Népszava, 1989. június (117. évfolyam, 127–152. sz.)
1989-06-15 / 139. szám
10 Akárhogy számolom, a kétezer kerék, ha kerékpárosokban számolunk, ezer kerékpárost jelent. Talán még a szervezők sem gondolták, hogy erre a nyarat idéző júniusi hétvégére ennyien érkeznek a nagy nemzetközi randevúra. Leányfalu, 1989. június 15., csütörtök. Délben még csendes a kemping, de olyan „vihar” előtti csend. Vihar? Dehogyis az! Csupán csak kerékpárok százainak surrogása és vidám köszöntése magyarul, csehül, szlovákul, németül, oroszul. Van, aki csapzottan, egyedül érkezik kétkeréken. Mások rendezett alakzatban, egy csapatban, s aztán előfordul az is, hogy buszon érkezik a társaság, mögöttük, sok kereket az égnek mutatva, a kerékpárszállító furgon. Persze a lényeg a megérkezés. Vagy, hogy pontosítsuk: az ittlét. A Magyar Természetbarát Szövetség, a Magyar Kerékpáros Túrázók Egyesülete és az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács erre a hétvégére hirdette meg második nemzetközi kerékpáros túrázó találkozóját. Egy évvel ezelőtt Szlovákiában volt a nagy bringás randevú, jövőre pedig a lengyel kerékpárosok várják sportbarátaikat. Péntek délelőtt már lüktető, élettel teli a kemping és kiváltképp a Fő tér, ahol az eddig a rendezvényre érkezett sok száz kerékpáros rendben felvonul, hallgatja az ilyenkor megszokott köszöntő szavakat. Mégis minden megszokás ellenére ünnepi a köszöntő, hiszen a nemzetközi találkozó mintegy ezer résztvevője valóban ünnepnek és némiképp demonstrációnak érzi a találkozót. Demonstráció? Igen, az. Vállalása és bemutatása egy szenvedéllyé vált sportnak, a túra-kerékpározásnak, de ezen túl szépen szemlélteti a barátságot is ez a rendezvény. Igen, mert itt minden ismeretlen ismerős. Itt a barátság olyan természetes, ahogy mindenkinek közös a hobbija: a kerékpározás, és minden, ami ehhez csatlakozik: a természet szeretete, a világlátás, világjárás mániája, és természetesen a sport. Szólnom kell a Fő térről is, amely fellobogózva várta a vendégeket, de nemcsak a lobogókról, hanem a tér szélén fölállított szakvásárról: itt minden megvásárolható, ami a kerékpáros szem-szájnak ingere, s lám, csodák csodája, egy ember, aki nemcsak szerelmese a kerékpározásnak, de hivatásszerűen is a kétkerekűekkel foglalkozik, ingyen felajánlotta, hogy szervizt rendez be a táborban, nehogy valaki műszaki hiba miatt kényszerüljön valamelyik rendezvény kihagyására. Márkák, ha találkoznak Nehéz a programban válogatni, hiszen a legkülönbözőbb távú és célú kerékpáros túrák mellett ügyességi verseny, rali verseny, KRESZ-vetélkedő és még önkéntes kerékpáros vizsga is szerepel a találkozó programjában. Peták István, a Magyar Természetbarát Szövetség elnöke természetesen jelen van a találkozón, élvezi a sokadalmat, s örömmel nyugtázza, hogy milyen szépen erősödik a természetbarátok e népes csoportja. Talán ötleteket is keresni jött, de természetesen maga a rendezvény lényege is kötelezi : itt van a találkozón a Csepeli Kerékpár Gyár vezérkara is, végső soron itt kapják a legtöbb „minősítést” a gépekről, és természetesen mód van a legkülönbözőbb típusú kerékpárok összehasonlítására is. Az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács nagy szerepet vállalt a nemzetközi találkozó megrendezésében. Végh Sándor, az OKBT főmunkatársa kettős funkciójában van jelen, hiszen „civilben” a Magyar Kerékpáros Túrázók Egyesületének elnöke is. — Hány túrakerékpáros van Magyarországon? — Pontos adatot nem tudok mondani, hiszen rengetegen vannak, akik