Népszava, 1986. június (114. évfolyam, 128–152. sz.)
1986-06-04 / 130. szám
Sport Kézilabdakupák előtt KEK-résztvevő lesz a Rába A Magyar Kézilabda Szövetség Intéző Bizottsága kijelölte az európai kupákban részt vevő magyar csapatokat. A lista: Veszprémi Építők (férfi BEK), Vasas (női BEK), Rába ETO (férfi KEK), Debreceni MVSC (női KEK), Tisza Volán (férfi IHF Kupa), Bp. Spartacus (női IHF Kupa). A Duna Kupában indulók: Elektromos, Pécsi MSC (férfiak), illetve Építők SC, Dunaújváros (nők). A férfiak IHF Kupájában a címvédő Rába ETO mellett lett volna lehetőség egy másik magyar együttese szerepeltetésére, de az MNK-győztes győriek a rangosabb KEK-részvételt választották, így a nemzetközi szövetség kupasorozatában csak a Tisza Volán képviseli színeinket. Madarász István, az MKSZ főtitkára elmondta: " Idén is nagy célokat állítunk a csapatok elé, szeretnénk, ha az együttesek a legjobb négy közé jutnának. A Duna Kupában az 1—2. hely valamelyikére várjuk a gárdákat. Roland Garros Becker megszenvedett Párizsban folytatódott az egyik legjelentősebb nemzetközi teniszverseny, a francia bajnokság, azaz a Roland Garros. A férfi egyesek nyolcaddöntőjében a 3. helyen kiemelt nyugatnémet csillag, Boris Becker 6—0, 4—6, 4—6, 6—4, 6—2 arányban — tehát nagy küzdelemben — győzött a 14. helyen rangsorolt spanyol Emilio Sanchez ellen. A legjobb négy közé kerülésért szintén óriási csatát vívott az amerikai Kriek és az argentin Vilas. Végül is az előbbi versenyző 3—6, 7—6, 7—6, 7—6-ra nyert. A nők viadalán Temesvári Andrea párosbeli társa, az amerikai Martina Navratilova sikerrel vette a soros akadályt: 7—5, 6—4-re győzött honfitársa, Rinaldi ellen. Az esemény magyar vonatkozású híre, hogy a junior mezőnyben szereplő Lányi András az első fordulóban 6—7, 6—1, 6—2 arányban alulmaradt az ausztrál Barral szemben, míg a lányok között Guba Ildikó jutott hasonló sorsra, miután 7—5, 6—2-re kikapott a spanyol Arantja Sancheztől. Zsúfoltan, de eredményesen Nincs könnyű helyzetben sem pedagógus, sem diák a miskolci 42. sz. Általános Iskolában. Ez az intézmény „dicsekedhet” ugyanis azzal, hogy a legzsúfoltabb az országban. Nyolc évvel ezelőtt vették birtokukba a gyerekek, akkor még 860-an, majd néhány évvel később megduplázódott a számuk, jelenleg pedig már 2100-an járnak ide. Hogyan lehet ilyen körülmények között jó nevelőmunkát végezni? — kérdeztük Horváth Józseftől, az iskola igazgatójától. — Valóban nem könnyű a dolgunk. Főleg a szétszórtság miatt, hiszen hat helyen is megtalálhatók diákjaink. Az iskola épületén kívül ugyanis 14 lakást kérlünk napközinek! — A gyerekek testedzését sikerült megoldaniuk? — Kilenc testnevelő foglalkozik a tanulókkal, nagy szervezettségre van szükség, hogy beosszuk őket a sportpályákra. Egy 42 méter hoszszú tornaterem áll rendelkezésünkre, amely osztható, így egyszerre két-három osztály is elfér benne. A szabadtéren két kézilabda-, két kosárlabda- és egy röplabdapálya van. A gondok enyhítésére az alsótagozatosok az aulában is gimnasztikázhatnak. Mégis sikerült felmutatni komoly eredményeket ... — Úgy érzem, nem panaszkodhatunk: tornában és tájfutásban