Népszava, 1986. december (114. évfolyam, 282–307. sz.)
1986-12-15 / 294. szám
Szovjet pártmunkásküldöttség látogatása Az MSZMP Központi Bizottságának meghívására Mihail Barbariccsal, az SZKP KB gépgyártási osztálya helyettes vezetőjével az élen december 8. és 14. között szovjet pártmunkásküldöttség tett látogatást hazánkban. A delegációt fogadta Pál Lénárd, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. A vendégekkel megbeszélést folytatott Ballai László, a KB gazdaságpolitikai és Radics Katalin, a KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vezetője, továbbá Iványi Pál, a KB osztályvezető-helyettese. A küldöttség ellátogatott a Magyar Tudományos Akadémiára, az Ipari Minisztériumba, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságra. Izraeli kommunista vezető hazánkban Az MSZMP KB meghívására december 11. és 14. között hazánkban tartózkodott David Henin, az Izraeli Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára. Az izraeli vendéget fogadta Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. David Heninnel megbeszéléseket folytatott Györke József, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője. Közélet________ Magyar—szovjet újságíró-kapcsolatok. Vasárnap hazaérkezett Moszkvából a Magyar Újságírók Országos Szövetségének küldöttsége, amely Megyeri Károly főtitkár vezetésével, a Szovjet Újságíró Szövetség meghívására tartózkodott a szovjet fővárosban. Megyeri Károly és Ivan Zubkov, a Szovjet Újságíró Szövetség alelnöke egyezményt írt alá. A Chilében bebörtönzött és jelenleg éhségsztrájkot folytató politikai és polgári személyek elleni fokozódó erőszak miatt a Magyar Szolidaritási Bizottság tiltakozó táviratot küldött dr. Javier Pérez de Cuellarnak, az ENSZ főtitkárának, amelyben a nemzetközi szervezet sürgős közbenjárását kéri. A Magyar Szolidaritási Bizottság tiltakozó táviratot intézett a chilei kormányhoz is. Nyílt napok az egyetemen Gólyapalánták, döntés előtt Még néhány hónap, és a középiskolák negyedikes diákjainak végleg dönteniük kell arról: hogyan tovább. Vállaljanak-e munkát, vagy jelentkezzenek valamelyik felsőoktatási intézménybe? És ha a tanulás mellett döntenek, melyik egyetem vagy főiskola felel meg legjobban az érdeklődésüknek. De ez idő tájt nemcsak a gyerekek készülnek a felvételikre, hanem az érintett intézmények is. A Fővárosi Pályaválasztási Intézet minden évben fölveszi a kapcsolatot az egyetemek és főiskolák tanulmányi osztályaival és egyezteti velük azokat az időpontokat, amikorra a felsőoktatási intézmény vállalni tudja a nyílt napok megszervezését. iVím toborzsás, ssot jáltatási — Intézetünk már 20 éve igényli az ilyen rendezvényeket — mondja dr. Xantus László, a Fővárosi Pályaválasztási Intézet osztályvezetője. — Az a célunk, hogy segítsünk a döntés előtt álló diákoknak. Azoknak, akik már pontosan tudják, hogy milyen szakon kívánnak tovább tanulni és azoknak is, akik még bizonytalanok. Mi nem toborzunk, csupán szolgáltatást nyújtunk. Tapasztalatunk szerint a tájékoztatókra a gyerekek kétharmada úgy megy el, hogy biztosanoda is akar jelentkezni, egyharmaduk azonban csak kíváncsi. Körülnéznek esetleg több egyetemen, főiskolán is, és mivel a nyílt napokat november közepétől december közepéig tartják, van idő eldönteni, hová is adják be a felvételi kérelmet. — Van-e értelme és haszna az effajta népszerűsítésnek, amikor az egyetemeken amúgy is többszörös a túljelentkezés? — Csak bizonyos szakokon. A tájékoztatás célja éppenséggel az, hogy a diákok megtudják, a választott egyetem csakugyan azt nyújtja-e, amit várnak. Az ELTE Természettudományi Kara november 18-ra hívta össze az érdeklődőket. A kötetlen beszélgetésnek is felfogható tájékoztatót dr. Schuszter Ferenc adjunktus tartotta. A