egyénileg, vagy szűkebb baráti, családi körben művelik ez egyre népszerűbb sportot és szórakozást. Egyesületünknek a nyilvántartások szerint az ország legkülönbözőbb részein szervezett csoportokban 2 ezernél több tagja van, de ez a szám egyre inkább emelkedik. — Van-e létjogosultsága a hazai közlekedési viszonyok között Magyarországon a túrakerékpározásnak? — Az igény rettenetesen nagy, és egyesületünk az OKBT, a Természetbarát Szövetség és természetesen az illetékes tárca segítségével, úgy gondolom, nagyon sokat tehet annak érdekében, hogy a túrakerékpározásnak biztonságos jövője legyen Magyarországon. Járjuk a kerékpáros várost, és imponáló, ahogy a trikójukról megismerhető különböző nemzetiségű sportbarátok kézzel-lábbal, jelbeszéddel, olykor tört orosz vagy német nyelven megbeszélik a legfontosabbakat. S persze, mi lehet itt a legfontosabb? A főszereplő legtöbbször a kerékpár és utána természetesen nagyon sokszor a környezet szépsége, hiszen kerékpárosok között az a szokás, hogy ha a sűrű programban mégiscsak akad félórányi órányi szabad idő, akkor az itt levők nyeregbe pattannak, s a környék szépségeivel ismerkednek. A veszélyes gyönyörűség Természetesen közös megnyitó túra is szerepel a programban. Imponáló, amikor az ezer kerékpáros konvojban Leányfaluról Szentendrére vonul, majd rövid városnézés után visszatérnek, hogy kezdetüket vegyék a versenyek. Előbb a túrázók indulnak, van, aki esztergomi céllal, mások vállalják a visegrádi szerpentint, s bőven akadnak, akik a főváros szépségeire kíváncsiak. Igaz, egy merész vállalkozó csoport Pécsre készül. „A találkozó és a verseny idején végig a Magyarországon érvényes közlekedési szabályok betartása kötelező!” Természetes és mégis szükségszerű a felhívás minden szórólapon, s minden indítás előtt is elhangzik a figyelmeztetés. Gyönyörű sport a kerékpározás, de sajnos vannak veszélyei. S nemcsak a forgalomból adódóan, hanem más okból kifolyólag is. Például a sebesség. A verseny rendezői az egyik verseny útszakaszára, igaz, meredek lejtőn, beállítottak egy trafipaxos gépkocsit, amely a 40 kilométeres sebesség fölött guruló kerékpárosokat méri, s természetesen a sebességtúllépés hibapontok begyűjtését jelenti. Egy fél mondat a rendezőktől: — Amikor a helyet kerestük, még a hét elején, és kipróbáltuk a berendezést, mértünk már 75 kilométeres sebességet is egy eszelős és gyanútlan kerékpárosnál. Autók és kerékpárok Kalanovics László ezredessel, az OKBT titkárával arról beszélgettünk, hogy" egy ilyen nemzetközi kerékpáros találkozó megrendezésében miért érdekelt az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács. — Mint ismeretes, most zajlanak az OKBT „kerékpáros hetei”, amelyek jegyében a szabályos kerékpáros közlekedésre kívánjuk felhívni a figyelmet, természetesen ezen túl úgy gondoltuk, hogy szükséges a közlekedés minden résztvevőjének figyelmét a kerékpárosokra, a közúti közlekedés ,,legvédtelenebb” résztvevőire. Úgy gondolom, hogy nagyon sok a tennivalónk. Elég, ha csak a statisztikákra utalok. 