Népszava, 1980. május (108. évfolyam, 101-126. sz.)

1980-05-04 / 102. szám

1980. MÁJUS 4., VASÁRNAP 108. ÉVFOLYAM 102. SZÁM ÁRA 1,20 FORINT • VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! N­ÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA Külkereskedők közelről................ 4 Az osztály továbbtanul................... 4 Ország és irodalom......................... 5 A szakszervezeti v­álasztásokról . . 5 Ken­yér és virág.................................14 Országszerte százezrek ünnepelték május­­­ét A szocialista építés 35 éves eredmé­nyeivel megalapozott erőt és bizakodást sugárzó, vidámságot árasztó seregszem­lével köszöntötte Budapest dolgozó né­pe május elsejét, a proletár nemzet­köziség és szolidaritás nagy ünnepét. A zászlódíszbe öltözött városrészekből már a kora reggeli órákban megindult a demonstrációra készülődök folyama: kilenc órára tízezrek népesítették be a Városligettel szomszédos utcákat. Ünne­pi köntöst öltött a Felvonulási tér is; vörös és nemzeti színű zászlók díszítet­­ték a házak homlokzatát. A Gorkij­­fasor torkolatában a nemzetközi mun­kásmozgalom kiemelkedő alakjának, vi­lágot formáló személyiségeinek, Marx­nak, Engelsnek és Leninnek dombor­művű portréja hirdette: hazánkban ta­nításaik nyomán született meg és épült a szocialista társadalom. A Magyar Népköztársaság címerével ékesített márvány burkolatú díszemel­­vényen néhány perccel 10 óra előtt fog­lalták el helyüket a párt és a kormány vezetői: Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Ben­ke Valéria, Gáspár Sándor, Korom Mihály, Maróthy László, Méhes Lajos, Németh Károly, Óvári Miklós, és Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai. Brutyó János, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, Gyenes And­rás, a Központi Bizottság titkára, to­vábbá a főváros párt- és tanácsi veze­tői, a társadalmi és tömegszervezetek képviselői, a munkásmozgalom vete­rán harcosai, c. kitüntetett, szocialista brigádok, és termelésben élen járó mun­­káskollektívák képviselői. A neves közéleti sze­­mélyiségeket, valamint a világ négy tájáról a mun­kásosztály nemzetközi ünnepére hazánkba érke­zett külföldi szakszerve­zeti delegációkat, a mun­kásmozgalom veteránjait több száz budapesti úttö­rő köszöntötte virágcsok­rokkal. Pontosan 10 óra­kor harsantak fel az ün­nepség kezdetét jelző fanfárok érces hangjai, s a tér közepén megeleve­nedett, elindult a nemzet­köziség gondolatát szim­bolizáló zászlósor. A nemzetek, tovaúszó lobo­gói fölött a magasban szellő lengette a határo­kat nem ismerő együvé tartozás jelképét, a vö­rös szőttest. A színpom­pás élőkép után kendő­ket és a tavasz virágait lengető lányok köszöntöt­ték az ünnepet. Aztán a régi nagy harcokat idéző munkásmozgalmi indulók pattogó hangjára ( osz­lopba)­ indultak el zász­­­lókat, transzparenseket, májusfákat magasba emelve a budapestiek. Felidézték az 1881­-ban vérbe fojtott chicagói tün­tetést, amelynek nyomán a második Internacionálé a dolgozók nemzetközi összefogását demonstráló ünneppé tette május el­sejét. A proletár inter­nacionalizmust éltető fel­iratokkal együtt hullám­zottak át a téren a né­pünk felszabadulásának 35. évfordulója előtt tisz­telgő tablók. S a felvo­nulók a történelmi sors­fordulókat egybekapcsol­va vállaltak kötelezettsé­get a fejlett szocializmus továbbépítésére irányt mutató XII. pártkong­resszus határozatainak ■végrehajtására. A főváros 14 kerületé­nek dolgozóit, lakosságát képviselők menetének élén a kiváló címmel és oklevéllel kitüntetett gyá­rak, brigádok