Népszava, 1978. november (106. évfolyam, 258-282. sz.)

1978-11-01 / 258. szám

197­8. november 1. i.­Mliusselfrutkfart, kutyusauk­tóban Nem­ mindegy, hogy mennyiért A Csepel Autógyár munkáslak­ás -építkezé­se. Szigetszentmiklóson... Egy félig kész, vakolat­lan épület, mellette pe­dig egy 70 lakásosnak szánt háztömb puszta betonalapzata, és semmi több. Ezek lesznek majd a szövetkezeti lakások. Már vagy három éve meg­már a puszta ellentét is gondolkodásra készteti az embert. Hát még, ha elolvassa Kiss Jánosnak, a Csepel Autógyár esz­tergályosának levelét. Amint írja, a 154 fiatal házaspár vagy 85—100 ezer órát (!) dolgozott az elmúlt évek alatt az épít­kezésen. Betonoztak, ala­poztak, meszet oltottak, mindent megtettek, ami az építésügyben járatlan esztergályostól, maróstól kitelik. De most is havi 800—1000 forintot kell feláldozniuk a­, albérleti uzsora ,,oltárán”. De hát mi akadályoz­za a szigetszentmiklósi munkáslakások építését? Régi ügy: a kivitelező csak akkor hajlandó dol­gozni a lakásszövetkezet­nek, ha pénzt kap tőle. listá mn­­ — 1973: megalakul a la­kásépítő szövetkezet. 1975: a területkisajátítás stb. tortúrája után végre eljutnak oda, hogy a Pest megyei RÉV meg­kezdi a két lakóépület­ből álló építkezés első, 84 lakásból álló házának építését. Közben a szö­vetkezet tagjai elkészítik a másik, 70 lakásos ház fogadószintjét is. 1976 októbere: a PÁÉV az addig elvégzett mun­kák fejében több mint 4 millió forintot követel a szövetkezettől. aki vi­szont nem tud fizetni. Először is azért, mert a szövetkezet vezetősége — nyilván gyakorlatlanság­ból — csak 1976 szep­temberében, tehát későn nyújtotta be a hitelké­relmét. Másodszor azért, mert a Pénzügyminiszté­rium előírásai szerint a szövetkezet csak akkor lehet hitelképes, ha mind a 84 tagot behívja az OTP és egyenként szer­ződést köt vele. De a helyi fiók csak fél év múltán (’■), 1977. március 30-án íratta alá az utolsó szerződést. Most már tudna fizet­ni a szövetkezet — de nincs kinek. A PÁÉV ugyanis még az ősszel levonult, és levélben kö-Szerkesztőségünk tá­jékoztatja a Pénzügymi­nisztériumot a sziget­szer­­tmiklósi események­ről. A PM válaszlevél­ben közli: eddig mintegy 17 ezer új lakást építet­tek a lakásépítő szövet­kezetek az ország terü­letén. A levél a történ­tekért lényegében a la­kásépítő szövetkezetet te­szi felelőssé. A szakszervezetek már vagy két évvel ezelőtt felhívták a PM szakem­bereinek figy­elmét: sok gond forrása lehet, ha a lakásépítő szövetkezet csak akkor válik hitel­képessé, amikor az utol­só taggal is szerződést kötött az OTP. Húsz-har­minc lakásos ház eseté­ben még nincs baj, de 150-nel már igen, hát még hatszáznál vagy ezernél? Hiszen ez rend­kívül hosszadalmassá te­szi az ügyintézést, és az eladósodott szövetkezettől „megszökhet" a kivitele­ző, kezdték építésüket, de még csak itt tartanak. Ezek mellett viszont gyö­nyörű szép ,—a szintes épületek sorjáznak egy­más után. Noha oda ké­sőbb vonultak fel az épí­tők, az ablakpárkányra kiterített száradó fehér­­neműk azt jelzik, hogy azokban a házakban már régóta laknak. A lakásépítő szövetkezet viszont csak akkor ké­pes megtartani a kivite­lezőt, ha az OTP hitelt nyújt neki. Hiszen a munkások forintjaiból összeadott indulótőke ke­vés. Ki kerül tehát kulcs­­helyzetbe a kivitelező mellett? Az OTP. Mindez egyébként még nem volna baj. Sőt, egyenesen szükségszerű is. Hiszen — mivel jóval nagyobb az építési igény, mint a lehetőség — a jó hitelpolitika is eszköz le­het az OTP, közvetve az állam kezében arra, hogy ,ne kezdjenek bele több építkezésbe, mint amennyire az építőipar képes. A szándék tehát nemes. De milyen a gyakorlat Szigetszentmiklóson ? I­y kine k­ö­ zölte: 1977-es program­jukból már törölte az építkezést Minthogy a szövetkezetnek őszre még nem volt pénze, a PÁÉV beperelte a beruházót, és természetesen nyert elle­ne a bíróságon. 