Népszava, 1975. július (103. évfolyam, 152–178. sz.)

1975-07-01 / 152. szám

1­97­5. július 1. Megtartották az országgyűlési képviselők párválasztását Az országos választási elnökség közleménye Az országgyűlési képvi­selők 1975. június 15-én tartott általános választá­sa során három ország­­gyűlési választókerületben a jelöltek nem kapták meg a törvényben előírt szavazattöbbséget. A pót­választásokat — az orszá­gos választási elnökség döntése alapján — június 29-én tartották meg. A pótválasztások a tör­vény előírásainak megfe­lelően folytak le. Az érin­tett választókerületekben a névjegyzékbe felvett 59 218 választópolgár kö­zül 55 916 (96 százalék) já­rult az urnákhoz. Mind­három országgyűlési vá­lasztókerületben megvá­lasztották a képviselőket. GYŐR-SOPRON MEGYE I. sz. Fái József 18 865 88,6 Gyürüsi Antal SOMOGY MEGYE II. sz. Sz. Simon Ernőné 20 471 99,8 Noé Imréné SZOLNOK MEGYE 10. sz. Szendrei Gábor 18 882 99,4 Horváth György 16 375 55,3 43,7­­ 190 54,9 38,1 18 626 72,6 26,7 0,8 0,7 A választókerület Név A választójogo­sultak száma A választásban részt vevők %-a Az érvényes sza­vazatok száma A jelöltekre leadott szavazatok •/»-* A jelölt ellen leadott szavaza­tok %-a Kereskedelmi szakmunkásképzés A kereskedelmi és ven­déglátóipari szakmunkás­­képző iskolákban az idén körülbelül 15 000-en vé­geznek, közülük 10 000- en nappali tagozaton. A kereskedelmi szakközép­­iskolákban 1100-an, a vendéglátóipari szakkö­zépiskolákban mintegy 300-an érettségiznek. A Kereskedelmi és Vendég­látóipari Főiskolán több mint háromszázan tesz­nek á­llamvizssgást és nyernek diplomát. Mi­lyennek ígérkezik az utánpótlás? Erről érdek­lődtünk a Belkereskedel­mi Minisztérium oktatá­si főosztályán. Vágó Sándor főosztály­vezető-helyettes elmond­ta, hogy az osztályzatok tanúsága és a vizsgázta­tók benyomása szerint a régzősök szakmai színvo­nala magasabbnak mu­tatkozik, mint a múlt év­ben. A szakmunkásképző iskolákban régebben a gyakorlati oktatást az el­adók végezték, most vi­szont már 250 főhivatású, pedagógiát is tanult szakoktatót alkalmaznak. Megkezdődött már a jelentkezés is az első év­folyamokra. A jelek sze­rint többen választanák hivatásuknak a kereske­delmet, illetve a vendég­látást, de a jelentkezők területi eloszlása nincs összhangban a vállalatok igényeivel, szakember­szükségletével. Néhány megyében — például Szabolcsban, Borsodban — nagy a túljelentkezés, ugyanakkor a fővárosban óriási a hiány. Budapes­ten 1200 élelmiszer-ke­reskedelmi tanulót sze­retnének felvenni a szak­munkásképzőkbe, de ed­dig csak körülbelül 350- en jelentkeztek. Sok sza­bad hely van még a bu­dapesti szakácsszakmun­­kás-képzőkben is. A szakközépiskolákba, ahol boltvezetőket és he­lyetteseket képeznek, túl­jelentkezés tapasztalható Még nagyobb az érdeklő­dés a főiskola iránt, aho­va 465 helyre 1955-en pá­lyáznak. A szakközépiskolákban összevonták az érettségit és a főiskolai felvételi vizsgát; ez a módszer be­vált. A Belkereskedelmi Mi­nisztérium oktatási fő­osztályán kidolgozták a kabinetrendszerű oktatás formáját. Ennek lényege, hogy az áruházak, üzle­tek mellett kis, 60—70 négyzetméteres oktató­boltokat alakítanak ki, ahol vetítővel, magneto­fonnal és egyéb segéd­eszközökkel folyik a szakmunkástanulók gya­korlati képzése. Vágó Sándor elmondta még, hogy a IV. ötéves terv keretében 11 szak­munkásképző iskola épült, illetve épül. 90 tan­teremmel és 230 kollégiu­mi férőhellyel. Szakkö­zépiskola három épül, 34 tanteremmel és 146 kol­légiumi férőhellyel. A kö­vetkező ötéves tervidő­szakban sem számolnak több tanulóval egyik is­kolatípusban sem, ennek ellenére — a zsúfoltság enyhítésére — szeretné­nek ISO—160 tantermet, 3300—4000 kollégiumi fé­rőhelyet létesíteni. G. Zs. Nem lehet könnyű dol­guk a térképészeknek. Magyarország atlaszára évről évre új és újabb létesítményeket, hidakat, utakat, közműveket kell berajzolni. Most például a tokaj-hegyaljai borvi­dék és a Taktaköz öntözé­sére szolgáló 21 kilomé­teres főcsatorna kék vo­­nalacskáját kell kipontoz­ni. — Az új csatorna — mondja Stefán Márton, az Észak-magyarországi Víz­ügyi Igazgatóság igazgató­­helyettese — a tokaji Ti­­sza-parttól Taktaföldvárig húzódik, s ott csatlakozik a Takta patakhoz. Tokaj­ban a vízszintet szabályo­zó műtárgyakat a közpon­ti vezérlőteremből auto­matikusan irányítják. Az országban ez az első táv­­irányítású öntözőrendszer. Nagy Ferenc és Majo­ros Endre tervezők talál­­mányjellegű megoldást Tokajból, a Tisza part­járól indulva Májer Já­nos öntözőfürt-vezetővel és Vincze Dezső szakta­nácsadóval fölkaptatunk az új főcsatorna partjára és sétálunk. Hát, mint mondani szokás, semmi különös ... nem érdekfe­szítő látvány. Hosszú, mély árokban folyik a víz. Hátunk mögött a rek­­kenő hőségben lélegző hegy, előttünk a sík ró­­naság. A csatorna környé­kén tíznél több gazdaság érdekelt abban, hogy szá­razság idején mesterséges esőt kapjanak. A Szeren­csi Állami Gazdaság 1082, a taktaharkányi Petőfi Tsz 630, a tiszaluci Rákó­czi Tsz 602, a Tokaj-hegy­­aljai Állami Gazdasági Borkombinát 800 hektár­nyi területet­­—en öntöz­javasoltak; az öntözőfür­töket állandó helyre tele­pítették , illetve tele­pítik. Máshol egy ember 30, itt 200 hold vízszük­ségletét képes ellátni, a berendezéseket kezelni. Seres Gyula főépítésveze­­tő irányításával 1972 ősze óta nem kevesebb, mint 400 ezer köbméter földet emeltek ki a csatorna út­­jából. A munkálatok 40 millió forintba kerültek. A tarcali öntözőfürt to­vábbi 88, a tiszalúcihar­kányi öntözőfürt 100 mil­lió forint beruházást igé­nyelt. Mindezt az állam fizette, fizeti. A felhasz­nálók mintegy 30 milliót fektetnek a munkálatok­ba. m­, de az elkövetkező tíz évben „esőt” vár innen a tarcali tsz, a mádi szőlő­termelő szakszövetkezet, a bodrogkeresztúri hegy­község és mások. Az ötö­dik ötéves terv végére 7000 hektár földön virul­hat a természet. Kupái Zoltán, a takta­harkányi Petőfi Tsz elnök­helyettese mondja: — A lucernát, a kukoricát, a cukorrépát akarjuk öntöz­ni. Elértünk bizonyos ter­mésátlagokat. Nem rosz­­szak az eredményeink, hi­szen termelési rendsze­rekben dolgozunk, szigorú technológiával. De termés­átlagainkat már nem tud­juk öntözés nélkül fokoz­ni. A termésmennyiségek évről érvre ingadoznak. Hol sok eső hullik, hol kevés. A csapadék irányí­tásával minden évben jó termést takaríthatunk be. — Okoz-e változást a gazdálkodásban és az em­berek munkájában az ön­tözés? — A növényvédelem megváltozik. Mi már fel­Szabó Sándor, a Tokaj­­hegyaljai Állami Gazda­sági Borkombinát tarcali IV. kerületének vezetője örömmel beszél az öntö­zés várható előnyeiről. — Mi elsősorban 230 hektáros gyümölcsösünk­ben a téli almának adunk a csatorna vizéből. Az ed­digi 550 vagonnyi termés­sel szemben 650 vagon­nyit szeretnénk leszedni. A szilvát is biztonságo­sabban lehet termeszteni. Kevesebb szem fonnyad be, ha egyenletesen kap csapadékot. Négyszázhat­vannégy hektár szőlőnk­ben hektáronként 90—100 mázsát termesztünk. Nem a mennyiséget akarjuk növelni az öntözéssel, ha­nem a minőséget javítani. — Ha augusztusban megfelelő mennyiségű csapadékot kap a szőlő, jobban aszúsodik — mondja Leskó István ke­­rületvezető-helyettes. — A tápanyag, a napfény és a vettünk két öntözési szak­embert, egy