Népszava, 1973. január (101. évfolyam, 1–25. sz.)
1973-01-03 / 1. szám
m3. január 3. Kőbánya, László gimnázium Ezer diák ajándéka Milyen csendes is a gimnázium szünidőben! Körülbelül négy percig tart ez az érzés, amíg a fehér márvány lépcsőházban felfelé baktatok a László Gimnázium patinás épületében. A biológia „folyosóra” már vidám kuncogás szűrődik ki, a laborban négy-öt fiú, leány etet A tengerimalacot, a népes fehér egércsaládot, Oszkárt, a telezer diáik a László Gimnázium lakója tanév közben. Munkásgimnázium, gyáróriások és sok tucat kisüzem munkásembereinek gyerekei tanulnak itt meghökkentően gazdag „körülmények” között. Dr. Kovács Péter igazgató futólag (így is másfél órás sétában) mutatja be büszkeségeiket: a nyelvi labort, a remekül felszerelt kémia—fizika szertárakat, elektromos kisgépekkel, előadótermeket, a legkülönbözőbb szemléltetőeszközökkel. Aztán — parányi áhítattal — kizárja a díszterem ajtaját. — Amit eddig látott: tanácstól, gyáraktól, üzemektől, társadalmi szervezetektől kaptuk. Ez — és körbemutat — a gyerekeink ajándéka. Az iskolának. Százezer forintos ajándék. Zöld függönyök a menynyezetig érő sok-sok ablakon, egyforma, ízléses huzatú székek, fehér habosbékát meg a jó ég tudja, milyen állatokat még. Salátalevelet répát takarmányt vágnak, közben a karácsonyi élményekkel traktáljak Verbői Lajosné biológia—kémia szakos tanárt Kettenhárman a könyvtárban időznek, Kopré József tanár úrnak adogatnak a keze alá, tárlókat félretett régiségeket porolnak áhítatlan ványzöld szépség, valóban dísze az iskolának. Díszterem, ahol ezer mindenfélét lehet csinálni. Diákok keresményéből lett Az ezer diák munkával szerzett forintjaiból... Kilencen az igazgató úr szobájában csivitelnek, jaffát bont nekik dr. Kovács Péter, cigarettát nem kínál, „legalább előttem ne füstöljetek”. A százezer forintos csekk, illetve egészen pontosan a nagyított fénymásolatai képkeretbe foglaltak, majd a tanáriban függ, különleges fénykép, rendhagyó, akárcsak a százezer forint története — az asztalra kerül. Szatmári Gabi negyedikes forgatja és mesél Kicsit olyan is a történet, mint a mese. A gyerekek, a tizennégy, tizennyolc évesek első hőstette, valamiért, ami maradandó. Ami az övék, az ő kezükből, erejükből származik. Keten engedték el az egyszem kislányt, fiút a hajnalban kezdődő műszakba, üveget mosni, jókora ládákat rakni. Akadt gyerek, aki a legszebb ruháját vette fel az első gyári napra, futólépésben kellett hazaküldeni, vagy szerezni neki egyszerű, nem féltett holmit. Ami nem akadt: nem volt aztán szülő, diák, aki ne ismerte volna el, hogy jó dolog, jó ötlet volt , amikor a gyerekek behívták a szülőket az iskolába, a díszterembe vezették őket először, valamennyit, kivétel nélkül. A két gyár igazgatójának, pártszervezetének elismerő, igen melegen dicsérő, köszönő sorait pedig legszívesebben minden ellenőrzőbe beíratná az igazgató úr; kevés hasonló elismerést mondhat magáénak diákközösség... ...Míg hallgattam az izgatottan hadaró gyerekeket, az elégedett tanárokat, folyvást az járt az eszemben: milyen sokszor halljuk, leírjuk, hogy a mi oktatásügyünk szűkös erszényű, anyagi forrásaink szegényesek. Aztán látja az ember a peremkerületi gimnáziumot, ahol minden, de minden közös erőfeszítésekről vall; tudomást szerez ilyen kitűnő diákakcióról, az Alma Mater ilyen okos szeretetéről — és már nem is tűnik minden szegényesnek. Roppant nagy erő van a közös akaratban. A László Gimnázium ezer diákja, népes tantestülete ebből kitűnőre vizsgázott. Várkonyi Margit Díszterem, halványzöldben Tanárok és gyár kooperációja — Az igazság