Népszava, 1989. március (117. évfolyam, 51–76. sz.)
1989-03-16 / 64. szám
2 (Folytatás az 1. oldalról) 15-nek üzenete egyaránt szól a hatalom birtokosainak, szól a szerveződő pártoknak és a létező független szervezeteknek. Történelmi feladatunk mindnyájunknak az igazi demokrácia megvalósítása. 40 év után végre szabad, méltóságteljes, tiszta ünneplésben, kapcsolódhat össze a nemzet, abban a hitben és reményben, hogy minden becsületes magyar állampolgár számára,küzdelmes, nehéz munkával ugyan, de egyenlő jogokat és életszínvonalat tudunk biztosítani — mondotta egyebek közötti Vörös Vince. Ezt követően Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, államminiszter mondott ünnepi beszédet. Egybegyűltünk, hogy tisztelegjünk 1848. március 15- nek évfordulóján, hogy hitet tegyünk: a márciusi eszmék élnek és élni fognak a holnapi Magyarországon. A dicső napot most új fény, a politikai megújulás fénye világítja meg, hozzá közelebb nemzetünk egészéhez, annak minden részéhez. Mostantól kezdve azon leszünk, hogy március 15-e ne elkülönítő, hanem közmegegyezést formáló erőként munkáljon, olyan szimbólumként, amit azonos hőfokon, közös felelősséggel ünnepelhetnek a szocializmus, a demokrácia, a vallás, a felvilágosult nemzeti gondolkodás hívei. A márciusi eszmékből nem kevés feladatot a ma élő nemzedék örökölt, mi valamennyien. Hazánkban a néphatalmat új módon, jobban és teljesebben kell érvényre juttatni az eddiginél, a márciusi eszmék irányt mutatóan segítenek ebben. Felismertük, megtanultuk, hogy népjogokat nem elég az élcsapat közvetítésével gyakorolni, mert az élcsapatból könnyen élcsoport lesz, s a hatalom tekintélyuralommá merevedhet. Március figyelmeztetése intő számunkra is: a nemzeti lét csak vegetál, ha nem alapozódik a függetlenség elvére, ha külső befolyás nyomja el a többség akaratát, vagy ha külső nyomástól válik akaratgyengévé a honi kormányzás. Történelmünk arra tanít, hogy a nemzeti függetlenség nem függhet a körülményektől, az önmagában vett érték és a hiányát nem menthetik a körülmények. Súlyosan megszenvedtük azt, amikor az ország sorsát egykor Bécsből intézték, vesztes háborúba sodortattunk általa. Megszenvedtük azt, amikor Berlin egykori urai sugároztak agreszszív befolyást a Szovjetuniótól rettegő, akaratgyenge Horthy-kormányzatra, így sodródtunk bele a második világháborúba. Megszenvedtük azt is, amikor 1948 és 1956 között Moszkvából távvezérelték a magyar politikát, s azt is, amikor 1968 után a brezsnyevi Szovjetunió a reformellenességet sugározta szerteszét Kelet-Európában, megbénítani igyekezvén az önálló irányt vett magyar reformpolitikát. A nemzeti függetlenségről sohasem gondolkodhatunk másként, mint Kossuth Lajos, aki így figyelmeztetett: „Ha a kisebb nemzetek a nagyhatalmak általi elnyeletéstől meg nem óvatnak, Európában nem lesz szabadság.” De az óvás, a védelem önmagában kevés. Pillanatra sem feledhetjük kelet-közép-európai kötelességünket és felelősségünket, nem szűnhetünk meg együttérezni a határokon túl élő magyarsággal. Ugyanakkor jövőnket a nemzetek közösségében gondolkodva építhetjük sikeresen. Mai reformpolitikánkkal új utat vágunk a történelmi magyar jövő felé, számolva azzal, hogy az áttörés során sok-sok nehézséggel kell megbirkózni. Erős lélekre van szükségünk, jó politizálásra ahhoz, hogy az érdekek és a nézetek sokféleségéből egyirányú cselekvés formálódhasson. Fel kell ismernünk, hogy sok mindenben nem léptünk még igazában a boldogulás útjára, még a válságok buktatóin igyekszünk átjutni, a bürokrácia bozótján is át kell küzdennünk magunkat, hogy odajuthassunk. