Népszava, 1972. június (100. évfolyam, 127–152. sz.)

1972-06-23 / 146. szám

2 (folytatás az 1. oldalról) A mezőgazdasági áruér­tékesítés növekedésével együtt érvényesült az a — már korábban is ható — irányzat, hogy a paraszt­ság reáljövedelmének emelkedése a munkásokét valamelyest meghaladta. A IV. ötéves tervben egé­szében azonban valóra váltjuk az eredeti célt, hogy -a­ két osztály jöve­delmi helyzete azonos mértékben javuljon. A nem termelő ágaza­tokban több jelentős köz­ponti­ bérintézkedést haj­tottunk végre, ezek főleg az egészségügyi dolgozó­kat és a pedagógusokat érintették kedvezően. A lakosság számszerűen csekély, de társadalmi ha­tását tekintve nem jelen­téktelen részének jöve­delmei magántevékeny­ségből származnak. E jö­vedelmek adókötelesek, mindenekelőtt azért, hogy a többi keresőhöz hason­lóan e réteg jövedelmei is a társadalmi hasznosság­hoz igazodjanak és ne alakuljanak ki indokolat­lan aránytalanságok. Az idén­ a korábbinál hatéko­nyabb adórendszert al­kalmazunk, amely erőtel­jesebben mérsékli a ma­gas jövedelmeket, külö­nösen azokat, amelyek nincsenek arányban a végzett munka társadalmi értékével. A kormány az 1971. év­ben tovább folytatta an­nak a törekvésnek az ér­vényesítését, amelynek célja egyfelől a munkából származó jövedelmeknek a teljesítmény alapján történő differenciálása, másfelől a családi jöve­delmek keresői eltartott arány miatti különbségei­nek kiegyenlítése. Szélesítettük a gyerme­kek eltartásához nyújtott támogatást és az öregek társadalmi ellátását. Ki­dolgoztuk azokat a javas­latokat, amelyek alapján — több más intézkedéssel együtt — 1972. év január 1-i hatállyal felemeltük a három- és több gyerme­kes családok, valamint az egyedülálló egy- és két­gyermekes szülők családi pótlékát, a már megálla­pított nyugdíjakat pedig — reálértékük megtartá­sa céljából — 1971-től évenk­ént­­ 2 százalékkal növeljük. A 3—6 éves gyermekek 59 százalékának van ma helye az óvodákban. En­nek ellenére csaknem 30 000 felvételi kérelmet nem sikerül teljesíteni. Ha ezt az igényt az idén akarnánk kielégíteni, az mintegy 1,8 milliárd fo­rint beruházást tenne szükségessé. Ilyen össze­get csak folyamatosan és szoros társadalmi össze­fogással lehet előterem­teni. A gyermekgondozási segély igénybevételével 180 000 anya nevelte ott­hon kisgyermekét, erre kereken 1,3 milliárd fo­rintot fizettünk ki. A családtámogatás rendsze­rét tovább kívánjuk fej­leszteni. Az egészségügy és ok­tatás területén tovább bő­vítettük az intézmények hálózatát, emeltük ezek szakmai színvonalát. Az idén hozott egészségügyi törvény alapján állam­­polgári joggá fogjuk emel­ni az egészségügyi ellá­tást. A közelmúltban az állami oktatási rendszert vizsgálva, többek között arra a megállapításra ju­tottunk, hogy anyagi esz­közeinkkel mindinkább az oktatás tartalmi részé­nek erősödését kell segí­teni. Népművelési célok­ra, a művészeti intézmé­nyek „feladatainak ellátá­sára'.''