Népszava, 1981. március (109. évfolyam, 51–76. sz.)
1981-03-01 / 51. szám
Cukorbetegeknek is ideális Gomba a város környéki pincékből A gomba ősidők óta az emberek kedvelt tápláléka. Sokféleképpen készíthető, salátának, savanyúságnak, levesnek, előételnek, rántva, pörköltnek. Európában százféle elkészítési módját ismerik. Ezenkívül jó fűszeranyag is. A gomba fehérje- és szárazanyag-tartalma az állati fehérjékhez hasonló, sok szénhidrátot, ásványi anyagot, vitamint tartalmaz, össztápértéke a húséval vetekszik. A gomba ásványisó-tartalma például magasabb a marhahúsénál. Mivel keményítőt nem tartalmaz, fogyasztása cukorbetegeknek is ideális. Hazánkban az egy főre jutó gombafogyasztás egy kiló körül alakul évente. Az NSZK-ban három kiló. Van mit behoznunk. Nem a gombatermesztésből származó jövedelem pótolta a csepeli Duna Termelőszövetkezet zöldségtermesztési ágazatának tavalyi, mintegy 10 millió forintos veszteségét, de kétségtelenül mérsékelte azt. A gomba a korábban kőbányáknak használt Pest környéki pincékben biztonságosan termeszthető. Igaz, ez az ágazat a szövetkezet 1 milliárd 400 ezer forintos termelési értékének 10 százalékát adja, mégis „szent növényként” kezelik. Olyannyira, hogy négy évvel ezelőtt megalakították a gombatermesztési rendszert, amelyben jelenleg húsz taggazdaság érdekelt. Szaporítóanyag a háztájinak is — A hazai gombatermesztés fejlődik — mondja Kiss P. László, a szövetkezet elnöke. — Már nemcsak a nagyüzemek, hanem a háztáji gazdaságok is igénylik a szaporítóanyagot. Évente 300 ezer liter gombacsírát állítunk elő, ezt a mennyiséget meg tudnánk toldani még 150 ezer literrel. Ez plusz 7— 8 millió forint többletbevételt jelentene a szövetkezetnek, csak hát ehhez tovább kellene növelni a gombacsíraexportot. Jelenleg ugyanis csak Jugoszláviába és Ausztriába küldünk kis mennyiséget a szaporítóanyagból. Jó piackutatással ebből is jelentős devizabevételre tehetne szert az ország. Tulajdonképpen ezért is építettünk két esztendővel ezelőtt az új gombacsíraelőállító laboratóriumunkat — kapcsolódik a beszélgetésbe Koronczi Imréné elnökhelyettes. — Van egy kutatórészlegünk, ahol gombanemesítéssel is foglalkozunk, és kipróbáljuk az ajánlott új növényvédő szereket. A tavaly elkészült komposztáló üzemünk teljesen új technológiával épült, ahol kevesebb dolgozóval 30 százalékkal csökkentettük az energiafelhasználást. Ezzel ellensúlyozzuk a táptalajnak használt szalma, a műtrágya és vegyszer árának emelkedését. Ez is a magyarázata annak, hogy a termesztett gomba ára évek óta változatlan. A Duna Termelőszövetkezetben a legjobb, legcélravezetőbb megoldásokon törik a fejüket. — Minden lehetőséget megragadunk a költségek csökkentésére, minden jó ötletet hasznosítunk — mondja az elnökhelyettes aszszony. Az előrelépés letéteményesei nálunk a fiatal szakemberek, akiktől sokat várunk a szövetkezetben. A gombatermesztési ágazatban például húsz mérnök dolgozik. A szövetkezet által szervezett egyéves gombatermesztési tanfolyamot eddig 60 fizikai dolgozónk végezte el, s más partnergazdaságoktól is szívesen fogadunk hallgatókat. A jó ötletek kellenek — A pincében teljesítménybérezést vezettünk be — folytatja az elnökhelyettes —, dolgozóinkat megfizetjük, viszont a követelményt is a bérhez igazítottuk. Itt nem lehet könnyelműsködni. A gomba kényes növény. Ha odafigyelünk,, négyzetméterenként 20 kilogramm terméssel fizet, ha nem, elmarad az eredmény, csődbe juthat az ágazat. Az utóbbira szerencsére még nemvolt példa, most is jó termés mutatkozik a Pest környéki pincékben. Vasárnap 10 tonna gombát szedtek le dolgozóink. A gomba nemcsak szakértelmet kíván, hanem az időhatárokat sem ismeri. Folyamatosan nő, így folyamatosan kell szedni. Ezért a jó kereset ellenére sem könnyű megtartani dolgozóinkat, akik viszont maradnak, lehet rájuk számítani. — Mekkora felületen termesztik a gombát? — A kőbányai, a budafoki és a budatétényi pincékben 150 ezer