Népszava, 1978. november (106. évfolyam, 258-282. sz.)
1978-11-01 / 258. szám
1978. november 1. i.Mliusselfrutkfart, kutyusauktóban Nem mindegy, hogy mennyiért A Csepel Autógyár munkáslakás -építkezése. Szigetszentmiklóson... Egy félig kész, vakolatlan épület, mellette pedig egy 70 lakásosnak szánt háztömb puszta betonalapzata, és semmi több. Ezek lesznek majd a szövetkezeti lakások. Már vagy három éve megmár a puszta ellentét is gondolkodásra készteti az embert. Hát még, ha elolvassa Kiss Jánosnak, a Csepel Autógyár esztergályosának levelét. Amint írja, a 154 fiatal házaspár vagy 85—100 ezer órát (!) dolgozott az elmúlt évek alatt az építkezésen. Betonoztak, alapoztak, meszet oltottak, mindent megtettek, ami az építésügyben járatlan esztergályostól, maróstól kitelik. De most is havi 800—1000 forintot kell feláldozniuk a, albérleti uzsora ,,oltárán”. De hát mi akadályozza a szigetszentmiklósi munkáslakások építését? Régi ügy: a kivitelező csak akkor hajlandó dolgozni a lakásszövetkezetnek, ha pénzt kap tőle. listá mn — 1973: megalakul a lakásépítő szövetkezet. 1975: a területkisajátítás stb. tortúrája után végre eljutnak oda, hogy a Pest megyei RÉV megkezdi a két lakóépületből álló építkezés első, 84 lakásból álló házának építését. Közben a szövetkezet tagjai elkészítik a másik, 70 lakásos ház fogadószintjét is. 1976 októbere: a PÁÉV az addig elvégzett munkák fejében több mint 4 millió forintot követel a szövetkezettől. aki viszont nem tud fizetni. Először is azért, mert a szövetkezet vezetősége — nyilván gyakorlatlanságból — csak 1976 szeptemberében, tehát későn nyújtotta be a hitelkérelmét. Másodszor azért, mert a Pénzügyminisztérium előírásai szerint a szövetkezet csak akkor lehet hitelképes, ha mind a 84 tagot behívja az OTP és egyenként szerződést köt vele. De a helyi fiók csak fél év múltán (’■), 1977. március 30-án íratta alá az utolsó szerződést. Most már tudna fizetni a szövetkezet — de nincs kinek. A PÁÉV ugyanis még az ősszel levonult, és levélben kö-Szerkesztőségünk tájékoztatja a Pénzügyminisztériumot a szigetszertmiklósi eseményekről. A PM válaszlevélben közli: eddig mintegy 17 ezer új lakást építettek a lakásépítő szövetkezetek az ország területén. A levél a történtekért lényegében a lakásépítő szövetkezetet teszi felelőssé. A szakszervezetek már vagy két évvel ezelőtt felhívták a PM szakembereinek figyelmét: sok gond forrása lehet, ha a lakásépítő szövetkezet csak akkor válik hitelképessé, amikor az utolsó taggal is szerződést kötött az OTP. Húsz-harminc lakásos ház esetében még nincs baj, de 150-nel már igen, hát még hatszáznál vagy ezernél? Hiszen ez rendkívül hosszadalmassá teszi az ügyintézést, és az eladósodott szövetkezettől „megszökhet" a kivitelező, kezdték építésüket, de még csak itt tartanak. Ezek mellett viszont gyönyörű szép ,—a szintes épületek sorjáznak egymás után. Noha oda később vonultak fel az építők, az ablakpárkányra kiterített száradó fehérneműk azt jelzik, hogy azokban a házakban már régóta laknak. A lakásépítő szövetkezet viszont csak akkor képes megtartani a kivitelezőt, ha az OTP hitelt nyújt neki. Hiszen a munkások forintjaiból összeadott indulótőke kevés. Ki kerül tehát kulcshelyzetbe a kivitelező mellett? Az OTP. Mindez egyébként még nem volna baj. Sőt, egyenesen szükségszerű is. Hiszen — mivel jóval nagyobb az építési igény, mint a lehetőség — a jó hitelpolitika is eszköz lehet az OTP, közvetve az állam kezében arra, hogy ,ne kezdjenek bele több építkezésbe, mint amennyire az építőipar képes. A szándék tehát nemes. De milyen a gyakorlat Szigetszentmiklóson ? Iy kine kö zölte: 1977-es programjukból már törölte az építkezést Minthogy a szövetkezetnek őszre még nem volt pénze, a PÁÉV beperelte a beruházót, és természetesen nyert ellene a bíróságon. 