az, hogy többször dolgoztunk már mi, a mostani negyedikesek a konzervgyárban. Lógtunk is, nevetgéltünk is, dolgozgattunk is, mikor hogyan... Aztán, az idén, októberben másként alakult Mintha jobban előkészítettek volna mindent Az egész iskola, minden osztály eljutott a gyárba, egy-egy hétre. (ünneprontás — vagy talán mégsem? —, hogy ezt a nagyszabású akciót gondot tanári és üzemi kooperáció készítette elő. A segítség kell, ez volt Köves vezérigazgató véleménye, sok kéz kell és derék munka. A gyár kell, ez volt a tanári testület álláspontja, de nem téblábolás, hanem igazi munka, értelemmel, jól előkészítve.) — Úgy fogadtak most a munkások, olyan szeretettel, mint a közülük valókat — mondja Páska Gabi —, apám lakatos, akár ha hozzá mentünk volna a műhelybe. Rakodás, targoncatolás, nem könnyű dolgok. De mindent megmutattak, és azt éreztük, hogy a kapott pénz mögött most munka van. Hat nap a Budapesti Konzervgyárban, illetve a Globusban; a tanárok velük tartottak, korai felkelés, másfajta öltözék, napi hét óra fizikai munka. Olyan, mint a Szatmári kislány főművezető apjáé, Kovács Marika apukájáé, aki ablaktisztító, de a katonatiszt gyereke, az óvónő lánya, a mérnökcsalád Balogh Évije is hamar otthonosan mozgott. Balogh Évi ezt írta később a gyárról a magyar dolgozatában: „Két társammal konzervdobozokat tisztítottunk. Szemem, szám tele volt a VIM porával... ekkor kezdtem el azon gondolkozni, hogy van, aki egész életében ezt amunkát végzi... Nagyonnagyon tisztelem azokat, akik ilyen és sok más hasonló munkával keresik a kenyerüket.” Üvegmosás az iskoláért Látókörbővítés? Munkára nevelés? Pedagógia? Minden együtt — ezt sokszor felmérték az eltelt két hónap óta a nevelők, összekovácsolódtak az osztályok, más melegebb, segítőbb lett a közösségi élet az iskolában. Talán a tanulmányi eredmény is „nőtt” pár tizeddel, mintha új varázsa lenne a nyelvi labor tiszta üvegfülkéinek, a kémcsöveknek, az elektromos szárítónak ... Ami a végén született, arra számítottak a legkevésbé. A heti kereset két napját — egységesen — felajánlották a diákok a díszterem újjávarázsolására ... — A tanács azonnal rendelkezésre bocsátotta előlegként, a százezer forintot, a visszafizetésre íme a csekk — mondja dr. Kovács Péter. — A tanárok, diákok szülői segédlettel beszerezték a függönyanyagokat — együtt szabott, varrt a fél iskola — megrendeltük a székeket, még a kárpitozásban is közösen állapodtunk meg, milyen színt válaszszunk. Az iskolai diákparlament már a díszteremben ülésezett A kis Újvári Margit — szószólója, küldötte volt az iskolának az országos értekezleten is — nem minden büszkeség nélkül mondja: — Nekünk bőven volt miről beszélnünk; munkáról,tapasztalatokról — meg a jövő évi tervünkről is. Voltak szülők — ez csak természetes —, akik ne NÉPSZAVA A megyei főügyészség érést emelt A bíráló kazánfűtő elégtételt kapott „A levelező igazgató főorvos és a bíráló kazánfűtő" címmel a Kékestetői Állami Gyógyintézetben történt igazságtalanságról írtunk lapunk 1972. november 12-i számában. Vas Ferencet, a bíráló kazánfűtőt a munkaértekezleten elhangzott bíráló észrevételeiért dr. Nyárasdy György igazgató főorvos elbocsátotta, majd igyekezett megnehezíteni a családos kazánfűtő elhelyezkedését, rádióamatőri tevékenységét és megvonta engedélyét a fűtő másodállásához. A cikk nyomán a következő levelet kaptuk a Heves megyei Főügyészségtől: „A Népszava 1972. november 12-i — vasárnapi — számában ,A levelező igazgató főorvos és a bíráló kazánfűtő’ címmel megjelent újságcikk alapját képező munkaügyi vita körülményeit kivizsgáltuk. A lefolytatott ügyészi