Népszava, 1980. október (108. évfolyam, 230–256. sz.)

1980-10-08 / 236. szám

198­0. október 8. Ötmilliárd értékű élelem Ülést tartott a SZÖVOSZ elnöksége( A RÁDIÓ MELLETT ) Ülést tartott kedden a SZÖVOSZ elnöksége. A testület — Szlamenicky István elnökletével — megállapította, hogy az áfészek és a szövetkezeti vállalatok növekvő mér­tékben vesznek részt az élelmiszeripari termelés­ben, feldolgozásban: az elmúlt évben több mint ötmilliárd forint értékű terméket állítottak elő. A sertésvágóhidak és a -feldolgozók évente mint­egy félmillió sertést fo­gadnak, a tartósítóipar szövetkezeti üzemei csak­nem 34 ezer tonna zöld­ség-gyümölcs- konzervet, savanyúságot és sűrít­ményt készítenek. A SZÖVOSZ elnöksége ezúttal a termelés továb­bi fejlesztésének időszerű kérdését vitatta meg. A VI. ötéves terv irányelveinek vitája az MTESZ-ben A nyolcvanas évek első felére nincs más alterna­tívánk, mint amit a VI. ötéves terv irányelvei fel­vázolnak. Jelenlegi hely­zetünk, a nemzetközi kap­csolatok és hatások egy­szerűen nem tesznek lehe­tővé más utat — hangzott el kedden a Technika Há­zában, ahol az MTESZ végrehajtó bizottsága Fock Jenő elnökletével kibővített ülésen vitatta meg a népgazdasági terv elgondolásait. A vitán részt vett és felszólalt Horváth László, az Or­szágos Tervhivatal elnök­­helyettese és Tóth János, az MTESZ főtitkára. Az MTESZ-tagegyesü­­letek műszaki-értelmisé­gi szakemberei egyetér­tettek abban, hogy a tár­sadalmi vitára bocsátott népgazdasági terv elkép­zelései megalapozott elemzésre épülnek, s a célok összességükben reá­lisak. Az irányelvek sze­rint a fejlődés, a gazda­sági növekedés üteme a korábbinál mérsékeltebb lesz, az életszínvonal-po­litikában pedig az elért eredmények megőrzése és megszilárdítása a cél. Ez azonban — hangzott el a vitában — rövidtávú cél, s mai helyzetünkben sem szabad megfeledkezni ar­ról, hogy távlatokban a nagyobb növekedés, a gyorsabb fejlődés, a ma­gasabb életszínvonal el­érése a fő feladat. Az el­következő esztendők las­súbb fejlődése ugyanak­kor jó alkalom arra, hogy egy sor hiányosságot meg­szüntessünk. Noha az alapvető irány­vonalakkal egyetértettek a műszaki értelmiségiek, néhány kérdésben eltértek a vélemények. Bizonyos fokú aggály­­merült föl például a vállalati önálló­sággal kapcsolatban. A vállalati önállóság növe­kedésével kellőképpen ér­vényesülnek-e majd az ál­lami, és a központi dön­tések? — tették föl töb­ben a kérdést, abból ki­indulva, hogy a piaci ha­tások segítenek ugyan a gazdasági egyensúly hely­reállításán, de esetleg gá­tolhatják a távlati fej­lesztési célok most esedé­kes megalapozását. A fejlesztések, s a be­ruházások lassúbb ütemé­vel egyetértettek a vitá­­zók, de megjegyezték: né­hány ágazatban a gondok ellenére is szükség van nagyobb arányú fejlesztés­re. Ilyen például az elekt­ronikai ipar, amely 10— 15 évre meghatározza a népgazdaság további fej­lődési lehetőségeit. A gaz­daság fejlődésének kulcs­kérdése — hangoztatták a vitázók — a műszaki fejlődés ésszerű meg­gyorsítása. Annál is in­kább, mert a fejlett ipari országokban várhatóan széles körű innovációs fo­lyamat indul meg, az ipa­ri technológiai színvonal pedig tovább emelkedik. A tanácskozás résztve­vői a vita során megfo­galmazott javaslataikat, észrevételeiket néhány to­vábbi kiegészítéssel ellát­va eljuttatják majd a ter­vet készítő szervezetek­hez. Megnyitó Tatabányán Műszaki könyvkiadá­sunk a korábbinál jobban alkalmazkodik a gyorsan változó igényekhez, s el­sősorban a termelésben dolgozó szakemberek munkáját igyekszik segí­teni — hangsúlyozta Ka­­polyi László nehézipari miniszterhelyettes a mű­szaki könyvnapok orszá­gos megnyitóján, amelyet