Népszava, 1979. augusztus (107. évfolyam, 178-203. sz.)

1979-08-01 / 178. szám

2 Helsinki évfordulóján Magyar nyilatkozat A • politika: enyhülés je­lentős állomásának, a tör­ténelmi-­ jelentőségű hel­sinki záróokmány 1975. augusztus 1-i aláírásának negyedik­ évfordulóján az európai biztottság és együttműködés magyar nemzeti bizottságának el­nöksége és az Országos Béketanács elnöksége nyi­latkozatot tett közzé. Nagyra értékeljük a helsinki záróokmány alá­írása óta megtett utat, amely igazolja a békés egymás mellett élés és az enyhülés politikájának történelmi helyességét — hangsúlyozzák a nyilat­kozatban. A Szovjetunió­­ és a szocialista országok s következetes elvi polit­ió­­j jártak köszönhető, hogy­­ — a hidegháborús, reak­­í­ciós erők aktivizálódása f­e­lettére — Európában ma­­ egészségesebb a politikai­­ légkör, mint korábban­­ bármikor, s a kontinen-­­­sün­kön lezárult a fesztát­­-■ igékkel terhes korszak. A további előrehaladáshoz azonban szükséges, hogy az aláíró országok még kö­vetkezetesebben és telje­sebben valósítsák meg a Helsinkiben elfogadot záróokmány valamennyi elvét és ajánlását. Leszerelési tárgyalások --------------------------------­Haladás Genfiben További haladást sike­rült elérni a vegyi fegy­verek betiltásáról szóló szovjet—amerikai tárgya­lásokon — állapítja meg az a közös nyilatkozat, amelyet Viktor Iszraeljan szovjet nagykövet olva­sott fel kedden a genfi leszerelési bizottságban. A nyilatkozat a bevezető­ben emlékeztetett arra, hogy a bécsi csúcstalál­kozón mindkét fél egyet­értett abban: további erőfeszítéseket tesznek a vegyi fegyverek betiltá­sát célzó közös javaslat kidolgozására. A 26 pontból álló nyi­latkozat az összes vegyi harcanyag átfogó betiltá­­­­sát szorgalmazza. Ugyanezen a napon a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britan­­nia szintén közös nyilat­kozatot tett közzé, amely az atomfegyver-kísérletek általános és teljes betil­­tásáról szóló szerződés­­ kidolgozásával foglalkozó­­ tárgyalások jelenlegi ál­lását ismerteti. (ADN) . Igen, de... Kissinger a SALT-ról Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter kedden a szenátus kül­ügyi bizottságában kiállt a Szovjetunió és az Egye­sült Államok SALT 2 megállapodása mellett, bár a szerződés támoga­tását számos feltételhez kötötte. Kissinger, aki maga is részt vett a SALT 2. elő­készítésében, figyelmez­tette a szenátus tagjait: Ne próbáljanak olyan, módosításokat eszközölni a szerződés szövegében, amelyek azt elfogadha­tatlanná tennék a Szov­jetunió számára. Kijelen­tette, hogy a megállapo­dás visszautasítása káro­san befolyásolná a ke­let—nyugati viszonyt, az enyhülést. Ezután azt fej­tegette, hogy a szerződés jóváhagyásának fejében a szenátus követelte új katonai program kidolgo­zását a kormánytól — ezt a két ország hadásza­ti egyensúlyának „meg­bomlásával” indokolta —, továbbá a szerződés szö­vegében állítólag találha­tó „hiányosságokat” meg­világító „magyarázato­kat” fűzzön a szenátus a ratifikálásról szóló tör­vényhez — például, hogy a cirkáló szárnyasraké­­ták nyugat-európai tele­pítési tilalmát ne újítsák meg 1981 után. Végül, Kissinger szerint, a sze­nátusnak nyilatkozatban kellene állást foglalnia amellett, hogy „kapcso­lat” van a SALT 2 és „a Szovjetunió geopolitikai tevékenysége” között (UPI, AFP, Reuter) A szeptember elsejétől esedékes újabb áremelések minapi hivatalos bejelentése ismét a gazdasági kérdésekre terelte az angol közvélemény figyel­mét. A szigetországi háztartások villanyszámlája alig­­ négy hónap alatt immár másodszor fog emelkedni: