Népszava, 1985. július (113. évfolyam, 152–178. sz.)
1985-07-01 / 152. szám
2 Vendégünk az egyiptomi külügyminiszter Dr. Ahmed Eszmat Abdel- Megid, az Egyiptomi Arab Köztársaság külügyminisztere 1923-ban született Alexandriában. Felsőfokú tanulmányait Alexandriában és Párizsban folytatta. A párizsi Sorbonne egyetemen 1951-ben védte meg doktori disszertációját, amelyet a nemzetközi jog témájáról írt. Külügyi szolgálata 1950- ben kezdődött, 1950—54. között Egyiptom londoni nagykövetségének titkára. Majd a külügyminisztériumban dolgozott különböző beosztásokban, többek között vezette a Nagy-Britanniával foglalkozozó osztályt, részt vett az angolokkal folytatott kivonulási tárgyalásokon és tagja volt a francia—egyiptomi kapcsolatok helyreállításával foglalkozó bizottságnak (1957). Diplomáciai szolgálatot teljesített Egyiptom genfi ENSZ- képviseletén, később 1963—67. között az EAK párizsi követe volt. A külügyminisztérium Kulturális és Műszaki Együttműködési Osztályát vezette 1968—69. között, ezután a Tájékoztatási Hivatal élére került. 1970-ben Párizsban nagykövet, 1970—1972. között a kabinetügyek államminisztere; 1972- től 83-ig országa ENSZ-fődelegátusa. Részt vett több nemzetközi politikai és jogi konferencián, többek között az egyiptomi delegáció vezetője volt az el nem kötelezett országok colombói csúcstalálkozóján. Abdel-Megid vezette az egyiptomi tárgyalóküldöttséget a Camp David-i megállapodásokat előkészítő Mena House-i megbeszéléseken és részt vett az egyiptomi—izraeli tárgyalásokon Iszmailiában, amikor Begin először látogatott Egyiptomba. Az 1984. július 17-én megalakított kormányban a külügyminiszteri tárcát kapta. Nős, három fiú édesapja. (MTI) Damaszkuszba szállították a túszokat Átadták a Nemzetközi Vöröskereszt képviselőinek, és vasárnap útnak indították Bejrútból Damaszkusz felé autóbuszokon azt a 39 amerikait, akiket a TWA légitársaság repülőgépének június 14-i elrablása óta túszként tartottak fogva. Egy amerikai katonai repülőgép a Szíriai főváros repülőterén várakozik, hogy — egyelőre ismeretlen időpontban — az NSZK-beli Frankfurtba vigye a szabadon bocsátottakat. A légikalózok vasárnap délután úgy nyilatkoztak, hogy személyes garanciákat kaptak Hafez Asszad szíriai elnöktől, azt követően, hogy Reagan elnök Libanonra nézve fenyegető nyilatkozatot tett. (AP, Reuter) ♦ A Szakszervezeti Világszövetség Reagan elnöknek címzett táviratában tiltakozását fejezte ki az apartheid ellen tüntető Coretta King és társai bebörtönzése miatt." A leningrádi bíróság nemrég bűnösnek találta és Nemzetközi hírek elítélte Gennagyij Petrovot, aki titkos katonai értesüléseket továbbított külföldi szervezeteknek, és megszegte a valutarendelkezéseket — írja a Trud, a szovjet szakszervezetek lapja vasárnapi számában. A katonai erőegyensúlyról, az Egyesült Államoknak a SALT II szerződéssel kapcsolatos magatartásáról és az űrfegyverzetek kérdésköréről beszélt a szovjet televízió kilences stúdió című külpolitikai műsorában Nyikolaj Cservov vezérezredes, a szovjet fegyveres erők vezérkarának csoportfőnöke. A vészcsengő megszólalt Spanyolországban. A június 20-i országos sztrájk során több mint négymillióan tiltakoztak a szocialista kabinet nyugdíjnyirbáló törvénytervezete ellen, s egyidejűleg a szocialista kormányzat gazdaságpolitikájának egésze ellen. A riasztó jelzést alighanem komolyabban kell vennie a kormányzatnak, mint azt Felipe González a sztrájk utáni első ingerült megjegyzéséből ítélve tette. A miniszterelnök tőle szokatlan leegyszerűsítéssel „kommunista mesterkedésnek” titulálta a munkabeszüntetést, amelyben pedig korántsem csak a szervező Munkásbizottságok, a KP-hez közelálló szakszervezeti szövetség tagjai vettek részt. A szocialista párthoz kötődő Általános Munkásszövetség, az UGT ugyan nem csatlakozott a munkabeszüntetéshez, s ily módon általános sztrájkról végül is nem lehetett beszélni, de tagjai nagy számban ott voltak a tiltakozók között. Ibéria első szocialista kormányzata hivatali idejének utolsó esztendejébe, a célegyenesbe érkezett. Úgy hírlik ugyanis, Gonzálezék