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a kormány együttműködésre, szövetségre hívja a magyar haladás minden hívét és támogatóját. Együttműködésre a válság elhárításáért! Együttműködésre a távlatos reformok sikerre viteléért! Együttműködésre a gazdasági és társadalmi fellendülésért ! Együttműködésre a nemzeti sajátosságoknak megfelelő demokratikus szocializmusért! Vállaljuk tiszta szívvel a márciusi örökséget! Éltesse azt a szív, a gondolat és a tettek sokasága — zárta ünnepi beszédét Nyers Rezső. A nagygyűlés végén felcsendült a Szózat, majd a Hazafias Népfront, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Független Kisgazdapárt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és Ifjúsági Mozgalom, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség, a Szociáldemokrata Ifjúsági Kör, a Római Katolikus Egyház, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a fegyveres erők és testületek, a Münnich Ferenc Társaság, a Petőfi Társaság és az Eötvös Loránd Tudományegyetem vezetői, képviselői megkoszorúzták a Múzeumkertben lévő emléktáblát. Elhelyezték a megemlékezés virágait a főváros és Pest megye lakói is. A nagygyűlést követően az érdeklődők sokasága átvonult a Petőfi-szoborhoz. A déli harangszóra a Március 15. tér, az Erzsébethíd pesti hídfője és a Duna-korA harangszót követően a tömeg elénekelte a Himnuszt. A magyar reformkor és a szabdságharc nagy alakjainak, köztük Petőfi Sándornak, Széchenyi Istvánnak aszavait idézte az ünnepi beszédben Filó Sarolta színművész. A nemzet fejlődéséhez hozzájáruló célok 1848—49-ben hasonlóak voltak a ma demokratikus Magyarországának megteremtésére kitűző feladatokhoz. Vigh Károly, a Bajcsy- Zsilinszky Endre Baráti Társaság elnöke a társaság névadóját idézte többekközött, aki 1931-ben mondott ugyanitt beszédet. Mécs Imre a Történelmi Igazságtétel Bizottsága képviseletében arra a kérdésre válaszolva, hogy miért nem ünnepükt együtt a hazai politikai erők, csoportosulások, pártok és mozgalmak március 15-ét, így fogalmazott: „külön ünnepelünk, de nem egymás ellen”. A beszédeket követően az ünneplő tömeg nemzetiszínű zászlók alatt a Szabadság térre vonult. A Magyar Televízió épületének jelképes lefoglalására több tízezren érkeztek a Szabadság térre. A zsúfolásig megtelt téren a résztvevőknek először Cserhalmi György színművész olvasta fel a 31 független szervezet által aláírt 12 pontot. Mit kíván a Magyar Nemzet? Szabad, független, demokratikus Magyarországot! — olvasható a felhívás elején. Megfogalmazzák a követelmények között a valódi népképviseletet és többpártrendszert, a választások szabadságát és tisztaságát, az emberi jogok érvényesülését és a bírói függetlenséget, valamint a rendőrállam helyett jogállamot. Követelik a szólás-, sajtó-, lelkiismereti és oktatási szabadságot, a hírközlés állami monopóliumának felszámolását és az Állami Egyházügyi Hivatal feloszlatását. Az érdekvédelem, a követelés és a szolidaritás szabadságát ne korlátozzák, jogot a sztrájkra! Sürgetik a méltányos közteherviselést, a közkiadások társadalmi ellenőrzését, az egyéni és csoportos kiváltságok megszüntetését, az emberhez méltózó zsúfolásig megtelt az ünneplőkkel, akik a 31 független szervezet megemlékezééset alapfeltételeinek megadását. Szerepel a kívánságok között az ésszerű gazdálkodás, a működő piac, s a tulajdonformák egyenjogúsága, amihez hozzátették: állítsák le a pénzemésztő és környezetpusztító nagyberuházásokat, szüntessék be a