következő tanévben induló szakpárok, valamint az elmúlt évi ponthatárok és a felvehető létszám ismertetésén túl néhány praktikus tanáccsal is ellátta a leendő gólyákat. Elmondta, hogy aki például csillagász szeretne lenni, fizikus szakra jelentkezzék, meg hogy a biológiai földrajz szakos tanárok iránt nem túl nagy a kereslet. A fiatalok szorgalmasan jegyzeteltek, kérdeztek. Igen okos és gyakorlatias dolgokat. Kiderült, hogy jó vizsgaeredmények alapján van lehetőség a második félév után szakmódosításra. Sőt, az egyetem az elől sem zárkózik el, hogy a diákok más karok óráit, előadásait is látogassák, ha az nem ütközik a saját órarendjükkel. Az általános tájékoztató után a diákok kisebb csoportokra oszlanak. Ki-ki oda áll, ahol szűkebb érdeklődési területéről kaphat további felvilágosításokat a tanszékek jelenlevő képviselőitől. Tisztázott esélyek — Az előadásában elég ijesztő számok hangzottak el a túljelentkezés méreteiről és a ponthatárokról — mondom dr. Schuszter Ferencnek. — Nem gondolja, hogy az érdeklődök egy része visszalép? „ — Az a véleményem, hogy mindenkinek tisztában kell lennie azzal, milyenek az esélyei. Aki határozott elképzelésekkel jött el a tájékoztatóra, azt nem hiszem, hogy lebeszéltem volna a felvételiről. Egyébként az elmúlt évek során — talán éppen a nyílt napok előadásainak ismeretében — csökkent a felvételizők száma, amelyből arra is lehet következtetni, hogy reálisabban látják, mibe érdemes belevágniuk és mibe nem. Különben igyekeztem olyan szakpárokra is felhívni a figyelmet, amelyek léte ma még nem is igen közismert. Így például a matematika-technika szak sem, amelyre az idén tizenöten jelentkeztek, holott húsz hallgatót vehettünk volna föl. Kicsit furcsa, hogy ezen a felvételi tájékoztatón az egyetemistákat nem képviseli senki. A KISZ-szervezet csak egy papíron adta tudtul, hogy másnap délelőtt várja az érdeklődőket és szívesen végigkalauzolja őket a tanszékeken, sőt megszervezi az órákra való bejutást, valamint a laborok meglátogatását. Csakhogy egy kicsit megkésett dolognak tűnik mindez, mert a délután három órakor tartott előadásra gond nélkül elmehetnek a középiskolások, ám a délelőtti távolmaradást az órákról nem mindenütt „díjazzák”. Velünk előre közölték, hogy délelőtt nem lehet sehová elmenni — mondja Benkő Pálma, a Móricz Zsigmond Gimnázium negyedikese —, akárhogy érdekel is az alaposabb ismerkedés az egyetemmel. Csahók Zoltán és Figeczky Gábor érdeklődése még csak tapogatózás. Ők ugyanis harmadikosok a Fazekas Mihály Gimnáziumban. Dönteniük csak jövőre kell, de már most is érdemes volt eljönniük. — A biológia iránt érdeklődöm, környezetvédelemmel szeretnék foglalkozni — mondja Gábor. — Azt hiszem, még körülnézek a Műszaki Egyetemen is, mielőtt döntök. Másnap délelőtt meglepően sokan ácsorgunk az egyetem kapui előtt. A szervezés sikerein a KISZ-esek is meglepődnek, mintha maguk sem hitték volna komolyan, hogy az előző napon meghirdetett programra ennyien el tudnak jönni. A könyvtárszoba szűkösnek bizonyul ekkora társaság befogadására, ötvenenhatvanan jöhettünk össze. Ez csak töredéke a tegnapi létszámnak, de mi lett volna, ha mindenki eljön? Kovács Október másodéves biológiai kémia szakos hallgató fogadja a középiskolás vendégeket, aztán egyre több évfolyamtársa kerül elő, akik egymásnak adják a szót, hogy ki-s ki vérmérséklete és egyéni véleménye szerint hangolja jókedvre, vagy éppen keserítse el a hallgatóságot. Az egyetemisták a diákéletbe próbálják beavatni a leendő gólyákat, közben elrettentésül közlik a várható magas óraszámot. A tanárok említése azonban szemlátomást csak az egyetemistákat hozza lázba, a középiskolások rezignáltan hallgatják, hogy kitől s mitől kell majd tartaniuk. Azért persze kapnak jól