vizsgálat megállapította, hogy a Kékestetői Állami Gyógyintézet igazgató főorvosa munkáltatói jogaival visszaélve szüntette meg Vas Ferenc fűtő munkaviszonyát, és a felmondást tévesen hagyta helyben mind az 1. fokú, mind a 11. fokú munkaügyi döntőbizottság. Ezért a Heves megyei Területi Munkaügyi Döntőbizottság 184/1972. számú határozatát ügyészi óvással támadtuk meg, hivatkozva az MT. 2. paragrafus 1. bekezdésében szabályozott joggal való visszaélésre...” Tanulságképpen érdemes idézni az óvás elvi jelentőségű indokolásából: „Az a dolgozó, aki részletesen indokolt igazolójelentésében fenntartotta, sőt megerősítette a vezetésben látott hibákat, és nem érezte magát bűnösnek, az összeférhetetlen, megbízhatatlan lett a vezetés szemében, annyira, hogy egyetlen megoldásként munkaviszonyát fel kellett mondani.... A joggal való visszaélést tanúsítja az intézet vezető orvosának a felmondást követő magatartása: barátságtalan cselekedetnek minősítette a ■Vas Ferencet alkalmazó Meteorológiai Intézet intézkedését, amiért az ő elbocsátott dolgozóját főállásban alkalmazták, ugyanakkor levelet írt az MHSZ illetékeseihez, amelyben bejelentette, hogy Vas Ferenc ellen intézeti és pártfegyelmi eljárás van folyamatban. Kérte, vizsgálják felül. Vas Ferenc érdemes-e arra, hogy továbbra is amatőr rádióadó engedélye legyen. Levelének hatására a dolgozó adóengedélyét az MHSZ bevonta. Az üzemi demokrácia legdurvább megsértésének kell tekinteni — ezért kirívó törvénysértés —, ha azért szüntetik meg egy dolgozó munkaviszonyát, mert nyíltan, dolgozótársai fóruma előtt bírálatot mond a vezetőkkel kapcsolatban, főleg akkor, ha bírálatában foglaltak a valóságnak megfelelnek. Ebben az esetben nem lehet lényeges kifogásként említeni azt sem, ha felszólalásának hangja nem teljesen kifogástalan, különös tekintettel arra, hogy harmadik felszólalásaként külön elnézést is kért indulatosságáért. Az őszintén elmondott, valóságos hibákra fényt derítő bírálatra kiadott munkáltatói felmondás kifejezetten bizonyítja a joggal való visszaélést és ezt fokozta a felmondás utáni igyekezet, hogy a dolgozót egyéb vonalon is megfosszák az érvényesülés lehetőségétől... A Munka Törvénykönyve már idézett 2. §. 1. bekezdése értelmében tehát emiatt a dolgozót hátrány nem érheti.” A Heves megyei TMDB 571/1972. számú határozatában az óvásnak helyt adott, viszaállította Vas Ferenc munkaviszonyát a Kékestetői Állami Gyógyintézetben, az intézetet teljes kártérítésre kötelezte — a munkaviszony jogellenes megszüntetéséből és a másodállásra szóló engedély visszavonásából eredő keresetkiesés megtérítésére. Továbbá a Meteorológiai Intézet hozzájárulásától függően kötelezi a gyógyintézetet, hogy továbbra is engedélyezze a kazánfűtő másodállásban való foglalkoztatását. (A rádióadó engedélyezésével kapcsolatban a főügyészség még nem tudott segítséget nyújtani, állandó egri lakásának címére azonban már kapott adóengedélyt Vas Ferenc az MHSZ megyei titkárától.) A Heves megyei Főügyészség példamutatóan érvényesítette a törvényességet, igazságot szolgáltatva az eddig kiszolgáltatott kazánfűtőnek. Nyugtalanítja azonban, hogy a joggal való visszaélés ezúttal sem vont maga után szankciót. Hogy bár az igazgató főorvos — akinek működésére sajnos nemcsak a kazánfűtő esete vetett árnyékot — vezetésből nyilvánvalóan megbukott (a gyöngyösi városi pártbizottság már 1972 tavaszán megállapította ezt), a tandíjat, a kazánfűtő keresetkiesés okozta kárát az intézetnek kell megfizetnie. Lukács Mária 3 A 25. ÉV KÜSZÖBÉN Téli puszta, idill nélkül A földek-mezők világára valamikor oly jellemző