Népszava, 1976. július (104. évfolyam, 154–180. sz.)
1976-07-01 / 154. szám
I 9 7 6. i ú II o s 1, NÉPSZAVA S Az európai hekéért, biztonságért, együttműködésért és társadalmi haladásért AZ EURÓPAI KOMMUNISTA ÉS MUNKÁSPÁRTOK KONFERENCIÁJÁNAK DOKUMENTUMA Az alábbiakban közelítk az európai kommunista és munkáspártok berlini konferenciáján elfogadott dokumentum rövidített szövegét. 1976. június 29—30-án Berlinben, a Német Demokratikus Köztársaság fővárosában megtartották 29 európai kommunista és munkáspárt konferenciáját. E pártok képviselői véleménycserét folytattak az európai békéért, biztonságért, együttműködésért és a társadalmi haladásért folyó harc kérdéseinek meghatározott köréről. E célok elérésében minden résztvevő párt kész közreműködni. A konferencia résztvevői hangoztatják pártjaik szilárd elhatározását, hogy minden egyes párt által országuk társadalmi, gazdasági és politikai feltételeivel, valamint nemzeti sajátosságaival összhangban, önállóan és függetlenül kidolgozott és elfogadott politikai irányvonal alapján a jövőben is következetes harcot vívnak a béke, a demokrácia és a társadalmi haladás céljainak eléréséért, ami megfelel valamennyi ország munkásosztálya, demokratikus erői, néptömegei közös érdekeinek. Teljes határozottsággal kinyilvánítják, hogy a békés egymás mellett élés politikája az országoknak a társadalmi rendszerüktől függetlenül kifejtett, tevékeny együttműködése és a nemzetközi enyhülés összhangban van valamennyi nép érdekeivel, az egész emberiség haladásának ügyével, és semmiképpen sem jelenti a különböző országok politikai és társadalmi status quóját, hanem ellenkezőleg, megteremti a legjobb feltételeket a munkásosztály és valamennyi demokratikus erő harcának kibontakoztatásához, minden nép ama elidegeníthetetlen jogának érvényesítéséhez, hogy szabadon döntsön fejlődésének útjáról és haladhasson ezen az úton, továbbá a monopóliumok uralma ellen, a szocializmusért vívott harchoz. A konferencia résztvevői megállapítják, hogy a nemzetközi helyzetben alapvető, pozitív változások mentek végbe, s ezek a béke a demokrácia, a nemzeti felszabadítás, a függetlenség és a szocializmus javára megváltozott erőviszonyoknak, valamint a néptömegeknek s a széles politikai és társadalmi erők harca fokozódásának eredményei. Ez meghatározta a feszültség és a konfrontáció politikájáról az enyhülésnek, továbbá az államok és népek közötti új kapcsolatok és együttműködés normalizálásának és minden oldalú fejlesztésének irányvonalára való áttérés folyamatát. A dokumentum kiemeli, hogy ezen az alapon új helyzet jött létre Európában is, megteremtődtek a feltételek az államok közötti új kapcsolatok és együttműködés fejlődéséhez, annak leküzdéséhez, hogy a kontinenst egymással szemben álló katonai tömbök osztják meg. A továbbiakban méltatja a Helsinkiben megtartott európai biztonsági és együttműködési értekezlet történelmi jelentőségét, azt, hogy az értekezlet kidolgozta és rögzítette az államok közötti baráti kapcsolatok és együttműködés elveit. A dokumentum megállapítja, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet új távlatokat tárt fel a béke és a biztonság további megszilárdítására, valamennyi európai ország együttműködésének és kapcsolatainak gyümölcsöző fejlesztésére, s ez kedvező hatásokkal jár majd a világ valamennyi népe számára. Ezután hangsúlyozza, a Helsinkiben elért megállapodások hatékonysága döntő mértékben függ attól, hogy a résztvevő államok menynyire következetesen, pontosan tartják be és teljesítik az általuk jóváhagyott tíz alapelvet és a záróokmány valamennyi megállapítását, amelyek egységes egészet alkotnak. Mindez elengedhetetlen előfeltétele annak, hogy az enyhülés megszakítás nélküli, egyre életképesebb és átfogóbb folyamattá váljék. E cél eléréséhez, mint az eddigi tapasztalatok mutatják, szükség van kontinensünk kommunista és munkáspártjainak, valamennyi demokratikus és béke- szerető erejének, széles közvéleményének, néptömegeinek újabb aktív erőfeszítéseire. A nyugat-európai munkásosztály és néptömegek demokratikus és antispsiszta harca — állapítja meg a dokumentum — új szakaszához érkez Portugáliában megdöntötték a fasiszta