Népszava, 1982. április (110. évfolyam, 77–100. sz.)
1982-04-24 / 95. szám
NÉPSZAVA 1982. ÁPRILIS 24., SZOMBAT * +__. i.i.ii.\ v szocializmust epitomai.vak mi Szakszervezeti propagandisták kitüntetése a SZOT-ban A propagandisták napja alkalmából pénteken a SZOT székházában kitüntetési ünnepséget tartottak. A szakszervezeti oktatásban és a tisztségviselők képzésében kiemelkedő munkát végző propagandistákat Virizlay Gyula, a SZOT titkára köszöntötte, majd Palotai Károly, a SZOT alelnöke kitüntetéseket adott át. A Szakszervezeti Munkáért arany fokozatát kapta: Básta Rezső, a MÁV Balparti Biztosító Berendezések Fenntartási Főnöksége tűzvédelmi vezetője; Bobál István, a Rudabányai Vasérc Művek bányamestere; Both Gyula, az Általános Épülettervező Vállalat osztályvezetője; Novák István, a Volán 20. számú Vállalat nyugdíjasa; Pécsváradi Péterné, a Budapesti Elektromos Művek üzemvezetője; Polgár Miklós, a Zala megyei Gyógyszertár Központ Arató István, a Dél-alföldi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság művezetője; Daróczi Dezsőné, a Magyar Néphadsereg Makarenko Napköziotthonos Óvoda és Bölcsőde gondozónője; Fekete Zoltán, a Győr megyei Állami Építőipari Vállalat Soproni Főépítésvezetősége kazánfűtője; Iványi Kálmán, a Ganz-MÁVAG Soroksári Vasöntöde vasöntője; Jozai Pál, a Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalat munkavédelmi előadója; Kiss János, a Kalocsai Sütő- és Édesipari Vállalat gyártásvezetője; Komáromi József, a Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat részlegvezetője; Kovács Mártonná, a Debreceni Ruhagyár Ózdi Gyáregységének gyártáselőkészítő diszponense; Kunyó Vilmos, a Metalloglobus Qualitás Könnyűfémöntödéje osztályvezető-helyettese; Mándi Sándor, a gyógyszertár vezetője; Sarkadi Béla, a Debreceni Centrum Áruház osztályvezetője; Sándor István, a „Fémmunkás” Vállalat kecskeméti gyára szerszámműhelyének csoportvezetője; Somsák Ferenc, a Központi Osztályozó Szállító Gépjavító Üzem mechanikai üzemegysége vezetője; Szabó Sándor, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek termelésirányítója. Veszprémi Szénbányák S. I. Bányaüzem szellőztetési felelőse; Molnár István László, az Alföldi Cipőgyár Tatai Gyáregysége gyártásellenőre; Nemes Lászlóné, a FÉKON Ruházati Vállalat Dunaújvárosi Üzeme adminisztrációvezetője; Olaj Pál, a salgótarjáni Tanács Végrehajtó Bizottsága városgazdálkodási Üzemének művezetője; Silbererné Reisz Éva, a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat labor csoportvezetője; dr. Soós Géza, a Mezőgazdasági Termelőeszköz Kereskedelmi Vállalat főosztályvezetője; dr. Svéda Erzsébet, a FŐTAXI osztályvezetője; Szentendrei János, az MSV. Fonógyár üzemvezetője; Tóth Mihály, a Bikari Állami Gazdaság Művelődési Háza helyettes vezetője; Viseráczki László, a Csongrád megyei Sütőipari Vállalat kenyérgyári fűtője. A Szakszervezeti Munkáért ezüst fokozatait kapta. Szakszervezeti Munkáért oklevelet kapott: Dr. Antal Sára, az Országos Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet tudományos munkatársa; dr. Bach Gyula, a Posta Központi Javító Üzem jogi és igazgatási csoportvezetője; Balogh József, a Székesfehérvári PMT. Kikészítő osztályvezetője; Brezvai Sándor, a Szolnoki Volán 7. számú Vállalata munkavédelmi főelőadója; Czirják Ferencné, a Hódmezővásárhelyi 10. sz. Volán részlegvezetője; Csadó Tiborné, a Csepel Szerszámgépgyár Nyírbátonyi Fúrógépgyára munkaerő-gazdálkodója; Csetei János, a Nagykanizsai Üvegipari Művek diszpécsere; Drenyószki Lászlóné, a