Népszava, 1973. március (101. évfolyam, 50–76. sz.)

1973-03-22 / 68. szám

Tevékenyen részt veszünk a nemzetközi problémák megoldásában Tovább erősítjük testvéri együttműködésünket a Szovjetunióval Szilárdítsuk az állampolgári fegyelmet A nemzetközi életben az elmúlt hónapokban to­vább erősödtek az enyhü­lés irányába mutató ten­denciák. Sokasodnak a po­litikai, gazdasági és kultu­rális kapcsolatok szálai a szocialista és a kapitalis­ta országok között, tovább szélesedett kétoldalú együttműködésük. A ked­vező nemzetközi fejlődés­ben alapvető szerepük van a szocialista orszá­goknak. A fél évszázaddal ezelőtt megalakult Szov­jetunió eredményesen va­lósítja meg azt a béke­programot, amelyet kom­munista pártja hirdetett meg XXIV. kongresszu­sán. A Szovjetunió és a töb­bi szocialista ország erő­teljes fellépése, nagy ak­tivitása a nemzetközi küz­dőtéren, egyre inkább érezteti hatását Európá­ban és földünk más tér­ségeiben. A kapitalista világ be­folyásos hatalmainak ve­zetői egyre inkább kény­telenek felismerni, hogy a régi módszerekkel, hi­degháborúval, erőpoliti­kával semmire sem me­hetnek. El kell ismerniük, hogy a szocialista orszá­gokkal csak az egyenjogú­ság alapján tárgyalhat­nak, s le kell tenniük ar­ról, hogy fenyegetéssel vagy erőszakkal kísérle­tezzenek. A szocialista világ, a haladó emberiség sikerei még nagyobbak lehetné­nek, ha a szocialista or­szágok egységesen lépné­nek fel, ha minden szo­cialista ország vezetői azt keresnék, ami összeköt bennünket az imperializ­(Folytatás a 2. oldalról, előbb, de a jövő esztendő­ben feltétlenül. Az óvodai férőhelyek számának a növekedésé­ről szólva a miniszterel­nök megállapította, hogy ezt a folyamatot még erő­síteni szükséges, de a bölcsődei férőhelyek te­kintetében is. Kedvezőbb életfeltételeket kívánunk biztosítani azok számára, akik a gyermekeket világ­ra hozzák, gondozzák és nevelik. De ez nemcsak anyagi kérdés. Ezen túl­menően szemléletválto­zásra és más intézkedé­sekre is szükség van. A tudomány és az orvo­si gyakorlat egyaránt megállapította, a terhes­ség többszöri erőszakos megszakítása nemcsak a nők egészségét veszélyez­teti, hanem rendkívül ká­rosan befolyásolja a ké­sőbb születő gyermekek fejlődését is. Kötelessé­günk, hogy az anyák és a nők egészségét sokkal job­ban védjük. Mindent meg kell tennünk annak érde­kében, hogy az új nemze­dék erős és egészséges le­gyen. Fock Jenő rátért a ta­nácstörvény végrehajtásá­nak problémáira. Hang­súlyozta, hogy a törvény bevált. Nőtt a tanácstes­mus elleni harcban. Saj­náljuk, hogy a kínai ve­zetők mindmáig nem szív­lelték meg az utóbbi év­tized e nagyon fontos ta­nulságát. A Magyar Népköztár­saság kormánya lehetősé­geihez képest továbbra is tevékenyen részt vesz a nemzetközi problémák megoldásáért, a termo­nukleáris világháború el­hárításáért folyó­­ harc­ban. Az Országgyűlés decem­beri ülésszaka óta a leg­jelentősebb nemzetközi esemény a vietnami fegy­verszüneti megállapodás aláírása volt. A vietnami nép győzelméhez nagyban hozzájárult az, hogy egy pillanatig sem állt egye­dül; támogatták a szocia­lista országok, az egész haladó emberiség. A vietnami fegyverszü­neti megállapodás aláírá­sa után fellélegzett a vi­lág. Ámde a fegyverszü­net még nem tartós béke. Egyetlen percre sem sza­bad megfeledkezni arról, hogy a saigoni vezetők csak vonakodva írták alá a