegíteni a IV. ötéves terv fő céljai­nak megvalósítását. Se­gítsük elő, hogy állampol­gáraink egységesen értel­mezzék alapvető gazda­ságpolitikai feladatainkat, és készek legyenek azo­kért saját területükön is mindent megtenni. A nép­frontmozgalom segítse a helyes közgondolkodás ki­alakítását, lépjünk fel a közpénzek herdálói, az ügyeskedők, a paragrafu­sok réseit kereső, protek­cióból, összeköttetésekből élő felelőtlen elem­ek el­len. A város- és községpoli­tikáról szólva a levél fel­­hívja a népfrontbizottsá­gokat, hogy szorgalmaz­zák és segítsék elő az óvo­dák, bölcsődék, a kollé­giumok tervezését és épí­t­i (Folytatás a 2. oldalon) 1972 Ketten a laktanyátlan hadseregből ..... 3 A konszolidáció éve....................................... 6 Magyarországról jöttünk......................... 7 A nehézipar 1971. évi mérlege 16 A béke-világsyozgcpont erősödésének éve Romes Csandra budapesti sajtótájékoztatója A Béke-világtanács Ro­mes Csandra főtitkár ve­zetésével Budapesten tar­tózkodó delegációja szom­baton — az Országos Bé­ketanács rendezésében — sajtókonferenciát tartott a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának szék­házában. Elöljáróban Bognár Jó­zsef, a Marx Károly Köz­gazdaságtudományi Egye­tem professzora, az Afro­ázsiai Kutató Intézet igaz­gatója ismertette a BVT fejlesztési bizottságának célkitűzéseit, a fejlődő or­szágok megsegítésére ter­vezett programját. (A BVT bizottság létrehozá­sát határozta el, amely a legutóbbi napokban Bu­dapesten tartotta a meg­alakulását előkészítő ülé­sét.) Romes Csandra az új­ságírók kérdéseire adott válaszában egyebek között hangsúlyozta, hogy a fej­lesztési bizottság létreho­zása, munkássága min­den bizonnyal hathatós hozzájárulás lesz a világ­béke ügyéhez is. A továb­biakban rámutatott, hogy a Béke-világtanács 1972- ben jelentősebb akciókat tervez , fokozni akarják például a fajgyűlölet elle­ni szervezettebb fellépést. Tavasszal konferenciát rendeznek az apartheid­politikával szembenálló szervezetek részvételével. Az idén ül össze Párizs­ban az Indokína népei­vel való szolidaritást el­mélyítő nemzetközi kon­ferencia. Júniusban tart­ják közgyűlésüket az európai közvélemény kép­viselői. Ezek a megnyil­vánulások egyike sem ki­zárólag a BVT kezdemé­nyezése, azonban a béke­­világmozgalom valameny­­nyi akciójában tevéke­nyen közreműködik. A BVT főtitkára hang­súlyozta, hogy nagyszabá­sú konferenciát készíte­nek elő a gyarmatosítás által sújtott népek támo­gatására, amelyet­­ az Afrikai Egységszervezet­tel közösen — májusban, Oslóban tartanak. Romes Csandra rámutatott, hogy 1972 a béke-világmozga­­lom fellendülésének éve és a nemzeti békebizott­ságok további szervezésé­nek időszaka. A BVT el­nöksége egyébként január 28—31. között tartja leg­közelebbi ülését. (1.). Lemondott az olasz kormány Az olasz középbal koa­líció négy pártjának veze­tői szombaton délelőtt megbeszélést folytattak Colombo miniszterelnök­kel, hogy igyekezzenek kompromisszumos megol­dást találni az egy héttel ezelőtt kirobbant belpoli­tikai válságban. Az erre irányuló erőfeszítések azonban kudarcot vallot­tak és a tanácskozást kö­vetően Colombo minisz­terelnök összehívta a mi­nisztertanácsot, hogy be­­­jelentse lemondási szán­dékát. Ezután az elnöki palotába ment, ahol Leo­ne köztársasági elnöknek hivatalosan átnyújtotta az 1970 augusztusában meg­alakult, a fasizmus buká­sa utáni 32. olasz kor­mány lemondását. A Colombo-kormány le­mondása folytán előre láthatólag hosszú és ne­héz tárgyalásokra kerül sor az új kormány meg­alakításáról. Római politikai körök­ből származó értesülése szerint Colombo felkéri Leone köztársasági elnö­köt, hogy őt bízza meg az új középbal kormány megalakításával, amely azonban az eddiginél „egyértelműbb’’ politikai irányvonalat követ majd. Amennyiben