hasznosítható tanácsokat is. Az egyik szakról való átváltás a másikra megoldható. Persze, aki ilyesmire adja a fejét, számoljon vele, hogy akármennyi időt húzott le az eredetileg választott szakon, az egyetemet az új szakon elölről kell kezdenie. M újrakezdés ellenszere ki tudja, talán az ilyen újrakezdéseket is meg lehet előzni a felvételi tájékoztatók végighallgatásával. S akiknek határozottak az elképzeléseik, azok akár másodikos középiskolás korukban is elkezdhetnek ismerkedni az egyetemekkel, s úgy megválasztani a fakultációs tárgyakat, hogy azok később hozzásegítsék a sikeres felvételihez. A nyílt napokon a puszta érdeklődők előtt sem zárulnak be a kapuk. Bartók Szilvia Felújították a ferihegyi gyorsforgalmi utat Kétszáz nap titok Hét hónap alig több, mint kétszáz nap. Az építkezések történetében ez igazán nem nagy idő, hiszen sok lakás, üzlet a kijelölt átadási határidő után kétszáz nappal is jó, ha elkészül. Pedig ennyi idő alatt is lehet nagy dolgokat csinálni, egy teljes felüljáró is elkészülhet. Budapesten a Csévéző útnál áprilistól novemberig új híd épült. Határidőre adták át, ahogy a ferihegyi gyorsforgalmi út más szakaszait is. Vajon mi a titka ennek a teljesítménynek? Miért, hogy itt szó sincs gondokról, csúszásokról? — Nálunk ez hétköznapi teljesítmény — mondja Stuhly Gábor, a Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalat közútfenntartási igazgatója. — Számunkra nem ünnep, ha betartunk egy határidőt. Nyáron a Szabadság hidat is két nappal a határidő előtt adtuk át. A hidak, a felüljárók egy város közlekedésének legfontosabb csomópontjai, mert nem helyettesíthetők. Ha egy utat lezárunk, van helyette terelőút. De terelőhíd nincs. Az út gyengéi — A Duna-hidakat csak egymás után lehet felújítani, hiszen ha egyszerre kettő esneki, megbénulna a város közlekedése — veszi át a szót Ullrich András, a vállalat híd- és műtárgyosztályának vezetője. — A ferihegyi gyorsforgalmi úton viszont ajánlatos volt egy időben felújítani valamennyi felüljárót, hogy minél rövidebb ideig kelljen az útról elterelni a forgalmat. A gyorsforgalmi út a 40-es évek elején épült, a háborús idők már rányomták bélyegüket. Kispórolták belőle az anyagot, a nehezebb járműveket már nem nagyon bírta el. Végül csak személyautók közlekedhettek rajta, még a buszokat is kitiltották. De gyengesége csak az egyik gyengéje volt. Túl szűkké, mondhatni egyre szűkebbé vált az idők folyamán, mindinkább túlnőtt rajta a forgalom. Gyorsforgalmi útnak is csak nagy jóindulattal volt nevezhető, helyenként 30 kilométeres sebességkorlátozást kellett életbe léptetni. Aztán két éve a Csévéző és az Igló utcai aluljáró falai hirtelen megmozdultak, veszélyesen dőltek befelé. Azonnal cselekedni kellett. Az aluljárókat egyszerűen betemették, ez volt a leggyorsabb és a legolcsóbb megoldás. Ha csak ideiglenesen is. Mindenesetre bebizonyosodott, hogy a gyorsforgalmi út felújítása nem halasztható tovább. — A tervek hamar elkészültek — mondja a közútfenntartási igazgató. — A kivitelezőket versenytárgyaláson választottuk ki. A győztes a Hídépítő Vállalat és az Aszfaltútépítő Vállalat lett. Az előkészületekkel is időben végeztünk. Kiváltottuk a közműveket, és kisajátítottuk a munkához szükséges területet. — Milyen kisajátításokra került sor? — Egy darab erdőt, valamint néhány ingatlant kellett kisajátítani. A kerületi tanácsoktól hathatós segítséget kaptunk. Soha ilyen gyors nem volt még az ügyintézés. Tudja, a kisajátítás mindig jókora gondot okoz az építkezéseknél. De, akik máskor hetekig, hónapokig ücsörögnek egy papíron, azok most gyorsan dolgoztak. Rövidre zárva — Van még egy ok, ami közrejátszott abban, hogy jól ment a munka — mondja Ullrich András. — Akár a Duna-hidak felújításakor, most is hetente