Népszava, 1982. augusztus (110. évfolyam, 179–203. sz.)
1982-08-06 / 183. szám
2 Újabb tűzszünet Nyugat-Bejrútban (Folytatás az 1. oldalról) elfoglalt állásaikba. A határozat elítéli Izraelt, amiért nem hajtja végre a csapatvisszavonásra felszólító korábbi BT-határozatokat. A szavazást megelőző nem hivatalos tanácskozásokon a testület tagjai többször enyhítettek a spanyol—jordániai közös javaslat megfogalmazásain —, hogy elkerüljék az Egyesült Államok vétóját. A szavazás után az amerikai képviselő kijelentette, hogy a határozat szövege amerikai szempontból még mindig nem kielégítő, mert nem követeli egyértelműen a PFSZ erőinek kivonulását Nyugat- Bejrútból. A határozat egyik bekezdése szerint, a Biztonsági Tanács „tudomásul vette, hogy a PFSZ úgy döntött: kivonja fegyvereseit Bejrútból”. Csütörtökön újabb tűzszünet lépett életbe Nyugat- Bejrútban- közölte Henry Brecht kairói amerikai ügyvivőre hivatkozva az AFP francia hírügynökség. A helyszíni jelentések a harci cselekmények hevességének csökkenéséről adnak hírt, de más források szerint az izraeli csapatok harckocsik, ágyúnaszádok és a tüzérség támogatásával folytatják előrenyomulásukat Nyugat-Bejrútban, és az ostromlott főváros kulcsfontosságú útkereszteződéseihez közelednek. Szalah Khalaf (Abu Ijad) az El Fatah palesztin szervezet központi bizottságának tagja csütörtökön kijelentette: a PFSZ őszintén gondolja, hogy harcosai készek elhagyni Bejrútot , de nem félelemből, vagy gyávaságból, hanem azért, mert tekintettel vannak a sokat szenvedett libanoni népre. Az AFP francia hírügynökség felhatalmazott Palesztinai forrásra hivatkozva ugyancsak azt jelentette, hogy a Palesztinai Felszabadítási Szervezet csütörtökön ismételten megerősítette: harcosai készek elhagyni Bejrútot, de mindeddig nem született egyezmény a távozás körülményeiről. Az Egyesült Államok csütörtökön felszólította Izraelt, hogy vonja vissza csapatait azokba az állásokba, amelyeket augusztus 1-én birtokolt, mielőtt behatolt volna Bejrútba — jelentette be a Fehér Ház szóvivője. A felhívást Ronald Reagan amerikai elnök Menahem Begin izraeli miniszterelnökhöz elküldött levele tartalmazza. Jövő héten kedden vagy szerdán összeül a 22 országot tömörítő Arab Liga csúcskonferenciája a tunéziai Monastirban — közölték különböző félhivatalos, de meg nem erősített jelentések. Állítólag 20 tagország és a PFSZ kap rá meghívót. Szombaton az arab külügyminiszterek már összejönnek Tuniszban, hogy előkészítsék a csúcsot — közölte az Egyesült Arab Emírségek hírügynöksége. Fahd szaúd-arábiai uralkodó telefonbeszélgetést folytatott Reagan amerikai elnökkel. Fahd az izraeliek libanoni barbár támadásainak veszélyes következményeire hívta fel az amerikai elnök figyelmét. A szaúdi uralkodó felszólította Reagan elnököt, hogy mielőbb intézkedjék az izraeli agresszió kiterjesztésének megfékezésére. (MTI, AP, Reuter) Sabib Zehdi Terzi, a PFSZ állandó ENSZ-megfigyelője (jobboldali) és Ghasszan Tueni libanoni ENSZ-képviselő, a BT libanoni helyzettel kapcsolatos vitáján TELEFOTÓ - MTI Külföldi Képszolgálat Tokió Indira Gandhi megbeszélései Szuzuki Zenkoval Az Egyesült Államokban tett hivatalos látogatásáról hazatérőben, csütörtök délután kétnapos nem hivatalos látogatásra a japán fővárosba érkezett Indira Gandhi indiai kormányfő. Még a nap folyamán került sor a házigazdájával, Szuzuki Zenko miniszterelnökkel való tárgyalásaira. Szuzuki este díszvacsorát adott vendége tiszteletére. Indira Gandhi utoljára 13 évvel ezelőtt járt a szigetországban. Mostani látogatását a tokiói külügyi hivatal fontos eseménynek minősítette a két állam kapcsolatainak, valamint Japán és a délnyugatázsiai országok viszonyának szorosabbra fűzése szempontjából. Szakuraucsi Josio külügyminiszter augusztus végén készül Indiába és Pakisztánba. (MTI) OlaszországÚjabb kormányválság lényegei Afganisztán Terroristák felszámolása Újabb kormányválság fenyeget Olaszországban, miután szerdán egy — a szocialista párti pénzügyminiszter által előterjesztett — javaslatot nem fogadott