Népszava, 1981. március (109. évfolyam, 51–76. sz.)
1981-03-13 / 61. szám
4 Minőségi Cipőgyár Egyedül is prosperálni Nehéz lenne hirtelenjében eldönteni, melyiküknek nehezebb. A szigetváriaknak-e, akiknek a frissen kapott önállósággal együtt a felelősségből is az eddiginél több jutott, vagy a megmaradt anyavállalatnak, a Minőségi Cipőgyárnak, amely ezzel a válással a legkorszerűbb gyárát vesztette el? Mindenesetre nem lehet csodálkozni azon, ha az idén január 1-én — felső szintű állami döntés alapján — önállóvá lett Szigetvári Cipőgyár kollektívája bizakodóbban tekint a jövőbe, mint az alacsonyabb műszaki színvonal gondjaival küszködő budapesti központi gyár dolgozói. A döntést, a sokak számára új helyzet kialakítását a népgazdaság érdekei indokolták. Trösztök szűntek meg, összesen mintegy hetven gazdálkodó egység kapott vállalati rangot a bányászatban, a gépiparban, az élelmiszeriparban és a könnyűiparban.) A cél egyértelmű: az új, önálló vállalatok méreteiknél és egyszerűbb szervezetüknél fogva is a korábbiaknál mozgékonyabban képesek alkalmazkodni az ország, illetve a világpiac keresletéhez; külön-külön fejlődésük többet ígér, mintha együtt maradtak volna. Érzékeny veszteség — Mi tagadás, számunkra a szigetvári gyár különválása meglehetősen érzékeny veszteség — mondja dr. Páka Márton, a Minőségi Cipőgyár vezérigazgató-helyettese. Az utóbbi időben a vállalat nem rubelelszámolású kivitelének körülbelül 75—80 százalékát Szigetvár produkálta, így összes termékének az egyharmadát értékesíthette a tőkés piacokon. Szigetvár nélkül jó, ha a 10 százalékot eléri. (A Szigetvári Cipőgyárat az V. ötéves terv időszakában Európa egyik legkorszerűbb üzemévé fejlesztették. 140 millió forintos gépi rekonstrukciót hajtottak végre, amelyet amerikai partnerekkel kötött kooperációs szerződésre alapoztak. — A gépi beruházás, a technikai korszerűsítés mellett modern gyártási eljárást vásároltunk — magyarázza dr. Póka Márton. — A szigetvári gyár az amerikai féltől kapja a modelleket is, és a partnerek folyamatosan növekvő mennyiségű készáru átvételére is kötelezték magukat, így tavaly már a Szigetváron készült 1,7 millió pár cipőből 800 ezret szállítottak Amerikába. Szigetvár jövője tehát megalapozott. A megmaradt Minőségi Cipőgyárnak azonban most kell majd pótolnia azokat a fejlesztéseket, amelyekre eddig — éppen a szigetvári beruházás miatt — nem futotta. Töprengés a jövőről — Ma sem mondhatom, hogy helytelenül döntöttünk, amikor a fejlesztési eszközök elaprózása helyett erőforrásainkat a legjobb adottságokkal rendelkező üzemünk korszerűsítésére összpontosítottuk — gondolkodik el dr. Póka Márton. — Hiszen Szigetváron már megvoltak a korszerű üzemépületeink, ott volt a stabil, jól képzett szakmunkásgárda is, amely képes volt fogadni a legmodernebb technikát. Tehát mindenképpen ez bizonyult a leghatékonyabb megoldásnak. Más kérdés, hogy mi arra számítottunk: e fejlesztés eredményeiből is az egész vállalat részesül majd, s ebből teremthetjük meg a többi üzem korszerűsítésének anyagi fedezetét. — Nem egészen így történt. Lehetséges, hogy mégis másképp döntöttek volna, ha előre tudják, külön válik a szigetvári gyár? — Nem valószínű. Ha abból a 140 millióból itt is, ott is csak toldozgattunk volna, azzal nem megyünk