Népszava, 1985. november (113. évfolyam, 257–281. sz.)
1985-11-12 / 265. szám
4 Évzárás előtt jól járni a Hinának sem könnyű A vénasszonyok idei hosszúra nyúlt nyara mindeddig nem sürgette a téli cipők, csizmák beszerzését, így még nemigen tudjuk: tülekednek-e majd értük, lesz az üzletekben árban és fazonban mindenkinek megfelelő választék? Az tény, hogy a Minőségi Cipőgyár az idén a tavalyinál lényegesen több, 380 ezer pár női csizmát ígért erre a szezonra a belkereskedelemnek, s ezt minden jel szerint teljesíti is. Csizmaprogram belföldre Páka Márton, a vállalat vezérigazgató-helyettese arról számol be, hogy az idén külön „csizmaprogramot” indítottak a belföldi ellátás javítására. Ennek az a lényege, hogy a belkereskedelem rendelését fix határidőre teljesítik, vagyis vállalták, hogy a téli áruk zömét október 15-ig elkészítik és kiszállítják. Ez meg is történt, csizmáink többsége a nagykereskedelem raktáraiban van. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy már minden belföldi igényt kielégítettünk. Az év hátralevő részében szállítunk még, az ütemezésnek megfelelően, de már csak kisebb mennyiség van hátra. Ennek alapján a karácsonyi nagyvásárig folyamatosan érkezhetnek új áruk a hazai üzletekbe, mi pedig hamarosan megkezdjük a felkészültést a nyári szezonra. A Minőségi Cipőgyár az idén sok mindenben eltér a korábbiaktól: jó néhány előre kiszámítható változás és sok váratlan esemény, meglepetés érte a számottevő tőkés exportot lebonyolító vállalatot. — Kijutott a gazdasági gondokból nekünk is — mondja Póka Márton. — Az idén például már kevésbé számítottunk arra, hogy az év elején akkora anyag-, alkatrész- és vegyianyaghiánynyal kell megküzdenünk, mint ami végül is bekövetkezett. A későn beérkező importanyagok a bedolgozóinknál hátráltatták a munkát, s hozzánk a félkész áruk még további fáziskéséssel jutottak el. Így — bár mondhatjuk, hogy közvetlenül csak 20 százaléknyi importanyagot használunk fel, a többit a hazai ipartól kapjuk — a láncreakció nálunk is „borította” a termelési programot. Az első félévben gyakran előfordult, hogy nem volt miből dolgozni, át kellett helyeznünk a munkanapokat. Ezeket most, a harmadiknegyedik negyedévben dolgozzák le, feszített ütemben. Nem kevés megterhelést jelent ez a munkásoknak, hiszen az akkori kényszerű szabadnapokat, most szombatonként, vasárnaponként kell pótolni. Magas a túlórák száma is, több kommunista műszakot is szerveznek. Behozni a lemaradást Bár a termelési program módosítására az idén a korábbiaknál jóval sűrűbben kényszerültek, mint máskor, a vezérigazgató-helyettes külön hangsúlyozza, hogy a minőségből most sem engedtek, igyekeztek a vállalat eddigi jó hírnevét megőrizni.Noha a termelés összhangja már az év elején megbomlott, várhatóan teljesítjük terveinket. Ez annyit jelent, hogy elérjük a tervezett 1,6 milliárd forintos árbevételt, de a tervezett 4,5 millió pár cipő helyett előreláthatóan csak 4,3 millió készül el. Bármily furcsa, ez tulajdonképpen nem a termelés ütemtelenségének következménye, hanem annak, hogy a tervezettnél lényegesen kisebb a létszámunk. Számítottunk ugyanis arra, hogy a tiszakeszi telepünkön, ahol tavaly 70 milliós rekonstrukcióba fogtunk, sikerül a termelést az idén felfuttatni. Csakhogy mintegy száz emberrel kevesebbet sikerült felvennünk a tervezettnél, s a betanulás is lassabban ment, mint