Népszava, 1982. október (110. évfolyam, 230–256. sz.)

1982-10-01 / 230. szám

NÉPSZAVA, 1982. OKTÓBER 1. PÉNTEK Magyar—osztrák közös közlemény (Folytatás az 1. oldalról) az Osztrák Köztársaság, a barátság és a jószomszédság politikáját folytatva, a jelenlegi helyzetben is minden tőle telhetőt megtesz az enyhülés megőrzéséért. Mindkét fél egyetértett abban, hogy a világbéke fenntartása, biztosítása és erősítése a nemzetközi kapcsolatok központi problémája, amelynek megoldásához minden állam aktív hozzájárulása szükséges. Síkraszálltak a fegyverkezési hajsza megfékezésének szükségességéért, tekintettel valamennyi állam biztonságára és a katonai egyensúly lehető legalacsonyabb szinten történő megőrzésére. Mindkét fél üdvözölte a Szovjetunió és az Egyesült Államok között megkezdett tárgyalásokat az európai közép-hatótávolságú nukleáris fegyverek, valamint a hadászati nukleáris fegyverek korlátozásáról és csökkentéséről, s kifejezték reményüket, hogy ezek a tárgyalások mihamarabb pozitív eredményre vezetnek. A kormányfők többek között újólag rámutattak a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentésével és az azzal összefüggő intézkedésekkel foglalkozó bécsi tárgyalások jelentőségére. Kifejezték reményüket, hogy ezeken a tárgyalásokon mielőbb konkrét előrehaladást érnek el. Kiemelték annak nagy jelentőségét, hogy folytatódjék a kelet-nyugati nyílt párbeszéd a jelenlegi nemzetközi problémák megoldása, a kétoldalú és sokoldalú együttműködés fejlesztése céljából.A felek véleménye szerint egy legfelsőbb szintű szovjet —amerikai találkozó lényegi előrehaladást eredményezhetne ebben az irányban. Az európai helyzetről folytatót véleménycsere folyamán a felek rámutattak kormányaiknak a helsinki záróokmány rendelkezéseiből eredő kötelezettségeire. Megerősítették eltökéltségüket, hogy továbbra is hathatósan hozzájárulnak az európai biztonsági és együttműködési folyamat megőrzéséhez, a záróokmány elveinek és ajánlásainak következetes és maradéktalan megvalósításához. Ennek jegyében mindkét kormány arra törekszik, hogy a madridi találkozó további elnapolás nélkül, pozitív eredménnyel mielőbb fejeződjék be, új impulzust adva ezzel az enyhülésnek, amelynek nincs ésszerű alternatívája. Hangsúlyozták egy kiegyensúlyozott, érdemi záródokumentum szükségességét, beleértve a bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekkel és leszereléssel foglalkozó európai konferencia összehívására vonatkozó elhatározást is. Ebben az értelemben a semleges és el nem kötelezett országok — köztük Ausztria — által előterjesztett záródokumentumtervezet megfelelő alapot biztosít a madridi találkozó eredményes befejezéséhez. Mindkét fél elítélte Izrael libanoni invázióját, és síkraszállt a közel-keleti válság átfogó és igazságos politikai rendezésének szükségessége mellett. A két kormányfő meg van győződve arról, hogy egy ilyen rendezés csak valamennyi érdekelt fél — beleértve a Palesztinai Felszabadítási Szervezetet — részvételével valósítható meg. Egy ilyen rendezés alkotórészei a következők: az izraeli csapatok kivonása valamennyi, 1967-ben és azóta elfoglalt arab területről; a Palesztinai nép törvényes nemzeti jogainak megvalósítása, beleértve az önálló államisághoz való jogot; valamint a térség valamennyi állama, közte Izrael biztonságának és szuverenitásának szavatolása. A felek megelégedéssel állapították meg, hogy számos nemzetközi kérdésben álláspontjuk azonos, vagy közelálló. A kormányfők áttekintették a világgazdasági helyzetet, és nyugtalanságuknak adtak kifejezést a tartósan megnyilvánuló kedvezőtlen tendenciák miatt. Egyetértettek abban, hogy a világgazdasági problémák megoldásához a kölcsönös előnyökre épülő nemzetközi gazdasági együttműködés fejlesztésén, a meglevő korlátok fokozatos lebontásán keresztül vezet az út. A kétoldalú kapcsolatok megvitatása során a