összeültek az érintett vállalatok és szakhatóságok vezetői. Nem a különben megszokott módon mendegélt a munka, nem hosszas telefonálgatások és levélváltások után született meg egy-egy határozat. Mindent rövidre zártunk, így figyelemmel kísérhettük a munkát, számon tarthattuk az ígéreteket. Persze, voltak gondok, hogyne lettek volna. Mindenhol adódnak. De arra szolgáltak ezek az értekezletek, hogy rögtön megoldjuk őket. És nem holnapután. — A dolgozókat hogyan ösztönözték jobb munkára? — Azt nem tudom, hogy a kivitelező vállalatok ígértek-e valamit a határidő betartásáért, de az biztos, hogy központi keretből nem jutalmazták a munkásokat. — Hány órás volt egy munkahét? — Mindig változó. — mondja Stuhly Gábor. — Ha a szükség úgy hozta, nyújtott műszakban, éjszaka és hétvégén is dolgoztak az emberek. Ha a MÁV éjjel rendelt el vágányzárt, akkor éjjel emelték be a vasút fölött épülő híd gerendáit. De hangsúlyozom, a rendes munkaidőn túl csak indokolt esetben dolgoztunk. — A munkát az is nehezítette, hogy a gyorsforgalmi út nem akármilyen út — vélekedik Ullrich András. — A repülőteret köti össze a várossal, nagyon szem előtt van. Nem lehetett koszos az átterelő korlát, nem heverhetett szanaszét az építőanyag. Rendnek kellett lennie. Nagy rendnek. Határidőre Eddig mindenben egyetértettem beszélgetőpartnereimmel, de azt nem hiszem, hogy a rend nehezítette volna a munkát. Éppen ellenkezőleg: ez is egyik „titka” lehetett a határidő betartásának. Az 1986. november 30-ra kitűzött határidőt mindenhol betartották. A „első kapavágást” a munkálatok nagyságrendjétől függően más-más időpontban kezdték meg. A 323 méter hosszú Újhegyi úti felüljáró építését 1985. júniusában kezdték, összesen 17 hónapig épült. Ez volt a leglassúbb munka, de alighanem helyesebb úgy fogalmazni, hogy a legkevésbé gyors. A Gyömrői úti felüljárót és a Felsőcsatári úti aluljárót egyaránt négy hónap alatt újították fel. A Csévéző úton a betemetett aluljáró helyett felüljáró épült. A háromnyílású híd, amelyre hosszú töltések vezetnek fel, áprilistól novemberig teljes egészében elkészült. — Nem tudok róla, hogy, valaha is épült volna ilyen gyorsan híd az országban — mondja Ullrich András. Az Igló utcai felüljáró építéséhez augusztusban fogtak hozzá, ez az egyetlen, amelyet a tervek szerint jövő májusban kell átadni a forgalomnak. — És átadják? — fordulok a közútfenntartási igazgatóhoz. — Az biztos — jelenti ki határozottan. — Mitől olyan biztos a dolgában? — Először is a részhatáridőt tartjuk. De egyébként sincs mitől félnünk. A tervek jók, az előkészületi munkákkal időben végeztünk, a vállalatok együttműködése kiváló. Irigylésre méltó optimizmus. És sokatmondó. Mert kiviláglik belőle, hogy elsősorban nem a helyszínen dől el, hanem az előkészületeken, a munka megszervezésén múlik, hogyan haladhatnak, és tartható-e a határidő. Varga Zsolt Megjelent a Pártélet 12-es száma A folyóirat rövidítve közli azt az előadói beszédet, amelyet Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottságtitkára tartott a Központi Bizottság november 19— 20-i ülésén, és közreadja a határozatot. Havasi Ferenc a többi között megállapította: a kibontakozás lehetőségeit mérlegelve a XIII. kongreszszus határozatait és a hetedik ötéves tervet tekintjük irányadónak. Meggyőződésünk, hogy van kiút a jelenlegi helyzetből. Az évek óta tartó mérsékelt növekedési ütemet, amely nem teszi lehetővé gazdasági gondjaink megoldását, fel kell váltani egy szelektív, egyensúlyorientált, a gazdaság jövedelem- és devizakitermelő képességét javító élénkítéssel. A magyar művészetre ma a sokféleség jellemző. Ez a sokféleség mindenekelőtt ideológiai és esztétikai természetű. Megtalálhatók a nemzeti sors sokszor mitizált képei, a tragikus