fegyverszüneti megálla­podást, s csapataik azt ma is megsértik. Kemény, következetes harcra van szükség ahhoz, hogy a megállapodásban foglal­tak megvalósuljanak. A magyar nép kezdettől fogva testvéri szolidari­tást vállalt a vietnami nép önfeláldozó harcával. Odaadóan támogatta ezt a küzdelmet, mert abból indult ki, hogy Vietnam földjén az egyetemes em­beri haladás ügyéért, így a magyar nép ügyéért is tületek elhatározó és el­lenőrző szerepe. Jól kép­viselik a lakosság érde­keit, hatékonyabbá vált együttműködésük a nem tanácsi szervekkel. A tör­vény egyik célkitűzése az államigazgatás tökéletesí­tése és szocialista jelle­gének erősítése. Lényegé­ben befejeződött a taná­csi feladat- és hatáskö­rök felülvizsgálata. Eddigi tapasztalataink kedve­zőek. A most működő, 1971 tavaszán megválasz­tott tanácsok megbízatá­sa néhány hét múlva le­jár. A Népköztársaság El­nöki Tanácsa április 15-re tűzte ki a tanácstagok ál­talános választását. A vá­lasztás mindig jelentős belpolitikai esemény, amely valójában országos méretekben folytatott be­szélgetés a lakossággal. Ismertessük magabiztosan az elmúlt két év során el­ért eredményeinket, ame­lyekre valamennyien büszkék lehetünk. A nagyüzemek államosításá­nak negyedszázados év­fordulója jó alkalom ar­ra, hogy végiggondoljuk a munkásosztály vezetésé­vel elért gazdasági, tár­sadalmi eredményeinket. Külpolitikai tevékeny­ségünkben a legnagyobb figyelmet hazánk és a szo­cialista országok közötti sokrétű kapcsolatok bőví­tésére fordítottuk. Külö­nösen drága nekünk a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság viszonya, s mindent megteszünk an­nak még bensőségesebbé tételére. A Szovjetunió párt- és kormányküldött­ségének múlt év őszén Magyarországon tett láto­gatása alkalmából létre­jött megállapodások vég­rehajtása rendben folyik. Mind a Szovjetunióban, mind a Magyar Népköz­­társaságban összeállítot­ták azoknak az intézkedé­seknek a terveit, ame­lyek alkalmasak testvéri együttműködésünk továb­bi erősítésére. Kormányunk továbbra is nagy figyelmet fordít hazánk és a fejlődő or­szágok együttműködésére, különösen országunk és a haladás útján járó fejlő­dő országok kapcsolataira. A Magyar Népköztársa­ság a békés egymás mel­lett élés lenini elve alap­ján változatlanul törek­szik viszonyának fejlesz­tésére a tőkés országok­kal. Az utóbbi időben tett erőfeszítéseink közül megemlítem Vályi Péter miniszterelnök-helyettes­folyt a küzdelem. Ezt tesz­­szük a jövőben is. A Ma­gyar Népköztársaság ele­get téve a felkérésnek, tagságot vállalt a nemzet­közi ellenőrző és felügyelő bizottságban, mély meg­győződése, hogy ezzel a vietnami népnek, a béké­nek tesz szolgálatot. Megnyugvással vettük tudomásul, hogy létrejött a fegyverszünet Laoszban. Reméljük, hogy hamaro­san sor kerül a kambod­zsai probléma megoldásá­ra is. Az enyhülés folya­mata Európában tovább folytatódik. Ami az euró­pai biztonsági értekezletet illeti, a kormány elnöke megállapította: reméljük, hogy hamarosan megszü­letik a megállapodás a biztonsági értekezlet ez év nyarán történő összehívá­sáról. Az Észak-atlanti Szövetség néhány állama kevés lelkesedést mutat az európai biztonsági érte­kezlet mielőbbi összehí­vása iránt. Egyes nyugati hatalmak félnek az euró­pai enyhüléstől, s takti­kájukat a halogatás jel­lemzi. Ezzel számukra elő­nyös megállapodást sze­retnének elérni