Népszava, 1981. november (109. évfolyam, 257–280. sz.)

1981-11-01 / 257. szám

2 Vendégünk Ali Nasszer Mohamed Ali Nasszer Mohamed, a Jemeni Szocialista Párt fő­titkára, a Jemeni Népi De­mokratikus Köztársaság Leg­felsőbb Népi Tanácsa elnök­ségének elnöke, miniszterel­nök 1939. december 31-én született, szegényparaszti csa­ládban, Dél-Jemenben, a 3. kormányzóság keleti járásá­ban. Általános iskolai tanul­mányait szülőföldjén végez­te, majd 1959-ben magasabb képesítést szerzett. Általá­nos iskolai tanítóként, majd iskolaigazgatóként dolgozott. 1960-ban csatlakozott az arab nacionalisták mozgal­mához. Tevékenységéért az angol megszállók többször letartóztatták. 1963-tól az angolok elleni fegyveres harc irányítására létrehozott nemzeti front tagja, 1964 végén a kiképzőfront pa­rancsnoka. 1965-ben katonai iskolán tanult Kairóban. Ezt követően a nemzeti front katonai irodájának tagjává választották. A függetlenség kivívása után a 2. kormány­zóság vezetője. A nemzeti front IV. kongresszusán, 1968-ban a főparancsnokság tagja lett. 1969-ben a helyi igazgatási szervek miniszte­révé, 1970-ben honvédelmi miniszterré nevezték ki. Még ugyanezen évben tagja lett a nemzeti front végrehajtó bizottságának. 1971-ben a Legfelsőbb Népi Tanács az Elnöki Tanács tagjává és miniszterelnökké választotta, s megerősítette honvédelmi miniszteri tiszt­ségében. A nemzeti front V. kongresszusán, 1972-ben a politikai szervezet központi bizottságának és politikai irodájának tagjává válasz­tották. 1974-ben korábbi tisztségeinek meghagyásával oktatásügyi miniszterré is kinevezték. 1975-ben a nemzeti front egyesített politikai szervezet megalakulásakor a szervezet központi bizottsága politikai bizottságának tagjává vá­lasztották. Az 1977-ben vég­rehajtott kormányátalakítás után csak miniszterelnöki tisztségét tartotta meg. Az 1978. június 26-i puccs­kísérlet leverése után az El­nöki Tanács elnökévé nevez­ték ki. Ezt a funkciót 1978 novemberéig töltötte be. Akkor megválasztották a Legfelsőbb Népi Tanács El­nöksége elnökének, Abdul Fattah Iszmailnak a helyet­tesévé. 1980 januárjáig ő volt az állambiztonsági bi­zottság elnöke is. 1978 a Jemeni Szocialista Párt megalakulása óta a párt Politikai Bizottságának tagja. A JSZP Központi Bizottsága 1980. április 20-i ülése a párt főtitkárává válasz­totta. 1980. április 26-án a Legfelsőbb Népi Tanács El­nökségének elnökévé válasz­tották Ali Nasszer Mohame­det. (MTI) Egyiptom Fokozódó tisztogatási akciók Mubarak nyilatkozata Egyiptomban a hét végére szökőárrá duzzadt a tisztoga­tási hullám. Az Al-Akhbar című félhivatalos lap szerint Szadat elnök október 6-i meggyilkolása óta 875 fana­tikus muzulmánt tartóztatott le az egyiptomi rendőrség, a muzulmán szervezetek veze­tőit azonban nem sikerült el­fogni. A jelek szerint nem kétséges, hogy az egyházi muzulmán államot akaró cso­portok valós veszélyt jelen­tenek a jelenlegi egyiptomi rendszerre. Az Al-Akhbar egy terro­rista szervezet öt tagjának nevét és fényképét közölte; a szervezet a lap értesülése sze­rint először Egyiptomban akarta megragadni a hatal­mat, majd „fehameinista for­radalmat” kívánt volna „ex­portálni” a többi arab or­szágba. Az AFP francia hírügy­nökség azt találgatja, hogy mi lehet a nagyarányú letar­tózta­tási hullám mögött. Hoszni Mubarak elnök a hét végén adott interjújában még azt nyilatkozta, hogy a terrorista hálózat tagjainak száma nem haladja meg a félezret. Az egyiptomi sajtó ugyanakkor zűrzavaros in­formációkat közölt a csopor­tok elnevezéséről , biztos jeleként annak, hogy nem egy, hanem több ilyen rend­­szerellenes szervezet is léte­zik. A hét végén közölt adatok azt jelzik, hogy egyre gyor­sul a Mubarak elnök által kilátásba helyezett leszámo­lás folyamata. A harcos mu­zulmán csoportok az eddigi nyomozás szerint igen jól szervezettek és fanatikusak. Csak öngyilkosjelöltek vál­lalkozhatunk a Szadat elnök elleni támadásra is, amely minden­­ résztvevő számára majdnem a biztos halált je­lentette.