házaspárt, akik Szarvason végezték iskolájukat. A tsz-ben tanfolyamot szervezünk, ahol a berendezések keze­lésére kiképezünk embe­reket, víz. Ez a „hármas” dönti el a híres tokaji sorsát. — Az öntözés újfajta technológiát követel — magyarázza Szabó Sándor. — Az altalajmozgatás, a zöldtrágyázás, a vegysze­rezés módszerén változ­tatnunk kell. Új szakem­bergárdát kell kiképezni. Megszerveztünk munká­sok számára tanfolyamot, ahol elsajátíthatják az ön­tözéssel kapcsolatos tud­nivalókat. Magasabb szak­mai kulturáltság kell a magasabb hozamokhoz. Ez az élet rendje. Valami újra átállni, mindig ké­nyelmetlenséget is jelent, szakítást a régi dolgok­kal. .. Kezdetben persze hogy berzenkedik az em­ber, tart a változásoktól. De az öntözés sok-sok ezer hektáron megváltoz­tatja a gazdálkodás szer­kezetét, és ezzel együtt az emberek szaktudását, majd életét is. lucerna, a szőlő termés­hozama megnő, minősége javul, bár ez sem lebecsü­lendő. A mezőgazdaság­ban kialakultak a zárt termelési rendszerek. Ezek tulajdonképpen keretek. Lehetőségek. Ott tudják majd igazából kihasználni ezeket a lehetőségeket, ahol öntöznek. Az irányí­tó szakembereknek per­sze magasabb tudással kell rendelkezniük. Több szakmérnökre, technikus­ra lesz szükség. Eddig 300 öntöző szakmunkást ké­peztünk ki a megyében, de még többet kell kiké­pezni. A távlati tervek szerint Báj—Csobaj kör­zetére is elvisszük az él­tető vizet. A beruházás 6—8 év alatt megtérül. Sőt, ha sikerül 800 hek­tár szőlőt öntözni, ez egy jó évben 2000 mázsa aszú­val többet jelenthet. Óriási pénz! Nagy haszon a népgazdaságnak. Akkor egy csapásra ki lehet fi­zetni az új főcsatornát. Az idén sok eső volt. Ilyenkor hajlamosak a gazdaságok lekezelni az öntözés ügyét, kétségbe vonni a jelentőségét. De aztán, ha elállnak az ég csatornái, kitikkad a föld, forróságot lehelnek a hegy sziklái, perzselődnek a le­velek . .. akkor csengenek a telefonok: adjatok vizet! Igen, néha még a tóra is úgy kell rábeszélni az embereket. De hát az új főcsatornában csobog a víz, másodpercenként 4 köbméter. Elindul a Ti­szából, utat tör magának a Taktába. S nyomában utat tör magának — ha olykor ne­hezebben is, mint a víz — a korszerűbb gazdálko­dás, a korszerűbb, embe­ribb élet. Szflis Dén — Változó tájaink Tokaj — csatornával Érdemes volt áldozni •Jobban aázasodik a szóló gazd­álkodás Korszerűbb — korszerűbb élet Miskolcon a vízügyi legjelentősebb vízügyi be­­szakemberek szemszögé- ruházása nagy hatással kől nyilvánít véleményt tesz a Tokaj—Taktaföld- Stefán Márton­­vár közötti területek­ea­— Borsod megye negye­­dóira. Nemcsak arról van dik ötéves tervének egvik szó, hogy a cukorréns . NÉPSZAVA Polig/onüarm sairiui ntrffrvnűrtósrr Fontos üzletkötéseket hozott az idei év első hat hónapja a Komplex Kül­kereskedelmi Vállalatnak. Többek között Algériába két konzervgyár és egy házgyári poligon-üzem, Szíriába pedig három kö­­töttek szerződést. Magyar szakemberek dolgozzák ki az iráni mezőgazdasági te­rületfejlesztés programját, s ennek megvalósításához magyar berendezéseket exportál a KOMPLEX. A vállalat összes szerződés­tervgyár szállítására ki­­kötésének értéke jelenleg Víkend után­ t­íz évvel ezelőtti újságévfolyamban böngészgetve egyszercsak feltűnt, hogy valami nagyon hiány­zik. Később rájöttem, mi az, amit nem találok: a hétvégével, a víkenddel foglalkozó írásokat. Nem marasztalom el érte egykori önmagamat, kollégáimat, hiszen aligha lett volna értelme ilyesmiről cikkezni. Akkoriban — ugye, mintha elmúlt lenne, úgy emlé­kezünk rá vissza —, csak néhány ezer, különlegesen nehéz foglalkozási ágban dolgozó embernek