téli nyugalmat hiába keresném öreglak környékén. A több üzemegységből álló 11 holdas állami gazdaság munkája már jórészt ipari munka, gondjaik is az ipari nagyüzemekéhez hasonlóak. Hintoton Ede igazgatótüzemről üzemre „kergettem”, már tovább ment — mondták mindenütt... Rohanás itt is az élet: szervezni, intézkedni, irányítani. A cseppben keresem a tengert Jövőre lesz 25 éve, hogy az állami gazdaságok — a korábbi „állami birtokok” hálózatának utódaként új viszonyok között — megalakultak, persze, minden évforduló pontatlan, egyik előbb, másik később „állította ki” alapító levelét A téli munka nem könnyű, és ez a gazdaság sem a legjobb, de a térképre minden utot fel kell rajzolnunk — betonosat, köveset, sárosat — akár tetszik, akár nem... Dombocska, fűvel Amerre a szem ellát (dimbek-dombok), minden Jankovich gróf uradalma volt cselédlakásokkal, vékonyan füstölgő kéményekkel, tapadós, undorító sárral, előbb darutollas Prónayval, később csendőrökkel, az iskolából, a második eleminél már kimaradó, rosszul táplált gyerekekkel — mindazzal, amiről már nem divat beszélni, mert úgy tartjuk, únosontalan elmondtuk már... De Szabó Ferenc, az állami gazdaság pártitkára, akinek apját testvérét bevitték, megverték, aztán megint bevitték, megint megverték, a családot a cselédkocsin szinte évente munkakereső bolyongásra kényszerítették, azt mondja nagy csendesen, egy fűvel borított dombocskára mutatva: — Ide élve temették 1919 őszén a proletárokat ... Közöttünk Csontváry festette, fekete fák, a ködben felröppenő téli madarak. Mindezt csak azért írom le, mert összefügg a Vitya pusztai bekötőút megépülése fölötti, öt éve tartó, szinte felfoghatatlan örömmel. De erről majd később... Ellentmondások Ez a fejezet talán az „ellentmondások” rímet kaphatná. „1965-ig olajos magvakat termelő gazdaság volt. Kitűnő hozamokkal. Átprofilírozták a búzára, kukoricára, pillangósokra. A homokos-agyagos talajon ezek rosszabbul fizetnek. A kalászosok átlagtermése holdanként 16,5 mázsa volt, a kukoricáé csak 18,5.” „A gazdaságnak 18 kombájnja és 80 erőgépe van. Huszonöt éve 100 lova volt... És szilaj ökrök ... Ma 8000 lóerő „zúdul” a földekre, a mélyszántás nem kapirgálás.” „A 850 dolgozó a környék 8 községéből verbuválódik, teherautókon szállítják őket a munkahelyekre. Munkásszállás nincs.” „Vityán 22 millió forintért felépült egy ultramodern 400 férőhelyes tehénistálló, az egy tehénre jutó napi tejmennyiség azonban mindössze 4 liter. (Fáy Sándor állattenyésztő mondja: A tehén nem postagalamb, hogy abból a szűk etetőből kicsipegesse a takarmányt. Rossz a Vízellátás. Rövidre méretezték a tehénállásokat, a trágyarácsokat mind ki kell cserélni, a borjúnevelőben a levegő páratartalma túlságosan magas, a szellőzés rossz.” „Napi 20—25 vagon termény szárítására alkalmas üzem épült 10 millióért. Kitűnően működik, nagyszerű dolog.” „Százhúsz millió forint befektetéssel készült volna egy 1000 koca befogadására alkalmas, óriás telep. (A beruházási stop — lestopolta!) Két k.hold terület betonnal befedve, mellette készen a magasba törő víztorony. Eddig 20 millió „benne van”, de hogy mi lesz vele, senki sem tudja.” „Minden tehénre kb. 5000 forintot fizet rá a gazdaság. 