­­Hoszni Mubarak egyipto­mi elnök kész elmenni Szaúd- Arábiába vagy bármely más arab országba, hogy megma­gyarázza országa politikáját — békéjét Izraellel —, s ren­dezze a nézetkülönbségeket a többi arab ország s Egyip­tom között. Ezt közölte az államfő az Október című kairói hetilapnak adott inter­jújában. Kész vagyok a kibékülés­re az arabokkal „a békefo­lyamat fényében” — mondot­ta Mubarak a szombaton nyilvánosságra hozott nyilat­kozatban. Hozzáfűzte, hogy „nem kíván politikai gondo­kat okozni Szaúd-Arábiának, vagy másoknak”, így a meg­felelő időpontot várja a kapcsolatfelvételhez. Nagy nyomatékkal hangsúlyozta ragaszkodását az Izraellel kö­tött megállapodásokhoz s úgy vélekedett, hogy országa és Izrael kiváló kapcsolatai a jövőben az arab országok érdekeit fogja szolgálni, „mert Egyiptom képes segí­teni az arabokat, hogy ren­dezzék nézetkülönbségeiket Izraellel”. Mubarak ismét leszögezte, hogy nem szándékozik bírál­ni az arab államokat, azokat sem, amelyek támadják Egyiptomot „Megfelelő lég­kört” akar teremteni s lehe­tővé tenni, hogy a többi arab ország vizsgálja felül állás­pontját — mondta. Az egyiptomi—szovjet kap­csolatok javulásának esélyei­ről kijelentette, hogy erre megvan a lehetőség — úgy­mond — „a kölcsönös tiszte­let és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás alap­ján”. (MTI, AFP) 'Hé idő előtti parlamenti vá­lasztásokra kerül sor vasár­nap Tunéziában. A hazánk­nál majdnem kétszer na­gyobb észak-afrikai ország­ban 2 millió 232 ezer válasz­tójogosult járul az urnák elé, hogy döntsön a parla­ment 136 helyének sorsáról. '#■ Ronald Reagan ameri­kai elnök „kiváló egészség­nek örvend” és teljesen fel­gyógyult a hét hónappal ez­előtti merényletnél elszenve­dett sérüléséből. Erre az ered­ményre jutottak az elnököt megvizsgáló amerikai orvo­sok. Vasárnap hivatalos lá­togatásra Washingtonba ér­kezik Husszein jordán király. !$- A hatóságok letartóz­tatták Navadzada Naszerul­­lah Khant, az ellenzéki Pa­kisztáni Demokratikus Párt vezetőjét. Khan bírálta Zia ul- Hak elnököt a pártok betil­tása és a cenzúra bevezetése miatt. Moszkva CDU—CSU-politikus nyilatkozata A Leonyid Brezsnyev bonni látogatását megelőző nyi­latkozatok sorában először közöl a szovjet sajtó­beszél­getést nyugatnémet ellenzé­ki politikussal. Walter Leiss­­ler Kiep, a CDU—CSU par­lamenti frakciójának alel­­nöke a Szovjetunió kereske­delmi és iparkamarájának meghívására tett látogatást Moszkvában és Leningrád­­ban. A Szocialisztyicseszkaja Indusztrija tudósítójának nyilatkozva Kiep (egyébként pártjának egyik külpolitikai szóvivője) kifejtette, hogy a szovjet—nyugatnémet kap­csolatok sikeres fejlődése ellenére úgy véli, még ko­rántsem használtak ki vala­mennyi, a két ország gazda­sági potenciálja nyújtotta lehetőséget. — Ezen a téren még sok a tennivalónk, s a kérdést Leonyid Brezsnyev látogatása alkalmával is behatóan tanulmányozzuk majd — mondotta. (MTI) VASÁRNAP, 1981. NOVEMBER 1. NÉPSZAVA