Népszava, 1973. január (101. évfolyam, 1–25. sz.)
1973-01-31 / 25. szám
2 KÖZ Socolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke és Ion Gheorghe Maurer miniszterelnök Kádár Jánoshoz, Losonczi Pálhoz és Took Jenőhöz intézett táviratukban mondtak köszönetet a Román Népköztársaság kikiáltásának 25. évfordulója alkalmából küldött üdvözletekért. Tadeusz Hanuszek, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete a magyar—lengyel kulturális egyezmény aláírásának 25. évfordulója alkalmából kedden koktélt adott a nagykövetségen. Részt vett a koktélon dr. Orbán László, a művelődésügyi ÉLET miniszter első helyettese, Demeter Sándor, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnökhelyettese, s a kulturális, a művészeti élet számos vezető személyisége. Dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter kedden a minisztériumban tájékoztatta a külkereskedelmi vállalatok vezetőit az 1972. évi eredményekről és az idei feladatokról. Nora Frometa kubai könnyűipari miniszter meghívására, a kubai miniszterasszony magyarországi látogatásának viszonzására kedden Havannába utazott Keserű Jánosné könnyűipari miniszter. Szakszervezeti nőfelelősök tanácskozása A legaktuálisabb nőpolitikai kérdésekről tartottak munkaértekezletet kedden a SZOT-ban, a szakmák központi vezetőségei, az SZMT-k és az SZBT nőfelelősei számára. A napirenden három fontos téma szerepelt. Az állami ipar és építőiparmunkásainak és művezetőinek központi béremeléséről szóló kormányhatározat végrehajtásával öszszefüggő szakszervezeti feladatokról dr. Blandek Géza, a SZOT közgazdasági osztályának vezetője adott tájékoztatást, a tervezett munkavédelmi intézkedésekről pedig Évinger Mihály, a SZOT munkavédelmi osztályának helyettes vezetője. Harmadik napirendi pontként a nemzetközi nőnap előkészítésével kapcsolatos feladatokat vitatták meg a jelenlevők. A SZOT titkárságának állásfoglalását Déri Ernőné, a SZOT nőbizottságának politikai munkatársa ismertette. Kitüntetés A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Hegedűs Istvánnak, a Kisipari Szövetkezetek Ruházati Laboratóriuma főmérnökének eredményes munkássága elismeréséül, nyugállományba vonulása alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetést kedd délután Rév Lajos, az OKISZ elnöke adta át. (MTI) KISZ-propagandisták megbeszélése A KISZ központi bizottsága kedden országos agiációs és propagandatanácskozást rendezett Budapesten a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen. A tanácskozáson Friss István akadémikus, az MSZMP KB tagja, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének igazgatója tartott előadást „A szocialista népgazdasági tervezés” címmel, majd dr. Gombár József, a KISZ KB titkára, az ifjúsági szövetség ideológiai, politikai munkájáról és időszerű feladatairól tájékoztatta a részvevőket. (MTI) Bányász szocialista brigádok vetélkedője A bányászszakszervezet vezetőségének kezdeményezésére két új vetélkedő szervezését kezdték meg. Az egyikben a szocialista brigádok mérik össze szakmai tudásukat, műveltségüket. A vetélkedők az üzemeknél már megkezdődtek, s a legjobbak erőpróbájára a bányásznapon kerül majd sor. Egy-egy csapatban öt fizikai dolgozó és két műszaki versenyez. A szocialista brigádok vetélkedőjével egy