Népszava, 1972. október (100. évfolyam, 232–257. sz.)

1972-10-07 / 237. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek ! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 100. ÉVFOLYAM, 237. SZÁM 1972. OKTÓBER 7. SZOMBAT Az üzemorvos rangja A­z idén 220 különböző növényvédő szer használa­tát, illetve kipróbálását engedélyezték... Évente hatvan-nyolcvanezer tonna növényvédőszer fogy el nálunk ... Többé-kevésbé toxikus hatású szerekről van szó ... Hatóanyagukat, hatásukat egyedül a spe­ciálisan képzett szakember ismeri. Ki legyen ez a speciális ismeretekkel felvértezett szakértő? Nyilván­valóan az üzemorvos. Kissé szabadon idéztem dr. Berencsi György pro­fesszort, aki a Szegedi Orvostudományi Egyetem kép­viseletében tartott előadást a Magyar Üzemegészség­ügyi Társaság háromnapos tudományos nagygyűlé­sén. A mezőgazdaság kemizálásával kapcsolatos üzem­egészségügyi szempontokkal foglalkozó előadás, csak­úgy, mint a többi rendkívül értékes referátum és kor­­referátum, a reflektor vakító fényével világított rá az üzemegészségügy hihetetlenül megnövekedett jelentő­ségére. Arra, hogy olyan területeken, mint például a földművelés — ahol néhány évtizeddel ezelőtt még is­meretlen fogalom volt a foglalkozási ártalom — ma ez konkrét veszéllyé vált. A mezőgazdaság példájánál maradva: a növény­védőszerek az akut mérgezéstől a lappangó carcino­­gén (rákkeltő) hatáson keresztül a mutagén (az utó­dokon mutatkozó) hatásig ezer veszéllyel fenyeget. Fenyeget, de csak akkor, ha nem védekezünk elle­ne. Két módon. Egyrészt „ártatlanabb” hatóanyagok alkalmazásával, amelyek kutatása és gyártása itthon is nagy léptekkel fejlődik, másrészt a betegségek meg­előzésével, szűrővizsgálattal, az orvos jól időzített fel­lépésével. Rohanó, modern korunkban életünk, egészségünk megőrzésének egyik fő alakja lett az üzemi orvos. A munkahelynek nincs olyan mozzanata, amely valami módon ne kapcsolódna hozzá. Erre utaltak a nagygyű­lésen elhangzottak. De erre figyelmeztetnek a statisz­tika adatai is. A Népegészségügy című folyóiratban napvilágot látott tavalyi adatok szerint jelentősen sza­­poroodnak az elme- és idegrendszeri, az influenzás és heveny légúti, a mozgásszervi betegségek okozta táppénzes napok. A foglalkozási betegségek időtarta­ma 1968 és 1971 között megkétszereződött, az üzemi balesetek, a bőrbetegségek okozta kiesések is meg­nyúltak. Igaz, kiragadottak a példák, de talán ezek a bajok függenek össze a legszorosabban az üzemi munkával, a munkahelyi körülményekkel. Számos egyéb össze­tevő mellett hiba volna az üzemi klímától elvonatkoz­tatni a neurózisok sajnálatos gyakoriságát. Vagy az üzemi — immár szó szoros értelmében vett — klímá­tól függetleníteni a légúti, a mozgásszervi bajokat. Vagy a bőrbetegségeket, amelyekben — bármily külö­nös — a modern higiéniát szolgáló fürdő, öltöző a fő­bűnös. (Folytatás a 3. oldalon)M­indez persze korántsem szükségszerű. Hiszen, ha az volna, említést sem érdemelne. Arról van szó, hogy amiként a civilizáció, az urbani­záció — a modern technika, az üzem is kitermeli a maga ártalmait. Mert igaz ugyan, hogy a munkaidő rövidebb lett, a követelmények viszont — sőt, olykor az intenzitás is — nőttek. Ismét jellemző a mezőgaz­dasági példa a látástól vakulásig tartó robot meg­szűnt. De egészségrontó hatását új veszélyek váltották fel. Vagy: a modern üzemi szalagok teljesen teher­mentesítenek a fizikai megerőltetéstől, alaposan igénybe veszik viszont az idegrendszert. Megannyi veszély. De megannyi lehetőség az el­hárításra. Ugyanabban a modern felfogásban, ami a termelés irányítását, fejlesztési igényét jellemzi. Olyan felfogásban, amely az üzemegészségügyet az üzemszervezés ra­ngjára emeli. És az üzemi orvos­nak a jelentőségéhez mért tekintélyt