.a költségvetés az előirányzatnál 75 millió forinttal többet fordított. Az életkörülmények ja­vítására vonatkozó társa­dalmi céljainkat tehát nem egyszerűsítjük le csak a fogyasztás bővíté­sére, és a fogyasztási kul­túra emelésére. A lakosság jövedelme az áruellátás oldaláról megalapozott volt, bizto­sítottuk a fogyasztói piac egyensúlyát. A kereske­delem folyó áron számol­va 9 százalékkal több árut adott el, a növekedés változatlan áron mérve is meghaladta a 7 százalé­kot. Gyarapodott az ala­csonyabb jövedelműek igényeit kielégítő áruk mennyisége. Bővült a tar­tós fogyasztási cikkek vá­lasztéka, amit szemlélete­sen bizonyít a forgalom 12 százalékos növekedése. Ma már elmondhatjuk, hogy majdnem minden családban van rádió, tele­vízió, minden második munkáscsaládban van ha­napjainkban a munka­­megosztás, a szakosítás mindinkább nemzetközi méreteket ölt, következés­képp külgazdasági kap­csolataink alakulása fej­lődésünk nélkülözhetetlen alkotóeleme. Nemzetközi gazdasági kapcsolataink legfőbb ki­fejezési formája a külke­reskedelmi forgalom ala­kulása. 1971-ről szólva, annak megítélése különö­sen bonyolult. A kivitelre és a behozatalra hatott a tőkés világpiac dekon­junktúrája, az 1970-es kedvezőtlen mezőgazdasá­gi év miatt elmaradt ex­port. Éreztette hatását a tőkés világ pénzügyi vál­sága. 1971 utolsó hónap­jaiban csökkent a külke­reskedelem egyensúlyhiá­nya, és ez az irányzat 1972-ben is folytatódik. Korántsem fordulatként, csak biztató eredmény­ként értékeljük azt is, hogy az idén öt hónap alatt a behozatal a múlt év azonos időszakához képest csaknem 6 száza­lékkal csökkent, míg a ki­vitel 26 százalékkal ma­gasabb. A népgazdaság fejlesz­tése, a munkamegosztás előnyeinek kihasználása szempontjából meghatáro­zó számunkra együttmű­ködésünk a KGST-orszá­­gokkal, ezen belül is leg­fontosabb partnerünkkel, tőszekrény és porszívó, minden ötödikben motor­­kerékpár és minden hu­szadikban személygépko­csi. A több tartós fogyasz­tási cikk természetesen megnöveli a lakossági ipari-javító szolgáltatások iránti keresletet. Tavaly e téren is tapasztaltunk né­mi javulást, az ezt támo­gató szabályozó módosítá­sok nyomán, a helyzettel azonban nem vagyunk még elégedettek. Az elmúlt évben a ter­vezett 71 000 helyett 75 000 lakás épült. A negyedik ötéves terv nagy feladatai miatt javítani kell a la­kásépítést és gazdálkodást a központi és a tanácsi szerveknél egyaránt, össz­hangban a lakásigények emelkedésével, rohamo­san bővíteni kell a kom­munális szolgáltatások körét, és ebben az elmúlt években nem lebecsülen­dő eredményeket értünk el. A vízvezeték-hálózat tíz év alatt, a távfűtéses lakások száma öt év alatt több mint megkétszerező­dött­ a Szovjetunióval. Kapcso­lataink szilárd alapokon és hosszú lejáratú meg­állapodásokon nyugsza­nak. Hozzákezdtünk a szo­cialista integráció komp­lex programjának megva­lósításához. Ez azt is je­lenti, hogy az együttmű­ködésben még nagyobb szerepet kapnak a távla­ti gazdaságfejlesztési kér­dések. Ennek megfelelően a KGST-ben elsősorban a több országot érintő új beruházási célok össze­hangolása fokozódott. A komplex program értel­mében a szocialista or­szágok gazdasági együtt­működésében bővülnek a pénzügyi-valutáris kap­csolatok. Megnövekedett a Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank szerepe az elszámolások bonyolításában, sőt újab­ban a nemzetközi pénz­piaci műveletek terén, hi­telek felvételében és nyújtásában is. A nem szocialista or­szágokhoz fűződő kapcso­lataink is túlmutatnak az egyszerű adásvételi­­ügy­leteken. Műszaki-tudományos, kulturális egyezményeket kötöttünk több európai és Európán kívüli országgal. Bővül a tudományos-mű­szaki együttműködés, bár ez még nem mondható ki­Gazdasági