nem várják meg 1986 októberét, négyéves mandátumuk végső lejártát, hanem már korábban, feltehetőleg jövő nyáron az urnákhoz szólítják a spanyolokat. González csapata a szaporodó válságjelenségek dacára magabiztosnak látszik, még ha önbizalma jórészt lehetséges választási vetélytársainak gyöngeségéből táplálkozik is. Kétségtelen, hogy a szocialisták népszerűsége számottevően nem csökkent azóta, hogy 1982 decemberében elsöprő választási győzelmüket követően átvették a hatalmat. Pedig az ambiciózus, fiatal kormányzat igencsak fonák helyzetbe került, amikor választási ígéreteit ütköztetnie kellett a gazdaságipolitikai realitásokkal. A hangzatos ígéretek egy része így hát füstbe ment terv lett — mindenekelőtt a gazdaságpolitikában. A szocialista kabinettől az emberek azt várták, hogy emelkedik a jövedelmük, több szociális juttatásban részesülnek, kerül állás a munkanélkülieknek. Az ígéretek így is hangzottak, igaz, Felipe González mindig hangsúlyozta, hogy azok nem egyik napról a másikra valósíthatók meg. A szocialisták nem négy, hanem tizenöt-húsz évre készítették terveiket. Mégis, a mindenható gazdasági csúcsminiszter, a gyakran bírálatok középpontjában álló Miguel Boyer irányvonalát leginkább liberális-konzervatívnak titulálják Madridban, amely elsősorban a vállalkozók érdekeit tartja szem előtt. Boyer az infláció megfékezését, az államháztartás egyensúlyának helyreállítását, az elmaradott spanyol gazdasági szerkezet modernizálását tekinti elsőrendű feladatának, mondván, csak egy jól működő gazdaság képes a jóléti állam anyagi alapjainak megteremtésére. E téren vannak is, bárha nem egyértelmű eredmények. Az árak és a bérek visszafogásával sikerült valamelyest fékezni az inflációt, igaz, a legújabb számadatok ismét terven felüli áremelkedéseket mutatnak. Az export ösztönzésével lefaragták a deficitet. Csakhogy a megszorító politikának ára is van, méghozzá igen magas. A munkanélküliek száma elérte a kritikus határt, majd hárommillióan keresnek ma állást Spanyolországban. Felipe González annak idején 800 ezer munkahely teremtését ígérte, ehelyett ma 700 ezerrel többen vannak állás nélkül, mint 1982-ben. A munkanélküliek harmada ráadásul semmiféle segélyt nem kap. Igaz, számítások szerint majd egymillióan a „fekete gazdaságban” találnak valamiféle megélhetést. Amikor a szocialisták ígérgettek, még arra számítottak, hogy fellendülés következik be, és a spanyol gazdaság növekedési üteme meglódul. A tervek megvalósításához legalább 4 százalékos növekedésre lett volna szükség, ennek azonban alig a fele valósult meg. A tőke továbbra is bizalmatlanul tekint a farkasbőrbe bújt bárányokra, a konzervatív recepteket megvalósító szocialistákra, s a beruházások váratnak magukra. Nem emlegetik már a szocialisták az ingyenes egészségügyi ellátás bevezetését. Az új társadalombiztosítási törvény sem hasonlít az eredeti elképzelésekre. A nyugdíjkorhatár 65-ről 64 évre való mérséklése, az inflációval lépést tartó nyugdíjak garantálása helyett most a társadalombiztosítás csődjére hivatkozva csökkentik a kezdő nyugdíjak összegét, s ezután 10 év helyett 15 évig kell felemelt hozzájárulást fizetni a nyugdíjjogosultsághoz. A kabinetnek még saját pártja soraiban s az UGT- ben sem sikerült megmagyaráznia, hogy miért nem a vállalkozók hoznak nagyobb áldozatot, miért egy amúgy is hátrányos helyzetű réteggel kell megfizettetni a társadalombiztosítás deficitjét. A törvénytervezet parlamenti vitájában a PSOE lelkiismeretét képviselő UGT-főtitkár, Nicolás Redondo a nyugdíjtörvény ellen szavazott. Egy másik PSOE-képviselő lemondott mandátumáról, hogy szűkebb pátriájában részt vehessen a szakszervezeti tiltakozó megmozdulásokon. A PSOE-sorokon belül Redondo az egyetlen, aki nyíltan bírálja a szocialista kormányzat egyes minisztereit, s tulajdonképpen magát a miniszterelnököt is. Úgy véli, az UGT már nem tehet újabb engedményeket tömegbázisának kockáztatása nélkül. A szakszervezet hajlandó volt belemenni az 1986-ig szóló bérkorlátozásokba, a nyugdíjakat megkurtító reformtervezetet azonban már nem fogadhatta el. Az