országos helyezettünk van, labdarúgásban ketten bekerültek a serdülőválogatottba, úszóink a megyében igen eredményesek, kézilabdában a lányok és a fiúk játszhattak az úttörőolimpia területi döntőjében, kislabdadobásban országos bajnokunk van, de a többi sportágakban is értünk már el jó helyezéseket. Horváth József 34 éve tanít, maga is testnevelő tanár. Kép és szöveg: Temesi László Rövid hírek : A bugojnói nemzetközi sakkversenyen Portisch Lajos sötéttel remizett a jugoszláv Ljubojeviccsel, és hét forduló után az ötödik helyen áll. A mezőnyt a francia Szpasszkij vezeti. Kézilabda bajnoki eredmények: Várpalotai Bányász —Rába ETO 12—12 (férfiak), Vasas—Győri Richards 17— 12 (nők). 0 Elkészült a jövő évi görögországi férfi kosárlabda Európa-bajnokság csoportbeoszása. A csoport: Szovjetunió, Spanyolország, Franciaország, Jugoszlávia, Románia, Görögország; B csoport: Csehszlovákia, Olaszország, Hollandia, Izrael, Lengyelország, NSZK. A labdarúgó NB II. 36. fordulójában, vasárnap két mérkőzés is félbeszakadt a nagy vihar miatt. Az Eger- Baja és a Nyíregyháza—Debreceni Kinizsi találkozókat ma 17 órától játsszák újra. Az Elekes Dezső sakk emlékversenyen három forduló után a nyugatnémet Kindermann áll az élen 2,5 ponttal a két pontos, jugoszláv Knezevics és a másfél ponttal és egy függőjátszmával álló Honfi előtt. • A Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének természetbarát bizottsága elnyerte a Magyar Természetbarát Szövetség „A természetjárás fejlesztéséért” elnevezésű plakettjét. Kiküldött munkatársunk, Vándor Kálmán jelenti Mexikóból Még mindent jóvá lehet tenni Mexikói újságcímek: Futballparalízis-Egyetemi katedra a zöld gyepen - Elfogyott a paprika Megmagyarázhatatlan... érthetetlen... hihetetlen! Comanjulában ezek a szavak jártak a mérkőzés után. A csapat lélektani csődje a szövetségi kapitányt is tehetetlenné tette. (?) A magyar válogatottat csak ahhoz az ökölvívóhoz lehet hasonlítani, akire rászámolnak, és amikor nyolcnál fel akar állni, egy újabb csapással leterítik. Végérvényesen. Ez volt a 4. percben a második szovjet gól. A játékosok elvesztették a hitüket a győzelemben, sőt, az egyenlítés lehetőségében is. S alighanem Mezey György is így érezhette, mert a nemzetközi sajtóértekezleten többek között ezt mondotta: — Nincs a világon olyan csapat, amelyik négy percen belül összeszedett két gól hátránnyal ne omlana öszsze ... Van. A mi futballtörténelmünkben is. Sepp Herberger együttese, amely 1954-ben, Bernben, 0—2-ről fordította a maga javára a világbajnoki döntő eredményét. S ha nagyon akarnám, még jónéhány példát tudnék találni arra, hogy egy válogatottcsapat, ha volt lelkiereje, le tudta győzni a balszerencsét is! A hétfőn látott tizenegy nem volt méltó a magyar válogatott mezére! Négy perc után „leült”, és 86 percen át (!) nevetségesen kóválygott a pályán. Mintha nem is ez a csapat győzte volna le ragyogó játékkal a Népstadionban a brazilokat. Úgy tűnik, amit márciusban lelkierőt és önbizalmat növelő sikerként könyveltünk el, az csak arra volt jó, hogy egyeseknek a fejébe szálljon a dicsőség, és elszakadjanak a realitások