munkánk­ban az emberi tényezők jelentősége nagyobb, mint azt gyakran feltételezik. Jogosult ezért, hogy rövi­den néhány olyan témát is érintsünk, amelyek a vállalati közgondolkodás problémakörébe tartoz­nak manapság. Most nemcsak elvileg, de gyakorlatilag is min­denkinek el kell fogadni, hogy tartósan nem oszt­hatunk el többet, mint amennyit megtermelünk. Azok járnak el helyesen, akik időnként felülvizs­gálják fejlesztési céljai­kat, elgondolásaikat, és elsősorban maguk keresik a kiegyensúlyozott gaz­dálkodás módját. A beruházási feszültsé­gek enyhítésére irányuló intézkedéseinket félreér­tik, akik úgy gondolják hogy azok lényege az öt­éves beruházási terv le­szállítása. Erről nincs szó, hiszen az ötéves tervben elhatározott célokat meg­valósítjuk, a beruházásra előirányzott összeget vé­gül is teljes egészében fel­használjuk, de erőink jobb összpontosításával. A termelési szerkezet korszerűsítése, a gazda­ságtalan termelés vissza­szorítása érdekében már tettünk kezdeti lépéseket, de még további határo­zott intézkedésekre is szükség lesz. Gazdaságunk intenzív utakra való ve­zetésének feltétele a meglevő kapacitások jobb kihasználása. Nem kedvező a kép az elhasználódott, korszerűt­len és amortizált állóesz­közök selejtezése tekinte­tében sem. Bátrabban le­het és kell selejtezni! Valamennyi vállalatunk és szövetkezetünk együt­tes érdeke a szerződéses kapcsolatok fejlesztése. Nagyobb előretartás le­gyen a szerződésekben, a szállítás ütemezésében is több előrelátás. A keres­kedelemnek jobb piacis­meret mellett több koc­kázatot kell vállalnia. Az állami intézmények és a tanácsok számára most az a legfőbb igazo­dási pont, hogy tevékeny­ségüket az ötéves nép­­gazdasági terv alapján folytassák, mindennapi gazdálkodásukat pedig sa­ját bevételeik, vagy a elégítőnek. Örvendetesen bővül a fejlődő országok­kal is áruforgalmunk, kü­lönösen jelentős partne­reink India, Egyiptom, Irak és Irán. A tőkés vi­lággal — közöttük az európai gazdasági közös­ség egyes országaival — fenntartott kapcsolatain­kat is fejleszteni kíván­juk. Úgy, hogy az megfe­leljen a kölcsönös érde­keknek, ne tartalmazzon gazdaságilag számunkra hátrányos megkülönböz­tetést. A munkamegosztással elérhető előnyökről szer­zett tapasztalatok az el­múlt évek során kedve­zőek voltak. Fejlődésünk fontos tényezője, milyen mértékben és ütemben igazodnak a vállalatok a költségvetési támogatásuk keretei között tartsák. Gazdaságunk helyzete, fejlődése sokkal bonyo­lultabb, mintsem hogy nagyon röviden jellemez­hető lenne. Hogyan ítél­jük meg eredményeinket a tervek tükrében? Nyu­godtan megállapíthatjuk, hogy mind az alapvető gazdasági folyamatokat, mind a költségvetési gáz­ külső piacok fokozódó mi­nőségi és korszerűségi kö­vetelményeihez. Ezután arról szólt a pénzügyminiszter, hogy jó néhány mezőgazdasági élelmiszeripari termékünk külpiaci értékesítési lehe­tősége kedvező, tartósat exportképesnek ítélheti ezen belül különösen a vágómarha és a marha­hús, ezzel kapcsolatban aláhúzta: a jelenleg helyzetben az államház­tartás jelentősebb terhet vállalni nem tud, tehát a szarvasmarha-tenyész­tés feltételeinek javításá­ra teendő intézkedé­seink pénzügyi kihatása túlnyomórészt a mezőgaz­dasági ágazaton belüli át­csoportosítások útján kel ellensúlyozni. OLLÁRI ISTVÁN (Borsod) a törvényjavas­lat