Népszava, 1985. november (113. évfolyam, 257–281. sz.)

1985-11-12 / 265. szám

4 Évzárás előtt jól járni a Hinának sem könnyű A vénasszonyok idei hosszú­ra nyúlt nyara mindeddig nem sürgette a téli cipők, csizmák beszerzését, így még nemigen tudjuk: tüleked­nek-e majd értük, lesz az üzletekben árban és fazon­ban mindenkinek megfelelő választék? Az tény, hogy a Minőségi Cipőgyár az idén a tavalyinál lényegesen több, 380 ezer pár női csizmát ígért erre a szezonra a belkereske­delemnek, s ezt minden jel szerint teljesíti is. Csizmaprogram belföldre Páka Márton, a vállalat vezérigazgató-helyettese ar­ról számol be, hogy az idén külön „csizmaprogramot” indítottak a belföldi ellátás javítására. Ennek az a lé­nyege, hogy a belkereskede­lem rendelését fix határidőre teljesítik, vagyis vállalták, hogy a téli áruk zömét októ­ber 15-ig elkészítik és ki­szállítják.­­ Ez meg is történt, csiz­­máink többsége a nagyke­reskedelem raktáraiban van. Természetesen ez nem je­lenti azt, hogy már minden belföldi igényt kielégítet­tünk. Az év hátralevő részé­ben szállítunk még, az üte­mezésnek megfelelően, de már csak kisebb mennyiség van hátra. Ennek alapján a karácsonyi nagy­vásárig fo­lyamatosan érkezhetnek új áruk a hazai üzletekbe, mi pedig hamarosan megkezd­jük a felkészültést a nyári szezonra. A Minőségi Cipőgyár az idén sok mindenben eltér a korábbiaktól: jó néhány elő­re kiszámítható változás és sok váratlan esemény, meg­lepetés érte a számottevő tő­kés exportot lebonyolító vál­­lalatot. — Kijutott a gazdasági gondokból nekünk is — mondja Póka Márton. — Az idén például már kevésbé számítottunk arra, hogy az év elején akkora anyag-, al­katrész- és vegyianyaghiány­­nyal kell megküzdenünk, mint ami végül is bekövet­kezett. A későn beérkező im­portanyagok a bedolgozóink­nál hátráltatták a munkát, s hozzánk a félkész áruk még további fáziskéséssel jutot­tak el. Így — bár mondhat­juk, hogy közvetlenül csak 20 százaléknyi importanya­got használunk fel, a többit a hazai ipartól kapjuk — a láncreakció nálunk is „bo­rította” a termelési progra­mot. Az első félévben gyakran előfordult, hogy nem volt miből dolgozni, át kellett he­lyeznünk a munkanapokat. Ezeket most, a harmadik­­negyedik negyedévben dol­gozzák le, feszített ütemben. Nem kevés megterhelést je­lent ez a munkásoknak, hi­szen az akkori kényszerű szabadnapokat, most szom­batonként, vasár­naponk­ént kell pótolni. Magas a túlórák száma is, több kommunista műszakot is szerveznek. Behozni a lemaradást Bár a termelési program módosítására az idén a ko­rábbiaknál jóval sűrűbben kényszerültek, mint máskor, a vezérigazgató-helyettes kü­lön hangsúlyozza, hogy a mi­nőségből most sem engedtek, igyekeztek a vállalat eddigi jó hírnevét megőrizni.­­Noh­a a termelés összhang­ja már az év elején meg­bomlott, várhatóan teljesít­jük terveinket. Ez annyit je­lent, hogy elérjük a tervezett 1,6 milliárd forintos árbevé­telt, de a tervezett 4,5 millió pár cipő helyett előrelátha­tóan csak 4,3 millió készül el. Bármily furcsa, ez tulajdon­képpen nem a termelés ütem­­telenségének következménye, hanem annak, hogy a terve­zettnél lényegesen kisebb a létszámunk. Számítottunk ugyanis arra, hogy a tiszake­­szi telepünkön, ahol tavaly 70 milliós rekonstrukcióba fogtunk, sikerül a termelést az idén felfuttatni. Csak­hogy mintegy száz emberrel kevesebbet sikerült felven­nünk a tervezettnél, s a be­tanulás is lassabban ment, mint