volt időn­ként szabad szombatja. Amelyet többnyire háztartási munkával töltött, lévén a mostaninál kevésbé gépesí­tettek az otthonok, szerényebbek az anyagi lehetősé­gek. Az országjárásra csábító gépkocsik számáról ne is beszéljünk. És ma? Csütörtöktől kezdve az ajánlatok, jó taná­­csok özöne zúdul ránk a lapokból, rádióból, televízió­ból: hol és mivel tölthetjük el minél kellemesebben, hasznosabban ezt a két napot. Ilyenkor keddenként pedig télen-nyáron immár hagyományosan, tudósítá­sok számolnak be az ország népének hétvégi pihe­néséről, szórakozásáról. Ez a kis összehasonlítás érzékletesen tükrözi, ho­gyan gyarapodtunk anyagiakban, szabad időben alig egy évtized alatt olyannyira, hogy — tulajdonképpen — közüggyé vált, mert életünk fontos részévé lett a vikend. Nagyon jó ez így, hiszen további eredményeink egyik forrása a kellemesen töltött, megérdemelt hétvé­gi pihenő. Azaz várjunk csak! „Megérdemelt...” A megszokás tűzte tollam hegyére ezt a közhelyet, amely már szemléletünkbe is beidegződött. Mintha önmagá­tól értetődően, mindannyiunknak, mindig, mindenkor megérdemelt lenne a zavartalan víkend. Pedig hát... Vajon csakugyan megérdemli-e pél­dául a kétnapos pihenést az, aki — szemet hunyó munkahelyi környezetének gyengeségét kihasználva — „csúsztatásra” hivatkozva, vagy más ürüggyel minden szombatját szabaddá teszi? Nyugodt lelkiis­merettel élvezheti-e víkendjét az ügyintéző, aki hét közben egyszer-kétszer, munkaidő alatt, hivatalos tárgyalásra menvén egy másik szervhez, röviden elin­tézett teendői után strandolt is egy kiadósat? Vagy — teszem azt — az a kevésbé szem előtt dolgozó építő­munkás, aki hétfőn, mivel amúgy is megviselte őt a hétvége, szabadtéri munkahelyének hőségét több órá­ra a közeli söntés hűvösével cserélte fel? G­ondolom, a válasz nem kétséges: nem érdemlik meg a nyugodt pihenést mindazok, akik a tör­vényesen biztosított lehetőségeket munkaidőből ellopott órával, félnapokkal, netán napokkal bővítik. Az önkényes „hozzátoldókra” bizony nagyon ráférne — talán meg is lehetne találni a módját — némi valóban megérdemelt „szabadidő-levonás”. Legalábbis addig, amíg el nem érjük, hogy ki-ki csak akkor le­gyen képes önfeledten pihenni, ha maga is érzi, hogy becsületesen elvégezte hétközi munkáját. Mert — hadd emlékeztessek még egyszer az el­múlt évtized tanulságaira — társadalmunk nagyon kemény, céltudatos munkával szerezte és csak ezzel szerezhette meg a valamennyiünknek kijutó hétvégi örömöket. És ezeket az örömöket zavartalanul meg­őrizni, esetleg olykor-olykor valamicskével gyarapíta­ni — különösen a mai, cseppet sem könnyű világgaz­dasági körülmények között — egyes-egyedül a ko­rábbinál nem kevésbé szigorú munkaerkölccsel, fe­gyelemmel, közös erőfeszítéssel lehet. Millós Dezső * (Folytatás az 1. oldalról) több mint hárommilliárd forintba kerülő rekonst­rukció során félautomata és automata gépsorokat állítanak munkába, ame­lyek segítségével 1978-tól évente 25 millió csapágyat gyártanak majd.­­ Az év eleji nehézsé­gek, anyagellátási gondok ellenére a félév végére ha­gyományos mosógépekből, centrifugákból és porszí­vókból átadtuk a kereske­delemnek a tervezett mennyiséget — mondja Lévai Imre, a Hajdúsági Iparművek igazgatója. — A technológia korszerűsí­tési munkálatok miatt for­róvíztárolóból kétezerrel kevesebbet gyártottunk. Amennyiben partnereink betartják a szerződéseket, szeptemberig ezt a hiányt is pótolni tudjuk, mintegy kétmilliárd devi­zaforint, s ez a tavalyi év hasonló időszakához ké­pest fejlődést mutat. Eb­ből több mint 1,8 milliárd a rubelelszámolású, mint­egy 200 millió devizaforint