gondoltuk. Ezenfelül a vállalati összlétszámból is hiányzik legalább száz ember. Menyasszonyok Minő cipőben Fontosnak tartottuk, hogy a nehézségek ellenére eleget tegyünk szocialista exportkötelezettségeinknek. Határidőre teljesítjük a szovjet exportot, amelyben az idén a mi számunkra is kedvező termékváltásra került sor: növekedett a szovjet partnerek igénye a divatos, puha bőrökből készült női cipők iránt. Változatlan viszont, hogy a Szovjetunióban a lányok szívesen mennek férjhez Minő cipőben, a megrendelések mintegy felét ugyanis főként a menyaszszonyok lábára való fehér topánkák teszik ki. A tőkés piacon a mesterségesen nyomott árak, kemény versenyre kényszerítették a magyar cipőgyártókat. A tervezettnél olcsóbban tudjuk csak eladni a termékeinket. Itthon viszont növekednek a termelési költségek, egyre kevesebb a munkaerő, az adók pedig megdrágítják a béremeléseket. Szelektálnunk kellett a piacok és a megrendelések között, annál is inkább, mert az export ösztönzési szabályai is erre szorítottak bennünket. Ezeknek a tényezőknek a hatása és következménye, hogy várhatóan nem érjük el a tervezett 25 százalékos exportnövelést, bár erre adottak voltak a piaci és gyártási feltételek. A tőkés export növekedésének megtorpanását azonban a vállalatnál átmenetinek tartják. Hiszen, a fejlett nyugati országok piacain való jelenlét elengedhetetlen a divatra érzékeny vállalat prosperitásához. Az idei tapasztalatokat figyelembe véve, jövőre nagyobb piacstabilitást szeretnénk elérni, amihez a vállalat jó munkáján kívül a külső körülmények kedvezőbb alakulására is számítanak. Osváth Sarolta Kulcskérdés a fejlődésben Konferencia az elektronizálásról nőm szükségessége. Hosszasan beszélgettek a résztvevők technika könnyűipari alkalmazásáról s ezen belül a legújabb számítógépes tech-nológiákról s a korszerű termelésirányító rendszerekről. Az elektronika elterjesztésének központi gazdaságfejlesztési programja mellett előadás hangzott el a Mikroelektronikai Vállalat fejlesztéspolitikájáról, a legújabb intelligens vezérlőberendezésekről, valamint az információ erőforrás-növelő szerepéről. Tegnap délután „élőben”, azaz gyárlátogatáson is megismerhették a résztvevők a hallottak egy részét. A Medicorban készült MMT-rendszerek, valamint a SZIM Marógépgyárában előállított többtengelyes megmunkálógép szép példái a korszerű elektronika és az ipari termelés kölcsönhatásának, az elektronika és a számítás — A számítástechnika és az elektronika elterjedése gazdasági fejlődésünk egyik kulcskérdése — így summázhatnánk annak a kétnapos konferenciának a mondanivalóját, amely tegnap ért véget Esztergomban. Az „Elektronizáció és automatizálás ’86” címet viselő rendezvényen előadásokat, szekcióüléseket, vitákat és kerekasztal-beszélgetéseket tartottak a korszerű elektronika szerepéről, bevezetésének fontosságáról. Szóba került a számítógéppel segített tervezés és gyártás (CAD/ CAM) magyarországi helyzete, a mechatronika és a robotika jelene és jövője, továbbá a számítógépes mérnöki munkahelyek létesítése Utolsó simítások üzembe helyezés előtt. A SZIM Marógépgyárának többtengelyes megmunkálóját bonyolult elektronika vezérli Teknős Miklós felvétele 1985. november 12-én érvényes árfolyamok VALUTA- (BANKJEGY- ÉS CSEKK-) ÁRFOLYAMOK Pénznem Vételi árfolyam 100 Eladási egységre, forintban Angol font 6650,42 7061,78 Ausztrál dollár 