kedden tartotttak meg a tatabányai Népházban. A többi között rámutatott arra, hogy a különféle ok­tatási intézményekben, tanfolyamokon elsajátított ismeretanyag egyre rövi­debb idő alatt évül el, s ezért ma fokozottabban szükség van az új isme­retek elterjesztésének gyorsítására. Ezt a célt szolgálják az idén 19. al­kalommal megrendezett műszaki könyvnapok is. Az idei rendezvényso­rozatra a műszaki könyv­kiadó 7 társkiadóval kö­zösen 47 új művet jelen­tetett meg 650 000 példány­ban, míg tavaly 500 000, 1978-ban pedig 390 000 volt a műszaki könyvna­pokra kiadott művek pél­dányszáma. A műszaki élet szinte minden terü­letét érintő új kiadvá­nyok, alap-, közép- és fel­sőfokú szinten adnak is­mereteket a szakembe­­­reknek. Fontos a műsza­kiak körében a közgazda­­sági szemlélet terjesztése, ezt szolgálták a kiadók, amikor a mostani könyv­­napokra 8 közgazdasági témájú könyvet adtak ki. Október végéig az or­szág számos üzemében, intézményében könyvki­állításokat nyitnak, idő­szakos árusítást tartanak. Csupán a Műszaki Könyv­kiadó 200 ankétot szervez az ipari központokban műszakiaknak és a szak­munkásoknak.­ ­ %/ .. .n.. m­­.... ■ .TUST Műszaki könyvnapok A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága táviratban üdvö­zölte Gus Hallt, az Ame­rikai Egyesült Államok Kommunista Pártjának főtitkárát 70. születésnap­ja alkalmából. Simon Pál nehézipari miniszter vezetésével ked­den küldöttség utazott Helsinkibe, a Finn Köz­társaság ipari és keres­kedelmi miniszterének meghívására. Rendeletek egyes kiskereskedelmi és vendéglátó üzletek működéséről A Minisztertanács ren­deletet hozott a kiskeres­kedelmi és vendéglátó­­üzletek új működési lehe­tőségéről, szerződéses üze­meltetéséről. Ennek vég­rehajtására adott ki a belkereskedelmi minisz­ter jogszabályt, amely a Magyar Közlöny legutób­bi, szeptember 30-i szá­mában jelent meg. A köz­löny ismerteti az üzletek bérletéről, valamint a magánkereskedelmi jog­szabályok módosításáról szóló miniszteri rendele­tet is. A végrehajtási rendelet szerint 1981. január 1-től a vállalatok és a szövet­kezetek a legfeljebb öt dolgozót foglalkoztató kis­­kereskedelmi üzlet, va­lamint a hat — illetve melegétel-készítés esetén 12 — dolgozót foglalkoz­tató vendéglátó üzlet szerződéses üzemeltetésé­re köthetnek megállapo­dást az arra vállalkozó személlyel, vagy kisebb, legfeljebb öttagú kollek­tívával. Szerződés csak az­zal hozható létre, aki a vállalattal munkaviszony­ban áll, vagy azt vállal­ja, megfelelő szakmai kép­zettséggel rendelkezik, s a nyilvánosan meghirde­tett — a sajtóban közölt — pályázat alapján tar­tott versenytárgyaláson a legkedvezőbb ajánlatot te­szi, vagyis a legmagasabb díj fizetésére kötelezi ma­gát. Az üzlet és az érté­kesebb berendezések vál­­tozatlanul szocialista tu­lajdonban maradnak. Az új üzemeltetési rendszer az úgynevezett szabadkasszás — közis­mert néven gebines — forma továbbfejlesztése, lényegében azt váltja majd fel. Éppen ezért ál­lami vendéglátó üzlet 1983. január 1-től — a melegkonyha nélküli bü­fék és a munkahelyi bü­fék kivételével — szabad­kasszás elszámolásban nem működhet, sőt, 1981. január 1-től, néhány üz­lettípustól eltekintve, újabb üzletek, szabad­kasszás elszámolásra nem is jelölhetők ki. A miniszter másik ren­delete szerint ezentúl az állami vállalatok nemcsak kiskereskedelmi, hanem vendéglátó üzleteket is bérbe adhatnak magánke­reskedőknek. Ilyen üzle­tet több, legfeljebb négy személy is bérelhet. Az üzletek bérbe adását ugyancsak nyilvánosan hirdetik meg, és verseny­­tárgyaláson döntenek. A magánkereskede­lemről szóló rendelet mó­dosítása több korlátozó intézkedés feloldásával mind a