Népszava, 1984. november (112. évfolyam, 257–281. sz.)

1984-11-21 / 273. szám

NÉPSZAVA 1984. NOVEMBER 21., SZERDA A Hídtörténelem Kevés olyan ország van, amelynek történelme annyira egybefonódott volna hídjainak történetével, mint a miénk. A budapesti hidak múltjáról készültem riportot írni, amikor az anyaggyűjtés kezdeti szakaszán a sze­rencse összehozott dr. Thaly Tiborral, aki A szép hidak városa címmel könyvet írt a fővárosi hidak történetéről. A még kéziratos olvasmány olyan gazdagon és részle­tesen ismerteti hídjaink múltját és jelenét, hogy úgy gondoltam, ennél többet a témáról más nem tudna szólni. Ezért, élve a szerző nagyvonalú engedélyével, az alábbiakban részleteket közlök a megjelenésre váró kéziratból. Egyúttal ki kell fejeznem sajnálkozásomat is, mert egy több mint kétszáz oldalas, illusztrált anyagból egy újságoldalnyira valót csak nagy-nagy igazságtalanságok árán lehet kiemelni. Remélem, a részletek önkényes kiragadása mégis felmutat valamit hídjaink történetéről, s egyúttal hé­zagos képet nyújt az érdekfeszítő olvasmányról. Az őstörténetet taglaló be­vezető sorok szerint a Szent­­­endrei-sziget déli csücskénél az időszámítás előtti harma­dik században a kelták tele­pedtek meg, mivel a sziget csücskénél kiszélesedő, de nem túl mély medrű folyón viszonylag veszélytelen gáz­lót találtak. Ez a természeti adottság, a gázló volt tehát az alapja annak, hogy évez­redekkel később világváros élje majd az életét. S ennek a gázlónak a jelentőségét is­merték föl a rómaiak, akik — idézem a szerzőt: „A gázló védelmére erős katonai tábort létesítettek Aquincum névvel, amely gyorsabban fejlődött, mint a régebbi Pannóniai váro­sok ... és az i. sz. 124-ben már városi joggal rendelkező pro­vinciái szék­hely. Hatezer lé­gionárius táborozott itt, a város lakóinak száma 40 000 főre tehető... Az ősi gázló helyén cölöp­­híd épült. És álljunk meg egy pillanatra, hogy méltas­suk ezt az egyszerű építke­zést, mert ez volt az első híd, amely a budai és a pesti partot összekötötte. Alapja volt tehát a két város kelet­kezésének ... a cölöphíd, amely a Duna szélessége miatt 7—800 méter hosszú lehetett, több mint ezer év­vel előzve meg a későbbi át­hidalásokat, és majdnem két­ezer évvel mai gyönyörű közúti hídjainkat. A hidak előkelő családfájának alapító őséről van tehát szó.” A második „A két város állandó híddal való áthidalásáról Antonio Bonfini... szerint először Zsigmond készített terveket. A pesti oldalon vár jellegű hídfőt építtetett, és a két partot állandó híddal — pons perpetua — kívánta össze­kötni, »de ebben az irigy ha­lál megakadályozta«. Carl Pauisz 1933-ban meg­jelent könyvében írja, hogy Zsigmond uralkodása alatt, 1395-ben hajóhíd volt Pest és Buda között, melyet a vi­harok gyakran elszakítottak. Zsigmond ezért akart kőhi­­dat építeni, amelyből a hatal­mas alapok a pesti Duna­­parton — ott, ahol a Ferdi­­nánd-üzletház áll — még a mi időnkben is láthatók vol­tak.