1976 októberben a PÁÉV alig ötven méterre a szövetkezet félbehagyott lakóházától dolgozni kezd, de emberül. Hogy miért? Mert ott az OTP, illetve a tanács beruházásában épül a több mint 200 lakás 1978 ősze, miközben a PÁÉV újabb, és talán még az előbbinél is nagyobb lakótelep építésére készül Szigetszentmiklóson (tanácsi és OTP-beruházásban), vagy húsz ember szorong a lakásépítő szövetkezet dohányfüstös irodájában. Valamennyien Póth Lászlót, a Pest megyei 3-as számú Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat főmérnökét győzködik: vállalja el a 154 lakást. Bár a megye és a járás illetékes vezetői is jelen vannak, Póth László csak a 84 lakás 1979 őszén történő átadására tesz ígéretet. A 70 lakás felépítésére — ahol csak a fogadószint van meg — már nem. Mindezt többször leírtuk már. A PM illetékesei erre rendszerint azt felelték: ahány ház, anynyi szokás. Ugyanis néhány szocialista országban nem a lakásszövetkezeti tagok, hanem a lakásszövetkezet osztatlan tulajdonába kerülnek a lakások, ott az elnök aláírása is elegendő. De nálunk — mint mondják —, ahol a lakásszövetkezeti tagoké a lakás, nem alkalmazható ez a módszer. Ellenkezne a világszerte kialakult hitelezési gyakorlattal, a hitelfedezet, bonitás, jelzálog stb. követelményeivel. A PM legújabb levele is megismétli korábbi álláspontját: abban a lakásszövetkezetben, ahol jól, gondosan előkészítik az építkezést, ott nincsenek bajok. Az írás nem tér ki arra, hogy talán a másik fél, a lakásépítő szövetkezet sok panaszában is lehet valami igazság Például abban, amit Nagy Gábor, a szigetszentmiklósi lakásépítő szövetkezet elnöke mond: — A mai hitelezési gyakorlat és még néhány nem kellően rendezett részletkérdés szinte belekényszerít bennünket a kisebb-nagyobb szabálytalanságokba. Pedig mi sem szeretjük a görbe utakat. De nem tudom, miképp juthatnánk lakáshoz, ha mindig azt tennénk, ami a nagykönyvben meg van írva. A mai hitelezési gyakorlat egyébként arra ösztönözheti az OTP-t, hogy akkor is maga szervezze meg a munkáslakás-építést, amikor a lakásépítő szövetkezetekre lehetne bízni. S még meg is dicsérhetik a pénzintézetét az év végén, hiszen hány lakást hozott tető alá. Csak azt nem kérdi senki: mennyiért? Pedig ez sem mellékes! Mint ahogy az sem, hogy akinek több pénze van, az — a hitelpolitikai gyakorlat torzulásai miatt — előbb juthat lakáshoz az OTP révén. A kisebb keresetűek pedig még akkor is nehezebben, ha éveken át feláldozzák a fizetett szabadságukat, mint ahogy az Szigetszentmiklóson történt. Ugyon jobb feltételeket Sok ,,láthatatlan” erő marad kihasználatlanul, ha akkor is az OTP kerül előtérbe, amikor a lakásépítő szövetkezeté kellene hogy legyen az elsőbbség. Ha a lakásépítő szövetkezeti forma még e ,,láthatatlan” kapacitásokat is fel tudja tárni, tehát társadalmilag hasznosabb, akkor — egyszer már —, a hitelezés feltételeiben