kölcsönzi. , Nemrégiben a Typographia, a nyomdászszakszer­vezet lapja közölte, hogy az Akadémiai Nyomda üzemorvosának fellépésére, az ólommérgezés megelő­zése végett, minden üzemrészben hűtőszekrényt állí­tottak fel, a levegő ólomszennyezettség-mérése alap­ján új szellőztetési módot vezettek be. Az Akadémiai Nyomda orvosának példája nem párját ritkító. De még nem is általános. A személyi adottságok mellett oroszlánrésze van ebben a szak­­szervezeti bizottságoknak. Annak, hogy felismerik-e: az orvos elsőrendű, nélkülözhetetlen támaszuk az ér­dekvédelemben. És mindenben, amivel az szb hivatott foglalkozni. Mégis gyakran mellőzik, egyszerűen azért, mert szerepét a tisztaságra, az egészségügyi munka prak­tikus részleteire korlátozzák. Pedig nem szerepelhet munkatervükben, ülés­rendjükön olyan program, amelynek megvalósításá­ban, a célhoz vezető út kijelölésében nélkülözhető volna az üzemorvos. Legyen az munkaverseny, üzemi demokrácia (a maga légkörformáló erejével), termelő jellegű és szociális beruházás, és így tovább. Tulajdonképpen arról van szó, hogy az üzemor­vost a maga „sarzsija” megtartása mellett, a szakszer­vezeti tisztségviselő rangjára kell emelni. A formál­is adottságok mellett az üzemi élet tény­leges tényezőjévé tenni. Akinek módjában áll elébe menni a betegségnek, megelőzéssel csök­kenteni a gyógyító munka terheit. Nemcsak diplomája révén, hanem az igazgató és a szakszervezeti bizott­ság felhatalmazásával és gyakorlati segítségével. Nélkülözhetetlen ez a ma befejeződő tudományos nagygyűlés alapos felkészültséggel készült előadásai­nak célbatalálásához is. Lak­cs Mária Szemünk előtt a Föld minden pontja ____ 2 Emberek a völgy mélyén ..................____3 Szép Szó ........................................... . . 7-10 Jól halad a téli tárolás ......... ........16 A szakszervezetek jogairól, hatásköréről és nemzetközi tevékenységéről tanácskozott a Szakszervezetek Országos Tanácsa A Szakszerv­ezetek Országos Tanácsa pénteken ülést tartott a Dózsa György úti székház tanácstermében.­­Földvári Aladár, a SZOT elnöke nyitotta meg az ülést. A tanács egyperces néma felállás­sal emlékezett meg Tamás Lászlóról, a Csatornázási Művek volt szb-titkáráról a SZOT időközben elhunyt tagjáról. A tanácsülés az alábbi napirendet fogad­ta el: 1. Jelentés a vállalati, üzemi, szak­szervezeti szervek jog- és hatásköréről. Előadó: Gál László, a SZOT titkára. 2. Tájékoztató a nemzetközi munkáról. Előadó: Timmer József, a SZOT titkára. 3. Tájékoztató a SZOT két ülése kö­zött végzett munkáról. Előadó: Földvári Aladár, a SZOT elnöke. 4. Különfélék. Előadó: Földvári Ala­dár, a SZOT elnöke. Ezután Gál László tartotta meg refe­rátumát. Gál László beszámolója Az előzetesen írásban kiadott beszámolóhoz fű­zött kiegészítésében Gál László elmondotta, hogy az elnökség megvizsgálta: a szocializmus építésének jelenlegi szakaszában megvannak-e, biztosítot­tak-e azok a jogok, ha­táskörök, amelyek szer­vezeteink hivatásszerű működéséhez, a dolgozó tömegek érdekeinek ha­tékony védelméhez, a szakszervezetek növekvő társadalmi szerepe betöl­téséhez szükségesek. Az elnökség azt is elemezte, hogyan élnek a szakszer­vezeti szervezetek megle­vő jogaikkal, kellően ki­használják-e azokat a le­hetőségeket, amelyeket a munkáshatalom nyújt a szervezett dolgozók ér­dekvédelméhez, a szocia­lista demokrácia fejlesz­téséhez, a dolgozó töme­gek bevonásához a gaz­dálkodás, a vezetés ügyei­be, a munkáshatalom sorsának formálásába. — Elöljáróban megálla­píthatjuk — folytatta —, hogy ami a törvényes jo­gokat, kereteket, s ebből az alapszervezetek hatás­körét illeti, azt elegen­dőnek tartjuk. A meglevő törvényeink biztosítják a szakszervezetek számára mindazon jogokat, ame­lyekkel élve, az alapszer­­vezetek maradéktalanul betölthetik hivatásukat. Ami pedig a jogokkal va­ló élést illeti, itt is alap­vetően pozitív tapasztala­tokról számolhatunk be, bár egy néhány területen még van tennivaló.