négyzetméteren előállított évi 3000 tonna termés jó részét a saját és a ZÖLDÉRT-üzletekben frissen kínáljuk, egész éven át. Hétszáz tonna termésből konzerv készül, amiből 500 tonnányit saját üzemünkben dolgozunk fel. Biztató, hogy az ország más részein meglevő pincéket is egyre inkább hasznosítják a gazdaságok vagy kistermelők. Szerencsére Magyarországon a termőhelyek legtöbbször adottak, olyan pincékben termesztjük a gombát, amelyekből korábban követ termeltek ki. Az erdei gomba Csigás Ferenc a Csarnok- és Piacvállalat igazgatója az általános fogyasztásról, az ellátásról tájékoztat. — Évente mintegy 50—100 ezer kilogramm erdőben gyűjtött gomba kel el a piacokon. Hogy mikor mennyi, az az időjárás függvénye. Volt olyan esztendő, amikor 200 ezer kilót is elért a felhozatal. Az erdőben szedett gomba drágább a termesztettnél, mégis nagy iránta a kereslet. Kétségtelen finom, tápláló. A fogyasztóknak azonban nem győzzük eléggé hangoztatni, hogy csak olyan gyűjtött gombát vásároljanak, amelyeket a piacokon dolgozó felügyelők már ellenőriztek és igazoló lappal láttak el. A nemtörődömség majd minden évben áldozatot követel. Három évvel ezelőtt a Hunyadi téri csarnokban vásárolt gombától kaptak többen gyomorfertőzést. Azóta még szigorúbb az ellenőrzés. Az elmúlt esztendőben 250 kilogramm gombát koboztak el az ellenőrök, akiket időről időre kötelezünk, hogy számot adjanak tudásukról. A vásárlók érdekében június 1-től november végéig állandó gombakiállítást tartanak a Tolbuhin körúti csarnok területén. Csak így kerülhető el, hogy ne növekedjen tovább a gombamérgezettek szomorú statisztikája. Bóna Zoltán A szövetkezetben kísérletezték ki a műanyag zsákos gombatermesztést Kiss Árpád felvétele Nyugvópontra jut-e valaha az üveg visszaváltás ügye? A már megszokott tortúrákon kívül — amikor a boltok önkényesen és jogtalanul korlátozzák a visszaváltás idejét, és másodrendű állampolgárként kezelik az üveggel érkezőket — újabban a betétdíjas rendszer módosítása borzolta fel a kedélyeket. Mi változott? Sok minden. Először is megszűnt a konzervesüvegekkel eddig uralkodott rendszer, az, hogy az áru árában az üveg ára is bennfoglaltatott. Tehát ahelyett, hogy „ára üveggel együtt X forint”, újabban az öblösüvegekben levő főzeléket, savanyúságot, befőttet, dzsemet, ételkonzervet ilyen felirattal kell árusítani: „ára X forint, az üveg visszaváltási ára Y forint”. Ugyanakkor változott egyes üvegek betétdíja is. Árakat, illetve üvegfajtákat összevontak, így rövidebb az az árjegyzék, amelyet a boltokban ki kell függeszteni. Az eligazodást nehezíti, hogy egyidejűleg egyes konzervek ára is módosult, és az árak feltüntetése ezúttal sem mindig világos, egyértelmű. Miért kellett az üvegvisz- 3 meg egyszer az üvegbetétekről szóváltási rendszert bonyolítani? — kérdeztük a Belkereskedelmi Minisztériumban. A válasz szerint a helyzet inkább egyszerűsödött, legfeljebb a kezdet nehézségeit érzik a vevők. A bort, a sört, az üdítőitalt tartalmazó palackok betétdíját eddig is az áru árától elkülönítve tüntették fel, most ezt a rendszert terjesztették ki a többi üvegfajtára is. Megfigyelték ugyanis, hogy míg a boros-, sörös-, üdítősüvegnek mintegy 90—95 százalékát visszaviszik a vevők, addig az öblösüvegnek alig a fele kerül vissza az iparba. Ezt azzal magyarázzák, hogy a felirat, amely szerint a termék ára az üveg árával együtt értendő, félrevezető volt, sokan úgy vélték, ezeket az üvegeket nem veszi vissza a kereskedelem. Ezzel szemben az üvegipar szűkös kapacitása folytán nagy szükség van az újra használható üvegekre. (Más kérdés, hogy a boltok gyakran helyhiánnyal küzdenek, nem viszik el tőlük az üres palackokat, s emiatt ők is ódzkodnak a visszaváltástól.) A minisztériumi magyarázathoz azért megjegyezzük: lehetséges, hogy az öblösüvegek más okból sem kerülnek vissza maradéktalanul a konzervgyárakba. Újra terjedőben van ugyanis a házi befőzés, amihez különösen a csavaros tetejű