Népszava, 1988. február (116. évfolyam, 26–50. sz.)
1988-02-01 / 26. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! ■ HÉTFŐ, 1988. FEBRUÁRI. ■ 116. ÉVFOLYAM, 26. SZÁM ■ ÁRA 1,80 FORINT Veríték és gazdaság Elégedettséget éppenséggel nem érezhetünk a Központi Statisztikai Hivatal múlt héten nyilvánosságra hozott jelentése láttán, mert ha olvashattunk is benne némi javulásról — a tavaly ilyenkor közzétett elemzéshez viszonyítva —, nem feledhetjük, hogy ez a javulás mélyponthoz képest következett be, és mértékében is oly szerény, hogy gazdaságunk állapotában nem hozott lényeges változást. A fő célokat nem sikerült elérni, ezen a tényen nincs mit szépíteni. A siker elmaradása persze, nem feltétlenül azonos a kudarccal, hiszen születtek tavaly a magyar gazdaságban elismerést érdemlő teljesítmények is. Ide tartozik, hogy a megélénkült ipari termelés a tervezettnél gyorsabb növekedést hozott, és ennél is nagyobb arányban nőtt mind az ipar, mind a termelő ágazatok összességének konvertibilis elszámolású kivitele. Ide tartozik, hogy a nem rubelelszámolású idegenforgalom bevételi többlete az előző évinek majdnem kétszeresére nőtt. Mindezek mögött kemény munka van. Mert azt aligha lehet elvitatni, hogy ez az ország rengeteget dolgozott tavaly. Az emberek nagy többsége hajtott a főmunkaidőben, és igen sokan vállalták — ha kényszerűségből is —, hogy még erre is rádolgoznak, feláldozzák a pihenésre, a művelődésre szánt időt. A KSH jelentésében nem találtam adatot a túlórákról, a bányászok és más ágazatok dolgozóinak szombati és vasárnapi műszakjairól. Igaz, arról sem, hogy hány óra, hány munkanap ment végül is veszendőbe tavaly alapvető termelési feltételek hiánya, vagy a szervezés, a kooperáció fogyatékosságai miatt. Azt hiszem, ami a hajtást, a verítéket és az idegfeszültséget illeti, a tervet sikerült túlteljesítenünk. Csak az a kérdés, hogy mindig arra ment-e el ez a tömérdek emberi energia, ami az országnak hasznot is hozott. És erre már alighanem nemmel kell válaszolnunk. Mert tavaly is sokan „termeltek” veszteséget, sok munkával, esetleg jó munkával, csak éppen hiábavaló fáradozással. Hiszen a ráfizetéses üzemekben, a piac által el nem ismert költségekkel, alacsony szintű technikával működő vállalatoknál éppen úgy — ha nem még inkább — el lehet fáradni, mint ott, ahol a munkának értelme, nyeresége van. Mindebből az is nyilvánvaló, hogy a gazdaság elmaradt teljesítményét nem volna igazságos a dolgozók tömegeinek nyakába varrni. Amint a megtermelt nemzeti jövedelem túlfogyasztásának a felelőssége sem az övék. A megszüntetett Ganz-MÁVAG munkája aligha hibáztatható azért, hogy ráfizetéssel kellett motorvonatokat gyártania. A szabadnapján és a föld alá leszálló, ezernyi veszélyt vállaló tatabányai vagy mecseki bányásznak nem erkölcsös a szemére vetni, hogy a mások által megtermelt nemzeti jövedelmet apasztotta ezzel. És kit okoljunk azért, hogy a gazdaságban nem következtek be az annyira áhított szerkezeti változások? Hogy végül is örvendetes exporttöbbletünk még mindig jelentős részben anyagjellegű termékek kiviteléből származik? Ha nem a kétkezi munkásokat, akik erről végképp nem tehetnek, akkor talán a vállalatok gazdasági vezetőit? Mert valamitől mégsem úgy működik a magyar gazdaság, ahogyan kellene, és elmaradásunk Európától — mit Európától (!) — egyre nyilvánvalóbb. A kialakult helyzet okai