képviselői, valamint a városrészek párt-, állami és társadal­mi vezetői haladtak. Munkások, szövetkezeti dolgoz­ók, értelmiségiek hozták magukkal,­­ szép hagyományokat ápolva, gyáruk, üzemük, intéz­ményük termékeinek ki­csinyített mását, s teher­autók hátán makettek utaztak. A termelékeny­séget, az export növeke­dését, a minőség javulá­sát közhírré tevő felira­tok között újra meg újra feltűnt a „Békét és biz­tonságot a világnak'!’' mélyről fakadó követelé­se. Azt jelképezte, hogy a budapestiek, egész né­pünkkel együtt, elkötele­zett harcosai a szocialis­ta építéshez, az emberi­ség boldogulásához, nél­külözhetetlen békének, enyhülésnek. Ezért­­— akárcsak a múltban — készek együtt küzdeni a világ haladó erőivel. A felszabadult, jókedvű ünneplésben az Egyesült la­zó 33-szor kiváló válla­lati címmel kitüntetett kollektívája jogos büsz­keséggel hirdethette, hogy termékei több mint 100 ország vásárlóihoz jut­nak el. Az angyalföldi gyárak, üzemek, egybe­fogták a városrész gazda­sági terveit, közzétéve: a gazdasági lehetőségek­hez, a piaci követelmé­nyekhez még jobban al­kalmazkodva 1980-ban 33 milliárd forintnyi érték­kel kívánják a nemzeti jövedelmet gyarapítani. A munkaszervezés, az ésszerű gazdálkodás le­hetőségeit példázták a Láng gépgyáriak, akik 1979-ben 23,4 százalékkal növelték termelékenysé­güket. A Finommechani­kai Vállalat dolgozói több­ év küzdelmes fára­­dozásainak eredményeiről adtak számot: 1970—1979 között 64 százalékkal „tornázták fel” a terme­lékenységet. A termelés hosszú láncából nélkülöz­hetetlen kis- és közép­üzemek, valamint a szö­vetkezetek többszörösen kitüntetett szocialista bri­gádjainak táblái a ki­sebb közösségek sikerei­ről tudósítottak. A legkülönbözőbb kor­osztályok képviselői — a legkisebbek az édesapák nyakában — a tribünök előtt köszöntötték az or­szág vezetőit, Afrika, Amerika, Ázsia és Európa népeinek, munkásosztá­lyainak képviselőit. Kéz­fogások, virágszálak, jel­vénycserék, a kedves pil­lanatokat megörökítő fel­vételek apró kis intermez­­z­óit erősítette fel dübör­gőn a Venceremos hangja. A Magyar Hajó- és Darugyár felvonulói előtt,a gépkocsi tetején kék ha­jó ,,úszott", s róla hosz­­szú­­ nyakú daru csőre bóklászott rakományt ke­resőn. Dél közeledtével a nagy hevesen tűző nap nem tűrte meg a kabáto­kat a vállakon, a Csavar,­ipari Vállalat népi tán­­­cot ropó fiataljainak homlokára pedig izzad­­ságcseppeket csalt. Mesz­­sze hangzó szó köszön­tötte a felnövekvő nem­zedék közösségi érzését és egyéniségét együttesen formáló pedagógusokat, az éjjel-nappal, ünnepe­ken is készenlétben álló orvosokat, ápolónőket, s a gyógyító-megelőző szol­gálat megannyi más dol­gozóját. A Volán 20-as Vállalatának a KISZ KB vörös vándorzászlajával kitüntetett fiataljaival együtt haladtak a De­mokratikus Ifjúsági Vi­lágszövetség képviselői, s a budapestiekkel együtt ünnepeltek a fővárosban tanuló külföldi diákok is, szolidaritásra szólítva a salvadori néppel. A tu­domány eredményeit megtestesítők vitték ter­mékeik jelképét a Buda­pesti Elektroakusztikai Gyár dolgozói, akik mél­tán büszkélkedhetnek a moszkvai olimpia hivata­los szállítója címmel is. A világ sportolóinak idei nagy találkozójához kap­csolódva több gyár kol­lektívája hirdette a boj­kottot elítélő közös véle­ményt. Milliók szándékát demonstrálta a közelgő országgyűlési és tanács­tagi választásokkal kap­csolatos felirat: ...Június 8-án szavazatokkal tá­mogatjuk a Hazafias Népfront programját", s egy pici tábláról, egy rö­vidke gondolat: „Aki dol­gozik, az boldogul!" A budapesti dolgozók