veszteséges vállalatok támogatását, vessenek véget a vállalkozás és a lakosság megsarcolásának. Igénylik a bürokrácia és az erőszakapparátus leépítését, a munkásőrség és az ifjúgárda feloszlatását, Kelet- és Közép- Európa népeinek szabadságot és önrendelkezést, s azt, hogy szűnjék meg Európa katonai, gazdasági és emberjogi kettéosztása. Semleges, független Magyarországon kívánnak, a szovjet csapatok kivonását hazánk területéről, s november 7. törlését a magyar ünnepek sorából. A kormány lépjen fel a nemzetközi fórumokon a magyar kisebbségek védelmében, szűnjék meg a rendőri szemlélet és a jogtalan megkülönböztetés a romániai menekültek ügyében, felelős kisebbségi és menekültpolitikát szorgalmaznak, s azt is megfogalmazták, hogy a történelemhamisításnak véget kell vetni, a nemzetnek viszsza kell adni címerét, s általában nemzeti önbecsülést követelnek. Igazságot 56-nak, tisztességet a forradalom mártírjainak és nyilvánítsák nemzeti ünneppé október 23-át — ezzel fejeződik be a független szervezetek 12 pontja. Ezután Csengey Dénes, a Magyar Demokrata Fórum elnökségének tagja lépett a mikrofonhoz. Bejelentette: a független politikai szerveződések, pártok ki akarják nyilvánítani, hogy a Magyar Televízió az egész nemzeté, s e tulajdonjogot a jövőben is érvényesíteni kívánják, önálló műsorokat követelnek a független pártoknak, mozgalmaknak és szakszervezeteknek. A Szabadság térről a tömeg egy része közvetlenül a Kossuth térre ment, mások előbb a Batthyány-örökmécseshez vonultak. A Kossuth téren elénekelték a Himnuszt, majd félperces némasággal, meghajtott zászlókkal emlékeztek meg azokról, lére jöttek a Petőfi-szoborhoz, akik 1956. október 25-én vesztették életüket a Kossuth téren. Ezután Orbán Viktor, a Fiatal Demokraták Szövetségének képviselője tartott beszédet. A másik Kossuth téri szónok Kis János, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője volt. A beszédet záró jelszót — szabadságot, demokráciát! — hosszasan skandálta a tömeg. A beszédek után — azok nevében és azok helyett, akik nem ünnepelhetik szabadon március 15-ét — a jenlevők elénekelték a székely himnuszt. A Kossuth téri megemlékezés a Szózattal zárult, majd a menet elindult a Bem tér felé. A Bem-szobornál a Független Kisgazdapárt képviselői felolvasták a március 15-ét, illetve a forradalomra emlékező magyarságot üdvözlő külföldi szervezetek táviratait. A Független Kisgazdapárt nevében Bába Iván üdvözölteaz egybegyűlteket, Fónay Jenő a Politikai Foglyok Szövetsége nevében szólalt fel. A megemlékezés a Bemszobornál a Himnusz és a Székely himnusz eléneklésével zárult. Ezt követően a felvonulók lerótták tiszteletüket a Batthyány téri Kölcsey-szobornál, elhelyezve az emlékezés virágait és koszorúit. A független szervezetek március 15-i ünnepsége Budán, a Várban, a Magyar Demokrata Fórum budai szervezeteinek fáklyás felvonulásával folytatódott. A résztvevők megkoszorúzták az egykori börtönépületben Kossuth Lajos és Táncsics Mihály emléktábláját, ahol Pálmány Béla, az MDF országos választmányának tagja emlékezett meg Kossuthról és Táncsicsról, valamint a politikai foglyokról. A Magyar Demokrata Fórum budai szervezetei a Táncsics-szobortól a Dísz térre vonultak, ahol ünnepi műsor köszöntötte a jelenlevőket. Az ünnepi szónok Kulin Ferenc, a Magyar Demokrata Fórum elnökségének tagja volt. MÁRCIUS 15-E az egész nemzeté A független szervezetek programjai A budapesti Petőfi-szobornál is nagy tömeg gyűlt össze A megemlékezés virágai A budapesti Kossuth téren alig volt talpalatnyi hely március