Népszava, 1976. május (104. évfolyam, 103–127. sz.)

1976-05-01 / 103. szám

19­7­6. május 1. Zászlóátadási ünnepségek Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke pénteken átadta a Minisztertanács és a SZOT elnökségének vörös zász­laját a fűzfői Nitrokémia Ipartelepek dolgozóinak. A kitüntetést a munkások nevében Kislaki Béla, a vállalati pártbizottság tit­kára és Oroszlán János, a vállalati szakszervezeti bizottság titkára vette át. A fűzfői Nitrokémia ha­zánk egyik legnagyobb vegyi üzeme. Az elmúlt öt esztendőben saját fejlesz­téssel és a tartalékok fel­tárásával több mint két­szeresére növelte terme­lési értékét, a többterme­lést kizárólag a termelé­kenység növelésével érték el, hiszen a tervidőszak idején 300-zal csökkent a Nitrokémia dolgozóinak száma, ugyanakkor az egy dolgozóra jutó társadalmi érték csaknem két és fél­szeresére emelkedett. A keresett növényvédő szerekből — amelyekből jelentős importra szoru­lunk — megháromszoroz­ták a termelést. Több kül­földi céggel kooperálva importot helyettesítő ro­varölő szerek gyártását is megoldották. Tovább nö­velte a fűzfői Nitrokémia Sz olajadalékok gyártását. Új termékeket állított elő, amelyektől nagymérték­ben javul a motorolajok minősége, jelentősen­­ fej­lődött az üzem műanyag­gyártása is. Kétszeresére emelkedett a nikecellter­­melés, ugyanakkor 60 szá­zalékkal több üvegszálas poliésztert állítottak elő a tervidőszak kezdetén. A hazai piac jobb ellátása mellett az elmúlt öt évben exporttevékenységét is fo­kozta a Nitrokémia. Az eredményekben nagy része volt a vállalat szo­cialista brigádjainak. Az összlétszám 68 százaléka a 233 szocialista brigádban dolgozik. Pénteken egész napos látogatásra Győrbe érke­zett Biszku Béla, az MSZMP Politikai­ Bizott­ságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára. A vendéget a megyei pártbizottságon Háry Béla első titkár fogadta, és tájékoztatta Győr- Sopron megye életéről, gazdasági helyzetéről. A Központi Bizottság titká­ra ezt követően a győri Mezőgazdasági Gépgyár­tó és Szolgáltató Válla­lathoz látogatott, ahol Czeller Béla igazgató adott tájékoztatót az­ üzem munkájáról. A látogatás következő állomása a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár volt. Biszku Béla részt vett azon a munkásgyűlésen, a­m­elyet a Miniszterta­nács és a SZOT elnöksé­ge vörös zászlajának el­nyerése alkalmából ren­deztek, s átadta a díszes zászlót a gyár dolgozói­nak. A magas elismerést jelentő zászlót a gyár több mint 20 000 dolgo­zója nevében Horváth Ede vezérigazgató vette át. A győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyár nem­csak az elmúlt évben, hanem a teljes IV. öt­éves tervciklus­ban ki­emelkedő munkasikere­ket ért el. A KGST-in­­tegráció keret­ében ma­gas műszaki színvonalon oldotta meg a hátsó futó­művek és a Diesel-moto­rok gyártását. A múlt évben megkezdte a nagy teljesítményű mezőgaz­dasági erőgépek, a Rába —Steiger traktorok soro­zatgyártását. A Minisz­tertanács és a SZOT el­nöksége vörös zászlajá­nak elnyerésében döntő része volt annak is, hogy a gyár sikeresen folytat­ta tovább gyártmány­szerkezetének már ko­rábban megkezdett kor­szerűsítését, s jelenleg már olyan terméket gyárt, amelyek minden piacon