3141,40 3335,72 Belga frank 88,33 93,79 Dán korona 493,66 524,20 Finn márka 832,93 884,45 Francia frank 586,04 622,28 Görög drachma, a) 29,49 31,31 Hollandi forint 1584,23 1682,23 Japán yen (1000) 227,79 241,89 Jugoszláv dinár, 15,20 16,14 Kanadai dollár 3404,40 3614,98 Kuvaiti dinár 16 001,86 16 991,66 Norvég korona 594,73 631,51 NSZK-márka 1786,04 1896,52 Olasz líra (1000) 26,48 28,12 Osztrák schilling 253,98 269,70 Portugál escudo 28,94 30,74 Spanyol peseta 29,08 30,88 Svájci frank 2174,15 2308,63 Svéd korona 595,03 631,83 USA-dollár 4688,54 4978,56 ECU (Közös Piac) 3978,74 4224,84 a vásárolható legmagasabb bankjegycímlet: 500-as. A televízió előtt SZÉP SZÓ Már-már úgy látszott a nyáron, hogy a televízió irodalmi folyóirata, a SZÉP SZÓ olyan orgánummá alakul, mely rendszeresen és sűrűbben jelenik meg, H hiszen akkoriban havonta láthattukhallhattuk egy-egy új számát. Igaz, hogy az egyikben archív felvétellé vált — a hosszú késlekedés miatt — az interjú, mert időközben az író, Cs. Szabó László meghalt. A többi számban azonban kortárs irodalmunk idősebb és fiatalabb egyéniségeit, s műveit „közölték”, illetve ismertették meg. (Bárány Tamás, Ördögh Szilveszter.) Ez év első felében mindössze két ízben jelentkezett a SZÉP SZÓ, de mindig mai íróinkról, s irodalmunkról szóló műsorral. (Cseres Tibor, Bertha Bulcsú.) Sajnos, reményeink és várakozásaink nem váltak valóra! Majd három hónap telt el, amíg végre a SZÉP SZÓ ismét helyet kaphatott a képernyőn. Persze, nehogy bárkinek is illúziói legyenek, mert ez a tér és lehetőség szembetűnően szerény, s kicsi. A SZÉP SZÓ sorsa s helyzete hovatovább annyira érthetetlen, hogy legjobb, ha az okos, leleményes Rózsa György figyelmébe ajánljuk, akinek talán sikerült a rejtvényfejtés mestereinek bevonásával! — ezt a rejtélyes feladványt is megoldania. Végül is arról van szó, hogy miért alakul ilyen bántóan szomorúan a televízióban a kortársi irodalom folyóiratának élete? Ahogy az a kérdés is válaszra vár, hogy miért társítják újra meg újra a SZÉP SZÓ-t az első csatornán vetített krimikkel, vagy népszerű bűnügyi műsorokkal, például a KÉK FÉNY-sorozattal. Ezt a számot, melyben a szerkesztők leningrádi irodalmi sétára hívták a nézőket, a Tetthely-sorozat új epizódja befejező, utolsó harmada idején láthatták azok, akik a legizgalmasabb fordulat közben átkapcsoltak az első csatornáról a másodikra. Kezdjük most bizonygatni megint, hogy a krimi iránti érdeklődés nem zárja ki az irodalom szeretetét, és megfordítva? Úgy vélem, hogy jól tudják ezt. Talán széles rétegeket bosszantani akarnak? Ezt nem tudom és nem is kívánom feltételezni! Azért kíváncsi vagyok, hogy miért történik ez így? Bár ezúttal is, mint mindig, elsősorban azt sajnálom, hogy sok-sok nézőt szép és emlékezetes élménytől fosztottak meg. Ez a leningrádi séta ugyanis valóban magával ragadó és megrendítő volt. Füredi Vilmos kamerája gyönyörű látványokkal halmozott el bennünket. Közben Puskin, Gogol műveiből választott részleteket hallottunk. Északi nagyvárosa legújabb történelmének fenségesen tragikus fejezetét idézték fel. Danyiil Granyin lírai hangvételű vallomását hallottuk a műről, melyet — munkatársával együtt — azoknak a leningrádiaknak magnószalagra vett emlékei alapján állított össze és írt, akik iszonyúan szenvedve és hősiesen küzdve őrizték, védelmezték városukat, életben maradtak és