Népszava, 1982. február (110. évfolyam, 27–50. sz.)
1982-02-02 / 27. szám
NÉPSZAVA 1982. FEBRUÁR 2., KEDD jjBoCSI iil€tlogllS Nemzetközi konferencia az enyhülésről és a leszerelés lehetőségeiről Szabó Zoltán, az MTI tudósítója jelenti: Hétfőn befejező napjához érkezett a „Bécsi dialógus” elnevezésű nemzetközi konferencia, amelynek résztvevői széles körű párbeszédet folytattak a nemzetközi helyzet legidőszerűbb kérdéseiről, mindenekelőtt az enyhülésről és a leszerelés lehetőségeiről. A schönbrunni kastély tőszomszédságában levő Park Hotelben tartott párbeszéden 60 ország több mint 300 küldötte, közöttük finn, belga, brit, olasz, görög és a harmadik világ több országa szociáldemokrata, valamint szocialista pártjainak képviselői, szinte valamennyi európai kommunista párt küldöttei, közéleti személyiségek, parlamenti képviselők, írók és politikusok vettek részt. Jelen voltak a különböző békeszervezetek, békekutató intézetek, leszerelési intézmények, valamint több nemzetközi demokratikus, illetve szakmai szervezet — az SZVSZ, a DIVSZ, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség és az ENSZ — küldöttei is. A négynapos tanácskozás eredményeit és tapasztalatait a konferencián részt vevő magyar delegáció vezetője, dr. Horn Gyula, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője foglalta öszsze az MTI bécsi tudósítója számára. A tanácskozáson egyetértés alakult ki a tekintetben, hogy a jelenlegi világhelyzet különösen veszélyes és feszültségekkel terhes — mondotta. Az okokat illetően azonban már megoszlottak a nézetek. Ennek lényege abban fogalmazható meg, hogy a kialakult helyzetért egyesek egyformán, felelőssé tették az Egyesült Államokat és a Szovjetuniót. Erről széles körű vita folyt. Több felszólaló konkrét érvekkel bizonyította, hogy az Egyesült Államok volt az elindítója a második világháború utáni újabb és újabb fegyverkezési hullámoknak. Magyar részről hangoztatták, hogy a Varsói Szerződés tagállamai nemzetközi erőfeszítéseinek középpontjában a fegyverkezési verseny megfékezése áll — és ami különösen fontos —, az utóbbi 4—5 évben nem kevesebb, mint 80 különféle javaslatot tettek a bonyolult nemzetközi kérdések megoldására, mindenekelőtt a fegyverkezési hajsza feltartóztatására. A bécsi dialóguson többen felvetették a lengyelkérdést, mint a jelenlegi nemzetközi feszültség egyik előidézőjét — mondotta a továbbiakban Horn Gyula. Elhangzottak olyan vélemények, melyek szerint a Varsói Szerződés tagállamainak nyomása idézte elő a feszültséget. Ezeket a véleményeket visszautasítva többen rámutattak : Lengyelország kapcsán gyakorlatilag 1980 augusztusa óta folyik a Szovjetunió és a többi szocialista ország ellen irányuló kampány. Ugyanakkor kifejezésre jutott az ottani helyzet alakulása feletti aggodalom, mindenekelőtt az, hogy a Szolidaritás szélsőséges képviselői egyre nyíltabban törekedtek az alkotmányos rend megdöntésére, az anarchiára, azaz fokozatosan nőtt az ellenforradalom veszélye. Ezzel szemben a Nyugat, elsősorban az Egyesült Államok fenyegetőzéseivel, a lengyel vezetésre gyakorolt nyomásával beavatkozik Lengyelország belügyeibe. Látni kell azt — mondotta az MSZMP KB osztályvezető-helyettese —,, hogy az ilyen magatartás és az ehhez kapcsolódó éles szovjetellenes kampány az enyhülés és a leszerelés ügye ellen irányul. Márpedig az enyhülés egyetemes érdeke megkívánja, hogy a lengyelek külső beavatkozástól mentesen, önmaguk oldhassák meg nehéz problémáikat. Dr. Horn Gyula végezetül kifejtette, hogy a mostanihoz hasonló feszültségekkel terhes nemzetközi légkörben rendkívül fontos a különböző politikai és társadalmi körök képviselői közötti párbeszéd, mert ily módon közösen elemezhetik az adott helyzetet, levonhatják objektív következtetéseiket és meghatározhatják a legfontosabb tennivalókat. Szíria támogatására Irán „Golan-zászlóaljat” szervez Baniszadr vissza kíván térni Teheránba Irán iraki hadifoglyokból és menekültekből „Golan-zászlóaljat" szervez, amelyet a szíriai kormány rendelkezésére bocsát — jelentette az IRNA iráni hírügynökség. A zászlóaljat az alapkiképzés után a szíriai—izraeli határhoz küldik, s ott a szíriai kormány „belátása szerint” használhatja fel azt. Ezt megelőzően múlt csütörtökön Husszein jordániai király bejelentette: önkéntesekből álló zászlóaljat küld Irakba, az iráni fronton harcoló iraki csapatok támogatására. A zászlóalj parancsnoka maga Husszein lesz. A jordániai bejelentés mind iráni, mind pedig szíriai részről felháborodást váltott ki. Szíria határozottan elítélte a jordániai uralkodó döntését. A damaszkuszi rádióban egy kormányszóvivő propagandafogásnak minősítette ezt a lépést, amely csak eltereli a figyelmet az arab—izraeli konfliktusról. Nem Irán, hanem Izrael ellen kell harcolni az elfoglalt arab területek felszabadításáért és a palesztin nép jogainak érvényesítéséért — szögezte le a szóvivő. * Iránban vasárnap ünnepségsorozat kezdődött, amelynek keretében megemlékeznek Khomeini ajatollah hazatérésének harmadik évfordulójáról. Mohammad Ali Nadzsafi iráni kulturális és felsőoktatási miniszter bejelentette, hogy az 1980. nyarától zárva tartott egyetemek ismét megnyitják kapuikat. A jelenleg Franciaországban élő Baniszadr volt iráni elnök a Newsweek című amerikai hetilapnak adott nyilatkozatában közölte, hogy viszsza fog térni Iránba. Kijelentette, hogy a száműzött politikusok „elvégezték dolgukat” külföldön, s most sürgősen vissza kell térniük Iránba, „nehogy otthoni támogatóik elforduljanak”tőlük. A volt elnök ugyanakkor nem nyilatkozott visszatérésének időpontjáról. A „véres vasárnap”évfordulóján Súlyos összecsapás Londonderry two Az észak-írországi Londonderryben vasárnap este öszszecsapással végződött az a békés tüntetés, amelyet a „véres vasárnap” tizedik évfordulóján rendeztek. A brit katonák 1972. január 30-án tüzet nyitottak a békés tüntetőkre és a polgárjogi harcosok közül tizenhármat megöltek. A „véres vasárnap” emlékére most mintegy háromezer ember részvételével békés tüntetés indult a tíz évvel ezelőtti tiltakozó felvonulás útvonalán. Ám a tüntetés végén brit katonák és rendőrök a tömeg szétoszlatására gumilövedékeket lőttek a tüntetőkre, akik közül mintegy kétszáz fiatal kövekkel és benzines palackokkal dobálta meg a karhatalmi erőket. Az összecsapás közel egy órán át tartott. „Az elmúlt tíz évet az egyre kegyetlenebb angol terror jellemezte Ulsterben — mondotta a szovjet hírügynökségnek adott nyilatkozatában James Stewart, Írország Kommunista Pártja főtitkárhelyettese. Ma az angol hatóságok széltében-hosszában lábbal tiporják a polgári szabadságjogokat Észak-Írországban. Ártatlan emberek lelövöldözése, polgárjogi harcosok letartóztatása, az Egyesült Királyság eme részében levő társadalmi-gazdasági problémák teljes semmibevevése Londonban — ez Észak-Írország mai valósága” — mondotta az ír kommunista. (MTI, TASZSZ) Helsinki Nemzetközi újságíró-konferencia Szántó András, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Záródokumentum elfogadásával fejeződött be vasárnap a finnországi Espooban öt földrész újságíróinak kétnapos tanácskozása. A 68 országból érkezett 145 újságíró és a tájékoztatás más területén dolgozók megismerkedtek a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak a Korea demokratikus szövetségi államban való újjáegyesítését célzó javaslataival, megvitatták a világbéke és a Koreaifélsziget problémái közötti összefüggéseket, valamint azt, hogyan járulhatnak hozzá a tömegtájékoztatásban dolgozók e problémák megoldásához. A nemzetközi konferencia résztvevői nyilatkozatban biztosították szolidaritásukról Dél-Koreában dolgozó kollégáikat. A záródokumentum követeli, hogy minden törvénytelenül elítélt foglyot — köztük Kim De Dzsung ellenzéki vezetőt — haladéktalanul bocsásson szabadon a szöuli rezsim. A francia vámosok sztrájkja következtében kamionok és teherautók százai zsúfolódtak össze - átkelési engedélyre várva - a francia-spanyol határon fekvő Bourou autóparkolóban TELEFOTÓ - MTI Külföldi Képszolgálat 3 Közélet — demokrácia — lehetőségeink