júniusban 8,6 százalékkal növelték, szeptembertől pe­dig további 8 százalékkal toldják meg a villanyáram díját. A drágulást a szén árának március óta ösz­­szesen 22 százalékos, a nyersolaj árának április óta mintegy 30 százalékos, valamint a fűtőolajra kive­tett adó 20 százalékos emelkedésével indokolták, de a kérdés körül kibontakozott vita óhatatlanul érinti az egész angol gazdaság helyzetét. Minden országnak szembe kell néznie azokkal a problémákkal, amelyek a világgazdaság évtize­dünkben kibontakozó új fejlődési szakaszából fakad­nak. Vannak kormányok, amelyek bizonytalanul vagy óvatosan keresik a megoldást, mások nagy önbiza­lommal, határozottan látnak hozzá a feladathoz. Nagy-Britannia­ idén májusban hatalomra került kon­zervatív kormánya mindenesetre határozott ígérete­ket tett a nehéz feladat megoldására. A szigetországnak a múlt század vége óta tartó világgazdasági visszaszorulása a második világháború után tovább folytatódott, s a fejlettség tekintetében a nyugat-európai országok középmezőnyébe csúszott vissza. A gazdasági fejlődés szembetűnő meglassulása több tényezővel függött össze. Nagy-Britannia a második világháború után gyor­san növelte külkereskedelmét, a nemzetközi keres­kedelem dinamikus növekedését azonban csak korlá­tozottan tudta kihasználni, s részesedése a tőkés világ­kereskedelemben jelentősen visszaesett. Évtizedünk közepére a tőkés világ exportjában a két világhá­ború közötti 10—11 helyett már csupán 5 százalék­kal részesedett. A visszaesés oka részben strukturális jellegű volt, de fontos tényezőként említhető a má­sodik, a világháború utáni időszak krónikus fizetési mérleghiánya és a font válsága is. Tu­agy-Britannia, amelyet az 1970-es évek eleje óta intenzíven gyötör az infláció és a fizetési­­ mérleg hiánya, az utóbbi években a leggyor­sabb­an inflálódó országok sorába került. A válságból való kilábalás útját elég nehezen sikerült megtalálni. A brit gazdaság fejlődésének közeli kilátásai meglehetősen ellentmondásosak. Az északi-tengeri olajhoz ugyan sokan fűznek nagy re­ményeket, de összességében úgy tűnik, hogy a világ­­gazdaságtól jelentősen függő brit gazdaság helyzete- VILÁGGÁ 1­ 0 AS­IG ANGLIA AGGODALMAI­ ben nehéz lesz radikális változást elérni, s a gyors növekedés útjára lépni. Angliában sokan vélekednek úgy, hogy Marga­ret Thatcher asszonyt, a konzervatív pártvezért nem kis mértékben a körülmények emelték a miniszter­­elnöki székbe. Az ugyancsak konzervatív Heath ka­binetjét 1974-ben felváltó munkáspárti kormány sza­vakban a szakszervezetekre támaszkodott, de a bér­­követelésekről történt lemondás ellensúlyozására nem került sor, hiszen nem valósultak meg a Munkás­párt olyan ígéretei, mint például az áremelkedések mérséklése a teljes foglalkoztatottság biztosítása, a gazdasági élet fellendítése. S bár a munkáspárti kor­mány ért el bizonyos eredményeket, nyilvánvalóvá vált hogy a válság terheit mind nagyobb mértékben a munkásosztálynak kellett vállalnia, így aligha te­kinthető meglepetésnek­, hogy a legutóbbi télen, már mintegy kétmillió munkás sztrájkolt Angliában és a brit képviselőházban tartott bizalmi szavazás a mun­káspárti kormány minimális vereségét, de mégis bu­kását, eredményezte. A tekintélyes The Economist cí­mű hetilap értékelése szerint „a 13 angol választók nem Thatcher asszonyra, hanem a hatalmon levő párt ellen szavaztak”. T­ény, hogy a május 3-án megválasztott brit kon­zervatív kormány nem­ örvend egyértelmű nép­szerűségnek Nagy-Britan­niában. Ebben minden bizonnyal szerepet játszik a június 12-én beterjesz­tett