öblösüvegek jól használhatók. A hivatalos álláspont szerint az új rendszer, amely a régivel szemben egységes, kevésbé ad módot a viszszaélésekre. Eredményét máris észlelik, amennyiben a rendelet megjelenése óta több öblösüveget vittek viszsza a vevők a boltokba. A visszaváltás rendjét, az árak betartását ezekben a hetekben sűrűbben ellenőrzik. Megteheti ezt minden vevő is, hiszen valamennyi üzletben, ABC-áruházban kifüggesztették az új betétdíjakat, és változatlanul érvényes az a rendelkezés, amely szerint az üzletek nyitva tartásának teljes ideje alatt vissza kell venni minden olyan típusú üveget, amilyet az adott helyen — akár más tartalommal is — betétdíj ellenében forgalmaznak. (g. zs.) A Magyar Posztógyárban 1 millió 700 ezer négyzetméter szövetet készítenek az idén szovjet megrendelésre. Az Appretor szocialista brigád az SZKP XXVI. kongresszusa tiszteletére vállalta jó minőségben, késedelem nélkül a szövetek kikészítését. Varga Katalin szövőnő az exportszövetet gyártó gépet ellenőrzi MTI Fotó - Fehér József felvétele Rendelet a minőségvédelemről Az 1968 óta többször is módosított jogszabály helyébe lép március 1-én a belkereskedelmi miniszter rendelete a minőségvédelem egyes kérdéseiről. A rendelet — három korábbi helyett — egységes és egyértelműen meghatározza a fogyasztási cikkek előzetes minőségvizsgálatával és a KERMI hatósági ellenőrzéseivel kapcsolatos teendőket, s ily módon segíti alkalmazásukat. Ugyanakkor nagyobb önállóságot, hatáskört, s egyben nagyobb felelősséget biztosít a vállalatoknak a minőségellenőrzésben. A rendelet a korábbihoz hasonlóan előírja, hogy az érdekelt ágazati miniszterek egyetértésével meghatározott új termékek csak előzetes minőségvizsgálat után hozhatók belföldön forgalomba. Eltérően viszont az eddigiektől nem a belkereskedelem, hanem a gyártó, illetve az importáló vállalat kötelességévé teszi az előzetes minőségvizsgálat elvégeztetését, amely továbbra is elsősorban a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet — vagy a KERMI által kijelölt más minőségvizsgáló szerv — feladata. Az új termékek forgalomba kerülésének gyorsítását szolgálja az a rendelkezés is, amely szerint a KERMI- nek a kötelező minőségvizsgálat eredményéről soron kívül, de legalább 30 napon belül szakvéleményt kell adnia. VASÁRNAP, 1981. MÁRCIUS 1. NÉPSZAVA Idegenforgalmi valutaárfolyamváltozások A Pénzügyminisztérium és a Magyar Nemzeti Bank közleménye 1981. március 1-én emelkedik a konvertibilis elszámolású valuták nem kereskedelmi forintárfolyama, így a nemzetközi idegenforgalmunkban legjelentősebb valuták közül például egy osztrák schilling árfolyama 1,98 forint, egy NSZK-márkáé 14,07 forint, egy US-dolláré 29,57 forint lesz. Ezzel az intézkedéssel tovább csökken a nem kereskedelmi és a kereskedelmi árfolyamok közötti különbség, ami elősegíti a forint egységes árfolyamának megvalósítását. Az eddiginél több forinthoz jutnak a konvertibilis valutát beváltók, a külföldi turisták és azok a magyar állampolgárok, akik külföldön végeznek munkát, külföldről nyugdíjat, rokoni támogatást, szerzői jogdíjat, előadóművészi díjat, örökséget kapnak. Azoknak a magyar állampolgároknak, akik utazási célra konvertibilis valutát vásárolnak, az árfolyamok emeléséből származó többletköltség mérséklése érdekében 1981. március 1-től megszűnik az eddigi 40 százalékos, úgynevezett többletvaluta-vásárlási illeték, vagyis minden utazással összefüggő konvertibilis elszámolású valutavásárlás esetén egységesen 10 százalék illetéket kell fizetni. A nem kereskedelmi árfolyamok emelésével egyidejűleg a forintban meghatározott valutavásárlási keretek is növekednek, pl. az egyéni turistáknál 6700-ról 8500 forintra, a látogató útlevéllel utazóknál 1000-ről 1300 forintra. Az utazási irodák társasutazásain részt vevők az első három napra félpenziós ellátás esetén öszszesen 1200, teljes penzió esetén 900 forintért, a többi napokra napi 300, illetve 200 