idusán _____________________________________________________________CSÜTÖRTÖK, 1989. MÁRCIUS 16. V NÉPSZAVA Délelőtt fél 11-kor még csak néhány ezren vannak a Március 15. téren. Az MSZMP és a KISZ által szervezett ünnepség résztvevői már elvonultak innen, a független szervezetek pedig későbbre hirdették találkozójukat. A Petőfi-szobornál nemzetiszínű zászlócskák százai, rengeteg koszorú, néhány gyertya, ezernyi virágszál. Emberek állnak meg pillanatokra a talapzatnál, és csendesen emlékeznek. Egy kisfiú sírdogál, mert zászlóját anyja nem oda tűzte, ahová szerette volna. A bajon könnyen segítenek. A zászlón ez áll: Marcitól Petőfinek. Alig múlt délelőtt 11 óra, amikor a Március 15. tér felé minden irányból özönlenek az emberek. Megtelik a tér, aztán a környéke is: a rakpart, a Váci utca, a Kígyó utca, a Pesti Bornsabás utca. Tömeg van az Erzsébet hídon is. A szónokok sorban üdvözlik az érkező csoportokat. Gyakran felcsattan a taps, a sokaság éljenez. Köszöntik a független szervezeteket, a román, lengyel felvonulókat, minden jelenlevőt. Az emberek kórusban szavalják a bebörtönzött cseh drámaíró, Vaclav Havel nevét. Igazságot követelnek a román népnek, az erdélyi magyarságnak. Amerre a szem ellát, mindenütt emberek. Mozdulni sem lehet. Pont delet harangoznak, amikor a tömeg a Szózatot énekli. Marcitól Petőfinek A tömeg egy órakor indul el a Március 15. térről a Szabadság tér felé. Egyszerre több útvonalon haladnak. A szűk utcákban nem férnének el. Olykor ütemes taps csattan fel, jelszavakat skandálnak, 48- as dalokat énekelnek. Az élelmesebbek sietnek, hogy gyorsan a televízió épülete elé érjenek, és jó helyük legyen. Keveseknek sikerül ez. A tévé bejárata előtt óriási transzparens hirdeti: Szabad Magyar Televíziót. A tömeg lelkesedik. Az első sorban állók tülekednek, az ideiglenes korlát nem tudja visszatartani az embereket. A rendezők engednek, néhány méterrel arrébb teszik a korlátokat. Taps, éljenzés, integetés. Cserhalmi György egy szál vékony pulóverben, kipirult arccal, fennhangon olvassa a 12 pontot. A tömeg egy emberként, pontonként üvölti: „Ügy van!” Amint a Kossuth Lajos tér felé megyünk, néhányan elégedetten nyugtázzák, hogy az Országgyűlés módosította azt a törvényt, amely eddig tiltotta a Parlament előtti gyülekezést. A szónok türelmet kér: a beszédek előtt megvárnak mindenkit. Ki tudja, meddig várunk? Aztán egyszer csak minden ember a Himnuszt énekli. Feszes vigyázzban, kalap nélkül, sebtében elnyomott csikkekkel. Csendes és szomorú a himnuszunk. Még ezután sem következik beszéd. A szónok egyperces emlékezésre szólítja a népet. 1956. október 25-én ugyanis ezen a helyen 200 ártatlan embert lőttek le orvlövészek a közeli házakból. A térre végtelen némaság borul. Három óra előtt néhány perccel érkezem a Margit híd pesti hídfőjéhez. A hatalmas tömeg ebben a pillanatban tűnik fel a Körúton, alig százméternyire. Az élen egy korabeli ruhába öltözött férfi lengeti a piros-fehér-zöld színű zászlót. A felvonulók eleje már a Bem téren látható, talán az ünnepséget is elkezdték. Itt, Pesten, viszont egyfolytában hömpölyög az áradat Buda felé. A sornak se vége, se hossza. A felvonulók a hídnál álló díszegyenruhás rendőrt tapssal köszöntik, és biztatják: tartson velük. Ő marad, szolgálatban van, itt kell lennie. Fiatal férfi biceg, bal lába térdig begipszelve. Botjára támaszkodva igyekszik a tömeggel. Már kevesebben jönnek. Az utolsó néhány ember négy óra előtt 10 perccel lép a Margit hídra. Odaát már javában tart az ünnepség. Csarnai Attila