Népszava, 1984. november (112. évfolyam, 257–281. sz.)
1984-11-21 / 273. szám
NÉPSZAVA 1984. NOVEMBER 21., SZERDA A Hídtörténelem Kevés olyan ország van, amelynek történelme annyira egybefonódott volna hídjainak történetével, mint a miénk. A budapesti hidak múltjáról készültem riportot írni, amikor az anyaggyűjtés kezdeti szakaszán a szerencse összehozott dr. Thaly Tiborral, aki A szép hidak városa címmel könyvet írt a fővárosi hidak történetéről. A még kéziratos olvasmány olyan gazdagon és részletesen ismerteti hídjaink múltját és jelenét, hogy úgy gondoltam, ennél többet a témáról más nem tudna szólni. Ezért, élve a szerző nagyvonalú engedélyével, az alábbiakban részleteket közlök a megjelenésre váró kéziratból. Egyúttal ki kell fejeznem sajnálkozásomat is, mert egy több mint kétszáz oldalas, illusztrált anyagból egy újságoldalnyira valót csak nagy-nagy igazságtalanságok árán lehet kiemelni. Remélem, a részletek önkényes kiragadása mégis felmutat valamit hídjaink történetéről, s egyúttal hézagos képet nyújt az érdekfeszítő olvasmányról. Az őstörténetet taglaló bevezető sorok szerint a Szentendrei-sziget déli csücskénél az időszámítás előtti harmadik században a kelták telepedtek meg, mivel a sziget csücskénél kiszélesedő, de nem túl mély medrű folyón viszonylag veszélytelen gázlót találtak. Ez a természeti adottság, a gázló volt tehát az alapja annak, hogy évezredekkel később világváros élje majd az életét. S ennek a gázlónak a jelentőségét ismerték föl a rómaiak, akik — idézem a szerzőt: „A gázló védelmére erős katonai tábort létesítettek Aquincum névvel, amely gyorsabban fejlődött, mint a régebbi Pannóniai városok ... és az i. sz. 124-ben már városi joggal rendelkező provinciái székhely. Hatezer légionárius táborozott itt, a város lakóinak száma 40 000 főre tehető... Az ősi gázló helyén cölöphíd épült. És álljunk meg egy pillanatra, hogy méltassuk ezt az egyszerű építkezést, mert ez volt az első híd, amely a budai és a pesti partot összekötötte. Alapja volt tehát a két város keletkezésének ... a cölöphíd, amely a Duna szélessége miatt 7—800 méter hosszú lehetett, több mint ezer évvel előzve meg a későbbi áthidalásokat, és majdnem kétezer évvel mai gyönyörű közúti hídjainkat. A hidak előkelő családfájának alapító őséről van tehát szó.” A második „A két város állandó híddal való áthidalásáról Antonio Bonfini... szerint először Zsigmond készített terveket. A pesti oldalon vár jellegű hídfőt építtetett, és a két partot állandó híddal — pons perpetua — kívánta összekötni, »de ebben az irigy halál megakadályozta«. Carl Pauisz 1933-ban megjelent könyvében írja, hogy Zsigmond uralkodása alatt, 1395-ben hajóhíd volt Pest és Buda között, melyet a viharok gyakran elszakítottak. Zsigmond ezért akart kőhidat építeni, amelyből a hatalmas alapok a pesti Dunaparton — ott, ahol a Ferdinánd-üzletház áll — még a mi időnkben is láthatók voltak.