Népszava, 1976. július (104. évfolyam, 154–180. sz.)

1976-07-01 / 154. szám

I 9 7 6. i ú II o s 1, NÉPSZAVA S Az európai hekéért, biztonságért, együttműködésért és társadalmi haladásért AZ EURÓPAI KOMMUNISTA ÉS MUNKÁSPÁRTOK KONFERENCIÁJÁNAK DOKUMENTUMA Az alábbiakban közelít­k az európai kommunista és munkás­pártok berlini konferenciáján el­fogadott dokumentum rövidített szövegét. 1976. június 29—30-án Berlinben, a Német Demokratikus Köztársaság fő­városában megtartották 29 európai kommunista és munkáspárt konfe­renciáját. E pártok képviselői véle­ménycserét folytattak az európai bé­kéért, biztonságért, együttműködésért és a társadalmi haladásért folyó harc kérdéseinek meghatározott köréről. E célok elérésében minden résztvevő párt kész közreműködni. A konferencia résztvevői hangoz­tatják pártjaik szilárd elhatározását, hogy minden egyes párt által orszá­guk társadalmi, gazdasági és politi­kai feltételeivel, valamint nemzeti sajátosságaival összhangban, önállóan és függetlenül kidolgozott és elfoga­dott politikai irányvonal alapján a jövőben is következetes harcot vív­nak a béke, a demokrácia és a társa­dalmi haladás céljainak eléréséért, ami megfelel valamennyi ország munkásosztálya, demokratikus erői, néptömegei közös érdekeinek. Teljes határozottsággal kinyilvá­nítják, hogy a b­ékés egymás mellett élés politikája az országoknak a társa­dalmi rendszerüktől függetlenül ki­fejtett, tevékeny együttműködése és a nemzetközi enyhülés összhangban van valamennyi nép érdekeivel, az egész emberiség haladásának ügyé­vel, és semmiképpen sem jelenti a különböző országok politikai és tár­sadalmi status quóját, hanem ellen­kezőleg, megteremti a legjobb felté­teleket a munkásosztály és vala­mennyi demokratikus erő harcának kibontakoztatásához, minden nép ama elidegeníthetetlen jogának érvé­nyesítéséhez, hogy szabadon döntsön fejlődésének útjáról és haladhasson ezen az úton, továbbá a monopóliu­mok uralma ellen, a szocializmusért vívott harchoz. A konferencia résztvevői megálla­pítják, hogy a nemzetközi helyzet­ben alapvető, pozitív változások men­tek végbe, s ezek a béke a demokrá­cia, a nemzeti felszabadítás, a füg­getlenség és a szocializmus javára megváltozott erőviszonyoknak, vala­mint a néptömegeknek s a széles po­litikai és társadalmi erők harca foko­zódásának eredményei. Ez meghatá­rozta a feszültség és a konfrontáció politikájáról az enyhülésnek, továbbá az államok és népek közötti új kap­csolatok és együttműködés normali­zálásának és minden oldalú fejlesz­tésének irányvonalára való áttérés folyamatát. A dokumentum kiemeli, hogy ezen az alapon új helyzet jött létre Euró­pában is, megteremtődtek a feltéte­lek az államok közötti új kapcsola­tok és együttműködés fejlődéséhez, annak leküzdéséhez, hogy a konti­nenst egymással szemben álló katonai tömbök osztják meg. A továbbiakban méltatja a Helsin­kiben megtartott európai biztonsági és együttműködési értekezlet törté­nelmi jelentőségét, azt, hogy az érte­kezlet kidolgozta és rögzítette az ál­lamok közötti baráti kapcsolatok és együttműködés elveit. A dokumentum megállapítja, hogy az európai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet új távlatokat tárt fel a béke és a biztonság további megszilárdítására, valamennyi euró­pai ország együttműködésének és kapcsolatainak gyümölcsöző fejlesz­tésére, s ez kedvező hatásokkal jár majd a világ valamennyi népe szá­mára. Ezután hangsúlyozza, a Hel­sinkiben elért megállapodások haté­konysága döntő mértékben függ at­tól, hogy a résztvevő államok