talajáról. Ez az első 90 perc erre vall! Erre a vereségre ugyanis nincs magyarázat, nincs mentség — legkevésbé felmentés! A Mundial első szenzációjának a visszhangja egyértelmű: a szovjet válogatott előlépett első számú esélyessé. Az a tempó, amit Lobanovszkij csapata 90 percen át diktált, minden elképzelést felülmúlt! „A magyar labdarúgók ólomlábakon jártak, amíg ellenfeleik rakétaként száguldoztak a pályán” — diktálta a fülem hallatára az Il Giornale tudósítója. ..Mi bénította meg a magyar lábakat?"— kérdezte Luis del Este, az El Globo riportere, s nem kapott elfogadható választ. A sokk! — újra és újra ezt lehetett hallani, de elfogadni nem. Rutinos, összeszokott, érett csapattal ilyesmi nem fordulhat elő egy világbajnokságon. Bár ezen a napon taktikailag, technikailag, fizikailag és erkölcsileg is magasan fölénk nőtt a Dinamó Kijevre épült szovjet válogatott. — Engem nem érdekel az ellenfelek gyerekes, megtévesztő manőverezése a zárt kapukkal és a számokkal, mert ezzel csak a saját játékosaikat zavarják meg. Itt már újat tanulni úgy sem lehet, azt kell játszani, amit tudunk, és azt kell rákényszeríteni az ellenfelekre — mondotta Lobanovszkij, aki rendkívül szerényen viselkedett mindvégig, és akkor állt a magyar sajtó rendelkezésére, amikor egy újságíró éppen betoppant a Hotel Plaza de Floridába — akár előzetes bejelentés nélkül. A mexikói sajtóvisszhangok több vonatkozásban eltérőek. Futballparalízis. Magyar átjáróház Mexikóban. Egyetemi katedra a zöld gyepen. Elfogyott a paprika. K. o.-győzelem . . . Ilyen, és hasonló címek köszönnek ránk a lapokból. Az El Sol de León például három gólban lúdasnak látta Disztl Pétert, az Ovaciones című sportlap pedig azt írja, hogy csak a kapusnak köszönhető, hogy a magyarok nem kaptak tíz gólt. Mert bizony ennyi gólhelyzetet dolgoztak ki a középpályát hosszú labdákkal villámgyorsan átjátszó, és a széleken ellenállhatatlan szovjet játékosok, akik még azt is megengedhették maguknak, hogy 5-0-nál kirúgják a 11-est a nézőtérre. S nem kevesen állítják, hogy futballistaszolidaritásból! . .. Kijevből Lyonon át Irapuatóba nyílegyenes út vezet. Lobanovszkij ismét bölcses-Brazília hivatalosan tiltakozik a világbajnokság szervező bizottságánál azért, mert a Spanyolország elleni találkozójuk előtt nem játszották el az ország himnuszát. A hivatalos himnusz helyett egy másik lemezt tettek fel a korongra, amely az ország zászlaját élteti. — Nagyon tiszteljük a nemzeti lobogónkat is, ám jobban örültünk volna a himnusznak — kommentált Nabi Abi Chedid, a brazil szövetség alelnöke. — Megbocsáthatatlan dolognak, mi több, sértésnek tartjuk ezt Brazíliával szemben. * „Köszönjük dr. Socrates, köszönjük Mr. Bambridge!” — volt a főcíme a mérkőzés napján a Correio Braziliense című brazil újságnak. Ez is bizonyítja, hogy a dél-amerikai országban is elismerik: a spanyolok végül is meg nem adott gólja szabályos volt. * . José Faria, a marokkói szövetségi kapitány véleménye a lengyelek elleni döntetlen után: — Rászolgáltunk az „Harapófogóban." Az argentin csillagot, Diego Maradonát, így őrizték a dél-koreai védők, de a dél-amerikai együttes