gazdaságosan ér­tékesíthetők. A Chemolimpex Kül­kereskedelmi Vállalat dolgozóinak a MOM mű­velődési házban pénte­ken Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Társa­dalmi Szemle főszerkesz­tője adta át a Miniszter­­tanács és a SZOT-elnök­­ség vörös zászlaját. A vállalat kollektívájának nevében Horváth Ede ve­zérigazgató vette át a kitüntető zászlót. A külkereskedelmi vállalat export- és im­portforgalma a IV. öt­éves tervidőszakban két és félszeresére nőtt, igaz, ehhez hozzájárult a ve­gyi nyersanyagok világ­piaci árának emelkedése is, s ez értékben jelentő­sen növelte a behozatalt. Ugyanak­kor a vállalat hatékony piaci és árpoli­tikája lehetővé tette, hogy csaknem azonos mértékben növeljék a hazai vegyi anyagok, fél­kész- és késztermékek exportját is. 1975-ben 25 tőkés cégnek kooperáció keretében exportált 3 millió dollár értékű árut, s a kooperációk körül­belül ugyanennyi deviza­megtakarítást is ered­ményeztek. Pénteken Orosházán, a városi művelődési köz­pontban rendezték meg az orosházi Új Élet Ter­melőszövetkezet ünnepi közgyűlését. Az eddig 11 alkalom­mal kitüntetett közös gazdaságnak az ünnepi közgyűlésen adta át múlt évi munkája el­ismeréseként a Minisz­tertanács vörös zászló­ját Pallai Árpád, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára. A kitüntetést a termelőszö­vetkezet tagságának és dolgozóinak nevében Varga Mihály, az Üj Élet Tsz állami díjas el­nöke vette át. Pénteken felavatták az ország tizedik házgyárát Kecskeméten. Dr. Szabó János építésügyi és vá­rosfejlesztési miniszté­riumi államtitkár a ház­gyár avatóján adta át a Bács megyei Állami Épí­tőipari Vállalat dolgozói­nak a IV. ötéves terv időszakában elért ki­emelkedő teljesítményért a Minisztertanács és a SZOT elnökségéne­k vö­rös zászlaját, a vállalat Kossuth műköves szocia­lista brigádjának pedig a Magyar Népköztársa­ság Kiváló Brigádja cím elnyeréséről szóló oklevelet A Ataffijar Xvpköaiarsusttip Hirer hí Strigádja llóhi „specialisták” — Az, hogy valaki „vető­­traktoros", ma már rangot jelent a mezőgazdaságban. — Már egyre többször úgy is mondják: „vető­­mester"... — Mert nem mindegy, hogyan csinálja az ember. Lehet rendesen, szépen, meg el is lehet fuserálni. És üzem ez a mi Bólyi Állami Gazdaságunk a ja­vából, hanem abban azért mégsem gyár: amit itt el­fuserálunk, azt csak egy év múlva lehet helyrehoz­ni ... — Nem helyrehozni. Új­rakezdeni. — Aztán az óriás táb­lákon ott virít ám egész évben a munkánk, egyre jobban, búzából, kukori­cából, cukorrépából: ezt nézzék meg, ezt a Vörös Pali vezette! — Aztán az nem mind­egy az embernek, milyen hangsúllyal mondják. Mert azt sokféle módon lehet mondani. ■. 1. A Bólyi AG Kossuth Lajos szocialista növény­­termesztő komplex bri­gádjának tagjai közt jó néhány ..mester” van, akinek munkájára csak egyféle hangsúllyal lehet mondani: ezt nézzék meg! Ahogy egymás mondatait kiegészítve fogalmazhat­­ják az önmaguk elé állí­tott mérce lényegét, eszembe jut, milyen tisz­telettel beszélt róluk a központban a fiatal ver­senyfelelős: — Úgy mondjuk: „spéci emberek”... Nagyon kell az ilyen mindenütt. Az egyik. Gálfy Zoltán, a cu­­korrépavetés specialistája. Pfeil Ferenc a búza- meg a kukoricavetésé. Bac­esz József