rendszert; Görögországban megdöntötték a fasiszta diktatúrát; Spanyolországban a monarchia, az európai fasizmus utolsó védőbástyájának örököse a francóizmus átmentésével próbálkozik az antifasiszta és demokratikus erők növekvő és egységes ellenállásával szemben. Az egész tőkés Európában szélesedett a dolgozók, a haladó erők mozgalma azért, hogy a gazdasági, társadalmi és politikai élet minden területén demokratikus változások menjenek végbe. A konferencia résztvevői üdvözlik a vietnami nép történelmi győzelmét, Laosz és Kambodzsa népeinek győzelmét, amely győzelmek bizonyítják, hogy nincs olyan erő, amely képes lenne megtörni a népeknek a szabadság és függetlenség iránti akaratát. A dokumentum méltatja annak jelentőségét, hogy Bissau-Guinea, Mozambik, Sao Tómé, a Zöldfoki-szigetek és Angola népei kivívták nemzeti függetlenségüket, ami közelebb hozza a dél-afrikai fajüldöző rezsimek megdöntését, és hozzájárul minden más felszabadító mozgalomnak a gyarmatosítás maradéktalan felszámolásáért folytatott harcához. Jelentős mértékben hozzájárul a nemzetközi biztonság megszilárdításához és a szocializmus pozícióinak megerősítéséhez a Kuba-ellenes imperialista blokád összeomlása, a Német Demokratikus Köztársaság nemzetközi elismerése, egész sor ország és az NDK kapcsolatainak rendezése. Mindez valamennyi antiimperialista, demokratikus és haladó erő sokéves harcának eredménye. A szocialista országok — fejlődésük, a dolgozó tömegek érdekeit szolgáló, a szocialista társadalom természetéből fakadó folyamatos gazdasági növekedésük alapján, a békés egymás mellett élés érvényesítésére irányuló, a nemzetközi kapcsolatokra egyre nagyobb mértékben ható külpolitikájuk eredményeként — kiemelkedő szerepet játszanak az új világháború elhárításában, a nemzetközi biztonság megszilárdításában és az enyhülési folyamat továbbfejlesztésében. A szabadságukat és függetlenségüket elért népek befolyásos nemzetközi erővé váltak. Az el nem kötelezett országok mozgalma, amelyben részt vesz a fejlődő országok többsége, ma a világpolitika egyik legfontosabb tényezője. A tőkés országokban növekszik a munkásosztály, valamint más, széles társadalmi és politikai erők aktivitása, amelyek a békéért és a népek közötti együttműködésért lépnek fel, és fontos tényezői az enyhülés megszilárdításáért vívott harcnak. Ezekben az országokban fokozódik az a harc, amelyet a munkásosztály — a társadalmi fejlődés fő ereje, a dolgozó néptömegek, a társadalmi haladás, az egész nemzet érdekeinek kifejezője — vív, és fokozódik a többi demokratikus és monopóliumellenes erők harca is. Ez a harc a monopolkapitalista uralom alapjai ellen irányul. A társadalom mind szélesebb rétegei számára nyilvánvalóvá válik annak történelmi szükségszerűsége, hogy a kapitalista társadalmat minden egyes nép akaratával összhangban létrehozandó szocialista társadalom váltsa fel. Mindez új lehetőségeket nyújt arra, hogy a népek sikeresen küzdjenek az európai nemzetközi kapcsolatoknak az enyhülés szellemében történő további átalakításáért, a demokráciáért és a haladásért. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy növekedjék a szocializmus eszméinek befolyása a társadalmi fejlődésre. A konferencia résztvevői méltatták az enyhülésben elért előrehaladást. Ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy az egyetemes béke még koránt sincs szavatolva, hogy az enyhülés még nem szilárdult meg,, s hogy a tartós biztonsághoz és együttműködéshez vezető úton még nagy akadályokat kell leküzdeni. A legveszélyesebb rombolókapacitással rendelkező, rendkívül nagy fegyveres erők koncentrálása az európai kontinensen, a fegyverkezési hajsza fokozódása, az egyre nagyobb fegyverkészletek — köztük tömegpusztító fegyverek — tárolása, külföldi katonai támaszpontok és külföldi fegyveres erők fenntartása más államok területén, az imperialista nyomás és a belügyekbe való beavatkozás közvetlenül veszélyezteti a békét, a biztonságot és az államok közötti együttműködést, akadályokat gördít a népek függetlenségre és haladásra irányuló törekvéseinek megvalósulása elé. Az imperializmus, a neokolonializmus politikája, az elnyomás és a kizsákmányolás minden formája