kiskereskedelem­ben, mind a vendéglátás­ban lehetővé teszi alma­­gázt kereskedők számának növelését. Erre elsősorban a nem megfelelően ellá­tott területeken és szak­mákban lesz mód. A ren­delkezés szerint csaknem harminccal több szakmá­ban adnak ki magánke­reskedői igazolványt. A bérleti rendszer ki­­terjesztéséről és a ma­gánkereskedelemről szóló jogszabályok hatályba léptek. (MTI) NÉPSZAVA METRONÓM A gazdaságpolitikai ma­gazin színesen, gazdag tartalommal jelent meg vasárnap is. Egyetlen té­makört (a feltalálókkal való törődést) jártak be, ezzel is jelezve, hogy a te­matikus szerkesztési mód jó lehetőséget kínál az alapos, gondos feldolgo­zásra. Tárnai Gizella szerkesz­tő jóvoltából sok informá­ciót kaphattunk, különö­sen a Találmányi Hivatal és a feltalálók kapcsola­tának tisztázása oszlatott el néhány téves képzetet. Még jobb, még teljesebb lehetett volna az adás, ha mondjuk, példaként­­meg­szólaltatták volna egyikét a „nehéz embereknek”, de hát a műsor ideje végül is korlátozott. A feltalálók, újítók ügye meglehetősen ritkán kerül szóba a rá­dióban. Sok aktuális mű­sort hallhatunk, szín­ház­­kezdéstől, őszi­­hangulat­tól kezdve, de mintha len­nének olyan témák, ame­lyektől valamiképpen tar­tózkodnak a szerkesztők. A politikusabb műso­rokra kevés hely jut. Csak ilyen futólagos, érintőle­ges módon,, rövid percek­ben szánnak rá időt. Pe­dig újítók, feltalálók ma is szép számmal akadnak, problémájuk ma is van, a nyilvánosság előtt mégis valahogy kevesebbet sze­repeltetik őket. Ezért is örültem, hogy a gazdaság­­politikai műsorban szóba került az újítások, talál­mányok ügye, ha röviden is, ha nem is elég részle­tesen, de egyáltalán, be­széltek erről a fontos kér­désről. HULLÁMNESZEK Bár Ambrust aligha szükséges bemutatni — rádiós szerző is. Új rá­diódrámája felkavaró ha­tású — arra a nemzedék­re, amely az ötvenes évek derekán már gondolkodó­­képes volt. A személyi kultusz konstruált perei­nek korát jó lenne elfelej­teni értelmi, érzelmi okok­nál fogva egyaránt), még­sem tudjuk. Mert feltűnik valahol, váratlan helyzet­ben, szokatlan szituáció­ban egy ember, aki na­gyon hasonlít valakire. Vagy csak úgy véli a drá­ma hőse, hogy megismer­te. De ez a pillanatnyi élmény egész sor régi em­léket elevenít fel a múlt sötétkamrájából. Az előhívott fotó homá­lyos, töredezett, de azért ki tudjuk egészíteni a képzelet segítségével. Job­bára csak érezzük, mint értjük, mit él át a darab hőse, aki annak idején el­vesztette időérzékét, és majdnem belebolondul abba, hogy nem tud tájé­kozódni. Különösen jól sikerült a főhős és a fia — két sok­ban egymástól elkülönülő nemzedék — dialógusa. Az író megpróbál arra a kérdésre is válaszolni, va­jon lehet-e átadni az utá­nunk következőknek a történelmi tapasztalatokat. Minthogy a darab elké­szült, úgy sejtjük, az író hisz abban, hogy lehet okulni és tanulni a rossz példából, a múltból is. Ezért is írta meg a Hul­lámneszek című munká­ját, amelynek sikerét Cse­res Miklós rendező, és a jó színészek garantálták. Tomanek Nándor bölcs filozófiájával állt szemben a tiszt, Tahi Tóth László szenvtelenül kegyetlen modora, és a fiú, Fodor Tamás, meleg szívű, bá­tor segítőkészsége. ESÉLY AZ ÉLETHEZ Nem szeretem a köny­­nyekre apelláló rádiómű­sorokat. Ne akarjanak meghalni, elég sokszor kényszerül meghatódásra az ember az életben, akar­va, akaratlan. Ne a rádió vetesse elő velem a zseb­kendőt — mint ahogy azt sem szeretem, ha mester­ségesen kényszerítenek nevetésre. Most mégis, szeretnem kellett Juhász Judit műsorát, amelynek Esély az élethez volt a címe. Egy pedagógusnő szív­műtétjét izgultuk végig, mintha rokonok, barátok lennénk. A részletekbe