UGT a hónap elején tartotta a maga tiltakozó megmozdulását a nyugdíjtörvény ellen. A szocialista szervezett munkások kezdeményezéséhez csatlakoztak a Munkásbizottságok is. Hoszszú idő óta ez volt az első alkalom, hogy legalább ideiglenes akcióegység jött létre a két rivális szakszervezeti központ között. Marcelino Camacho, a Munkásbizottságok főtitkára felhívta az UGT-t, hogy vegyen részt az általános sztrájkban. Ez azonban úgy látszik, már végsőkig súlyosbította volna az UGT amúgy is tudathasadásos állapotát. A PSOE-mundér becsületét védő UGT önmérsékletének máris van visszahatása: a Munkásbizottságok, amely eddig is a legerősebb spanyol munkásszervezet volt, tovább erősítette pozícióit a szakszervezeti választásokon. A kormány, a szocialista párt és a szakszervezet éleződő ellentétei, a gazdaságpolitika tömegméretű elutasítása annál is inkább veszélyesnek tűnik, mivel a célegyenesben a Gonzálezkabinet előtt még egy sor akadály tornyosul. Január elsején ténylegesen is megtörténik a közös piaci belépés, amely rövid távon korántsem ígér egyértelmű javulást a spanyol gazdaság állapotában. Az alkalmazkodás a közösség árszínvonalához kényszerű áremeléseket jelent, s ráadásul a munkanélküliség további növekedésére számítanak. A kormány ráadásul a munkaerőpiac felszabadítására, azaz az elbocsátások megkönnyítésére készül. A közös piaci belépést azonban a spanyolok egyöntetűen pozitívan ítélik meg, nem úgy, mint a NATO-csatlakozás kérdését. A beígért népszavazás lesz alighanem jövőre a kormányzat igazi mumusa. Most fontolgatják, milyen kérdést is tegyenek fel a szavazóknak, hogy végül a NATO-bennmaradás mellett sikerüljön többséget szerezni. Erre egyébként a közvélemény-kutatások szerint kevés a remény. Ezért is tekinti González konzultatív jellegűnek, s nem kötelező érvényűnek a népszavazást. A nehéz időszakra most erőt gyűjt, vérátömlesztést hajt végre a szocialista kormányzat. González bejelentette, hogy — két és fél év óta először — mégis átalakítja kormányát. Igaz, a hírek szerint a kulcsfontosságú posztokon nem tervez változást. Az alapvető irányvonalat — a vészjelzések ellenére — nem módosítják. Elekes Éva Ritka pillanat: Camacho és Redondo egymás mellett a június 4-i tiltakozó megmozduláson Washingtoni lapértesülés a szovjet-amerikai csúcstalálkozó lehetőségéről A The Washington Post című amerikai lap a hét végén azt az értesülését közölte, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok között elvi megállapodás jött létre egy esetleges csúcstalálkozó helyéről és időpontjáról. Ezek szerint Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan találkozójára Genfben kerülhet sor, ez év novemberének második felében. Az amerikai külügyminisztérium az értesülést nem erősítette meg, de nem is cáfolta, csupán annyit közölt, hogy a témáról tárgyalások folytak a két fél képviselői között. Hivatalos források azt is hozzáfűzték a jelentéshez, hogy a találkozó létrejötte természetesen számos körülménytől függ, mindenekelőtt a genfi leszerelési tárgyalások alakulásától, valamint attól, sikerül-e megállapodásra jutni egy esetleges csúcstalálkozó témaköreiben. (MTI) Szovjet—vietnami nyilatkozat A szocialista internacionalizmus lenini elvétől vezérelve és figyelembe véve Vietnam sürgető szükségleteit, a Szovjetunió növelni fogja a Vietnami Szocialista Köztársaságnak nyújtott gazdasági segítséget, kedvező feltételekkel új, az 1986—1990-es évekre szóló hitelt nyújt neki és átütemezik a korábban nyújtott hitelek visszafizetését. Nagyobb mennyiségben szállít Vietnamnak olajtermékeket, műtrágyát, hengerelt árut és gyapotot. A szovjet segítség célja a vietnami ipar legfontosabb ágazatai fejlesztésének meggyorsítása, a mezőgazdaság fejlesztése, az ország védelmi képességének erősítése, a lakosság életszínvonalának emelése — hangzik az a szovjet—vietnami közös nyilatkozat, amelyet a vietnami párt- és kormányküldöttség szovjetunióbeli látogatása végén szombaton írt alá a Kremlben Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és Le Duan, a VKP KB főtitkára. (MTI) Pravda a