Népszava, 1983. június (111. évfolyam, 128–153. sz.)
1983-06-22 / 146. szám
A Légió a Farkas-völgyben Klapka-légió címmel nagyszabású történelmi filmet forgatnak a Farkas-völgyben. A Magyar Televízió produkciójában a főszerepet - Klapka tábornokot - Tordy Géza alakítja. Partnerei: Koncz Gábor, Mensáros László, Reviczky Gábor, Koltay János, Juhász Jácint és Nagy Gábor. A látványos tömegjelenetekkel tarkított történelmi játék operatőre: Gulyás Buda. Rendező: Hajdúfy Miklós. Danis Barna felvételei Mensáros már jelmezben Még egy utolsó megbeszélés Hajdúfy Miklós rendező Együtt a csapat Kamera: indul! 6 Boglárlellétől Siófokig Százezrek művelődése, szórakozása Ugyanúgy, mint a múlt nyáron, az idén is végigjártam a Balaton déli partját, Siófoktól Boglárlelléig, hogy a júniustól szeptemberig ott nyaraló, üdülő, kempingező több százezer ember, s természetesen a helyi lakosok művelődési, szórakozási lehetőségeiről tájékozódjam. Nem térhetek ki minden rendezvényre, részletre, csak néhány példát említhetek, beszélgetésekből idézhetek. De talán így is sikerül jelzést adnom az egészről, arról, hogy milyen jellegű rendezvények, kulturális lehetőségek várják azokat, akik a nyárból hosszabb-rövidebb időt a nagy tó partjának ezen a szakaszán töltenek. Színpadon és hajón Siófokon a Dél-balatoni Kulturális Központ a nyári (és nemcsak a nyári) helyi és környékbeli művelődési élet legfontosabb szervezője. A leggazdagabb programot kínáló is egyben. Június eleje óta, s július 18-ig látható a földszintjén a Czóbel Bélaemlékkiállítás. Most 17-én karikatúrakiállítás is nyílt az épületben — az immár több éves hagyománynak megfelelően — Dluhopolszky László műveiből, amely augusztus 1-ig látható. Készülnek más kiállításokra is, szerveznek gyermekműsorokat, egyebeket. Róka László igazgatóhelyettes elmondta, hogy a KISZ KB nyári színházának produkciói közül mindegyik látható lesz Siófokon. Tavaly befejeződött a siófoki szabadtéri színpad felújítása. Ha az időjárás engedi, a modern színpadot igyekeznek jól kihasználni. Folytatódnak az idén is az Egy élet dallama című Kálmán Imre-műsor előadásai. Ezt más településekre is elviszik, egészen Keszthelyig, Nagykanizsáig, illetve Kaposvárig. Lesznek könnyűzenei rendezvények is. Egy-egy alkalommal fellép egy népi együttes a Fülöp-szigetekről, s egy kambodzsai táncegyüttes. Pege Aladár és együttese kinn a vízen, hajón ad koncertet több alkalommal. — Itt, a művelődési központban, az IBUSZ-szal közösen, szervezett formában néptáncesteket hirdetünk — folytatta az igazgatóhelyettes. Hivatásos és amatőr együttesek egyaránt szerepelnek a műsorokban. Az utóbbiak között van a helyi Balaton Néptáncegyüttes, amelyik ebben az évben húszéves. A közönségszervezésben, ezeknél az esteknél is, más műsoroknál is az idegenforgalmi hivatalokon kívül sokat segítenek az üdülők, a szállodák. A kép, mint ebből a rövid felsorolásból is látható, biztató. A könnyűzenei rendezvények, a folklórműsorok, a gyermekműsorok száma, választéka kielégítőnek mondható. A kiállításokra sem lehet panaszunk. Vidám, könnyedebb szórakoztató műsorokban sincs hiány. S amikor mindezt sorolom, gondolok a szakszervezeti üdülőkre is, amelyek ugyancsak nagyon sokat tesznek a művelődési lehetőségek biztosításáért, a kulturált szórakozásért. Ami gond maradt: a színházi műsorok hiánya. Évtizede folyamatosan kevés van belőlük, a fajsúlyosabbakból pedig az idén még kevesebb mint eddig. Vajon a Balaton-part megfelelő nyári színházi ellátása már sohasem oldódik meg?! Mátyás István Kezdem utam végpontjával, Boglárlellével, valóban csak jelzésszerűen. A már évekkel ezelőtt kiállítóteremmé alakított két kis, hangulatos kápolnában ezúttal is egymást váltják a