gondoltuk. Ezenfelül a vállalati összlétszámból is hiányzik legalább száz em­ber. Menyasszonyok Minő cipőben Fontosnak tartottuk, hogy a nehézségek ellenére eleget tegyünk szocialista export­kötelezettségeinknek. Határ­időre teljesítjük a szovjet exportot, amelyben az idén a mi számunkra is kedvező termékváltásra került sor: növekedett a szovjet partne­rek igénye a divatos, puha bőrökből készült női cipők iránt. Változatlan viszont, hogy a Szovjetunióban a lá­nyok szívesen mennek férj­hez Minő cipőben, a meg­rendelések mintegy felét ugyanis főként a menyasz­­szonyok lábára való fehér to­­pánkák teszik ki.­­ A tőkés piacon a mes­terségesen nyomott árak, ke­mény versenyre kényszerí­tették a magyar cipőgyártó­kat. A tervezettnél olcsób­ban tudjuk csak eladni a ter­mékeinket. Itthon viszont növekednek a termelési költ­ségek, egyre kevesebb a munkaerő, az adók pedig megdrágítják a béremelése­ket. Szelektálnunk kellett a piacok és a megrendelések között, annál is inkább, mert az export ösztönzési szabá­lyai is erre szorítottak ben­nünket. Ezeknek a tényezők­nek a hatása és következmé­nye, hogy várhatóan nem érjük el a tervezett 25 szá­zalékos exportnövelést, bár erre adottak voltak a piaci és gyártási feltételek. A tőkés export növekedé­sének megtorpanását azon­ban a vállalatnál átmeneti­nek tartják. Hiszen, a fej­lett nyugati országok pia­cain való jelenlét elengedhe­tetlen a divatra érzékeny vállalat prosperitásához. Az idei tapasztalatokat figye­lembe véve, jövőre nagyobb piacstabilitást szeretnénk elérni, amihez a vállalat jó munkáján kívül a külső kö­rülmények kedvezőbb ala­kulására is számítanak. Osváth Sarolta Kulcskérdés a fejlődésben Konferencia az elektronizálásról nőm szükségessége. Hossza­san beszélgettek a résztvevők technika könnyűipari alkal­mazásáról s ezen belül a legújabb számítógépes tech-­nológiákról s a korszerű ter­melésirányító rendszerekről. Az elektronika elterjeszté­sének központi gazdaságfej­lesztési programja mellett előadás hangzott el a Mik­roelektronikai Vállalat fej­lesztéspolitikájáról, a leg­újabb intelligens vezérlőbe­rendezésekről, valamint az információ erőforrás-növelő szerepéről. Tegnap délután „élőben”, azaz gyárlátogatáson is meg­ismerhették a résztvevők a hallottak egy részét. A Medi­corban készült MMT-rend­­szerek, valamint a SZIM Ma­rógépgyárában előállított többtengelyes megmunkáló­gép szép példái a korszerű elektronika és az ipari ter­melés kölcsönhatásának, az elektronika és a számítás­ —­­ A számítástechnika és az elektronika elterjedése gaz­dasági fejlődésünk egyik kulcskérdése — így summáz­hatnánk annak a kétnapos konferenciának a mondani­valóját, amely tegnap ért vé­get Esztergomban. Az „Elektronizáció és auto­matizálás ’86” címet viselő rendezvényen előadásokat, szekcióüléseket, vitákat és kerekasztal-beszélgetéseket tartottak a korszerű elektro­nika szerepéről, bevezetésé­nek fontosságáról. Szóba ke­rült a számítógéppel segített tervezés és gyártás (CAD/ CAM) magyarországi hely­zete, a mechatronika és a ro­botika jelene és jövője, to­vábbá a számítógépes mér­nöki munkahelyek létesítése­ Utolsó simítások üzembe helyezés előtt. A SZIM Marógépgyárának többtengelyes megmunkálóját bonyolult elektronika vezérli Teknős Miklós felvétele 1985. november 12-én érvényes árfolyamok VALUTA- (BANKJEGY- ÉS CSEKK-) ÁRFOLYAMOK Pénznem Vételi árfolyam 100 Eladási egységre, forintban Angol font 6650,42 7061,78 Ausztrál