minden gépé a ma­ga négy megszerzett szak­májával. Weber György, a brigád vezető: sa­ját trak­­torostanfolyamunk egyik oktatója ... Sorolja a 17 „spéci em­ber” tulajdonságait. Mor­cosith a tőségükről, munka­bírásukról, tudásukról be­szél. S aztán, hogy a hoz­zá nem értő jobban értse, a géppel vetés mesterségét magyarázza, s eközben mond egy mondatot, mely benne marad a fülemben: — Mert nem mindegy, hogy ki megy elöl. Ahhoz igazodik a többi... Az rakja le nekik a nyomjel­zőket ... Csakugyan: soha, sehol nem mindegy, hogy ki megy elöl. Ez a Kossuth brigád kezdeményezte a XI párt­­kongresszus és a 30. fel­­szabadulási évforduló tisz­teletére kibontakozott munkaversenyt a mező­gazdaságban. Az ő ver­senyfelhívásuk, járta kör­be elsőnek az­­országot. S nemcsak a kezdeteknél jeleskedtek: egy év múlva munkájukkal kiérdemel­ték az MSZMP Központi Bizottságának kongresszu­si oklevelét. — Alakulásuktól min­den évben előbbre men­tek. Minden évben maga­sabb mércét állítottak ön­maguknak. Minden évben érdemesek voltak vagy bronz, vagy ezüst, vagy arany fokozatú szocialista címre, oklevélre. A Válla­lat kiváló brigádja, majd a minisztériumi Szakma­­ágazat kiváló brigádja cí­met is elnyerték... És most az új, miniszterta­nácsi kitüntetést. 2. — Mióta dolgoznak együtt? — Tizenöt éve múlt. A tizenkettőből hét alapító tag még mindig ... Meg az általuk nevelt fiatalabbak. — Miért komplex bri­gád? — Amit a talajelőkészí­­téstől a betakarításig meg kell csinálni, azt ők ié meg­­csinálják. A Belyi Állami Gazda­ság, a 22 ezer hektáros nagyüzem, ma kapja meg a Minisztertanácsnak és a SZOT elnökségének vörös zászlaját. Tavaly csaknem 800 millió termelési érté­ket, s több mint 170 mil­lió nyereséget teremtett. Ilyen gazdaságban nem könnyű „elöl menni”, s elöl maradni még nehe­zebb. — A Kossuthosoknak ti­zenöt éve 110 és 125 szá­zalék között mozog az éves teljesítményük. Néhány adat, „ízelítő­ként": Cukorrépából 566 má­zsás hektáronkénti átlag, közönséges kukoricából mintegy 75 mázsás. A ke­rület, amelyben dolgoz­nak, IV. ötéves tervét kul­túránként 106-tól 150 szá­zalékra túlteljesítette, a 17 hólyi „specialista” munkája ennek gerincét adta. Felajánlottak 5 szá­zalékos üzemanyag-meg­takarítást, csatlakozva a takarékossági tervhez, s megtakarítottak csaknem 11 százalékot. A számok mögött fel­bukkannak a kemény, ön­feláldozó, nagy tudású emberek. A mezőgazdaság új „mesterei”. — Úgy függ össze a mi munkánk, mint a kenyér, meg a kenyérhéj... Ha éjjel szántanak, reggel a gépkocsizó brigádtag viszi haza őket. Hol van már az, hogy biciklin mentünk ki éjfélkor váltani a Hof­­ferokra?! Vörös Pál is fogalmaz­­gatja Bab­esz József után azt a tanulságot: — Ilyen bonyolult mun­kát már csak együtt lehet csinálni. Mert az egység azt jelenti: összeadódik a szaktudás, több lesz, ti­zenhétszeres .. . így már nincs olyan, amit meg ne tudnánk csinálni. Pfeil József világéleté­­ben parasztgyerek volt. Ám a katonai idő előtt megpróbált mást is: Du­naújváros építői közt volt három évig. Aztán vissza­jött ide, az állami gazda­ságba. Rakodó lett. Azt mondják a soványnak tű­nő emberről, hogy egyma­ga cipelt betongerendát, mázsányi súlyt emelt. — Mindig elöl volt. Nem tudta nézni, ha