kormányfők egybehangzóan megállapították, hogy a két ország kapcsolatainak az utóbbi években bekövetkezett dinamikus fejlődése jó alapot nyújt az együttműködés folytatásához és elmélyítéséhez. Megelégedéssel állapították meg, hogy a magyar —osztrák kapcsolatok a különböző társadalmi rendszerű országok együttműködésének meggyőző példáját adják.A kormányfők megkülönböztetett figyelmet szenteltek a magyar—osztrák gazdasági kapcsolatoknak. Kifejezték elégedettségüket, hogy legutóbbi találkozójuk óta is folytatódott a gazdasági együttműködés szélesedése, bővült a kereskedelmi forgalom. A magyar—osztrák árucsere-forgalmi és kooperációs vegyes bizottság legutóbbi ülése eredményeinek jegyében egyidejűleg hangsúlyozták, hogy szükségesnek tartják folytatni erőfeszítéseiket a gazdasági és ipari együttműködés állandó erősítése és bővítése, az árucsere-forgalom kiegyensúlyozott és dinamikus növelése érdekében. Kiemelték az energetikai és a harmadik piaci együttműködés fejlesztésének fontosságát. A kormányfők aláhúzták a vízumkényszer megszüntetéséről 1979. január 1-én életbe lépett megállapodás jelentőségét, amely hozzájárul a két állam jószomszédi kapcsolatainak erősítéséhez, az állampolgáraik közötti kapcsolatok intenzívebbé tételéhez. Üdvözölték, hogy még szorosabbá vált országaik együttműködése a kultúra, a tudomány, az oktatás, a környezetvédelem és az idegenforgalom területén. Megelégedéssel nyilatkoztak az ifjúsági és sportkapcsolatokról. A kormányfők ez alkalommal is síkraszálltak a magyar—osztrák együttműködés további elmélyítése mellett, amely nemcsak a két ország lakosságának áll érdekében, hanem a nemzetközi biztonságot és enyhülést is szolgálja. Lázár György miniszterelnök hivatalos magyarországi látogatásra hívta meg dr. Bruno Kreisky osztrák szövetségi kancellárt, aki a meghívást köszönettel elfogadta. A látogatás időpontját diplomáciai úton egyeztetik. (MTI) Brémában felavatták a Santa Cruz-t, a 66 méter hosszú, argentin rendelésre épített tengeralattjárót. A Thyssen-Nordsee-Werke gyárban készült hadihajó 25 csomós sebességgel haladhat, és 270 méter mélyre süllyedhet le telefotó - MTI Külföldi Képszolgálat Táppénzes arány, táppénzfegyelem A Minisztertanács a táppénzrendszer módosításáról, illetve a táppénzfegyelem erősítését szolgáló intézkedésekről szóló 1976. évi határozatának eredményeit értékelve megállapította, hogy az elmúlt években az 1970-es évek elejéhez viszonyítva az arány nem változott, a növekedés tendenciája azonban megállt. A keresőképesség orvosi elbírálása és felülvéleményezése rendjének szabályozása hatására négyhetenként , főorvosi bizottság vizsgálja felül a keresőképteleneket. Új utasítás biztosít elsőbbséget a keresőképtelen betegek intézeti beutalásához. Korszerűbbé vált a munkaköri alkalmasság orvosi véleményezése is, hatását azonban ellensúlyozza, hogy a munkáltatók vállalati érdekből gyakran szemet hunynak az üzemegészségügyi szolgálat szakmai véleménye felett. Az utóbbi években a keresőképtelenség elbírálásában jelentős orvosi állások többségét betöltötték. Az integráció révén kórházi osztályvezető-főorvosok is közreműködnek e tevékenységben. Szakszerűbbé vált a munka, gyorsabbak a kivizsgálások, javult a szabálytalanságok feltárásának lehetősége. Erősödött a táppénzfegyelem is, bár ez sem az állampolgárok, sem az orvosok szempontjából nem kielégítő. Alapos javításra szorul a vállalatok közreműködése a táppénzesfegyelem megszilárdításában, a betegek vállalati ellenőrzésében, ami csak elvétve fordul elő. Igen ritka az indokolt társadalmi bírósági eljárás is. Arra ellenben akad példa, hogy átszervezések, belső foglalkoztatási gondok miatt a vállalat ösztönöz táppénz igénybevételére. Ugrásszerűen javult viszont a termelőszövetkezetek táppénzfegyelemmel kapcsolatos együttműködési készsége. Hasonlóképpen jó együttműködés alakult ki országszerte