első költségvetési tervezet is, amely azt a telel­met kelti a tömegekben, hogy az árak ismét ellen­őrizhetetlenül felszöknek, s velük együtt újra elsza­badul az infláció, a kormány pedig semmit sem tesz feltartóztatásuk érdekében. A közvélemény nagyobb része nem bízik az új kormány ,,gazdasági stratégiájában”. Sőt, úgy tűnik, hogy a rohamos drágulás és a gazdasági helyzet in­­gatag­sága miatt bizonyos pénzügyi-gazdasági körök is kétkedéssel fogadják a kormány „bejelentését, hogy határozott törekvése marad eg„ erős gazdaság­ gyors kiépítése”. Szép számmal vannak olyan gazdasági szakértők, akik szerint jelentős áremel­kedések kö­vetkeztében az infláció ismét 16 százalék fölé emel­kedik, s a Thatcher-féle csomagterv — ha egyálta­lán megvalósul — legfeljebb éves­ múlva hozza meg a várt eredményeket. A szakszervezetek szerint a brit konzervatívok ’’■öltségvetési tervezete nem egyéb, mint „az infláció és a munkanélküliség receptje”. Ezért nem titkolják, hogy nagyon nyugtalanítja őket az új költségvetés, bár egyelőre csak a megélhetési költségek emelésé­nek és a közkiadások csökkentésének veszélyeire fi­gyelmeztették a kormányt. Viszont a skót szakszer­vezetek kongresszusán a minap elhangzott: ha a Thatcher-féle korlátozó, sztrájkellenes intézkedéseket valóra akarják, váltani, „országos konfrontáció lesz, a harc élére pedig a bányászok­ állnak”. Az OECD (Gazdasági Együttműködés és Fejesztés r­or­vezető) még márciusban jelezte: amennyiben a ’-,»lföldi infláció« erőket nem csökkentik, további kor­látozó jellegű költségvetési intézkedésekre lesz szük­ség. Nos, a konzervatív kormány „megszívlelte” a figyelmeztetést, hiszen idei költségvetési javaslata ■mrint a jövedelemadót 3,3 milliárd fonttal csökken­tik, viszont felemelik a közvetett adók és a köl­­csönkamat minimális szintjét. A közkiadások 1,5 mil­liárd, az oktatási kiadások 55 milliárd fonttal csök­kennek , a katonai kiadások pedig 100 millióval növekednek A kormány tervei között szerepel az olcsó bérű tanácsi lakások kiárusítása, s az ingyenes orvosi és kórházi ellátás megszüntetése is. A brit kormány megkezdte a magántőke pozí­cióinak erősítését az állami szektor, illetve az állam ipari, érdekeltségeinek eladásával. Lényegében az ál­lam gazda­sági szerepének általános visszaszorításá­ról, a közkiadások csökkentéséről van szó. A konzervatív kormány eg­rik legútabb. .« bizo­nyos körökben nagy örömet Vet*5 rendelkezése értel­mében brit vállalkozók a­ jövőben m­­ráori korláto­zás nélkül sz*»rezhetnek be külföldi valutát terveren­­t", vagy a Közös ping területen működő vállalatok részvényeinek vásárlása céljából. T­hatcher asszony kormányának legnagyobb gond­­ja mz a jövőben is a gyorsabb gazdasági növekedés biztosítása és az infláció ütemének visszaszorí­tása lesz. A világinflációs tendenciák olyan alapvető okai ugyanis, mint a nemzetközi pénzügyi rendszer strukturális válsága, az energia és az alapanyag­árak emelkedése, a multinacionális vállalatok sze­repe, stb., nem szűntek meg, tehát ezekkel a brit gazdasági életnek is számolnia kell. Dr. Kalanovits János NÉPSZAVA Földreform Nicaraguában Államosítják Somoza birtokait Az agrárreformról, a sandinista politikáról, a hatalom kérdéséről, vala­mint a lakosság különbö­ző rétegeit érintő, ese­tenként nyugtalanító hí­resztelésekről adott a rá­dió és a tv álta­l közve­tített tájékoztatást hétfőn este a sandinista front egyesített vezetőségének három tagja. A tájékoz­tatásra meghívták a Ma­­naguában tartózkodó kül­földi sajtót­udósítókat is. Jaime Weelock, a nica­raguai ideiglenes kor­mány