meny­nyire következetesen, pontosan tart­ják be és teljesítik az általuk jóvá­hagyott tíz alapelvet és a záróok­mány valamennyi megállapítását, amelyek egységes egészet alkotnak. Mindez elengedhetetlen előfeltétele annak, hogy az enyhülés megszakítás nélküli, egyre életképesebb és átfo­góbb folyamattá váljék. E cél eléré­séhez, mint az eddigi tapasztalatok mutatják, szükség van kontinensünk kommunista és munkáspártjainak, valamennyi demokratikus és béke-­ szerető erejének, széles közvélemé­nyének, néptömegeinek újabb aktív erőfeszítéseire. A nyugat-európai munkásosztály és néptömegek demokratikus és anti­­sp­siszta harca — állapítja meg a do­kumentum — új szakaszához érkez Portugáliában megdöntötték a fasiszta rendszert; Görögországban megdöntötték a fasiszta diktatúrát; Spanyolországban a monarchia, az európai fasizmus utolsó védőbástyá­jának örököse a francóizmus átmen­tésével próbálkozik az antifasiszta és demokratikus erők növekvő és egy­séges ellenállásával szemben. Az egész tőkés Európában szélesedet­t a dolgozók, a haladó erők mozgalma azért, hogy a gazdasági, társadalmi és politikai élet minden területén demokratikus változások menjenek végbe. A konferencia résztvevői üdvöz­­lik a vietnami nép történelmi győ­zelmét, Laosz és Kambodzsa népei­nek győzelmét, amely győzelmek bi­zonyítják, hogy nincs olyan erő, amely képes lenne megtörni a népek­nek a szabadság és függetlenség iránti akaratát. A dokumentum méltatja annak je­lentőségét, hogy Bissau-Guinea, Mo­­zambik, Sao Tómé, a Zöldfoki-szige­­tek és Angola népei kivívták nemzeti függetlenségüket, ami közelebb hozza a dél-afrikai fajüldöző rezsimek meg­döntését, és hozzájárul minden más felszabadító mozgalomnak a gyarma­tosítás maradéktalan felszámolásáért folytatott harcához. Jelentős mértékben hozzájárul a nemzetközi biztonság megszilárdítá­sához és a szocializmus pozícióinak megerősítéséhez a Kuba-ellenes im­perialista blokád összeomlása, a Né­met Demokratikus Köztársaság nem­zetközi elismerése, egész sor ország és az NDK kapcsolatainak rendezése. Mindez valamennyi antiimperialis­­ta, demokratikus és haladó erő sok­éves harcának eredménye. A szocialista országok — fejlődé­sük, a dolgozó tömegek érdekeit szol­gáló, a szocialista társadalom termé­szetéből fakadó folyamatos gazdasá­gi növekedésük alapján, a békés egy­más mellett élés érvényesítésére irá­nyuló, a nemzetközi kapcsolatokra egyre nagyobb mértékben ható kül­politikájuk eredményeként — ki­emelkedő szerepet játszanak az új vi­lágháború elhárításában, a nemzet­közi biztonság megszilárdításában és az enyhülési folyamat továbbfejlesz­tésében. A szabadságukat és függetlenségü­ket elért népek befolyásos nemzet­közi erővé váltak. Az el nem köte­lezett országok mozgalma, amelyben részt vesz a fejlődő országok többsé­ge, ma a világpolitika egyik legfon­tosabb tényezője. A tőkés országokban növekszik a munkásosztály, valamint más, széles társadalmi és politikai erők aktivi­tása, amelyek a békéért és a népek közötti együttműködésért lépnek fel, és fontos tényezői az enyhülés meg­szilárdításáért vívott harcnak. Ezekben az országokban fokozódik az a harc, amelyet a munkásosztály — a társadalmi fejlődés fő ereje, a dolgozó néptömegek, a társadalmi haladás, az egész nemzet érdekeinek kifejezője — vív, és fokozódik a többi demokratikus és monopóliumellenes erők harca is. Ez a harc a monopol­­kapitalista uralom alapjai ellen irá­nyul. A társadalom mind szélesebb rétegei számára nyilvánvalóvá válik annak történelmi szükségszerűsége, hogy a kapitalista társadalmat min­den egyes nép akaratával összhang­ban létrehozandó szocialista társa­dalom váltsa fel. Mindez új lehetőségeket nyújt arra, hogy a népek sikeresen küzdjenek az európai nemzetközi kapcsolatoknak az enyhülés szellemében történő to­vábbi átalakításáért, a demokráciá­ért és a haladásért. Mindez hozzájá­rul ahhoz, hogy növekedjék a szocia­lizmus eszméinek befolyása a társa­dalmi fejlődésre. A konferencia résztvevői méltatták az enyhülésben elért előrehaladást. Ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy az egyetemes béke még koránt sincs szavatolva, hogy az enyhülés még nem szilárdult meg,, s hogy a tartós biztonsághoz és együttműködéshez vezető úton még nagy akadályokat kell leküzdeni. A legveszélyesebb rombolókapaci­tással rendelkező, rendkívül nagy fegyveres erők koncentrálása az európai kontinensen, a fegyverkezési hajsza fokozódása, az egyre nagyobb fegyverkészletek — köztük tömeg­­pusztító fegyverek — tárolása, kül­földi katonai támaszpontok és kül­földi fegyveres erők fenntartása más államok területén, az imperialista nyomás és a belügyekbe való beavat­kozás közvetlenül veszélyezteti a bé­két, a biztonságot és az államok kö­zötti együttműködést, akadályokat gördít a népek függetlenségre és ha­ladásra irányuló törekvéseinek meg­valósulása elé. Az imperializmus, a neokolonializ­­mus politikája, az elnyomás és a ki­zsákmányolás minden formája to­vábbra is a fő veszély a béke, a né­pek függetlensége és egyenjogúsága számára. Az imperializmus lényege nem vál­tozott, de az erőviszonyok változása következtében pozíciói gyengébbek. Ez kifejeződik abban, hogy nem ké­pes felszámolni a szocializmus törté­nelmi vívmányait és feltartóztatni a haladó erőknek, valamint a népek felszabadító és függetlenségi mozgal­mának előretörését. Az imperialista rendszer nehézsé­gei a kapitalista rendszer általános válságának további elmélyüléséből fakadnak; ez a válság a kapitalista társadalom életének valamennyi — gazdasági, társadalmi, erkölcsi és po­litikai — területére kiterjed és a kü­lönféle országokban eltérő formában és mértékben nyilvánul meg. Külö­nösen élesen mutatkoznak meg a je­lenlegi súlyos válság olyan jellemző vonásai, mint a krónikus infláció, a valutarendszer válsága, a termelő­­kapacitások növekvő kihasználatlan­sága, a dolgozók millióinak munka­­nélkülisége. A válság mindenütt ter­hes következményekkel jár a mun­kásosztály, a parasztság és a közép­rétegek élet- és munkakörülményeire, s különösen érzékenyen érinti az ifjú­ságot, a nőket és a vendégmunkásokat. A válságot az erkölcsi hanyatlás je­lenségei és olyan megrázkódtatások kísérik, amelyek a válság politikai jellegéről tanúskodnak. A dokumentum rámutat azokra a mély ellentmondásokra, amelyeket a kapitalista rendszer válsága idéz elő a nemzetközi politikai és gazdasági kapcsolatokban, majd megállapítja: A munkásosztály, a kapitalista Európa dolgozói a válságból való de­mokratikus kiútért küzdenek, olyan kiútért, amely megfelel a néptöme­gek érdekeinek és megnyitja az utat a társadalom szocialista átalakulása felé. A nagytőke reakciós körei úgy igyekeznek kiutat találni ebből a helyzetből, hogy korlátozzák a nép­tömegek demokratikus és szociális jogait, igyekeznek rájuk hárítani a válság terheit. Ezen felül arra töre­kednek, hogy akadályozzák az eny­hülés és az aktív együttműködés po­litikáját, aláássák a helsinki értekez­let eredményeit és az államközi kap­csolatokban ismét a feszültség és a konfrontáció légkörét teremtsék meg. Bizonyos erők még mindig annak a