forintért vásárolhatnak valutát. Emelkednek az egyéni turisták részére a devizatartalmú vasúti menetjegyekre és a gépjárműhöz üzemanyag vásárlására megállapított forintkeretösszegek is. A megemelt forintkeretek arra is lehetőséget adnak, hogy a kiutazó magyarok — tekintettel a nyugati országokban jelentkező áremelkedésekre — az eddiginél több konvertibilis elszámolású valutát vásárolhassanak, így például a jelenlegi árfolyamon az egyéni turistautazásnál az eddig vásárolható 3838 osztrák schilling helyett 4282 osztrák schillinget, 542 NSZK- márka helyett 603 NSZK-márkát, 268 TJS-dollár helyett 287 US-dollárt lehet vásárolni. Több valutát vásárolhatnak a gépjárművel utazó turisták üzemanyag céljára, a látogató útlevéllel utazók és az utazási irodák társasutazásain részt vevők is. Az árfolyamok és a valutaellátási intézkedések módosításával kapcsolatban a bankok, a valutakiszolgáltató helyek és az utazási irodák adnak részletes tájékoztatást. I vsstvsoffból nyereség Visszavarázsolt ezüst Az úgynevezett világpiaci árat többé-kevésbé jól tükröző londoni tőzsdén a színezüst kilogrammonként 170 —200 fontért kapható. Bizonyos értelemben ez annyit jelent, hogy minden kilogramm értékes fémmel, amelyet nem nyerünk ki az ezüsttartalmú hulladékokból, ennyit veszít a népgazdaság, vagyis 12—15 ezer forintot. Ez így persze nem teljesen igaz. Ahhoz ugyanis, hogy országosan biztosítható legyen az összes ezüsttartalmú hulladék összegyűjtése, előkészítése és megfelelő feldolgozása (vagyis az elhasznált filmtekercsekből, fixírvízből stb. színezüstöt nyerhessünk), öszszességében 30 millió forint értékű beruházás szükséges. Kérdés: megéri-e ? Magyarország hivatásos és amatőr fotósai évente körülbelül 1 millió liter fixírvizet és 200—220 ezer kilogramm filmet használnak el. Elfogy ezenkívül nagyjából 10 ezer kilogramm ezüst-cink akkumulátor is. Mindezekből — jelenlegi árakon számolva — 100— 120 millió forint értékű színezüst (más, viszonylag csekélyebb értékű másodnyersanyagok mellett) volna kinyerhető. Alighanem a válasz egyértelmű: megéri bizony! Igazság szerint az ezüsttel Magyarországon soha nem bántak pazarlóan, az értékes fémet tartalmazó hulladékok újrahasznosításához a Budapest és Vidéke MÉH Vállalat már a 60-as évek elején hozzálátott. Ám az annak idején kialakított begyűjtő- és feldolgozókapacitás rövid időn belül elégtelennek bizonyult. Mind több és több elhasznált film került a szemétbe, és fixírvíz a lefolyókon keresztül természetes vizeinkbe. Az utóbbi években aztán megbolondult a nemesfémek piaca. (Az ezüsté az ismeretes Hunt-spekuláció következtében talán jobban, mint az aranyé.) Az ezüst ára a csillagokig szökött. Számos magyar felhasználó került válaszút elé: vagy erőteljesen korlátozza a termelését, vagy az ezüsttartalmú hulladékok újrahasznosításával biztosítja a gyártáshoz szükséges alapanyag jelentős részét. Többen kidolgozták a maguk eljárását. Megnőtt a visszanyert ezüst mennyisége, de megszaporodtak a gondok is. Az egymástól jórészt függetlenül és rohammunkával kidolgozott (honosított) technológiák egy-két kivételtől eltekintve a legjobb indulattal sem nevezhetők igazán gazdaságosnak. Elodázhatatlanná vált — többek között — az ezüsttartalmú hulladékok újrahasznosításának gazdaságos bővítése. A MÉH Tröszt és a Veszprémi Vegyipari Egyetem jókor hozzálátott egy környezetet nem szennyező, zárt rendszerű és megfelelő teljesítményű technológiai sor megtervezéséhez, kikísérletezéséhez, majd felépítéséhez. A fokozatosan kiépülő kapacitás tavaly már 4,7 tonna ezüstöt biztosított hulladékból. Az eredeti tervek szerintinél három-négy hónappal hamarabb, már az idén szeptemberben teljesen elkészülő ezüstkinyerő üzem másfél éven belül behozza az árát. Mert igaz ugyan, hogy az ezüst piaca megnyugodott (IV dr. Hunt belebukott a spekulációjába), de a fém ára változatlanul magas. És a prognózisok szerint számottevően aligha fog csökkenni. Mónus Miklós