kiállítások. A domboldali szabadtéri színpadon viszont az idén nélkülöznünk kell a kaposvári színház vendégszereplését. Helyettük a KISZ KB úgynevezett nyári színházának produkcióiból láthatnak az érdeklődők. Ezek a műsorok a KISZ KB pályázata alapján válogatódtak össze, különböző színházak fiatal művészeinek munkájaként kerülnek a Balaton partjára s az ország más vidékeire. Tavaly kezdődött ez, most nyáron folytatódik. A műsoron többek között Katajevtől a Bolond vasárnap, Shaffertől a Black comedy, Jacobitól a Leányvásár, valamint különböző összeállítások. Balatonföldvár szabadtéri színpadán hagyományosan láthatók az idén is például folklór- és könnyűzenei műsorok. Ideális környezetben Jeles napok Balatonföldvárról, de akár Siófokról és más településekről is érdemes elmenni Balatonszemesre, a most 11-én nyílt és augusztus 31-ig megtekinthető Latinovits Zoltánemlékkiállításra. Különböző relikviák, kinagyított fotók, színházi plakátok segítségével felidézhetjük magunkban egy tüneményesen ívelő és sajnos korán megszakadt színművészi pálya emlékezetes állomásait, maradandó pillanatait. „Megsiratni való, hogy mint a többi veszélyes sorsú zsenit, őt sem tudtuk megtartani’’ — olvashatjuk az egyik nagyított fényképen Illyés Gyula szavait, saját kézírásával. Szántódpusztán, az Idegenforgalmi és Kulturális Központban továbbra is látogatható a Pálóczi Horváth Ádám-emlékszoba, a helytörténeti, az agrártörténeti és a többi kiállítás. A három éven keresztül nagyon sokak nagyon jó szabadtéri mozi is működik itt. A parthoz, számos szakszervezeti üdülőhöz és a szállodához közeli üdülőhelyi klubban esténként diszkó várja a fiatalokat. Hirdet a klub ezenkívül koncerteket, kaszkadőrbemutatót, pantomimestet két alkalommal (az egyik már megvolt, a másik augusztusban lesz), bábelőadásokat gyermekeknek, néptáncműsort szinte hetenként, s július elején a Rajkó Zenekar vendégszereplését. Örömmel tapasztaltam az utóbbi három—négy évben, hogy megszaporodtak a könyvárusítóhelyek a Balatonnál. Közülük az egyik itt a földvári üdülőhelyi klub közelében található. Azért említem külön, mert itt vásárolhattam könyveket az üvegajtóra kiírt nyitvatartási idő lejárta után is. „Addig kell nyitva tartani, amíg vevő van. Miért ne olvashatna valaki egy jó könyvet este akkor is, ha csak késő délután vetődött errefelé” — hallottam örömmel az elárusítótól, által megcsodált Ló és lovas a magyar képzőművészetben című tárlatot azonban újabb váltotta fel: Jeles napok a képzőművészetben. A népi élet, a falu ünnepeit mutatja be festmények és szobrok segítségével, a születéstől a halálig. A Magyar Nemzeti Galéria anyagából válogatott tárlatot N. Pénzes Éva és Pogány Ö. Gábor rendezte. — A pincében Kőhegyi szőlő címmel nyílt új állandó kiállításunk — mondta Szabó Miklós, a központ vezetője. — Annak idején Zamárdi-Kőhegyen nagyon komoly szőlőművelés folyt, ezt idézzük meg. Két újabb épület rendbehozása is elkészült tavaly óta itt a területünkön, egy istálló és egy ól. Épül az akváriumunk, pontosabban több mint húsz akvárium, amelyekben a Balaton élővilágát mutatjuk majd be. Valószínűleg jövőre már megnyithatjuk. Az idén is lesznek olyan rendezvényeink, mint például a kutyakiállítás, a díjugratólovas-verseny, a régi magyar ze nék-nyári klub Siófokon, közvetlenül a vízparton, új üdülőhelyi klub nyílt. Nagyon szép kivitelű és berendezésű épület, terasszal, játékautomatákkal, háromszáz embert befogadó színházteremmel. Május 12- én nyílt, amikor egyben Szekeres Erzsébet textilművész kiállítását is megnyitották benne. Ősztől újabb kiállítások lesznek. A klub a művelődést és a szórakozást egyaránt, egyszerre szolgálja, mint Balassa Béla klubvezető mondta. A helyi lakosokat