valaki te­­hetetlenkedett. Gerincsérvet kapott. Akkor traktoros lett. Most már le kellett szállnia on­nét is: ő az üzemanyag­kiadó. Olyan diszpécser­­féle, ő irányítja a kiszál­lításokat, a földre induló tmk-kocsikat. — Fontos dolog. Hogy idejében odaérjen mindig. Hogy egy percet „ki ne maradjon” egy kombájn. Én ezzel vagyok benne a brigádmun­kában. Egész vasárnap vezettek. Mert, mondják, minden­nek ideje van: a hibrid kukorica nem tudja, mi­kor van vasárnap. — Aki meg szereti a dolgát, annak is mindegy. Még az is, hogy éjszaka van, vagy nappal... Bab­esz József a földet, a növényt, az állatot sze­reti, valami ősi ösztönnel. Úgy dicsekszik öt hóna­pos, mázsás süldőivel, kis szőlőjével, gyümölcsfáival, mintha ékszerek lenné­nek. S mikor kérdem, hogy ez a nagygazdaság, ami egész más, ez is sze­retnivaló-e, komolyan bó­lint. — Más a földművelés, igaz. De együtt élünk a nagygazdasággal, együtt is változunk. Az is változik, amit szeretünk . .. vala­hogy nőnie kell az ember­nek. Nőtt. Szakképzetlen me­zőgazdasági munkásból négyszakmájú specialistá­­vá. S a többi tizenhat Kos­­suthos életútja is hasonló. Hogy is hangzott az a mondat? — Nem mindegy, hogy ki megy elöl. Ahhoz iga­zodik a többi. Az rakja le nekik a nyomjelzőket. .. Sztankay József NÉPSZAVA 3 Társadalmunk erőforrásai Néztem az ünnepi bemutatótémnára készülő fiatalokat a fővárosban, a Dó­zsa György úton. Próbálták a szép, szel­lemes gyakorlatot május 1-re. A sok kí­váncsi ember között őgyelegtem és köz­ben azon tűnődtem, hogy valami el­mozdult nálunk, átmeneti helybenállá­­sából. Valami elmozdult, amit nem kéz­zel fogható eszközökben, vagy szemmel látható tárgyakban fejezünk ki: belül, a fejekben és a lelkekben következett be az elmozdulás. Cselekvési cUy»t:j*n»tk Mi történt tulajdonképpen? SzA* si­kerekkel büszkélkedő és nagy kínlódá­sokkal járó, több éves periódus maradt mögöttünk: az összekuszálódott tőkés világ, és belső életünk változásokat igénylő kérdéseire adott elvi és politikai válaszok elkészültek és ezek a válaszok figyelembe vették; a tömegek a konkrét cselekvést pontosabban szolgáló dönté­seket kívánnak. Tavaly ezen a hullám­hosszon és igény alapján elkészült az egész nemzet egységes cselekvési prog­ramja. ötéves és éves tervekben; gazdasági szabályozók módosításában; az irányító munka tökéletesítésében; a munka és a munkahely megbecsülésének kezdeti rendezésében (a szocializmusért nem elég pusztán lelkesedni, többet ér, ha tisztességesen dolgozunk érte) ; a földuz­zadt adminisztráció ésszerű rendezésé­nek előkészítésében; az életszínvonal töretlen, de valamivel mérsékeltebb fej­lesztésében (ami rendkívüli sikernek számít, a fejlett tőkés országok stagnáló, visszaeső életkörülményeivel szemben, amely természetesen a bérből és fize­tésből élőket sújtja), szociálpolitikánk folytatásában; végül is: a fejlett szocia­lista társadalom építésében jelölték meg tennivalóinkat. Hogy a mi népünkben milyen mélyen él a szocializmus, az nem az elmúlt hó­napokban derült ki. Az viszont még láthatóbban kiderült, hogy a korábbi évek tajtékot-hullámot hordozó felszíne mögött ott van az igazi, rendet akaró, fegyelmet szerető, teremtő tömeg, a ma­ga építkező indulatával, egészséges, tisz­ta