sokra. Ha netán másik gyárunkban valósítjuk meg a rekonstrukciót, alighanem ott alakultak volna ki az önálló válás feltételei. Ezért nem is sokat töprengünk azon, hogy miért pont Szigetvárra koncentráltuk a fejlesztési eszközeinket. Inkább azon kell gondolkodnunk, hogy az új helyzetben hogyan élhetünk meg, hogyan tud eredményesen gazdálkodni a vállalat. — Milyennek látják ebből a szempontból a Minőségi Cipőgyár jövőjét? — Kétségtelenül nehéznek. De azért nem kilátástalannak. Nyilvánvaló, hogy át kell alakítanunk a vállalat szervezetét, a vezetést, és magasabb műszaki színvonalra kell felfejlesztenünk a megmaradt üzemeket. A szigetvári rekonstrukció számunkra sem elveszett pénz, hiszen az amerikai kooperáció az egész vállalat termékszerkezetére, és technikai kultúrájára kedvezően hatott. Igyekeztünk másutt is hasznosítani az ottani tapasztalatokat, és ez a törekvésünk a továbbiakban is. Nem lesz visszaesés A Minőségi Cipőgyár jelenlegi technikai felkészültsége, persze, még így sem alkalmas arra, hogy minden igényt kielégítsen a vállalat. A gyártmányszerkezet korszerűsítése, és a konvertálható exportárualapok bővítése elképzelhetetlen a szegedi és a budapesti gyárak rekonstrukciója nélkül. A rekonstrukciót a szigetvárihoz hasonló, hosszú távú szerződéssel akarják megalapozni. Hitelre is szüksége lesz a vállalatnak. No, és, természetesen, megbízható, stabil vevőt kell találniuk, akivel tartós együttműködést tudnak kialakítani. Amerikai, nyugatnémet, és osztrák partnerekkel is felvették már a kapcsolatot, és azt szeretnék, hogy a dollárért értékesített termékek aránya a mostani tervidőszak végére érje el a 20 százalékot. Sajnos, a jelenlegi világpiaci helyzet nem kedvez nekünk — mondja dr. Póka Márton. — A piacon lanyhulás tapasztalható, és az exportáraink emelkedésére az idén nem számíthatunk. Ennek ellenére reálisnak tartjuk a terveinket. — A vállalat céljainak eléréséhez pénz, és idő kell. De a dolgozóik nyilván addig is szeretnének bérfejlesztést, meg nyereségrészesedést. Mire számíthatnak a közeljövőben? — Visszafejlődéssel az idén sem számolunk. Sőt, az a véleményünk, hogy intézkedéseink már most, 1981-ben is lehetővé tesznek egy szerény mértékű fejlődést. Elképzeléseinket és gondjainkat őszintén megvitattuk a dolgozókkal az üzemi demokrácia fórumain, és arra a megállapításra jutottunk, hogy a lehetőségeink jobb kihasználása révén erre az évre 4 százalékos bérfejlesztést irányozhatunk elő, a nyereséget pedig körülbelül 10 százalékkal tudjuk növelni. Érzékeny volt a Minőségi Cipőgyár vesztesége. De ez arra késztette a vállalat kollektíváját, hogy jobban öszszeszedje erőit, és ha ők is, a szigetváriak is külön-külön prosperálni tudnak, akkor nemcsak a két vállalat jár jól, hanem többet tudnak tenni a népgazdaság közös kasszájába is. Lényegében ez volt a cél... Franek Tibor Magyar-szír műszaki-tudományos együttműködés Budapesten ülésezett március 8—12. között a magyar —szír műszaki-tudományos együttműködési vegyes bizottság. Székely Imre, a Tesco vezérigazgatója és Abdul Hamid Merei, a szír tervminisztérium államtitkára aláírták az 1981—83-ra szóló műszaki-tudományos együttműködési munkaprogramot. A szír államtitkárt fogadta Szabó János építésügyi és városfejlesztési államtitkár, Garai Róbert