Közéletiség az életprogramban Nem tudom, mikor jut, s egyáltalán közös nevezőre juthat-e az a disputa, amit Gerő János kezdeményezett a Népszavában. Ágas-bogas kérdés a közéleté önmagában is. Hát még ha kicsit mélyebbre tekintünk, s nemcsak azt tárjuk fel, hogyan viselkednek az emberek, embercsoportok egy-egy helyzetben, hanem azt is, miért viselkednek éppen úgy, ahogy viselkednek. Hiszen nem egyszerűen csak a közélet zavara mindaz, amit Gerő János cikke emleget. Az emberek közti kapcsolatok fellazulása, az együttműködési formák ritkulása és torzulása, a tájékoztatási és tájékozódási módok beszűkülése, a döntési folyamatok sokasodó és elbátortalanító csapdáinak elháríthatatlansága, s még egy sor más, az emberi-közösségi együttélés keserű konfliktusaként megélt jelenség mélyebb okokra megy vissza. A szocialista társadalom — azt hiszem, e szempontból kellőképpen még fel se tárt — ellentmondásaira. Alkat, anyagi helyzet, pressziss Nemcsak ideológiai vagy politikai rendellenességekre gondolok, noha itt is van mit keresni, hanem azokra a szociológiai, szociálpszichológiai, s értékrendi tényezőkre is, amelyek a viselkedést, az életmódot és életminőséget szabályozzák. S amelyekről vajmi keveset tudunk. Amit azért említek, mert alig hiszem, hogy ennek komoly megfontolása nélkül bármit is tisztázhatnánk. Ha innen közelítünk, először is le kell szögeznünk: az emberek többsége, amikor ifjúként elindul, tudva vagy tudatlanul létének nem pusztán fenntartását, hanem kiteljesítését akarja. Még akkor is, ha ez a közvetlenebb, s nyilvánvalóbb életfenntartó céloktól nem látszik. Részt venni, szólni, felelősséget vállalni ki-ki ennek az életprogramnak a jegyében akar és tud. Csak jóval később, amikor többször is „pórul jár”, s a közösségi érdekű személyes program kudarcot vall, akkor húzódik vissza, akkor szűkíti létfenntartásra az élet célját, s fordul veszteségei kiegyenlítéséül pótcselekvésekhez. Ha ez így van, arra kell kísérletet tenni, hogy e véleménycsere során tisztázzuk, milyen tényezők hatására alakul ki a közéletben való jelenlétet vagy az abból való kihúzódást szabályzó életcél. Gondolom, abban nincs vita, hogy sok múlik az alkati sajátosságokon. Ezeket szükségtelen most vizsgálnunk, csak annyi a fontos, hogy tudomásul vegyük: nem lehet mindenkitől elvárni, hogy vállalja a közszereplést. Lényegesnek látszik a közvetlen ismerősökéhez, munkatársakéhoz viszonyított anyagi helyzet, amit, ha alkalma van, mindenki összevet a társadalom egészének, más társadalmak hasonló pozíciójú tagjainak anyagi helyzetével is. Szorosan idetartozik a presztízs, a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt hely, a közvetlen és tágabb környezet érzelmiszellemi viszonylatainak köre. Ide a viselkedésmodellek és -normák meghatározó szerepe, amelyek irányában, vagy amelyek ellenére kialakul az életcél. Fontosak a megvalósítás lehetőségei, a megvalósulást szolgáló képességek, s az az erőfeszítés, mondhatni: áldozat, ami a cél eléréséhez szükséges. Áttekinteni itt most minden összefüggést lehetetlen. Változnak a körülmények, az eredeti lehetőségek, társadalmi normák, aránytalanul megnövekedhet a célért vállalandó áldozat. Gondoljunk a parasztság életformaváltására, vagy a gazdasági lehetőségek éppen napjainkban észlelt beszűkülésére. S az is bizonyos, hogy miután az életcél kialakul, feszültséget teremt az adott és a kívánt állapot között. Ha az adott és kívánt távolsága áthidalhatatlanná válik, az nemcsak az életcél korrekcióját, s az életprogram módosulását válthatja ki. Teljesen meg is béníthatja az embert. Az infarktus sokasodása, a pszichikus zavarok mélyülése, az alkoholizmus, az egyke mármár tűrhetetlen arányai, s a Gerő János cikkében emlegetett közéleti anomáliák gyakran ostorozott elhatalmasodása jelezheti, mire gondolok. Mitől függ, hogy az életcél ösztönzi vagy visszafogja az embert? Alighanem az életcél realitásától. Vagyis attól mindenekelőtt, hogy van-e módja valakinek a tényleges valóságot felmérni, s a helyzetismeret