Szabolcs-Szatmár megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat csoportvezetője; Geszti László, az Iparművészeti Vállalat áruforgalmi előadója; Harbert Miksa, a Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat Bajai Üzemigazgatósága munkaügyi vezetője; Jilling András, a Kelet-pesti Vendéglátó Vállalat Centrál Éttermének vezetője; Kardos János, a Tokajhegyaljai Állami Gazdaság főosztályvezetője; Kaszás János, a Magyar Vagon- és Gépgyár Sárvári Gyárának üzemrendésze; Kiss Pál, a Hódmezővásárhelyi Kötöttárugyár fonalraktárának vezetője; Kovács Gábor, a Kaposvári MEZŐGÉP Vállalat kompresszorkezelője; Nagy Géza, a Győr megyei Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet osztályvezetője; Nagy János, a Gyapjúfonó- és Szövőgyár Tatabányai Telepének művezetője; Nagy Kovács József, a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat telepvezetője; Petis János, a Debreceni Konzervgyár raktárosa; Radványi Pál, a 13. számú Állami Építőipari Vállalat diszpécsere; Somkútfalvi Ferenc, az Egri Finomszerelvénygyár nyugdíjasa; Stitniczky Jenőné, a LATEX Vállalat Bútorszövetgyárának üzemvezetője; Svéda István, a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat művezetője; Szép Károly, a Beton- és Vasbetonipari Művek szolnoki Gyára üzemvezetője; Sz. Nagy Ferenc, a GAMMA Művek művezetője; Tóth Béla, az AFOR Anyagellátási Főosztálya csoportvezetője; ifj. Ujj József, a MÁV Terézvárosi Pályafenntartási Főnökség felépítményi lakatosa; Vajdáné Pató Klára, az Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóközpont tudományos ügyintézője; Vértes Józsefné, a Pécsi Kesztyűgyár csoportvezetője; Vígh István, a Helvéciai Állami Gazdaság polgári védelmi előadója. Vállalkozás a városért Nyitott kapuk a Majakovszkij nívóban Csak emlékeztetőül az olvasónak: egy év leforgása alatttöbb cikkben is foglalkoztunk azzal, hogy a VI. kerületi Ingatlankezelő Vállalat öntevékenyen kezdett hozzá Budapesten a Majakovszkij—Nagymező—Paulay Ede utcával határolt terület rehabilitációjának előkészítéséhez. A tervezőket az a hármas cél vezette, hogy megőrizzék a városrész történelmi jellegét, a terület megújult színfoltja legyen a belvárosnak, ugyanakkor szervesen illeszkedjen a főváros rendezési tervébe. A Majakovszkij—Káldy— Paulay utcával határolt tömbben foghíjak beépítésére, arégi épületekben a lakások korszerűsítésére, tetőtér-beépítésre, emeletráépítésre kerül sor. Ezek mindegyike más-más hitelforma alá esik. Az utóbbiaknál a jogszabály például abból indul ki, hogy csak akkor érdemes támogatni, ha költsége nem haladja meg egy hasonló méretű új lakás építési költségének a felét, legfeljebb a kétharmadát. Ez kevesebb hitelt jelent, ami hátrányos helyzetbe hozza azokat a dolgozókat, akik vállalják a régi lakások átépítését, korszerűsítését, illetve az emeletráépítés, a tetőtér-beépítés anyagi terhét. Hogyan vélekednek erről a Pénzügyminisztériumban ? — Azt a módot, ahogyan a VI. kerület említett tömbjének rekonstrukcióját tervezik, a magam részéről csak helyeselni tudom, mert abban az egyéni és a társadalmi érdek ideálisan találkozik — mondja Rozgonyi Ernő, a lakáspolitikai főosztály önálló csoportvezetője. — Ezt a kezdeményezést támogatni fogjuk. — Hogyan? — Például a lakásépítési pénzügyi szabályok átdolgozása során figyelemmel leszünk arra, hogy aki bontásra ítélt vagy korábban gazdaságosan fel nem újíthatónak nyilvánított épületekben vállalja új lakás kialakítását vagy emeletráépítést és tetőtér-beépítést, az az új lakásépítéssel