előadója beszédében azt a — a bizottságban kialakult — véleményt tolmácsolta, hogy az idén a költségvetés kiadásai­nak növekedése csak a bevételek emelkedésének függvényében engedhető meg, és ez csak fegyelme­zett munkával, a rend szigorú betartásával le­hetséges. Szólt a vállalati és szövetkezeti gazdálko­dás javulásáról, ugyanak­kor elmondotta, hogy a tavalyi költségvetés-ter­vezet hiányának túllépése a felhalmozás változatla­nul heves üteme miatt következett be. A folya­matot hasznos mederbe szorító kormányintézke­dések határozott végre­hajtása létérdekünk, azok­hoz feltétlenül ragaszkod­nunk kell. A terv- és költ­ségvetési bizottság véle­ménye, hogy a népgazda­ság egyensúlyi problémái­nak megoldásához, a tar­tós eredmények elérésé­hez, a kormányzati szer­vek határozottsága és fe­lelőssége mellett, a gon­dok megosztására, a lehe­tőségek felelős mérlege­lésére, a döntések végre­hajtásában a széles körű összefogásra van szükség. A bizottság nevében ja­vasolta a törvényjavaslat általánosságban és részle­teiben együttesen való megtárgyalását és elfoga­dását. Ezután szünet követke­zett, majd Varga Gábor­­né, az országgyűlés alel­­nöke elnökletével folyta­tódott a vita. WEISZBÖCK REZSŐNÉ (Győr-Sopron) a termelés hatékonyságának alaku­dálkodást a tervszerűség jellemezte, még akkor is, ha az elmúlt év nem volt mentes a gondoktól. Gondjainkat megosztjuk, hibáinkkal szembenézünk, és határozott intézkedése­ket hozunk azok megszün­tetésére. Bízhatunk-e intézkedé­seink sikerében? Úgy vé­lem, igen, bízhatunk, ha a gazdasági élet minden területén, a vállalatoknál, a szövetkezeteknél, az in­tézményeknél, a taná­csoknál és a központi szerveknél egyaránt len­dületesen és következete­sen valóra is váltjuk azo­kat. Kormányzati mun­kánknak — gazdasági té­ren — most ez a legfőbb törekvése, és ehhez ké­rem mindannyiuk támo­gatását. Kérem a tisztelt Ország­­gyűlést, hogy ezekkel a gondolatokkal kiegészít­ve, fogadja el az 1971. évi állami költségvetés végre­hajtásáról szóló jelentést, és hagyja jóvá a beter­jesztett törvényjavaslatot. Faluvégi Lajos pénz­ügyminiszter beszéde után Ollári István, a terv- és költségvetési bizottság előadója emelkedett szó­lásrab­lásáról szólva az anyag­­mozgatás korszerűsítését húzta alá. Megemlítette hogy az érvényes gazda­sági szabályozók nem ösz­tönzik eléggé a vállalato­kat az anyagmozgatásnál felhasznált létszám csök­kentésére. A törvényja­vaslatot elfogadta. GÉCZI JÁNOS (Nógrád) a tanácsi gaz­dálkodásról szóló fejeze­tekkel foglalkozott, meg­említve közülük, hogy megyéjében a helyi taná­csok bevételei nem ala­­­­kultak. egyenletesen, a ki­­esés rendszerint a tanácsi felügyelet alá tartozó kul­turális, szociális, egész­ségügyi intézmények fenn­tartásában okoz gondokat Nem tartja helyesnek hogy különböző miniszté­riumok év közben újabb ajánlásokat, javaslatokat tesznek a tanácsoknak amelyek megvalósítása jelentős összegeket igé­nyel. . Aláhúzta-e, minden beruházásnál az egyszerű szerényebb megoldásokra kell törekedni. A törvény­­javaslatot elfogadta. DR. LUKÁCS JÁNOS (Zala), több javaslatot tett a szarvasmarha-állo­mány növelését segítő ösztönzők továbbfejlesz­tésére, majd Zala megye vízgazdálkodásáról szólva elmondotta, hogy a lakos­ságnak jelenleg 32 száza­léka kap vezetékes vizet a csatornázás mértéke 18 százalékos, a