így is kiharcolta a győzelmet TELEFOTÓ / MTI Külföldi népszerkesztőségségről és irigylésre méltó bátorságról tett tanúbizonyságot, amikor a magyarok elleni sorsdöntő mérkőzés küszöbén kihagyta a védelem oszlopát Csivadzét, valamint a két gólkirályt, Biohint és Protaszovot, mert nem voltak tökéletes egészségi állapotban, így is — nem tartalékosan, mert ezek a játékosok egytől egyig megérdemelték a szovjet címeres mezt — minden tekintetben fölénk nőttek. Számunkra most a franciák következnek, s így érthető, hogy Platini az L'Equipe-nek nagyon mértéktartóan nyilatkozott a Szovjetunió elleni mérkőzés esélyeiről, pontra, és ha nagyobb szerencsénk van, akár győzhettünk volna. Aztán „kegyesen” megjegyezte: — Igaz, a lengyeleknek is voltak ígéretes lehetőségeik ...* Az európai televíziós társaságok — az Eurovízió és az Intervízió — hivatalos tiltakozást nyújtottak be a Nemzetközi Labdarúgó Szövetséghez. A televíziós és rádiós közvetítés körülményeit kritikán alulinak ítélik, s követelik a kifizetett jogdíjak egy részének a visszafizetését, amennyiben a lehető legrövidebb időn belül nem javul a helyzet. * A hírügynökségi jelentések a világbajnokság eddigi leggyengébb találkozójának ítélték az Észak-Írország—Algéria mérkőzést. A DPA összefoglalója szerint az északírek az elején számos helyzetet alakítottak ki. Ebben az időszakban eldönthették volna az összecsapás sorsát. Később azonban már csak az eredmény tartására törekedtek, s ezt az algériaiak kihasználták. — Mi már túl vagyunk azon a szenvedésen, ami a magyaroknak is kijutott az első 90 percben. De legalább győzelemmel végeztünk, és ez bizakodással tölt el bennünket. Már csak jobban játszhatunk, mint Kanada ellen. Ezek a szavak ránk is érvényesek. Az első 90 percet vesztettük csak el, a hátralevő 180 percben még mindent jóvá lehetne tenni. Ehhez azonban kettős győzelemre van szükségünk. A „legjobb harmadikok” esélye ugyanis nagyon messzire került tőlünk. De az nem létezik, hogy egyszerre 11 ember, egy egész csapat, amelyet három éven át céltudatosan építettek, és amely világraszóló sikereket ért el, egyik napról a másikra elfelejtsen futballozni! Igaza van a mindig szívélyes és készséges Tony Wattersnek, legközelebbi ellenfelünk, Kanada szövetségi kapitányának: „A magyaroknak már csak egy esélyük van, mielőbb elfelejteni ezt a találkozót, és megpróbálni legyőzni bennünket. De anynyit mondhatok, ez sem lesz könnyebb, mint a Szovjetunió elleni mérkőzés volt!” A féltucat kapott gól egyébként többek között azt is eszembe juttatta, hogy négy évvel ezelőtt, Spanyolországban tíz gólt lőttünk El Salvadornak, utána — bár csak egyszer kaptunk ki — mégsem jutottunk tovább. Miért ne alakulhatna most pont fordítva?! Mundial-hírek A vereség mindig fáj. A különösen súlyos pedig — ráadásul — gondolkodásra is késztet. A szovjet válogatottól elszenvedett vereség megdöbbentette az embereket. Pontosabban, ahogy jártamkeltem, és beszélgettem futballszerető emberekkel, közöttük ismert sportolókkal, sportvezetőkkel, szinte öszszecsengett a vélemény, mindez érthetetlen. Bolvári Antal, vízilabdázó olimpiai bajnok, így fogalmazott: — Mintha kicserélték volna a magyar csapatot. Mindazokat az erényeket, amelyeket, a világbajnoki selejtezőkön magáénak mondhatott, s amit a brazilok ellen bemutatott, mintha elfelejtette volna a 11 játékos. Sajnálom Mezey Györgyöt, mert a gyorsan bekapott gólok valóban sokkolták a játékosokat, akik nem tudtak magukra találni. Baráth István, a Metropol éttermének felszolgálója kicsit bizakodóbb: — Nem fogom kitűzni a gyászszalagot, mert bármilyen rosszul is játszott a magyar válogatott, úgy érzem, képes lesz még újítani és továbbjutni. Pigniczky László, az asztalitenisz-válogatott szakvezetője, régi sportember, aki emlékszik korábbi futballeseményekre is: — Az NSZK labdarúgó-válogatottja 8—3-ra kapott ki tőlünk 1954-ben, a svájci világbajnokságon. Mégis világbajnok lett. Most mi szenvedtünk súlyos vereséget az első mérkőzésen. Nem azt mondom, hogy ez azt jelenti: ezúttal mienk lesz a világbajnoki aranyérem, mert ez a hétfői mérkőzés mindenre utal, csak erre nem. Inkább azt szeretném ezzel jelezni, hogy korai lenne feladni a továbbjutás reményét. Sermer György, ökölvívóbíró szintén sokat megélt már a sport háza táján. — A gyorsan bekapott két góltól ugyanúgy megrogygyant a magyar válogatott, mint az ökölvívó egy hatalmas ütéstől. Láthatóan többé nem is tudtak magukra találni. Tudom, hogy ebben a magyar csapatban sokkal több van, mint amit a szovjetek ellen mutattak. S én is azt vallom, amit az igazi hadvezérek: nem csatát kell nyerni, hanem háborút. Számunkra pedig nem a szovjetek legyőzése volt a fő cél, hanem a továbbjutás. A békásmegyeri lakótelep lakatosa már korán reggel ezzel fogadott: — Bizony erre nem számítottam. Legszörnyűbb álmaimban sem képzeltem, hogy ilyen rosszul játsszon a magyar csapat, s hogy ilyen súlyos vereséget szenvedjen. Mert akár 10—0 is lehetett volna az eredmény... De milyen szurkoló az, aki az első vereség után megvonja a bizalmát a csapattól? Nos, én inkább abban reménykedem, hogy Détáriéknak maradt még önbizalmuk a további mérkőzésekre. A magyar labdarúgó-válogatott világbajnoki bemutatkozása mindenkit megdöbbentett. A súlyos vereség előtt értetlenül állnak az emberek. De, úgy tűnik, még nem felejtették el azokat a győzelmeket, amelyeket labdarúgóink a közelmúltban arattak, s amelyek révén kijutottak Mexikóba. Milyen lesz a folytatás? Egy biztos: ennél rosszabbul már nem tud játszani a magyar csapat.. . (lepies) *Értetlenül — és reménykedve B-CSOPORT : Mexikó—Belgium 2—1 (2—1) ★ ★ ★ Mexikóváros, Aztecastadion, 95 ezer néző V: Esposito (argentin) ■ Gólok: Quirarte 23. p„ Sanchez 39. p., illetve Vandenbergh 46. p. D-CSOPORT Észak-Írország—Algéria 1—1 (1—0) ★ Guadalajara, 25 ezer néző V: Butyenko (szovjet) Gólok: Whiteside 5. p., illetve Zidane 58. p. F-CSOPORT Marokkó—Lengyelország 0—0 ★ Monterrey, 12 ezer néző V: Martinez (uruguayi) Ez lesz ma 20 óra: NSZK—Uruguay (tv 19.50), 20 óra: Paraguay—Irak, 24 óra: Skócia—Dánia (tv 23.50). Megjegyzés: mára, azaz szerdára virradóra, lapzártánk után játszották az Anglia— Portugália mérkőzést, amelynek eredményéről csütörtöki számunkban tudósítunk. Jegyzőkönyv és bizonyítvány 15