KGST-tanácskozásról A varsói tanácskozás eredményei különösen fontosak, mivel a szocialista országok jelenleg gazdasági fejlődésük új szakasza előtt állnak; a tagállamok többsége az ötéves terv eredményes befejezésén munkálkodik, s egyúttal gazdaságilag megalapozza a következő ötéves és hosszabb távú tervidőszakot — állapítja meg vasárnapi kommentárjában a moszkvai Pravda a KGST 40. ülésszakáról. — A problémák, a lehetőségek és a tervek objektív, kritikus elemzésének elő kell segítenie az intenzív gazdálkodás feladatainak megoldását és azt, hogy a tagállamok a tudományos-műszaki haladás élére kerüljenek. Ezt szem előtt tartva vitatták meg Varsóban a népgazdasági tervek koordinációjával összefüggő kérdéseket, az anyag- és energiatakarékosság programját, az új műszaki eredmények és technológiák közös erőfeszítéssel történő kidolgozását és bevezetését, a termelőalapok megújításának kérdéseit, valamint a beruházási politikát. (MTI) HÉTFŐ, 1985. JÚLIUS 1. NÉPSZAVA Mi várható a világpolitikában?IBSJI ■ti m HÉTFŐ: Magyar—finn barátsági hét kezdődik. Zimbabwéban választásokat tartanak a feketék számára (a fehér parlamenti képviselőket már megválasztották). Az ENSZ főtitkára Svájcba látogat, a török kormányfő Pekingben kezd tárgyalásokat. Genscher nyugatnémet külügyminiszter Thaiföldre érkezik. KEDD: Megkezdődik a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszaka. Bush amerikai alelnök Londonban. A Vietnami SZK megalakulásának évfordulója. Prágában megkezdi munkáját a Keresztyén Békevilággyűlés. SZERDA: A jugoszláv kormányfő hivatalos látogatást tesz a Szovjetunióban. Az izraeli miniszterelnök a brit fővárosba utazik. CSÜTÖRTÖK: Fernando Moran, spanyol külügyminiszter az NDK-ba érkezik. Genfben ülést tart a GATT konzultatív csoportja. PÉNTEK: Schultz amerikai külügyminiszter 13 napos ázsiai útra indul. CDU-kongresszus Nürnbergben. A Srí Lanka-i kormány és a tamil ellenzék tárgyalásokat kezd Bhután fővárosában. SZOMBAT: Baudouin belga király Japánba utazik. VASÁRNAP: Parlamenti választásokat tartanak Mexikóban. A már hagyományosnál is jobbnak mondható finn— magyar barátság újabb fejezettel bővül: mindkét fővárosban, illetve országban egyidejűleg rendezik meg a barátsági hetet. Kapcsolatainkat hosszú ideje nem csupán a rokonság határozza meg, hanem az is, hogy problémamentes a közöttünk levő együttműködés. Amikor tavaly decemberben Kalevi Sorsa finn miniszterelnök Budapesten járt, hangoztatta, hogy a nemzetközi helyzetet illetően nézeteink messzemenően egybevágnak — mindkét fél a béke és biztonság megszilárdításának híve. A nemrég hazánkba látogatott Finn Békebizottság küldöttsége csak megerősítette ezt a törekvést. A jelenlegi barátsági hét ismét jó alkalom lesz, hogy a Magyarországra látogató, illetve a Finnországba utazó vendégek nyíltan, őszintén megismerjék és megértsék egymás nézeteit, álláspontját. Hiszen a világ figyelme rövidesen újból Helsinki felé irányul, ahol a záróokmány aláírásának tizedik évfordulójára már megtörténtek az előkészületek. Zimbabwéban (az egykori Rhodesiában) a fehér kisebbségi lakosság részére megtartották a választásokat. Ian Smith volt miniszterelnököt, a Zimbabwei Konzervatív Szövetség elnökét ismét parlamenti képviselővé delegálták. Az ország száz képviselői mandátumából a fehérek hússzal rendelkeznek. A fennmaradó 80 helyre hétfőn és kedden választanak képviselőket a többségben levő őslakos feketék. A küzdelem a jelenlegi miniszterelnök, a Robert Mugabe vezette ZANU—HF (Zimbabwe Afrikai Nemzeti Unió — Hazafias Front) pártja és a Joshua Nkomo vezette ZAPU— HF (Zimbabwe Afrika Népi Unió — Hazafias Front) pártja között dől el — valószínűen Mugabe javára. Úgy tűnik, hogy Srí Lankán — a Gyöngyszigeten — csökken a feszültség a kormány és a tamil ellenzék között, amennyiben a pénteken kezdődő tárgyalások eredményre vezetnek. Az utóbbi években a gazdasági gondok elmélyülésével tovább súlyosbodott a feszültség a többségi szingaléz és a kisebbségi tamil nemzetiségek között. A lángot a belső reakció szította, amelynek egyik bázisa a jobboldali szakszervezetek.