«” A harmadik „1543-ban, amikor a törö­kök 150 évre berendezkedtek Budán és Pesten, olyan hajó­­hidat építettek, amelyet a későbbiekben is majdnem minden évben újra helyreál­lítottak. Télire a hajókat és a hídanyagot védett helyen tárolták ... Korabeli szemtanúk leírá­sa szerint 1573-ban a hajó­híd hossza 700 méter, széles­sége 7 lépés (6 méter) volt. Ortelius... azt írta, hogy az áthaladáshoz fél óra szüksé­ges és a közepét igen gyor­san kinyitották kis és na­gyobb hajók számára.” A repülő „Edvvi Illés Aladár azt írja Budapest Műszaki Útmutató­jában, a régi hidakkal kap­csolatban, hogy az első röpü­lő híd Pest és Buda között 1736-ban létesült. Ezt a té­ves adatot a későbbiekben más várostörténészek is át­vették, holott már Schmall is azt írja krónikájában, hogy 1701-ben a pesti tanács Len­­ner János ácsmesterrel elké­szítteti az első kompot, azaz röpülő hidat...” A negyedik A XVIII. századról szól a tudósítás: „A hajóhadat a kincstár építtette fel, annak hasznát azonban a két város élvezte. A hídverés technikai mun­káit a főhajóhíd-hivatal vé­gezte, amely mint tudjuk, a törökök kiverése óta Pesten székelt és időközben katonai jellegéből mindinkább kivet­kőzött ... A kamara a hidat bérbe akarta adni, hogy meg­térüljön az építési költség és kevesebb baj legyen a híd­pénzekkel. Az első hídbérlő egy évre... Kappauer Gott­­frid pesti polgár volt. 1768- ban újabb árverést rendez­tek a hídbérletre és ekkor már a budaiak is felvonul­tak ...” ötven évvel később: „Az állandó híd gondola­ta... a század (ti. a XIX.!) elején már a levegőben volt, mégis, az öreg hajóhíd egy fél évszázadon át, 1849-ig tartotta magát és a kapcso­latot a két város között. Éle­te legvégén már állt a Lánc­híd. Utolsó évében ... sorsfor­máló esemény színhelye volt a hajóhíd 1848 szeptemberé­ben. Az országgyűlés felosz­latásával megbízott gróf Lamberg Ferenc teljhatalmú királyi biztost Budáról Pest­re menet a hajóhídon a for­radalmi tömeg kirángatta hintájából és felkoncolta. Mondhatjuk, hogy innen, a hajóhídról indult a szabad­ságharc. A híd élete 1849. április 24-én reggel ért véget. Ek­kor már állt a büszke Lánc­híd, de a forgalomnak még nem adták át. Talán érezte az öreg hajóhíd, hogy már túlhaladott, korszerűtlen és felesleges. A császári sereg ezen a napon meneküléssze­­rűen hagyta el és Budára költözött, hogy a várfalak közt tovább tartsa magát. Az utódvéd gyújtotta fel az öreg kátrányos hidat. 82 évig élt.” A Lánc Itthon óriási vita és harc dúlt a híd pártolói és ellen­zői között, míg végül győzött a „rebellis gróf", Széchenyi István... „Ez alatt Angliában Clark Vilmos mérnök azon tűnő­dött már négy éve, hogy va­jon a két magyar mágnás ko­molyan tárgyalt a hídépítés­ről, vagy csak úri passzió­ból érdekelte őket a kérdés. El sem tudta képzelni, hogy egy szükséges híd megépíté­sén annyit lehet meditálni, mint azt a magyarok teszik. Élete nagy művének szánta ezt a feladatot és bár taná­csait és szakvéleményét jól megfizettette a küldöttek­kel ..., amíg a megrendelés meg nem érkezett, előterve­­ket készített.” A Margit A Lánchíd, mint tudjuk, megépült és követte 1876. áp­rilis 30-án a második állandó híd, amelynek avatása Arany Jánosban olyan mély és sötét gondolatokat ébresz­tett. A déli összekötő „A vasszerkezet belga vas­ból volt, amely akkoriban másodosztályú anyagot je­lentett. A híd öt pillére kö­zül kettő a parton, három a mederben állt. A hidat 1877 őszén átadták a forgalomnak. Így lett Budapest a három híd városa.” A Szabadság „1894. szeptember 1-én kezdődött a munka, de csak a következő év tavaszán tudtak igazán belefeküdni teljes erővel. A hídnak az ezeréves kiállításra kellett elkészülnie, tehát a felépítés­re csak másfél év állt ren­delkezésre ... A próbaterhe­lést megtartották... és a terv