Lengyelország Sztrájkellenes felhívást fogadott el a szép Állásfoglalás a szövetséges kapcsolatok sérthetetlenségéről, a szocializmus védelméről A lengyel törvényhozás szombaton sztrájkellenes fel­hívást fogadott el. Egyben jó­váhagyta azokat a szemé­lyi változásokat, amelyeket Wojciech Jaruzelski hadse­­regtábornok, a LEMP KB el­ső titkára, miniszterelnök ja­vasolt a kormány összetéte­lében a parlament pénteken kezdődött ülésén. A felhívásban — amelyben figyelembe vették a Szolida­ritás országos bizottságának csütörtöki, a helyi sztrájkok megszüntetésére szólító nyi­latkozatát is —, a lengyel parlament támogatásáról biz­tosítja a Jaruzelski vezette kormány eddigi tevékenysé­gét. Ugyancsak támogatja azokat a lépéseket, amelye­ket a kormány a gazdasági stabilizáció érdekében tett és tesz. Rámutatva, hogy a Mi­nisztertanács nem minden, ilyen irányú lépése volt si­keres, a szejm a­z egész len­gyel társadalomhoz fordul azzal a felhívással, hogy se­gítse a kormány további erő­feszítéseit a válság leküzdése érdekében. A határozatban a szejm ag­godalmának ad hangot amiatt, hogy a Szolidaritás szélsőségesei a szocialista rend alapjait sértő tevékeny­séget folytatnak, s arra tö­rekednek, hogy a konfrontá­­ciós törekvéseket szítsák. A szejm arra hívja fel a Len­gyel Népköztársaság állam­polgárait, hogy tartsák tisz­teletben az ország alkotmá­nyában foglalt alapelveket, ne sértsék meg az állam in­tézményeinek jogkörét. A törvényhozás mindenek fö­lött álló kérdésnek nevezte a felhívásban az állam szocia­lista alapjainak védelmét, és a társadalmi élet megújhodá­sának folytatását. Külön hangsúlyozta a szejm határozata, hogy sért­hetetlenek az ország szövet­­ségesi kapcsolatai, különösen a Szovjetunióval való baráti és jószomszédi viszony. A szejm „határozottan kö­veteld, hogy legyen vége min­denfajta nyugtalanságnak, s olyan tevékenységnek, amely a társadalmi rendet, a köz­rendet sérti”. Tekintettel a nemzet létét fenyegető veszélyre, a szejm felhívja az ország lakosságát, hogy azonnal fejeződjék be mindenfajta sztrájkakció. Amennyiben a felhívás nem talál kedvező fogadta­tásra, illetve nem hoz ered­ményt, akkor — a nemzeti lét közvetlen veszélyeztetése miatt — a szejm olyan ja­vaslatokat vitat majd meg, amelyek felhatalmazzák a kormányt, hogy a mindenkori helyzetnek megfelelő eszkö­zöket alkalmazza. A felhívás végén a parla­ment ismételten, az ország la­kosságához fordul a normális állapotok helyreállítását célzó erőfeszítések széles körű tár­sadalmi támogatása végett. A szombat kora délután véget ért ülésen a szejm jó­váhagyta azokat a szemé­yi változtatásokat, amelyeket pénteken Wojciech Jaruzels­ki miniszterelnök terjesztett elő a kormány összetételének módosítására. Ennek értel­mében miniszterelnök-he­lyettesi rangot kapott Edward Kowalczyk, a Demokrata Párt KB elnöke, s személyi változás történt öt miniszté­rium élén. Salvador, Panama Géprablás, amerikai beavatkozás A szélsőjobboldali géprab­lók, akik Costa Ricában sza­badon engedték a fogságuk­ban levő 21 túszt, arra kény­szerítették a repülőgép piló­táját, hogy vigye a gépet a Costa Rica-i börtönből kien­gedett hat nicaraguai tár­sukkal együtt Salvadorba. Hi­vatalos források azt állítják, hogy a géprablókat és ki­szabadított társaikat a leszál­lás után San Miguelben le­tartóztatták. A géprablók hat nicara­­guaii és egy Costa Rica-i sze­mély szabadon bocsátását kö­vetelték, azonban az utóbbi nem akarta elhagyni az or­szágot, és