1976 októberben a PÁÉV alig ötven méter­re a szövetkezet félbeha­­gyott lakóházától dolgoz­ni kezd, de emberül. Hogy miért? Mert ott az OTP, illetve a tanács be­ruházásában épül a több mint 200 lakás 1978 ősze, miközben a PÁÉV újabb, és talán még az előbbinél is na­gyobb lakótelep építésére készül Szigetszentmikló­son (tanácsi és OTP-be­­ruházásban), vagy húsz ember szorong a lakás­építő szövetkezet do­hányfüstös irodájában. Valamennyien Póth Lász­lót, a Pest megyei 3-as számú Építőipari Szövet­kezeti Közös Vállalat fő­mérnökét győzködik: vál­lalja el a 154 lakást. Bár a megye és a járás ille­tékes vezetői is jelen vannak, Póth László csak a 84 lakás 1979 őszén történő átadására tesz ígéretet. A 70 lakás fel­építésére — ahol csak a fogadószint van meg — már nem. Mindezt többször leír­tuk már. A PM illetéke­sei erre rendszerint azt felelték: ahány ház, any­­nyi szokás. Ugyanis né­hány szocialista ország­ban nem a lakásszövet­kezeti tagok, hanem a lakásszövetkezet osztat­lan tulajdonába kerülnek a lakások, ott az elnök aláírása is elegendő. De nálunk — mint mondják —, ahol a lakásszövetke­zeti tagoké a lakás, nem alkalmazható ez a mód­szer. Ellenkezne a világ­szerte kialakult hitelezé­si gyakorlattal, a hitel­­fedezet, bonitás, jelzálog stb. követelményeivel. A PM legújabb levele is megismétli korábbi ál­láspontját: abban a la­kásszövetkezetben, ahol jól, gondosan előkészítik az építkezést, ott nincse­nek bajok. Az írás nem tér ki ar­ra, hogy talán a másik fél, a lakásépítő szövet­kezet sok panaszában is lehet valami igazság Például abban, amit Nagy Gábor, a sziget­szentmiklósi lakásépítő szövetkezet elnöke mond: — A mai hitelezési gyakorlat és még néhány nem kellően rendezett részletkérdés szinte bele­­kényszerít bennünket a kisebb-nagyobb szabály­talanságokba. Pedig mi sem szeretjük a görbe utakat. De nem tudom, miképp juthatnánk la­káshoz, ha mindig azt tennénk, ami a nagy­­könyvben meg van írva. A mai hitelezési gya­korlat egyébként arra ösztönözheti az OTP-t, hogy akkor is maga szer­vezze meg a munkásla­­kás-építést, amikor a la­kásépítő szövetkezetekre lehetne bízni. S még meg is dicsérhetik a pénzin­tézetét az év végén, hi­szen hány lakást hozott tető alá. Csak azt nem kérdi senki: mennyiért? Pedig ez sem mellé­kes! Mint ahogy az sem, hogy akinek több pénze van, az — a hitelpolitikai gyakorlat torzulásai mi­att — előbb juthat la­káshoz az OTP révén. A kisebb keresetűek pedig még akkor is nehezeb­ben, ha éveken át felál­dozzák a fizetett szabad­ságukat, mint ahogy az Szigetszentmiklóson tör­tént. Ugyon jobb feltételeket Sok ,,láthatatlan” erő marad kihasználatlanul, ha akkor is az OTP ke­rül előtérbe, amikor a lakásépítő szövetkezeté kellene hogy legyen az elsőbbség. Ha a lakásépí­tő szövetkezeti forma még e ,,láthatatlan” ka­pacitásokat is fel tudja tárni, tehát társadalmilag hasznosabb, akkor — egyszer már —, a hite­lezés feltételeiben is kezeljük egyenrangú