és a nyaralókat egyaránt kiszolgálja. Szünnapot nem tart. Télen is, nyáron is nyitva van, csak a téli időszakban nem reggeltől, mint most, hanem kora délutántól. Közvetlen közelében vannak az ismert siófoki szállodák, s vonzáskörzetébe tartozik egy sor üdü-nét megszólaltató hangversenyek, valamint augusztus 21- én a II. nemzetiségi néptáncos-találkozó élő, bennük összesen mintegy háromezer férőhellyel turnusonként. Az üdülők közül több télen is üzemel. A klub a gyermekeket bábszínházi műsorokkal, Rodolfo fellépéseivel várja. A programok nagyobb része azonban a felnőtteknek szól. A húsz-, huszonöt éveseknél idősebbeknek, felső korhatár nélkül. Néptáncestek, hangversenyek, előadóestek várják a betérőket. Rossz időben újságokat, folyóiratokat, sakkot, játékautomatákat kínálnak. Esténként zenés-táncos helyként működik. De olyasmi is belefér a klub programjába, mint például a július 15—17. között rendezendő hobby szörfnapok, amelyen csak amatőrök nyerhetnek, vagy ugyanakkor a MÁV népművészeti és műtárgy aukciója. SZERDA, 1983. JÚNIUS 22. NÉPSZAVA A rádió mellett MÚLTUNK KÚTJAI Mélységesen mély a múltnak kútja — vallja az a műsor is, amely — több folytatáson át — a magyar őstörténet legmélyebbe próbál hatolni. Lukácsi Béla szerkesztő-műsorvezető aktív közreműködésével a legismertebb szaktekintélyek sorakoznak föl, hogy tudásuk legjavát nyújtsák, hogy a legújabb kutatási eredményeket építgessék be a köztudatba. Mert mindig van „legújabb” eredmény, amiről a közönséges halandó az iskolakönyvelőből kinővén, csakis akkor szerezhet tudomást, ha odafigyel a tévére, rádióra. A Múltunk kútjai egyszerre felel meg a korrekt információnyújtás, a tudálékosság nélküli tudományosság, a szakszerűség, és a szórakoztató műsor megkívánta feltételeknek. Úgy tudja ismertetni a legfrissebb régészeti, antropológiai eredményeket, hogy szinte lázba jövünk tőle, olyan frissen, elevenen „láttatják” a rovásírásos feliratokat, a székelység eredetproblematikáját, az ősmagyarok temetkezési szokásait, és egyúttal ugyanilyen lüktető elevenséggel korrigál tévhiteket, meggyökeresedett babonákat. Csak azt sajnálhatja az ember, hogy meglehetősen rossz műsoridőt kapott az adás, hétköznap reggel fél kilenc és kilenc között ugyan ki is van rádiókörelben a nagymamákon és a rádiókritikusokon kívül? NINCS UBORKASZEZON Nem mint műsorhoz, hanem mint problémához szólok ezúttal hozzá a 168 óra riportjaihoz. A mindig éllénk figyelmet keltő szombat délutáni program — nyár lévén — mégsem mutatja az uborkaszezon jeleit. Külpolitikai összeállítása — Bolgár György szerkesztőnek köszönhetően — igazán ideálisan aktuális volt, napi kérdésekre tudtak megfontolt alapossággal reagálni. Baranyai Ilona moszkvai tudósító ezúttal is kitett magáért, gyorsan és szakszerűen elemezte a legújabb eseményeket, megelőzve ezzel a napilapokat is. Azon viszont csodálkoznom kellett, hogy a „Gyivis” gyerekek lakásbejelentéséről, illetve az ezzel kapcsolatos legújabb elképzelésekről nem tudtak a rádióban, már a tévéből hallhattuk, milyen tervezetek készülnek az állandó lakásbejelentés megoldására. Miután a gyerekek életében az állami nevelőotthon az átmeneti, a leghelyesebb lenne a korábbit, a szülői lakcímet megtartani állandó lakóhelyül, így a „nagy sehová” ibseni tátokzatosságú kifejezésére sem lenne többé szükség, a gyermeket a családnak kénytelen-kelletlen, vissza kellene fogadnia. Kafkai képzeteket keltett bennem az a riport, amely a tanácsi lakásosztály-vezető bürokratikus alaposságú fogadónapjairól szólt: a rádió riporterét októberre jegyezték nála elő. Gondolom, a lassú munkához idő kell... legalábbis így mondja a jó pesti közhely. SZIVÁRVÁNY SZÍNBEN A PÉNZ A vasárnapi Szivárvány