el legalább 30 kereszténydemokrata párti képviselő. Válaszul a szocialista miniszterek bojkottálták a kormány csütörtöki ülését. Rino Formica pénzügyminiszternek az olajkereskedelem fölötti szorosabb ellenőrzés megvalósítását célzó tervezetét az ötpárti koalíciós kormány már jóváhagyta. A parlamenti titkos szavazáson azonban „elvérzett” a javaslat, és egyértelműnek tűnik, hogy a DC soraiban kell keresni az ellenvéleményen levőket. (Reuter, DPA) Salvador bizonyítványa Bár Salvador mostanában ritkábban kerül az újságok címoldalára, a közép-amerikai országban továbbra sem hallgatnak a fegyverek. A polgárháború 1979 óta majd negyvenezer áldozatot szedett. Pontos adatokat azonban senki nem tud mondani, sem az emberi jogok megsértésének eseteit regisztráló egyházi és egyetemi szervezetek, sem kormányforrások. Ez utóbbiak, meglehet, nem is akarnak. Sok gyilkosságra csak hónapok elteltével derül fény. A Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front harcosai több tartományt ellenőriznek, de az egész ország területén hajtanak végre akciókat. A kormánykatonák megtorló hadműveletei sorra kudarcba fulladnak, pedig a legújabb jelentések szerint már a hondurasi hadsereg egységei is részt vesznek a gerillabázisok elleni támadásokban. „Tisztán katonai megoldás keresése nem járható út. Csupán elnyújtja a konfliktust, egyre inkább kimeríti az országot, hatalmas anyagi és emberáldozatokkal jár. Sikerei és jelentős katonai akciói ellenére a baloldal nem képes győzelmet aratni, de nem képes a hadsereg sem. Véleményem szerint elkerülhetetlen a tárgyalások megkezdése” — fogalmazta meg nemrégiben a spanyol Argumentos folyóirat munkatársának adott nyilatkozatában Ignacio Ellacuria, a salvadori egyetem pap-rektora. A politikai és katonai patthelyzetben a márciusi választások sem hoztak megldást. Sőt, inkább további angodalmakat okoztak, lévén, hogy teret nyert a kompromisszumokra, reformokra, a baloldallal való párbeszédre legkevésbé hajló szélsőjobboldal. A homlokzatot pedig kevéssé szépíti, hogy az elnöki székbe ideiglenesen — az Egyesült Államok San Salvador-i nagykövetének és a washingtoni segélycsatornák bedugulásától tartó hadseregnek az együttes nyomására — egy „függetlennek” nevezhető politikus, több diktatórikus kormányzat szürke eminenciása, az egyik legnagyobb bank elnöke, Alvaro Magana került. A szélsőjobboldal szava dönt azonban az alkotmányozó nemzetgyűlésben, amelynek Salvador új alapokmányát kellene kidolgoznia, s az elnökválasztásokat kellene előkészítenie. A salvadori belpolitika formálásába meglehetősen nagy beleszólási jogot kapott a képviselőház elnökévé választott Roberto D’Aubuisson őrnagy, akinek kegyetlenkedései miatt az egyáltalán nem szép lelkű hadseregből korábban távoznia kellett. Az előző amerikai nagykövet az őrnagyot csak mint „beteges gyilkost” emlegette, s bizonyítékokkal igazolta, hogy lelkén szárad San Salvador köztiszteletben állott érsekének, Oscar Arnulfo Romerónak a meggyilkolása. Nem kaptak hát könnyű feladatot a Reagan-kormányzat Latin-Amerikával foglalkozó szakértői, amikor a salvadori helyzet javulásáról kellett jelentést készíteniük. Ahhoz ugyanis, hogy tovább folyósíthassa a salvadori rezsim létfenntartásához elengedhetetlenül szükséges katonai és gazdasági segélyeket. Reagan elnöknek félévente számot kell adnia a kongresszus előtt arról, hogy Salvadorban „összehangolt és jelentős erőfeszítések történnek az emberi jogok nemzetközileg elismert normáinak tiszteletben tartására, hogy a salvadori kormány ellenőrzése alatt tartja a fegyveres erőket, előmozdítja a földreform kibontakozását és támogatja a szabad választásokat”. A Reagan-jelentéssel egyidőben az Americas Watch, egyesült államokbeli polgárjogi szervezet 272 oldalas dokumentumban foglalta össze salvadori tapasztalatait, amelyek kevéssé támasztják alá a kormányzat értékelését. Hiszen aligha lehet eredménynek feltüntetni, hogy az elmúlt félévben csupán majdnem háromezer ember esett áldozatául a szélsőjobboldali szervezetek terrorakcióinak, míg