fél­ként. Enélkül aligha tud­juk megvalósítani azt a — társadalmilag szüksé­ges —, célt, amiről a mi­nap olvashattunk a párt Központi Bizottságának határozatában: „Növelni kell a lakásépítő szövet­kezetek szerepét a sze­mélyi tulajdonú több szintes lakóházak és a családi házak építésében. A magánlakás-építést megfelelő hitelekkel, elő­készített területek bizto­sításával, a hatósági el­járások egyszerűsítésével a típustervek választéká­nak bővítésével, építőgé­pek kölcsönzésével to­vábbra is segíteni kell. Növekvő mértékben kell támaszkodni a lakosság azon készségére, hogy saját eszközeivel és mun­kájával is hozzájáruljon a lakásépítéshez.” Napjainkban is folynak már viták arról: nem volna-e célszerűbb, ha a jövőben nálunk is a la­kásszövetkezetek osztat­lan tulajdonába kerülné­nek a szigetszentmiklósi­­hoz hasonló új otthonok? Pro és kontra érvek hangzanak el. De az már napjainkban sem lehet vita tárgya, hogy­ változ­tatni kellene a PM ille­tékeseinek álláspontján, az OTP hitelezési gya­korlatán Hiszen nincse­nek örök érvényű jog­szabályok. Ha az élet ésszerűbb követelménye­ket támaszt, akkor ah­hoz kell igazítani a pa­ragrafusokat is. Magyar László Hrímu­tasuk, m­ostart tiltottuk itviji trllaspimi NÉPSZAVA Fokozott szigorra­l gazdasági célkitűzéseink megva­lósításáért dr. Markója Im­re igazságügy-miniszter sajtótájékoztatója Törvényesség és gazdasági bírság — Szakszervezeti jogsegélyszolgálat Az új­ Büntető Tör­vénykönyv tervezete, amelyet a közelmúltban tárgyalt meg a Minisz­tertanács, hamarosan az országgyűlés elé kerül. Ezzel a­ bejelentéssel kezdte kedden a Parla­mentben tartott sajtótá­jékoztatóját dr. Markója Imre igazságügy-minisz­ter. A jogalkotás és a jogalkalmazás időszerű feladatairól szólva, egye­bek között elmondotta, hogy az új BTK-val ösz­­szefüggésben további je­lentős jogszabály-előké­szítő munka folyik. Így új törvényerejű rendele­tet alkotnak a büntetés­­t végrehajtásról, amely az utógondozás szabályozá­sát is magában foglalja. Szükségessé vált a sza­bálysértési törvény mó­dosítása is. Átfogó kódex készül a nemzetközi ma­gánjogról, és megkezdték a bírósági végrehajtási jogszabályok módosítását, egységesítését. E munka során kiterjesztik és to­vább egyszerűsítik a munkabérre és egyéb já­randóságra irányuló vég­rehajtásnak, így különö­sen a közvetlen bírósági és közjegyzői letiltásnak a szabályait, az adósok­kal szemben még hatéko­nyabb kényszerítő esz­közök állnak majd ren­delkezésre. A korszerűbb jogi szabályozás a tervek szerint a tartásdíjak ered­ményesebb behajtását is lehetővé teszi majd. Bár 1968-hoz képest az alacsonyabb szintű, mi­niszteri jogszabályok szá­ma csökkent, még mindig bőven akad tennivaló az ellen a szemlélet ellen, amely mindenféle gondot, problémát a jogi szabá­lyozás eszközével próbál megoldani. Az ebből szár­mazó jogszabályi „túlter­melés” szinte áttekinthe­tetlenné teszi a különféle rendelkezéseket, előíráso­kat. Előfordul, hogy még a végrehajtási jogszabály végrehajtásáról is külön rendelkezést adnak ki. Igen nagy a legkülönfé­lébb jogi, illetőleg egyéb iránymutatások (közle­mények, irányadó állás­foglalások, stb.) száma,­­ezekre is vonatkozik, hogy talán kevesebb több lenne. A miniszter bejelentet­te: már megkezdték az előkészületeket a jogsza­bály-nyilvántartás ,,gépe­sítésére", ami a későbbi­ek során egy központi jo­gi „adatbank” létrehozá­sát teszi lehetővé. A