szándékával és hatalmas alkotó ere­jével, amely a nyugalomnak és a reál­érzéknek is a forrása. Mindenféle hozsannát mellőzve, még­is csak nagyszerű eseménysorozat zaj­lott le az elmúlt hónapokban. A vörös zászlót nyert vállalatok, kiváló üzemek és brigádok nagy száma a szocialista ha­za eredményes fejlődésének reprezen­tánsa Még a tájékozottabbakat is meglepte a fiatalok kommunista szom­­batja-vasárnapja. A lapok közleményei, a televízió villanásnyi képei jóformán csak jelezték azt az erőteljes országos akciót, amely szociális célokra csaknem kétmilliárdot ..adott”. Ez a „rebellis” föllépés a valódi szellemi és lelki igé­nye a szocialista haza fiatalságának és a velük tartó idősebbeknek. Az állami gazdaságok igazgatói és a gazdaságok munkásai, a termelőszövetkezetek elnö­kei és a tsz-ek tagjai — szerte az or­szágban — azon ügyködnek, hogy hús­ellátásunk minél rövidebb idő alatt fel­­javuljon. Ez a törekvés nálunk, egész népünk számára természetes. A változások minős*«*«* A mi igazi és valóságos erőforrásunk a társadalmat alkotó milliókban van. Sajnos, nem elég pontos ezeknek a nagy hatású erőforrásoknak a nyomon­ követése és igénybevétele. Gondoljuk el azt a nagy értelmi és érzelmi válto­zást, amely az utóbbi évtizedben bekö­vetkezett. A magyar nép a világból — a világ eseményeiből — ebben a tíz év­ben többet megismert, mint azelőtt öt­ven esztendő alatt. S ennek a széles kö­rű ismeretnek a birtokában, a szocialis­ta hazáját is jobban és pontosabban el tudja helyezni az emberiség tengerében. Ebben alapvető szerepet játszik a két évtizede tartó stabil politika, amelyre lehet építeni. Mert ez hozta magával földhözragadtságunk megszüntetését s azt az anyagi, szellemi fölemelkedést, amelyben már ma élhetünk. A szellemi, értelmi változásoknak egész rendszerével van dolgunk. Nem bántó szándékkal idézem azt a kort, amikor végig „hőbörögtük” széltében­­hosszában a hazát, hogy innen mindent kiszállítanak, exportálnak, azért nin­csen ez, vagy az. ..Ne vigyék ki — azért termeltük, hogy föléljük”. Most meg vállalataink százaiban azért megy a „hajtás”, hogy — a hazai szükségletek ellátásának csorbítása nélkül — minél többet vigyünk ki, exportál­tunk, mert másképpen nem élünk meg, s mert az export növelése hozzájárul hazai igé­nyeink jobb kielégítéséhez is. Ez nem csupán vezetői fölfogás és megnyilatkozás, hanem a tömegméretű­­ értelem jelentkezése. Másfél évtizede,­­ ha a KGST-ről esett szó, nem volt ritka­­s az értetlen megjegyzés. Ma ugyanaz a közvélemény azon meditál, hogyan ha­ladhatna gyorsabban előre a szocialista országok közötti szakosítás, a kooperá­ció, hogyan lehetne még szélesebb kö­rűvé tenni a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való sokoldalú gaz­dasági együttműködést. Emlékszem, milyen naiv illúziók éltek emberek százezreiben; a fényes Nyugat, mint valami gyönyörű álomkép, lebegve tükröződött a felekben és lelkekben. Elég széles körű véleménygyűjtés birto­kában állítom: népünk nagy többsége pontosan ismeri a nyugati világot. Il­lúziók nélkül, igen reálisan ismeri. El­sősorban nem is a televízió, a nagymé­retű turistaforgalom, a meglevő króni­kus tőkésválság ismerete hozta a reali­tások iránti fogékonyság