börtönben maradt — mondotta Rafael Cordero elnöki szóvivő. A géprablók az 1978-ban elűzött és tavaly Paraguayban meggyilkolt ni­caraguai diktátor, Anastasia Somosa hívei. Négy katonatisztet esket­tek fel a perui kormányba. A váratlan kormányátalakí­tás a belügy-, a hadügy-, a haditengerészeti és a légierők miniszteri tárcáját érinti. A személyi változásokat José Maria de la Jura belügymi­niszter múlt heti lemondása váltotta ki, aki egy tüntető diák halála miatt vált meg saját elhatározásából tiszt­ségétől, és akit most José Gagliardi, a légierő nyugal­mazott tábornoka vált fel. Hírmagyarázók a személycse­réket a kormány jobbrato­­lódásaként értékelik. A kolumbiai legfelsőbb bíróság eltörölte az 1979-es alkotmányreformot. A refor­mot annak idején a jelen­legi államfő, Julio César Turbay Ayala kormánya vit­te keresztül. A bírósági dön­tés eltörölte a tervbizottsá­got, valamint a kongresszus reformját, újra bevezette a gazdaság területén a rendkí­vüli állapotot, ami lehetővé teszi az államfőnek, hogy rendeletekkel kormányoz­zon. Ezentúl újra népszava­zás dönt a legfőbb ügyész személyéről. A döntéssel az 1886-os alkotmány lép újra érvénybe Kolumbiában. „Omar Torrijos, volt pa­namai elnök rejtélyes halálát követően az Egyesült Álla­mok heves, az országban vég­bemenő társadalmi és gaz­dasági változások megaka­dályozására irányuló Pana­ma-ellenes kampányba kez­dett” — állapítja meg a Pa­namai Néppártnak az ország fővárosában közzétett nyi­latkozata. A dokumentum hangsú­lyozza: az Egyesült Államok a reakciós és konzervatív erőket igyekszik a hatalom­ra juttatni, így a kormány a nagytőke kezében engedel­mes eszközzé, s az ország a Pentagon és a Fehér Ház sza­bad prédájává válna. „Ez a kampány szerves ré­sze annak az agresszív poli­tikának, amelyet Washing­ton a világ különböző pont­jain, így Közép-­Amerikában és a Karib-tenger térségé­ben folytat. Az imperializ­mus erőd Salvador, Guate­mala, Nicaragua, Grenada és Belize nemzeti felszaba­dító mozgalmainak elfojtá­sára törekszenek. Az ameri­kai kormány felforgató te­vékenységet folytat a szocia­lista Kuba ellen, és ciniku­san megsérti a Panama-csa­tornára vonatkozó egyezmé­nyeket.” „A Panamai Néppárt ha­tározottan elítéli az ameri­kai imperializmus agresz­­szív politikáját, és teljes tá­mogatásáról biztosítja a sza­badságért, függetlenségért és a társadalmi haladásért har­coló haladó erőket” — hang­zik végül a nyilatkozat. Vásárlók ellenőrzése Londonban­­ az IRA pokolgépes merényletei után. Képünk az Oxford Street egyik üzletében készült TELEFOTÓ - MTI Külföldi Képszolgálat Belga választások , szakszervezetek állásfoglalása Magyar Péter, az MTI tudó­sítója jelenti: Utolsó hetébe lép Belgium­ban a választási kampány a november 8-i általános vá­lasztások előtt. A szocialista és keresztény szakszerveze­tek közös választási felhívá­sukban arra buzdították a dolgozókat, hogy a vívmá­nyaikat veszélyeztető jobbol­dallal szemben foglaljanak állást. A szakszervezetek ,,haladó pártokra” adott sza­vazatokat kértek, vagyis nem kötelezték el maguikat egyet­len párt mellett sem, de azo­kat támogatják közülük, amelyek a munkahelyek megőrzését, a munkanélküli­ség csökkentését tekintik el­sődlegesnek. Ezek a Flamand és Vallon Szocialista Párt, a kommu­nisták és a vallon nemzetisé­gi pártok. A liberálisok és keresztényszocialisták mind­két országrészben a pénzügyi egyensúly helyreállítását és a vállalatok versenyképessége fokozását szorgalmazzák. A