földművelésügyi minisztere, az egyesített vezetőség tagja, miután vázolta az agrárreform fő vonalait, összegezte a front filozófiáját, politi­kai hitvallását. Értékelése szerint a sandinisták for­radalma a széles n­ép tö­megek­­ támogatásával, azok javára született,­ a dolgozók boldogulását szolgálja. A front széles társadalmi egység létre­hozásán munkálkodik, amit létfontosságúnak tart az újáépítés szem­pontjából. Ezen bel­ül fon­tos szerepet szánt a ma­gánszektornak, h­a az nem a dolgozók érdekeivel el­lentétesen és nem az ál­lam biztonságát veszé­lyeztető módon működik. A front kül- és­­belpoliti­kájét a szuverenitás, a függetlenség, az önrendel­kezés, valamint a nemze­ti érzés ápolása jellemzi. A forradalom védelmét kicsi, de eltökélt hadse­reg védelme alá kívánja helyezni. Weelock az agrárrefor­mot vázolva leszögezte: A szűzföldeket nem osztják föl, és az állam veszi tu­lajdonba Somoza és a rendszerét kiszolgálók bir­tokait. A földosztásnál elsődlegesen az ország gazdasági érdekeit tartják szem előtt, mivel éssze­rűtlen lenne a jól terme­lő nagybirtokok felosztá­sa. Ezzel egyidejűleg fo­kozatosan földhöz juttat­ják a föld nélkülieket és a­­minipa­rcel­­án gazdálko­dókat. Weelock hivatko­zott az élelmiszerellátás komoly nehézségeire és az elsietett földfoglalás ve­szélyeire. (MTI) is Mint már jelentettük, a napokban nicaraguai kormányküldöttség látogatott Ku­bába. A felvétel a diplomáciai kapcsolatok újrafelvételéről szóló jegyzőkönyv alá­írásakor készült. A képen balról a második Moisés Hassán, a küldöttség vezetője, Fidel Castro mellett (MTI Fotó : Külföldi Képszolgálat) Ma kezdődik Lusakában a brit Nemzetközösség tanácskozása A zambiai fővárosba, Lusakába sorra érkeznek a küldöttségek, hogy részt vegyenek a brit Nemzetközösség szerdán kezdődő egyhetes csúcs­értekezletén. A delegá­ciók és a nemzetközi saj­tó képviselőinek köreiben elsősorban azt vitatják, hogy áthidalhatók lesz­nek-e a tagállamok kö­zötti nézeteltérések Rho­desia kérdésében. A brit Nemzetközösség guyanai főtitkára, Shri­dath Ramphal, kedden úgy vélekedett, hogy ön­magában is a csúcsérte­kezlet nagy sikerének számítana, ha­­elkerülnék a „drasztikus szakadást” a 39 tagállam között a rhodesiai kérdés megíté­lésében. Egyes diplomáciai kö­rök azt terjesztik, hogy Malcolm Fraser ausztrá­liai miniszterelnök úti­poggyászában olyan „cso­datervet” vitt magával, amely alkalmas lehetne a rhodesiai helyzet megol­dására. Kedden befejeződött Lusakában az úgyneve­zett frontállamok veze­tőinek tanácskozása. Nyi­latkozatot nem tettek közzé, de Zambia, Bots­wana és Tanzánia a nemzetközösségi csúcsér­tekezlet előtt nyilvánva­lóan egyeztetni próbálta a követendő politikát az angolai és mozambiki ve­zetőkkel. (MTI) 19­7­9. augusztus 1. Távollétében halálra ítélték a A sah utolsó miniszterelnöke Párizsban Sapiír Baktiar, volt iráni miniszterelnök,­­kedden Párizsban jelent meg először a nyilvános­ság előtt azóta, hogy feb­ruárban eltűnt Iránból. ■ Baktiar mindenekelőtt­­ tagadta azt a kedden el­­­­terjedt hírt, amely sze­rint tevékeny szerepet kíván játszani hazája po­litikai életében, leszögez­te, hogy nem akar emig­ránskormányt vagy poli­tikai pártot létrehozni. Baktiar közölte, hogy a­­ közelgő iráni alkotmá­nyos nemzetgyűlési vá­lasztásokon maga és hí­vei semmiféle listán nem indulnak mint jelöltek. „Nem hiszek az iszlám­­ köztársaságban” — jelen­­t­­ette ki. Az iszlám forradalmi törvényszék által távol­létében halálra ítélt Bak­tiar azzal vádolta az irá­ni politikai és vallási ve­zetőket, hogy nem urai a