hidegháborús politikának visszatéré­se mellett lépnek fel, amelynek kö­vetkezményeként a kontinens egy­mással szemben álló tömbökre hasadt. Az ilyen politika ellen harcoltak és harcolnak a kommunista pártok és más demokratikus és békeszerető erők. Véget kell vetni a fegyverkezési­­hajszának, hozzá kell látni a fegyver­zet és a fegyveres erők csökkentésé­hez. A növekvő fegyverkezési kiadá­sok mind súlyosabb terheket rónak a dolgozókra, a néptömegekre. Ha ezt az óriási anyagi erőt a népek életszínvonalának emelésére fordíta­nák, az hatalmas hasznára válnék az egész emberiség haladásának. Ezekért a célokért küzdenek az európai szocialista, el nem kötelezett és más békeszerető országok, kom­munista és munkáspártok, haladó és demokratikus erők. Kontinensünk valamennyi népe számára sürgető, létfontosságú feladat, hogy legyőzzék a NATO-országok reakciós köreinek és más konzervatív erőknek ezzel szemben kifejtett ellenállását. A konferencián részt vevő kom­munista és munkáspártok véleménye szerint az enyhülésért vívott harc fontos hozzájárulás az olyan nemzet­közi feltételek megteremtéséhez, amelyek elősegítik a társadalmi haladást. Az az álláspontjuk, hogy a békés egymás mellett élés elveinek egyre átfogóbb érvényesítése, min­denekelőtt ami Európát illeti, a hel­sinki záródokumentumban rögzített elvek valóra váltása kedvező feltéte­leket teremt az országok teljes füg­getlenségéhez, önálló fejlődéséhez, és előrelendíti a népeknek a gazda­sági és társadalmi haladásért folyó harcát. Mindez a tőkés országokban kedvezőbb harci feltételeket hoz létre a demokratikus és szocialista átala­kuláshoz. Segíti a szocialista orszá­gok további sokoldalú gazdasági, szociális és politikai fejlődését, a szo­cialista társadalom lehetőségeinek még teljesebb kibontakoztatását. E tényezők együttes hatásaként fo­kozódik a népeknek az igazságosság­­­ra és a békére való törekvése. A szo­cializmus eszméi mindinkább áthat­ják a széles tömegek tudatát. Az európai országok kommunista és munkáspártjai a többi demokrati­kus és békeszerető erővel együtt döntő szerepet játszottak azokban a politikai akciókban, amelyek Euró­pában lehetővé tették az enyhülés, a biztonság megerősítése és az együtt­működés irányában tett fordulatot. A konferencián részt vevő pártok a jövőben is tevékenyen fellépnek a béke, az együttműködés és a társa­dalmi haladás Európájáért. Ebben a szellemben fogják fejlesz­teni internacionalista, elvtársi ön­kéntes együttműködésüket és szoli­daritásukat Marx, Engels és Lenin nagy eszméinek alapján, szigorúan figyelembe véve az egyes pártok egyenjogúságát és szuverén függet­lenségét, a belügyekbe való be nem avatkozást, tiszteletben tartva a ha­ladó társadalmi átalakulásért és a szocializmusért vívott harc külön­böző útjai megválasztásának szabad­ságát A szocializmusért a saját or­szágban vívott harc és minden egyes pártnak saját munkásosztálya és népe iránti felelőssége összefügg a világ dolgozóinak, összes haladó mozgalmainak és népeinek a szabad­ságért és a függetlenség megerősíté­séért, a demokráciáért, a szocializ­musért és a világbékéért folytatott küzdelemben való kölcsönös szolida­ritásával. A kommunista és munkáspártok tudatában vannak annak, hogy a ha­ladás és a béke Európája csak sok­irányú erőfeszítések eredményeként, a legszélesebb politikai és társadal­mi erők közeledésének, kölcsönös megértésének és együttműködésének eredményeként jöhet létre. Szükségesnek tartják a kommunis­ták és az összes többi demokratikus, békeszerető erők közötti párbeszédet és