szerint, a millennium évében, 1896. október 4-én ünnepélyes külsőségek között adták át.” Az északi összekötő időközben elkészült 1893 és 1896 között az Északi össze­kötő vasúti híd, amelynek hídfői 1200 méterre vannak egymástól, s mint a szerző írja: „ez a híd ott épült, ahol az ősi gázló létesült, ahol a rómaiak cölöphidat vertek és ahol a honfoglaló magyarok először keltek át a dunai Magyar Réven Pannóniába.” A nem különösebben szép Petőfi-hidat 1933-ban kezd­ték el építeni, és 1937. szep­tember 12-én adták át. Ár­­pád-hidunk építése — elő­ször — 1939 tavaszán kezdő­dött, de a háború miatt ab­bamaradt ... „1948-ban kerülhetett sor a híd megépítésére. Kormány­zatunk elrendelte a felépítési határidőket 1950 végére, de egyelőre csak csökkentett pályaszélességgel kívánták a hidat a forgalomnak átad­ni... A híd teljes hossza a feljárókkal együtt két kilo­méter. Hídfőtől hídfőig közel ezer méter. A Szovjetunió és Dánia kivételével hosszabb közúti hidat nem építettek Európában. Tragédia Mindez azonban már egy új fejezet történetéhez tarto­zik, amely kezdetét a hidak szörnyű elpusztításának pil­lanata után vette. A szerzőt idézem: „1944. november 4-én a Margit-híd pesti szárnyának váratlan és érthetetlen fel­­robbanása adta meg a jelet a világtörténelemben is pá­ratlanul esztelen­­ pusztítás­ra.” „Amikor az előrenyomuló szovjet hadsereg körülzárta Budapestet és a kiküldött parlamentereit a németek gyalázatosan lelőtték, tudtuk, hogy irtózatos napok követ­keznek és gyönyörű hídjaink napjai meg vannak számlál­va. Még a körülzárás napján, december 24-én a visszavo­nuló németek felrobbantot­ták az északi összekötő vas­úti hidat, és hogy a másik ünnep is emlékezetes legyen, szilveszterkor a délit is ... Mikor a német ellentámadás kudarcba fulladt és Pest leg­nagyobb része már felszaba­dult, január 14-én robbantot­ták fel először a Petőfi-hidat. Amint tudjuk, a Margit-híd pesti szárnya az őszi kataszt­rófa óta a vízben volt és Mancika, a póthíd szolgálta a szigeti közlekedést. Január 16-án robbantották a Sza­­badság-hidat, végül 18-án a Margit-híd még épen ma­radt hídmezőit, a Lánchidat és az Erzsébet-hidat... Nem csak esztelen, hanem céltalan is volt ez az őrjöngő pusztítás, mert bebizonyoso­dott, hogy a szovjet csapatok nagy műszaki felkészültség­gel rendelkező támadását úgysem tudták megállítani, csak órákkal késleltették.” (újjáépítés „Már a Margit-híd rob­bantásánál, a háború legvé­resebb szakaszában a Ganz­­gyár mérnökei hozzákezdtek egy 100 tonnás úszódaru ter­vezéséhez, mert tudták, hogy ezzel kezdődik majd a roncs­kiemelés és újjáépítés mun­kája. Igen nagy nehézséggel álltak szemben, mert kül­földi tapasztalatok nem vol­tak az ostrom miatt, a hazai gyár pedig ilyet nem épített. A József Attila-úszódarut aztán 1945. szeptember 22-én már vízre is bocsátották, ezt követte társa, az Ady Endre­­úszódaru. Az első napok dermedtsé­gén a szovjet műszaki alaku­latok segítettek, és szinte na­pok alatt építették meg a margitszigeti cölöphidat a Sziget utca és a Lukács fürdő parkja között. Ezt is Manói­nak nevezték és építésénél már magyar munkásrészle­gek is közreműködtek. A Szabadság-híd 138 méteres kirobbantott középső szaka­szának pótlására öt darab uszályon nyugvó hídprovizó­­riumot készítettek. Ugyan­csak provizórikus fahíd léte­sült a Petőfi-híd roncsain, majd ennek lebontása