dollár 3141,40 3335,72 Belga frank 88,33 93,79 Dán korona 493,66 524,20 Finn márka 832,93 884,45 Francia frank 586,04 622,28 Görög drachma, a) 29,49 31,31 Hollandi forint 1584,23 1682,23 Japán yen (1000) 227,79 241,89 Jugoszláv dinár, 15,20 16,14 Kanadai dollár 3404,40 3614,98 Kuvaiti dinár 16 001,86 16 991,66 Norvég korona 594,73 631,51 NSZK-márka 1786,04 1896,52 Olasz líra (1000) 26,48 28,12 Osztrák schilling 253,98 269,70 Portugál escudo 28,94 30,74 Spanyol peseta 29,08 30,88 Svájci frank 2174,15 2308,63 Svéd korona 595,03 631,83 USA-dollár 4688,54 4978,56 ECU (Közös Piac) 3978,74 4224,84 a­ vásárolható legmagasabb bankjegycímlet: 500-as. A televízió előtt SZÉP SZÓ Már-már úgy látszott a nyá­ron, hogy a televízió irodal­mi folyóirata, a SZÉP SZÓ olyan orgánummá alakul, mely rendszeresen és sűrűb­ben jelenik meg, H hiszen ak­koriban havonta láthattuk­­hallhattuk egy-egy új szá­mát. Igaz, hogy az egyikben archív felvétellé vált — a hosszú késlekedés miatt — az interjú, mert időközben az író, Cs. Szabó László meg­halt. A többi számban azon­ban kortárs irodalmunk idő­sebb és fiatalabb egyénisé­geit, s műveit „közölték”, il­letve ismertették meg. (Bá­rány Tamás, Ördögh Szil­veszter.) Ez év első felében mindössze két ízben jelent­kezett a SZÉP SZÓ, de min­dig mai íróinkról, s irodal­munkról szóló műsorral. (Cseres Tibor, Bertha Bul­csú.) Sajnos, reményeink és vá­rakozásaink nem váltak va­lóra! Majd három hónap telt el, amíg végre a SZÉP SZÓ ismét helyet kaphatott a képernyőn. Persze, nehogy bárkinek is illúziói legyenek, mert ez a tér és lehetőség szembetűnően szerény, s ki­csi. A SZÉP SZÓ sorsa s helyzete hovatovább annyi­ra érthetetlen, hogy legjobb, ha az okos, leleményes Ró­zsa György figyelmébe ajánl­juk, akinek talán sikerül­t a rejtvényfejtés mestereinek bevonásával! — ezt a rejté­lyes feladványt is megolda­nia. Végül is arról van szó, hogy miért alakul ilyen bán­tóan szomorúan a televízió­ban a kortársi irodalom fo­lyóiratának élete? Ahogy az a kérdés is válaszra vár, hogy miért társítják újra meg újra a SZÉP SZÓ-t az első csatornán vetített kri­mikkel, vagy népszerű bűn­ügyi műsorokkal, például a KÉK FÉNY-sorozattal. Ezt a számot, melyben a szer­kesztők leningrádi irodalmi sétára hívták a nézőket, a Tetthely-sorozat új epizódja befejező, utolsó harmada ide­jén láthatták azok, akik a legizgalmasabb fordulat köz­ben átkapcsoltak az első csa­tornáról a másodikra. Kezdjük most bizonygat­ni megint, hogy a krimi irán­ti érdeklődés nem zárja ki az irodalom szeretetét, és megfordítva? Úgy vélem, hogy jól tudják ezt. Talán széles rétegeket bosszanta­ni akarnak? Ezt nem tudom és nem is kívánom feltéte­lezni! Azért kíváncsi vagyok, hogy miért történik ez így? Bár ezúttal is, mint mindig, elsősorban azt sajnálom, hogy sok-sok nézőt szép és emlékezetes élménytől fosz­tottak meg. Ez a leningrádi séta ugyanis valóban magával ra­gadó és megrendítő volt. Fü­redi Vilmos kamerája gyö­nyörű látványokkal halmo­zott el bennünket. Közben Puskin, Gogol műveiből vá­lasztott­ részleteket hallot­tunk. Észak­i nagyvárosa legújabb történelmének fen­ségesen tragikus fejezetét idézték fel. Danyiil Granyin lírai hangvételű vallomását hallottuk a műről, melyet — munkatársával együtt — azoknak a leningrádiaknak magnószalagra vett emlékei alapján állított össze és írt, akik iszonyúan szenvedve és hősiesen küzdve őrizték, vé­delmezték városukat, életben maradtak és