együttműködést. Eközben abból indulnak ki, ami össz­eköti őket, és fellépnek az együttműködést gátló bizalmatlanság, az előítéletek leküz­déséért. Kötelességüknek tartják felhívni a népi erők figyelmét azokra a károk­ra, amelyeket az elvakult antikom­­munizmus okoz a békéért és hala­dásért indított mozgalom kibontakoz­tatásának. A kommunista pártok semmiképpen sem tekintik antikom­­munistáknak mindazokat, akik nem értenek egyet politikájukkal, bírál­ják tevékenységüket. Az antikommu­­nizmus olyan eszköz volt és marad, amelyet az imperialista reakciós erők nemcsak a kommunisták, ha­nem más demokraták és a demokra­tikus szabadságjogok ellen is fel­használnak. Ezek az erők kampányo­kat folytatnak a kommunista pártok, a szocialista országok ellen, kezdve a Szovjetunióval, a szocializmus és a haladás erői ellen azzal a céllal, hogy lejárassák a kommunisták po­litikájának és eszméinek hitelét a néptömegek előtt, megosszák a mun­kásmozgalmat, akadályokat gördít­senek a demokratikus és a népi erők együttműködése elé. A haladásért és demokratikus fejlődésért indított né­pi mozgalom érdeke, hogy elszigetel­je és leküzdje az antikommunizmust. A kommunista és munkáspártok úgy fognak tevékenykedni, hogy politiká­juk s az igazságosság és haladás esz­méi — amelyeknek ők a hordozói — egyre inkább a dolgozók és a nép­tömegek legszélesebb egységét elő­mozdító erővé váljanak. A konferencia résztvevői üdvözlik azokat a sikereket, amelyeket számos országban és nemzetközi téren a kommunista és a szocialista, szociál­demokrata pártok közötti együttmű­ködés fejlesztésében értek el. A konferencia résztvevői — hang­súlyozza a továbbiakban a dokumen­tum — elutasítanak minden olyan politikát és világnézetet, amely lé­nyegét tekintve a munkásosztályt a kapitalista rendszernek rendeli alá. A harcnak, amelyet földrészünk kommunista pártjai és a kapitalista országok demokratikus erői a fasisz­ta rendszerek maradványainak fel­számolásáért, a demokrácia fejlesz­téséért, a békéért, az ellen az állan­dóan növekvő fenyegetés ellen folytat­nak, amelyet a nemzetközi monopó­liumok és multinacionális társaságok tevékenysége jelent minden egyes ország szuverenitására és független­ségére nézve, nagy jelentősége van abban, hogy Európa a béke és a hala­dás kontinensévé váljék. A konferencián részt vevő kom­munista és munkáspártok hangsú­lyozzák a dolgozók közös akcióinak döntő szerepét jogaik hathatós vé­delmében, és a kommunisták a jövő­ben is minden módon támogatni fogják a szakszervezeti szervekben egyre növekvő egységtörekvéseket és a szakszervezetek önálló akcióit is. A dolgozók jogaiért­ a demokrá­ciáért és a békéért vívott harcban fontos szerepet játszanak egyre szé­lesebb katolikus erők, más keresz­tény vallási közösségek tagjai és egyéb vallások hívei — állapítják meg a konferencián részt vevő kom­munista és munkáspártok, majd fel­hívással fordulnak a nőkhöz, és fel­szólítják őket arra, hogy növeljék a bék­e és a társadalmi haladás összes erőinek közös ügyéhez történő hozzá­járulásukat. A konferencia résztvevői támogat­ják, biztosítják a kontinensünk jövő­jét kezében tartó ifjúság arra irányuló törekvéseit, hogy fokozott energiával vegyen részt a békének, a haladás­nak és a szabadságnak a szocialista jövő felé haladó Európájáért folyta­tott harcban. • A konferencián részt vevő kom­munista és munkáspártok a munká­sokhoz és alkalmazottakhoz, a pa­rasztokhoz, a középrétegekhez, a tu­dományos-műszaki értelmiséghez, a kulturális személyiségekhez, vala­mennyi politikai