után a hídtól délre egy pontonokon nyugvó hadihidat vertek, ré­szint még mindig harcoló hadseregük használatára, de naponta több órán át a pol­gári közlekedés részére is. A közúti póthidakon kívül 23 nap alatt, ideiglenes jellegű egyvágányú vasúti hidat is létesítettek a teljesen szét­robbantott déli összekötő vasúti híd helyén. Ezek a hi­dak csak a gyors megsegítés jegyében születtek és előre­látható volt, hogy az 1945— 46 telén nem fognak tudni a jégárral megbirkózni. A Sza­­badság-híd úszó provizóriu­mát 1946. január 11-én vitte el a jégzajlás, ugyanakkor tette tönkre a jégár a Mancit is, amelynek pótlására a jég elvonulta után hajóhíd léte­sült. Az összekötő vasúti híd póthídja megbirkózott a zaj­­lással és fennállt még 1946 te­lén is. A Kossuth ......építésénél —, hogy stílszerűen fejezzük ki ma­gunkat — szinte áthidalha­tatlannak látszó akadályok merültek fel. A híd pillérei­nek megépítése, a csövekből hegesztett főtartók megoldá­sa a testi és szellemi munka bravúrja volt. Az egész or­szág figyelte a munka min­den mozzanatát és aggódott azon, hogy a jégzajlás előtt elkészüljön. A helyszíni munkák 1945. május havában indultak meg, a pillérek de­cember elsejére készültek el. A vasszerkezet szerelése már csikorgó hidegben, 1946. ja­nuár 11-én fejeződött be. Ja­nuár 18-án, a nagy robbantá­sok első évfordulóján meg­nyílt a Kossuth-híd a forga­lom számára. Becsületesen betöltötte kisegítő feladatát és miután a Margit-, a Sza­badság-, a Lánchíd, az Ár­pád- és Petőfi-híd helyreállí­tása megtörtént, 1960-ban le­bontották, mert esztétikailag rontotta a városképet. A volt hídfőnél, a budai oldalon a következő tábla hirdeti múlt­ját: »Ezen a helyen állt a Kossuth-híd. Dolgozóink hő­sies, önfeláldozó munkája 8 hónap alatt építette a fasiz­mus által esztelenül elpusztí­tott Duna-hádak ideiglenes pótlására. 1946. január 18-án, a fasiszták hídrobbantásá­­nak első évfordulóján adták át a forgalomnak. Nemes fel­adatának betöltése után 1960- ban lebontották.«” Az Erzsébet „Mindig a viták hídja volt, már megépítése idején is sok mindenben megoszlottak a vélemények, így ezt a sorsát az új megépítésekor sem ke­rülhette el. A szakértők egy része azt hirdette, hogy az Erzsébet-híd műemlék, ere­deti szépségében kell tehát helyreállítani. Ennek a gon­dolatnak azonban ellentmon­dott a fokozott forgalmi kö­vetelmény. A híd eredeti pá­lyaszélessége a fiákkerekhez volt méretezve és csak 11 mé­ter volt. A pályaszélesítés a híd eredeti oszlopközeiben és arányaiban döntő változást idézett volna elő, műemlék jellegű helyreállításáról te­hát le kellett mondani. (Ér­dekes, hogy a hidat eredetileg is kábelhídra tervezték, csak a hazai ipar akkor még a kábeleket nem tudta előállí­tani.) ... összhatásában büszkén ál­lapíthatjuk meg, hogy kor­szerűbb, erősebb és mégis szép hidat kaptunk az új Er­­zsébet-híddal.” Ennyi az idézetek vázlatos gyűjteménye. Hídjaink törté­netének legutolsó állomása, az Árpád-híd bővítése, a kö­zeli napokhoz fűződik. A le­endő fővárosi közúti híd, vagy éppen hidak sorsa ma még nem fogalmazódott meg pontosan. Megépülésük a közlekedési hálózat fejleszté­sétől, annak anyagi fedezeté­től függ. összeállította: Bencsik András Ez volt a Kossuth-híd Egyik legszebb hidunk - ma A hajóhíd a XIX. század elején A Lánchíd látképe Clark Tierney W. tervrajza szerint A Lánchíd roncsai

Next