helyzetnek. Gyakorlatilag semmit sem közölt saját politikai szándékairól, és arról sem volt hajlandó nyilatkozni, hogy annak idején miképpen sikerült eltűnnie. Arra a kérdés­re, hogy haza kíván-e térni, közölte: a lehető leghamarabb vissza kí­ván menni Iránba, amint a helyzet ott biztonságos­sá válik. Közben Iránban foly­tatódik a péntekre kiírt alkotmányozó gyűlési vá­lasztások előkészítése. A 73 képviselői helyre mint­egy ezren pályáznak, többségük síita vallási ve­zető. A két fő vallási párt, Khomeini ajatollah, illet­ve Sariat Madarí ajatol­­lah­ követői külön listán indulnak, az együttmű­ködést Sariat Madari visszautasította. A nem vallási mozgalmak közül a negyedszázaddal ezelőt­ti Moszadik-féle köztér­­j£S‘Stag hagyományait őrző polgári Nemzeti Front azt az álláspontot foglalta el a választások előtt, hogy az állam intézményeit „nyugati mintára” kell átszervezni. A mozgalom neo­ helyesli a vallási ve­zetőknek az államéletben­ betöltött jelentős szere­pét. A Nemzeti Demokra­tikus Front szerint nin­csenek meg a „szabad vá­lasztások feltételei”, ezért ez a csoport nem vesz részt a szavazáson. A ha­ladó muzulmán Modzsa­­hedin Khalk-mozgalom, a magát marxistának valló Fedajin Khalk-mozgalom, valamint a Tudeh-párt (kommunisták) részt vesznek a választásokon. (UPI, AP, AFP) Csehszlovákia Szigorú energiatakarékosság Az energiatakarékosság manapság a csehszlovák sajtó leggyakrabban elő­forduló témái közé tarto­zik. A Rudé Právo a taka­rékosság témakörével foglalkozó cikkében rá­mutat, hogy az ipari ter­melés örvendetes növeke­dése fokozott fűtőanyag- és energiaigényt von ma­ga után. Ennek kiegyen­súlyozott kielégítését azonban — a nemzetközi színtéren jelentkező je­lenlegi energiaproblémák miatt — csak szigorú, takarékos gazdaságossági intézkedések alkalmazása mellett lehet biztosítani. A pozsonyi Új Szó az ésszerű benzin- és olaj­gazdálkodás szűkebb té­makörével foglalkozik, és ennek kapcsán kitér a szolgálati kocsik korláto­zott használatának kérdé­sére. A lap idézi a szövetsé­gi kormány döntését, amelynek értelmében a közületi járművek üzem­anyag-fogyasztása nem haladhatja meg az 1975- ös szintet, s ezt jövőre további 20 százalékkal kell csökkenteni. Egy év­vel ezelőtt jelent meg az a rendelet, amely utasí­totta a közületeket, hogy csökkentsék a szolgálati kocsik számát, vonják ki a forgalomból a nem gazdaságos járműveket, illetve szerezzenek be helyettük kis űrtartalmú, kisebb fogyasztású ko­csikat. A rendelet kiter­jedt arra is hogy fontol­janak meg minden szol­gálati utat, gyakrabban vegyék igénybe a tömeg­­­­közlekedési eszközöket. E kormányutasítást ez év július 13-án újabb rendelet egészítette ki, amely a szolgálati kocsik használatát korlátozó rendelet megsértőinek megbírságolását írja elő. A büntetéseket a tava­lyi­ intézkedések végre­hajtásának elmulasztásá­ért utólagos nyereségel­vonás formájában, a jog­talanul elfogyasztott ben­zinmennyiség arányában szabják ki. A­­ továbbiakban a rendőrség bevonásával ellenőrizni fogják, hogy a szolgálati gépkocsikat nem használják-e magán­célokra. (MTI) Muhszin gyilkosai libanoni anarchisták ? A belga hírügynökség jelentése szerint kedden egy liége-i központú anarchista szervezet vál­lalta magára Zuhair Muhszin palesztin vezető múlt héten Cannes-ban történt meggyilkolását. A „Liége-i Anarchista Front” nevű szervezet közleménye hozzáteszi, hogy a PFSZ katonai osztályának vezetője, az El-Szaika főtitkára ellen a gyilkos merényletet a szervezet Marseille-ben működő, libanoni anar­chistákat tömörítő szár­nya hajtott végre. (AFP, AP)

Next