­­ A vizsgálat összta­­pasztalatai alapján, el­nökségünk megítélése sze­rint a magyar szakszerve­zeti mozgalom egész te­vékenysége a párt politi­kájának következetes vég­rehajtásában, a szocializ­mus építésének segítésé­ben, a dolgozók érdekvé­delmének hatékonyabb képviseletében jelentős mértékben fejlődött. — A XXII. kongresszus határozatai — figyelembe véve a párt X. kongresz­­szusán megfogalmazott politikai követelménye­ket, valamint a szervezett dolgozók mozgalommal szembeni elvárásait — olyan célokat fogalmazott meg, amelyek találkoztak a tagság egyetértésével. Ez kifejezésre jutott ab­ban, hogy a tagság aktív támogatása a végrehajtás­ban mind erőteljesebbé vált.­­ Az elmúlt évek ta­pasztalatai azt is igazol­ják, hogy a vállalati, üze­mi szakszervezeti szervek felnőttek a fokozott kö­vetelményekhez, munká­jukat körültekintőbben, megalapozottabban és po­­litikusabban végzik, és feladataikat átdolgozók, a szakszervezeti tagság meggyőzésével és aktív közreműködésével való­sítják meg. — Ma már általános gyakorlat — mondotta a továbbiakban —, hogy a gazdasági vezetők kérik, a dolgozókat érintő lénye­ges kérdések eldöntésénél, a szakszervezeti szervek egyetértését, véleményét, illetve a feladatok meg­valósításánál a szakszer­vezet mozgósítását igény­lik. Ennek kapcsán a vál­lalati, üzemi szakszerve­zetek az üzemi élet fejlő­désének egyik fontos meg­határozóivá váltak.­­ Az elért eredmé­nyekhez nagymértékben hozzájárult a pártszerve­zetek politikai irányító munkája. Ösztönözték, bátorították a szakszerve­zeti szerveket a mozgal­mi feladatok hatékonyabb elvégzésére. A pártszer­vezetek a szakszerveze­tekben dolgozó kommu­nisták beszámoltatásán keresztül is hozzájárultak a mozgalmi munka szín­vonalának növeléséhez. Részletesen foglalkozott Gál László a szakszerve­zeti szervek egyre követ­kezetesebb rétegpolitikai tevékenységével, az ifjú­ság, a nők és más réte­gek, szakmák problémái­nak megoldásával. A szakszervezeti mozgalom jelentős mértékben hoz­zájárult a gazdasági ered­mények növekedéséhez, elsősorban a szocialista munkaverseny-mozgalom és azon belül a szocialis­ta brigádmozgalom támo­gatása és szervezése ré­vén.­­ • A szakszervezet® szervek folyamatosan és sokrétűen tevékenykedtek a dolgozók élet- és mun­kakörülményeinek javítá­sát szolgáló intézkedések kialakítása és azok kö-­ vetkezetes megvalósítása érdekében. — A vállalati szakszere­vezeti szervek nagy több-­ sége — folytatta — egyre nagyobb hatékonysággal és megnövekedett önálló­­ságával, erősödött a szak­­szervezeti demokrácia, a jogok gyakorlása mindin­kább természetes és rendszeres tevékenységé­vé vált a szakszervezeti szerveknek. Ezáltal a mozgalmi munka gazda­gabbá és színesebbé vált.­ Mindezen eredmények­ben benne van a szak­­szervezeti funkcionáriu­sok és tisztségviselők lel­kiismeretes, áldozatkész munkája, melyért ezúton is elismerésünket és kö­­szönetünket fejezzük ki.­­ A vállalati szakszer­vezeti szervek a jogok gyakorlásában és érvé­nyesítésében sokat fejlőd­tek. A jog- és hatáskör gyakorlása azonban ko­ránt sincs kimerítve. A vállalati szakszervezeti szerveink még nem él­nek teljes egészében azokkal a lehetőségekkel, tartalékokkal, amelyek rendelkezésre állnak. Pe­­dig felhasználásukkal je­lentősen javítható lenre Gierek és Pompidou barátsági és együttműködési nyilatkozatot írt alá Párizsban Edward Gierek, a LEMP első titkára pénteken be­fejezte ötnapos franciaor­szági látogatását s dél­után visszarepült Varsó­ba. Az elindulás előtt az Elysée-palotában Pompi­dou elnök és Edward Gie­rek barátsági és együtt­működési