szakszervezetek tartanak at­tól, hogy ha a választások után ezek a pártok kerülnek kormányra, politikájuk mun­kahelyek újabb ezreibe fog kerülni. Az FGTB és a CSC szak­­szervezeti szövetség azért is mozgósítja a dolgozókat, mert előzetes felmérések nagymérvű közönyt és ki­ábrándultságot mutatnak. Spanyolország ki ATLANTI­ST Minden jel szerint megindul Spanyolország NATO-ba lépé­sének folyamata. A héten a madridi képviselőház felhatal­mazta a kormányt, hogy megkezdje a tárgyalásokat a csatla­kozás részleteiről. A végső pecsétet erre még a felsőháznak kell ráütnie november közepe táján, ez azonban formálisnak tűnik, hiszen a kormánynak a szenátusban is biztos többsé­ge van. Calvo­ Sotelo miniszterelnök ezzel eddigi legjelentősebb kül­politikai tettéhez kapott szabad kezet, s minden reménye megvan arra, hogy az ő nevéhez fűződjék majd az ország NATO-tagsága. Annak ellenére, hogy a legelfogultabb kor­mánypártiak sem állíthatják: a spanyol lakosság zöme lelke­sedne ezért az „atlanti felzárkózásért”. Hiszen éppen emiatt nem kockáztatták korábban, Suarez miniszterelnöksége ide­jén a belépés kierőszakolását. Mert nem kell túlságosan nagy éleslátás és politikai-katonai szakértelem ahhoz, hogy az egy­szerű polgár felmérje „a NATO-hajóra szállás” elkerülhetet­len veszélyeit. Amint a legnagyobb ellenzéki párt, a Spanyol Szocialista Munkáspárt­ képviselői hangoztatták a parlamenti vitában: az ország, mint NATO-tag, azonnal potenciális célponttá vá­lik, még akkor is, ha történetesen nem kerülne területére nukleáris fegyver, amire egyébként nincs garancia. Ez az utóbbi veszedelem pedig a legutóbbi időben Nyugat- Európa sok országához hasonlóan Spanyolországban is ko­moly félelmet váltott ki. Emlékezhetünk a nemrégiben Mad­ridban tartott béketüntetésre, amelyen több mint százötven­ezren vettek részt. A felvonulók legfőbb aggodalma az volt, hogy hazájuk, akár nukleáris háború színtere is lehet, s en­nek kockázata sokszorosára nő az atlanti szövetség tagjaként. Az ellenzéki pártok mindezt a félelmet politikai érvekkel is kiegészítik. Joggal hangoztatja például a Spanyol Kommu­nista Párt: az ország függetlensége is csorbulna azáltal, ha a NATO-t irányító főtisztek és erősebb szövetségesek vezető politikusai ráerőltethetik elképzeléseiket a madridi kormány­ra és hadvezetésre. Emellett még azt is fel lehet hozni ellen­érvként, hogy a NATO-tag Spanyolországnak szükségképpen lényegesen többet kell majd költenie fegyverkezésre a követ­kező években, mint a tömbön kívüli Spanyolországnak. A centrista kormánynak minderre nemigen akad hatásos ellenérve. Mert nem elegendő arra hivatkozni, hogy Hispánia az eddiginél jobban akar integrálódni a nyugati világba. S azt sem hiszik el olyan sokan, hogy a szocialista országok oly sokat emlegetett katonai erősödésével szemben a spanyol erő­feszítésekre is múlhatatlan szükség van. Azzal pedig persze nem lehet érvelni, hogy Calvo­ Sotelóék a februári reakciós puccskísérletre gondolva a renitenskedő fegyveres erőket re­mélik kicsit „megkötni" a NATO-tagsággal. Hiszen ezzel szem­ben már sokszor felhozták Görögország és Törökország pél­dáját: a NATO-tagság önmagában ott sem akadályozhatta meg a katonák hatalomátvételét. Ekként aztán a kormányzat a politikai érvelés helyett a legutóbbi választáson megszerzett többség adujával erősza­kolja keresztül akaratát, s mit sem törődik azzal, hogy az ak­kori szavazatok nem a NATO-ba „hajózásra” adtak felhatal­mazást. Avar Károly

Next