«” A harmadik „1543-ban, amikor a törökök 150 évre berendezkedtek Budán és Pesten, olyan hajóhidat építettek, amelyet a későbbiekben is majdnem minden évben újra helyreállítottak. Télire a hajókat és a hídanyagot védett helyen tárolták ... Korabeli szemtanúk leírása szerint 1573-ban a hajóhíd hossza 700 méter, szélessége 7 lépés (6 méter) volt. Ortelius... azt írta, hogy az áthaladáshoz fél óra szükséges és a közepét igen gyorsan kinyitották kis és nagyobb hajók számára.” A repülő „Edvvi Illés Aladár azt írja Budapest Műszaki Útmutatójában, a régi hidakkal kapcsolatban, hogy az első röpülő híd Pest és Buda között 1736-ban létesült. Ezt a téves adatot a későbbiekben más várostörténészek is átvették, holott már Schmall is azt írja krónikájában, hogy 1701-ben a pesti tanács Lenner János ácsmesterrel elkészítteti az első kompot, azaz röpülő hidat...” A negyedik A XVIII. századról szól a tudósítás: „A hajóhadat a kincstár építtette fel, annak hasznát azonban a két város élvezte. A hídverés technikai munkáit a főhajóhíd-hivatal végezte, amely mint tudjuk, a törökök kiverése óta Pesten székelt és időközben katonai jellegéből mindinkább kivetkőzött ... A kamara a hidat bérbe akarta adni, hogy megtérüljön az építési költség és kevesebb baj legyen a hídpénzekkel. Az első hídbérlő egy évre... Kappauer Gottfrid pesti polgár volt. 1768- ban újabb árverést rendeztek a hídbérletre és ekkor már a budaiak is felvonultak ...” ötven évvel később: „Az állandó híd gondolata... a század (ti. a XIX.!) elején már a levegőben volt, mégis, az öreg hajóhíd egy fél évszázadon át, 1849-ig tartotta magát és a kapcsolatot a két város között. Élete legvégén már állt a Lánchíd. Utolsó évében ... sorsformáló esemény színhelye volt a hajóhíd 1848 szeptemberében. Az országgyűlés feloszlatásával megbízott gróf Lamberg Ferenc teljhatalmú királyi biztost Budáról Pestre menet a hajóhídon a forradalmi tömeg kirángatta hintájából és felkoncolta. Mondhatjuk, hogy innen, a hajóhídról indult a szabadságharc. A híd élete 1849. április 24-én reggel ért véget. Ekkor már állt a büszke Lánchíd, de a forgalomnak még nem adták át. Talán érezte az öreg hajóhíd, hogy már túlhaladott, korszerűtlen és felesleges. A császári sereg ezen a napon menekülésszerűen hagyta el és Budára költözött, hogy a várfalak közt tovább tartsa magát. Az utódvéd gyújtotta fel az öreg kátrányos hidat. 82 évig élt.” A Lánc Itthon óriási vita és harc dúlt a híd pártolói és ellenzői között, míg végül győzött a „rebellis gróf", Széchenyi István... „Ez alatt Angliában Clark Vilmos mérnök azon tűnődött már négy éve, hogy vajon a két magyar mágnás komolyan tárgyalt a hídépítésről, vagy csak úri passzióból érdekelte őket a kérdés. El sem tudta képzelni, hogy egy szükséges híd megépítésén annyit lehet meditálni, mint azt a magyarok teszik. Élete nagy művének szánta ezt a feladatot és bár tanácsait és szakvéleményét jól megfizettette a küldöttekkel ..., amíg a megrendelés meg nem érkezett, előterveket készített.” A Margit A Lánchíd, mint tudjuk, megépült és követte 1876. április 30-án a második állandó híd, amelynek avatása Arany Jánosban olyan mély és sötét gondolatokat ébresztett. A déli összekötő „A vasszerkezet belga vasból volt, amely akkoriban másodosztályú anyagot jelentett. A híd öt pillére közül kettő a parton, három a mederben állt. A hidat 1877 őszén átadták a forgalomnak. Így lett Budapest a három híd városa.” A Szabadság „1894. szeptember 1-én kezdődött a munka, de csak a következő év tavaszán tudtak igazán belefeküdni teljes erővel. A hídnak az ezeréves kiállításra kellett elkészülnie, tehát a felépítésre csak másfél év állt rendelkezésre ... A próbaterhelést megtartották... és