ország-világ színe előtt zajló felvonulását — amelyet a televízió, s a rádió is egyenesben köz­vetített — a Vörös Csil­lag Érdemrenddel kitün­tetett Magyar Honvédel­mi Sportszövetség egysé­geinek menete követte. Vitorlázók gurították az aszfalton a fehér szárnyú madaraikat, s jöttek az ejtőernyősök, a sárkány­repülők, a békaemberek, jelképezve a szervezet erőt próbáló, sokrétű te­vékenységét. Majd a sportolók következtek. (Folytatás a 3. oldalon) Káttúr­­János ttifilm­stuzuru Egységben, jó hangulatban Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságá­nak első titkára, a fővá­rosi dolgozók május 1-i felvonulásait­a nyilatkoza­tot adott: " Nagy élmény a Ma­gyar Népköztársaság fő­városának, Budapest dol­gozóinak május 1-i fel­vonulása, amelyen körül­belül negyedmillió ember vesz részt: nők és fér­fiak, idősek, fiatalok és gyerekek. Sok külföldi vendégünk is van, ösz­­szesen 33 országból jöt­tek el barátaink. A rá­dió és a televízió jóvol­tából — itthon és kül­földön — milliók kísér­hetik figyelemmel sereg­szemlénket. Aki itt van, az érző, aki nézi, láthat­ja, hogy ez­ a felvonulás lelkes, egységes, jó han­gulatú, mondhatnám, csa­ládias. — Mi érződik ezen a felvonuláson? Mindenek­előtt az idei tavasz nagy politikai programsoroza­ta. Pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt, megtartotta XII. kong­resszusát, népünk meg­ünnepelte április 4-ét, az új világ születésének 35. évfordulóját, a kiválóan dolgozó vállalatok átvet­ték megérdemelt kitün­tetéseiket, s megkezdőd­tek a képviselő- és ta­nácstagválasztások előké­születei. — Most május 1 -ét ün­nepeljük. Érződik: pár­tunk és népünk egységes, céljaiban bizakodó, tuda­tában van annak, hogy ha a munkát „megfog­juk”, ha sorainkat szoro­sabbra zárjuk, akkor eredményesen megoldjuk a szocialista társadalom építésének soron követke­ző feladatait. Meggyőző bizonyítéka ennek ez a felvonulás is, s hiszem, hogy hazánk más váro­saiban, falvaiban is ugyanilyen hangulatban ünnepelnek. — Május elseje hagyo­mányosan a nemzetközi munkásosztály szolidari­tásának napja. Most már­ talán több is ennél, hi­szen a földkerekség egy­negyeden a szocializmust építik; május elseje ma már a népek barátságá­nak ünnepe is. Május el­sejének, természetesen, mindig volt, most is van központi harci célja. Ez az idén világszerte­ küz­delem az enyhülésért a békéért, hiszen az élet, a társadalmi haladás, a nemzetek szabadságtörek­véseinek legelemibb fel­tétele a béke, az, hogy megakadályozzuk egy új Világháború kirobbaná­sát, hogy tért hódítson az enyhülés folyamata. — Mi, magyar dolgo­zók itt is a békéért,­ az enyhülésért emeljük fel szavunkat, ugyanúgy, mint barátaink, küzdő­­társaink világszerte. A közelmúltban Párizsban 22 európai kommunista és munkáspárti megbeszé­lést tartott, amelynek egyetlen témája volt: va­lamennyi békeszerető erő fogjon össze és küzdjön az enyhülésért, a béke is a biztonság megszilárdí­tásáért Európában és az egész világon. Mi, ma­­­gyar kommunisták — egész dolgozó népünk — e tanácskozás szellemé­ben teszünk meg min­dent az európai béke és biztonság megszilárdít­á­­­sáért, a világbékéért, e célt szolgálja pártunk a maga mozgalmi munká­jával, szocialista álla­munk a külpolitika esz­közeivel. Tükröződik ez a felvonuláson látható­hallható jelszavakban is. Én is ezekkel az érzé­sekkel, gondolatokkal kö­szöntöm munkásosztá­lyunkat, népünket e nagy napon, május elsején. S köszöntjük innen baráta­inkat, a szocializmust építő népeket, a haladá­sért és a békéért küzdő valamennyi embert a vi­lágon.

Next