időben kerül sor az ifjú bányászok versenyére, amelyet a Petőfi-évforduló jegyében rendeznek meg. Erre az alkalomra összegyűjtötték az utolsó száz év legszebb bányásztémájú verseit, és azok kötelező versenyszámként szerepelnek majd. (MTI) Megjelent a Béke és Szocializmus januári száma A folyóirat 1973. évi első számának Elmélet című rovatában Pjotr Gyemicsev „A fejlett szocializmus — a kommunizmusba vezető út egyik szakasza” című tanulmánya az olyan fejlett szocialista társadalom jellemző vonásait vizsgálja, amelyben már megérlelődtek a feltételek a kommunizmus építéséhez. Ludwig Müller és Fritz Rische a multinacionális konszernek stratégiáját veszik szemügyre, folytatva ily módon az állammonopolista kapitalizmusnak a folyóirat előző számaiban megkezdett tárgyalását. A szerkesztőség közli Albert Norden megemlékezését a „Kommunista Kiáltvány” megjelenésének 125. évfordulójáról, valamint Lenin. ..A szociáldemokrácia két taktikája a demokratikus forradalomban” c. művének mai jelentőségéről egy nemzetközi kutatócsoport munkáját. Ugyanebben a rovatban ismertetést olvashatunk Leonyid Brezsnyev beszédeinek és cikkeinek harmadik gyűjteményes kötetéről. A Politika rovatban Jorge del Prado, a Perui Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára a Peruban végbemenő forradalmi folyamatot vizsgálja, ismerteti a kormány által eddig végrehajtott, valamint a tervbe vett intézkedéseket. A párt rovat egyebek között az osztrák és a dán kommunista párt egy-egy képviselőjének párbeszédét tartalmazza, amelyben beszámolnak a hasonló feltételek között működő pártjaik tevékenységéről. Meghalt Pur István Pur István, azÉDOSZ Szabolcs megyei bizottságának elnöke, az ÉDOSZ központi vezetőségének tagja életének 61. évében hosszas betegség után elhunyt. Az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezete saját halottjának tekinti, és temetéséről később intézkedik. (MTI) ÍRÓSZOBÁM A rádió nemes hivatása, hogy lépést tartson az élő irodalom fejlődésével, s legérdekesebb egyéniségeit közel vigye hallgatóihoz. Több, már eddig is várt műsorforma mellett új keretet talált e cél megközelítéséhez Simon István: írószobájukban keresi fel pályatársait, s vallatja őket életükről, munkásságukról. Már az első adás is erőteljesen bizonyította a kezdeményezés jogosságát. Benjámin Lászlót aligha sikerült még ilyen oldott és közvetlen beszélgetésre bírni, mint most, az értő és becsülő költőtársnak, Simon Istvánnak. Irodalomtörténeti érdekessége volt a pályakezdés felvázolásának, a Népszava körül csoportosuló munkásírók nosztalgikus megjelenítésének. Benjámin László néhány leghíresebb verse mellett a kevésbé gyakran idézettekből is hallhattunk, s a kiváló előadóművészek által tolmácsolt versek a két költő beszélgetésében méltó keretet kaptak. SZABAD SZOMBAT Minden ízében újszerű a szombaton megkezdett vállalkozás: a szabad szombat hasznos eltöltéséhez példát, tippet úgy kíván nyújtani Szepesi György, a sorozat műsorvezetője, hogy a rádió helyett egy óbudai munkáslakásba helyezte át a stúdiót, s onnan jelentkezett már reggel 9 óra néhány perckor. Egy hajógyári dinasztia szabad szombatját konferálta ország—világ előtt. Több kitűnő beszélgetés, riport láttatta velünk a Szántó-család otthonát, a népes társaságot — néhány