jogalkalmazás aktuá­lis gondjairól szólva, dr. Markója Imre hangsú­lyozta: az utóbbi évek tapasztalatai alapján a bíróságok az ítéletek tör­vényességi színvonalát te­kintve kiemelkedő ered­ményeket értek el, az el­járás, az ügyintézés to­vábbi gyorsításában azonban még bőven akad tennivaló. Rámutatott ar­ra, hogy elgondolkoztató tényeket jelez a gazdasá­gi bírságok statisztikája: az igazságszolgáltatás elé az elmúlt évtől kezdve egyre kevesebb ilyen in­dítvány érkezik. Nem azért, mert kevesebb a tisztességtelen haszon­­szerzés, hanem mert az illetékesek túlságosan is elnézőek, s nem kezde­ményezik a bírság kisza­bását. Ezekben az ügyek­ben rendszerint elmarad, vagy csak látszatintézke­désekkel zárul a személyi felelősségre vonás is. A munkaügyi bíróságok tevékenységének értéke­lése kapcsán a miniszter kiemelte: az eddigieknél nagyobb gondot kell for­dítani a munkafegyelem­re, fokozott szigorral in­dokolt megítélni minden kötelességszegést, de kü­lönösen a társadalmi tu­lajdon szándékos megká­rosítását, a technológiai előírások és az alapvető óvórendszabályok meg­sértését, az igazolatlan mulasztást, a munkaidő alatti italozást. Gazdasá­gi célki­tűzéseink egyik kulcskérdése a munka­erő célszerű hasznosítá­sa, a munkafegyelem megszilárdítása. Ezek megvalósítását segítve megkezdődött a munka­­jogi szabályok felülvizs­gálata. A rendelkezések rugalmasabbá tétetve­ elsősorban a vállalatok közötti és a vállalatokon belüli átcsoportosítások megkönnyítését, az indo­kolatlan munkahely-vál­­toztatások következmé­nyeinek szigorítását és a fegyelmezetlen dolgozók­kal szembeni hatéko­nyabb fellépést kívánják szolgálni. A Népszava munkatár­sának kérdésére a mi­niszter szólt a szakszer­vezeti jogsegél­yszol­gálat működésének tapasztala­tairól is. Kiemelte, hogy a dolgozók jogainak vé­delmében a bíróságok előtt egyre gyakrabban és szakszerűbben járnak el a szakszervezetek jo­gászai. Deák András A Könnyűipari Gépgyártó Vállalat Fonógép Gyára jelentősen hozzájárult a ki­emelt kormányprogramot képező textilipari rekonstrukcióhoz. Nagy teljesítmé­nyű, gyűrűs fonógép prototípusa készült el a gyárban, melyet üzemi próbára készítenek elő (MTI Fotó : Hadas János felvétele) ­ A Kommunisták Ma­gyarországi Pártja meg­alakulásának 60. évfor­dulójáról emlékezett meg a vasasszakszervezet köz­ponti vezetősége, keddi ülésének elején. A KMP létrejöttének körülmé­nyeire, a munkásmozga­lomra gyakorolt hatására Szabó Piroska alelnök te­kintett v­isza. Ezt köve­tően Hidasi Lajos titkár arról adott tájékoztatást, hogy milyen munkát végzett a szakszervezet az ifjúság körében, az MSZÁZP Központi Bizott­ságának 1970-ben hozott határozata óta. Mint a szakszervezet titkára utalt rá, a köz­ponti vezetőség 8 évvel ezelőtt mélyrehatóan vizsgálta az ifjúsággal kapcsolatos tennivalókat, és meghatározta a szak­­szervezet feladatait. Mint az elnökségi előterjesztés megállapította, a határo­zat végrehajtása eredmé­nyes munkát tükröz: fej­lődtek a fiatalok élet- és munkakörülményei, ja­vult az életszínvonaluk. Mind több fiatal vasas­­dolgozó tevékenykedik a választott testületekben, érdemi, felelősségteljes munkával hozzájárulva a közös célok eléréséhez. Az értékelt időszak azonban nem mentes a fogyatékosságoktól sem. Időnként helytelen szem­lélet és meg nem enged­hető gyakorlat tapasztal­ható. Nem biztosított a va­sas szakmák utánpótlása, a szakmunkástanulók