egyenlő feltételek mellett kaphasson szociálpolitikai kedvezményt és kedvezményes kamatozású, hosszú lejáratú kölcsönt. És a munkáltató is ennek megfelelően adhasson támogatást, pénzben is, természetben is. — Mikor kerül sor e jogszabály módosítására? — Feltehetően 1983-ban. De amennyiben a VI. kerületben a rekonstrukciót előbb akarják elkezdeni, ezt kísérleti vállalkozásnak tekintjük, és azoknak, akik hozzánk fordulnak, egyedi elbírálással fogjuk engedélyezni a je—i beruházási költségek megoszlása? — Számításaink szerint 70 százalékát a vállalatok, a lakosság és az OTP fedezi. — Az építőipari kapacitás már megvan? — Két téesszel keretszerződést kötöttünk a felújítási munkákra, és megállapodtunk a 22-es Állami Építőipari Vállalattal, hogy az új épületek vasszerkezetét megépítik. Az egyéb gépészeti és szakipari munkákat a FŰSZER és a tanácsi építőipari vállalatok végzik majd. Felajánlkoztak a budapesti építőipari szövetkezetek is, akik erre a munkára társulást akarnak szervezni, és a jövőben csak tömbrehabilitációval foglalkoznának. — Mikor kezdődik az építőmunka? — Ősszel, ha a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága is jóváhagyja a közeljövőben a beruházási programot. 1984-ig az első ütemben a foghíjakat építenénk be, és már kiürített épületek lakásait alakítanánk át, illetve újítanánk fel. A tömb teljes rehabilitációját 1986-ban tervezzük befejezni. A kezdeményezés, a vállalkozás fő jellemzője, hogy a munka révén megújul egy városrész, de ugyanakkor a sok száz milliós ráfordítással nem csökken, hanem nő a lakások száma. A főváros belső kerületeinek 474 tömbje között — úgy véljük — bizonyára akad még jó néhány „szerencsés fekvésű”, ahol a népgazdasági és lakossági érdek ilyen egyetértésben találkozik. Bán Ernő Az első tömb beruházási programterve elkészült, amelyben a meglevő 283 rossz lakásból 219 összkomfortos otthont alakítanak ki, ugyanakkor a már lebontott épületek helyén és a bontásra ítélt és más kiürített, de megmenthető házakban 289 több szobás, illetve garzonlakást terveznek építeni, illetve kialakítani. Emeletráépítést is terveznek, valamint 400 gépkocsit befogadó föld alatti garázst és 200 kisméretű helyiséget, kiskereskedők, kisiparosok és szolgáltatók részére. De Szesz még a tömbben vendéglő, cukrászda, passzázs, helytörténeti múzeum és bolhapiac is. Csakhogy — mint megírtuk — a kerületi tanácsnak minderre a mostani tervidőszakban nincs pénze. A megvalósításhoz az IKV a legcélravezetőbb megoldásnak a munkáslakás-építési formát tartotta. A lakásokat a dolgozók vállalatuk támogatásával, OTP- hitellel, az IKV közreműködésével építenék meg, az üzlethelyiségek, pincék, parkolók kialakításába a vállalatok is „beszállhatnak”. A lehetőségekről a kerületi pártbizottság és a tanács március 4-én tájékoztatta a nagyobb vállalatok, intézmények, szövetkezetek vezetőit. A megbeszélésen olyan megállapodás született, hogy a szakszervezeti bizottságok gyorsan kijelölik a leendő lakástulajdonosokat, a vállalatok pedig — a munkáslakás -építés jelenlegi szabályai szerint — vállalják, hogy a kollektív szerződések feltételei szerint a dolgozóiknak megadják az anyagi és egyéb támogatást. A Fővárosi Tanács városrendezési főosztálya mellett működő tervtanács a rekonstrukciós programot elfogadta. Mégis legutóbbi írásunkat azzal zártuk: „Mindez még nem jelenti azt, hogy az építkezés megkezdődhet. Ahhoz még jó néhány érdekelt egyetértése kell.” Jó példa az erők összefogására Mi történt azóta, az érdekeltek vajon egyetértenek-e