murai víz­mű üzembe helyezése számottevő fejlődést je­lent, az országos szintet azonban csak további erő­feszítésekkel lehet elérni. A törvényjavaslatot elfo­gadtat­juk az új emberi társa­dalom gyökerét, a gyar­mati sorból feltörő népek védelmezőjét, Magyaror­­szág létének megmenté­­sét. Mindezek felett nem­zetközi szerepét abban is fel kell ismernünk, hogy a termonukleáris háborús veszély elhárításának leg­főbb tényezője. Ezt a tényt mi nemcsak a Szovjetunióhoz való vi­szonyulásunkban tekint­jük lényeges motívum­nak, hanem harmadik or­szágok hozzánk való vi­szonyánál is figyelembe vesszük az ilyen orszá­goknak a Szovjetunió­hoz fűződő viszonyát Ilyen összefüggésben ér­tékeljük a legújabb szov­jet—amerikai tárgyaláso­kat is. A szovjet—amerikai kapcsolatok javulásában mi az emberiség békés jövőjének lényeges bizto­sítékát szeretnénk látni. Ha a termonukleáris há­ború veszélyének elhárí­tása valóban a fő felada­ta minden jóakarata nemzetközi tényezőnek, akkor a szovjet—ameri­kai viszony javulása mindannyiunk közös ér­deke, nagy nemzetközi érdek. A moszkvai talál­kozás kedvező hatásait is várhatjuk a mai nemzet­közi élet sok területén. Természetesen nem sza­bad illúziók■ áldozataivá lenni, amint erre a Köz­ponti Bizottság múlt heti ülésének állásfoglalása is figyelmeztet. Így tekin­tünk a moszkvai szovjet —amerikai tárgyalások várható következményei­re, a vietnami háborúval kapcsolatban is, mert azok hatásai ebben a vo­natkozásban is megmu­tatkozhatnak. Hanoiban járt delegációnk a maga egészében és egyes tag­jaiban azt a páratlan él­ményt hozta haza, ami­ben már-már politikai világnézettől függetlenül, minden látogató kényte­len osztozni — mert már legutóbb a New York Times Hanoiba küldött tudósítója is ezt bizonyít­ja —, nevezetesen azt, hogy bármilyen hosszú ideig folytatja is szörnyű háborúját az Egyesült Ál­lamok Vietnam népe el­len, nem tud győzelmet aratni és kénytelen lesz kivonulni. A vietnami háborúval kapcsolatban elmondotta Péter János, azt lehet­ —­­­ talán nem alaptalanul — remélni, hogy az Egye­sült Államok legújabb tárgyalásai és más nem­zetközi érintkezései során minden eddiginél jobban felismerte, vagy felisme­ri, milyen javaslatokat kell tennie a fegyveres harcok megszüntetése, a politikai rendezés érde­kében, amelyek elfogad­hatóak lehetnek a viet­nami felek számára; és azt is, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársa­ság és a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front minden mérvadó szempontot figyelembe vett a megoldásra irá­nyuló­­ javaslatai megfo­galmazásánál. Ezután a közel-keleti válságról szólva, annak megoldását a mai nem­zetközi élet sürgető ügyé­nek nevezte, hangoztatva, Izrael a nemzetközi jog szerint mindaddig agresz­­szor, amíg a megszállt te­rületeket vissza nem ad­(Folytatás a 3. oldalon) Tanácskozik az országgyűlés Kedvező eredmények a külkereskedelemben Bízhatunk intézkedéseink sikerében A zárszámadási törvényjavaslat előadói beszéde és vitája Faluvégi Lajos pénzügy­­miniszter beszél Péter János külügyminiszter felszólalását tartja A nemzeti vagyont 5 százalékkal növelték a beruházások A lakosság életkörül­ményeit nagymértékben a tanácsok alakítják. Az el­múlt évben bevezetett új szabályozási rendszerrel elősegítjük önkormányza­tuk, gazdasági önállósá­guk fejlődését. A tanácsi