is kezeljük egyenrangú félként. Enélkül aligha tudjuk megvalósítani azt a — társadalmilag szükséges —, célt, amiről a minap olvashattunk a párt Központi Bizottságának határozatában: „Növelni kell a lakásépítő szövetkezetek szerepét a személyi tulajdonú több szintes lakóházak és a családi házak építésében. A magánlakás-építést megfelelő hitelekkel, előkészített területek biztosításával, a hatósági eljárások egyszerűsítésével a típustervek választékának bővítésével, építőgépek kölcsönzésével továbbra is segíteni kell. Növekvő mértékben kell támaszkodni a lakosság azon készségére, hogy saját eszközeivel és munkájával is hozzájáruljon a lakásépítéshez.” Napjainkban is folynak már viták arról: nem volna-e célszerűbb, ha a jövőben nálunk is a lakásszövetkezetek osztatlan tulajdonába kerülnének a szigetszentmiklósihoz hasonló új otthonok? Pro és kontra érvek hangzanak el. De az már napjainkban sem lehet vita tárgya, hogy változtatni kellene a PM illetékeseinek álláspontján, az OTP hitelezési gyakorlatán Hiszen nincsenek örök érvényű jogszabályok. Ha az élet ésszerűbb követelményeket támaszt, akkor ahhoz kell igazítani a paragrafusokat is. Magyar László Hrímutasuk, mostart tiltottuk itviji trllaspimi NÉPSZAVA Fokozott szigorral gazdasági célkitűzéseink megvalósításáért dr. Markója Imre igazságügy-miniszter sajtótájékoztatója Törvényesség és gazdasági bírság — Szakszervezeti jogsegélyszolgálat Az új Büntető Törvénykönyv tervezete, amelyet a közelmúltban tárgyalt meg a Minisztertanács, hamarosan az országgyűlés elé kerül. Ezzel a bejelentéssel kezdte kedden a Parlamentben tartott sajtótájékoztatóját dr. Markója Imre igazságügy-miniszter. A jogalkotás és a jogalkalmazás időszerű feladatairól szólva, egyebek között elmondotta, hogy az új BTK-val öszszefüggésben további jelentős jogszabály-előkészítő munka folyik. Így új törvényerejű rendeletet alkotnak a büntetést végrehajtásról, amely az utógondozás szabályozását is magában foglalja. Szükségessé vált a szabálysértési törvény módosítása is. Átfogó kódex készül a nemzetközi magánjogról, és megkezdték a bírósági végrehajtási jogszabályok módosítását, egységesítését. E munka során kiterjesztik és tovább egyszerűsítik a munkabérre és egyéb járandóságra irányuló végrehajtásnak, így különösen a közvetlen bírósági és közjegyzői letiltásnak a szabályait, az adósokkal szemben még hatékonyabb kényszerítő eszközök állnak majd rendelkezésre. A korszerűbb jogi szabályozás a tervek szerint a tartásdíjak eredményesebb behajtását is lehetővé teszi majd. Bár 1968-hoz képest az alacsonyabb szintű, miniszteri jogszabályok száma csökkent, még mindig bőven akad tennivaló az ellen a szemlélet ellen, amely mindenféle gondot, problémát a jogi szabályozás eszközével próbál megoldani. Az ebből származó jogszabályi „túltermelés” szinte áttekinthetetlenné teszi a különféle rendelkezéseket, előírásokat. Előfordul, hogy még a végrehajtási jogszabály végrehajtásáról is külön rendelkezést adnak ki. Igen nagy a legkülönfélébb jogi, illetőleg egyéb iránymutatások (közlemények, irányadó állásfoglalások, stb.) száma,ezekre is vonatkozik, hogy talán kevesebb több lenne. A miniszter bejelentette: már megkezdték az előkészületeket a jogszabály-nyilvántartás ,,gépesítésére", ami a későbbiek során egy központi jogi „adatbank” létrehozását teszi