alapján feladattudatát kialakítani. Attól továbbá (a sajnos felettébb szórványos szociológiai, szociálpszichológiai vizsgálatok eredményei szerint), hogy milyen lehetőségek, képességek, eszközök, modellek, normák állnak a rendelkezésére. I ujdonodasi aavar Az alap e kérdés megtárgyalásakor annak rögzítése lehet, hogy a szocialista társadalmi rend emberek millióinak nyitotta meg a felemelkedés útját, alkotmányba foglalva, törvények, rendeletek, határozatok sorában tudatosítva az egyén és közösség szabad kibontakozásának jogát, ösztönözve ennek programját. Arra bátorítva mindenkit, hogy életkiteljesítő célját a lehető legmagasabbra tűzze. Sikerült is a társadalmat soha nem látott módon megmozdítania, s ez elévülhetetlen érdeme. Anynyira sikerült, hogy a társadalmi-gazdasági fejlődés még akkor sem tarthatott volna lépést az ambíciókkal, reményekkel, törekvésekkel, ha nem nyűgözik az ismert tévedések, hibák, ellentmondások. De nyűgöztek, így az egyébként is jelentkező feszültségek és konfliktusok úgyszólván megduplázódtak. A felmerülő problémák közül csak néhányat említhetek. A politikanyilván ideológiai és egyéb okokból) sokáig nem akarta észrevenni, hogy a nagy erővel sugallt szocialista embereszmény, mindamellett, hogy a közfogalomban semmitmondóvá általánosodott, s merevvé hűlt, az adott feltételek közt tömegesen megvalósíthatatlan. Sajátos tudathasadásos, majd közmegegyezéses állapot jött létre, amelyben az eszményről, s annak megvalósulásáról kötelességszerűen beszélni illett, anélkül, hogy megvalósulásában bárki is bízhatott volna. Hitelrontó fejlemény? Jogról, lehetőségről beszélni, amikor ez a jog és lehetőség érvényesíthetetlen, s éppen gazdasági érdekek miatt, a teljesedést dicsérni a valóság tényei ellenére, az szükségképpen más területekre is átsugárzó bizonytalanságot kelt. Tájékozódási zavart. Miután konszolidációban is a forradalmi eszmény maradt útbaigazítónak, mint azt Hankiss Elemér kimutatta, a közösségre összpontosuló életcélok elérése nemcsak az objektív társadalmi-gazdasági feltételek, hanem az életvezető eszmék felől is nagy akadályokba ütközött. A legjobb időben Nem vethetjük senki szemére, ha a kisebb ellenállás felé kezdett tartani. Többet, s tényszerűbben kellene tudnunk erről az állapotról is, hogy bármi érvényeset mondhassunk. Annyi tény, hogy a ne szólj szám, nem fáj fejem elvét a kívánatosnál sokkal többen követik. Részben, mert a politika újra valami olyasmiként jelenik meg, még az értelmiség körében is, amibe nem jó „belekeveredni”, részben, mert egyre többen úgy érzik, hiába is keverednének bele: a kutya ugat, a karaván halad. Ráadásul még egzisztenciális következményekkel is számolniuk kell, olyanokkal, amelyek az életcél elérését, az életprogram fenntartását aránytalanul sok hátrány vállalásával teszik lehetővé. Mindez, s még sok más, tér híján elemezhetetlen tény és fejlemény leértékeli a közösségi magatartásformákat, életprogramokat, csökkenti a szólás, a közbeavatkozás, a szocialista demokrácia lehetőségeivel való élni akarás motivációját, az életprogram folyamatának belső dinamikáját, határozottságát, gyengíti a közösséghez tartozás érzését, az emberi kapcsolatokat, s a csoportkohéziót, a morális kérdések iránti érzékenységet. Viszont növeli az anyagi javak, a civilizatorikus értékek iránti vágyat, mint a veszteségeket kompenzáló erőt. Az életcél pedig átruházódik a következő nemzedékre. Készséggel elismerem: kényszerűségről van szó, s mindez csak kísértő veszély. De átgondolásuk nélkül nehezen oldhatjuk meg a valóban jelentkező, a most magabiztosságot, cselekvőképességet követelő gazdasági-politikai viszonyok közt könynyen tehetetlenségként megnyilatkozó bajokat. A legjobb időben nyitott tehát vitát a Népszava, hiszen a gazdaság áthangolásával együteműen az áthangolódás teremtette társadalmi-politikai lehetőségeket hasznosítva az életprogramok kétségtelen belső feszültségének oldására, levezetésére, új, sokakat mozgósító célok kijelölésére is sor kerülhet. Varga Lajos Márton