pedig a tőkés országokkal fennálló üzleti kapcsolat. Mint Józsa Vilmos vezér­igazgató-helyettes elmon­dotta, a második félévben már a jövő évi feladatok, a következő ötéves terv­időszak külkereskedelmi forgalmának előkészítésén dolgoznak, különös figyel­met fordítva a szocialista országok közötti szakoso­dási lehetőségekre. Meg­kezdik a tárgyalásokat a cukoripar nagy beruházá­sa, a kábai cukorgyár len­gyelországi importjáról. ››» Itf e ntif tfti rí ás. text Hi mport A HUNGAROTEX Tex­tilkülkereskedelmi Válla­lat vezetői igen jelentős szovjet exporttervüket öt­millió rubellel túlteljesí­tették, így összesen az első félévben több mint 60 mil­lió rubel értékű magyar textil-, konfekció-, méter­es kötöttárut szállítottak a Szovjetunióba. A siker je­lentős mértékben az ipar­vállalatok határidőre be­fejezett, jó minőségű mun­kájának köszönhető. A ma kezdődő második félévben a vállalat egyik fő felada­ta az exportprogram telje­sítése lesz. Az év végére 150 millió dollár értékű magyar textilárut szeret­nének elhelyezni a tőkés piacokon. A VBKM kaposvári vil­lamossági gyárában 40 millió forinttal termeltek többet az elmúlt év első feléhez képest, exportjuk 400 ezer dollárral emelke­dett. Második félévi ter­vük 20 százalékkal maga­sabb az első hat hónapé­nál, s különösen a kétmil­lió dolláros export reali­zálását tartják szem előtt. A Magyar Selyemipari Vállalat tolnai fonógyárá­ban a termelés nagyságán nem változtattak, nyeresé­güket, a gazdaságosabb termékszerkezet kialakítá­sával igyekeznek növelni. A szövőüzem az import­­fonal akadozó ellátása miatt nem teljesítette ma­radéktalanul az első fél­éves tervét, de remélik, hogy a hiányt néhány hó­napon belül pótolni tud­ják. A fonalterjedelmesítő üzemben 30-féle fonalból 730 tonnát gyártottak, s emellett a gyárban 1 mil­lió 70 ezer négyzetméter üvegszövetet is készítet­tek. Az eredményes mű­szaki fejlesztési kísérletek nyomán az idén az első félévben már olyan fona­lat is gyártottak, amelyből a magyar selyemipar más gyáraiban szőnek szövete­ket. Eddig ugyanis a ter­­jedelmesített fonalat ki­zárólag a kötszövőipar használta fel. Fontos feladatok várnak a második félévben az Ál­­latforgalmi és Húsipari Trösztre is. Az iparág a harmadik ötéves tervben 100 millió forintot kapott beruházásra, a negyedik ötéves tervben ez az ösz­­szeg 4,6 milliárd.­­ A napokban kezdte meg a munkát a mintegy 70 millió forintos költség­gel készült új pécsi vágó­csarnok, ahol évente 250 ezer sertést és 60 ezer marhát dolgoznak fel — tájékoztatnak a tröszt szakemberei. — A rekonst­rukció tovább folytatódik, ötven vagonos hűtőház, új feldolgozóüzem és korsze­rű csomagoló is épül itt. A második félév számunkra legnagyobb eseménye a miskolci húskombinát avatása lesz. Itt 550 ezer sertés, 55 ezer marha le­vágására lesz lehetőség és évente mintegy 7600 tonna húskészítmény kerül ki a kombinátból. A tervek szerint augusz­tusban kerül sor a bácskai vágó- és húsfeldolgozó üzem alapkőletételére. A Baján épülő üzem öt álla­mi gazdaság, 21 termelő­­szövetkezet és az ipar kö­zös vállalkozása lesz. Min­den erőnkkel segítjük a gyulai húskombinát építé­sét és a Szegedi Szalámi­gyár bővítését is. Hetente mintegy 120 ezer sertést, 9000 marhát dolgoznak fel üzemeinkben Rendkívül fontos tehát, hogy nagyon jó kapcsolatokat építsünk ki partnereinkkel, a ter­melőkkel és a kereskede­lemmel a felvásárlás, a feldolgozás és az értékesí­tés összhangja érdekében. Deák András, Kovács Il­dikó, Pallai János, Rózsa György, Schmidt Attila, Tóth Pál A húsipar programja Országos körkép az eredményekről, a második félév terveiről

Next