száma az elmúlt 8 év­ben majdnem a felére csökkent. Ebben többek között szerepet játszik, hogy a közgondolkodás­ban nem megfelelő a fi­zikai munka megbecsülé­se. A szakmunkásképzés hatékonyságát rontja, hogy a technikai oktató­­eszközök színvonala el­marad a mai igényektől, a tanműhelyek jelentős része rosszul felszerelt, a gépek műszaki állapota sok kívánnivalót hagy maga után. Nem kielégí­tő a tanműhelyek mun­kavédelmi helyzete sem. A gazdasági eredmé­nyekkel összhangban fej­lődött a vasasfiatalság bér- és kereseti aránya, javult szociális helyze­tük. A legjelentősebb változás a lakáselosztás­­ban volt megfigyelhető. Az új lakásoknak nem kevesebb, mint 60 száza­lékát a 30 éven aluli korosztály kapja. Ugyan­akkor az is tény, hogy a magas lakásárak, a nagycsaládosok mellett éppen a fiatalokat sújt­ják a legsúlyosabban. Az előterjesztés vitájá­ban a vezető testület tagjai alátámasztották és kiegészítették az elnök­ség részletes jelentését. A felszólalók többsége a munkásképzés és a mun­kásutánpótlás gondjaival foglalkozott, megállapít­va, hogy a vasas üzemek munkakörülményei, egyes helyeken a több műszak, elriasztja a fia­talokat. A központi ve­zetőség a vita összefog­lalása után a jelentést elfogadta, és a további tennivalókat határozat­ban rögzítette. Ezt követően Farkas Lajosné titkár számolt be az ötéves tervidőszak szociálpolitikai terveinek időarányos végrehajtásá­ról. Mint elöljáróban le­szögezte, a szakszerveze­ti testületek, élve hatás­körükkel, kedvezően be­folyásolták a tervkészí­tést, a lehetőségek isme­retében jól határozták meg a vállalati felada­tokat. Ezzel szemben né­hány üzemben nehezen érthető előterjesztést ké­szítettek, és nem biztosí­tottak elegendő időt a vélemények egyeztetésé­re. Hasonló gond az is, hogy egyes helyeken még nem alakult ki a szociálpolitikai szervezet nem rendelkeznek meg­felelő szakemberekkel A vállalatok sokat tet­tek a dolgozók gyerme­keinek elhelyezéséért, új óvodai, bölcsőde­­helyek létesítésével, bővítésével, a régiek felújításával. Mindent egybevetve több mint kétezerrel bővült a férőhelyek száma. Az üzemek többnyire kielé­gíthetik az óvodai igé­nyeket, de a bölcsődei helyekre még nagyon so­kan várnak. Az üzemegészségügy­ben a tárgyi feltételek javítását, a magasabb szintű orvosi ellátás meg­valósítását tervezték a vállalatok. Néhányuk új orvosi rendelőt nyitott, másutt jelentős felújítá­sokra került sor. A re­habilitációs munkahelyek fejlesztését azonban csak kevés vállalat tervezte. A központi vezetőség megvizsgálta a munkavé­delem fejlődését is. Meg­állapította, hogy bár a munkavédelmi célokra a korábbi ötéves tervben felhasznált összegnek a kétszeresét tervezték, az áremelkedések miatt ke­vesebb a kézzelfogható eredmény. Az üzemek­ben a legtöbb pénzt a nehéz fizikai munka csökkentésére, az anyag­­mozgatás gépesítésére fordították Sajnos, több­nyire­ csak a nagy te­herbírású gépek beszer­zését tartják fontosnak, a kézi berendezésekre kevés figyelmet fordíta­nak. Továbbra sem meg­oldott a targoncák kar­bantartása és szabály­­szerű kezelése, ezért műszaki állapotuk erő­sen kifogásolható. Ugyancsak nem kielégítő az egyéni védőeszköz- és v­édőruha-ellátás, vala­mint azok használata. Ez utóbbira a jövőben kü­lönös gonddal kell ügyel­niük a szakszervezeti testületeknek. T. J. Javítani a szakmunkás-utánpótlást Ülésezett » »­asasszakszervezet központi »pifrpsége

Next