a Bécs­­ben megkezdődött had­erőcsökkentéssel kapcso­latos tárgyalásokon. A haderőcsökkentés — mint minden, ami a leszerelés problémakörébe vág — nem oldható meg köny­­nyen. Ez magyarázza a viszonylag lassú előreha­ladást. Kormányunk fo­lyamatosan tanulmányoz­nák az Egyesült Államok­ban és Kanadában tett lá­togatását. Miniszterelnök­helyettesünk látogatása e két országban, megbeszé­lései a vezető személyisé­gekkel, fontos állomása országaink javuló viszo­nyának. Az Egyesült Ál­lamok kormányával szá­mos kérdésben kormá­nyunk nem ért egyet, két­oldalú kapcsolatainkban is vannak még megoldan­dó problémák. Reméljük, hogy a most aláírt va­gyonjogi megállapodás után a köztünk meglevő egyéb rendezetlen kérdé­sekre is megtaláljuk a megoldást. A kanadai lá­togatás álláspontunk ki­fejtését tette lehetővé, elősegítve államközi és gazdasági kapcsolataink fejlődését. Kormányunk mindig is nagy fontosságot tulajdo­nított a szomszédos Auszt­riához fűződő viszonyunk­nak. Kapcsolataink fejlő­désének újabb jelentős ál­lomása lesz dr. Bruno Kreiskynek, az Osztrák Köztársaság kancellárjá­nak március végén esedé­kes magyarországi látoga­tása. Várakozással tekin­tünk a látogatás elé és úgy véljük, hogy az elő­segíti majd a két ország jószomszédi viszonyának gyümölcsözőbbé tételét. A Magyar Népköztársa­ság kormánya számos al­kalommal megelégedéssel állapította meg, hogy a Német Szövetségi Köztár­­saság jelenlegi kormánya, dr. Willy Brandt kancel­lár vezetésével konstruk­tívan járul hozzá az eu­rópai viszonyok normali­zálásához. A szocialista országok erőfeszítései mellett ennek a politiká­nak is köszönhető, hogy sikerült olyan fontos megállapodásokat létre­hozni, mint a Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság szerződései, a Ny­ugat-Berlinről szóló négyhatalmi megállapo­dás, a Német Demokrati­kus Köztársaság és a Né­met Szövetségi Köztársa­ság alapszerződése. Bíz­zunk benne, hogy az alap­­szerződés még ez év első felében megerősítést nyer és ezt követően mindkét német államot felveszik az ENSZ-be. Ezzel teljes­sé válik a Német Demok­ratikus Köztársaság — mellyel nagyon jó, testvé­ri kapcsolataink vannak — diplomáciai elismerése ó­za a probléma megoldá­sának lehetőségét. A megközelítésben né­pünk és szövetségeseink népeinek, e térség bizton­ságának érdekeiből indu­lunk ki. Éppen ezért mi csak olyan megállapodást fogadhatunk el, amely az egyenlő biztonság elvén alapszik. Következéskép­pen nem érthetünk egyet néhány nyugat-európai ország olyan elképzelésé­vel, ami egyoldalú előnyö­ket biztosítana a NATO- nak. Sajnos, nem számolha­tok be előrehaladásról a közel-keleti feszültséget illetően. Az erőfeszítések ellenére sem sikerült még kiküszöbölni az izraeli agresszió következmé­nyeit, sőt az izraeli szol­­dateszka újabb és újabb agresszív tettekkel hívja fel magára a figyelmet. Az agresszió tűzfészkét már régen ki lehetett vol­na oltani, ha az Egyesült Államok megvonta volna támogatását Izraeltől. A miniszterelnök reményét fejezte ki, hogy a sok irá­nyú nemzetközi erőfeszí­tések végül is sikerre ve­zetnek, s a közel-keleti problémát békés úton rendezni lehet. A Magyar Népköztársaság népének rokonszenve mindig is a megtámadott arab népek oldalán állt. Továbbra is az a véleményünk, hogy Izraelnek maradéktalanul végre kell hajtania a Biz­tonsági Tanács 1967 no­vemberi