lehetővé. A jogalkalmazás aktuális gondjairól szólva, dr. Markója Imre hangsúlyozta: az utóbbi évek tapasztalatai alapján a bíróságok az ítéletek törvényességi színvonalát tekintve kiemelkedő eredményeket értek el, az eljárás, az ügyintézés további gyorsításában azonban még bőven akad tennivaló. Rámutatott arra, hogy elgondolkoztató tényeket jelez a gazdasági bírságok statisztikája: az igazságszolgáltatás elé az elmúlt évtől kezdve egyre kevesebb ilyen indítvány érkezik. Nem azért, mert kevesebb a tisztességtelen haszonszerzés, hanem mert az illetékesek túlságosan is elnézőek, s nem kezdeményezik a bírság kiszabását. Ezekben az ügyekben rendszerint elmarad, vagy csak látszatintézkedésekkel zárul a személyi felelősségre vonás is. A munkaügyi bíróságok tevékenységének értékelése kapcsán a miniszter kiemelte: az eddigieknél nagyobb gondot kell fordítani a munkafegyelemre, fokozott szigorral indokolt megítélni minden kötelességszegést, de különösen a társadalmi tulajdon szándékos megkárosítását, a technológiai előírások és az alapvető óvórendszabályok megsértését, az igazolatlan mulasztást, a munkaidő alatti italozást. Gazdasági célkitűzéseink egyik kulcskérdése a munkaerő célszerű hasznosítása, a munkafegyelem megszilárdítása. Ezek megvalósítását segítve megkezdődött a munkajogi szabályok felülvizsgálata. A rendelkezések rugalmasabbá tétetve elsősorban a vállalatok közötti és a vállalatokon belüli átcsoportosítások megkönnyítését, az indokolatlan munkahely-változtatások következményeinek szigorítását és a fegyelmezetlen dolgozókkal szembeni hatékonyabb fellépést kívánják szolgálni. A Népszava munkatársának kérdésére a miniszter szólt a szakszervezeti jogsegélyszolgálat működésének tapasztalatairól is. Kiemelte, hogy a dolgozók jogainak védelmében a bíróságok előtt egyre gyakrabban és szakszerűbben járnak el a szakszervezetek jogászai. Deák András A Könnyűipari Gépgyártó Vállalat Fonógép Gyára jelentősen hozzájárult a kiemelt kormányprogramot képező textilipari rekonstrukcióhoz. Nagy teljesítményű, gyűrűs fonógép prototípusa készült el a gyárban, melyet üzemi próbára készítenek elő (MTI Fotó : Hadas János felvétele) A Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 60. évfordulójáról emlékezett meg a vasasszakszervezet központi vezetősége, keddi ülésének elején. A KMP létrejöttének körülményeire, a munkásmozgalomra gyakorolt hatására Szabó Piroska alelnök tekintett visza. Ezt követően Hidasi Lajos titkár arról adott tájékoztatást, hogy milyen munkát végzett a szakszervezet az ifjúság körében, az MSZÁZP Központi Bizottságának 1970-ben hozott határozata óta. Mint a szakszervezet titkára utalt rá, a központi vezetőség 8 évvel ezelőtt mélyrehatóan vizsgálta az ifjúsággal kapcsolatos tennivalókat, és meghatározta a szakszervezet feladatait. Mint az elnökségi előterjesztés megállapította, a határozat végrehajtása eredményes munkát tükröz: fejlődtek a fiatalok élet- és munkakörülményei, javult az életszínvonaluk. Mind több fiatal vasasdolgozó tevékenykedik a választott testületekben, érdemi, felelősségteljes munkával hozzájárulva a közös célok eléréséhez. Az értékelt időszak azonban nem mentes a fogyatékosságoktól sem. Időnként helytelen szemlélet és meg nem engedhető gyakorlat tapasztalható. Nem biztosított a vasas szakmák utánpótlása, a