nyilvánvalóan nagyon összetettek, és a bajok eredetét valahol az alapoknál kell keresni. Ott, ahol elhittük, hogy a gazdaság törvényeit is módunkban áll hatályon kívül helyezni, ahol lemondtunk a gazdaság természetes hajtóerőiről, és azokat megpróbáltuk valami mással, például agitációval helyettesíteni, s materialista létünkre a tudati tényezőket helyeztük a mindent meghatározó anyagi lét elé. Ennek a tévedésnek a felismerését ma már több párthatározat is tükrözi. Az MSZMP KB tavaly nyári állásfoglalása a társadalmi-gazdasági kibontakozásról, majd ennek nyomán a kormány munkaprogramja a gazdasági törvényszerűségek és hajtóerők fokozott érvényre juttatása irányába mutat. A valódi piaci viszonyok kialakulása, a piacon egymás mellett megjelenő, különböző tulajdonformájú vállalkozásoknak a csak gazdaságpolitikai eszközökkel szabályozott versenye, a tőke és a munkaerő rugalmas mozgása, átáramlása a hatékonyabb területekre, esélyt adhat a stabilizációra, illetve a kibontakozásra. Ám ezen a téren még nem jutottunk messzire. Számos jogi, az alapvető kérdésekben törvényi szabályozásra van szükség ahhoz, hogy elháruljanak a ma még meglevő akadályok, és végre egészségesen kezdjen működni a magyar gazdaság. Tehát a reform következetes, a gazdaság egészére és a politikai intézményrendszerre is kiterjedő végigvitelére van szükség, amihez még soha nem voltak olyan kedvezőek a nemzetközi feltételek, mint éppen napjainkban. A világ nagy része a szocialista és nem szocialista egyaránt — velünk szurkol e reformok sikeréért. Most rajtunk a sor. Sok szempontból különbözik 1988 az eddigiektől. Elsősorban nehezebb, mert most léptek életbe az új adók, mert kényszerűen csökken az életszínvonal, mert a gazdaság minden szereplője számára szigorúbbak a feltételek. De ez a stabilizációs program első esztendeje is, amelytől azt várjuk, hogy ne csak a veríték legyen több, hanem, hogy tényleg lépjünk a céljaink felé. Franek Tibor Országszerte szépek a vetések Több csapadék kellene — Akadnaik a műtrágya- és gyomirtószer-ellátás — Sietnek a virágok Országszerte szépek a vetések, de fejlődésükhöz a jelenleginél több csapadékra lenne szükség — tájékoztatta lapunkat Balla István, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium osztályvezetője. Ez az információ — bizonyára — sokakat meglep, ugyanis a városi emberek zöme úgy véli, elég eső hullott, semmivel sem kevesebb a szokásosnál, az ilyenkor jellemző hónál. A talajvizsgálatok viszont arról árulkodnak, hogy a föld felső 50 centiméteres rétegében csupán 70 százalékos a telítettség, az alatta lévő 50—100 centiméterben pedig már csak 40 százalék körül van ez az érték. Az első fejtrágyázás kissé vontatottan halad, mert a járművek nehezen boldogulnak a puha talajon, a mostani időjárás a repülőgépeknek kedvez, csakhogy ilyesmire nem mindenkinek futja a pénztárcájából. Pillanatnyilag gondot okoz, hogy nincs elegendő műtrágya és különféle gyomirtó szer. Akadozik az import, a hazai üzemek — különféle árkérdések tisztázatlansága miatt — nem termelnek teljes (Folytatás a 4. oldalon) A palántázás a legfőbb teendő most a fóliák alatt Batha László felvétele Gáspár Sándor Pekingbe érkezett Szombaton Gáspár Sándornak, a Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökének vezetésével magyar szakszervezeti küldöttség érkezett Pekingbe. A magyar delegációt a kínai főváros repülőterén Ni