a terv szerint, a millennium évében, 1896. október 4-én ünnepélyes külsőségek között adták át.” Az északi összekötő időközben elkészült 1893 és 1896 között az Északi összekötő vasúti híd, amelynek hídfői 1200 méterre vannak egymástól, s mint a szerző írja: „ez a híd ott épült, ahol az ősi gázló létesült, ahol a rómaiak cölöphidat vertek és ahol a honfoglaló magyarok először keltek át a dunai Magyar Réven Pannóniába.” A nem különösebben szép Petőfi-hidat 1933-ban kezdték el építeni, és 1937. szeptember 12-én adták át. Árpád-hidunk építése — először — 1939 tavaszán kezdődött, de a háború miatt abbamaradt ... „1948-ban kerülhetett sor a híd megépítésére. Kormányzatunk elrendelte a felépítési határidőket 1950 végére, de egyelőre csak csökkentett pályaszélességgel kívánták a hidat a forgalomnak átadni... A híd teljes hossza a feljárókkal együtt két kilométer. Hídfőtől hídfőig közel ezer méter. A Szovjetunió és Dánia kivételével hosszabb közúti hidat nem építettek Európában. Tragédia Mindez azonban már egy új fejezet történetéhez tartozik, amely kezdetét a hidak szörnyű elpusztításának pillanata után vette. A szerzőt idézem: „1944. november 4-én a Margit-híd pesti szárnyának váratlan és érthetetlen felrobbanása adta meg a jelet a világtörténelemben is páratlanul esztelen pusztításra.” „Amikor az előrenyomuló szovjet hadsereg körülzárta Budapestet és a kiküldött parlamentereit a németek gyalázatosan lelőtték, tudtuk, hogy irtózatos napok következnek és gyönyörű hídjaink napjai meg vannak számlálva. Még a körülzárás napján, december 24-én a visszavonuló németek felrobbantották az északi összekötő vasúti hidat, és hogy a másik ünnep is emlékezetes legyen, szilveszterkor a délit is ... Mikor a német ellentámadás kudarcba fulladt és Pest legnagyobb része már felszabadult, január 14-én robbantották fel először a Petőfi-hidat. Amint tudjuk, a Margit-híd pesti szárnya az őszi katasztrófa óta a vízben volt és Mancika, a póthíd szolgálta a szigeti közlekedést. Január 16-án robbantották a Szabadság-hidat, végül 18-án a Margit-híd még épen maradt hídmezőit, a Lánchidat és az Erzsébet-hidat... Nem csak esztelen, hanem céltalan is volt ez az őrjöngő pusztítás, mert bebizonyosodott, hogy a szovjet csapatok nagy műszaki felkészültséggel rendelkező támadását úgysem tudták megállítani, csak órákkal késleltették.” (újjáépítés „Már a Margit-híd robbantásánál, a háború legvéresebb szakaszában a Ganzgyár mérnökei hozzákezdtek egy 100 tonnás úszódaru tervezéséhez, mert tudták, hogy ezzel kezdődik majd a roncskiemelés és újjáépítés munkája. Igen nagy nehézséggel álltak szemben, mert külföldi tapasztalatok nem voltak az ostrom miatt, a hazai gyár pedig ilyet nem épített. A József Attila-úszódarut aztán 1945. szeptember 22-én már vízre is bocsátották, ezt követte társa, az Ady Endreúszódaru. Az első napok dermedtségén a szovjet műszaki alakulatok segítettek, és szinte napok alatt építették meg a margitszigeti cölöphidat a Sziget utca és a Lukács fürdő parkja között. Ezt is Manóinak nevezték és építésénél már magyar munkásrészlegek is közreműködtek. A Szabadság-híd 138 méteres kirobbantott középső szakaszának pótlására öt darab uszályon nyugvó hídprovizóriumot készítettek. Ugyancsak provizórikus fahíd létesült a Petőfi-híd roncsain, majd ennek