váratlan vendéggel, régi baráttal együtt —, és sok jó zene engedett némi pihenőt a szabad szombatjukat a rádió mellett eltöltő hallgatóknak. Bevallom, bármennyire is érdekes, izgalmas dolgokat hallottunk, másfél—két óra múltán már nem tudtam kellő figyelemmel kísérni az adást , hiszen kinek van ideje rádiózni éppen szombat délelőtt? És itt van az ilyen hatalmas időt felölelő adások gyenge pontja : ki győzi szusszal a meghallgatásukat? Ott ülni a borozgató társaságban, bizonyára szórakoztató lehetett a jelenlevőknek, de ki áldozza fel saját szabad szombatját arra a célra, hogy meghallgassa, hogyan tölti más ezt a drága délelőttöt? Sokkal hatásosabb lehetne a Szabad szombat műsora, ha már péntek este elhangozhatna ... A szombat délelőtt pedig valóban szabad lehetne, legfeljebb rövidebb ideig tartó műsorokkal kötné csak le a rádió... SZABÓ MAGDA: AZ A SZÉP, FÉNYES NAP A cím egy pogány dalból való, amelyet többször is eldúdolnak Szabó Magda új rádiódrámájának hősei a kereszténység felvételének estéjén. Vajon miért is vette fel Géza fejedelem a keresztény vallást, amikor népe még nem volt elég érett az új, a nyugati ideológiához? Miért kereszteltette meg fiát és házanépét, amikor minden szokásuk, hagyományuk a pogánysághoz kapcsolta őket? Ezekre a kérdésekre ad választ az írónő drámai hangjátékban. Valóban, igazat kell adni a rádióújság cikkének, amelyben Kopányi György, a mű dramaturgja kivételes erejű drámának nevezi ezt a hangjátékot. Kit ne érdekelne történelmünknek máig ható tanulságokkal szolgáló régi fejezete? Nyilvánvalóan témája miatt is közérdekű a darab, hiszen ilyen régmúltba kevés drámaszerző kalandozik vissza, pedig az államalapítás kora, a magyarok letelepedésének időszaka alighanem minden korosztályú hallgatóságot, mindenféle műveltségi szinten állót egyaránt izgat. Másrészt igen tetszetős a dráma megfogalmazása, az írói munka. Szembeállítja a lelkében még pogány Gézát és a már hivő Istvánt a nagy koncepció megítélésében a szerző — ez a dráma csúcspontja. Ami azonban előtte van, sőt, ami utána következik, kissé elnyújtott, túlírt rész, s ez akadályozza a hallgatót a dráma lényegének megértésében. Szerkezeti egyenetlenségre vall az is, hogy az első részben még Gyula a főszereplő, valamint a rejtélyes Tata — olyan mellékszálát képviselik a fő eseménynek, amely teljesen tévútra viszi eleinte a hallgatót. A rendező Varga Géza a főszereplőre, Géza fejedelemre helyezte a hangsúlyt, igen helyesen Sinkovits Imrére bízva ezt a nehéz szerepet. Mellette azonban halvány maradt az Istvánt megszemélyesítő Lukács Sándor, de a többi színész is. A szereposztás és a dráma szerkezeti egyenetlenségei sem tudták azonban csökkenteni a valóban sodró erejű, szenvedélyes dráma művészi hatását. Háry Márta NÉPSZAVA Keresztül-kasul Új angol vígjáték a Vígszínházban A színház a szituáció művészete. Mindig az, de persze a jó drámához kell még egyéb is. Egybefüggő cselekmény, jellem stb., hogy a messzeható ■ írói üzenetet az együttes munka, együttes eredménye sugározza a nézőnek. Ez azt is jelenti, hogy csak a helyzet kevés a színpadra. Kevés még vígjáték esetén is, mert ha csak ez van, külsőség a szituáció és nem lényeghordozó forma. Persze a legnagyobb baj, ha nincs írói üzenet, mert akkor hiába a