még éltek e könyv munkálatai idején. Érdekes tájékoztatást kap­tunk a leningrádi írószerve­zetről is. (Szerkesztő: Furkó Zoltán, rendező: Iván Pál.) ZENEHÉTFŐ Erkel Ferenc születésének 175. évfordulója alkalmából nagyszabású és változatos műsort adott — rendkívüli adásnapot szánva rá! — a televízió. E vállalkozást jog­gal tarthatjuk az ügyhöz méltó jelentőségűnek, hiszen zenetudományunk meggyő­zően ébreszti érdeklődésün­ket és felelősségünket, ami­kor rámutat a 19. századi magyar zenei örökség ked­vezőtlen helyzetére emlé­kezetünkben, a közvélemény körében. Még Liszt Ferenc­cel összefüggésben is, akire fokozott figyelem irányul, akadnak bőven feladataink. Erkel Ferenc életének és művének kutatói pedig arra intenek bennünket, hogy a magyar zene e nagy alkotó­jának öröksége valójában csak kismértékben, nem a teljességében, vagy legalább­is nem kellőképpen ismert. Ebben a helyzetben magától értetődő lenne a felfedezés vágya, az új vonások felvil­lantásának igénye, a hagyo­mány és a jelenkor kapcso­latai újjáteremtésének aka­rata. Fájdalom, e törekvé­sek e gazdag és szép műsor­ban alig-alig érvényesültek. Erkel Ferenc életművéből túlnyomórészt azokat ismé­telték meg, amelyeket a leg­szélesebb körben ismernek. Valójában csak Mihály And­rás jeles művészünk műsora (A tv zenei klubja) nyújtott újat érdekesen, színvonala­san és szuggesztív erővel Erkel Ferencről és munkás­ságáról. Hozzá kapcsolhatók Vámos László bensőséges hangvételű műhelyvallomá­sai Erkel operái tévére al­kalmazásának kérdéseiről, s történetéről. Hiányzott a gyakran előadott művek tár­saságából a kevésbé, vagy nem ismert alkotások felújí­tása, esetleg az ősbemutató­ja. A nagy­szerű Liszt-inter­pretációk mellett az est leg­nagyobb új élménye, A ba­jusz c. táncjáték volt, me­lyet Arany János elbeszélő költeményéből írtak. A ki­tűnő táncosok közepette is remekelt Agárdi Gábor moz­gáskultúrájával, ritka jel­lemábrázoló- és pantomim­talentumával. Horusitzky Zoltán életműve, aki e tánc­játék színekben gazdag zené­jét írta, szintén nagyobb fi­gyelmet érdemelne. (Műsor­vezető: Czigány György; rendező: Csenterics Ágnes.) PÁLYAELHAGYÓK Jelenkori társadalmunk egyik megdöbbentő és ag­gasztó ténycsoportjára és fo­lyamatára irányította tekin­tetünket B. Révész László rendező és Sebő Ágnes szer­kesztő — számos munkatár­sával együtt — új dokumen­tumműsorában. Kérlelhetet­len, szinte sokkoló nyíltság­gal és könyörtelen élesség­gel mutatták be azoknak a fiatal diplomás szakembe­reknek a jellemző képvise­lőit, akik bizonyos idő után elhagyják hivatásukat-szak­­májukat. Olyan munkákat vállalnak, melyekhez nem szükséges felsőfokú képzett­ség. E jelenséghez, s folyamat­hoz kapcsolódik az a gya­korlat, melynek során nem­egyszer a pályakezdők nem kvalifikációjuknak megfelelő munkakörben kapnak beosz­tást. A beszélgetéseket egy utcai kis zenekar e témáról írt protest-songjával válasz­tották el. A nyitó- és záróké­pekben a felnőttek vélemé­nyét jelző beszélgetésmon­tázst adtak. Drámai hatású, lelkiismeret-felrázó műsor volt, de az is bizonyos, hogy ha valahol, akkor itt kívána­tos lett volna a sokoldalúbb megközelítés. E jelenségcso­port bátor feltárása és a he­lyes ítéletalkotás feltételezi, hogy ismerjük a munkahe­lyeket, a kollégákat, tehát az elhagyottakat. Szükség lett volna sokrétűbb személyi­ségvizsgálat is! Érdekes, fon­tos, hogy az effajta műsoro­kat olyan vita zárja le, mely­ben összecsapnak