határozatát. Beszédének befejező ré­szében a miniszterelnök visszatért a belső kérdé­sekre. Megállapította: — Céljaink, terveink és soron következő felada­taink, úgy látjuk, reáli­sak. Fontos feladatunk a gazdálkodás hatásfokának javítása a népgazdaság minden területén. Ennek nélkülözhetetlen feltétele az állampolgári fegyelem megszilárdítása. Hangsú­lyozni szeretném, hogy a szocialista demokrácia az állampolgári jogok bizto­sítása és következetes vé­delme mellett megkövete­li a szigorú rendet és a fegyelmet is, a törvények, határozatok és rendeletek előírásainak betartását, következetes végrehajtá­sát. Ez minden egyes ál­lampolgárnak — beosztás­ra való tekintet nélkül — lelkiismeretbeli kötelessé­ge. Népünk mind világo­sabban látja, hogy előre­haladásunk csakis így lesz.Ami hazánk és a Né­met Szövetségi Köztársa­ság kapcsolatait illeti, az utóbbi években jelentősen fejlődtek. Gazdasági és kulturális kapcsolataink széleskörűek. A két ország politikusainak találkozói is gyakoriak. Hátra van azonban a diplomáciai kapcsolatok helyreállítása a két ország között. Ne­künk érdekünk a diplo­máciai kapcsolatok mi­előbbi rendezése, s úgy tudjuk, hogy az NSZK kormánya ugyanezt vallja. A Magyar Népköztársa­ság kormányának állás­tosítható. Meggyőződé­sünk, hogy törekvéseinket úgy tudjuk maradéktala­nul teljesíteni, ha támogat bennünket az ország dol­gozó népe, s feladataink tudatosítása tettekben vá­lik­ a tömegek alkotó ere­jévé. A negyedik ötéves terv­­ sikeres végrehajtásáért folyó munkaverseny, az egyre gazdagabbá váló és terebélyesedő szocialista brigádmozgalom fellendü­lése a bizalmat, céljaink­kal való egyetértést mu­tatja. Mi, a kormány tagjai, igyekszünk úgy dolgozni, hogy megfelelhessünk a bizalomnak. Arra törek­szünk, hogy politikai, szakmai és erkölcsi szem­pontból a legalkalmasab­bak legyenek a vezetők és a dolgozók ügyeit intézők. A kormány bízik abban, hogy a Központi Bizottság határozata nyomán kiala­kult aktív, alkotó politi­pontja ebben a kérdésben közismert: országunk és a Német Szövetségi Köz­társaság diplomáciai kap­csolatai felvételének kér­dését nem kezeljük elszi­getelten, azt hazánk és szövetségeseinek érdekei­vel összhangban kívánjuk megoldani. Úgy véljük, a müncheni diktátum ér­vénytelenítésében való megállapodás Csehszlová­kia és a Német Szövetségi Köztársaság kormánya között az utolsó akadályt is eltávolítaná országaink diplomáciai kapcsolatai felvételének útjából. Mai légkörben az élet minden területén újabb sikereket érünk el. Fock Jenő nagy tapssal fogadott beszédét szünet követte, majd Varga Gá­­borné vette át a tanács­kozás elnöki tisztét, és megkezdődött a miniszter­­elnöki expozé vitája. DR. BODNÁR FERENC, a Borsod megyei pártbi­zottság első titkára egye­bek között a beruházási helyzettel foglalkozott. Hangsúlyozta annak fon­tosságát, hogy a jövőben csak megfelelő előkészítés, kellő műszaki megalapo­zottság után kezdjenek hozzá a beruházások meg­valósításához. Kitért a megye lakáshelyzetére is, megemlítve, hogy nagy érdeklődés tapasztalható a munkáslakás-építési akció iránt, ugyanakkor a ma­gánépítkezés kedvező ten­denciája mellett az állami lakásépítkezésben az or­szágos átlagnál nagyobb Borsodban a lemaradás. __GYÜRKE IMRÉNE.