megerősödését, hanem a szocializmus gazdasági, tár­sadalmi, politikai fölvirágzása. Miért van ilyen nagy erejű tömeg­hatása azoknak a rendet, fegyelmet, pon­tos munkát kívánó kormányintézkedé­seknek, amelyek az esztendő indulását követték? Azért, mert az illúzióktól mentesebb tömegek realizmusára apel­lál, hogy a mi hazánk nem volt és soha nem lesz „dínomdánom” ország. A szo­cializmus sohasem hoz magával „köny­­nyű életet”, az ennél többre hivatott, szép, tartalmas és értelmes munkáséle­tet biztosít. Itt is jelentkezik az a föl­ismerés — tömegméretekben jelentke­zik —, hogy szocialista nemzeti létün­kért és jövőnkért sokkal nagyobb erő­vel, szervezettséggel és tudással kell dolgoznunk. A mi népünk nagyon mélyről indult, rossz gazdasági közegből építettük föl azt, amire — igen mértéktartóan és ok­kal mértéktartóan — büszkék vagyunk. De az életben nincsen megállás. Aki az emberiség nagy gyalogló pályáján meg­áll, vagy csak lelassul —, menthetetle­nül elmarad. Milliók érzik — ha pon­tosan nem is tudják kifejezni —, hogy az előbbrejutásért folyó nagy birkózás éveiben élünk, amelyben nem köny­­nyű, de szép az élet. Ezért van ilyen erős hatása a centrális intézkedéseknek. Mai igények kielégítése Szerintem a mi proletárdiktatúránk, s a dolgozó népünk nagy tömegének akarata, szándéka, felelőssége erőtelje­sen egybeötvöződött az elvégzendőket jelölő konkrét kormányzati döntésekben is. Abban is biztos vagyok, hogy majd e tevékenységünk kibontakozó hatása to­vább erősíti azt a tömegtudatot, amely a valódi társadalmi erőforrásunkat adja. Ezekben az együttes lépésekben — amelyek eszménk, céljaink megvalósu­lását hordozzák magukban —, háttérbe szorul minden regresszív gondolat, in­dulat, kicsinyes acsarkodás. A mondva­csinált ,­szellemi termékeknek” nem lesz ázsiója, mellőzi őket a nemzeti sorskérdések mély vonulatán munkál­kodó nép. A közfigyelem az ország előbbrejutásával összefüggő valódi dol­gainkkal foglalkozik. A rendezett, fegyelmezett, nagy erő­feszítést kívánó, munka jobban saját ma­ga felé fordítja művészeti életünket, iro­dalmunkat is. Sokkal inkább „érdekes” téma lesz e nagy nemzeti összefogás eredménye, s benne az ember — mint a korábbi években volt. Meggyőződésem, hogy nem valamiféle provinciális befe­­lé figyelés térhódítására kerül sor, hanem az emberi értelem és küzdelem egyete­mesebb érvényű ábrázolására. Nem valami merőben új dolog elkez­déséről van szó, hanem a szocialista építés mai igényeinek kielégítéséről, amely bizony sok új vonást tartalmaz, s egyidejűleg megoldási szándékkal lép föl olyan társadalmi, gazdasági kérdé­sekben, amelyek évek óta napirenden szerepelnek. Ez az igényes munka volta­képpen nem ebben az esztendőben kezdő­dött, már a múlt évben sok eleme napi­rendre került, és a rendezés irányába ható elképzelések és végül döntések is kialakultak. De a párt XI. kongresszusa által megindított fejlődési folyamatok­nak a teljesebb kibontakozása erre az évre esik. S ezért jelentkezik az a­ hatás, mint hogy ha valami új kezdetéről len­ne szó. A mi igazi és valóságos erőforrásunk a szocializmust építő tömegek milliói­ban van. S nem árt néha ezt az erőfor­rást — ha vázlatosan is — önmagunk számára fölmutatni. SIKLÓS JÁNOS

Next