Csi-Fu, a Kínai Szakszervezetek Országos Szövetségének elnöke fogadta. (MTI) Tiltakozási hullám Gázában A megszállás elleni tömeges palesztin tiltakozások újabb hulláma indult el a hét végén, a PFSZ V. B. elnöke pedig ismételten nemzetközi erők küldését sürgette a fegyvertelen lakosság védelmére. Ellentétben a jeruzsálemi rádióban már két hete hangoztatott reményekkel, hogy kifulladóban van a palesztin megmozdulás, a hét végén nagyarányú tiltakozási hullám söpört át mind Gázán, mind Ciszjordániában. A PFSZ-zászlókkal felvonuló, útakadályokat építő és autógumikat égető tüntetőkkel katonák szálltak szembe. Nem csak könnygázt, gumilövedéket vetettek be és ütlegelték a tüntetőket, mint tették legtöbbször, hanem éleslőszert használtak, ami szintén nem az első eset. Komoly sérüléssel legalább 25 ember került szombat óta a kórházakba, közülük, a palesztin helyi sajtóügynökség szerint, 17-en lőtt sebekkel. Hét végi munkák A borsodi bányászok 20 ezer tonna szenet fejtettek Negyven vagon termék Japánnak, Olaszországnak és az NDK-nak — Irányvonalak az Alföldre — Nincs üres vagonjárat Szombaton egész napos, három műszakos termelés folyt a borsodi szénbányákban, és a berentei szénosztályozókban. A bányászok mintegy 14 ezer tonna szén fejtését, kitermelését vállalták és teljesítették. Dolgoztak az egyébként szabadnapos elővájárbrigádok is, hogy megfelelő feltételeket teremtsenek a vájárok munkájához. A szombati folyamatos, három műszakos termelés után vasárnap is a Borsodi Szénbányák Vállalat üzemeiben. A reggeli műszakkezdéskor több mint másfél ezren szálltak le az aknákba, hogy — vállalásuk szerint — négyezer tonna szenet termeljenek ki. Ezzel együtt a hét hét utolsó napján a borsodi bányászok csaknem húszezer tonna szenet adtak az ipari üzemek és a lakosság számára. Több mint kétezer tehervagont raktak meg Borsod megye ipari üzemei szombaton és vasárnap. Szombaton valamivel több mint 1400 vagon hagyta el Borsod területét. Az Ózdi Kohászati Üzemek és a Lenin Kohászati Művek mintegy 5000-5000 tonnányi árut raktak vagonba, és küldtek a megrendelőkhöz. Vasárnap Ózdon és Diósgyőrben a szombatihoz hasonló mennyiségű félkész és kész árut rakodtak, de jelentős tételben indítottak útnak különböző termékeket a Tiszai Vegyi Kombinátból és a Borsodi Vegyi Kombinátból is. Ez utóbbiból negyven vagon termék megy Japánba, Olaszországba és az NDK-ba. Tekintélyes menynyiségű áruval teli vagon hagyta el a Berentei Szénosztályozó, a Táttyai Kőbánya és a Borsodi Ércelőkészítő Mű területét is. A MÁV szegedi igazgatóságának öt alföldi megyét érintő területén szombaton és vasárnap 1700 vagon árut raktak ki és 550 vagont raktak meg áruval. Hat irányvonattal érkezett zúzott kő a Békés és a Csongrád megyei útépítő vállalatok részére. Két irányvonat kohósalakot szállított az Alföldre. Az Orosházi Üveggyár részére homok érkezett, onnan pedig vasárnap 47 vagonnyi palackot és befőttesüveget szállítottak el a konzervgyáraknak és a szőlőtermelő gazdaságoknak. A Martfűi Növényolajgyár dolgozói 30 vagon napraforgót raktak ki vasárnap, majd ugyanezeket a vagonokat a takarmányozásra kiválóan alkalmas préselt napraforgódarával megrakva újra útnak indították az állattenyésztő mezőgazdasági nagyüzemek felé. (MTI) Hivatalosan csak hétfőn kezdődik a téli vásár, de a Kispesti Centrum Áruházban már vasárnap is vásári hangulat volt. Balogh László felvételei