történelemszemléletet sugalló hangulatok. Találkozunk a különböző polgári filozófiák, de különösen az egzisztencializmus és a posztegzisztencializmus hatásaival. Mindezek gyakran keverednek a marxizmus egyes tételeivel, legtöbbször történelemszemléletének alapelveivel. Ideológiai pluralitás jellemzi tehát a magyar kulturális életet. Napjaink művészetpolitikai gyakorlatában igen sokszor megfogalmazódik: mit fogadhatunk el értéknek? Köpeczi Béla művelődési miniszter cikke választ ad a kérdésre. Bátorítani és támogatni kell azt a fajta vezetői magatartást, amely a sokféle gátló körülmény ellenére vállalja a változtatás kockázatát, az ezzel járó különféle terheket és konfliktusokat. Káder Gyula, a fővárosi IV. kerületi pártbizottság első titkára ezzel összefüggésben a pártszervezetekkel szemben támasztott magasabb követelményeket ír. Rámutat : nagyon fontos, hogy a pártszervezetek is vállalni tudják a konfliktusokat, képesek legyenek a vállalati közvélemény befolyásolására, a cselekvésnek kedvező közhangulat kialakítására. Sok helyen azonban nehezen tudják szétválasztani a szakmai és a politikai feladatokat, ami jelentősen gátolja a politikai tennivalók tisztázását és felvállalását, de az is fékezőleg hat, hogy gyakran nem látják, milyen nagy jelentősége van a megfelelő politikai háttérnek, a biztonságos vezetési pozíciónak még a legfelkészültebb, a legönállóbb gazdasági vezetők esetében is. Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának titkára méltatja Kádár János új könyvét, amelyet „A szocializmus megújulása Magyarországon” címmel jelentetett meg a Kossuth Könyvkiadó. A többi között megállapítja: történelmünk folyamán nem volt még olyan nagy esélyünk a valóságos társadalmi egyetértés kialakítására, mint a legutóbbi három évtizedben, és talán soha nem volt akkora szükség sem az egységre, mint éppen napjainkban. Nincsenek már hazánkban társadalmi rétegeket, csoportokat kibékíthetetlen élességgel szembeállító körülmények, társadalmi viszonyok. A létező és keletkező érdekkülönbségek kezelhetők, a megegyezés, a harmónia felé terelhetők. A szerkesztőség kerekasztal-beszélgetést rendezett arról, miként és mennyire van jelen ma a párt a társadalom különféle területein, miben fejeződik ki jelenléte, milyen szerepet játszanak a környezetével fenntartott kapcsolatainak biztosításában a pártalapszervezetek, hogyan kellene és lehetne a párt munkáját jobban hozzáigazítani a jelen időszak feltételeihez és követelményeihez. Az eszmecserét Lakos Sándor, a Pártélet felelős szerkesztője vezette. H. B. Szénhidrogénlelőhelyek A Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat kutatócsoportjai ebben az évben a Kisalföldön Zala, Somogy és Bács- Kiskun megyében végeztek szénhidrogén-kutatást. Ennek során néhány kisebb kőolaj- és földgázlelőhelyre akadtak. Ezek közé tartozik a Balatonmagyaródi Zalakomár térségében lévő olajlelet, amelynek gyorsított ütemű feltárása befejezéséhez közeledik. A Zala megyei Ortaháza környékén siker koronázta a kutatók másodszori visszatérését: az első lefúrt kútban olajat találtak, és a kutatásokat tovább folytatják. Barcs térségében pedig a jugoszláv kutatókkal együttműködve földgázlelőhelyet tártak fel. Legfrissebb kutatási eredmények között van a Duna-Tisza közi Tázlárnál, valamint a Kiskunhalas északi területén megtalált új olajlelőhely. Fenyőőrség A Buda környéki erdőkben, a forgalmasabb utak mentén a Társadalmi Erdei Szolgálat karszalagos aktivistái teljesítettek megerősített, ünnepek előtti szolgálatot. Őrizték az erdőgazdaságok fiatal fenyőfáit, amelyet karácsony előtt gyakran megritkítanak a „kirándulók”. A társadalmi ellenőrök azonban most gátat szabtak az orvfenyővágóknak, a rajtakapott tolvajokra pedig büntetés vár. 5