lebontása után a hídtól délre egy pontonokon nyugvó hadihidat vertek, részint még mindig harcoló hadseregük használatára, de naponta több órán át a polgári közlekedés részére is. A közúti póthidakon kívül 23 nap alatt, ideiglenes jellegű egyvágányú vasúti hidat is létesítettek a teljesen szétrobbantott déli összekötő vasúti híd helyén. Ezek a hidak csak a gyors megsegítés jegyében születtek és előrelátható volt, hogy az 1945— 46 telén nem fognak tudni a jégárral megbirkózni. A Szabadság-híd úszó provizóriumát 1946. január 11-én vitte el a jégzajlás, ugyanakkor tette tönkre a jégár a Mancit is, amelynek pótlására a jég elvonulta után hajóhíd létesült. Az összekötő vasúti híd póthídja megbirkózott a zajlással és fennállt még 1946 telén is. A Kossuth ......építésénél —, hogy stílszerűen fejezzük ki magunkat — szinte áthidalhatatlannak látszó akadályok merültek fel. A híd pilléreinek megépítése, a csövekből hegesztett főtartók megoldása a testi és szellemi munka bravúrja volt. Az egész ország figyelte a munka minden mozzanatát és aggódott azon, hogy a jégzajlás előtt elkészüljön. A helyszíni munkák 1945. május havában indultak meg, a pillérek december elsejére készültek el. A vasszerkezet szerelése már csikorgó hidegben, 1946. január 11-én fejeződött be. Január 18-án, a nagy robbantások első évfordulóján megnyílt a Kossuth-híd a forgalom számára. Becsületesen betöltötte kisegítő feladatát és miután a Margit-, a Szabadság-, a Lánchíd, az Árpád- és Petőfi-híd helyreállítása megtörtént, 1960-ban lebontották, mert esztétikailag rontotta a városképet. A volt hídfőnél, a budai oldalon a következő tábla hirdeti múltját: »Ezen a helyen állt a Kossuth-híd. Dolgozóink hősies, önfeláldozó munkája 8 hónap alatt építette a fasizmus által esztelenül elpusztított Duna-hádak ideiglenes pótlására. 1946. január 18-án, a fasiszták hídrobbantásának első évfordulóján adták át a forgalomnak. Nemes feladatának betöltése után 1960- ban lebontották.«” Az Erzsébet „Mindig a viták hídja volt, már megépítése idején is sok mindenben megoszlottak a vélemények, így ezt a sorsát az új megépítésekor sem kerülhette el. A szakértők egy része azt hirdette, hogy az Erzsébet-híd műemlék, eredeti szépségében kell tehát helyreállítani. Ennek a gondolatnak azonban ellentmondott a fokozott forgalmi követelmény. A híd eredeti pályaszélessége a fiákkerekhez volt méretezve és csak 11 méter volt. A pályaszélesítés a híd eredeti oszlopközeiben és arányaiban döntő változást idézett volna elő, műemlék jellegű helyreállításáról tehát le kellett mondani. (Érdekes, hogy a hidat eredetileg is kábelhídra tervezték, csak a hazai ipar akkor még a kábeleket nem tudta előállítani.) ... összhatásában büszkén állapíthatjuk meg, hogy korszerűbb, erősebb és mégis szép hidat kaptunk az új Erzsébet-híddal.” Ennyi az idézetek vázlatos gyűjteménye. Hídjaink történetének legutolsó állomása, az Árpád-híd bővítése, a közeli napokhoz fűződik. A leendő fővárosi közúti híd, vagy éppen hidak sorsa ma még nem fogalmazódott meg pontosan. Megépülésük a közlekedési hálózat fejlesztésétől, annak anyagi fedezetétől függ. összeállította: Bencsik András Ez volt a Kossuth-híd Egyik legszebb hidunk - ma A hajóhíd a XIX. század elején A Lánchíd látképe Clark Tierney W. tervrajza szerint A Lánchíd roncsai