való beavatás azzal jár, hogy óhatatlanul együtt­érzésünket váltja ki. A technikai leírás le­hetett volna szenvtelenebb is, akkor is elérzékenyíti az embert, mert megtudtuk, hogyan kell az ember leg­nemesebb szervét megre­­parálni. És sok embert már egy inkerció látványa, vagy elmesélése is egész­séges borzalommal tölt el — hát még egy ilyen, rész­letesen leírt, nyolcórás operáció! Sokszor múlik az életünk egyetlen pilla­naton, órán, véletlen apró­ságokon. Az esélye az egészséges embernek azon­ban sokszorosa a betegénél, a betegnek az egyetlen lehetőséget is ki kell hasz­nálnia, a legnagyobb koc­kázatot is vállalnia kell. Ez a „vagy-vagy” volt a tétje a drámának, és a műsor sikere is ezen állt. A szívműtéthez azonban felsorakozott egy széles hátteret alkotó társadal­mi réteg, a rokonok, ba­rátok érthetően elfogult táborán túl az ismerősök és ismeretlenek serege is, akik hajlandók voltak te­vőlegesen is részt venni: a műtét sikere érdekében vért adtak. Nem tudom, jó műsor-e a Juhász Ju­dit műsora. „Csak” elme­sélt, leírt, végigkísért minket egy különleges vállalkozáson. Nem tudom, a szó esztétikai értelmé­ben szép-e, jó-e a műsor. Tény, hogy agitatív módon maga mellé állított, aka­ratom, szándékom ellené­re (és talán még vért adni is elmentem volna, ha er­re felkér), tény, hogy meg tudott győzni igazáról. És ennél több a sikerhez aligha szükséges. Háry Márta SZÍNHÁZI Erkel Színház: Aida •(■Ifi, IX/L, fél 6), Nem­zeti Színház: Csongor és Tünde (7), Madách Szín­ház: Három nővér (7), Vígszínház: Kakukkfé­szek (7), Pesti Szín­ház: Protestánsok (s­ajtó­­bemut., 7), József Attila Színház: Ítéletidő (7), Operettszínház: Csárdás­királynő (C. Sárdy J. b. 1. ea., 7), Zsebszínház: Lola Blau (fél 8), Thália Szín­ház: A Mester és Marga­rita (7), Vidám Színpad:­­Segítség, vállunk! (7), Kis Színpad: Játék a csill­a­­gokk­al (fél 8), Mikrosz­kóp Színpad: B­u­mm -B­ömbölő Minek néz engem? (fél 9), Várszínház: A lova-Bimm­­(de. 10), MŰSOROK­ ­kát lelövik, ugye? (7), Radnóti Miklós Színpad: Csoda magyar módra — Üzenet (7), SZKÉNÉ Szín­ház: Annie Stainer (Nagy- Britanniia) pantomimmű­vésznő vendégjátéka (fél 8), Korona-Pódium: Pa­rancsolj velem, Tündérki­rálynő! Ruttkan­ Éva elő­ad­óe­stje (7), Bábszínház: Népköztársaság útja: Az elvarázsolt egérkissas­szony (du. 3), Jókai tér: A bű­vös tűzszerszám (de. 10, Bp-i Gyermekszínház: Szi­­polska és a Sárkány (du. 3), Zeneakadémia: Kocsis Zoltán­­kamaraestje (HA­LASZTVA NOVEMBER 5-RE!), Mátyás templom: Jean Guillou orgonaestje (8). ­ Koszorúzási ünnepség Bethlen Gábor szobránál Bethlen Gábor születé­sének 400. évfordulója al­kalmából kedden koszo­rúzási ünnepséget tartot­tak a fejedelem Hősök te­rén levő szobránál. A Himnusz elhangzása után a Bethlen-emlékbizottság nevében Pach Zsigmond Pál, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia alelnöke, a Bethlen-emlékbizottság elnöke, Molnár Béla, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának titkára és Liptai Ervin, a Hadtörté­neti Intézet és Múzeum igazgatója koszorúzott. Debrecen koszorúját Ács István tanácselnök, Bartha Tibor református püspök és Szendrei István, a deb­receni Kossuth Lajos Tu­dományegyetem tanára, Hódmezővásárhely ko­szorúját Csizmadia Sán­­dorné tanácselnök, Holler Lász­lóné tanácselnök­helyettes és Földesi Ferenc, a Bethlen Gábor Gimná­zium igazgatója helyezte el. Az ünnepség a Szózat hangjaival fejeződött be. Vendégünk: Csuhraj Halvány nosztalgiával lapozom Csuhraj életraj­zát ... Már ilyen régen történt volna? Gyors szá­molás. Igen, pontosan hu­szonnégy éve forgatta a máig felejthetetlen Negy­venegyediket, és annak is már több, mint két évti­zede, hogy a Ballada a ka­tonáról „berobbant” a vi­lág filmművészetébe. Az a film, amely az első stú­dióvetítéseken (ma már nevetve mesélik) csak sa­nyarú és lagymatag ítéle­teket kapott,­­ amely vé­gül is a Lenin-díjhoz és a világsikerhez vezetett. A Negyvenegyedik és a Ballada ... Azóta Csuhraj bizony kevés filmet forga­tott. Illetve félsikerek, és kudarcok után — Csuhraj ismét „téma lett” a film­világban. 