legügyesebb szituáció is. Ha nincs írói üzenet , az üres helyzetvígjáték esetével állunk szemben, még akkor is, ha ugyancsak ügyes, ötletes helyzet az újszerűség ingerét is felkelti. Mert a Vígszínház új bemutatójának, a nálunk ismeretlen Alan Ayckbournnak vígjátéka szellemes dramaturgiai újítással, valóban újszerű színpadi szituációval mutatkozik be a magyar nézőknek. Ami abból áll, hogy az egy színpadon két helyszín van egyszerre, ahol nem is csak párhuzamosan, hanem egymásba kapcsolódva folyik a játék. Az ötletes színpadképben a legszokványosabb és legjelentéktelenebb történet. Egy hölgy félrelép, férje alkalmazottjával Férjének, s az alkalmazott feleségnek mindketten ugyanazt hazudják : egy munkatársuk házasságának válságára hivatkoznak. Ezt — az állítólagos elrontott házasságot — a főnök és a feleség mint ügybuzgó kiscserkészek azonnal szeretnék rendbehozni. S ennek kapcsán persze sok minden kiderül. A végére mindenki sejt valamit, de senki semmit nem tud biztosan. Mindenesetre mindenki mindenkivel megbékül, és minden rendbejön. Kivéve az, hogy miért kellett ezt a jó, érdekes ötletet egy ilyen szokványtörténettel eljelentékteleníteni. Igazi helyzetvígjáték lett tehát az ötlet eredménye, s ezen sem az egyébként kitűnő fordítás, Ungvári Tamás munkája, sem a Vígszínház együttesének kitűnő előadása nem tud segíteni. Amíg ott ülünk, jó szórakozás, kellemes, könnyed csevegés, kabarészituációk — s aztán, semmi több. Az előadás két főhőse a felszarvazott férj-főnök akkurátusan bárgyú figurája Bardy György nagyszerű alakításában és a megcsalt feleség, örökké nyüzsgő, hisztis nőszemélye Béres Ilona megfogalmazásában. Ők ketten hordozzák, szövegmennyiségben is, az előadás terhét, s mindketten motorjaik a színpadon keresztül-kasul folyó játéknak. Emlékezetes karakteralakítást nyújtott Szegedi Erika a bugyuta-ijedtségű kispolgári-háztartásbeli asszonyka figurájában. Férjét, kicsit színtelenül, Balázs Péter játszotta, de hozzá kell tennünk, hogy a szöveg hozzá volt a legigazságtalanabb. A sok kalamajkát okozó ifjú férjet Ernyey Béla sok külsőséggel, fölösleges modorossággal alakította. Fábri Zoltán díszlete az előadás legszellemesebb része. Világosan jelzi az egyterű színpad két helyszínét, és jól segíti az ebből fakadó poénok létrejöttét. A színház ezzel a produkciójával új rendezőt, a színészként jól ismert fiatal Kern Andrást indította el a rendezés rögös útján. Kern András tehetséges vígszínházi tanítványnak bizonyult, elsősorban stílus- és fó ritmusérzéke dicsérhető. Lyukas függöny A lyukas függöny az almásfüzitői timföldgyár Petőfi Művelődési Otthonának emeleti ablakában lóg. Egyelőre ott is marad. Minek is hoznák rendbe? Lenne, aki észrevenné? » Hétköznap délután hat órakor egyetlen felnőtt látogatóval találkoztunk az almásfüzitői művelődési házban. Ő is nyilván nyelvórára jött. „Mire jönne még?” Emlékezik egy évekkel ezelőtti csillagászati előadásra, hasonlókat szívesen ma is hallgatna.” Másokat bizonyára más is érdekelne. De mi nem találkoztunk velük. A kétezer lakosos kolónián viszont népművelők is élnek. Nekik már tudniuk kellene, hogyan lehetne második otthonná tenni a művelődési házat a munkások számára. Bizonyára nekik is vannak indokaik, kifogásaik, S ha ezek emberileg esetleg érthetők, hogy miért kihasználatlan az almásfüzitői művelődési ház, mindez nem lehet sem mentség, sem magyarázat. Köztudott, hogy errefelé jómódúak az emberek. De azok például Ózd környékén is, másutt is. Miért van az, hogy Csepelen, Salgótarjánban, Miskolcon, Győrött — jól érzik magukat a munkások a művelődési házakban? Itt miért nem? Erre a kérdésre csak azok adhatják meg a választ, akik felelősek Almásfüzitő közművelődéséért! p. v. ! 