a tanácsi vezetés és a szakszervezetek budapesti, megyei bizottságai között. Városi és járási szinten azonban változatlanul sok a hiányosság, amit kevéssé ellensúlyoz a társadalombiztosítási igazgatóságok orvosainak ellenőrző tevékenysége, és a viszonylag kis számú laikus táppénzes ellenőr. Az ágazati szakszervezetek közreműködését dicséri a rendkívüli felülvizsgálatok kezdeményezése, amelyeknek már puszta hírére sokan keresőképessé válnak, de sajnos többnyire csak átmenetileg. Köztudomású, hogy a határozat óta a táppénz összegét a tárgyévet megelőző naptári évben elért kereset alapján számítják, ami a betegeknek hátrányos, a visszaélések lehetőségét pedig nem ellensúlyozza eléggé. Hasonlóképpen nem hozott érdemi változást az 1,3 napos táppénz vállalati elszámolása sem. A gyermekápolási táppénz az utóbbi három évben 0,5 százalékos emelést hozott. Gyermekápolás miatt naponta mintegy 20 ezren vannak távol munkahelyüktől. Tavaly naponta 555 ezerrel voltak többen táppénzben üzemi balesetek miatt az egy évvel korábbinál. A jelentős emelkedés az 1981. január 1-én életbe lépett rendelkezés hatása: a munkába menet és a hazatérés közbeni közúti baleset szintén üzemi balesetnek számít. L. M. 3 A MUNKATERTAMÁCS TÁRGYALTA Intézkedések a lakásgazdálkodás fejlesztésére Az MSZMP Központi Bizottsága és a Minisztertanács 1982. április 7-én — széles körű társadalmi vita után — irányelveket fogadott el a lakásépítés és -fenntartás, a lakáselosztás és -gazdálkodás fejlesztésére. A Minisztertanács csütörtöki ülésén megtárgyalta és jóváhagyta az ezzel kapcsolatos állami intézkedéseket. A Minisztertanács megállapította, hogy a lakáshoz jutás esélyei egyenlőtlenek. A lakásépítéssel és a lakásfenntartással összefüggő kiadások aránytalanul oszlanak meg az állam és a lakosság, illetőleg a lakosság egyes csoportjai között. Jelenleg a lakások 24 százaléka bérlakás. A legnagyobb terhet azok a bérből és fizetésből élő családok viselik, akik saját tulajdonukban levő lakásokban laknak, vagy ilyen lakást építenek, illetve vásárolnak. Nem megfelelő a meglevő lakásállománnyal való gazdálkodás, az új lakások építése még nem tud lépést tartani az igények növekedésével, ezért a városokban élő fiatal házaspároknak sokáig kell lakásra várakozniuk. A lakáscserék száma kicsi, s a jelenlegi pénzügyi feltételek nem is ösztönzik kellően cserére a lakosságot. A lakásépítésre és -vásárlásira, illetőleg a lakásfenntartás céljára adható állami támogatás nem igazodik eléggé a családok jövedelmi és szociális helyzetéhez. Az állami támogatás csak a települések egy részére, csak bizonyos építési formákra és foglalkozási rétegekre terjed ki, a lakásfenntartás költségeihez pedig csak a bérlakásban élők kaphatnak állami hozzájárulást. A Minisztertanács az ellentmondások mérséklése vagy teljes feloldása érdekében 1983. január 1-i hatállyal módosítja a lakáselosztás, valamint a lakásépítés állami támogatásának rendszerét az alábbiak szerint: — A lakáshoz jutásban néhány éven belül általánossá válik a fokozatosság. A városban élő fiatal házaspárok első lakásként szerényebb komfortfokozatú és kisebb alapterületű lakást vagy önálló lakrészt kaphatnak. Következő lakásukat — a család szociális és jövedelmi helyzetéhez igazodó feltételekkel — tanácsi lakáskiutalás útján, cserével, vagy önerőből való építkezéssel, illetőleg vásárlással szerezhetik meg. — Az állami lakásellátás keretében továbbra is tanácsi bérlakást kaphatnak az erre rászoruló kis jövedelmű és több gyermekes családok. E családok változatlanul az 1981-ben megállapított mértékek alapján fizetnek használatbavételi díjat. A jövőben korlátozott számban olyan családok is bérlakáshoz juthatnak, amelyek jövedelmi helyzetüknél fogva ugyan nem jogosultak erre, de nem kívánnak lakástulajdont szerezni. E családoknak azonban vállalniuk kell, hogy megfizetik a