az új kor­mány megalakítására irá­nyuló erőfeszítések ku­darcba fulladnának, új, idő előtti választásokra kerülne sor. A jelenlegi parlament hivatali ideje rendes körülmények kö­zött két év múlva járna le. / (Hírmagyarázatunk az 5 oldalon ) Munkásőr ünnepségek A munkásőrség fenn­állásának 15. évfordulója alkalmából szombaton az önkéntes fegyveres testü­let több alakulatánál ren­deztek ünnepséget. Szabolcs-Szatmár me­gyében három helyen ke­rült sor jubileumi meg­emlékezésre. A nyíregy­házi Móricz Zsigmond Színházban lezajlott ün­nepségen megjelent Ben­­kei András, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, belügyminiszter, és Nagy György, a munkás­őrség országos parancsno­kának első helyettese. Az ünnepi beszéd elhangzása után Benkei András bel­ügyminiszter méltatta a munkásőrség tevékenysé­gét, és elismerő szavakkal emlékezett meg azokról, akik kezdettől fogva pél­dásan helytálltak és jó kapcsolatokat építettek ki a társ-fegyveres testüle­tekkel. Közülük néhány­nak személyesen adott át kitüntetést. A Zala megyei munkás­őrök Zalaegerszegen meg­rendezett ünnepségén részt vett Papp Árpád, az MSZMP Központi Bizott­ságának tagja, a munkás­őrség országos parancsno­ka, s az ünnepi megemlé­kezés után kitüntetéseket adott át azoknak, akik ti­zenöt éve tagjai az ön­kéntes fegyveres testület­nek. Hasonló jubileumi ün­nepségekre került sor Debrecenben, Békéscsa­bán, Bicskén, Sárbogár­­don, Tiszaföldváron, Kun­­szentmártonban és Kar­cagon is. (MTI) A hideg és a meleg párharca jellemzi az időjárást Európában az utóbbi napokban a kétarcú idő­járás szélsőségeit mutat­ja, hogy Leningrádban és Moszkvában mínusz 27 fo­kot mértek, Lisszabonban pedig plusz 10 fokig emel­kedett a hőmérő higany­szála. A didergő városok között szerepel Varsó is mínusz 22 fokkal, s még a délebbre fekvő Szófiában is mínusz 15, Várnában pedig mínusz 13 fokot mértek. Ugyanakkor Ró­mában plusz 8, Madrid­ban plusz 7, Londonban pedig plusz 6 fok volt a hőmérséklet. A hidegbetöréssel egy időben az Atlanti-óceán délnyugati része felől plusz 8—14 fokos hőmér­sékletű légtömegek érkez­tek és érkeznek Európa nyugati tájai fölé. E két nagyszabású lég­köri folyamat határozza meg hazánk időjárását. Pénteken és szombaton az éjszakai lehűlés erőssé vált. Hazánk délnyugati­nyugati részein mínusz 6— mínusz 9 fokig hűlt le a levegő, az ország többi részén általában mínusz 10—15, északkeleten pedig mínusz 16—18 fokig süly­­lyedt a hőmérséklet. Szombatra virradóra az ország nyugati felében gyenge havazás is mutat­ta az enyhe levegő meg­érkezését. A havazás szombaton a déli órákban sem szűnt meg. Várható időjárás vasár­nap estig, a Dunántúlon erős felhősödés, szórvá­nyosan előforduló, kisebb havazással. Az ország többi részén derült, szá­raz marad az időjárás. A legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet mínusz 8, mínusz 13, északkeleten helyenként mínusz 15 fok alatt lesz. A legmagasabb nappali hőmérséklet va­sárnap mínusz 3—mínusz 7 fok között várható. Katonai díszszemle Accrában Szombaton Accrában az ország új katonai vezetői díszszemlét rendeztek. Achampong alezredes nyi­tott gépkocsiban vezette a ghanai hadsereg egységei­nek felvonulását Accra utcáin. A katonai parádén a nemzeti újjászületés bi­zottságának, az ország ve­zető testületének mind a kilenc tagja részt vett. Achampong alezredes a ghanai főváros egyik te­rén beszéde­t mondott, eb­ben megköszönte a hadse­reg támogatását a csütör­töki vértelen hatalomát­vételhez. A nemzeti újjászületés bizottsága a jövő hét ele­jén előreláthatólag ülést tart és bejelenti, hogy mi­lyen kül- és belpolitikát kíván folytatni. Kofi Busia volt ghánai miniszterelnök péntek es­te Párizsból Abidjanba, Elefántcsontpart főváro­sába érkezett — állítják helyi diplomáciai körök­ben

Next