továbbra is a fő veszély a béke, a népek függetlensége és egyenjogúsága számára. Az imperializmus lényege nem változott, de az erőviszonyok változása következtében pozíciói gyengébbek. Ez kifejeződik abban, hogy nem képes felszámolni a szocializmus történelmi vívmányait és feltartóztatni a haladó erőknek, valamint a népek felszabadító és függetlenségi mozgalmának előretörését. Az imperialista rendszer nehézségei a kapitalista rendszer általános válságának további elmélyüléséből fakadnak; ez a válság a kapitalista társadalom életének valamennyi — gazdasági, társadalmi, erkölcsi és politikai — területére kiterjed és a különféle országokban eltérő formában és mértékben nyilvánul meg. Különösen élesen mutatkoznak meg a jelenlegi súlyos válság olyan jellemző vonásai, mint a krónikus infláció, a valutarendszer válsága, a termelőkapacitások növekvő kihasználatlansága, a dolgozók millióinak munkanélkülisége. A válság mindenütt terhes következményekkel jár a munkásosztály, a parasztság és a középrétegek élet- és munkakörülményeire, s különösen érzékenyen érinti az ifjúságot, a nőket és a vendégmunkásokat. A válságot az erkölcsi hanyatlás jelenségei és olyan megrázkódtatások kísérik, amelyek a válság politikai jellegéről tanúskodnak. A dokumentum rámutat azokra a mély ellentmondásokra, amelyeket a kapitalista rendszer válsága idéz elő a nemzetközi politikai és gazdasági kapcsolatokban, majd megállapítja: A munkásosztály, a kapitalista Európa dolgozói a válságból való demokratikus kiútért küzdenek, olyan kiútért, amely megfelel a néptömegek érdekeinek és megnyitja az utat a társadalom szocialista átalakulása felé. A nagytőke reakciós körei úgy igyekeznek kiutat találni ebből a helyzetből, hogy korlátozzák a néptömegek demokratikus és szociális jogait, igyekeznek rájuk hárítani a válság terheit. Ezen felül arra törekednek, hogy akadályozzák az enyhülés és az aktív együttműködés politikáját, aláássák a helsinki értekezlet eredményeit és az államközi kapcsolatokban ismét a feszültség és a konfrontáció légkörét teremtsék meg. Bizonyos erők még mindig annak a hidegháborús politikának visszatérése mellett lépnek fel, amelynek következményeként a kontinens egymással szemben álló tömbökre hasadt. Az ilyen politika ellen harcoltak és harcolnak a kommunista pártok és más demokratikus és békeszerető erők. Véget kell vetni a fegyverkezésihajszának, hozzá kell látni a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentéséhez. A növekvő fegyverkezési kiadások mind súlyosabb terheket rónak a dolgozókra, a néptömegekre. Ha ezt az óriási anyagi erőt a népek életszínvonalának emelésére fordítanák, az hatalmas hasznára válnék az egész emberiség haladásának. Ezekért a célokért küzdenek az európai szocialista, el nem kötelezett és más békeszerető országok, kommunista és munkáspártok, haladó és demokratikus erők. Kontinensünk valamennyi népe számára sürgető, létfontosságú feladat, hogy legyőzzék a NATO-országok reakciós köreinek és más konzervatív erőknek ezzel szemben kifejtett ellenállását. A konferencián részt vevő kommunista és munkáspártok véleménye szerint az enyhülésért vívott harc fontos hozzájárulás az olyan nemzetközi feltételek megteremtéséhez, amelyek elősegítik a társadalmi haladást. Az az álláspontjuk, hogy a békés egymás mellett élés elveinek egyre átfogóbb érvényesítése, mindenekelőtt ami Európát illeti, a helsinki záródokumentumban rögzített elvek valóra váltása kedvező feltételeket teremt az országok teljes függetlenségéhez, önálló fejlődéséhez, és előrelendíti a népeknek a gazdasági és társadalmi haladásért folyó harcát. Mindez a tőkés országokban kedvezőbb harci feltételeket hoz létre a demokratikus és szocialista átalakuláshoz. Segíti a szocialista országok további sokoldalú gazdasági, szociális és politikai fejlődését, a szocialista társadalom lehetőségeinek még teljesebb kibontakoztatását. E tényezők együttes hatásaként fokozódik a népeknek az igazságosságra és a békére való törekvése. A szocializmus eszméi mindinkább áthatják a széles tömegek tudatát. Az európai országok kommunista és munkáspártjai a többi demokratikus és békeszerető erővel együtt döntő szerepet játszottak