jogszabályokban előírt használatbavételi díj többszörösét és a valóságos fenntartási költségeknek megfelelő nagyobb lakbért. A tanácsok csökkentik a szanálás miatt és a népgazdasági érdekből kiutalt bérlakásoknak a számát. Az új és a megüresedő lakásoknak a korábbinál nagyobb részét csereigények kielégítésére használhatják fel. Azoknak a bérlőknek, akik nagyméretű lakásukat a tanács révén kívánják kisebbre cserélni, a használatbavételi díj kétszeresének-háromszorosának megfelelő öszszeget térítenek vissza. A tanácsok és más szervezetek (például az OTP, az ingatlanközvetítő) fokozottabban bekapcsolódnak a személyi tulajdonú lakások visszavásárlásába és újraértékesítésébe, s ezt a tevékenységüket lakossági szolgáltatásként végzik. A lakáscseréket segíti az is, hogy az átírási illeték 12 százalékról 7 százalékra mérséklődik. A Minisztertanács elhatározta a magánerőből való lakásépítés támogatásának korszerűsítését azzal a céllal, hogy mérséklődjenek a lakásépítés pénzügyi feltételeiben mutatkozó indokolatlan különbségek a városon, illetőleg a falun élők, a vállalatoknál, intézményekben és szövetkezetekben dolgozók, valamint a különféle építési formák között. Az állami támogatás 1983. január 1-től a családok szociális helyzetéhez igazodik, amit legjobban a családtagok, illetve a gyermekek és az eltartottak száma tükröz. A jövőben a családi házat építők is kapnak gyermekenként 30 ezer forint, nagykorú eltartottakra pedig 20 ezer forint vissza nem fizetendő támogatást. A lakásépítőknek és a lakásvásárlóknak egységesen 3 százalékos kamatra és 35 éves törlesztési időre adható építési kedvezményes kölcsön. A nagyobb létszámú családok az átlagosnál több hitelt kaphatnak. Indokolt esetben a hitel-visszafizetés első öt évére törlesztési kedvezményt (haladékot) lehet kérni. A több szintes vagy csoportos telepítésű lakóházak építésére adható kedvezményes kamatozású kölcsön a szociálpolitikai kedvezménnyel csökkentett építési költségek legfeljebb 70 százalékáig, a családiház-építés esetében pedig azok 60 százalékáig terjedhet. Azoknak, akik az átlagosnál nagyobb vagy költségesebb, igényesebb lakást építenek, többletköltségeik egy részének fedezetéül nagyobb kamatterhű, rövidebb lejárati idejű kölcsön is adható. Az építési hitelek összegének felső határát a Minisztertanács évente határozza meg a hitelpolitikai irányelvekben. A jövőben a dolgozók szélesebb köre részesíthető munkáltatói támogatásban. Az állami költségvetésiből nyújtott támogatás megszűnik, s a munkáltatók (vállalatok, szövetkezetek, intézmények) maguk dönthetik el, hogy dolgozóik közül kiket és milyen mértékben támogatnak. A lakásépítésre és lakásvásárlásra adható — viszsza nem térítendő — támogatások és a kölcsönök forrásai a vállalati gazdálkodás eredményességével összhangban alakulnak. — A tanácsi értékesítésű (szövetkezeti) lakásjuttatási forma fokozatosan csökken. Az állami támogatás 1985 végéig megszűnik. A lakóházfenntartás állami támogatásának csökkentése érdekében a lakbérek 1983. július 1-től átlagosan 130 százalékkal emelkednek. Annak érdekében, hogy a bérlők kiadásai ne növekedjenek ugrásszerűen, az állami lakások bérlői — 1988-ig fokozatosan csökkenő mértékben — állami hozzájárulást kapnak. E hozzájárulás összege 1983-ban a lakbértöbblet 70 százaléka lesz. A lakbérnövekedés ellensúlyozására az arra legjobban rászoruló nagycsaládosok és nyugdíjasok szociális támogatást kapnak. A lakbérek emelésének mértéke a lakások használati értéke szerint eltérő: a komfort nélküli lakások havi bére négyzetméterenként 2,40 Ftról 4,50 Ft-ra, a félkomfortos lakásoké 3,60 Ft-ról 7,50 Ftra, a komfortos lakásoké 5,40 Ft-ról 12 Ft-ra, az összkomfortos lakásoké pedig 6 Ftról 15 Ft-ra változik. A tanácsok legfeljebb az új lakbér 50 százalékáig mérsékelhetik azoknak a lakásoknak a bérét, amelyeknek az épületen belüli elhelyezkedése, a