külügyminiszter-helyettes, Melega Tibor külkereskedelmi miniszterhelyettes és Bíró Ferenc, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese. A szír delegáció több tagja egyidejűleg tárgyalásokat folytatott a Mogürttel autóbuszok és egyéb járművek vásárlásáról. (MTI) Világgazdaság ■ Ottawa: Kanadai üzleti körökben megelégedéssel fogadták Leonyid Brezsnyevnek az SZKP XXVI. kongreszszusán elhangzott kijelentését, amely szerint nagy tartalékok vannak a szovjet— kanadai kapcsolatok fejlesztésében, lehetőség van az üzleti körökkel való széles körű együttműködés bővítésére is — közölte a TASZSZ tudósítójával Thomas Burns, a kanadai exportőrök szövetségének elnöke, ■ Tokió. A japán Mitsubishi Motors Corporation bejelentette, hogy a jövő hónapban piacra dobják az első japán alkatrészekből Írországban összeszerelt három-, öt- és nyolctonnás teherautókat. A tehergépkocsikat, évi öt-hatszáz darabot, a közös piaci tagállamokban fogják értékesíteni. ■ Moszkva. A Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank, amelynek székhelye Moszkva, a KGST-tagországok multilaterális pénzügyi elszámolásait, külkereskedelmi ügyleteinek rövid lejáratú hitelfinanszírozását, építkezésekkel kapcsolatos szolgáltatások és biztosítási díjak elszámolásait végzi transzferábilis rubelben. A bank differenciált kamatfeltételekkel — évi 2,5 százalékos kamattal nyújt hiteleket. ■ Bécs. Megkezdte munkáját a csehszlovák—osztrák vegyes bizottság, amely a két ország kölcsönös kapcsolatainak, valamint — egyebek között — gazdasági, kereskedelmi, kulturális és egészségügyi együttműködésének kérdéseit vitatja meg. PÉNTEK, 1981. MÁRCIUS 13. NÉPSZAVA Mérlegen a könnyűszerkezet Ha kérdezz-felelek játékban ezt tudakolnánk: mi az, ami szibériai környezetben is helytáll, négyzetméterét 8,5 óra alatt összeszerelik, a komplexbrigádok havi teljesítménye 500 négyzetméter, s egy négyzetméter 150 kiló? Talán többen rávágnak : egyfajta könnyűszerkezetes épület (FÉM-TIP). Hazánkban tíz éve kezdődött az építés eme forradalma. Ekkor már ontották a házgyárak a panelokat, vasbeton vázú épületek nőttek ki a földből. Miért kacsingattak hát a szakemberek az acél, az alumínium, a fa felé? .Kényszer és előrelátás irányította figyelmüket a könnyűszerkezetekre. Szükség volt újfajta építésre, mert a lakások ugyan gyarapodtak, de sorra késtek a boltok, orvosi rendelők, iskolák. Az ipar, a mezőgazdaság is gyorsabban akart csarnokok, üzemek gazdája lenni. Az idővel való versenyfutás kényszerítette a szakmát, hogy ne mondjon le könnyen a könnyűszerkezetről. No és persze az építésben rejlő sok-sok előny: nagy sorozatban gyárthatók az elemek, méretazonosak, azaz cserélhetők, kisebb súlyuk miatt olcsóbban szállíthatók, sokkal gyorsabban tető alá hozhatók, mint bármely más hagyományos épület. Mára kiderült, hogy megalapozott volt ez az előrelátás: a „légóházak” építési ideje feléreharmadára rövidült, a termelékenység két-háromszorosára nőtt, a szállítási költsége harmadára-ötödére csökkent. (Nem ment csodaszámba például, hogy egy ezer négyzetméteres moszkvai kiállítócsarnok 3 hónap alatt elkészült.) A szükségletek és az előnyök alapján vált tíz éve kormányprogrammá a könynyűszerkezetes építés. S az újra fogékony vállalatok kaptak az alkalmon, három külföldi