a jelenség­­csoportról az illetékes moz­galmi, gazdasági vezetők, társadalomkutatók, pedagó­gusok és más szakemberek véleményei. Illés Lajos KEDD, 1985. NOVEMBER 12. NÉPSZAVA Küldöttközgyűlés a Színházi Dolgozók Szakszervezetében Tegnap délelőtt a Fészek művészklubban országos küldöttértekezletet tartott a Színházi Dolgozók Szakszer­vezete. Az értekezleten részt vett Simó Tibor, a Művé­szeti Szakszervezetek Szövet­sége főtitkára, Vass Imre, az MSZSZ elnöke, Kállai Fe­renc színművész, a Színház­­művészeti Szövetség elnöke, Deák Sándor színművész, a Színházi Dolgozók Szakszer­vezete tiszteletbeli elnöke, Horváth Sándor színművész, az SZDSZ elnöke, Mécs Ká­roly színművész, az SZDSZ alelnöke, Gödöllői Lajos, a Művelődési Minisztérium színházi osztályának vezető­je. Az SZDSZ titkára, Lampl Lajos fűzött szóbeli kiegé­szítést ahhoz az írásos anyaghoz, mely az MSZSZ legutóbbi kongresszusa óta eltelt időszakban végzett szakszervezeti munkáról adott számot. A küldöttértekezleten élénk és tartalmas eszmecse­re alakult ki a beszámolók­ban érintett kérdésekről, s egy sor egyéb fontos feladat­ról, a szakszervezeti munka sok más vonatkozásáról. Az értekezlet a késő dél­utáni órákban megválasztot­ta az SZDSZ új — 15 tagú — elnökségét.. A Színházi Dol­gozók Szakszervezetének el­nökévé ismét Horváth Sán­dort, a József Attila Színház színművészét választották. Szovjet—magyar kiadói együttműködés 500 kötet, 15 millió példány közös kiadásban Elsőként — 1958-ban — a Móra Kiadóval vette fel a kapcsolatot az ungári szék­helyű Kárpáti Kiadó. A Szovjetunió Kárpátontúli Te­rületének kiadója — amely idén ünnepli fennállása 40. évfordulóját — ettől kezdve rendszeresen dolgozott együtt szinte valamennyi magyaror­szági könyvmű­hellyel. Az el­múlt huszonhét év alatt öt­száz kötet jelent meg a közös kiadványokból, mintegy ti­zenötmillió példányban. De nemcsak a példányszám volt imponáló, hanem a kiadvá­nyok listája is. A Kossuth Kiadóval közösen például olyan könyveket jelentettek meg, mint Lenin életrajza, A Nagy Honvédő Háború törté­nete, vagy a Szovjetunió ne­ves párt- és állami vezetői­nek memoárkötetei. A Kárpáti Kiadó munkájá­ról tájékoztató Borisz Gvar­­gyionov igazgató elmondta még, hogy az ungvári könyv­műhely nagy sikerrel vesz részt évről évre a budapesti könyvhéten. Fejes János, a kiadó magyar szerkesztőségé­nek vezetője megemlített né­hány újabb közös kiadású könyvet. A legtöbb kiad­ványt most is a Mórával kö­zösen gondozzák, így jelenik meg Jókai Mór A kőszívű ember fiai című regénye, va­lamint tizenkét szovjet szer­ző könyve, köztük Katajev népszerű ifjúsági regénye, a Távolban egy fehér vitorla. A Gondolat, a Magvető és a Zrínyi Kiadóval is tervezik egy-egy közös kötet megje­lentetését. Román kori építészet Könyvbemutató volt tegnap Budapesten, az Országos Mű­emléki Felügyelőség épületé­ben. A szakemberekkel és a sajtóval ismertették a bur­genlandi Edition Roetzer ál­tal kiadott Romanische Sak­ralbauten Westpannoniens (Román kori szakrális építé­szet Nyugat-Pannóniában) című kötetet. A könyv szer­zője dr. Valter Ilona (OMF), társszerzője dr. Friedrich Berg (Bécs) és dr. Manjan Zadnikar (Ljubljana). A fényképekkel és rajzok­kal bőven illusztrált kötet a témához kapcsolódva a vidék általános történetének és művészettörténetének szá­mos adatát, ismeretanyagát is tartalmazza. A kiadó a könyv teljes eredeti rajz­anyagát az OMF tervtárának ajándékozta.­ ­.

Next