azzal, hogy a terv nagyobb részben társadalmi összefogással valósuljon meg? Az ÉVM építészeti és településfejlesztési főosztályának főmérnökét, Pataki Szabolcsot erősen foglalkoztatja a várositerületek rehabilitációs témája, hiszen csak a főváros belsőkerületeiben 474 tömböt kell korszerűsíteni. Ennek költsége — tömbönként, mai árakon számolva, egy tervtanulmány szerint — több száz millió forinttól egymilliárd forintig terjed. S miinél később fognak hozzá, annál többe kerül, mert az épületek állaga tovább romlik. — Szeretnénk ezt a munkát meggyorsítani.. Mégpedig az összes mobilizálható erő bevonásával — mondja a főmérnök. — Értem ez alatt a célcsoportos, a munkáslakás, az OTP és a vállalati lakásépítési formát. A VI. kerületi IKV kezdeményezése igen jó példa az erők összefogására. — A megvalósításhoz az egyetértésen kívül milyen segítségettudnak adni? — Főosztályunk a régi városrészek rehabilitációját szabályozó feltételrendszerek módosításán dolgozik. Az irányelvek kimunkálása során figyelembe vesszük a VI. kerületi IKV tapasztalatait is, már ami a társadalmi erők fokozott bevonását illeti. Ez olyan lehetőséget teremt, amivel élni kell. Az ÉVM tervezővállalatainak részvételét is szorgalmazzuk az ilyen munkákban. A foghíjak beépítéséhez pedig igyekszünk megteremteni a kivitelező vállalatok bevonásának a feltételeit. Kölcsön — egyéni elbírálással jenleginél kedvezőbb feltételek alkalmazását, illetve intézkedünk, hogy az OTP bocsássa a nagyobb kölcsönt az építkező rendelkezésére. A Fővárosi Tanács ingatlankezelési építési főigazgatóságán sem ismeretlen téma a VI kerületiek rekonstrukciós vállalkozása? — A kerületi tanáccsal több ízben konzultáltunk erről és megerősítettük azokat az elképzeléseket, amelyek jó irányba viszik az elöregedett városrészek felújítását — tájékoztat Korda Árpád főigazgató. — A szomszédos VII. kerület 15-ös tömbjében az idén kísérleti jelleggel beindul az évek óta tervezett rekonstrukció, hogy az ottani tapasztalatokat majd fővárosszerte felhasználhassuk. A megerősített elképzelés re jónak tartjuk, hogy a VI. kerületben is legyen egy kísérleti rekonstrukció, annál is inkább, mert ott olyan módszereket kívánnak alkalmazni , mint például a magánerő, a vállalatok bevonása, téeszek építőrészlegeinek a felhasználása, és sok más egyéb —, amelyek tapasztalataira szintén szükség van, hogy előbbre vigyük a városfelújítás ügyét. — Milyen támogatást tudnak adni a VI. kerületi kísérlethez? — A tervezési költségek egy részét mi finanszírozzuk, illetve előlegezzük. Ugyanakkor felkérjük a Fővárosi Tanács illetékes főosztályait, hogy építési, igazgatási és lakásügyi kérdésekben adják meg a szükséges segítséget a kerületnek. S ha a kapacitás már biztosított, az építkezés megindításának feltételei mind megvannak, segítjük őket abban is,hogy a munkákat mielőbb megkezdhessék. Később pedig azzal, hogy az épületgépészeti és szakipari munkák elvégzéséhez a Fővárosi Tanács építőipari vállalatai adnak majd segítséget. A megkérdezett főhatóságok nemcsak egyetértenek, de támogatják is a VI. kerületi IKV vállalkozását. De hogyan lépett a kerület tovább annak érdekében, hogy a munkát minél előbb elkezdhessék. — A vállalati szakszervezeti bizottságok már beküldték hozzánklakásigénylésüket. Kitehetjük a „megtelt táblát”. Az üzlethelyiségekre, pincékre, parkolókra május elején összesítjük a vállalatok igénybejelentéseit. Odaítélésüknél előnyt biztosítunk a kerületieknek — tájékoztat Tasnádi Lajos, a kerületi IKV főmérnöke. Érdekek találkozása