azokban a politikai akciókban, amelyek Európában lehetővé tették az enyhülés, a biztonság megerősítése és az együttműködés irányában tett fordulatot. A konferencián részt vevő pártok a jövőben is tevékenyen fellépnek a béke, az együttműködés és a társadalmi haladás Európájáért. Ebben a szellemben fogják fejleszteni internacionalista, elvtársi önkéntes együttműködésüket és szolidaritásukat Marx, Engels és Lenin nagy eszméinek alapján, szigorúan figyelembe véve az egyes pártok egyenjogúságát és szuverén függetlenségét, a belügyekbe való be nem avatkozást, tiszteletben tartva a haladó társadalmi átalakulásért és a szocializmusért vívott harc különböző útjai megválasztásának szabadságát A szocializmusért a saját országban vívott harc és minden egyes pártnak saját munkásosztálya és népe iránti felelőssége összefügg a világ dolgozóinak, összes haladó mozgalmainak és népeinek a szabadságért és a függetlenség megerősítéséért, a demokráciáért, a szocializmusért és a világbékéért folytatott küzdelemben való kölcsönös szolidaritásával. A kommunista és munkáspártok tudatában vannak annak, hogy a haladás és a béke Európája csak sokirányú erőfeszítések eredményeként, a legszélesebb politikai és társadalmi erők közeledésének, kölcsönös megértésének és együttműködésének eredményeként jöhet létre. Szükségesnek tartják a kommunisták és az összes többi demokratikus, békeszerető erők közötti párbeszédet és együttműködést. Eközben abból indulnak ki, ami összeköti őket, és fellépnek az együttműködést gátló bizalmatlanság, az előítéletek leküzdéséért. Kötelességüknek tartják felhívni a népi erők figyelmét azokra a károkra, amelyeket az elvakult antikommunizmus okoz a békéért és haladásért indított mozgalom kibontakoztatásának. A kommunista pártok semmiképpen sem tekintik antikommunistáknak mindazokat, akik nem értenek egyet politikájukkal, bírálják tevékenységüket. Az antikommunizmus olyan eszköz volt és marad, amelyet az imperialista reakciós erők nemcsak a kommunisták, hanem más demokraták és a demokratikus szabadságjogok ellen is felhasználnak. Ezek az erők kampányokat folytatnak a kommunista pártok, a szocialista országok ellen, kezdve a Szovjetunióval, a szocializmus és a haladás erői ellen azzal a céllal, hogy lejárassák a kommunisták politikájának és eszméinek hitelét a néptömegek előtt, megosszák a munkásmozgalmat, akadályokat gördítsenek a demokratikus és a népi erők együttműködése elé. A haladásért és demokratikus fejlődésért indított népi mozgalom érdeke, hogy elszigetelje és leküzdje az antikommunizmust. A kommunista és munkáspártok úgy fognak tevékenykedni, hogy politikájuk s az igazságosság és haladás eszméi — amelyeknek ők a hordozói — egyre inkább a dolgozók és a néptömegek legszélesebb egységét előmozdító erővé váljanak. A konferencia résztvevői üdvözlik azokat a sikereket, amelyeket számos országban és nemzetközi téren a kommunista és a szocialista, szociáldemokrata pártok közötti együttműködés fejlesztésében értek el. A konferencia résztvevői — hangsúlyozza a továbbiakban a dokumentum — elutasítanak minden olyan politikát és világnézetet, amely lényegét tekintve a munkásosztályt a kapitalista rendszernek rendeli alá. A harcnak, amelyet földrészünk kommunista pártjai és a kapitalista országok demokratikus erői a fasiszta rendszerek maradványainak felszámolásáért, a demokrácia fejlesztéséért, a békéért, az ellen az állandóan növekvő fenyegetés ellen folytatnak, amelyet a nemzetközi monopóliumok és multinacionális társaságok tevékenysége jelent minden egyes ország szuverenitására és függetlenségére nézve, nagy jelentősége van abban, hogy Európa a béke és a haladás kontinensévé váljék. A konferencián részt vevő kommunista és munkáspártok hangsúlyozzák a dolgozók közös akcióinak döntő szerepét jogaik hathatós védelmében, és a kommunisták a jövőben is minden módon támogatni fogják a szakszervezeti szervekben egyre növekvő egységtörekvéseket és a szakszervezetek önálló akcióit is. A dolgozók jogaiért a demokráciáért és a békéért vívott harcban fontos szerepet játszanak egyre szélesebb katolikus erők, más keresztény vallási közösségek tagjai és egyéb vallások hívei — állapítják