__ Veszprém megyei képvi­selő, szövőnő, örömmel szólott arról, hogy a nagy­üzemi munkásság anyagi helyzetének általános ja­vítása egyértelmű helyes­lést váltott ki. A munkás­lakás építési akcióval kap­csolatban viszont felvetet­te: gond, hogy amennyi­ben a vállalat nem tudja biztosítani az építési költ­ség 10 százalékát, az érin­tett dolgozó nem kaphatja meg a kiemelt állami tá­mogatást. Ezután, ebédszünet kö­vetkezett. Utána Apró An­tal elnökletével folytatta tanácskozását az ország­­gyűlés. Elsőként dr. Biró József külkereskedelmi miniszter emelkedett szó­lásra. Megkezdődött az országgyűlés tavaszi ülésszaka A párt és az állami élet vezetői az ülésteremben BÍRÓ JÓZSEF: Külkereskedelmünk diz­amikusan fejlődik A miniszter beszéde elején nemzetközi áru­forgalmunk arányait is­mertette. Áruforgalmunk kétharmadát a szocia­lista országokkal bonyo­lítjuk, a többi országra pedig forgalmunk egy­­harmada jut. Az utóbbin belül, a fejlődő orszá­gokkal forgalmunk 18 százalékot képvisel. Ál­lamközi szerződéseink 89 országra terjednek ki, 30 országgal van hosszúle­járatú megállapodásunk. A magyar vállalatok 142 ország vállalataival tar­tanak fenn export—im­port kapcsolatokat. Kül­kereskedelmi forgalmunk dinamikusan fejlődik. Az export aránya a nemzeti jövedelemben megköze­líti a 40 százalékot. A külkereskedelmi forgalom gyors növekedését bizo­nyítja, hogy 1961—1970. között átlagban az 1 szá­zalékos nemzeti jövede­lem­ emelkedésére csak­nem 2 százalékos külke­reskedelem-forgalom nö­vekedés jutott. Terveink szerint a külkereskedelmi forgalom 1970-hez képest 1975-ig 40—50 százalékos emelkedést ér el. A negyedik ötéves terv eddigi két esztendejében a külkereskedelmi forga­lom gyorsan emelkedett. 1971-ben és 1972-ben is lényegesen meghaladta a termelés és a nemzeti jövedelem növekedésének ütemét. 1971-ben az áru­forgalomban az import növekedett nagyobb mér­tékben. Ebben főként a belső piaci helyzet ját­szott közre: a túlzott be­ruházási és készletcélú felhasználás, illetőleg ke­reslet nemcsak az im­port gyors növekedését okozta, hanem az expor­tot is fékezte. 1972-ben határozottan törekedtünk az egyensúly helyreállítá­sára. 1972-re sikerült meg­valósítani a népgazdaság arányosabb fejlődését, ami kedvezően hatott a belső piacra és a külke­reskedelmi forgalomra is. A termelés és a nemzeti jövedelem a tervezettnek megfelelően emelkedett. A növekedés üteme na­gyobb volt a belföldi fel­­használás növekedésénél. Ez elsősorban annak ered­ménye, hogy beruházá­sainkat az ötéves terv arányaihoz igazítottuk, és a múlt évinél lassabban fejlődött a készletállo­mány. A belföldi gazdálkodási körülmények javulása mellett a kedvező külke­reskedelmi eredményeket segítette, hogy a szocia­lista országok igényei le­hetővé tették a gépipari és általában a feldolgozó­­ipari termékexportunk fokozását; élénkült a tő­kés országokban a kon­junktúra, ezáltal jobb el­adási lehetőségek adód­tak, és javult forgal­munk cserearánya. Az említett változás­nak megfelelően a kivitel az 1971. évihez képest a rubel, a dollár fizetésű viszonylatokban egyaránt gyorsult, 21 százalékkal növekedett. A behozatal pedig lényegében azonos szinten maradt, illetve 3 százalékkal mérséklődött. A kivitel gyors növekedé­sét kiemelkedő ered­ménynek tartjuk. A rubel fizetésű kivi­tel dinamikája erőtelje­sebb volt. Ily módon 1970 és 1971-ben kialakult ne­gatív előjelű áruforgalmi egyenleggel szemben. (Folytatás a 4. oldalon)

Next