1988-ban 200 olyan kerékpáros baleset volt, amely halálos áldozatot követelt, 948 volt a súlyos sérüléssel és 1096 a könnyű sérüléssel járó kerékpáros balesetek száma. Elszomorító, hogy évről évre emelkedik ezeknek a baleseteknek a száma. — Egy ilyen nemzetközi találkozó mit segíthet? — Rengeteg előnye van, hiszen együtt van egy olyan potenciálisan kerékpárral közlekedő társaság, akikhez rögtön célba juttathatjuk balesetmegelőző propagandánkat, de ugyanakkor úgy gondolom, hogy a szervezett túrakerékpárosok egyben propagandistái is a közlekedésbiztonságnak és a balesetmegelőzésnek. Gyakran vannak az utakon, és ezzel egyfajta közlekedési mintát mutatnak a többi kerékpárosnak. Persze nem szabad tévhitekben ringatnunk magunkat, hiszen csodálatos lenne,ha Magyarországon az összes kerékpáros ilyen szabályszerűen felszerelt kerékpárral, s ilyen közlekedési ismerettel venne részt a közlekedésben. Sajnálatos módon nem így van. De hogy visszatérjek kérdésére, a nemzetközi találkozó egyben nemzetközi tapasztalatcserét is jelent, s be kell vallanom, hogy sok esetben nagy irigykedéssel hallgattuk például az osztrák kerékpáros beszámolóját az ottani kerékpárutakról, s a közlekedés többi résztvevője részéről érezhető védettségéről. — A hazai kerékpárutak és túraútvonalak? — Sajnálatos módon viszonylag kismértékben növekszik csak a kerékpárosút-hálózat, évente 60—100 kilométerrel, ennél sokkal többre lenne szükség. A közelmúltban az OKBT támogatásával megjelent egy kiadvány, ami túraútvonalakat ajánl a kerékpárosoknak, s ezeket az útvonalakat igyekeztünk úgy kijelölni, hogy azok lehetőleg ne a forgalomtól túlterhelt főútvonalakon vezessenek. Persze, le kell szögeznem azt is — s ezt éppen a mostani találkozó jelzi —, hogy akadnak az országban olyan forgalmas utak, amelyeken — kis elővigyázatossággal a kerékpározás az autós részéről — jól megfér egymás mellett a négykerekű és a kétkerekű. Ezer kerékpáros három napig keresztül-kasul bejárta a Dunakanyar útjait. Sikerként könyvelhető el: nem történt baleset a túrák során. Úgy tűnik, hogy a két jármű vezetői alkalmazkodtak egymáshoz, toleránsak voltak. Ez jó jel. Persze ehhez nemcsak az autósok fokozott figyelme és megértése volt szükséges, hanem a kerékpárosok szabályos közlekedése is. A túrázók, kiváltképp a szervezett túrázók, mindig szabályosan közlekednek, betartják a csoportban haladás szabályait, s a kerékpárok is rendelkeznek a megfelelő felszerelésekkel. Nyertesek Apropó, felszerelés! Versenyt rendeztek a legszabályosabban felszerelt és legjobb műszaki állapotban levő kerékpár címért. Az első díjat egy lengyel kerekes, míg a második díjat egy hajdú-bihari fiatalember kerékpárja nyerte el. Mit vizsgáltak? Nézték a fékbeállítást, fékhajtást, természetesen a világítást és azt is, hogy milyen másodlagos biztonsági berendezésekkel, így például távolságjelző, fényvisszaverő van felszerelve a kétkerekű jármű. Felsorolni a győzteseket szinte lehetetlenség, hiszen a sok vetélkedő mindenkor kitermelte a maga első, második, harmadik helyezettjét. Az általános tapasztalat az az, hogy kiváló eredményeket értek el a lengyel, a szovjet és a magyar kerékpárosok. S ha nemcsak a helyezések számát nézzük, hanem a három nap általános mérlegét, akkor azt mondhatjuk, hogy ezer sportbarát remekül érezte magát, és tartalmas együttlétük révén bízunk benne, hogy nyert az egész közlekedés. Vasárnap délelőtt: táborbontás. Van, ki buszon, van, ki két keréken indul hazafelé. Hangzik a köszöntés sok nyelven, de őszinte indulattal: auf Wiedersehen, do szvidanyje, csüssz, viszontlátásra ! S. Boda András Ezerszer két kerék Nemzetközi bringás randevú Leányfalun A 1U,AKS®W»S mMOZÓ RÉSZTVEVŐIT! ^ iaje«B i® DURBiwjra-irawfi rapfwo^SSTM SPOnww wmmmBmm ! SS?31*® wufflwonHoro cím mernem W®HSK Képaláírás a képen Megnyitó előtt Kerékpárosok kerékpáros-sorban Ügyességi közben A lengőkart érinteni tilos Csendélet a leányfalui „kerékpáros városban" Csattos Pál felvételei CSÜTÖRTÖK, 1989. JÚNIUS 15. NÉPSZAVA