még éltek e könyv munkálatai idején. Érdekes tájékoztatást kaptunk a leningrádi írószervezetről is. (Szerkesztő: Furkó Zoltán, rendező: Iván Pál.) ZENEHÉTFŐ Erkel Ferenc születésének 175. évfordulója alkalmából nagyszabású és változatos műsort adott — rendkívüli adásnapot szánva rá! — a televízió. E vállalkozást joggal tarthatjuk az ügyhöz méltó jelentőségűnek, hiszen zenetudományunk meggyőzően ébreszti érdeklődésünket és felelősségünket, amikor rámutat a 19. századi magyar zenei örökség kedvezőtlen helyzetére emlékezetünkben, a közvélemény körében. Még Liszt Ferenccel összefüggésben is, akire fokozott figyelem irányul, akadnak bőven feladataink. Erkel Ferenc életének és művének kutatói pedig arra intenek bennünket, hogy a magyar zene e nagy alkotójának öröksége valójában csak kismértékben, nem a teljességében, vagy legalábbis nem kellőképpen ismert. Ebben a helyzetben magától értetődő lenne a felfedezés vágya, az új vonások felvillantásának igénye, a hagyomány és a jelenkor kapcsolatai újjáteremtésének akarata. Fájdalom, e törekvések e gazdag és szép műsorban alig-alig érvényesültek. Erkel Ferenc életművéből túlnyomórészt azokat ismételték meg, amelyeket a legszélesebb körben ismernek. Valójában csak Mihály András jeles művészünk műsora (A tv zenei klubja) nyújtott újat érdekesen, színvonalasan és szuggesztív erővel Erkel Ferencről és munkásságáról. Hozzá kapcsolhatók Vámos László bensőséges hangvételű műhelyvallomásai Erkel operái tévére alkalmazásának kérdéseiről, s történetéről. Hiányzott a gyakran előadott művek társaságából a kevésbé, vagy nem ismert alkotások felújítása, esetleg az ősbemutatója. A nagyszerű Liszt-interpretációk mellett az est legnagyobb új élménye, A bajusz c. táncjáték volt, melyet Arany János elbeszélő költeményéből írtak. A kitűnő táncosok közepette is remekelt Agárdi Gábor mozgáskultúrájával, ritka jellemábrázoló- és pantomimtalentumával. Horusitzky Zoltán életműve, aki e táncjáték színekben gazdag zenéjét írta, szintén nagyobb figyelmet érdemelne. (Műsorvezető: Czigány György; rendező: Csenterics Ágnes.) PÁLYAELHAGYÓK Jelenkori társadalmunk egyik megdöbbentő és aggasztó ténycsoportjára és folyamatára irányította tekintetünket B. Révész László rendező és Sebő Ágnes szerkesztő — számos munkatársával együtt — új dokumentumműsorában. Kérlelhetetlen, szinte sokkoló nyíltsággal és könyörtelen élességgel mutatták be azoknak a fiatal diplomás szakembereknek a jellemző képviselőit, akik bizonyos idő után elhagyják hivatásukat-szakmájukat. Olyan munkákat vállalnak, melyekhez nem szükséges felsőfokú képzettség. E jelenséghez, s folyamathoz kapcsolódik az a gyakorlat, melynek során nemegyszer a pályakezdők nem kvalifikációjuknak megfelelő munkakörben kapnak beosztást. A beszélgetéseket egy utcai kis zenekar e témáról írt protest-songjával választották el. A nyitó- és záróképekben a felnőttek véleményét jelző beszélgetésmontázst adtak. Drámai hatású, lelkiismeret-felrázó műsor volt, de az is bizonyos, hogy ha valahol, akkor itt kívánatos lett volna a sokoldalúbb megközelítés. E jelenségcsoport bátor feltárása és a helyes ítéletalkotás feltételezi, hogy ismerjük a munkahelyeket, a kollégákat, tehát az elhagyottakat. Szükség lett volna sokrétűbb személyiségvizsgálat is! Érdekes, fontos, hogy az effajta műsorokat olyan vita zárja le, melyben összecsapnak a jelenségcsoportról