párthoz, tömegszer­vezethez és egyesüléshez, minden, a haladásban és Európa békés jövő­jében érdekelt emberhez azzal a fel­hívással fordulnak, hogy tevékenyen vegyenek részt abban a küzdelem­ben, amely a következő célokért fo­lyik: AZ IWN­- K­SI FOLYAMAT ELMÉLYÍTÉSÉÉRT, A LESZERELÉSRE ÉS AZ EU­RÓPAI BIZTONSÁG NÖVELÉSÉRE IRÁNYU­LÉS HATÉKONY INTÉZKEDÉSEK MEGVALÓSÍTÁSÁVAL A konferencia résztvevői felszólí­tanak azoknak az alapelveknek és megállapodásoknak pontos betartá­sára és teljes megvalósítására, ame­lyeket az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmá­nya tartalmaz, valamint minden olyan szerződés, és megegyezés végre­hajtására, amely ezeknek az alapel­veknek megfelel, s a békét és a biz­tonságot szolgálja. A dokumentum kiemeli, hogy az enyhülés megszilárdítása és elmélyí­tése érdekében Európa a katonai enyhülésre irányuló intézkedések gyakorlati megvalósításának példá­ját mutathassa és kell is, hogy mu­tassa. Az európai kommunista és mun­káspártok nyomatékosan felszólíta­nak minden népet és kormányt arra, hogy energikusan szabjanak síkra: a mindenfajta fegyverkezési ver­seny, különösen a nukleáris fegyver­kezés megszüntetéséért; a leszerelési kérdésekkel kapcsolatos tárgyalások meggyorsításáért és hatékony intéz­kedésekért; a külföldi katonai tá­maszpontok megszüntetéséért és a külföldi csapatok, a fegyverzetek ide­gen területről való kivonásáért és a csapatok feloszlatásáért, minden ál­lam katonai költségvetésének rend­szeres csökkentéséért. Haladéktalanul szükséges — hang­súlyozzák a konferencia résztvevői —, hogy kiküszöböljék az atomhábo­rú veszélyét, amelynek kirobbantása az emberiséggel szemben a legna­gyobb bűntett lenne. Ez szükségessé teszi az összes állam kötelezettség­vállalását arra, hogy lemond az atom­fegyver alkalmazásáról és a beveté­sével való fenyegetésről, általában az erőszakról és arról, hogy az erőszak­kal a nemzetközi kapcsolatokban bármilyen körülmények között fe­nyegetőzik. A dokumentum ezután sorra veszi a nukleáris fegyverkezési hajsza megszüntetését célzó hatékony intézkedéseket, amelyek megtétele egy-egy lépés lenne az általános és teljes leszereléshez vezető úton. Ezenkívül a dokumentum célul tűzi ki a baktériumfegyverek, a ve­gyi fegyverek és más tömegpusztító eszközök betiltását és megsemmisí­tését, valamint egyezmény megköté­sét a katonai célokat szolgáló, a kör­nyezetre és az éghajlatra gyakorolt hatás megtiltásáról. Sürgeti a tömeg­­pusztító fegyverek új típusainak, va­lamint az ilyen jellegű új fegver­­rendszer kifejlesztésének és előál­lításának megtiltását, a véletlen fegy­veres összetűzések keletkezésének és azok nemzetközi válsággá alakulásá­nak megakadályozását, illetve más államok vagy bármelyik nép ellen irányuló mindenfajta erődemonstrá­cióról való lemondást. A konferencia résztvevői állást foglalnak amellett, hogy Európa és a világ különféle területeit a béke és az együttműködés övezeteivé alakít­sák át, amelyek mentesek külföldi hadseregektől és katonai támaszpon­­­­toktól. Kiindulva az összeurópai biztonság és a földközi-tengeri térség biztonsá­gának szavatolása közötti szoros ösz­­szefüggésből, a konferencián részt vevő pártok állást foglalnak a fe°v­­verek e térségben való további fel­halmozása ellen, az atomfegyverrel felszerelt hadihajóknak a Földközi­tengerről kivonásáért, az összes kül­földi katonai­­támaszpontok felszá­molásáért, és azért, hogy — Európa katonai tömbökre való megosztottsá­gának felszámolására irányuló folya­matban — kivonjanak minden kül­(Folytatás a 4. oldalon)

Next