építési rendszer licencét vásárolták meg, nyolc eljárást pedig itthon fejlesztettek ki.Ma már azonban arról vitatkoznak, a szakemberek, hogy jó-e nekünk ilyen széles skála? Nehéz versenyük nem fosztja-e meg a cégeket a könnyűszerkezet egyik legfőbb előnyétől, a nagy sorozatú gyártás nagyobb hasznától?) ötvenhárom beruházás valósult meg, szerencsére a pénz zömét nem építésre, hanem az üzemek felújítására, gépbeszerzésekre fordították. (15 millió dollár értékű gépet vásároltak, egy iraki és egy algériai épület e summa felét már visszahozta!) Mi lett a milliárd forintok eredménye? Gyorsan, s jól tudunk építeni tanpályát, vendéglőt, autószervizt, raktárat, üzemcsarnokot, tornatermet, szociális épületet — s ki tudná mind felsorolni. Igaz, nem olcsón: egy négyzetméterük 4500—14 000 forintba kerül. De hát az idő nálunk is pénz, a hamarabb elkészült csarnokban előbb lehet dolgozni, előbb lehet visszaszerezni a forintokat. Az elmúlt évek gazdasági klímaváltozása a viszontagságokat jól tűrő könnyűszerkezet újabb értékét hozta napvilágra. Az építők száma fogy, a kevesebb munkáskezet kívánó eljárások nélkül a szakma nem tudna feladatainak megfelelni. A viszonylagos hazai piaci egyensúly, s a külkereskedelmi követelmények miatt az építés exportjára is nagy szükségünk van. A könnyűszerkezet kivitelre termett, hiszen elemei itthon előre gyárthatók, olcsóbban szállíthatók, s a helyszínen gyorsan összeszerelhetők. Mindent bizonyít a következő példa: egy Irakba exportált 2300 négyzetméteres Clasp-iskola ajánlati terve és költségvetése öt nap alatt készült el, s a kulcsrakész átadásig sem telt el 12 hónapnál több. Magyar szellemi termékkel a licencadó üzletébe is beszállhatunk: a Fémmunkás Vállalat a Fillod cégtől vásárolta az építési eljárást, ám olyan energiatakarékos nyílászáró paneleket fejlesztettek, amelyeket a Fillod is szívesen megvenne. A program erényeit és hátrányait, a mérleget majd a kormány vonja meg, hiszen tavaly befejeződött a könnyűszerkezetes munka első szakasza. A szakma már azon gondolkodik, miként lehetne jobban hasznosítani az értékeket? 1981-re építésünk 45 százaléka iparosítottá vált, több mint fele azonban most is hagyományos. Újabb tíz évre van szükség, hogy a korszerű arányát 75—80 százalékra emeljük. Bár lassan divatszóvá silányul a „rendszerelvűség”, a szakemberek a rendszerelvű építésben látják a jövőt. Olyan komplex rendszerben, amely átfogja a teljes beruházói-tervezői-kivitelezői folyamatot, kiterjed a szervezésre, gyártásra, szerelésre, karbantartásra. A különböző építési módok öszszehangolása, a könnyűszerkezetes elemek egymáshoz, s a hagyományos épületekhez való illesztése is elodázhatatlan feladat. F. P. Rekordidő alatt épült a tornaterem Batha László felvétele Indul a főszezon a földeken Emberek, gépek, alkatrészek A tavaszi mezőgazdasági feladatok zökkenőmentes teljesítésének egyik feltétele, hogy a termelőüzemek a téli hónapokban kellő színvonalon készítsék fel gépparkjukat. A javítások döntő hányadát, a karbantartást a szövetkezetek, állami gazdaságok maguk végzik, az országos hálózattal rendelkező vállalatok segítségével. Ezek közé tartozik többek között a MEZŐGÉP Tröszt is. Az ő munkájukon is múlik a tavaszi gépszemlék, majd a munkák sikere. A MEZŐGÉP szolgáltatásainak