az ezt megelőző hat hónapban több mint négyezer volt a halottak száma. • Nehezen lehet szemet hunyni a salvadori rendőrségnél és a hadseregnél mindennapos, a középkori és a modern technika „vívmányait” ötvöző kínzások felett. Az International Herald Tribune nemrégiben adott hírt egy esetről: a rendőrség kegyetlenül megkínozta a salvadori Zöld Kereszt egyik aktivistáját, aki gyógyszereket osztott a polgári lakosság között. Azzal vádolták, hogy együttműködik a gerillákkal. Alighanem soha nem kerülnek már bíróság elé azok a salvadori kormánykatonák, akik megerőszakoltak és meggyilkoltak négy amerikai apácát, lemészároltak két amerikai mezőgazdasági szakértőt, akik a földreform kidolgozásában segítettek. Korábban a Fehér Ház a bűnösök felelősségrevonását, a segélyek folyósításának egyik feltételéül szabta. Ami a földreformot illeti, a nicaraguai forradalom győzelme után a Carter-kormányzat nagy reményeket fűzött a salvadori reformpolitikához, azt remélve, hogy például földosztással lecsillapíthatnák a forradalmasodó paraszti tömegeket. Az 1979-ben megkezdett földreformnak azonban csupán az első szakaszát hajtották végre, államosítottak néhány nagybirtokot. A középbirtokok kisajátítását azonban azóta is halogatják, sőt, a harmadik, kulcsfontosságú szakaszt, a kisajátított földek szétosztását a nincstelen parasztok között pedig az új, ideiglenes elnök utasítására felfüggesztették, a katasztrofális gazdasági helyzetre hivatkozva. Sőt, kétezer birtokos — a londoni Economist értesülése szerint — éppen nemrégiben kapta vissza korábban kisajátított földjét. A márciusi választásokat — bár a voksolás nagy vesztese, a volt elnök, Napoleon Duarte sem vonja kétségbe az eredmények hitelességét, persze hát végül is ő szervezte a szavazást —, nehezen lehet szabad választásoknak feltüntetni. Elég csak arra emlékeztetni, hogy a szavazás tényét bepecsételték a választók személyi igazolványába. Ezek után pedig az emberek csak az igazolványukat felmutatva kaphatták meg fizetésüket. Egyáltalán nem csodálható, hogy nagy arányú volt a választásokon való részvétel. A salvadori kormányzat ugyanakkor továbbra sem állíthatja, hogy teljes mértékben ellenőrzése alatt tartja a fegyveres erőket. Már Napoleon Duarténak is csupán formális hatalom volt a kezében, soha nem tudta megfékezni a hadsereg túlkapásait. Az új, ideiglenes elnököt pedig a katonák jelölték. A hadsereg egyébként maga is megosztott. Újabban gyakran hallatják hangjukat azok a fiatal tisztek, akik 1979-ben „reformpuccsot” hajtottak végre, s egy ideig bizonyos baloldali erőket is bevontak a kormányzásba. Vezetőjük, Majano ezredes, aki már jó ideje emigrációba kényszerült, feltehetőleg szívesen állna újra élükre, s alighanem készen állna arra is, hogy párbeszédet kezdjen a baloldali erőkkel. Bármilyen is legyen a valódi helyzet, Reagan elnök a kongresszusban mindenesetre jó bizonyítványt állított ki Salvadorról. Ez pedig feltehetőleg azt jelenti, hogy a Magana-kormányzat megkapja a következő pénzügyi évre előirányzott 226 millió dollár összértékű katonai és gazdasági segélyt. S bár feltehetőleg a washingtoni honatyákat sem győzte meg ez a „bizonyítvány”, alighanem úgy vélik, hogy a segélyek megtagadása a független elnök bukását és a szélsőjobboldal teljes hatalomátvételét jelentené. D’Aubuisson és hívei pedig változatlanul a „végső megoldás” mellett kardoskodnak: tűzzel-vassal véget vetni a felszabadító háborúnak, bármekkora legyen is az emberáldozat. Elekes Cva Salvadori kormánykatonák kiképzése egy panamai támaszponton PÉNTEK, 1982. AUGUSZTUS 6. NÉPSZAVA Amerikai politikusok az atomfegyverek befagyasztását követelik a kormánytól Ha az amerikai és a szovjet atomfegyverzet felhalmozását nem sikerül megállítani, a fegyverkezési verseny még gyorsabb ütemre kapcsol — hangzik az a levél, amelyet az atomfegyverkezés befagyasztását és a hadászati fegyverzet korlátozásáról szóló szovjet—amerikai szerződés ratifikálását szorgalmazó kongresszusi határozattervezet kidolgozójához, Clement Zablockihoz