meg a konferencián részt vevő kommunista és munkáspártok, majd felhívással fordulnak a nőkhöz, és felszólítják őket arra, hogy növeljék a béke és a társadalmi haladás összes erőinek közös ügyéhez történő hozzájárulásukat. A konferencia résztvevői támogatják, biztosítják a kontinensünk jövőjét kezében tartó ifjúság arra irányuló törekvéseit, hogy fokozott energiával vegyen részt a békének, a haladásnak és a szabadságnak a szocialista jövő felé haladó Európájáért folytatott harcban. • A konferencián részt vevő kommunista és munkáspártok a munkásokhoz és alkalmazottakhoz, a parasztokhoz, a középrétegekhez, a tudományos-műszaki értelmiséghez, a kulturális személyiségekhez, valamennyi politikai párthoz, tömegszervezethez és egyesüléshez, minden, a haladásban és Európa békés jövőjében érdekelt emberhez azzal a felhívással fordulnak, hogy tevékenyen vegyenek részt abban a küzdelemben, amely a következő célokért folyik: AZ IWN- KSI FOLYAMAT ELMÉLYÍTÉSÉÉRT, A LESZERELÉSRE ÉS AZ EURÓPAI BIZTONSÁG NÖVELÉSÉRE IRÁNYULÉS HATÉKONY INTÉZKEDÉSEK MEGVALÓSÍTÁSÁVAL A konferencia résztvevői felszólítanak azoknak az alapelveknek és megállapodásoknak pontos betartására és teljes megvalósítására, amelyeket az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmánya tartalmaz, valamint minden olyan szerződés, és megegyezés végrehajtására, amely ezeknek az alapelveknek megfelel, s a békét és a biztonságot szolgálja. A dokumentum kiemeli, hogy az enyhülés megszilárdítása és elmélyítése érdekében Európa a katonai enyhülésre irányuló intézkedések gyakorlati megvalósításának példáját mutathassa és kell is, hogy mutassa. Az európai kommunista és munkáspártok nyomatékosan felszólítanak minden népet és kormányt arra, hogy energikusan szabjanak síkra: a mindenfajta fegyverkezési verseny, különösen a nukleáris fegyverkezés megszüntetéséért; a leszerelési kérdésekkel kapcsolatos tárgyalások meggyorsításáért és hatékony intézkedésekért; a külföldi katonai támaszpontok megszüntetéséért és a külföldi csapatok, a fegyverzetek idegen területről való kivonásáért és a csapatok feloszlatásáért, minden állam katonai költségvetésének rendszeres csökkentéséért. Haladéktalanul szükséges — hangsúlyozzák a konferencia résztvevői —, hogy kiküszöböljék az atomháború veszélyét, amelynek kirobbantása az emberiséggel szemben a legnagyobb bűntett lenne. Ez szükségessé teszi az összes állam kötelezettségvállalását arra, hogy lemond az atomfegyver alkalmazásáról és a bevetésével való fenyegetésről, általában az erőszakról és arról, hogy az erőszakkal a nemzetközi kapcsolatokban bármilyen körülmények között fenyegetőzik. A dokumentum ezután sorra veszi a nukleáris fegyverkezési hajsza megszüntetését célzó hatékony intézkedéseket, amelyek megtétele egy-egy lépés lenne az általános és teljes leszereléshez vezető úton. Ezenkívül a dokumentum célul tűzi ki a baktériumfegyverek, a vegyi fegyverek és más tömegpusztító eszközök betiltását és megsemmisítését, valamint egyezmény megkötését a katonai célokat szolgáló, a környezetre és az éghajlatra gyakorolt hatás megtiltásáról. Sürgeti a tömegpusztító fegyverek új típusainak, valamint az ilyen jellegű új fegverrendszer kifejlesztésének és előállításának megtiltását, a véletlen fegyveres összetűzések keletkezésének és azok nemzetközi válsággá alakulásának megakadályozását, illetve más államok vagy bármelyik nép ellen irányuló mindenfajta erődemonstrációról való lemondást. A konferencia résztvevői állást foglalnak amellett, hogy Európa és a világ különféle területeit a béke és az együttműködés övezeteivé alakítsák át, amelyek mentesek külföldi hadseregektől és katonai támaszpontoktól. Kiindulva az összeurópai biztonság és a földközi-tengeri térség biztonságának szavatolása közötti szoros öszszefüggésből, a konferencián részt vevő pártok állást foglalnak a fe°vverek e térségben való további felhalmozása ellen, az atomfegyverrel felszerelt hadihajóknak a Földközitengerről kivonásáért, az összes külföldi katonaitámaszpontok felszámolásáért, és azért, hogy — Európa katonai tömbökre való megosztottságának felszámolására irányuló folyamatban — kivonjanak minden kül(Folytatás a 4. oldalon)