1973. január 31 A megyei népi ellenőrzési bizottság megállapította: Huszonöt célra használják a kulturális alapot Borsodban A Borsod megyei népi ellenőrzési bizottság kétéves vizsgálat eredményét összegezve, keddi ülésen vitatta meg a negyvenöt településen végzett vizsgálat alapján a népművelési célokra fordított, és több forrásból származó anyagi eszközök felhasználását. A beszámoló megállapította, hogy a megyében háromszázhetvenöt ismeretterjesztő szakkör és háromszázhetven klub működik. Az elismerésre méltó tartalmi eredmények értékét növeli, hogy azokat többnyire nagyon mostoha személyi és tárgyi feltételek mellett érték el. A vizsgálat megállapította, hogy a közművelődésre fordított összegek nagysága nem emelkedett megfelelően. Az anyagi eszközök egy része elaprózódik, felhasználásuk nem eléggé koordinált, csökken a gazdálkodó szervek részéről a természetben nyújtott támogatás. A szakszervezeti intézmények ellátottsága meghaladja a tanácsok által fenntartott intézmények színvonalát. A rendelkezésre álló pénzeszközök felhasználását vizsgálva, egészen kirívó esetekkel is találkozott a bizottság. A kulturális alapot huszonötféle célra használják fel: jelentős részét, tizenkét százalékát például reprezentációra. A halmaji tsz ebből a keretből tizenötezer forintot italra költött, a színi tsz pedig vendéglátásra. A helyi közművelődési intézmények és gazdálkodó szervek között még nem mindenütt alakult ki a megkívánható együttműködés, de már jó példa is található. A mezőcsáti tsz például szerződést kötött a tanáccsal, s ennek alapján tízezer forinttal támogatja a járási művelődési házat. A Borsodnádasdi Lemezgyár abban a három községben, ahonnan dolgozói bejárnak, összesen harmincezer forint anyagi támogatást juttat a művelődési otthonnak. A népi ellenőrzési bizottság a vizsgálat alapján javasolta többek között a szakszervezeti és tanácsi művelődési intézmények közötti együttműködés kiszélesítését és koordinálását. Ajánlotta, hogy a megyei tanács a művelődési intézmények felújítására létesítsen központi alapot, s a felügyeleti szervek dolgozzanak ki irányelveket annak meghatározására, hogy ezt milyen célra lehet felhasználni. (MTI) Parly, Rysanek, Cappuccilli Világhírű énekes vendégek Február folyamán tizenegy vendégművész fellépése gazdagítja előadásainkat az Operaházban és az Erkel Színházban. Többen közülük a legnagyobbak közé tartoznak, mint például Ticho Parly, a híres Wagner-tenor, Leonie Rysanek, aki januári fellépése után egy estére februárban is visszatér és Piero Cappuccilli, a világhírű milánói baritonista. De nemzetközi nagyság, Sztojan Popov is, a szófiai bariton, Placido Dominique, akit az egyik legjobb tenorként emlegetnek, valamint a többiek. Az alábbiakban időrendben közöljük az énekes vendégek fellépésének dátumát. Blagovesta Kamobadova, Szófia (február 1.: Bohémélet — Mimi, Erkel Színház): Nyikolaj Ogrenyic, Odessza (február 4.: Carmen — Don Joosé, Operaház): Ticho Parry és Klara Barlov, New York (február 6. és 9.: Trisztán és Izolda, Operaház); Lucia Stanescu, Kolozsvár (február 9.: Pillangókisasszony. címszerep, Erkel Színház); Leonie Rysanek, Bécs (február 10.: Tosca. címszerep, Erkel Színház); Placido Dominique, New York (február 16.: Tosca — Cavaradossi, Erkel Színház); Krystina Szoszek-Radkowa, Varsó (február 17.: Aida — Amnerisz, Erkel Színház; február 21.: A trubadúr — Azucena, Erkel Színház); Piero Cappuccilli Milánó (február 18.: Rigoletcy címszerep, Erkel Színház; február 21.: A trubadúr — Luna gróf, Erkel Színház); Gianfranco Parstine, Milánó (február 18.: Rigoletto . — Mantuai herceg [Cappuccillivel együtt], Erkel Színház); Sztojan Popov, Szófia (február 25.: Otello — Jago, Erkel Színház; február 27.: Rigoletto, címszerep, Erkel Színház). Dr. Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese kedden fogadást adott a Fészek Klubban a hazánkban vendégszerepelt bydgoszczi szimfonikus zenekar tiszteletére. A hét könyveiből CORVINA KIADÓ Eszláry Éva: Ghiberti. (A művészet kiskönyvtára.) — Wilenski: Modern francia festők. (Művészet és elmélet.) EURÓPA KIADÓ Anar: Fehér kikötő. Kisregény. (Modern könyvtár.) — Beauvoir: Az öregség. — Maupassant: A szépfiú. Regény. — Moliére: Hat színmű. (Diákkönyvtár.) — Schiller: Tell Vilmos. Dráma. (Diákkönyvtár.) GONDOLAT KIADÓ Adamson: A pettyes szfinx. — Kis kémiai szótár. — Pándi Pál—Pálmai Kálmán: Petőfi Sándor. 332., kít. (Nagy magyar írók.) — A színház világtörténete. — Uránia állatvilág. — Villám: A Pireneusoktól a Fokföldig. (Világjárók, 87.). — Wallek— Warren: Az irodalom elmélete. KOSSUTH KIADÓ Erdei Ferenc válogatott írásai és beszédei. — Hazai Géza: Vezetők és beosztottak. — Kékesdi Gyula: A forradalom katedráján. Lengyel Gyula élete. Regény. MAGVETŐ KIADÓ Latinovits Zoltán: Ködszurkáló. Önéletrajzi jegyzetek. MÓRA KIADÓ Ignácz Rózsa: Róza leányasszony. Életrajzi regény. — Várkonyi Ágnes: Két pogány közt. A Rákóczi - szabadságharc története. (Képes történetem.) SZÉPIRODALMI KIADÓ A csillagűzött szerető. Tudományos-fantasztikus elbeszélések. .Antológia. (Olcsó könyvtár.) — Hegyesi János: Feleljetek nekem! Válogatott versek. — Madách Imre: Az ember tragédiája. Drámai költemény. Sajtó alá rend. és utószó: Szabó József, Hr. Bálint Endre. — Újhelyi János: Svédország messze van. Regény. ZENEMŰKIADÓ A hét zeneművei. 1393. január—március. ZRÍNYI KIADÓ Szamos Rudolf: Kántor a nagyvárosban. Dokumentum regény. KÖZÖS KIADÁSOK ÉS KÜLFÖLDI KIADÓK Fehér Ferenc: Egy kiskirály kunyhójából. Versek. (Újvidék. Fórum.) — Herceg János: Két világ. Visszaemlékezések. (Újvidék. Fórum.) — Kincses Elemér: Bekötött szemmel. Novellák, karcolatok. (Bukarest, Kriterion.) — Méhes György: Leleplezem a családomat. Novellák. (Kolozsvár, Dacia.). — Olosz Lajos: Hattyúének. Versek. (Bukarest, Kriterion.). — Salamon Ernő: Gyönyörű sors. Versek, 1933—1943. (Bukarest: Kriterion.). — Stojanovic: Leonardo da Vinci: Életrajzi regény. (Novi Sad. Fórum, Móra Kiadó.) — Szeberényi Zoltán: A „vox hununa” poétája. Győry Dezső csehszlovákiai költészete. — Szemlér Ferenc: Varázsvessző. Verskolosvár: Dacia.)