nyilatkozatot írt alá. A nyilatkozat megelége­déssel állapítja, meg, hogy a de Gaulle tábornok 1967. évi, majd Chaban- Delmas miniszterelnök 1970. évi lengyelországi látogatása során kiadott nyilatkozat előirányzatai­nak megvalósítása min­den területen elősegítette a francia—lengyel kap­csolatok fejlődését. Mind­két fél úgy véli, hogy az európai államok közötti kapcsolatok szorosabbra fűzésével meg kell szilár­dítani az enyhülés előre­haladását az európai kon­tinensen. Mindkét fél megerősíti azt a szándékát — hang­súlyozza továbbá a nyi­latkozat —, hogy politiká­ját Európában a követke­ző elvek tiszteletben tar­tására alapozza: 1. Nem folyamodik erőszakhoz vagy fenyegetéshez. 2. A szuverenitás, az egyenlő­ség és a függetlenség tiszteletben tartása. 3. A belügyekbe való be nem avatkozás. 4. A jelenlegi határok sérthetetlensége. A két fél elhatározza, hogy együttműködési po­litikájuk kétoldalú kap­csolataiknak állandó eleme marad. Éppen ezért rend­szeres tanácskozásokat folytatnak a nemzetközi, különösen az európai problémákról. Elvben évente egyszer kerül sor miniszteri, vagy minisz­terhelyettesi szinten ilyen konzultációra, de sürgő­sen is tarthatnak eszme­cserét, ha a két fél véle­ménye szerint a nemzet­közi helyzet ezt megkö­veteli. Mindkét fél kijelenti, hogy lényeges céljuk az európai enyhülés előbbre­­vitele s a biztonság meg­szilárdítása, a kontinens tömbökre oszlásának le­küzdésére s az európai népek békés együttműkö­désének fejlesztése min­den területen. Az Elysée-palota szóvi­vője a közös nyilatkozat ünnepélyes aláírása után az újságíróknak kijelen­tette, a látogatás rendkí­vül szívélyes és mindkét fél számára kielégítő lég­körben ment végbe. A szóvivő szerint Pom­pidou elnök és Edward Gierek nem csupán két­oldalú kérdésekről tár­gyalt, hanem megvizsgált számos nemzetközi prob­lémát is ,­ s ha nézeteik nem is voltak mindig azonosak, de több kér­désben megállapíthatták, hogy politikájuk hasonló elveken alapul. A megbe­széléseken fontos helyet foglalt el az európai biz­tonsági és együttműködé­si értekezlet kérdése, s megvitatták az indokínai és a közel-keleti helyze­tet is. Edward Gierek párizsi tárgyalásairól nyilatkoza­tot adott a Lengyel Táv­irati Iroda (PAP) munka­társának. Kijelentette, hogy elégedett párizsi lá­togatásának eredményé­vel. Ez a látogatás nagy­mértékben előmozdította Lengyelország és Francia­­ország kapcsolatainak fej­lődését s tárgyilagos szel­lem, mély szívélyesség jellemezte. Ötven évvel ezelőtt, 1922-ben alapították a peremartoni Ipari Robbanóanyaggyá­­rat. Az egykori üzem barakképületeinek helyén az utóbbi néhány év során új vegy­ipari kombinát létesült, mely nagyságrendjét és termékeinek számát tekintve, igen jelentős. Itt gyártják a hármas hatóanyagú új műtrágyafajtát, valamint szá­mos, a mezőgazdaság számára igen fontos más növényvédő szert (MTI Fotó : Jászai Csaba felvétele) Csandra beszámolója, Allende felszólalása a JVT ülésén A Békevilágtanács el­nökségének santiagói ülé­sén Remes Csandra főtit­kár beszámolójában átte­kintette a nemzetközi helyzetet, és a szervezet tevékenységét, valamint akcióprogramját. A főtitkár örömmel nyugtázta az európai eny­hülés terén elért jelentős előrehaladást, a Szovjet­unió és az Egyesült Álla­mok közötti megállapodá­sokat. Hangsúlyozta, hogy az NDK és az NSZK fel­vétele az Egyesült Nem­zetek Szervezetébe jelen­tős hozzájárulás lenne az európai feszültség enyhí­téséhez, és megfelelne a világszervezet egyetemes­sége elveinek. Allende chilei elnök be­szédet mondott a Béke­világtanács elnökségének santiagói ülésszakán, a neki odaítélt kitüntetés, a Frederic Joliot-Curie aranyérem átvételekor. Foglalkozott hazája bel­politikai helyzetével, és is­mertette a nemzetközi (Folytatás az L. oldalon)

Next