gazdálkodás 1971. évi tapasztalatai alapjában kedvezőek. He­lyesebb arány alakult ki a központi és tanácsi pénzalapok között. A tanácsi gazdálkodás kedvező vonása volt ta­valy, hogy a tanácsok — a vállalatok és más szer­vek közös összefogásával — sok létesítményt való­sítottak meg, sajnos, a ké­sőbbi fenntartás pénzügyi forrásaira már kevesebb gondot fordítottak. A vál­lalatok és szövetkezetek a­­ tanácsok fejlesztési alapjába csaknem 2,5 mil­liárd forintot utaltak át, hogy ilyen módon — a településfejlesztési ter­vekbe illeszkedően — la­kóházakat, közműveket, óvodákat, napközi ottho­nokat hozzanak létre. A gazdasági elemzések­nek mindig egyik kulcs­kérdése, hogyan ítélhetjük meg a vizsgált időszak fejlesztési, beruházási te­vékenységét? Az elmúlt évet — a ko­rábbi időszakhoz hason­lóan — nagyarányú fej­lesztés jellemezte. A be­ruházások eredményeként nemzeti vagyonunk több mint 5 százalékkal emel­kedett. 1971-ben a beruházások csaknem kétszer olyan gyorsan növekedtek, mint a nemzeti jövedelem ter­melése. A beruházási ki­fizetés 100 milliárd fo­rint volt, a tervezettnél 11 milliárd forinttal több. Még nem enyhült a be­ruházási feszültség és a befejezetlen beruházások állománya az év végén az esztendő beruházási értékének 80 százaléka. A helyzetet már évköz­ben részletesen­ elemez­tük, és a népgazdaság idei tervében azt a célt határoztuk el, hogy a szo­cialista szektor beruházá­sai a tavalyi szintet csak kismértékben haladják meg. Mindemellett a be­ruházási egyensúly csak fokozatosan teremthető meg, az intézkedések egy év alatt nem hozhatnak alapvető fordulatot, de ez nem is volna helyes, mert veszteséget okozna. NÉPSZAVA Péter János Külpolitikánk kedvező feltételeket biztosít az ország fejlődése számára Ebédszünet után Apró Antal elnökölt. Péter János külügymi­niszter, az első felszólaló aláhúzta: az 1971. évi gazdálkodás jól szolgálta az ország javát, s emel­lett a nemzetközi életre is kedvezően hatott — még hiányosságaival is. A nemzetközi viszonyok alakulása az elmúlt év­ben is kedvező feltétele­ket biztosított az ország fejlődése számára. Ez év májusa a nem­zetközi élet alakulásának rendkívül emlékezetes hónapja maradt. Sűrített eseményeit az érti helye­sen, aki mögöttük látja Hirosima és Nagaszaki atomfüstfelhőit és a ter­monukleáris háború elé-Utalt arra, hogy az ed­dig létrejött megállapo­dások nagy jelentősége ellenére változatlanul ér­vényes ma is a kommu­nista és munkáspártok 1969-ben megfogalmazott programja: minden de­mokratikus és békeszere­tő erő fő feladata a ter­monukleáris háború ve­szélyének elhárítása. An­nak, hogy mostanában erről kevesebbet beszé­lünk, objektív oka van: a Szovjetunió úgy vált ter­tgének szörnyű katakliz­máit. Személyes találko­zók, kompromisszumok és ezzel együtt a vietna­minukleáris nagyhata­lommá — népeinek nagy anyagi és szellemi áldo­zatai révén —, hogy nem képzelhető el ma már olyan másik atomhata­­lom, amely az elrettentő megtorlás kockázata nél­kül bárhol támadásra vállalkozhatna. A ma­gyar—szovjet kapcsola­tokban ennek a ténynek is szerepe van. Bennün­ket a Szovjetunióhoz a barátság nagyon sokrétű szálai fűznek. Benne lát-mi felfokozott katonai cselekmények csak így érthetők teljes összefüg­gésükben. A Szovjetunió a termonukleáris háború elhárításának legfőbb tényezője im Stason 33

Next