műszaki állapota vagy a környezete kedvezőtlen. Az állami tulajdonú szükséglakások lakbére nem emelkedik. A jelenleginél nagyobb mértékben lesz mód arra, hogy a lakbéreket — a lakásnak a településen belüli fekvésétől (zöldövezet, városközpont) függően — az új lakbér 25 százalékáig növeljék. Azokban az egy-két lakásos épületekben, ahol kizárólag a bérlőké a kerthasználat joga, a növelés felső határa további 20 százalék lehet. A lakbért az ingatlankezelő szervezetek állapítják meg, s 1983 március végéig írásban közlik a bérlőkkel. A bérlőknek az új lakbérekkel kapcsolatos észrevételeit és az esetleges vitás kérdéseket a tanácsok bírálják el 1983 márciusától június végéig. A lakbérek rendezése kiterjed az állampolgárok tulajdonában levő, de bérbe adott lakásokra is. Az úgynevezett kötött bérű lakások lakbérét a bérbeadó az állami lakásokéval azonos mértékben állapíthatja meg. — A három- és több gyermekes családok egységesen havi 150 Ft szociális támogatást kapnak. Ezt azok is megkapják, akik 1983 után válnak nagycsaládossá. — A nyugdíjas bérlők közül azoknak jár szociális támogatás, akiknek — eltartottaikat figyelembe véve — egy személyre jutó havi nyugdíja nem haladja meg az 5000 Ft-ot. A támogatás az 1983. évi lakbértöbblet mértékéig, de legföljebb havi 150 Ft-ig terjedhet. A lakásbéremelés után nyugdíjassá váló bérlőknek a tanács vagy a nyugdíjintézet — igénylés alapján — kivételes szociális támogatást adhat. — A nagycsaládos bérlők a családi pótlékkal, a nyugdíjasok pedig a nyugdíjjal együtt kapják meg a szociális támogatást. — Azok a bérlők, akik jogos lakásigényüket nagymértékben (két vagy több szobával) meghaladó nagyságú lakásban laknak, sem állami hozzájárulást, sem szociális támogatást nem kapnak. 1983 júliusától az új és a felújított lakásokban a berendezési tárgyak javításának és kicserélésének költsége a bérlőket terheli. A jövőben a bérlők közvetlenül részt vállalhatnak lakóházuk fenntartásában, s ezzel a céllal bérlőközösséget alakíthatnak. Ugyanakkor az ingatlankezelő szervezetek szolgáltatásainak színvonalát emelni kell. E szervezetek elsősorban házkezelői szolgáltatásokat (karbantartást és üzemeltetést) végeznek majd, továbbá műszakilag és gazdaságilag előkészítik, lebonyolítják a lakóház-felújításokat. A lakásgazdálkodási elvek alkalmazásában bővül a helyi tanácsok önállósága. A jövőben a tanácsok komplex módon határozzák meg a lakásszükségletek kielégítésének legésszerűbb módját, vagyis azt, hogy meglevő forrásaikból menynyit használjanak fel állami lakásépítésre, a magántulajdonú lakások terület-előkészítésére, illetőleg felújításra, korszerűsítésre, az infrastruktúra (víz-, villany-, úthálózat stb.) ferjesztésére. A lakásigénylések nyilvántartásának pontosítása céljából a tanácsok 1983-ban elrendelik az igénylések megújítását. A tanácsrendeletekben az igénymegújítást, illetőleg új igénylés beadását igénylési díj letétbe helyezéséhez köthetik. A letét elsősorban előtakarékosságul szolgál, amit beszámítanak a kiutalt lakás használatbavételi díjába, illetőleg értékesítési árába. A lakásigénylés visszavonásakor a tanácsok a letétbe helyezett öszszeget kamataival együtt visszafizetik. Ahol a tanácsok igénylési letét elhelyezését rendelik el, annak mértékét a lakásigénylő család jövedelmi, vagyoni és szociális helyzetétől, továbbá az igényelt lakás jellegétől és nagyságától függően szabják meg, s tanácsi bérlakásoknál a lakás-használatbavételi díj mintegy 10 százaléka lehet. A lakáshoz való jutásnak 1983. január 1-től érvényes részletes feltételeit s a lakásra várók előtakarékosságának formáit és mértékét a tanácsok — a helyi adottságoknak megfelelően — helyi lakásrendeletekben szabályozzák.* A kormány- és miniszteri rendeletek a Magyar Közlönyben jelennek meg október első felében, a helyi tanácsrendeleteket novemberben hirdetik ki. (MTI)