értéke tavaly jóval meghaladta a másfél milliárd forintot. A felkészülés egyik fontos elemeként évente hozzávetőlegesen 130 ezer motort és komplett részegységet újítanak fel szakosított üzemeikben. Olyan speciális feladat ez, amely különleges technológiát igényel. Ezeket a szereléseket — a tehergépkocsiktól a traktorokig, a járműelektronikától a szivattyú- és kompresszorszerelésig — a termelőüzemek házon belül nem tudnák elvégezni. — Teljes kapacitással dolgozunk — tájékoztat Légrádi László, a MEZŐGÉP termelésirányító főmérnöke. — A cseredarabos részegységfelújítása minimálisra csökkenti a gépek kényszerű állásidejét, növeli a szerelés gazdaságosságát, ugyanis a hibás részeket azonnal működővel pótoljuk. Jelenleg is 14 motorcsere-telep működik az országban. A MEZŐGÉP-nek az alkatrészellátásban is nagy szerepe van. Annak ellenére, hogy a forgalom, az igények kielégítése elsősorban a kereskedelmi vállalatok dolga, a gazdaságok gyakran fordulnak hozzájuk, ha a „piacon” az alkatrészek közül éppen hiányzik valami. Bár pontos idei statisztika még nincs, tevékenységüket mégis jól szemlélteti, hogy 1980-ban 113 millió forintnyi pótalkatrészt bocsátottak közvetlenül a mezőgazdasági termelőüzemek rendelkezésére. A maguk gyártotta gépek és berendezések garanciális javítása és szervizelése is zökkenőmentes, vállalataik kellő mennyiségben rendelkeznek pótalkatrészekkel. Az AGROTRÖSZT telepein is megkezdődött a tavaszi készülődés. A megrendelt gépek egy részét már útnak indították a gazdaságokba. Az idén várhatóan ismét kapható lesz a korábbi években már jól bevált T-100-as jelzésű szovjet gyártmányú lánctalpas traktor. Az erőgépekhez szükséges munkagépek is a termelők rendelkezésére állnak. Szállítójárművekből szintén jó az ellátás. Megfelelő a készlet a traktorra szerelhető, valamint a traktorvontatású rakodógépekből, s a gabonavető, a kukoricavető és burgonyaültető gépekből is kielégítik a vevők igényeit. Az idei pótalkatrészellátás várhatóan a tavalyihoz hasonló lesz. Az AGROTRÖSZT árualapja az ez évi nyitókészlettel és a megrendelésekkel együtt meghaladja a 9 milliárd forintot. Ez a mennyiség — feltételezve a szállítás folyamatosságát — fedezi a mezőgazdaság igényeit. (deáki) Magyar napok Turkuban A magyar gazdasági és műszaki napok keretében csütörtökön Turkuban találkoztak a finn és a magyar gazdasági élet képviselői. Dr. Bartha Ferenc, a kormány nemzetközi gazdasági kapcsolatok titkárságának vezetője és Geist Róbert, a Külkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője tartott előadást Magyarország gazdasági életéről, külgazdasági kapcsolatairól. A turkui gazdasági élet vezetői délután fogadást adtak a magyar vendégek tiszteletére. Ünnepi tanácsülés a Kertészeti Egyetemen A magyar kertészeti kutatás és oktatás kiemelkedő személyiségére, a száz évvel ezelőtt született dr. Mohácsy Mátyásra emlékeztek csütörtökön a Kertészeti Egyetemen. Dimény Imre, az egyetem rektora nyitotta meg az ünnepi tanácsülést; megemlékezett dr. Mohácsy Mátyás korszakalkotó oktatásszervező és termelésfejlesztő tevékenységéről, majd Probocskai Endre egyetemi tanár méltatta szerepét, jelentőségét a magyar kertészeti termelésben. Az egyetem K épületében kiállítás nyílott dr. Mohácsy Mátyás műveiből és tárgyi emlékeiből.