intézett a korábbi amerikai kormányzatok több magas beosztású tagja, köztük George Ball, Averell Harriman és William Fulbright. A levél szerzői elítélik Reagan elnök arra irányuló kísérleteit, hogy a kongreszszussal elfogadtasson egy határozati javaslatot, amely azutánra halasztaná az atomfegyverek számának befagyasztását, miután megkötötték az egyezményt csökkentésükről. A Reagan-kormány lényegében az atomfegyverek számának növelését javasolja arra az időre, amíg számuk csökkentéséről folynak a tárgyalások Genfben. A levél rámutat, hogy a kormány 17 ezer egységre kívánja kiegészíteni új fegyvereit, ez pedig az atomfegyverkezési verseny új fordulóját jelenti. Az atomfegyverek befagyasztását szorgalmazó határozat mellett állt ki Thomas O’Neill, a képviselőház elnöke, Edward Markey, Jonathan Bingham, Berkley Bedell, Ted Weiss és még sok más törvényhozó. Ted Weiss demokrata párti képviselő a nukleáris fegyverkezési hajsza elleni első lépésnek minősítette a kongresszus elé terjesztett határozati javaslatot, amely a nukleáris fegyvertárak kölcsönös és ellenőrizhető befagyasztását szorgalmazza, és kijelentette: megítélése szerint a világbékét veszélyeztetik az Egyesült Államok kormányának tervei, hogy erőlteti a neutronfegyverek gyártását és nyugat-európai rendszerbe állítását. Paul Warnke, az Egyesült Államok fegyverzetellenőrzési és leszerelési hivatalának volt igazgatója elítélte a washingtoni kormánynak azt az elhatározását, hogy továbbra is akadályozza a tárgyalásokat a Szovjetunióval és Nagy-Britanniával az atomfegyver-kísérletek beszüntetését kimondó átfogó megállapodásról. Az atomfegyverkísérletek általános és teljes betiltása „erősen korlátozná új nukleáris fegyverek kifejlesztését és elősegítené a nukleáris fegyverkezési hajsza megfékezését” — mondta Warnke. Miközben az Egyesült Államok katolikus püspökeinek bizottsága a békéről és háborúról pásztorlevelet dolgoz ki Hartfordban (Connecticut állam), a püspöki kar jó néhány tagja máris elégedetlenségét fejezte ki a Reagankormánynak az atomfegyverkezés kérdésében tanúsított magatartásával és helytelenítette az elnök keddi fejtegetéseit a „stratégiai elrettentés” politikájáról. A püspökök és érsekek kifogásolták, hogy a kormány elutasítja a nukleáris fegyvergyártás befagyasztását. A pásztorlevelet kidolgozó amerikai katolikus püspökök egyike, Daniel Reilly hangsúlyozta: „Szeretnénk előrelépést látni a leszerelési tárgyalásokon, mégpedig mielőbb.” (TASZSZ, ADN, AP) Genf Plenáris ülés Genfben csütörtökön plenáris ülést tartott a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról és csökkentéséről folyó tárgyalásokon részt vevő szovjet és amerikai küldöttség. (TASZSZ) # A Szovjetunióban csütörtökön Kozmosz—1400 jelzéssel új mesterséges holdat juttattak Föld körüli pályára. # Augusztus 4-én a varsói katonai körzeti bíróság gyorsított eljárás során 4 évi szabadságvesztésre ítélte és állampolgári jogaitól 2 évre megfosztotta a Lenin fémkohászati művek Szolidaritás munkásbizottságának elnökhelyettesét. Japán hitelajánlat a Szovjetuniónak A japán Export-Import Bank hamarosan tárgyalásokat kezd a Szovjetuniónak nyújtandó hitelről, amellyel a Szahalin-félszigeten folyó, közös szovjet—japán olaj- és gázkutatásokat finanszíroznák — jelentette be a bank csütörtökön. A Nihon Keizai Simbun című japán gazdasági lap ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy a kormánynak szándékában áll az Eximbank az olcsó, speciális fejlesztési hitelkeretének növelése. (AP) A Bakhtar hivatalos afgán hírügynökség csütörtökön közölte, hogy újabb ellenforradalmi és terrorista csoportokat számoltak fel Afganisztánban, Fargab tartományban A közlemény szerint a bandák vezetői életüket vesztették, és az afgán hatóságok fegyvereket és lőszerkészleteket, valamint olyan propagandaanyagot foglaltak le, amelyek az ellenforradalmárok külföldi kapcsolatait bizonyítják. Balkh tartományban is felszámoltak egy bandát a Bakhtar jelentése szerint. Ghundan faluban 19 ellenforradalmárt tartóztattak le. (MTI, AFP)