780 tehenük van. A 450 anyakocából csak 300 ad megfelelő utódokat Az öreglaki Állami Gazdaság 120 milliós évi termelési értékéből 60 milliót az állattenyésztés ad.” „A törzsgárda 60 százaléka szakmunkás. Az emberek átlagkeresete havi 2100—2200 forint. Évente 10—12 dolgozó jut lakáshoz, a gazdaság 40 ezer forinttal járul az építéshez és 10 éves munkaviszonynál már 10 százalékot elenged az öszszegből. A gazdaságban 30 agrár- és gépészmérnök tevékenykedik, a szakembereknek éppen most adják át az 1,6 millióért épült lakásokat." „Csodálatosan modern, gyönyörű étterem és konyha készül, a belső munkákat most végzik.” „Völgyesi János igazgatót 18 évi szolgálat után 1972 áprilisában leváltották a beruházásoknál észlelt „nagyvonalúsága" miatt. Harkány Tibor főagronómus a helyén maradt” Nagy fába vágott fejsze — Abból az épületből ide a konyháig úgy jöttünk át — mondja Vitya pusztán Sárdi István belső revizor —, hogy felhúztuk a gumicsizmát és lehajolva, jó erősen megkapaszkodtunk a szájában. Az út és az építkezések itt mindent megváltoztattak. — Modern nagyüzem működik most a kútágasos puszta helyén — erről Urbancsik István kerületvezető beszél. — Sajnos, a nyereségrészesedésünk elúszott tudjuk, túlságosan nagy fába vágtuk a fejszénket, de ha egyszer jó állatállománynyal „beindulnak” ezek a nagy szarvasmarha- és sertésgyárak, majd öntik a forintokat! — Nem idegeskedünk — mondja Mrau József gyümölcstermesztési brigádvezető —, helyre jön a gazdaság. A mi embereink, itt, f mind egy nagy család... — Nem vagyunk finynyásak — Szűcs János gépszerelő társára, Göröncsics Károlyra néz —, ha a traktorosok már nagyon elfáradnak a gépeken, beállunk szántani éjszakai műszakra. Hát nem kellemes, az biztos, hideg van, köd van, öszszeugratja az ember kezét Ám a nehéz fizikai munka már a múlté. Most tart még például a gyümölcsfák metszése, nők végzik. Ezt nem lehet gépesíteni. Vagy teszem fel, a műtrágyaszórásnál a gépek felöntése is kézi munka még, de nézze csak meg a tehenészeket ... Emlékszem, apáink keze valósággal megkövesedett megbütykösödött a fejéstől, az almozástól, ujjaikat ki sem tudták már nyújtani, most műszerpontosságú gépeket, berendezéseket kezelnek, a tej úgy kerül a tartályokba, ember nem is nyúl hozzá. Gárdosi Ildikó adminisztrátor az ebédhez elhozta magnóját is, amelyen a legújabb felvételek vannak. — Mit lehet egy pusztán télen csinálni? Hát van itt kulturház, nagy könyvtár, mozi és hát a tévé. Az sokat jelent... Nem elöl, de előre A táj és benne a saját arculatuk, életük megváltoztatásáról vall Kauer Imre öreglaki növénytermesztő. Muszta Lajos, a központi műhely gépszerelője. Ágh Zoltán kombájnos Alsóbogáton, aki országra szóló, jó eredményekkel hívta fel magára a figyelmet, Baján János sertésgondozó, aki akkor sem lehetne büszkébb a falkára, ha a sajátja lenne. Elmondják például, hogy a gazdaság adott helyet a Május 1. Ruhagyár üzemének, ahol az asszonyok-lányok kaptak jó munkaalkalmat, beszélnek a gondokról is, pontosabb, finomabb, ügyesebb irányításra lenne szükség. Megtermett a betakarítottnál jóval több gabona, jobb szervezéssel — a kellemetlen időjárás ellenére is — talán többet megmenthettek volna, az építkezések jobb kivitelezésére a mérnököknek kellett volna odafigyelniük. Az építőbrigád 40— 50 emberét most szélnek eresztik, de mi lesz tavasszal, ha átalakításokra lesz szükség? Választhattam volna az ország sok-sok kitűnően működő és gazdálkodó állami gazdasága közül nem is egyet, hogy bébi-,zonyitsam: a régi, grófi szérűkön a puszták népe, negyedszázad alatt, milyen óriásit lépett előre, és a régmúlt bérese, napszámosa, kocsisa és gyalogmunkása, a vidék proletárjai hogyan váltak az egyik legfontosabb „iparágunk”, a mezőgazdaság szakembereivé, mit gyarapodtak tudatban, anyagiakban, a munka etikájában — de talán élesebb és reálisabb így a téli kép, amely csak egy kép a sok közül. Idill nélkül, vázlatosan festve, ilyen a még nem elöl — de mindig előre — lépkedő gazdaság 1972- ben. Siűts Dénes