az illetékes mozgalmi, gazdasági vezetők, társadalomkutatók, pedagógusok és más szakemberek véleményei. Illés Lajos KEDD, 1985. NOVEMBER 12. NÉPSZAVA Küldöttközgyűlés a Színházi Dolgozók Szakszervezetében Tegnap délelőtt a Fészek művészklubban országos küldöttértekezletet tartott a Színházi Dolgozók Szakszervezete. Az értekezleten részt vett Simó Tibor, a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége főtitkára, Vass Imre, az MSZSZ elnöke, Kállai Ferenc színművész, a Színházművészeti Szövetség elnöke, Deák Sándor színművész, a Színházi Dolgozók Szakszervezete tiszteletbeli elnöke, Horváth Sándor színművész, az SZDSZ elnöke, Mécs Károly színművész, az SZDSZ alelnöke, Gödöllői Lajos, a Művelődési Minisztérium színházi osztályának vezetője. Az SZDSZ titkára, Lampl Lajos fűzött szóbeli kiegészítést ahhoz az írásos anyaghoz, mely az MSZSZ legutóbbi kongresszusa óta eltelt időszakban végzett szakszervezeti munkáról adott számot. A küldöttértekezleten élénk és tartalmas eszmecsere alakult ki a beszámolókban érintett kérdésekről, s egy sor egyéb fontos feladatról, a szakszervezeti munka sok más vonatkozásáról. Az értekezlet a késő délutáni órákban megválasztotta az SZDSZ új — 15 tagú — elnökségét.. A Színházi Dolgozók Szakszervezetének elnökévé ismét Horváth Sándort, a József Attila Színház színművészét választották. Szovjet—magyar kiadói együttműködés 500 kötet, 15 millió példány közös kiadásban Elsőként — 1958-ban — a Móra Kiadóval vette fel a kapcsolatot az ungári székhelyű Kárpáti Kiadó. A Szovjetunió Kárpátontúli Területének kiadója — amely idén ünnepli fennállása 40. évfordulóját — ettől kezdve rendszeresen dolgozott együtt szinte valamennyi magyarországi könyvműhellyel. Az elmúlt huszonhét év alatt ötszáz kötet jelent meg a közös kiadványokból, mintegy tizenötmillió példányban. De nemcsak a példányszám volt imponáló, hanem a kiadványok listája is. A Kossuth Kiadóval közösen például olyan könyveket jelentettek meg, mint Lenin életrajza, A Nagy Honvédő Háború története, vagy a Szovjetunió neves párt- és állami vezetőinek memoárkötetei. A Kárpáti Kiadó munkájáról tájékoztató Borisz Gvargyionov igazgató elmondta még, hogy az ungvári könyvműhely nagy sikerrel vesz részt évről évre a budapesti könyvhéten. Fejes János, a kiadó magyar szerkesztőségének vezetője megemlített néhány újabb közös kiadású könyvet. A legtöbb kiadványt most is a Mórával közösen gondozzák, így jelenik meg Jókai Mór A kőszívű ember fiai című regénye, valamint tizenkét szovjet szerző könyve, köztük Katajev népszerű ifjúsági regénye, a Távolban egy fehér vitorla. A Gondolat, a Magvető és a Zrínyi Kiadóval is tervezik egy-egy közös kötet megjelentetését. Román kori építészet Könyvbemutató volt tegnap Budapesten, az Országos Műemléki Felügyelőség épületében. A szakemberekkel és a sajtóval ismertették a burgenlandi Edition Roetzer által kiadott Romanische Sakralbauten Westpannoniens (Román kori szakrális építészet Nyugat-Pannóniában) című kötetet. A könyv szerzője dr. Valter Ilona (OMF), társszerzője dr. Friedrich Berg (Bécs) és dr. Manjan Zadnikar (Ljubljana). A fényképekkel és rajzokkal bőven illusztrált kötet a témához kapcsolódva a vidék általános történetének és művészettörténetének számos adatát, ismeretanyagát is tartalmazza. A kiadó a könyv teljes eredeti rajzanyagát az OMF tervtárának ajándékozta. .