1978-ban mutat­ták be Moszkvában az In­­govány című filmjét, amely teljesen eltérő re­akciókat váltott ki a kriti­kusokból. Mindenesetre a Szovjetszkij Ekran kriti­kusa így írt a filmről: „Az Ingovány minden művészi kifejező eszköze erkölcsi, filozófiai monda­nivalójuk kifejezésére irá­nyul — a tájak, a pszicho­lógiailag pontos portrék szigorú költőisége, az iz­galmas és együttérző ze­ne, mely soha nem akarja felhívni magára a figyel­met. És végül a legfőbb — a rendezés, amely mint­ha nem is lenne, annyira természetes, annyira hír­adószerű. És csak, a tető­pontokon robban szét az észrevétlenség, olyan ra­gyogó alkotói ötletekkel, amelyekről rögtön ráis­merünk a Ballada a kato­náról és a Tiszta égbolt alkotójára.” Az Ingovány témája — ismét a háború. De a szín­hely nem a harctér, ha­nem egy özveggyé vált asszony otthona, ahol az anya az életben maradt kisebbik fiát bújtatja. Hogy miért nem tud Csuhraj elszakadni a há­borútól? Erre a kérdés­re így válaszolt: „Minket, szovjet filmeseket gyak­ran elmarasztalnak Nyu­gaton amiatt, hogy foly­ton a háború szenvedéseit tárjuk a nézők elé. Ne­kem az a meggyőződésem: jogunk van ehhez, végül is mi viseltük a fasizmus elleni küzdelem legna­gyobb terheit. Nekünk van a legtöbb sebünk. So­hasem az a kérdés lénye­ge: mit és hányszor, arra kell figyelni, hogyan. Én is elítélem az önismétlést, a rutint, a didaktikussá­­got.. ” Egyébként Csuhraj az elmúlt két esztendőben nemcsak odahaza, Olasz­országban is forgatott. Milánóban készítette — Ornella Muti és Giancarlo Giannini főszereplésével — Az élet szép című film­jét, amely Salazar dikta­túrájában játszódik. Ami­ként a France Nouvelle kissé epés ítésze megjegy­zi : az olasz producerek „a béke és a kis egyéni hősiesség szakértőjét ke­resték. Jobban mondva a régi költő Csuhrajt keres­ték, de egy újabbat ta­láltak, és boldogok voltak, hogy megkapták.” Mindenesetre Az élet szép című film — akár­csak az Ingovány — ellen­tétes véleményekre kész­tette a kritikusokat. A leg­többen úgy vélekednek (így a L’Espresso ítésze is), hogy: „Csuhraj művei­re leginkább két szó illik: szimpátia és optimizmus. Ugyanez jellemző — meg egy kis naivság is — új filmjére is.” Mától Budapest vendége Grigorij Csuhraj. A Szik­ra moziban este levetítik az Ingovány című film­jét, amely a régi, de azért a megváltozott Csuhrajt ígéri. G. I. Jelenet Az élet szép című filmből Az Építők Műszaki Klubjának programjai Idén is gazdag progra­mot állított össze az Épí­tők Műszaki Klubja. Fen­ti címmel rendezett elő­adássorozatuk célja, hogy fővárosunk művészi érté­kű, történelmi jelentőségű épületeit és azok alkotóit jobban megismerje a pes­ti ember — mondta Né­meth István igazgató. Az operairodalom mes­terei sorozatban október 14-től április 14-ig Gia­como Puccini életével és műveivel ismerkedhetnek meg az érdeklődők. A kamarakiállítások kere­tében neves művészek munkáit mutatják be, je­lenleg Gy. Vad Erzsébet képei láthatók. Európa gyöngyszemei címmel a kontinens leg­szebb városai szerepel­nek a diavetítéssel színe­sített programon. Lesz beszédtechnikai képzés, kezdő és haladó bridzs­tanfolyam is. Minden csütörtökön dzsesszklub, szombat esténként pedig diszkóműsor gondoskodik a fiatalok szórakoztatásá­ról. (selm—■)

Next