színes tarkasággal beszélt életünk fontos eleméről, a pénzről. Jó ötleteket adtak ahhoz, hogyan is „illik” átadni szemlesütve a jattot, hogy valamiképpen meg ne sértsük az átvevőt, hogyan lehet kis fizetésből is spórolni, és egyáltalán, miért járunk az OTP-be oly gyakran. Igaza volt annak a riportalanynak, aki sértetten pattant fel, mit érdekli a riportert, hogy mit kezd a takarékból kivett 700 forinttal. Angliában például ezt az egész riportot nagyon nehezen lehetett volna megcsinálni, annyira nem közügy a pénzügy. Lassan nálunk is szégyelljük bevallani, menynyi a fizetésünk (olyan kevés vagy olyan sok), hogyan gazdálkodunk vele, mennyi a mellékesünk, mennyi a kiadásunk, mennyit adunk hálapénznek, csúszópénznek, borravalónak. Azt hiszem, pénzkiadás a módszereinkről nem szívesen beszélünk, arról sem, ha minket csaptak be, arról sem, ha mi nyertünk valamilyen üzleten. Kis ügyek ezek ugyanis, hiszen tőkés és tőke nem lévén nálunk, korlátok között, ellenőrizhető módon folyik el és folyik be a pénzünk. A Kapás Irén készítette riportból viszont megismerhettünk egy nagyon rokonszenves házaspárt, a férj és a feleség, meg a gyerekek a derűs takarékosság és a derűs élet összefüggéseiből adtak szép leckét. GYERMEKEINK SZUBKULTÚRÁJA Nem hinném, hogy osztatlan tetszést aratott volna a vasárnapi Gondolatjel egyik interjúja. A Városi gyerekek „szubkultúrájáról” esett benne szó, azokról a kis verses malacságokról, rigmusokról, trágár közhelyekről, amelyeket valamennyiünk fia, lánya hazahord a napköziből, oviból, iskolából. S amelyeket valamennyiünk jószándékúan megpróbál nem meghallani, nevetünk rajtuk, vagy egyszerűen tudomásul vesszük létezésük elkerülhetetlenségét. „Petőfi Sándor gatyában táncol” — ilyen és ehhez hasonló, már a Sandokánt is rigmusba foglaló elmeszülemények aligha hozhatók a magyar népdallal közös nevezőre (mint azt a riportból meglepve hallhattuk), gyűjtésük, feltérképezésük ellen nincs ugyan kifogásunk, aki erre specializálja magát, ám legyen, teljék benne kedve. De mindezzel vajon miért traktálják a szülőket és a gyerekeket a főidőben, a főadón? Hogy még nagyobb tere legyen mindennek otthon, és az iskolákban, hogy a gyerek a tudós gyűjtőre hivatkozva hadarhassa e csacska versikéket sorozatban? Az idézett folyóirat ■méltó helye a közlésnek, még a rádióban is elmondhatják, amiit erről gondolnak a gyermekek által kevésbé hallgatott időpontokban. Hasonló témákat ajánlhatnék: plakátátrajzolás művészet, falfirkálásszokások, tankönyv- és füzet lapszéli megjegyzésgyűjtés, pacabemutató stb. Komolyra fordítva a szót: rengeteg fontos, napi aktualitású kulturális ügyről nem esik szó a Gondolatjelben, mert talán nem fér be, hangversenyekről, bemutatókról, moziról, művészetről és oly sok egyébről hiányos a rádió értékítélete, bemutatása. Miért éppen ezt a vitatható értékű, kérészéletű szubkulturális szférát vették célba? Jó, jó, vegyük tudomásul, van ilyen. De annyi más, sokkal fontosabb érték is létezik. Gyűjtse a kacatot, aki akarja. Még én is hozzá tudnék járulni néhány, gyermekem által hazahozott triviális produktummal. Még szellemes is akad köztük. De azért egyik sem méltó arra, hogy a rádió útján terjesszük ... Háry Márta Horizont — A XX. század a karikaturisták szemével címmel nyitottak kiállítást kedden a Gödöllői Galériában. A tárlaton Balázs-Piri Balázs, Brenner György, Dallos Jenő, Lehoczki István és Sajdik Ferenc mintegy száz alkotását mutatják be. — Néptáncfesztivál Gyulán. Pénteken kezdődik Gyulán a háromnapos jubileumi néptánctalálkozó, amely a 35 évvel ezelőtti első országos fesztiválra emlékezve összegzést ad arról, milyen utat járt be a magyar néptáncmozgalom a felszabadulás utáni évtizedekben. *