Együttes bizottsági ülés a Parlamentben A népélelmezésről és néptáplálkozásról Heti étrend, 1942, hétfőn reggelire kenyér hagymával, délre ugyanaz, estére hajában főtt krumpli. Kedden kenyér a reggeli és az ebéd, a vacsora viszont lebbencsleves. A szerdai menü ugyanez. Csütörtökön kenyér van reggelire és ebédre is, vacsorám savanyúkáposzta-levest találnak. A heti ételek változata még a pasztusleves, a sós vízben főtt köleskásaleves, valamint a sült krumpli ... Ahajdúsági szegényember táplálkozásának idézett bemutatása abban a tájékoztató jelentésben olvasható, amelyet az Egészségügyi Minisztérium készített az országgyűlés egészségügyi és szociális, illetve kereskedelmi bizottságának. Ezt, a népélelmezés és néptáplálkozás helyzetéről szóló dokumentumot pénteken, együttes ülésen vitatták meg a képviselők a különböző egészségügyi, kereskedelmi, mezőgazdasági, táplálkozástudományi, szakszervezeti és ipari szervezetek meghívottjainak jelenlétében. A tanulmánynak is beülő tájékoztatóhoz dr. Hutás Imre, az egészségügyi tárca miniszterhelyettese fűzött szóbeli kiegészítőt. A tanácskozás abból indult ki, hogy a népélelmezés kulturáltsági és egészségügyi kérdéssé vált. Többet eszünk, jobban élünk, mint történelmünk során bármikor, ám néptáplálkozásunk szerkezetét változatlanul a háború előtti jellegzetességek uralják. Ennek következménye, hogy a felnőtt nők 30—50, a férfiak 20 —25 százaléka túlsúlyos és elhízott. A gyerekeknek és a serdülőknek pedig 10—15 százaléka van felette az optimális testsúlynak. Az elhízás oka a mértéktelen zsír, kenyér és cukorfogyasztás. Következménye: számos betegség. Egyebek között a szív- és érrendszeri, az anyagcsere és mozgásszervi betegségek gyakorisága nőtt meg. A népbetegséggé vált cukorbajnak is az elhízás az egyik okozója. Mit tehet a helyzet megváltoztatásáért a társadalmi étkeztetés? A kérdés azért fontos, mert hazánkban a közétkeztetést négy és fél millió ember veszi igénybe, ki a munkahelyén, ki az oktatási intézményekben, ki a vendéglátóiparban. Kétségtelenül befolyásolja, alakítja az étkezési szokásokat, de nálunk ma még a család az étkezési ízlés tradícióinak nehezen változtatható színtere. És ezeken a családi szokásokon egyebek között azért nehéz változtatni, mert ahogyan a képviselők mondták: legtöbb helyen az üzemi étkezdében is a hagyományokat követik. Mert ez az egyszerűbb, s mert így nem éri szó a ház elejét. De — mint azt többen megjegyezték — gátja a korszerű táplálkozás fejlesztésének az is, hogy alacsonyak az étkezési normák. Ma országos átlagban 12 forint, s egyedül az építőipar tettekötelezővé a 15 forint feletti norma alkalmazását. A képviselők beszéltek arról a fonákságról is, hogy a gyermekélelmezés tárgyi feltételei mennyire rosszak. Holott épp ezen a területen próbálják alegkövetkezetesebb módon áttörni a tradíciókat, megváltoztatni a táplálkozási szokásokat. A felszólalók egyike sürgette azoknak a jogszabályoknak a felülvizsgálatát, amelyek merevek, következésképpen akadályozzák a vállalati és a gyermekétkeztetés fejlesztését. No, persze, a jogszabálymódosítás önmagában kevés. Sok olyan kutatásra lenne például szükség, amelynek témája a halálokok és a betegségfajták kapcsolata a táplálkozással. Az együttes ülés lényegét summázva: felelősségteljesebb egészségügyi és étkezési kultúrát kell kezdeményezni, amiben részt kell vennie a pedagógusnak, a kereskedőnek, a jogásznak, a kutatónak és az orvosnak egyaránt. Szabó Irén: Az MSZMP Központi Bizottságának május 1-i jelszavaiból 7