szakmunkástanulók száma az elmúlt 8 évben majdnem a felére csökkent. Ebben többek között szerepet játszik, hogy a közgondolkodásban nem megfelelő a fizikai munka megbecsülése. A szakmunkásképzés hatékonyságát rontja, hogy a technikai oktatóeszközök színvonala elmarad a mai igényektől, a tanműhelyek jelentős része rosszul felszerelt, a gépek műszaki állapota sok kívánnivalót hagy maga után. Nem kielégítő a tanműhelyek munkavédelmi helyzete sem. A gazdasági eredményekkel összhangban fejlődött a vasasfiatalság bér- és kereseti aránya, javult szociális helyzetük. A legjelentősebb változás a lakáselosztásban volt megfigyelhető. Az új lakásoknak nem kevesebb, mint 60 százalékát a 30 éven aluli korosztály kapja. Ugyanakkor az is tény, hogy a magas lakásárak, a nagycsaládosok mellett éppen a fiatalokat sújtják a legsúlyosabban. Az előterjesztés vitájában a vezető testület tagjai alátámasztották és kiegészítették az elnökség részletes jelentését. A felszólalók többsége a munkásképzés és a munkásutánpótlás gondjaival foglalkozott, megállapítva, hogy a vasas üzemek munkakörülményei, egyes helyeken a több műszak, elriasztja a fiatalokat. A központi vezetőség a vita összefoglalása után a jelentést elfogadta, és a további tennivalókat határozatban rögzítette. Ezt követően Farkas Lajosné titkár számolt be az ötéves tervidőszak szociálpolitikai terveinek időarányos végrehajtásáról. Mint elöljáróban leszögezte, a szakszervezeti testületek, élve hatáskörükkel, kedvezően befolyásolták a tervkészítést, a lehetőségek ismeretében jól határozták meg a vállalati feladatokat. Ezzel szemben néhány üzemben nehezen érthető előterjesztést készítettek, és nem biztosítottak elegendő időt a vélemények egyeztetésére. Hasonló gond az is, hogy egyes helyeken még nem alakult ki a szociálpolitikai szervezet nem rendelkeznek megfelelő szakemberekkel A vállalatok sokat tettek a dolgozók gyermekeinek elhelyezéséért, új óvodai, bölcsődehelyek létesítésével, bővítésével, a régiek felújításával. Mindent egybevetve több mint kétezerrel bővült a férőhelyek száma. Az üzemek többnyire kielégíthetik az óvodai igényeket, de a bölcsődei helyekre még nagyon sokan várnak. Az üzemegészségügyben a tárgyi feltételek javítását, a magasabb szintű orvosi ellátás megvalósítását tervezték a vállalatok. Néhányuk új orvosi rendelőt nyitott, másutt jelentős felújításokra került sor. A rehabilitációs munkahelyek fejlesztését azonban csak kevés vállalat tervezte. A központi vezetőség megvizsgálta a munkavédelem fejlődését is. Megállapította, hogy bár a munkavédelmi célokra a korábbi ötéves tervben felhasznált összegnek a kétszeresét tervezték, az áremelkedések miatt kevesebb a kézzelfogható eredmény. Az üzemekben a legtöbb pénzt a nehéz fizikai munka csökkentésére, az anyagmozgatás gépesítésére fordították Sajnos, többnyire csak a nagy teherbírású gépek beszerzését tartják fontosnak, a kézi berendezésekre kevés figyelmet fordítanak. Továbbra sem megoldott a targoncák karbantartása és szabályszerű kezelése, ezért műszaki állapotuk erősen kifogásolható. Ugyancsak nem kielégítő az egyéni védőeszköz- és védőruha-ellátás, valamint azok használata. Ez utóbbira a jövőben különös gonddal kell ügyelniük a szakszervezeti testületeknek. T. J. Javítani a szakmunkás-utánpótlást Ülésezett » »asasszakszervezet központi »pifrpsége